Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-28 / 74. szám
1972. MÁRCIUS 28., KEDD TV-FIGYELŐ Nyitott könyv. Gaigóczi Erzsébetet bízvást nevezhetjük legszigorúbb nőírónknak: az ő novelláiban gyülemlik fel a legtöbb keserűség a megalkuvás, a jellemlerongyolódás, a gyűlöletté fajuló anyagiasság ellen. A társadalmi jelenségek nála erkölcsi arcukat mutatják; szívósan gyötri olvasóját kérdésfeltevésekkel, szinte kényszerít az állásfoglalásra. Űj kötetének három dramatizált elbeszélésében — melyeket Szabó B. István egyszerűségében is hatásos, pontos elemzéssel közelített a nézőhöz — nem egyszerűen „tra- gikai vétségekről” esik szó, hanem az emberi magatartás alapjairól, a makulátlan tisztesség sokakból kiveszett követelményéről. Ezvk a novellák erőltetettség nélkül helyezhetők át filmközegbe, amit Gaál Albert rendező Szilágyi Virgil operatőr segítségével maradéktalanul meg is oldott. Nem vagyunk hívei a kényszeredett beszélgetéseknek, de mindenképp hiányoltuk a szerző megjelenését, ami talán legfontosabb eszköze a népszerűsítésnek. Minden eladó. Wajdának ez a „legfellinisebb” filmje felépítésének vibráló bizonytalanságával és szövegével is a rendező megtorpanásáról árulkodik. S még valamiről: a barátság fogalmának meghatá- rozhatatlanságáról, a hirtelen elmúlt ember gyors illanásá- ról, arról az űrről, amit a legszebb halotti beszéd sem képes kitölteni. Egy nemzedék nyugtalan útkeresésének e művészi vészjelzője bővelkedik esztétikailag izgalmas részletekben, bravúros operatőri megoldásokban, a befejezés pedig méltó a nagy rendezőhöz. Dániel Olbrychski faunszerű viháncolása a száguldó paripák között, az égig emelkedő futás láza a legnagyszerűbb Wajda-jelképek magasába röppen — hirdetve a művészet maradandóságát, szimbolizálva az örökösökben való továbbfolytatódást. Emlékműsorok. esős filmkockák idézték a vezénylés lángelméjét, karmestertársak és zenekari tagok elemezték mágikus hatását. A Kortársak Toscaniniröl című amerikai film méltó emléket állított a nagyszerű embernek, a korszakos művésznek, a legtöbbet azonban karmesteri pálcájától kaptuk. Mintha belőle nőtt volna ki a zene, érzékelni se tudtuk az átmenetet a beintés és a megvalósítás között. Gazdag képét adta Janus Pannonius költészetének a halála 500. évfordulójára készült összeállítás. Elsősorban a korából kiemelkedő, jövőbe mutató tehetséget éreztük közel magunkhoz, aki egyszerre volt képviselője a maga idejének és a továbbfejlődő emberi gondolkodásnak. A gránátköves karék. Kuprin novellája finom jellemtanulmányok ötvözete. Miként viselkedünk, ha megérint bennünket az elesettség látványa, netán az önzetlen érzéseknek a „társadalom aljáról” közeledő fuvallata? Az átdolgozás megőrizte az eredeti epikus jellegét, impresszionista hatását, így inkább élőképet láttunk, amit Esztergályos Károly rendezése néhány felvétellel hangsúlyosan még tovább merevített, s zenei és balettbetétekkel próbált változatosabbá tenni. A kuprini hangulathoz lényegében hű, de nem igazán képernyőre termett előadás tanúi voltunk. A látványos megoldásokon belül viszont kétségkívül helyén volt Gyöngyössy Katalin, Bálint András, Cs. Németh Lajos, Velenczei István, Polonyi Gyöngyi alakítása, s kitűnően sikerültek Kézdy Lóránt korhoz, műhöz gazdag fantáziával illeszkedő díszletei. A hétfői rendkívüli adásnap színházi közvetítése után ma ismét jelentkezik a Fórum: Komócsin Zoltán a csepeli munkásotthonból válaszol a nézők kérdéseire. Utána az Ex Antiquis együttes ad műsort, majd a