Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-23 / 70. szám
1972. MÁRCIUS 23., CSÜTÖRTÖK r»n Nicrn '%/Círiap ÉSZAK-PEST MEGYE TAVASZI TÁJAIN (2) Püspökhatvan megmarad állattenyésztő falunak Püsipökhatvam: a falut övező lankákról derűs nyugalom árad. A derűt a tavasz, s a velejáró tenni vaj ók kölcsönzők, ilyentájt már csöndes a tsz- iroda. Jakus Lászlóval, persze, ide beszéltük meg a randevút még a tsz-szövetségi közigyűlésen, ahol jobbára ő vitte a szót, lévén az Észak-Pest megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöke is. Mivel először van alkalmam idecsöppenni, a tsz dolgait általánosságban firtatom — tartson velem az olvasó. Megtudom például, hogy van két traktorosa a szövetkezetnek; mindkettő négyezer forint fölött keres, ám jó eszű fiaikat mégsem buzdították erre a nagy szakértelmet kívánó pályára — hiszen a traktorosnak nemcsak a géppel, de a növényzettel is bánnia kell! —, hanem elengedték őket a közel Ikladra köszörűsnek, havi 1600-ért. S mindjárt akár meg is állhatunk e meghökkentő adaléknál! Nekem kevesebbre ad választ ez a különben jellemző história, mint a mező- gazdasági jövedelmeket olyannyira szorgosan az iparival egybevetni igyekvők célozgatásaira. Megmagyarázza ez az eset is, hegy a jövedelem korántsem minden! A pénz pusztán egyik — igaz, sarkalatos — tényezője az éLetni- vónak. A traktoros nem dolgozhat fedett műhelycsarnokban, s meg kel fizetni fáradozásait valami plusszal. De lám, még ez sem elegendő ahhoz, hogy fiait megtartsa, saját foglalkozására buzdítsa. A falu fele eljár Jakus László tsz-éünöki irodájának falán jó néhány elismerő oklevél — három a kormánytól! — tanúskodik arról, hogy a mindössze 1800 lakosú község termelőszövetkezete dinamikusan működik. Igaz — s előbbi példánk is sietteti e folyamatot —, nem a legkedvezőbb az átlagéletkor, amely 54 esztendő. Sokan — a munkaerő fele — járnak Budapestre Udadról dolgozni, s főleg az öregebb- je marad itthon. Ez újabb dilemmákat gyűrűztet végig, hiszen akiinek a gyermeke megmarad a föld vonzáskörében, annak a szülei nemigen jönnek segélyért az irodára, ám a távol dolgozókéi igen. Akinek egyáltalán nincs támogatója, annak igyekszik juttatni pénzt, fiát, egyebet — erejéhez mérten — a gazdaság, de a falusi öregek gondja attól még gond marad. Mivel foglalkozik az Üj Barázda Tsz? (Négyszázhúsz tagja közül 150 a nyugdíjas.) Természetesen a szarvasmarhával, hiszen hajdan külön püspökhatvani tájfajta volt ebből az állatból. Aztán sertéssel — az állattenyésztés adja a bevételek zömét. Távlati tervük is ez: takarmányter- mesztés, állattartás, épülő húsfeldolgozó, további specializálódás tehát. Az egykor híres szarvasmarha-tenyésztő falu gazdái személyesen mentek el Svájcba, s hozták az alapanyagot a tenyésztéshez, így alakult ki híres tájfajtájuk annak idején. De ma már meghaladták azt a létszámot, amely egykor volt a községben, viszont a minőségi gondok jelentősek. Hat éve tbc-mentessé tudták tenni az állományt, öt évig nem is volt semmi baj, de tavaly újból támadt a fertőzés — úgy látszik, e betegségtől ugyancsak nehéz megszabadulni. Hatvan tehén vágóra ment — Pedig már azt gondoltuk, hogy megkezdhetjük a minőségi selejtezést — mondja Jakus László. -— A tejhozamot szerettük volna fokozni; négy évig 3100 liter volt a tehenenként! átlag, ez most visszaesett 2800 literre. A 60 legjobb