Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-28 / 74. szám

tan. március zr, kedd 3 “hírlap NEM GAZDASÁGOS A termékcsere szükségszerű üt A SZOT elnökségének ülése Hódítás és háttérbe szorulás színtere, kimondója egy: a piac. Minél többet nyom a lat­ban a vásárló véleménye, an­nál gyorsabb a termékváltás. Ami tegnap jó volt, holnap már nem kell, a ma született helyébe holnapután újabb lép. Mi a mérce? A gazdaságosság. E mércét alkalmazták, amikor eldöntötték, hogy az idén gyár­tanak utoljára tv-képcsövet Vácott, az Egyesült Izzó gyá­rában. Évi 300 ezer darab elő­állítása ugyanis nem gazdasá­gos. Eddig az volt? Nem vizs­gálták. Szükségszerűség dik­tálta az előállítást, így szer­vezték a gyárat 1957 elején. Széles körben terjedt a tele­vízió, készülékek kellettek, s azokba képcsövek. A baráti országok hasonló cipőben jár­tak, importálni csak dollárkö- tegek fejében lehetett volna. Eltelt másfél évtized. A belső piac felvevő képessége mér­séklődött, több szocialista or­szágban a gyártás nagymérték­ben felfejlődött. A hazai kép­eső fölött a felhasználók meg- kondították a lélekharangot... a váci gyárban alkatrészter- melésre térnek át HAT TÁRCA VIZSGÁLATA Megkezdődtek annak az át­fogó s jelentőségében aligha túlbecsülhető vizsgálatnak az előkészületei, amelynek során az ipari, az élelmiszer-gazda­sági és a közlekedési tárcák hatáskörébe tartozó valameny- nyi termelővállalatnál elemzik a nem gazdaságos tevékenysé­get. A gazdasági hatékonyság növelésének ugyanis — amit a negyedik ötéves terv a közép­ponti helyre állított — két út­ja van. Javítható az egyes résztevékenységek eredmé­nyessége, illetve bővíthető a gazdaságos résztevékenységek aránya. Ez utóbbi került most napirendre. A hat miniszté­riumnak tisztáznia kell, hogy a veszteség vállalati avagy népgazdasági-e, s a nem gaz­daságos termelés megszünteté­se esetén — ha az árura meg­alapozott igény van — a ter­mék pótlására milyen lehető­ségek kínálkoznak. Az árrendszer ellentmondá­sossága miatt — az árak elté­rése a tényleges értéktől, il­letve ráfordításoktól — a pénz tökéletlen mérce annak meg­ítélésére, hogy mi a gazdasá­gos s mi nem. Bonyolult, sok­szor összetett feladat tehát an­nak eldöntése — a termék iránti igénytől a költségeken át egészen a fölszabaduló munkaerő foglalkoztatásáig —, hogy mi érett meg a vissza­szorításra, a megszüntetésre. E mérlegelést a termelés minden területén elvégezni — eszten­dőkre szóló teendő. FÖLÖS TERHEK Hasznos-e, ha sor kerül a mérlegelésre, majd az abból következő cselekedetekre? Fe­leljünk példákkal, s ne is he­lyi jelentőségűekkel. A harma­dik ötéves terv időszakában mintegy tízmilliárd forint megtakarítását tette lehetővé, hogy csökkent a kevésbé gaz­daságos szén felhasználása, (ezért a többi- között megszűnt Pest megyében is a pilisi bá­nyaüzem), s nőtt a gazdaságos szénhidrogéneké. A leginkább veszteséges bányák működésé­nek megszüntetése az egy ton­na szénre jutó önköltséget az 1965. évi 272 forintról 1970-ig 249 forintra mérsékelte. A má­sik példa a vasút korszerűsíté­se. A villamos és Diesel-von­tatás aránya ma megközelíti a 80 százalékot, s a tonnakilo­méterre jutó fajlagos energia­költséggel fuvarozhatja a vas­út, s ugyanakkor gyorsabban. Van ennek, persze, fonákja is. Eléggé széles körű, három iparág legnagyobb üzemeire kiterjedő vizsgálat megállapí­tásai szerint a nem gazdasá­gos termelés ezeknél a válla­latoknál a teljes produktum