Tiszatáj, Szeged irodalmi-kulturális folyóirata mutatkozik be. Szerdán befejeződik Bors filmpályafutása, a Jogi esetek adása pedig egy bonyolult lakás-odaítélési ügyből von le következtetéseket. Csütörtökön egy termelőszövetkezeti elnökről szóló dokumentumfilm után a Cseh Televízió ötrészes sorozatának (Érdekházasságok) sugárzása kezdődik. Késő este a német megszállás idejére emlékeztető tévéfilm (Jöjjön el a te országod ...) kerül képernyőre. Pénteken a Magyar tudósoksorozatban dr. Radó Sándort, a méltán nagysikerű „Dóra jelenti ...” című könyv írófőhősét láthatjuk, utána a hatvanéves Thurzó Gábor köszöntéseképpen Angyal a karddal című tévéjátékát mutatják be. Lehotay-Horváth György Német nemzetiségi amatőr művészeti találkozó A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége vasárnap Budapesten, az Egyetemi Színpadon tartotta az észak-magyarországi amatőr művészek vetélkedőjének döntőjét. A kora reggeltől késő délutánig tartó versenyen 63 egyéni és csoportos műsorszám szerepelt. Az ország hét megyéjéből — Győr-Sopron, Veszprém, Komárom, Fejér, Nógrád, Bács-Kiskun és Pest megyéből — több mint ötszáz reszt vevő zenekar, énekkar, tánckar mutatta be a különféle helyi szokásokat, német népdalokat, néptáncokat. A budapesti döntő befejezése volt annak az egy éve meghirdetett országos tehetségkutató versenynek, amely a német nemzetiségi lakosság anyanyelvi kultúrájának ápolását szolgálta. A vetélkedőn országszerte több mint háromezren vettek részt. Megyei orosz nyelvi verseny Vasárnap délelőtt rendezte meg Budapesten, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság Gorkij fasori székházában a Pest megyei úttörőelnökség és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Pest megyei szervezete az általános iskolák hetedik, nyolcadik osztályos tanulóinak megyei orosz nyelvi tanulmányi versenyét. Az elmúlt hetekben az iskolákban, majd a járási székhelyeken lezajlottak az elődöntők, s tegnapelőtt Budapesten a megye 35, orosz nyelven legjobban beszélő tanulója mérte össze tudását Az izgalmas versenyben első lett a normál hetedik osztályosok között Biró Alice százhalombattai, a normál nyolcadik osztályosok között Rigó János Vác, Báthory utcai, a tagozatos hetedik osztályosok között Máté Zsuzsa Cegléd, Hámán Kató úti, a tagozatos nyolcadik osztályosok között Nagy Ilona Cegléd, Táncsics iskolai tanuló. Külön, úgynevezett kiemelt kategóriában versenyeztek azok a tanulók, akik az orosz nyelvet anyanyelvi szinten beszélik, akik családi okok miatt legalább két évet a Szovjetunióban töltöttek. Közülük az első helyet Sebest Katalin szi- getszentmiklósi hetedik osztályos és Szemere Katalin, dunakeszi nyolcadik osztályos tanuló szerezte meg. A részvevők emléklapot, a helyezettek könyvjutalmat kaptak. Az első és második helyezettek jogot szereztek arra, hogy részt vegyenek a nyár folyamán Csillebércen az orosz nyelvi szaktáborban. Megválasztották a küldötteket a MABÉOSZ kongresszusára Március 25-én az MSZMP Pest megyei Bizottságának székházában ülést tartott a MABÉOSZ budai és Pest megyei területi bizottsága. Az ülésen részt vett Cservenka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára. Surányi László, a MABÉOSZ alélnöke és mások. Az ülésen Jankó Zoltán, a budai és Pest megyei területi bizottság elnöke elnökölt, Maurer Gyula, a területi bizottság titkára számolt be az elmúlt négy év munkájáról. Ezután a jövőbeni feladatokat vitatták meg, és megválasztották a május 27—28-án Budapesten megtartandó országos