tehenünket kellett kivágni ... Az elnök is azt mondja: amit a gödöllői tsz-szövetsóg- ben hallottam: a tbc-mentesí- tésre kijelölt gazdaságok na~ gyón kevés pénzt adnak az állatokért És egy javaslat: — Ne csak a termelőszövetkezetek legyenek érdekeltek a tbc száműzésében, hanem például az állategészségügyi állomás prémiuma is függjön ettől! A megyében tudomásom szerint 270 ember foglalkozik főhivatásszerűen e témával, próbáljunk közösén mindent elkövetni azért, hogy ne kelljen a legjobb teheneket vágóra küldeni, hanem igyekezzünk tőlük utódokat fogni. Én, sajnos, még csak elkeríteni sem tudtam azt a hatvan állatot. — És a kivágási keret? — Ahol szívügye a tsz-nek a tenyésztés, ott nem kell félni attól, hogy a még tartható állatot levágnák. Persze, van olyan tsz, amely a gazdaságta- lanság miatt. kívánja megszüntetni ezt az ágazatot; átmenetileg, valamit csakugyan tenni kell, de megítélésem szerint keret helyett valami mást kéne kitalálni... És a zöldség? De van a püspökhatvani termelőszövetkezetnek zöldség- termelése is, jóllehet nem olyan jelentős, mint a tegnapi riport elején fölsorolt néhány község egyik-másikában. A 2000 hold szántóból 300-at foglal el a zöldség: az ebbéli hagyomány új keletű, hiszen csak a tsz honosította meg a zöldborsót, a babot, az uborkát, majd a paradicsomot és a paprikát. Az országos helyzetképhez hasonlatosan náluk is visszaesett a zöldség; zöldbab például 150 holdon termett éveken át, de két éve egyáltalán nincs a püspökhatvani határban, s az idén sem foglalkoznak ezzel a növénnyel. Jakus László megítélése szerint az áremelés nem ellensúlyozza a csökkenő munkaerőt. A zöldborsót viszont gépesítették, anomáliák azonban itt is adódnak. Tíz esztendeje a konzervgyár 2,70 forintot adott egy kiló hüvelyes borsóért, míg a fejtés, a szállítás a gyárat terhelte, s így, mindent egybevetve a borsószem kilója tíz forintjába került. Ellenben ma, midőn a fejtés és a szállítás is a tsz feladata már, sőt osztályo- zottan, mindenre ügyelve, a gyártelepen adják át a borsót, már öt forintjába kerül csak ugyanaz a borsó a gyárnak, vagyis felére csökkent a nyersanyag ára. Óhatatlanul eszembe jut ennél az összevetésnél dr. K. Nagy Sándornak, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkárának az a gondolata, amelyet éppen az Észak-Pest megyei Tsz-szövetség minapi közgyűlésén mondott el: az ipar csak akkor legyen nyereséges, ha megteremti hátországát. — Két éve a tröszt gazdasági igazgatójával beszélgettem — mondja Jakus László. — Akkor azt hallottam, hogy tetszik, nem tetszik, ennyi lesz a paradicsom ára... Válaszom ez volt: tessék majd megnézni, mi lesz a paradicsommal négy év múltán ... Két év sem telt el, máris felére csökkent a termőterület nálunk. Az idén megpróbáljuk kissé növelni, de a régi terület már nem lesz meg. A magyarázat: évek óta ráfizetéses a paradicsom, s csak i azért csináltuk, mert vannak asszonyaink, akiknek munkát kell adni... Jó a két csatorna — Hogyan adják el a zöldséget? — A MÉK-kel négy éve megszüntettük a kapcsolatot, de most újra megteremtettük. A konzervgyárak közül most már csak a dunakeszivel szerződtünk. Csupán az a tény, hogy két csatorna van nyitva, lehetővé teszi, hogy teljes biztonsággal értékesíthessünk. Mindent összevetve, a termelési érték 10—12 százalékát adja a zöldség, uborkából például tavaly 25 vagon jutott piacra 