Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-17 / 65. szám

«ST HECVEI 'Zfiíríap 1972. MÁRCIUS 17., PÉNTEK HAZÁNKBA LÁTOGAT A VANEMUINE SZÍNHÁZ Rövidesen Magyarországra érkezik az Észt Szovjet Szo­cialista Köztársaság Vörös Zászló Renddel kitüntetett Vanemuine állami akadémiai színháza. A tartui együttest ta­valy a Szovjetunióban meg­rendezett magyar színművé­szeti fesztiválon az MNK Mű­velődésügyi Minisztériuma el­ső díját kapta Madách Imre: Az ember tragédiájának szín- reviteléért. Észt vendégeink három előadást tartanak Bu­dapesten: március 21-én és 23-án Az ember tragédiáját, március 22-én pedig az észt Juhan Smuul: A kapitány cí­mű zenés színjátékát adják elő a Thalia Színházban. Március 25-én Veszprémbe látogatnak és az ottani Vörösmarty Szín­házban mutatják be Madách drámai költeményét. Március 27-én és 28-án a Kapitánnyal és Az ember tragédiájával is­mertetik meg a veszprémi színházlátogatókat. Háry: Sinkovits Április elején mutatja be a Bábszínház Kodály Zoltán: Háry János című daljátékát. Háry János figurájának Sinko­vits Imre kölcsönöz hangot. A JUBILEUM JEGYÉBEN NyoScszáz pályaművet küldtek az egyetemisták A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen nyitották meg a tudományos diákkörök X. országos konferenciáját A KISZ központi bizottsága, a Művelődésügyi Minisztérium, a felsőoktatási intézményeket irányító minisztériumok, s a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanácsa és KISZ-bi- zottsága rendezésében tegnap délelőtt Gödöllőn, az Agrár- tudományi Egyetem aulájában megnyitották a tudományos diákkörök X. országos konfe­renciáját. A diákköri mozga­lom 20 éves jubileuma alkal­mából rendezett tanácskozáson mintegy 500, más felsőoktatási intézményből érkezett oktató és hallgató is részt vett. Az el­nökségben helyet foglalt dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, dr. Jánossy Lajos akadémikus, az MTA alelnöke, dr. Polinsz- ky Károly művelődésügyi mi­niszterhelyettes, dr. Bíró Fe­renc, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Szűcs Istvánná, a KISZ központi bi­zottságának titkára, dr. Pethő György, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem rektora, és dr. Lőkös László, az egyetem párt- bizottságának titkára. A megnyitón Arpási Zoltán, az egyetem KlSZ-bizottságá- nak titkára köszöntötte a ven­dégeket, majd dr. Dimény Im­re mondott beszédet. Emlékez­tetett arra, hogy a tudományos diákkörök működését 1952-ben sza­bályozta először hazánk­ban miniszteri utasítás: j ekkor indult meg már kez­detben nagy erővel, a diák­köri mozgalom. 1955-ben rendezték az első or­szágos TDK-fconferenciát. A KISZ védnöksége alatt álló diákkörök célja a tudományos munka iránti érdeklődés fel­keltése, az egyéni képességek Múzeum a gimnáziumban Iskolás falukutatók A ráckevei Ady Endre gim­náziumban tíz évvel ezelőtt alakult meg a honismereti szakkör. Az iskolás falukuta­tók ez idő alatt szorgalmas munkával dolgozták fel a já­rás községeinek történelmi múltját, s kutatták fel e múlt emlékeit. Az Árpád-múzeum szak­mai segítségével már egy kiállításra való anyagot gyűjtöttek össze a tárgyi emlékekből és írásos dokumentumokból. Falusi házak poros padlá­sain ma már alig ismert szer­számokra bukkantak. Ezek közé tartozik például a mán­gorló, a fafogú karapoló, a ge­reblye „őse”, s a gyűjtemény érdekes darabjai a különböző edények és ívókorsók. Az írá­sos emlékek között őrzik egy áporkai nemesi család 1848- ból származó leveleit és ok­mányait, amelyeket az egy­kori kúria padlásán találtak. Dr. Kovács Józsefné tanárnő irányításával a szakköri tagok népdalokat, mondákat, meséket is gyűjtenek a falvakban. A járás múltjával, s ezen ke­resztül az ország történelmé­vel is behatóan ismerkedő fia­talok közül minden évben so­kan vesiznek részt a megyei és országos honismereti pá­lyázatokon, eredményeiket több első helyezés is fémjelzi. Most kiálliiásra készülőd­nek: az iskolában, berendezett kis múzeumban tíz év falu­kutató munkájáról adnak majd számot kifejlesztése, a tudományos utánpótlás nevelése volt. E célok azóta sem változtak, de a lehetőségek nagymértékben kibővültek. A rriiniszter ezután elmon­dotta, hogy a X. országos tu­dományos diákköri konferen­ciára több mint 800 pályamű érkezett be. Nagy részük a gyakorlat­tal való szorosabb kapcso­lat jegyében konkrét, a termeléssel összefüggő tu­dományos feladatok meg­oldását tűzte ki célul. Ezután Szűcs Istvánná, a KISZ KB titkára köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, majd megemlékezett 1848, 1919 és 1945 kiemelkedő történelmi eseményeiről, s méltatta a KISZ újjáalakításának jelentő­ségét. A diákköri mozgalom 20 év alatt elért eredményeiről szólva elmondotta, hogy azok ékesen bizonyítják az alapelv helyességét. Szólt a diákkörök­re váró feladatokról. Hangsúlyozta: legfonto­sabb feladata a diákköri mozgalomnak, hogy a tu­dományos egyesületekkel, társaságokkal, kutatóinté­zetekkel kiszélesedjenek a kapcsolatok. E szerveknek a jövőben job­ban kell támogatniuk a tudo­mányos diákköröket. Ennek érdekében a diákkörökre vo­natkozó miniszteri utasítás fe­lülvizsgálatát, átdolgozását ja­vasolta. Az irányelv és sza­bályzat elkészült, azt a TDK X. országos konferenciájának szekcióülésein megvitatják. A konferencia a marxizmus —leninizmus. a közgazdaságtu­dományi, kémiai, orvostudo­mányi, a társadalomtudomá­nyi, élelmiszer- és fagazdasági, valamint műszaki szekciókban folytatja munkáját befejezé­séig, április 23-ig, az ország különböző felsőoktatási intéz­ményeiben. A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen e héten a mar­xizmus—leninizmus és a köz­gazdaságtudományi szekció ülésezik. P. A. KÖNYVESPOLC .Hajszálgyökerek Borsos Miklós: Visszanéztem íélutamból A SZOBRÁSZMŰVÉSZ, val­lomásának befejező részében, hajszálgyökerek ezreiről szól: honnan szívták az éltető ned­veket? v Honnan? — A szülőhelyről, Nagyszebenből. Közelében a vízaknai sóstó. A vízaknai csata után abba dobták az el­esett 48-as honvédek holttes­tét. A sós víz konzervált min­dent, időnként felvetett egy honvédet, kék egyenruhában. Teljesein ép volt... Egy, tör­ténelemóráinkból kimaradt múltat és szellemet idéz fel Borsos Miklós Nagyszeben raj­zában. Művelt, hangverseny- termeket megtöltő, Bartókot ünneplő, Európára ablakot nyitó magyar, szász városla­kókat, gyermeküket középis­kolába járató, zenére tanítta­tó mesterembereket, kiknek házában este mesemondás járta, családmegtartó asszo­nyokat. Ifjúkori utazásaiban megismert, sajátosan egyéni szellemmel lélegző olasz vá­rosokból, ahol az emberi érintkezésbe „grácia ve­gyült”, tengerparti, némán néptelenedő dél-francia fal­vakból, amelyeken úgy ván­dorolt át, hogy öreg plébániá­kon mindig csak egy darab kenyeret kért. A reneszánsz­ból, amellyel első olaszországi tartózkodásakor oly szomja­san telítődött, hogy egy napon eszébe jutott, hetek óta nem ez­az Van-e lehetősége a közös fenntartásnak? Három brigád hat járás művelődési házaiban Jelentkezés öntőipari tanulónak Gyárunk az öntödei szakmunkás-utánpótlás érdekében, az 1972. iskolai évtől új ösztönzési szabályzatot vezet be az öntőipari tanulók részére. Az új szabályzat értelmében az öntödei ipari tanulókat - függetlenül a tanulmánytól függő ösztöndíjtól — társadalmi tanulmányi ösztöndíjban részesítjük. Az I. éves öntödei ipari tanuló 500 Ft, a II. éves öntödei ipari tanuló 600 Ft, a III. éves öntödei ipari tanuló 700 Ft társadalmi ösztöndíjat kap, közvetlenül gyáregységünktől. Jelentkezés: a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 7. sz. gyárának munkaügyi osztályán: Vác, Csikós József u. 18. .Lapunkban hírt adtunk már arról, hogy három munka­brigád járja a megye hat járását — budai, ceglédi, da- basi, gödöllői, nagykátai és váci —, s két kérdésre keresi a választ: ahol már megva­lósították, bevált-e a műve­lődési házak közös fenntar- tása, illetve hogyan lehetne tovább növelni azoknak a mű­velődési házaknak a számát, amelyeknek fenntartásáról már nem csupán a helyi ta­nács gondoskodik. A vizsgá­latok eddigi tapasztalatairól beszélgettünk Vince Tamás- néval, a megyei tanács mű­velődési osztályának főelő­adójával. — Brigádunk eddig a budai járás két községében járt, Pátyon és Zsámbékon. Mind­két helyen mások az adottsá­gok és a tapasztalatok is. — Pátyon? — A művelődési otthon je­lenlegi állapotában alkalmat­lan a népművelés alapvető követelményeinek biztosításá­ra is. Egy óvónő látja el öt­száz forint tiszteletdíjért az igazgatói tisztet — nem rajta múlik, hogy nem nagyobb si­kerrel. A tervekről érdek­lődve a falu tanácselnöke nem I sok jóval biztatott. Nincs pén­zük az épület rendbehozatalá­ra, mondotta, legfeljebb ha a termelőszövetkezet segítene, mivel saját építőbrigádjuk is van. Bár ebben nem bízik, mivel a termelőszövetkezet saját tagsága részére megte­remtette a kulturálódás lehe­tőségét. — És a termelőszövetkezet vezetői? — Beszéltünk Lőrincz Mik­lóssal, a gazdaság elnöké­vel. A termelőszövetkezetek­nek saját színházterme, klub­ja, könyvtára van. Ennek el­lenére nem zárkóznak el az elől, hogy segítsenek rendbe­hozni a falu művelődési ott­honát. _ Ha csak ennyi volt felmérő munkánk eredménye, elmondhatjuk, hogy pátyi lá­togatásunk nem volt ered­ménytelen. — És Zsámbékon? — Itt is előbb a község ta­nácselnökével beszélgettünk. A művelődési ház épülete megfelelő, a berendezése, fel­szerelése azonban nagyon hiányos. A tanácselnök sze­rint, ha a megye több pénzt} adna, Zsámbékon is korsze­rűbb otthona lehetne a kul­túrának. A község jelenleg évi ötvenezer forintot biz­tosít üzemeltetéséhez. — És a termelőszövetke­zet? — Itt már nemcsak a ter­melőszövetkezet elnökével, ha­nem a helyi Műanyagipari Vállalat, az ÁFÉSZ és a ktsz vezetőivel is beszélget­tünk. Megtudtuk, hogy. a termelőszövetkezet és a Mű- anyagipari Vállalat évi tíz­tízezer, az ÁFÉSZ és a ktsz pedig évi négy-négyezer fo­rinttal támogatja a falu mű­velődési házát. Így a műve­lődési ház függetlenített igaz­gatója összesen hetvennyolc­ezer forint dotációt kap minden esztendőben. Ez már biztos alap az egész évi, fenn­akadás nélküli munkához. Be­szélgetésünk során az is ki­derült, hogy a termelőszövet­kezet vezetősége nem zár­kózna el a közös fenntartás gondolatától sem, ha erre a községi tanács igényt tarta­na. És akkor — minden bi­zonnyal — a többi helyi vál­lalat is hatékonyabb segít­séget nyújtana. — Az első tapasztalatok tehát kedvezőek? ben­vé­há­köt ,— Feltétlenül. Bízunk ne, hogy az esztendő gére újabb művelődési zak kpzös fenntartására majd szerződést a helyi ta­nács a helyi gazdasági egysé­gekkel. p. p. Avar határtelepülés A Heves megyei Feldebrő község már a VII. században jelentős település volt — er­ről vallanak azok a leletek, amelyeket most egy ősi teme­tő föltárása közben találtak. Az egri Dobó István Vármú­zeum régészei dr. Nagy Árpád irányításával az elmúlt napok­ban 14 sírt bontottak föl. A föld alól ezüst ruhadíszek, ön­tött csatok s egyéb használati tárgyak kerültek elő. A sírok­ban talált díszes agyagedények ügyes kezű fazekasmester vagy mesterek alkotásai. A temetkezés maradványai — a régészek megállapításai szerint — a VII—VIII. század­ból valók, és néprajztörténeti szempontból szinte felbecsül­hetetlen értékűek. Az ősi te­mető arra is fényt vet, hogy Feldebrő az avar birodalom egyik határtelepülése volt. KELL A JÓ KÖNYV" Eddig nyolcvanezer versenyző az MSZBT olvasópályázatán Az elmúlt hónapokban 80 ezerre nőtt a „Kell a jó könyv” mozgalomban részt vevők tábora. A Magyar— Szovjet Baráti Társaság ta­valy októberben meghirdetett egyéves olvasópályázatára ed­dig zömmel munkásfiatalok, diákok neveztek be — mondot­ták el csütörtökön a Barátság Házában, ahol az olvasópályá­zat országos szervező bizottsá­ga összegezte az eddigi tapasz­talatokat és a további terveket. A nagy érdeklődésre való te­kintettel a könyvtárak külön polcokat rendeztek be az ak­cióban „részt vevő” 43 szovjet könyv számára. A tervek szerint