Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-13 / 86. szám
4 ‘“^/CtHap 1912. ÁPRILIS 13., CSÜTÖRTÖK Bemutató Monoron Gimnazisták és a színház Második éve van szorosabb kapcsolatban a monori József Attila Gimnázium a Déryné Színházzal. A járási művelődési ház nagytermét egy-egy évadban négyszer jórészt diákok töltik meg, a színház pedig rangos előadásokat produkál. Az idei sorozat három előadása már lezajlott. Donizetti Don Pasquale című operája, Illyés Fáklyalángja és Shakespeare Szentivánéji álom című színműve volt műsoron. A negyedik előadásra május elején kerül sor. Ez országos premier lesz: Monoron mutatja be a Déryné Színház Móricz Zsigmond Rokonok című színművét. Az Országos Filharmóniával a kapcsolat már hosszú évekre visszanyúló, a három előadásból álló ifjúsági bérlet idei sorozata a közelmúltban befejeződött. A barokk és a bécsi klasszikus zenével, valamint századunk zenéjével ismerkedett a gimnázium és két általános iskola ifjú zenebarátok körének mintegy száz tagja. NYOLCEZER KÖTET Új könyvtárat avattak Gyáion Tegnap délután fél hat órakor Gyáion ünnepélyesen felavatták a község új könyvtárát. A könyvtáravatáson megjelent Boros András, a daba- si járási hivatal elnöke, Aranyosi László, a Pest megyei pártbizottság munkatársa, Csonka Csaba, a dabasi járási pártbizottság propaganda-, művelődésügyi osztályának vezetője. A vendégeket Solymári Béla községi tanácselnök-helyettes köszöntötte. Bemutatta az új létesítményt, amely a községi tanácsházához emelt épületszárnyban foglal helyet. Elmondotta, hogy a könyvtár építésére mintegy 300 ezer forintot fordítottak. A nyolcezer kötetes új könyvtárat Debreceni Imré- Xfé, a Pest megyei Könyvtár igazgatója avatta fel. Beszédében a költészet napjáról is megemlékezett. A gyáli községi könyvtár ünnepélyes megnyitásán ugyancsak megjelent Kertész Péter költő, akinek verseiből Takács Márta adott elő. FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK Egy fiú meg egy lány Roscsin-bemutató a József Attila Színházban AMIKOR FELGÖRDÜL A FÜGGÖNY, ismerős dallam üti meg fülünket: a híres slá- i ger az Egy férfi és egy nő cí- I mű francia filmből. Aztán — DUNAKESZI Csehszlovák kulturális napok Dunakeszin, a József Attila Művelődési Központban, a budapesti Csehszlovák Kultúrával közösen rendezik meg április 19—30 között a csehszlovák kulturális napokat. Április 19-én színes fotókiállítás nyílik Csehszlovákiai múzeumok és műemlékek címmel. A bemutatandó képek északi szomszédunk 480 múzeumának anyagát, valamint •z ott végzett kutatómunkát mutatják be. Ugyanezen a napon, a MÁV — -* in i nt m 'J3/1UUJ3 im.1 *•**•... Dunakeszi Járműjavító üzemének szocialista brigádtagjai részére filmvetítést is rendeznek: a délután 4 órakor kezdődő bemutatón a Mo'dva-folyó környékén, illetve a Magas- Tátra vidékén készített filmeket vetítik le. A József Attila Művelődési Központ távolabbi tervei között szerepel, hop' a többi baráti ország művészetéről, kultúrájáról is összeállítanak ehhez hasonló rendezvénysorozatot. Százéves a műemlékvédelem Ülésszak Székesfehérvárott A szervezett magyar műemlékvédelem centenáriuma alkalmából rendezett jubileumi ülésszak második napi programját a millenniumát ünneplő Székesfehérvárott, a városi tanács épületében rendezték meg. Dr. Tillinger István, a Székesfehérvári Városi Tanács elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy Székesfehérvár számára rendkívül sokat jelent a műemlék- védelmi törvény, hiszen lehetővé teszi, hogy a rohamosan fejlődő város építészeti emlékeit a korszerű város szerves részeivé tegyék. Ezután Székesfehérvár szerepe a 100 éves magyar műemlékvédelemben cínfhiel dr. Dercsényi Dezső, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatóhelyettese tartott előadást. A Korszerű építészet Székesfehérvár védett városközpontjában címmel Tatár Dezső, a városi tanács végrehajtó bizottságának építésügyi osztályvezetője mondta el gondolatait. Az előadások után Merényi Ferenc, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség igazgatója foglalta össze a kétnapos ülésszak eredményeit. Sor került az ifjúsági műemlékpályázatra beérkezett tanulmányok értékelésére, az eredményhirdetésre és a díjak átadására. Az első díjat Bleicher András, a MüM. 18. sz. Szakmunkásképző Intézetének tanulója nyerte „A középkori templom helyreállítása Berhidán” című tanulmányával. A KISZ kiemelt díját kapta Kellner Judit, az egri Gárdonyi Géza gimnázium tanulója „Az egri Székesegyház” című tanulmányával. Délután a Petőfi Filmszínházban adták át a műemléki amatőrfilm-pályázat díjait. Az 5000 forintos nagydíjat Gulyás Gyula nyerte el „Világ világa” és „In memóriám” című filmjeivel. minden munkahelyen amint a darabból kiderül — a fiú és a lány rettenetesen szeretik egymást, legalább any- nyira, mint az amerikai Szerelmes történetben — vagyis a Love storyban — a fiú és a lány, amely regény — és a belőle készült film — az utóbbi esztendők legnagyobb kasszasikerét hozta a nyugati világban. Hiába, a szerelem még mindig kiapadhatatlan pénzforrás. A szerelem ábrázolása még mindig a legnagyobb sikerre számíthat. Akár olcsó sikerekre is, mert ha rossz is a regény, a film, a színdarab, mégis a szerelemről szól. Az igazi, a tiszta szerelemről. Csakhogy miként szólhat az igazi, a tiszta szerelemről egy elrontott mű, amely éppen azért tehetségtelen és rossz, mert tehetségtelenül és rosz- szul — tehát hamisan — ábrázolja a szerelmet. A SZOVJET SZERZŐ, Mihail Roscsin darabját — az Egy fiú meg egy lány-1 — a rendező Benedek Árpád nyilatkozatai szerint is, a szovjet Love storynak tartja. No, ez a darab mégsem az, legfeljebb annyiban, hogy banálisán ábrázolja a szerelmet, a fiú és a lány kapcsolatát. A darab legkezdetén a két fiatal már fülig szerelmes egymásba, a szerző tehát szépen átugrotta a megismerkedés, az egymásra figyelés, a bontakozó vonzalom, a kölcsönös érzelmek kialakulása történetének megírását. A szerelem megalapozását. Persze, nincs szabály arra, hogy mindent a legelején kell kezdeni. A kölcsönös vonzalom jellemzésénél amúgyis kiderülhetnek a motívumok. De nem derül ki semmi. Nem tudjuk meg, ki ez a lány, ki ez a fiú, miért szeretik egymást. Akadékoskodásnak tűnhet mindez, hiszen a szerelmet lehet ábrázolni anélkül, hogy a hősöket túlzottan előtérbe állítsuk, maradhatnak a háttérben, mert nem ők a lényegesek, hanem az a vará- zsos, a pórusokban, a sejtekben, az idegekben zajló lelki folyamat, tehát maga a szerelem. Dehát mit tudunk meg a szerelemről? A szerelem természetéről? Azt, hogy sok nehézséggel jár, rengeteg akadályt kell leküzdeni, mert a környezet értetlen, cinikus, álszent. A darab tehát nem a szerelemről, hanem a szerelem akadályairól szól. Melyek ezek az akadályok? Mindenekelőtt a lány édesanyja, aki szeretné, ha előbb a gyerek elvégezné az egyetemet, ha előbb a fiú is elvégezné, ha előbb lakás lenne, ha előbb jó anyagi körülmények lennének, ha előbb — és így tovább. A legfőbb akadály ez előtt a szerelem előtt a régi előítéletek rendszere. Ami a fiú és a lány környezetét illeti, a fiú anyja özvegyen maradt kalauznő, három gyereket nevel, a lány anyja is özvegyen maradt, de jobbmó- dúak, s értékrendszerük is más. Mondhatnánk: a két szülőben a „polgár” és a „proletár” ütközik össze. EZ UTÓBBI MESTERKÉLT KONFLIKTUS — gyanítjuk — nem annyira az írónak mint inkább a rendezőnek és a díszlettervezőnek — Wegenast Róbert — és a jelmeztervezőnek — Wist Márta — köszön