2 millió forint értékben. A közvetlen értékesítésünk jelentéktelen, mindössze a faluban van egy üzletünk, s időnként néhány teherautó primőrt beviszünk a Bosnyák térre. — Gépesítés? — Nincs rá pénzünk, s egy komolyabb gépet nem is tudnánk kihasználni. Püspökhatvanban tehát nem valószínű, hogy nagy jövője lenne a zöldségnek. Inkább foglalkozik állatokkal a tsz, olyasmivel, amire lesz vállalkozó fiatal. Elgondolkoztató mindenesetre, amit a tsz- szövetség is rögzít említett dokumentumában: Ha elfogadjuk, hogy mezőgazdasági termelésünk költségszintje csak egy év alatt — 1970-ről 1971-re — 16 százalékkal növekedett, úgy a felvásárlási árak csak a megnövekedett költségeket ismerik el, és semmiképpen sem ösztönöznek a termesztés bővítésére. A termelésbe bevitt minden ipari eszköz, legyen az gép, vagy műtrágya, de a magasabb értékű vetőmag is tovább emeli a termelés önköltségét. A zöldségnövények vonatkozásában — talán a borsó és az uborka kivételével — sem látjuk a helyzetet kedvezőnek, s csak örömmel tudjuk fogadni, hogy a kormány meghirdette a zöldségtermesztés rekonstrukciós programját". Egyelőre azonban az tűnik valószínűnek, hogy nehezen mozdul el holtpontjáról még e hagyományos Észak- Pest megyei tájon is a zöldség- termesztés ügye. Keresztényi Nándor (Folytatjuk) Egészségnevelés és szakszervezet A Humán Intézet alkalmazottainak fele szocialista brigádban dolgozik A csoport vizsgálódásai során megállapította, hogy a tizenévesek biológiai és a nemi élettel kapcsolatos ismeretei hiányosak. A megyében tavaly 46 helyen szerveztek nővédelmi tanácsadást, jelenleg 36 működik. Mintegy 12 ezer asszony és leány kereste fel a tanácsadókat. A mezőgazdasági osztállyal közösen nyolc termelőszövetkezetben alakítottak kísérletképpen egészségnevelési csoportokat. Más tsz-ek is igényt tartanak ilyen csoportok megszervezésére. Dr. Stark Janka elnök rámutatott a csoport munkájának nagy jelentőségére, és a szakszervezet messzemenő támogatását helyezte kilátásba. Diszdoktoravatás a bölcsészkaron Ünnepi közgyűlésit tartottak szerdán az Eötvös Lóránd Tudományegyetem alulájá- ban, amelyen a bölcsésztudományok díszdoktorává avatták Victor Lucien Tapié francia akadémikust, a párizsi Sorbonne történész-professzorát. Az ünnepi közgyűlésen megjelenít Köpeczi Béla, a Magyar Tudományos Akadémia megbízott főtitkára és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének, valamint a Művelődésügyi Minisztériumnak több vezető munkatársa. Jelen volt Géráid Amanrich, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete és a nagy- követség több munkatársa. * Épül a csatorna Csatornahálózatot kap Nagykáta, Mintegy négy kilométer hosszan fektetik már a csöveket a vasútállomástól a község pereméig, ahol nemsokára megkezdik a szennyvízderítők építését. Foto: Gábor Üres kispadok kólát vehettek birtokukba a jövendő mesterek, az anyagi, technikai ellátottság a szakmunkásképzők többségénél messze elmarad attól, amit a gyakorlati igények megkövetelnének. Igaz, akad kivétel — így például a tízmillió forint költséggel fölépült nagykátai szakmunkásképző —, de ezek csak erősítik a szabályt. S ami még elgondolkoztatóbb: a viszonylag jól felszerelt iskolák sem töltik be feladatukat, mert — amint azt többek között a nagykátai járási pártbizottság első titkára mondotta el — túl sok a gazda, az ilyen meg amolyan átszervezés, reformálás, s a lényeg, a képzés célratörő volta vész el. Itt kell keresni a gondok lépcsőjének első fokát; ha haladni akarunk, nem ugorhait- juk át. Igaz, évek óta új törvény szabja meg a szakmunkásképzés korszerűsítésének, fejlesztésének útját, módját, de e törvény valóra váltása a kezdet kezdetén nem jutott túL Ügy tűnik, mintha a szakképzés csakis és kizárólag „tárcaügy”, a Munkaügyi Minisztérium feladata lenne, s abban sem más tárcáknak, sem a vállalatoknak nincs teendője. Ez a szemlélet az oka annak, hogy a szakképzés a vállalatok, az iparirányító szervek tevékenységében csak huszadrangú szerepet élvezhet, s a népgazdasági érdek — a koncepció — semmivé lesz. A múlt esztendőben, több megyei vezető testület is — így a többi között a megyei pártbizottság, a megyei tanács végrehajtó bizottsága — foglalkozott a szakképzés kérdéseivel, s iránymutatásuk szerint a képzés és a vállalati igények összhangjának megteremtésére ugyanúgy szükség van, mint a pályaválasztás megalapozottabbá tételére. Ami a megyei eredményeket illeti, azok nem lebecsülen- dőek. Januárban megalakult a megyei pályaválasztási intézet, új szakmunkásképző iskolák épülnek, meglevők bővülnek, további tanulóotthonok létesülnek — 1975-re már 146S gyerek kaphat kollégiumi elhelyezést a megyében —, de mindezek mellett alig érzékelhetők a vállalati cselekedetek. Kivételnek számítanak az olyan munkahelyek, mint a Nagykőrösi Konzervgyár, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat, ahol a vállalat vezetőinek szinte személyes ügye az utánpótlás, s ahol a szükséges anyagiakat sem sajnálják. A vállalatok túlnyomó többsége azonban még mindig azt tartja, hogy a képzés az állam dolga, a tudás kamatoztatása meg az — övék. TVfa még úgy-ahogy fönntart- -LTJ- ható ez a furcsa „munka- megosztás”, de hosszabb távon nem. Ahogy sok másban — fejlesztési döntésekben, értékesítési szerződésekben s így tovább — növekszik a vállalati önállóság, a szakmunkásképzésben sem fordított a széljárás. Fölismerni a szél irányát nem elég. Igazodni kell hozzá! Mészáros Ottó 'T’íz esztendő alatt Pest me- gyében a szakmunkások- száma — 'az iparban, az épííő- iparban és a közlekedésben —- ötven százalékkal növekedett, i s napjainkban meghaladja a i százezret. Igaz, e hatalmas se- i reg tekintélyes hányada csu- i pán lakik a megyében, munká- , ját a fővárosban végzi, de a ; növekedés gyorsaságából, a . számbeli gyarapodásból egy . valami könnyen kikövetkeztethető: a szakképzés, az utánpótlás nem lehet huszadrangú kérdés. A tapasztalaitok nem ezt bizonyítják. Jó néhány vállalatnál — sportnyelven szólva — a pályán még úgy-ahogy • megvan a csapat, de a kispad ■ már üres; tartalék nincsen. S 1 még tetézi a bajt, hogy ifjúsági ■ meg kölyökcsapat sincsen, ■ kész játékosokért folyik a haj- t sza. Közismert ténynek számít jó néhány szakma elnéptelenedé- ' se. Az országban például 5460 ’ cipész kisiparos dolgozik, ám tanulóik száma mindössze harmincnyolc! Ahogy hasonló a bognár, a kalapos, az épületburkoló szakma utánpótlásának helyzete is. Tegyük fel, hogy e szakmák jó részének sorsát ’az igény mérséklődése juttatta kátyúba. Kevesebb a szekér, minek hát a bognár? Bár nem ilyen egyszerű a dolog, mondjuk rá az áment. Mivel magyarázzuk viszont azt az évente ismétlődő helyzeteit, hogy a megyében hat-hétezer fiatal végzi be tanulmányait, ám 