Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-29 / 75. szám
I «f BC k/CÚ lap 1972. MÁRCIUS 29., SZERDA Nevelhetetlenek? Két nevelőintézet súlyos gondokba került Abonyban. A ■'József Attila Nevelőotthon és a Gyulai Gaál Miklós Áltálé' nos Iskola. Mind a kettő hosz- szú esztendők óta jó hírnévnek örvend, és pedagógusai most sem a jó hírnév elvesztése miatt, hanem a rájuk bízott gyermekekért aggódnak. Néhány növendék ugyanis az idei tanévben viselkedésével olyan állapotokat teremt, amelyek a korszerű neveléstudomány elveinek betartásával szinte megoldhatatlanok. A szökevény Cipője poros, arca kicsatta- nóan piros. Esti hatot mutat az óra, most jött Monorról Abonyba és toppant be Laci jelenlegi otthonába, a József Attila Nevelőotthonba, váratlanul. Reggel társaival együtt iskolába indult, iskola helyett azonban öt hatodikos kisfiúval együtt rátért a Pest felé vivő útra. Ruházata rendes, az államtól kapta. Zömök, jól táplált, 12 éves gyerek. Tekintete elkerüli a vele beszélő szemét. Arcvonásai olyanok, hogy Lombroso semmiképpen sem osztaná be a bűnözők kategóriájába. — A többiek tovább mentek, én otthagytam őket, autóstoppal visszajöttem, mert Mo- nornál mondták meg, hogy Pesten be akarnak valami üzletbe törni. — Most így beszél. Három napja 'az önkiszolgáló boltból rendőr hozta vissza az Otthonba. Csokoládét csent el. (i„Nem kaptok itt csokoládét?” „Dehogynem.” „Hát akkor, miért?” „Csak!”) — Igen, az ötven forintot íjegnap az iskolában mi vetjük el az egyik „kinti” osztálytársunktól. Miért? Neki volt pénze, nekünk meg kellett az útra, hát elvettem. Mit csináltak a pénzzel, azt ijem titkolja. Elosztották, neki tíz forint jutott. Hogy azzal mit tett? Télikabátja zsebéből egy csomag 4,80-ás DB cigaretta meg egy doboz gyufa kerül elő. Ennivalót nem vásárolt, reggel óta nem evett. ((„Most persze, éhes vagy?” „Majd kapok vacsorát” — ismeri az intézeti szokásokat. „Mióta vagy itt, Laci?” „Október elsején jöttem.” „És azóta hányszor léptél meg?” Jdost tizedszer.”) Talán rekorder ez a fiú a szökdösésben, de: másik helyiségben 15 ötödik osztályos a holnapi leckét tanulja tanári felügyelet mellett. („Gyerekek, álljon fel, aki még egyszer sem szökött meg!” — szól a tanár. Két szöszke kislány meg há- aom fiú ugrik fel a székről.) Az otthon jó A József Attila Nevelőotthonban eredetileg hatvan fiú számára volt hely az öreg kú- riaépületben. Aztán új épületet emeltek a régi mellé, megnagyobbították az otthont, és most 160 gyerek fér el a koe- dukációssá vált intézetben. Rendesen 65—70 lány is lakik ftt. Fiúk, lányok, valameny- nyien általános iskolások. Jelenleg kilencven százalékuk állami gondozott. Egy részük úgy került az abonyi otthonba, hogy a nevelőszülők, akikre rábízták őket, nem bírtak velük. Némelyikükkel háromnégy év alatt öt-hat házaspár kísérletezett, hiába. Mindig visszakerültek Pomázra, a Pest megyei átmeneti gyermekotthonba, ahonnan aztán végül is elküldték őket Abonyba, a nevelési eredményeiről eddig nevezetes József Attilába, hogy ott majd lenyesegetik magatartásuk fattyúhajtásait. Az iskolaigazgató — A nevelőotthonból, amióta fennáll, hozzánk járnak iskolába a gyerekek — közli Finna György, az abonyi Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola igazgatója. — Azelőtt nem volt komolyabb kifogás egyikük ellen sem. Csak tavaly kezdődött, a mostaniban pedig tűrhetetlenné vált a helyzet. Minden felső tagozatos évfolyamban van 5—6 elképesztő magatartásé otthonbeli gyerek. Példájuk ragadós, valóságos fertőző gócot képeznek. Az még csak hagyj án, ha óra alatt nem figyelnek, de szüntelen lármájuk miatt sokszor az előadást is félbe kell szakítani. Trágárul sértegetik egymást, a többi gyereket, sőt, ha a pedagógus rájuk szól, őt is. Megtörtént, hogy az egyik kést rántott a tanárra. Az V/d- ben megtagadták a tanulást. — Minden évfolyamban van több tanulócsoport, miért nem osztják szét a nevelőotthoniakat? — A nevelőotthonban is egy csoportban korrepetálják őket, és minden osztályban más a lecke. Ez nem megy. — És nincs mód a fegyelmezésükre? — Nincsenek eszközeink. Fegyelmit indíthatnánk ellenük, de az eredmény csak az lenne, hogy a helybeli másik iskolába helyeznék át a leg- megátalkodottabb rendbontókat. Ez pedig az otthon nevelő-oktató munkáját nehezítené. Van több is, aki szökései miatt annyit hiányzott, hogy bizonyítványt sem adhattunk neki az első félévben. Ha a másodikban is sokat hiányzik, megint nem kap bizonyítványt, megismétli az osztályt. Ettől egyik sem fél, mintha számukra tökéletesen mindegy volna, hol múlik felettük az idő. Magatartásuk az egész iskolára ránehezedik. Fegyelmezetlenek lettek mások is, és romlott a tanulmányi eredmény átlaga. Érthető, ha a romlás az igazgatót különösen bántja. Iskolája hírnevet szerzett azzal, hogy tanítványai járási és megyei tanulmányi versenyeken mindig szépen szerepeltek. Most gondterhes arccal, szinte elkeseredetten beszél. A jó szándékát keresztülvinni nem tudó ember tehetetlenségével marcangolja magát. Szokoly Endre (A befejező részt holnap közöljük.) A bélyeg olcsó — a lemez drága SIKERPULZUS Jóval többe kerül a lemez, mint a bélyeg, amit a levelezőlapra ragasztunk. Ez az egyszerű igazság a tárgyilagos sikerlista alapja. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat könnyűzenei sikerlistája látszólag ugyanolyan értékű, mint bármelyik könnyűzenei rangsor, valójában azonban egészen más. Bárki megtekintheti, mióta megnyílt Budapesten a Vörösmarty téri művészeti palotában a Hanglemezgyártó Vállalat első és eddig egyetlen hanglemezboltja. Erről az üzletről egyébként is érdemes néhány szót ejteni, mert itt a hanglemezkereskedés legjobb külföldi módszereivel kínálják a portékát. A vendég fülhallgatón ízlelgetheti a zenét, turkálhat a lemezkészlet tasakjai között, kényelembe helyezheti magát a.,karosszékekben, s gyönyörködhet a levegős-fényes berendezés harmóniájában. A^ ország legnagyobb forgalmát bonyolító hanglemezüzlet ez, s ami nagyon érdekes: a komolyzenei lemezeladás aránya azonos a könnyűzenei lemezforgalommal, holott az országos arány 26, illetve 74 százalék, a könnyűzene javára. E különleges tény bizonyára összefügg — a kulturáltság és a mindig friss és teljes választék mellett — azzal is, hogy az üzlet a MALÉV-iroda és a Hotel Intercontinentál között a külföldiek figyelmének is középpontjába került. Az üzlet egyik érdekessége az említett sikerlista, az eladópult mögötti falon. Nyugodtan mondhatjuk róla, hogy a köny- nyűzenei sikerek egyetlen objektív pulzusa hazánkban. A közönség befolyásolható, s Nyugaton ezt nyíltan meg is teszik. Egyszerű eszközökkel manipulálják a zenerajongó fiatalokat. Nem titok, hogy sok lemezvállalat karol fel ifjúsági klubokat azért, hogy az anyagi támogatás ellenében diktálhassa a fiatalok tetszésnyilvánítását, befolyásolhassa, hogy milyen számokat követelnek majd a rádiótól a slágerrajongók. A gazdagon felszerelt klubokért nem nehéz leróni az efféle hálát. Végtére is, mibe kerül levelezőlapokkal elárasztani a slágerlisták szerkesztőit? A lemez árát megfizetni, ez már őszinte rajongást kíván. Ezért a világon mindenütt a lemezforgalommal mérik az objektív sikert. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat minden hónap 2-án összesítést készít az előző havi országos lemezforgalomról. Ez a kép, mint mindenütt, csupán annyiban torzít, hogy az újdonságok könnyen élre kerülnek. Pedig a listára kerülni még nem valóságos siker. Élen maradni és egyáltalán sokáig listán maradni, ez az igazi értékmérő. Az újdonságok özönlő sorában így bizonyult tartós sikernek Koncz Zsuzsa Szerelem című nagylemeze, s bár a kislemezek sikere tapasztalat szerint gyorsabban hervad, tartósan listán maradt Za- latnay Sarolta Fák, virágok, fény'.-.. című dala. Az objektív — tehát a lemezeladás alapján összesített — rangsor pedig így fest: Nagylemezek: 1. Kis virág — Koncz Zsuzsa, 2. A Bergendy- együttes II. nagylemeze, 3. Szerelem — Koncz Zsuzsa, 4. Lokomotív GT nagylemeze, 5. Zalatnay Sarolta nagylemeze. Kislemezek: 1. Love story — Kovács Kati, 2. Távoliét — Szécsi Pál, 3. Mikor hozzám érsz — Zalatnay Sarolta, 4. Kifulladásig — Kovács Kati, 5. Fák, virágok, fény. .. — Zalatnay Sarolta. Dozvald kedvenc .....L E ................................................M E .......—......Z E M Má rcius Vágja ki, írja rá a legkedvesebb vokális, hangszeres és könnyűzenei számnak a címét, úgy küldje be szerkesztőségünkbe (Budapest Vin., Somogyi Béla u. 6.) április 14-^g. A borítékra ne feledje felírni: „Kedvenc lemezem”. Szavazóink között havonta egy nagy- és 12 kislemezt sorsolunk ki. Könyvespolc A népi Magyarország negyedszázada Nemzetközi tudományos ülésszakot rendezett 1970 márciusában az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete és Politikai Főiskolája Magyarország felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére. Az ülésszak plenáris és két szekcióban megrendezett ülésein elhangzott előadásokat jelentette most meg Blaskovits János és Zsilák András szerkesztésében az Akadémiai Kiadó. Hazánk legújabbkori történelmének negyedszázada — s ezt az előadások bizonyítják — rengeteg föltárásra, elemzésre váró politikai és gazdasági tematikát kínál. A több mint negyven előadás olyan kérdéskörökre kereste a feleletet, mint a koalíció ellentéteinek kiéleződése, a kétfrontos harc tapasztalatai az ötvenes években, a népi demokrácia gazdaságpolitikája az újjáépítés időszakában, a szocialista nemzeti egység értelmezése. A hazai és külföldi előadók között szép számmal találunk olyanokat, akik egy-egy témakör nagy tudású művelőinek számítanak. Ennek is köszönhető, hogy az ülésszakra készített munkájuk sok új ténnyel, összefüggéssel gazdagítja az olvasó ismereteit. M. Pausztovszkij önéletrajzi ciklusának, a Nyugtalan ifjúság és a Nagy várakozások kora négy kötetének folytatása az Európa Könyvkiadónál most megjelent kötet, amely az ötödik és hatodik részt foglalja magában. A cím utazást, egymást váltó tájakat, országokat idéz, akár egy érdekes útinapló. Bizonyos mértékig valóban útinapló Pausztovszkij regénye. Életén, s egyben a kor útjain vezeti végig az olvasót, az októberi forradalmat követő húszas esztendők hatalmas lépcsőzetén, érzékeltetve a megrendítő változásokat éppen úgy, mint mindennapjaink kisebb-nagyobb kalandjait, gondját, örömét, íróvá érésének lassú folyamatát. Pausztovszkij kitűnő elbeszélő. Rövid fejezetekre tagolt életregényében hol kedvesen csevegő hangját hallatja, hol a lírikusét, akit mélységesen megindít a tájak szépsége, fensége, bája. Egy akvarell- festő finom színeivel festi érzékletes képekké a grúz, az örmény, az orosz naplementéket, a fényben tündöklő vagy az eső gyöngyszürke párájába burkolt hatalmas tengert. Az elbeszélő, a csevegő, a lírikus mellett minduntalan megjelenik a minden furcsaságot, hibát, emberi gyarlóságot, kedvességet és jóságot is élesen látó, erős humorérzékkel rendelkező író is. Ennyi különös ember lenne a világon? Ennyi zord, drámai, nagyszerű, félénken önmagába bú- vó, részvétet, mosolyt, együttérzést kiváltó érdekes alak? — kérdezi az olvasó, míg indulattal, vagy csendes, jóleső derűvel kíséri az író-hőst Grúzia, Örményország, Abbázia tobzódóan dús növényzettel, vad sziklákkal és fenséges hegvekkel szegett útjain;majd az ázsiai városok egzotikusán színes utcáin, piacain, ahol még szinte kibogozhatatlanul egybeolvad a múlt a jelennel, a sok száz éves hagyomány a forradalom-hozta újjal. Pausztovszkij nagy időket élt meg, s a nagy idők — túl a megpróbáltatásokon — dúsan ellátják élményekkel azokat, akik fogékonyak erre, s „hivatásból” érzékenyek. Nagy kortársai közül nem egyhez meleg és tartós baráti szálak fűzték. Ebben a kötetben is felbukkan Bábel, kapcsolatba került Gajdárral, Alexandr Bekkel, A voloka- lamszki országút írójával, Majakovszkij jal, és sorsdöntő találkozása volt Gorkijjal. Az író nemegyszer védeke-. zik a kísértés ellen, hogy megbontsa regénye szerkezetének szigorú arányait, és hosz- szasabban elidőzzön némelyik élményénél, s egy-egy múltból felidézett jelentős alaknál. Talán sajnálnunk is kell, hogy mindannyiszor legyőzte magában ezt a vágyat. Itt-ott jelentkező hiányérzetünknek ez az írói fegyelem az oka. Éppen Lenin halálának, Majakovszkij, Kazakievics pusztulásának drámai ábrázolása mutat rá arra, hogyha életregénye egy-egy pontján mélyebbre hatol a jelenségek és emlékek elemzése során, a hatás még erősebb és maradandóbb. Pausztovszkij műve Szöllő- sy Klára remek fordításában jelent meg, s méltó, élvezetes olvasmánya a Kell a jó könyv pályázat résztvevőinek. Fele is tréfa Az új Tabi László kötetnek valóban nem csupán a felére, hanem egészére jellemző — nem is a tréfa, hanem az élesen látó és láttató kedves humor. Ez a sajátos Tabi-humor sohasem öncélú, sohasem erőltetett. Tabi az örök emberi hibákat, az olykor semmiségnek tetsző, de gyakoriságuk miatt veszélyes és súlyos jelenségeket mutatja fel — a publicista indulatosságával, a pu- rifikátor csökönyös elszántságával, kesernyés-derűs egyéni filozófiával. Az igazi humorista feltétlenül jó emberismerő. S Tabi is az, kötete bizonyság rá. S a sorok mögött ott érzi, látja az olvasó a szerző mosolyát, mintha azt mondaná: „megy ez, kedves embertársaim, egyszer majd jobban is...” Különösen rövid lírai írásai kitűnőek. Ezek közül is kiválik a Sakkozók. Ez a több szakaszos, a sakkőrültekre jellemző, s mellékesen a világtörténelmet áttekintő írás az utolsó mondatba sűríti a lényeget. Azt az örök, ezen a helyen mindösz- sze két szóban mulatságosan megfogalmazott kérdést, amire a világirodalom nagy tragédiái próbáltak már választ adni. A kötet felét egy egész estet betöltő és három egyfelvonásos darab tölti ki. A Lángelme szüle-, tett címűnek nemcsak a nagyszerű ötlet adja meg az értékét, hanem a sokfelé vágó társadalmi bírálat is. A Felvirradt Tóth Macának a szokványos bohózati helyzetet meglepő, szinte hátborzongató absztrakcióval elegyíti. Sajdik Ferenc pompás, mulatságos rajzaival szép kötésben nyújtja át a Szépirodalmi Könyvkiadó Tabi új kötetét az olvasónak, mindazoknak, akik szeretik - a bírálatnak e felpezsdítő formáját, amit az író alakított ki, hogy célba találó s egyben szívderítő humorával tűzze tollhegyre a társadalmi és emberi fonákságokat. Barát Endre Vajda Lajos A MÁV szimfonikusok Vácott Az eredetileg amatőrökből álló MÁV Szimfonikus Zenekar fennállásának több mint negyedszázada alatt zenei életünk* egyik központi együttesévé nőtt. Kiváló szólisták foglalnak helyet a zenekarban, amelyet gyakran és szívesen vezényelnek külföldi vendégkarmesterek is. Gyakran szerepelnek a Zeneakadémián, az Erkel Színházban és vidéki városokban is. Hétfőn este Vácott adott hangversenyt az együttes. Az est karmestere Dőry Dénes — jelenleg az Operaház karnagya. Műsorukon elsőként Szabó Ferenc Lírai szvitjét hallottuk. A darab széles: ívű dallamaival, világos harmóniáival azokhoz is hamar megtalálja az utat, akik kevésbé jártasak korunk zenéjében. Liszt Esz-dúr zongoraversenye a zongoristák igazi, hálás hangverseny darab ja. Liszt e művével forradalmasította a zongoraverseny műfaját; a zenekar nem a zongoraszólom kíséretéül szolgál, hanem azzal egyenrangú zenei anyagot szólaltat meg. Káprázatos virtuozitás, izzó romantikus szenvedély, bensőséges lírai érzelmek kifejezésére nyújt lehetőséget szólista és karmester számára egyaránt. Zempléni Kornél érzékenyen tolmácsolta a mű sokszínűségét, gazdag, változatos érzelmi tartalmát. Csajkovszkij legnagyobb, legnépszerűbb alkotása az V. szimfónia, úgyszintén hálás előadói feladat. Az orosz romantikának ebben a legszenvedélyesebb darabjában szélsőséges érzelmek és hangulatok csapnak össze A karmester, Dőry Dénes, magával ragadó hangulatot teremtett, kifejezően juttatta érvényre a mű belső tüzét, viharos szenvedélyét. Korda Ágnes „A harmincas évek táján élt és dolgozott Magyarországon egy művész, aki szűk szentendrei padlásablakából Európára látott, és sorsának provinciáiból kitörve, a forrongó, táguló kor levegőjét lélegezte. Névtelen magányában egy merőben új szemléleti rendszer alapjait tapintotta ki, életműve új fejezetet nyit a magyar művészeti látás történetében.” E szavakat Mándy Stefánia írta Vajda Lajosnak, az immár harminc esztendeje derékba tört nagy pályaívű művésznek a Corvina Kiadónál most megjelent, 13 rajzát tartalmazó album bevezetőjében. Művészettörténeti szolgálatot teljesít ezzel a kiadó, hiszen a Pest megyében alkotott, s Párizsból ide visszatért művésznek a nevét, eredeti, egyéni látásvilágát még megyénkben sem sokan ismerik. Pedig művészete (amelyet jól tükröznek most közreadott grafikái) a magyar és a szerb népművészet talajából sarjadt formavilágát a korabeli párizsi modern áramlatok hatásával szintetizálva újszerű látásmódot tükröz. Mint ő maga írta egy helyen: „Azzal kísérletezem, hogy különböző tárgyak, másmás környezetből kiemelve, egy képsíkon összeszerelve hogyan hatnak.” Ebből a kísérletből született meg a konstruktív szürrealista sematika, Vajda ábrázolási módjának legjellemzőbb jegye. Törekvéseinek tengelyében sajátos kö- zépkelet-európai művészet kialakítása állt, s szenvedélyesen vallotta, hogy Magyarországnak összekötő kapocsnak kell lennie Kelet és Nyugat között. Érdemes e néhány most közreadott rajza révén is megismerkedni eddig némileg háttérbe szorult alkotásaival, amely csendesen dolgozó, gondolkodó művészegyéniséget állít elénk. Z. Népszerűek a munkásakadémiák Huszonnégyezer TIT előadás A Tudományos Ismeretterjesztő Társult a most elkészült statisztikák szerint 1971- ben az ipari dolgozók részére összesen 25 000 előadást tartott, a részvevők száma meghaladja a 93 000-t. Az előadások fele-fele arányban a társadalom-, illetve természet- tudományokkal foglalkoztak. A legtöbb előadást jogi és közgazdasági ismeretekből tartották. A természettudományi előadások közül a műszakiak vezetnek, majd az egészség- ügyiek következnek. A TIT által szervezett ismeretterjesztés népszerű formája a munkásakadémia. Tavaly Magyarországon 9756 munkásakadémia tevékenykedett, több mint 340 000 részvevővel; az országos statisztika élén a budapesti szervezetek állnak 152 000 hallgatóval. A TIT a hatásosabb ismeretterjesztés érdekében az idén tovább javítja kapcsolatait a szakszervezetekkel. t 1 Barangolások könyve