harmadát, negyedét képviseli. A többi között veszteségesnek bizonyult a közlekedési eszkö­zök néhány fajtája, a villamos ipari gépek és készülékek egy része, a pamut- és gyapjúipar, a konzerv- és baromfiipar áruinak bizonyos csoportja. Nem kell tehát lámpással ku­tatni, mi az, ami nem fialja, hanem éppen emészti a forin­tokat. S nem pusztán emiatt kell a rosta, hanem azért is, mert a nem gazdaságos ter­melés elrekeszti az új útját; le­köti az állóeszköz-állomány je­lentős hányadát, elfoglalja a termelőterületeket, egyébként gazdaságosan földolgozható anyagokat vesz igénybe. Még­is, napjainkban még nem ne­vezhető széles körben használt eszköznek ez a rosta, amint ar­ra legutóbb, a februárban tar­tott országos propagandata­nácskozáson mutatott rá Nyers Rezső, a párt Központi Bi­zottságának titkára. GYORSABB FIATALÍTÁST Valóban lassúbb a termék­cserélődés folyamata, mint az Az Állategészségügyi Állo­más feladata az állatok egész­sége felett őrködni, tehát ha­sonló funkciót tölt be, mint a KÖJÁL az emberek világá­ban. Az olykor emberekre is veszélyes állatjárványok le­küzdésével, közvetve, az em­berek egészségét is védi. Eb­ből a szempontból vizsgálva a Pest megyei Állategészségügyi Állomás tevékenységét, szem­betűnő, hogy bár létszáma és a jelenleg ideiglenesen Vácott működő élelmiszer-vizsgáló laboratóriuma is kicsi, eh­hez mérve nagyon sok vizsgá­latot végzett el tavaly. Nézzük meg például, mi­lyennek találta múlt évben Pest megyében a tejet és a tej­termékeket. A piacokon vett kilenc tejmintából hat ellen me­rült fel kifogás. Negyvenegy tejfel és ugyan­annyi tehéntúrómul ta közül- tizenhat, illetve tizenkettő, juhtúró kilenc mintájából pe­dig hét és az öt megvizsgált juhsajtból egy sem felelt meg. Áz élelmiszerboltokban vett 80 tejmintából 42 minősült I rossznak. Még kedvezőtle­nebb a vizsgálati eredmény a | mezőgazdasági tejfeldolgozó üzemekben. Tejből 64—46, j tejfelből 5—5, túróból 9—9, az állami tejiparnál pedig tejnél 134—79, tejfelnél 5—2, túrónál 4—1, sajtnál 7—6 az arány. Az első szám a vizsgálatokét jelenti, a második pedig a vizsgálat alapján kifogásolt tej félét. E nem éppen kedvező szám­adatokhoz, tárgyilagoságra törekedve, hozzá kell fűzni a megyei Állategészségügyi Ál­lomás megjegyzését: „Az elő­ző évekhez képest javultak a higiéniai vizonyok.” S éppen kívánatos lenne. Olyan, a tech­nikai haladásban döntő szere­pet játszó iparterületen, mint például a gépiparban, az el­múlt években csupán egy-két százalék között volt a meg­szüntetett termékek aránya, kivéve a híradás- és vákuum- technikai ipart, ahol ez a mu­tató elérte a 8—11 százalékot Ugyanakkor a legfeljebb há­rom éve gyártott termékek aránya eléggé alacsony, 1970- ben például a gépek és gépi berendezések gyártásában 38,7 százalékot képviselt. Aligha ítélhető tehát gyorsnak a ter­mékváltás mértéke, amiben, persze, szerepe van annak, hogy a vállalatok avult árui­kat is kellő nyereséggel — sű­rűn az állami támogatásból fa­kadó nyereséggel — tudják ér­tékesíteni. Az állami támogatások ösz- szege 1970-ben 47 milliárd fo­rintot tett ki, s ennek egyhar­madát kapcsolhatjuk össze olyan termelői produktumok­kal, amelyek mögött sűrűn a nem gazdaságos termelés hú­zódik meg. Ha most ehhez hoz­zászámítjuk a közvetett és rej­tett veszteségeket, világossá lesz, hogy nem akármilyen forrás nyílhat meg a gazda­ságtalan termelői tevékenysé­gek csökkentésével, egy részük fölszámolásával. E forrás