kongresszus Pest megyei küldötteit. FŐVÁROSI KIÁLLÍTÁSOK A Kis-Dunától az óceánig I. országos találkozója A Művelődésügyi Minisztérium határozata alapján az idén először és ezt követően évente vagy kétévente megrendezik a pedagógusképző intézetek hallgatóinak országos seregszemléjét, mégpedig mindig más és más városban. A pedagógusjelöltek I. országos találkozójára Pécsett kerül sor május 10-én és 11-én. „Krónika és hitvallás” — e szavakkal illette Pogány O. Gábor a Nemzeti Galériában rendezett fotókiállítást, REISMANN MARIAN fotóművész képeinek tárlatát. Találó tömörítés. Magában foglalja a művészet kettős feladatát, az élet megújuló történéseinek megörökítését, s azt az igényt, hogy minden alkotó személyiségének sajátos varázsával hasson a külvilágra. Reismann Marian hibátlan technikai apparátussal készült fotói szociográfikus céllal tárják fel a valóságot. Szorgalmának lendülete megáll szabadszállási cigányoknál, egyaránt figyeli a lépcsőt mászó gyerek odaadását és a révült javasasszonyt, művészportrékat, búcsút, a prágai óvárost és Hosszúpe- reszteget; a fényképpel megállított idő számtalan eseményét idézi találó párhuzamokkal, olykor sorozatra hangolt képű megoldásaiban. Mennyire igaza volt Keats- nek, hogy minden tárgy múltat feltámasztó, sűrű üzenet. Maszkok, pajzsok, halotti em- lékfaragványok, csónakorr- díszek jelzik az elmúlt időt AFRIKA ÉS OCEANIA művészetében, melyet a Szép- művészeti Múzeumban mutattak be. Káprázatos anyag tekint ránk, s mindezt azon gyűjtő patriótáknak köszönhetjük, akik Űj-Guinea, MeAz oktatás központja: a könyvtár Jelentős kísérletek a látókör szélesítésére Több mint tíz esztendővel ezelőtt építették ki hazánkban az iskolai könyvtárak országos hálózatát, amelybe jelenleg 6200 könyvtár tartozik. Ezekben a könyvtárakban mintegy 10 millió kötet áll az általános és középiskolás diákok, illetve nevelők rendelkezésére. Minden általános iskolai tanulóra három, és minden középiskolai diákra nyolc kötet jut. Tanulóként öt kötet kölcsönzés jut, ennek ellenére az iskolai könyvtárak a nevelési feladatok érdekében nincsenek kellően kihasználva. Az Országos Pedagógiai Könyvtár, felismerve az iskolai könyvtárak oktatási jelentőségét, újszerű kísérletet indított el két iskolában. A kísérlet a könyvtárakat az oktató-nevelő munka központjaivá kívánja fejleszteni. A könyvtárak bevonása a tanításba jelentős változásokat eredményez más nevelési módszerekben is. Lényegében kötetlenebb tanítási forma alakul ki: a gyerekeknek a tananyaghoz, a témához kapcsolódó könyveket javasolnak. A tanárok tetszésük szerint használják fel a tanításban a különböző könyveket, a tanulók pedig maguk néznek utána az őket érdeklő témáknak, s tájékozódásuk, feleleteik ismeret- anyaga beleszámít osztályzatukba. A kísérlet helyéül egy karcagi általános iskola és egy fővárosi középiskola különböző évfolyamainak egy-egy osztályát választották. A pedagógusok számára tájékoztató jellegű bibliográfiákat készítettek, amelyek a tantervi követélmények alapján tartalmazzák az ajánlott műveket. Az általános iskola alsó tagozatában két tantárgyat — az olvasást, és a kömyezetis- meretet — tanítják az új módszerrel, az V—VIII. osztályosoknál pedig a földrajz, az élővilág és a történelem oktatásában alkalmazzák. Már az elsősöket is megtanítják a könyvtári kölcsönzés módjára, az önálló informálódásra. A középiskolákban jelenleg öt tantárgyat tanítanak kísérleti formában. A fiatalok olvasásra nevelését, látókörük kiterjesztését követendő útnak tekintik a szakemberek. Ezért most nagyobb ütemben indult meg a régi iskolai könyvtárak , bővítése: évente valamennyi általános és középiskola mintegy tízezer forint támogatást kap könyvtárfejlesztésre. Hozzáfogtak a tanárok továbbképzéséhez is, a tanárképző főiskolák gyakorló iskoláiban is foglalkoznak az új módszer bevezetésével. Jelenlegi kísérlet alapján a „könyvtárszemléletű” oktatást általánossá kívánják tenni. A művelődési ház pénze A KÖZSÉGI MŰVELŐDÉSI HÁZAK VEZETŐI panaszkodnak : kevés a pénzük. Kicsi az az összeg, amelyet a művelődési ház céljaira rendelkezésükre bocsátanak. Vajon igazuk lenne? Hiszen ötven-, hatvan-, százezer forintok is szerepelnek egy-egy községi művelődési ház költségvetésében. Miért állítja például az egyik művelődési ház igazgatója, hogy a tanácstól egy esztendőre folyósított hatvanhatezer forintból egy fillért sem lát. Illetve lát: huszonnyolcezer forintot, mert ennyi az évi fizetése. A fennmaradó harmincnyolcezer forintból viszont tényleg nem kap egy fillért sem, mert az a beosztottai fizetését fedezi — az adminisztrátorét, a gondnokét, a takarítónőét, a fűtőét, a ruhatárosét, a pénztárosét s a többiekét. Kitalálhattuk: az előbb említett hatvanhatezer forint — vagy más művelődési házakban ötvennégyezer, száznyolcezer ... forintok az alkalmazottak fizetésére vannak. Ez a béralap. Ezt biztosítja a tanács. SOK FALUBAN megtörtént már, hogy a művelődési ház igazgatójának a saját zsebéből kellett kölcsönöznie pénzt, ha véletlenül egy-egy rendezvény bevétele nem fedezte a kiadásokat. Izgulhatott, hogy melyik lesz az a következő rendezvény, amelynek nyereségéből pénzét visszaveheti. Tehát nyereségre kell dolgozni, hogy a művelődési háznak pénze legyen. Mert a művelődési házaknak magukat kell fenntartaniuk. Egyik községünkben például hatvanötezer forint a művelődési ház évi fenntartási költsége; az ingatlanadó, a fűtés, a világítás, a közműdíj, postai számlák, felszerelések karbantartása. Ezt a hatvanötezer forintot ki kell gazdálkodni, mint a tsz-ben, az üzemeknél, a kereskedelemben. A művelődési ház tehát üzleti vállalkozás. Az igazgatónak üzleteket kell kötnie, különben bezárhatja a házat, vagy mint alkalmatlant elbocsátják. MIBŐL TARTJA FENN magát a művelődési ház egy másik községben? A termeit bérbe adja az ÁFÉSZ-nek, a sportegyesületnek. Máshol a mozi és a zeneiskola mint társbérlő fizet a művelődési háznak. Ilyenkor az igazgatónak szerencséje van, aránylag könnyen juthat egy kis pénzhez. Általában azonban sikeres, nyereséget hozó rendezvényeket kell szerveznie. Mi lebeg hát a szeme előtt? A nyereség. Hogyan néz ki egy művelődési ház költségvetése a bevétel oldaláról? A legtöbb bevételt az ŐRI rendezvényei adják — tánczene, zenés vígjátékok, operettek, bűvészek — azután a bálok, a tánciskola, a ruhatár. Ezeknek kevés közük van a műveltséghez. Viszont nyereséget hoznak. Minél több ilyen rendezvényt tartanak, annál több nyereséget zsebelhetnek be. A pénz tehát ösztönöz. De mi ösztönöz a veszteséggel járó programok rendezésére? Egy-egy művelődési ház igazgatójának hivatástudata, szenvedélye. Az igazi műveltség terjesztésének azonban az az ára, hogy először silány műsorokat rendezzenek, pénzt szerezzenek az igazi kultúrára. Ma már az operett és a beatzene iránt is csökkent az érdeklődés, állítják néhány művelődési házban. Már ezek sem hoznak pénzt, sokszor ráfizetnek. A községekbe kijáró „szórakoztató”, haknibrigádok műsorai nagyon alacsony színvonalúak; lenézik a közönséget. A falusi közönség érzékeli ezt, és nem kíváncsi az olcsón, színvonaltalanul szereplő együttesekre. Miből lesz hát ezután pénz? Csak összefogásból lehet. Ma már sok községi művelődési háznak nincs anyagi problémája, mert több szerv, vállalat, szövetkezet támogatja. A tsz, az ÁFÉSZ, a háziipari szövetkezet, a szakszervezet és így tovább. Ezeknek a művelődési házaknak nem kell programjaikat áruba bo- csátaniuk, a kultúrához nem üzletemberek módjára szerzik a pénzt. A MŰVELŐDÉS NEM LEHET ÄRU, a kultúrán nem lehet nyerészkedni, mert ha így teszünk, abban a pillanatban árucikké degradálódik. A kultúra irányítása kicsúszik a kezünkből, ha a szükséges pénzt üzleti manőverekkel szerezzük meg hozzá. -4z ösz- szefogás — a közös fenntartású művelődési házak — megerősítése, terjedése megállíthatja ezt a folyamatot. Mint ahogy már sok helyen meg is állította. Egyre több gazdasági vezető érti meg, hogy ha segít egy- egy művelődési házat, nem a pénzt dobja ki, hanem tőkét termel. Mert a kultúra termelőerővé válik. Berkovits György ianézia felé indultak, és kincsekkel érkeztek vissza, gyarapítva a nemzeti közgyűjteményt. Bíró Lajos, sziget- szentmiklósi illetőségű természettudós, bartóki lelkület- tel a szétszóródás előtti utolsó pillanatban mentette tárgyi emlékké Óceánia törzsi művészetének faragott férfialakját, Tami-szigetéről hozott színes fejtámaszát. íme, egy ember, aki a Kis-Dunától az óceánig lendült, s onnan gazdagodva- gazdagítva érkezett vissza honi tájainkra. Ismeretlenül, ritkán látható érték került elő a Néprajzi Múzeum raktárából. A kitűnően rendezett anyag maga íratja a javaslatot; mindenképpen indokolt növelni új építkezésekkel is kiáUítótermeiinkiet, mindez nemcsak az idegenforgalomra hatna, kedvezően, de jól szolgálná közműveltségünk fejlődését is. MIHALTZ PÄL új művei a Műcsarnokban a meglepetés erejével hatnak. Szentendrei festő a szó európai értelmében, aki állandó megújulásokkal, a kivitelezés mindig magas értékrendjével kiterjesztette világát Balatonszárszóra, Sopronra, esztergomi „Stációk”-ra, áhítatot sugalló üres székre, lovakra, kék házra, margitszigeti romokra. Mindenben a színek költészetét találja, akár a „Vörös mező”-t figyeld, akár „Régi falak”-ra bukkan. Nemcsak krónikás, minden festménye egyúttal hitvallás — öreg kapu, Orfeusz, szoborfülke, eperjesi emlék, halásztanya rögzíti e gazdag kettősséget. A csendélet intimitásával ragadnak meg házai, igaz festő töpreng a „Napraforgó” elmúlásán, nemcsak arcmását, de gondolatait is tartalmazza több önarcképe. A szentendrei műhely e sajátos egyénisége, Miháltz Pál, inkább rendszerez, véglegesít, összegez. KONDOR BÉLA, MELOCCO MIKLŐS, PÁSZTOR GÁBOR ereje a kísérletezés bátorságában nyilvánul meg. Üj művek kristályosodási folyamatát láthatjuk a Dorottya utcai tárlaton, a műhely pillanatnyi állapotát és kezdeményezéseit. Kondor Béla látomásai továbbra is a megfeszített és zuhanó ember hősiességét érintik, Pásztor Gábor a spirális formákban az elszabadult vonal útját követi. Me- locco Miklós szobrai a viharos, tépett, űzött Ady után József Attila és Radnóti igazi arcát keresik. Losonci Miklós NYÁRON A bolognai opera a Dóm téren Az idei szegedi szabadtéri játékokon kiemelkedő eredménynek ígérkezik a bolognai opera vendégjátéka. Az olasz együttes vezető szólistái mellett a színház teljes ének- és zenekara is hazánkba érkezik, mintegy kétszázötven taggal. A vendégek július 28-, 29- és 30-án Verd' Otellóját mutatják be a szegedi Dóm -téren.' k 1 k
