Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-23 / 70. szám
4 ™KMírhm 1972. MÁRCIUS 23., CSÜTÖRTÖK Megkétszereződött igény A Kossuth Könyvkiadó Pest megyében A Kossuth Könyvkiadó Pest megyei kirendeltségének munkájáról, az idei kiadói tervekről, a terjesztés gondjairól és eredményeiről beszélgettünk Jármi Ernővel, a vidéki terjesztési főosztály helyettes vezetőjével, Drucker József kirendeltségvezetővel és Szilágyi Lászióné politikai munkatárssal. Szerteágazó feladatok A kirendeltség tevékenysége roppant szerteágazó; feladatai közé tartozik a pártfolyóiratok terjesztése, a megye valameny- nyi pártszervezetének ellátása oktatási tananyaggal — a tömegpolitikai oktatási brosúráktól az esti egyetemi tankönyvekig — a marxista—leninista klasszikusok sorozati és gyűjteményes műveinek, a bel- és külpolitikai eseményekkel kapcsolatos kiadványoknak, a politikai és történelmi kérdésekkel foglalkozó tanulmányoknak, szépirodalmi műveknek terjesztése. — A művek kiadására egyrészt éves terv alapján, másrészt terven felül kerül sor, gondolunk például a Politikai Akadémia előadásainak könyv alakú megjelentetésére. Nekünk mindkét fajta politikai ismeretterjesztés feladatunk, az is, amelyik nem szerepel a tervben, tehát amelyikre nem érkezik — nem is érkezhet — megrendelés. Sajnos, helyenként még a tervszerű kiadványok terjesztése sem megy zökkenők nélkül. Pedig mehetne. A Kossuth Kiadó ugyanis minden év őszén összeállítja a következő évi kiadások előzetes tervét, majd minden negyedévben füzetet bocsát ki Könyvújdonságok — Kossuth Kiadó címmel. Ezt a kirendeltség eljuttatja valamennyi pártszervezetnek. E füzet — amelyben a kiadásra tervezett műről rövid tartalmi ismertetést is közölnek — lenne hivatott megkönnyíteni a tájékozódást és azt, hogy a pártszervezetek három hónapra előre felmérhessék és jelezhessék az igényeket. Akik félreértik dítsanak gondot arra, hogy az egyes kiadványok azokhoz jussanak el, akik számára elsősorban készültek...” A terjesztés — pártfeladat — A feladat tehát nem az, hogy — a szükséges politikai kézikönyvtáron kívül — a pártszervezetek minden kiadványt megvásároljanak, erre költsék az egész, minimális ellátmányukat, hanem: a terjesztés. Az, hogy minél több párttaghoz — és érdeklődő pártonkívülihez — juttassálc el a párt kiadványait. Ahol ezt megértik — jó példa volt erre a legutóbbi téli politikaikönyv-vásár sikere Nagymaroson és Gödön —, ott gazdára találnak a könyvek, brosúrák, tanulmányok. Ahol viszont maga a terjesztő sem áll feladata magaslatán, ott vádolnak bennünket az „árukapcsolás” vétkével... A kisebb-nagyobb zökkenők, félreértések ellenére egyet megállapíthatunk: az elmúlt tíz évben megkétszereződött az igény a politikai ismeretterjesztő irodalom iránt Pest megyében! Különösen megnőtt az érdeklődés a közgazdasági kérdésekkel, a politikai gazdaságtannal foglalkozó művek iránt. Új könyvek, sorozatok — Milyen könyvújdonságok — esetleg sorozatok — szerepelnek a kiadás — és a terjesztés — idei tervében? — öt lexikon kiadására készülünk: filozófiai, közgazda- sági, esztétikai és munkásmozgalmi lexikont adunk ki, és megjelenik a Ki kicsoda? második, bővített kiadása. Új sorozat is indul, A korszerű társadalmi ismeretek könyvtára. Három éven át tíz-tíz kötet jelenik meg, amiből kilencet kell megvennie az előfizetőnek, a tizediket ajándékba kapja. Két mű már megjelent az idén: Szigeti József: Bevezetés a marxista—leninista esztétikába és dr. Simái