föl­tárásának közvetlen és közve­tett haszna nemcsak jól jön terveink valóra váltásához, hanem egyenesen elengedhe­tetlen. ban azonban még a nyilvá­nosság elé kívánkozik, hogy a budapesti Sasad Tsz törökbálinti tejüzeme nagyrészt más megyékből érkező tejet dolgoz fel és az alapanyag nem egy­szer kórokozókat tartal­maz, amiről az üzem vezetői tud­nak. Mégis gomölyát, ömlesz­tett sajtot gyártanak belőle. Ami pedig a húst illeti, kö­rülötte sincs minden rend­ben. Az állami húsipar két vágóhídja, különösen a ceglé­di, felújításra, nagyobbításra 6zoruL A ceglédi vágóhídon a meleg víz hiánya okoz gon­dot, ezenfelül hűtési nehéz­ségek is vannak. A hulladék rendszertelen elszállítása szin­tén nehéz helyzetet teremt mindkét helyen. Termelőszö­vetkezetek, ÁFÉSZ-ek ön­állóan vagy közösen 22 M- sebb-nagyobb vágóhidat tar­tanak üzemben a megye te­rületén. Jóval többre lenne szükség, mert a sertéshízla­lás és vágás tavaly ugrássze­rűen megnőtt, és tovább fej­lődik. Csaknem kétszer any- nyi sertést vágtak, mint 1970- ben, közfogyasztásra, össze­sen 211 450 darabot, és nagy­részt a kisebb vágóhídakon, amelyek ilyen sokat feldolgoz­ni nem képesek. A mostani szűkös viszo­nyok következtében nem szőrtelenítik kellő­képpen a sertésfejet, -lá­bat, a hús pedig gyakran szennyezett, s ennek a szűk helyen kívül sokszor az az oka, hogy még mindig bérelt teherautón és csak ritkán szállítják hűtő­kocsiban. Az állomás meg­állapítása szerint a kartali Üj Élet, a tápióbicskei Április 4., a túrái Galgamente tsz fel- készültségének és berendezé­sének megfelelő mennyiséget vág. Viszont a toki Egyetér­tés, a hernádi Március 15., a Egy talicska virág A szigetszentmiklósi Fűz­termelő és Kosárfonó Háziipa­ri Szövetkezet ilyen szokatlan, játéktalicska formájú virágko­sarakat is szállít Franciaor­szágba. Képünkön: Juhász Pálné az utolsó simításokat végzi a lakkozóecsettel a ta­licskákon. Foto: Urbán Tamás ÉPÜL AZ ŰTTÖRŐVÁROS Zánka és Balatonakali kö­zött tervszerűen épül a bala­toni úttörőváros, a meglevők mellett újabb négy téliesített szálló falait húzzák fel. Ezek közül kettőt még a nyári sze­zonban át akarnak adni. Ezzel lehetővé válik, hogy az idény­ben egyszerre 720 úttörő üdül­jön. nagykőrösi Szabadság tsz és ugyanott az ÁFÉSZ, valamint a tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezet, figyelmezte­tés ellenére is, vágóhídja tel­jesítőképességénél jóval töb­bet. Ez azután kedvezőtlenné teszi készítményeik laborató­riumi vizsgálatának eredmé­nyét is. A felvágottfélék minősége is többször kifogásolható. Leggyakrabban az úgyneve­zett ,gyulai módra készült” főzőkolbászé. A vegyvizsgálat gyakran taláLja szennyezett­nek, víztartalma azonban többnyire nem lépi túl a meg­engedett határt, amit azon­ban az Állategészségügyi Ál­lomás sokall. A nagyon ned­ves töltelék ugyanis jó táp­talaja lehet mindenféle egész­ségre ártalmas apró élő­lénynek. Hála a sűrű és szi­gorú ellenőrzésnek, amelynek során árueikobzásra és meg­semmisítésre szintén sor ke­rül, a forgalomba kerülő 64 forintos kolbászhoz nyoma­tékként nemigen kap baci- lust a vevő. Főtan, a Budapesti Kisál­lattenyésztő és Értékesítő Szövetkezet baromfivágóhíd- jának kútja a hűtéshez és tisztogatáshoz kevés vizet ad. Szentendrén pedig a Mathiász János Tsz és a TÁV közös baromfivágóhíd j áról a külföldre irányuló ex­portot higiéniai okokból nem tartotta megenged­hetőnek az Állategészségügyi Állomás. Élelmiszerboltok ellen az