az Európa Könyvkiadó a közeljövőben 9 javasolt művet ad ki. Az Iro­dalmi Színpad premierre ké­szül: áprilisban szovjet szép- irodalmi összeállítást mutat be, amelyet a fővárosban, majd vidéken is műsorra tűznek. A filmszínházak áprilistól tíz nagy sikerű szovjet filmalko­tást mutatnak be. Az országos vetélkedő kere­tében a televízió júniusban hatrészes irodalmi versenyt in­dít. A műsorban 19 megye és 22 budapesti kerület három­három tagú csapatai mérik össze tudásukat beszélt. Hajszálgyökerek reiről szól: honnan szívja éltető nedveket? Mint a növény, az ember, a művész is a múlt mélyéből, és a fényből kapja azt, amiből a jelent alakítja, valósítja meg — írja vallomásának zárósza­vában Borsos Miklós. Rajzai­nak fő alkotóeleme, a fény ott vibrál szobrain is, szobrai is fölfogták a fényt... Sikerült elérnie a magasságot, ahová oly sokan nem jutottak fel. Az alkotásnak, a művészetnek titkosabb része ez: mitől ma­radt az egyik mű élettelen — hatástalan, vak és süket, s mitől sugáraik a másik? A TEHETSÉG érvényesíté­sének útján kísérjük őt, de az érvényesítés saját módja mö­gött, amelybe beavat, törvé­nyeket észlelünk. A kisváro­sokban, ahol Borsos ifjúkorát töltötte, fel-felbukkantak mű­vészek, festők is, többnyire omlatag csokornyakkendővel. A nyárspolgár e nyakkendők­ben azt látta, ami után talán maga is vágyakozott, de meg­élni nem merte: a szabadossá­got, az úgynevezett bohém- séget Földnél is mélyebbre hulló művészsorsok bizonyí­tották aztán a bohémség mö­götti erkölcsi szűkölködást, a szétszórtságot. Borsos órás­mester-apja ettől az élettől féltette, tiltotta fiát. De nem azért indult ő mesteremberek közül, nem azért tanulta meg az életre szóló függetlenséget biztosító vésnökséget! Nem véletlen ifjúi fogékonysága sem az egykor önálló olasz városokra, „lovagi és művtes, vásáros elevenségükre”. Fe­gyelmet tartott minden dol­gában. „Nem úgy éltem, mint a festő- vagy szobrászművé­szek, hanem úgy, mint a mes­teremberek. A laza, szeszélyes időbeosztású művészélet egyébként is csak a céhek megszűnté Utah, a szabadon, illetve magára hagyott mű­vész idejében alakult ki, nem több, mint száz éve. De a mes­terek, akikkel találkoztam, egy sem volt bohém. Mindig a műhelyben láttam őket. Mind szeretett dolgozni.” MEGALKOTTA SAJÁT FE­GYELMÉT. Nem kívülről rá­erőszakolt, de belülről épült fegyelem ez, egyúttal az ő szabadsága is. Mert alkotói szabadságát feladni nem volt hajlandó. Szabadságából fa­kadt biztonsága: nem havi fi­zetésbe, kamatozó összekötte­tésekbe, összkomfortba, ha­nem önmagába vetette a hor­gonyt. Az úton, amelyen vezet, nem alkusznak kereskedők­kel. Ebben az elhatározásá­ban, kitartásában a művészet- történet mindig szorgalmas tanulmányozása, és a kortárs képzőművészet mélyreható is­merete is segítette. A műke­reskedelemtől piacra reklámo­zott termékáradatból biztos szemmel választja ki a kevés értékeset. Művészsorsok sere­ge bizonyítja számára, a tisz­ta forrás nem tűri a rabló- gazdálkodást: vize megzava- rosodna. Divattal, kelendőség­gel, szomszédban látott, tűnő­bukó irányzatokkal mit sem törődve, de a valódi művek igazságát mindig befogadva alkot öntörvényei szellemé­ben. AZ IGAZSÁG újabb, s újabb befogadására kész mű­vész, fogékony tanítványi alá­zatra tanít. Igaz, tanítvány­ként sem, tanárként sem tűrte magán soha a vaskalapot: ezért buktatták ki a szolga- szellemű győri egyházi közép­iskolából, ezért két ízben is, a főiskolai tanárságból. De ér­téktisztelő, őszinte tanítványi alázatra tanít már tízévesen, amikor egy érett férfi bizton­ságával választ, és utasít el. Az érett férfi, érett művész szavaiból pedig tisztán kihal­lani egy tízéves fiúnak — egyúttal egyszerűségből és közérthetőségből is leckét adó — csengő angyalhangját. Min­dig tanulásra, befogadásra készen, nem katedráról, de műben, példában, s most írott vallomásában is, tanít alko­tásra, művészetre. Kedvet csi­nálva tanít a rendes ember­ségre. Padányi Anna ,

Next

/
Thumbnails
Contents