hető. Főleg a két különböző környezet jellemzésére készült ruhák — a jólét és szerényebb körülmények — különbségét érezzük feleslegesnek, erőlte- tettnek. Benedek Árpád rendezése felnagyította az évszázadok óta divatos sablon patenteket a szerelem ábrázolásé ban. Van itt romantika, kísértés, a megcsalatásra, vannak „ördögi” tanácsadók ... A SZÍNÉSZEKNEK nehéz DOLGUK VOLT, mert meg íratlan szerepeikbe kellett életet lehelniük. A fiú, Benkő Péter illúziótkeltően igyekszik a tettrekész, a hű, a szerelmében állhatatos és minden akadályt legyőző fiatalembert ábrázolni. A lány Pálos Zsuzsa hiteles visszariadásai és újabb nekibuzdulásai útvesztőjében. Szemes Mari nagyvonalú és természetes alakítása, a fiú anyjának szerepében, az előadás fölé nő. Náray Teri megbízhatóan oldja meg testresza- bott figuráját, a lány anyjának előítéletektől terhes „intriku- sát”. Horváth Gyula a bohém, szibériai részeges olajmunkás szerepében megérdemelten hálás tapsokra ragadtatja a közönséget. Berkovits György A magyar zenei előadóművészet hónapja Újszerű, nagyszabású rendezvényre készül májusban a magyar rádió. Ekkor kerül sor — a hazai rádiózás történetében először — a magyar zenei előadóművészei hónapjára. Százhatvanhét program mintegy 200 órányi időben mutatja be a magyar zenei előadóművészet gazdag hagyományait s természetesen jelenet is. A magyar előadóművészet hónapjának gerincét az a portrésorozat alkotja, amelyben 54 kiváló előadóművész működik közre saját felvételeivel illusztrálva és kommentálva az adást. Májusban kerül sor egy XVII. századi angol madrigálopera ősbemutatójára is. Gib bons Londoni vásár című művét a magyar rádió gyermek kórusa és szólistái ismertetik meg először a hazai komolyzene-kedvelőkkel. A magyar előadóművészet seregszemléjének szentelt hónapban naponta öt-hat műsor mutatja majd be a Kossuth, a Petőfi — és nem utolsósorban az URH-adón ha zai muzsikusaink, énekeseink tehetségét, teremtő kedvét. A reprezentatív fesztivált má jus 1-én 17 óra 5 perckor Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke nyitja meg, utána sugározzák Ferencsik János és Fischer Annie portréműsorait. HETI FILMJEGYZET Különleges kiállítás Jelenet a Különleges kiállítás című filmből. Furcsa film ez a szovjet— | grúz alkotás. Forgatókönyvírója, Revaz Gabriadze, és rendezője, Eldar Sengelaja szándékai szerint szatíra akar lenni egy tehetséges, de a tehetségét aprópénzre váltó, az igazi nagy alkotást soha el nem készítő szobrászról, Agu- liról. S ez eddig rendjén való is lenne. Régi és alighanem még sokáig frissen maradó téma ez: az alkotás képességét alantas feladatokra pazarló, szavakban zseniális, tetteiben annál szerényebb művész figurája számos regény, film ih- letője volt. Semmi meglepő nincs abban, ha a Különleges kiállítás hőse is így jár: a Nagy Műre tartogatott hatalmas, gyönyörű márványtömbből sosem készül el a szobor, de annál több cifra és giccses sírkövet farag az alkalmi megrendelők számára, úgy hogy végül is azt a gyűjteményes kiállítást, amelyre hiába várt egész életében, a termetűben rendezheti meg a sírkövekből mint élete főműveiből. Igenám, de a történet mögöttes vonulata ennél jóval kevésbé mulatságos, hiszen a háttér a háború, s abban, hogy Aguli végül is alatta marad saját tehetsége szintjének, az első (és talán az elsődleges) ok maga a háború, amely nem teszi lehetővé, hogy a tiszta szépségre, annak szoborrá formálására vágyakozó tehetség kibontakozzék. S ezzel a furcsa-szomorú fénytöréssel magának a filmnek a szatirikus szándékai is más tónust kapnak. Nem tudunk igazán önfeledten nevetni az egyébként frappáns ötleteken és fordulatokon, amelyek a tálentumát elszáj hősködő, saját kudarcaiért nem önmagát, hanem környezetét okoló Aguli történetét átfonják. Sokkal inkább sajnáljuk ezt az embert, s mindazokat, akik így jártak, mintsem elítélnénk — márpedig egy szatíra alapvető követelménye, hogy szatirizálni kívánt hősét ne kedveljük meg, j hanem éppen ellenkezőleg, megvessük. A szemtanú A színes angol film, John ' Hough rendezésében, elsősor- j ban egy tündéri gyerekszerep- { lő. az Oliver címszerepéből nálunk is ismert Mark Lester révén figyelemre méltó alkotás. Ez a Rafaello-angyalkákra emlékeztető, szőkefürtös kisfiú igazolja, hogy pompás színész, I és nem csupán egyetlen film | alkatilag egyező figuráját képes eljátszani, nemcsak Dickens múlt század eleji szomorú sorsú kis hősére vannak eszközei-adottságai, hanem egy j ízig-vérig mai, nyüzsgő, túlontúl is élénk fantáziájú gyereket is el tud játszani úgy, hogy nem a könnyebb megoldást i adja, mivel nem saját gyerek- | lényét játssza, hanem egy jól megírt, pontosan körvonala- : zott másik kisfiút, Ziggyt. Maga A szemtanú mint alapötlet távolról sem új: lényege az, hogy Ziggy akaratán kívül egy politikai gyilkosság szemtanúja lesz, de mivel százszor kiderült már meséiről, hogy képzelgések, senki nem hisz j neki, míg számos újabb gyilkosság után be nem bizonyosodik: ezúttal kivételesen igazat mondott, a gyilkosok őt üldözik, s vele együtt családját is, nővérét, annak udvarlóját, kis barátnőjét, valamint kedves öreg nagypapáját, a nyugalmazott ezredest, aki (az izgalmas helyszín és a feszültség fokozása céljából) egy világítótoronyban meg egy öreg kastélyban lakik egyszerre. Ettől függetlenül, a sémákon alapuló mese eléggé jól felépített ahhoz, hogy lekösse a nézőt. Még az erősen művi ötletek — egy idegtépő autós üldözés, egy kisebbfajta ütközet az öreg kastélyban stb. — is elviselhetők, mert a rendező jó tempó- és ritmusérzéke ezeket az öreg kellékeket is érdekesen tudja adagolni. A szemtanú végül is jó és érdekfeszítő krimi, bár nem a műfaj java alkotásai közül való. Néhány jó színészi alakítás (Lionel Jeffries az öreg ezredes, Susan George Pippa, Ziggy nővére és Jeremy Kemp, a főfelügyelő) és a néhol bravúros operatőri munkát végző David Holmes még kellemesebbé teszik ezt a filmet, amely a hét egyébként elég sápadt műsorából még a legszórakozta- tóbbnak mondható. Az estély Malvina Ursianu írta és rendezte ezt a szinkronizált, színes filmet. Nem érdektelen témáról. A történet ugyanis 1944. augusztus 23-án este kezdődik, Bukarest közelében, s eléggé közismert, hogy ez a dátum Romániának a második világháborúból történt kiugrását jelöli. Nos, a film ennek az éjszakának az eseményeit tárja elénk, nem túlságosan ragaszkodva a történeti hűséghez. S ez nem azért baj, mert a hasonló témájú filmeknél netán kötelező volna a történelmi szakkönyvek hitele és precizitása. Ettől a film még lehetne igaz. De az már erősen megkérdőjelezi művészi hitelét és igazságát, hogy egy Bukarest melletti kastélyban éppen ezen az éjszakán, éppen ilyen fordulatokkal, éppen ilyen vendégekkel peregjenek az események, amelyek az egész ügy, Romániának a hitleri Németországgal való szembefordulása szempontjából, úgyszólván jelentéktelenek. Történeti hűség ide, történeti hűség oda, naiv dolog a film törekvése, hogy elhitesse a nézővel: Christea, a titokzatos idegen, egymaga döntően befolyásolni tudta egy egész nagyszabású akció lebonyolítását és kimenetelét. Persze, ehhez az egész felemás történethez akár izgalmas és drámai keretet is adhatna az egyetlen estére koncentráló szerkezet, a sűrítettség. Csakhogy ehhez a forgatókönyvnek is valós drámai szituációkat kellene tartalmaznia, s a rendezőnek is meg kellene találnia e dráma tényleges csomópontjait. Ezeket az erényeket azonban sajnos hiába keressük a filmben. Takács István M