állomás három esetben kez­deményezett szabálysértési eljárást. Egyszóval, ahogy mondani szokták, vannak még hibák, hiányosságok, ám ennek meg­állapítása nem elég. Az élel­miszeripar és -kereskedelem felelős vezetőinek tenniük kellene róla, hogy ne legye­nek! Sz. E. A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott. Kijelölt bizottságának jelen­tése alapján megvitatta az egyes központi alapokból létre­hozandó egyedi nagyberuhá- sok, fejlesztési programok elő­készítésének, megvalósításának tapasztalatait. Állást foglalt az ezzel kapcsolatos további szak- szervezeti tennivalókról. Az elnökség mint jó kezdeménye­zést üdvözölte a vasasszak­szervezet, a vegyipari szakszer­vezet és az építők szakszerve­zete együttműködési megálla­podását a beruházások segíté­sére. A SZOT elnöksége döntött az 1972. évi SZOT-díjak oda­ítéléséről. További napirend­ként meghatározta a testneve­lést és sportot szervező szak- szervezeti munka fejlesztési feladatait. Az elnökség április 7-re ösz- szehívta a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsát. A tanácsülés­nek a következő napirendi pontokat javasolja: beszámoló a szakszervezetek XXII. kong­resszusa óta végzett munkáról; a szocialista munkaverseny to­vábbfejlesztésével kapcsolatos feladatok; a szakszervezetek állásfoglalása az alkotmány módosításáról; szervezeti kér-, dések. ez az, ami feleslegessé teszi a költség ennek következtében i múltra vonatkozó még rosz- majdnem a felére csökkent; szabb adatokkal való összeha- ugyanazt az árut kevesebb i sonlítást. A tejjel kapcsolat­A félreértésekről N éha úgy tűnik: a kel­leténél is többet be­szélünk a demokrácia fejlesztésének, erősítésének fontosságáról és szükséges­ségéről. Talán «ízért, mert nem csupán valamiféle, ha­nem szocialista típusú és tartalmú demokrácia fej­lesztésén dolgozunk, s a szocialista tábor országai­val együtt nekünk, ma­gunknak kell fejleszteni sa­ját, magasabbrendű, tartal­mas demokráciánkat. A munkáshatalom demokrá­ciáját. Több mint huszonöt éves tevékenység van mögöttünk e területen is. Most pedig az utóbbi öt évben a de­mokrácia szélesebb körű érvényesüléséhez szükséges szerkezeti keretek tökélete­sítésével is léptünk. Utalha­tunk főként a gazdaságirá­nyítás rendszerével megnőtt üzemi önállóságra, az álla­mi élet fejlesztésével pár­huzamosan a tanácsi ön­állóság és szakigazgatási te­vékenység alsószintű bővü­lésére, a társadalmi, moz­galmi szervek kiterjedt ön­álló tevékenységére. Ezek tények és ezekkel egyetlen tőkés demokrácia sem versenyezhet, mert ott a munkásnak és a paraszt­nak nincsenek meg azok a jogai, mint nálunk, akár az üzemet, az államot nézzük. S mi a szocialista demokrá­cia töíkéletesítésének folya­matát éljük és nem a befe­jezésénél tartunk. Eredmé­nyeinkért nemzetközi osz­tálytestvéreink ittjártukban mindig nagy elismeréssel adóznak. I gaz az is, hogy a mi né­pünk történelme során még sohasem élt de­mokratikus keretek között. Visszanézve: osztrák elnyo­mást, monarchikus viszo­nyokat, negyedszázados fa­siszta diktatúrát, kemény osztályelnyomást tanúsít följegyzett történelmünk. Még csak annyi tapaszta­latunk sem volt a demokra­tizmus elemeinek ismereté­ről és gyakorlati alkalma­zásáról, mint francia vagy olasz munkástestvéreink­nek. Ez is egyik forrása azok­nak a félreértéseknek, ame­lyek a demokrácia gyakor­lati alkalmazása körül ta­pasztalhatók nálunk. Nem ritka eset, hogy nem tud­ják jól megítélni a gyakor­latban, mi