9—10 ezer munkahely vár betöltésre? A monori járásban például — ahogy ez tájékozódásunk alapján kiviláglott — a vállalatok a lehetségesnél kétszeresen is több szakmunkástanulóra tartanak igényt. A monori — 205. számú — iskolában kilenc szakmában folyik képzés, s bár a járás nem nevezhető ipari jellegűnek, legalább még háromszor kilenc szakma művelőit keresik a munkaadók. A foglalkoztatás és a képzés összhangjának hiánya miatt sok sirámot hallani, ahogyan a fiatalok pályaválasztási törekvéseiről szintén. Jóval kevesebb szó esik arról, hogy az említett gondok nem sorscsapásként szakadtak a nyakunkba, hanem hosszú éveket felölelő mulasztások, melléfogások következményei. Széles körben elterjedt például az a felfogás, hogy a munka bonyolultabbá válása — technikai, technológiai szintjének emelkedése — csökkenti a szakmunka iránti keresletet, mert annak helyére a betanítás lép. A tévhit megdőlt, de évek kellettek ahhoz, hogy a gyakorlat ezt tükrözze. Talapjainkban tízezer felett van a megyében a szakmunkástanulók száma, de körülményeik, lehetőségeik között hatalmasak a különbségek. Nagyon mostoha adottságokkal kell megbirkóznia például a már említett monori szakmunkásképző iskolának i vagy a szentendreinek. Jó néhány helyen bérelt tantermekben folyik az oktatás, s bár Gödöllőn, Halásztelken új isSzerda délután dr. Stark Janka országgyűlési képviselő elnökletével ülést tartott az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Pest megyei Bizottságának elnöksége. Napirend előtt dr. Bánhidy Ferenc főorvos ismertette a ma kezdődő Pest megyei orvosnapok tudományos programját. Ezt követő- leg Varga Erzsébet, a megyebizottság titkára bejelentette, hogy a Pest megyei KÖJÁL független szakszervezeti alapszervet létesít. A Humán Intézet szocialista brigádjainak munkájáról Szlifka József, az intézet szb- titkára beszélt, rámutatva, hogy a 450 dolgozó közül 275 húsz szocialista brigádban rpű- ködik. A brigádok közül az asszonyok által alapított, 17 tagot számláló Semmelweis, valamint a Vörös Október ötször, öt másik pedig négyszer érdemelte ki a szocialista címet Viszonylag új intézmény, a másfél éve alakult megyei egészségnevelési csoport eddigi munkásságáról számolt be ezután dr. Bágyoni Attila főorvos, a csoport vezetője. Elmondotta, hogy az évi munkaterv egybehangolására értekezletre hívták meg a megyei Vöröskeresztet, a népművelési tanácsot, a TIT-et, a megyei szakmaközi bizottságot, a Gyógyszertári Központot, a megyei tanács kereskedelmi, valamint mezőgazdasági és művelődési osztályát, amelyekkel szorosan együttműködnek. A csoport minden járásban és városban megszervezte az egészségnevelési megbízottak hálózatát, de eddig egyedül Cegléd városában van függetlenített megbízott. A kórházakban egy fél esztendeig másodállásban működtek megbízottak, ez azonban anyagi nehézségek miatt megszűnt. A kórházi orvosok azonban a TIT keretében folytatják az egészségnevelést. Körzeti, rendelő- és gondozóintézeti orvosok, gyógyszerészek az egészségügyi csoportok dolgozói a múlt év folyamán ösz- szesen 2923 előadást tartottak 103 741 hallgató előtt. Az előadások látogatottsága általában megfelelő, de előfordult Albertirsán, hogy 500 meghívott közül mindössze ketten jelentek meg. Az iskolai egészségnevelés javítása érdekében kidolgozott tervet juttattak el a megyei tanács művelődési osztásához.