Mihály: A harmadik évezred felé című könyve. — A könyvnapra jelenik meg Balázs Anna: Boldog ifjúságom című regénye és Gri- guljevics szovjet szerző munkája: Az inkvizíció története. Több érdekes művet jelentetünk meg Dózsa György születésének 500. és Petőfi születésének 150. évfordulójára. A munkásmozgalom és a történelem iránt érdeklődőknek figyelmébe ajánljuk a francia ellenállási mozgalom kiemelkedő személyisége, J. Delarue történész publicista könyvét: A Gestapo történetét, Bethlen István titkos iratait és B. C. Andrus eddig ismeretlen dokumentumokat tartalmazó visszaemlékezéseit: A nürnbergi huszonkettőt. Nyíri Éva A Magyar Rádió — együttműködve a nemzetiségi szövetségekkel — a közeljövőben megrendezi a Magyarországon élő nemzetiségek népzenei fesztiválját. Hét megye — Baranya, Békés, Csongrád, Komárom, Nógrád, Pest és Vas — legjobb műkedvelő együtteseinek részvételével négy nyilvános hangversenyt tartanak április 15. és 23. között. Elsőnek a magyarországi szlovákok estjére kerül sor a tatabányai Puskin művelődési házban. Másnap, április 16-án CEGLÉDI GYŐZTES Az elmúlt héten a monori József Attila gimnáziumban rendezték meg az országos középiskolai tanulmányi verseny Pest megyei, orosz nyelvi döntőjét. A megyei fordulón versenyző 12 középiskolás diák közül az első helyezést Csendes Zsuzsa, a ceglédi Kossuth gimnázium tanulója, a másodikat Tarnóczy Mariann, a szentendrei Móricz Zsigmond gimnázium tanulója érte el. A versenyben a harmadik Csabina Katalin, a dabasi gimnázium diákja. Közülük az első kettőt a versenybizottság az országos döntőbe javasolta. Az utóbbi tíz évben az orosz nyelvi, országos tanulmányi versenyben összesen 15 helyezést értek el a Pest megyei középiskolások, ebből nyolcat a ceglédi Kossuth gimnázium tanulói. A legutóbbi megyei versenyen jól szerepeltek a dabasi eimnázium Hínk-iaí a hazai délszlávok találkoznak Szalántán, a községi művelődési házban. Április 22-én a kétegyházi Táncsics Mihály művelődési otthonban a magyarországi román nemzetiségűek szólaltatják meg kedves dalaikat, ropják táncaikat. Április 23-án pedig Soroksáron a hazai német nemzetiségű dolgozók seregszemléjére kerül sor. A rádió április 26—29. között tűzi műsorára 60—60 perces időtartamban a nagyszabású fesztivál legjobb, legsikeresebb produkcióit. Az ember tragédiája észtül — Kevés helyen élnek ezzel a lehetőséggel. Több száz alapszervezet közül talán öten-ha- tan juttatják el hozzánk a megrendeléseket. Ha pedig — megrendelés híján — küldünk néhány példányt az időszerű politikai vagy szépirodalmi művekből, akkor olyan leveleket kapunk, mint ez is itt: „Sajnálattal állapítottuk meg, hogy olyan kiadványokat is küldenek részünkre, melyek nincsenek megrendelve. Kérjük, a meg nem rendelt kiadványokat a jövőben ne küldjék címünkre, ugyanis azokat minden esetben vissza fogjuk küldeni...” A levél aláírója a bagi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke. Elnöke — és nem pedig a párttitkára! A Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság gödi pártszervezetének titkárhelyettese mindjárt vissza is küldte a könyveket mondván, hogy megvásárlásukra a pártszervezetnek nincs anyagi fedezete. — A hiba ott kezdődik, amikor a pártszervezeti titkárok, oktatási felelősök azt hiszik: a könyveket az alapszervezetnek vagy a munkahelynek — üzemnek, termelőszövetkezetnek — szántuk. Ezek az elvtársak teljesen félreértik a politikai irodalom terjesztési feladatait, amelyeket a Központi Bizottság titkársága 1958 márciusi határozatában így összegezett: „A KB titkársága szükségesnek tartja, hogy a politikai anyagok terjesztése és tanulmányozása a pártmunka szerves részévé váljék. A pártszervek éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a politikai kiadványok felhasználása nyújthat a párt politikájának ismertetésében, a marxizmus— leninizmus eszméinek terjesztésében, a nemzetközi és a belpolitikai helyzetben való jobb tájékozódásban .. . Pártbizottságaink, pártszervezeteink forA Vanemuim Színház vendégjátéka Vanemuine Színház, mely nemrég ünnepelte fennállásának centenáriumát, mintegy negyven magyar színpadi alkotást mutatott már be, s mostani budapesti vendégjátékuk műsorfüzete szerint Molnár Ferenc, Kosztolányi Dezső, Zilahy Lajos igen népszerű írók Tartuban. Aligha véletlen azonban, hogy nálunk szélesebb körökben éppen az Épp Kaidu asszony rendezte Tragédiával vált ismertté az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság Vörös Zászló-renddel kitüntetett színházának munkája. Madách Imre alkotásának tavalyi bemutatója — Jan Cross szép fordításában — a Szovjetunióban megrendezett magyar színházművészeti fesztiválnak talán legnagyobb visszhangot kiváltott eseménye volit, s ezt a produkciót láthatta most a magyar közönség a Thália Színház színpadán. Számos nyilatkozatból, tudósításból jól tudjuk már, hogy a rendezőnek régi, dédelgetett álma volt a Tragédia színrevitele, hogy behatóan tanulmányozta a magyar Madách-irodalmat, s látta is a Nemzeti Színház Tragédia-előadását. A magyar néző számára első benyomásra mégis az tűnik a leglényegesebbnek, hogy Kaidut egyáltalán nem érintették meg Az ember tragédiája hazai értelmezésének és előadásainak merev, már- már megváltoztathatatlannak tűnő hagyományai, azok a beidegződések, melyektől a legfrissebb szellemű hazai előadásokban sem tud a rendező, a színészek, de még maga a közönség sem szabadulni. Mondjuk ki tehát nyíltan: miközben gyakran beszéltünk Madách gondolatainak modernségéről, Mi a siker titka ? A tartui nem hittük, hogy a Tragédia ilyen izgalmasan mai, korszerű színház lehetőségét rejti magában. Közhely már, hogy a mai színház a történelmi freskóknál és a látványos színpadi attrakcióknál jobban kedveli a puritán gondolatközlést és a kifinomult színészi gesztusművészetet. De lehet-e ilyen igények szerint színre vinni Madách monumentális művét ? Az észt Tragédiában, mint jeleztük, nyoma sincs görcsös beidegződéseinknek, de annál inkább kamatozni érezzük a Ma- dách-kultusz hasznos, élő tapasztalatait. Az előadás legfőbb értéke gondolatiságában rejlik. Azt a vitát, hogy pesz- szimista vagy optimista mű-e a Tradégia, Kaidu egyértelműen a progresszió javára döntötte el; s felfogásában az értelem az embert megtántoríthatja ugyan egy-egy válságos pillanatban, de ugyanez az értelem készteti történelemformáló cselekvésre is. A paradicsomi színben szorosan egymás közelében tartja Lucifert, Ádámot és Évát: a három főszereplő együttesen fejezi ki az ember lényegét, az eszmét, a cselekvést és az érzelmet, s a játék nem más, mint e három emberi erő dialektikus küzdelme. valóban meghökkentően maivá teszi a drámát, s ami még meglepőbb: úgy tűnik, egy csapásra eltűnnek a Tragédia előadásainak közismert nehézségei. Hány nehézkes konstrukció, bonyolult spekulatív megoldás született már az egyes képek egységbefogására, mennyi félig sikerült igyekezet a valóság és álom drámai összefüggéseinek tisztázására, megkompo- nálására! Kaidu a legegyszeli a felfogás rűbb megoldást választotta. Csak néhány díszletfal és a legszükségesebb kellékek kerülnek a színpadra: a játékot a gondolat vezérli. Innen táplálkoznak a színészi emóciók, az indulatok, a szenvedélyek. S a képek gyorsan peregnek, egymásba játszanak. és hév jellemzi az előadást. Olyannyira, hogy a bemutató egyik szovjet mél- tatója a fiatal nemzedék útkeresését olvasta ki a drámából. Nem csoda: a három főszerepben három kivételes képességű színészt ismertünk meg, akiknek minden szava és minden gesztusa belülről, mélyről jön, akik Madách minden gondolatát és minden drámai helyzetét mozdulatra, színpadi cselekvésre fordítják le, s az a tűz, az az igazságkereső szenvedély, mely játékukban izzik, hamisítatlanul az övék, aktuális és mai. Imponáló mozgáskultúrával és felszabadult gesztusművészettel szolgálják a rendezői elképzelést. Különösen érvényes ez Jaan Tooming Luciferjére és Evald Hermaküla Ádámjára: erre a két szuggesztív hatású színészi alakításra sokáig emlékezni fogunk, De elismeréssel kell megemlítenünk Raine Loo Éváját is, aki a törékenységtől a hódításig minden jelenetben valóban drámaian tud nő lenni. Az 1971-es Bartók-jubi- leumon a tallinni Estonia színház balettje járt nálunk. A Vanemuine színház a második észt együttes, melyet megismertünk: izgalmas, szép, gondolatgazdag estében volt részünk. Pályi András Fiatalos lendület Heti filmjegyzet Hahó, a tenger! Jelenet a Hahó, a tenger! Török Sándor, az író és Pa- lásthy György, a rendező nem alkalmi szövetségesek a film- készítésben. Már a harmadik közös alkotásukat láthatjuk az Öcsi-sorozatból. Mert bármennyire önállóak is ennek a kedves és bájos kisfiúnak a történetei, közös főhősük (öcsi) és azonos figuráik révén mégiscsak egy nagyobb történet egy-egy kisebb része a három film. Ez a történet pedig nem más, mint egy rokonszenves emberke világra esz- mélésének, a felnőttekkel, környezetével, hasonló korú kis pajtásaival való megismerkedésének (s az ezzel elkerülhetetlenül együtt járó konfliktusoknak) filmmel írott naplója. Az Öcsi-filmek tehát az irodalomból jól ismert úgynevezett fejlődésregények fiimi megfelelői volnának? A rokonság létezik, de nagyon távoli. Az író és a rendező ugyanis adott esetben sokkal többet foglalkozik a felnőttvilág furcsaságaival, a felnőttek egymás közti viszonylataival, mint a gyermeki világgal. Pontosabban: a gyermek-felnőtt kapcsolatok gyakran tükröznek felnőtt-felnőtt kapcsolatokat. öcsi és kis életének fordulatai nem csupán a gyermeki lélek fejlődésébe engednek bepillantást, hanem abba is, hogy a környezetében élő felnőtteket milyen gondok bántják, s egymás közti őszinteségük vagy mellébeszéléseik pontosan nyomon követhetők öcsi életében is. Ami pedig még ezeknél is fontosabb: a filmek bevallottan a felnőttekre kacsintó célzattal készültek, s az, hogy gyerektörténetekről van szó, sokszor a gyermeki fantázia mindent átformáló, mindent lehetővé tevő mesevilágába áttranszponál- tan, szinte csak ürügy és máz. A legújabb rész, a Hahó, a tenger is folytatja ezt a gyerekmese felnőtteknek — felnőttmese gyerekeknek stílust. Alapjában véve igen helyesen. Csak éppen maga a konkrét történet, amelybe mindez beleágyazódik, tűnhet túlságosan konstruáltnak a néző előtt. Miről van szó? Arról, hogy öcsi, aki eddig mint gyermek című filmből. egyeduralkodó volt a családban, hamarosan kistestvérkét kap. Ebből, persze, egy csomó konfliktus származik, attól kezdve, hogy valakinek meg kell mondani a dolgot öcsinek addig, hogy a még meg sem érkezett új jövevényre szinte természetes módon féltékeny lesz. A gondolat érdekes és szép is: miképpen válik egy kissé önző, minden figyelmet és szeretetet magának követelő kisfiúból önzetlen és jó testvér, aki még a nevét is hajlandó odaadni a testvérkéjének. Nem vitatható a dolog helyes pedagógiai célzatossága sem. Minden a helyén van tehát — legalábbis a „papírforma” szerint. Ami mégis zavaró: túlságosan hosszadalmas a tétovázás (és túl nagy részt foglal el a film egészéből) akörül: ki, hogyan, mikor mondja meg a kistestvér érkezését öcsinek, aki ráadásul már tudja a dolgot, s ő közli az apjával. Aztán: azok a kedves fogások, hogy a gyermeki fantázia mechanizmusának működése szerint öcsi átlényegíti maga körül a tárgyi világot, játékai, bábui, mackója életre kel, hogy ott tud lenni a tengeren, ha akarja, hogy a valóság számára érthetetlen és kellemetlen tényei elől képes egy önmaga alkotta világba visszahúzódni, ebben a filmben nem válnak olyan szervesen a történet részévé, mint szeretnénk. Az illesztési pontok elmunkálása gondos, az átváltások kevésbé zökkenőmentesek, mint a Hahó, öcsiben voltak. S végül:: zavar, hogy egy végül is sorozatnak számító történetben öcsi szüleit ebben a részben más színészek játsszák, mint az előzőekben. Erre ügyelni kellett volna — már csak azért is, mert a mostani papa és mama (Balázsovits Lajos és Musste Anna) azon túl, hogy nem is nyújtanak valami kiemelkedő teljesítményt, életkorukat tekintve is túl fiatalok egy alaposan felcseperedett öcsi szüleinek. Aki viszont most is elbűvölő: Kovács Krisztián, öcsi szerepének átélője — mert itt az alakítás kifejezés alighanem pontatlan és keveset jelentő lenne. A közvetítő Még egy kisfiútörténet a hét műsorában: Joseph Losey (ismerősünk A királyért és a hazáért meg a Modesty Blaise rendezőjeként) kitűnő alkotása, amely a tavalyi cannes-i fesztiválon nagydíjat kapott, az utóbbi hetek legköltőibb filmje. A forgatókönyv, a jeles drámaíró, Harold Pinter munkája, maga is tartalmazza a lírai vonások gazdag tárházát, de amitől ez a film igazán nemes és tiszta magasságokba emelkedik, azt Losey rendezői művészete adja hozzá az irodalmi alaphoz. Pedig milyen kevés történik ebben a színeivel is maradéktalan angol tájat, hangulatokat és életstílust idéző filmben! Egy kisfiú nyári vakációra megy gazdag iskolatársa szüleihez, s ott a kastély szépe, Marian és a szomszédos bérlő, Ted szerelmének postása lesz. Ez a mélyen átérzett gyermeki konfliktus Losey kezében egy egész angol világ és korszak hű tükörképévé tágul, annak álszent erkölcseivel, idegesítőem formális életmódjával, üres sznobizmusával egyetemben. A századforduló brit birodalmának polgárai valósággal bábként mozognak ebben a filmben, az élő, hús-vér alakok pedig kirínak a környezetből, mint a szívének engedelmeskedő szép Marian és Ted meg a világra mqst rácsodálkozó, érzékeny lelkű fiú, Leo. A film operatőri munkája elsődleges segítője Losey céljainak (Gerry Fisher képei a mi Szindbád-filmünk hangulati erejét és egységét juttatják eszünkbe). Néhány kitűnő színész (Julie Christie mint Marian, Alan Bates mint Ted, Michael Redgrave mint az öreg Leo) mellett is kiemelkedő a gyermek Leo Colsont játszó Dominic Guard. Takács István Nemzetiségek népzenei fesztiválja Pest megye együttesei is részt vesznek a hangversenyeken