az, amit demok­ratikus fórumokon kell el­dönteni és mi az, amit egy­személyes utasításokkal kell elrendezni. Ez a gyakorlati tapasztalatok gyengeségé­ből eredő keveredés sok fe­lesleges baj, gomd és mér- gelődés okozója is. Az utób­bi öt évben azonban e te­kintetben is sokat javult a helyzet, a-tisztázódás ered­ményei mindenütt jelent­keznek. Lényegesebb viszont, hogy a demokrácia alkalmazásá­ban szinte általánosnak ve­hetően jelentkezik a megvi­tatás, döntés és a döntés végrehajtása közötti ellent­mondás. Miről van szó? Ar­ról. hogy a különböző fóru­mokra tartozó demokra­tikus vita alapján hozott döntések után, a végrehaj­tásban már nincsen „de­V, _________________________ mo krácia". Utasítás, vagy ha úgy tetszik, parancs van, s ennek értelmében szigorú fegyelem! Egyszemélyes fe­lelősség és nem a döntés utáni további vita, húzódo- zás, tétovázás. Gyakran sikkad el a jó döntések végrehajtása azért, mert immel-ámmal nyúlnak hoz­zá, vagy megkérdőjelezik, s nincs felelős személy, aki jogkörénél fogva határozot­tan fellépjen a gyakorlati érvényesítés érdekében. Pe­dig van ilyen személy min­denütt és van megfelelő jogkör is az intézkedéshez. E z az, amivel a legtöbb bajunk van. Azért, mert sokan és sok he­lyen nem értik, hogy a de­mokrácia magasfokú fegye­lem megjelenési formája. Azt hiszik, hogy az utasí­tás, a parancs, a végrehaj­tás szigorú megkövetelése ellentmond a demokráciá­nak. Pedig éppen fordítva: ahol nincs szigorú intézke­dés és számonkérés, ott nem is lehet komolyan beszélni a demokrácia érvényesülé­séről sem. Hiszen a demok­ratikusan hozott döntések hajítófát sem érnek a való­ságban, ha fegyelmezett, pontos végrehajtásuk elma­rad. Nagy tévedés az, hogy a döntések után még van he­lye az „elvitatkozgatásnak” és annak a jámbor türelem­nek, amely ezt a demokrá­cia jegyében el is tűri. En­nek a magatartásnak csak a kispolgári liberalizmushoz van köze, de nem a szocia­lista demokrácia magasfo­kú, tudatos fegyelméhez. A z sem helytálló mun­kastílus, hogy a dön­tések végrehajtásához szükséges magyarázat, is­mertetés címén újra elő­szedhetik a döntést és el­kezdhetnek rajta vitatkoz­ni. Mi nagyon kényesek vagyunk arra, hogy min­denki tudja, mit miért vé­gez el, mert hiszen ez az egyik alapvető különbség a mi és a tőkések demokrá­ciájának megnyilatkozása között. De ez nem a vég­nélküli fecsegés, huzavona és tétlenkedés takarója, ha­nem a tájékoztatás szüksé­ges és fontos eszköze. Ter­mészetesen lehet érvelni, vitatkozni a gyakorlati vég­rehajtás mikéntjén. De azon semmiképpen sem, hogy végrehajtsuk-e vagy nem azt a döntést, amit demokratikus fórumok hoz­tak. Rendkívül nagy szerepe van tehát mindenhol a személyi felelősség vállalá­sának. Enélkül ugyanis a végrehajtás elképzelhetet­len. Ez érvényes minden gazdasági, társadalmi és állami szervre egyaránt. Ezeket a félreértéseket és félreérzéseket nekünk a gyakorlati munkánkból ma­gunknak kell kiiktatnunk. Nem feltételezve seholsem rosszakaratot, inkább a tu­dati tényezők gyengeségét kifejező vonásokról van itt szó, s arról, hogy nálunk minden poszton szükséges az ügyekért a személyes fe­lelősség vállalása. Seholsem lehet a végrehajtásban el- búini a testületi döntések mögé. S. L. __________________________) Mé száros Ottó KÓROKOZÓK A TEJBEN Kifogás a kolbász ellen r> t * Az Állategészségügyi Állomás élelmiszervizsgálatainak eredményei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents