Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-17 / 65. szám

1975. MÁRCIUS 17.. PÉNTEK MtCfKI Lakótelep Békásmegyeren A budapesti városrendezési tervek a III. kerület északi részén jelölték ki a békás- megyeri lakótelep helyét, amelynek beépítési tervét most már elkészítették a Lakó­terv dolgozói. A beépítési tervek szerint összesen 11 452 házgyári la­kás kerül ebbe a városrészbe. „Próbavíz“ a Murából A Nagykanizsa ellátását szolgáló murai vízmű épí­tésének első szakasza befeje­ződött. Elkészültek a Mura folyó árterében telepített ku­tak. Megépült a 18 kilométer hosszú távvezeték, valamint a tisztító- és átemelőmű. A murai vízmű építése most jelentős állomáshoz érkezett: megkezdődött a próbaterme­lés, ami a terv szerint 3 hónapig tart. Ezt követően lényegében már az idei nagy vízfogyasztási idényben, rend­szeresen szolgáltat vizet a la­kosság és az ipar részére. A vízmű üzembe helyezésével naponta 6000 köbméterrel több vizet kap Nagykanizsa. OROM=ONZETLENSEG Brigád a vágány mentén Kívülről nézve kis játékvas­út mini-állomása is lehetne. Kiugró, csupaüveg forgalom- irányító iroda, oszlopos ala­csony peron, falatnyi park... Békásmegyer, HEV-állomás. Pallagi Dánielnek szigorú külsőt kölcsönöz a sötét egyen­ruha, .s fején a piros tányér­sapka. Pallagi Dániel, a Mó­ricz Zsigmond szocialista bri­gád vezetője. Beszélgetésünk­kor szolgálatban volt, tizenkét órán át kellett végeznie a for­galmi szolgálattevő nehéz és valóban felelősségteljes mun­káját Három szolgálati helyen A brigád nyolctagú. Nem árt felsorolni, hogyan oszlanak meg munkakör szerint. Van köztük szakaszfőnök, két for­galmista, térközőr, aki pénztá­rosi feladatokat is ellát, áru­pénztáros, váltókezelő, pénztá­ros, takarítónő. A nyolc tagból kettő nő, az egyik éppen Pal­lagi Dániel felesége, aki ugyan­csak forgalmista. A brigád 1967-ben alakult. Ha éppen szükséges, bizony nehéz egy- begyűjteni a tagokat, mivel három különböző szolgálati helyen dolgoznak. Ugyancsak nehézségeket okoz a különböző műszakbeosztás. Ennek a nyolc embernek a kapcsolata nem különleges. Mégis érdekes: hogyan vi­szik előbbre a brigádmozgal­mat egy olyan munkahelyen, ahol nincsenek együtt, nem vé­geznek azonos munkát, nem VÁLASZ CIKKÜNKRE Március 21-én átadják az érdi autóbusz-pályaudvart A Pest megyei Hírlap feb- íuár 15-i számában „Mit mond a dühös ember?” címmel Po- lányi Tamás érdi lakos a Bu­dapest—Érd közötti autóbusz- közlricedéssel kapcsolatban morc la el véleményét. Ehhez szeretnénk néhány gondolatot fűzni. Az elővárosi és a helyi autó- buszjáratok zsúfoltsága a csúcsforgalmi órákban orszá­gos probléma. A budapest—ér­di vonal állandó utasszám-nö- vekedése pedig az általános szintet jóval meghaladja. (Az elmúlt hónapban például újabb 200 ember váltott bér­letjegyet a járatokra az érdi főnökségen.) Ezzel szemben az 1972. évi beruházások csök­kentése az új autóbuszbeszer­zési lehetőségeket is korlátoz­za. A budapest—érdi vonal köz­lekedését ennek ellenére vál­lalatunk kiemelten kezeli. A forgalom javítása érdekében a közeljövőben a következő in­tézkedéseket tervezzük: a Március 21-én átadjuk rendeltetésének az új ér­di autóbusz-pályaudvart, amelynek üzembe helyezésé­vel az irányító, az utastájékoz­tató, a műszaki karoantartó és az egyéb végrehajtó szolgálati munkához kedvezőbb alapfel­tételeket biztosítunk. O A műszaki helyzet továb­bi javítására megkezdtük az Érd-parkvárosban levő ga­rázs javítóműhellyé alakítását. O Ugyancsak március 21-től két új autóbusszal köz­vetlen járatokat indítunk Érd és Budapest között a diósdi úton át. O A szerződéses, a menet­rend szerinti távolsági és különjáratok autóbuszai fuvar­feladatainak kapcsolásával a legzsúfoltabb útszakaszokon rendszeres mentesítő autóbu­szokat biztosítunk. © Bérintézkedéseinkkel a létszámhelyzet javítását szorgalmazzuk. A jelzett intézkedésekkel a gépkocsik üzembiztonságát, a menetrendszerűséget kívánjuk elősegíteni. A járatok számának növelésével várhatóan csök­ken a zsúfoltság, a létszámnö­veléssel pedig a munkafegye­lem megszilárdítására is mód nyílik. Reméljük, hogy jelzett in­tézkedéseink biztosítják a megfelelő eredményeket, s a panaszok a jövőben csökken­nek. Volán 20. sz. Vállalat Kiss Lajos forg. főoszt. vez. Nemere Zoltán forg. feji. oszt. vez. tudnak naponta érintkezni egymással. A közös vonás eny- nyi: mind a nyolcán a maguk módján és lehetőségük szerint annak érdekében ténykednek, hogy zavartalan legyen a HÉV-közlekedés a szentendrei vonalon. „Megkérjük a munkatársakat...” — Ha egy vagy két ember hiányzik, mondhatjuk, össze­jöttünk. De ha teljes létszámot akarunk, hát megkérjük a munkatársaikat, hogy jöjjenek be aznap előbb a váltáshoz, mivel szeretnénk, ha brigá­dunk tagja jelen lenne a- gyű­lésen. A HÉV dolgozóiból alakult brigádoknak mindenütt azonos a feladatuk. Elsősorban a vona­tok pontos indítását, közbülső állomáson a menetrendi idő to­vábbi betartását vállalják. Azon vannak, hogy munkájuk — ahogy a katonaságnál is mond­ják — eseménytelen marad­jon. Elkerülik az üzemi bal­eseteket, az utasokkal szem­ben mindig megfelelő maga­tartást tanúsítanak. Mindeze­ket ki-ki átültetheti „munká­ja nyelvére”, attól függően, mit dolgozik, — Sem tavaly, sem az idén még nem volt ellenünk bejegy­zés a panaszkönyvben. A vo­natok pontos továbbítása, in­dítása: szívügyünk. A késések okát kinyomozzuk, sőt, ezek­ről előre tájékoztatjuk a kö­vetkező állomásokat. Miért ne könnyítsük ezzel a munkáju­kat? Tavaly előfordult, hogy elromlott egy motorkocsi, de a járatkimaradás elkerülése ér­dekében a lehető legrövidebb úton beállítottunk helyére egy működőképest. A legkomo­lyabb munkát és odaadást a nyári időszak követeli meg. A szokottnál több szerelvény közlekedik, de ami ennél is fontosabb, nem a megszokott közönség utazik, nem ismerő­sek a vonalon. Tehát természe­tesein nagyobb a balesetveszély. A brigádból jelenleg ketten tanulnak. A szakaszfőnök né­met nyelvleckéket vesz, Pal­lagi Dániel, a szegedi Vasút- forgalmi Technikum negyedik évét végzi, levelező tagozaton. — Tanulni kell. Jó dolog és szükség van rá. Van a brigád­nak egy nevelendő dolgozója. Idővel szeretnénk tagnak fel­venni. Űtátjáróőr az illető. Rosszul és lelkiismeretlenül dolgozott. Vállaltuk, segítünk rajta, elérjük, hogy jobb belá­tásra térjen. Leültünk vele. Elmagyaráztuk neki, miért kell nagyon odafigyelni arra, amit az ember csinál. Meggyőztük, mindenki munkája fontos, minden emberre szükség van. Ma már továbbtanul, térközőr lesz, ami már szakma. A fele­ségem közvetlen beosztottja, így szolgálat alatt is tud vele foglalkozni. Én a tanulását el­lenőrzőm. Nehéz volt nála célt érni. ! Megszerettetni A példa a maga tiszteletre­méltóságával sem nagy ügy; a Pallagi brigád tagjai segítik egymást, önzetlenül és együtt- érezve. Még társadalmi mun­kába is elmentek, pedig igazán nincs sok pihenőjük, viszont dolog van elég, mert kevés a létszám. A meglevő szabad időt is többször használják ki közösen. Az egyik tag Bécsben volt. Hazaérkezvén vetített ké­pes élménybeszámolót tartott munkatársainak. — Nyárra tervezünk egy ki­rándulást. Egyébként a jövő hónapban beszéljük meg to­vábbi terveinket. Főleg kultu­rális téren szeretnénk többet teljesíteni. Igyekszünk itt az állomáson létrehozni egy kézi könyvtárat a tagok részére. Vannak, akiknek munkájához nem kell semmilyen képesítés. Igyekszünk rávenni őket a ta­nulásra, hogy tegyenek le va­lamilyen szakmai vizsgát. Vajon mit tart a brigádve­zető az elkövetkezendő idő­szak számukra jelentős felada­tának? — Ehhez majd a brigád is hozzászól... Sok új dolgozó jön ide. Kötelességünk, hogy megszerettessük velük a he­lyet, nehogy csak átmenetnek vegyék itt a munkát. Azt sze­retnénk, ha egy új törzsgárda első tagjai lennének... Fehér Béla Izotópok a talajtan szolgálatában A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani Kutató Inté­zetének izotóplaboratóriumában kísérleteznek az Izotópos ta­lajvizsgálattal és az izotópos oldatok növényfcjlesztő hatásával. A vizsgálatok eredményeként a szikes talajok javítását sikerül megkönnyíteni._______________________________ MÉG TÖBB MIRELIT Mirelit áruból ez évben 2 kilogrammot fogyaszthatunk fejenként, kétszer annyit, mint 1970-ben. A negyedik ötéves tervidőszak végéig további nö­vekedés várható, 1975-ben mintegy 3 kilogramm lesz a fogyasztás. A belkereskedelem rendelé­sének megfelelően ez évben 1125 vagon mély­hűtött zöldséget, főzeléket szállítanak, kétszáz vagonnal többet, mint tavaly. Több lesz a mélyhűtött gyümölcs is. Továbbra is meggyből, szilvából és ribizli- ből kerül a legtöbb az üzle­tekbe, de a közkedvelt málna is kapható. A félkész- és készételek gyártásánál a korszerű táplál­kozás követelményeinek meg­felelően a kevésbé zsíros, könnyen emészthető ételek arányát növelik. így például a múlt évinél csaknem tízszer több bélszínroló kerül a vá­sárlókhoz mintegy 109 vagonos tételben. A szalontüdö és a máj az akadozó nyersanyagszállí­tás miatt továbbra is hiánycikk, nem úgy, mint a burgonyapü* ré, a lekváros derelye és a tú­rós gombóc, ezekből az igé­nyek szerinti mennyiségben szállítanak. A választék is to­vább bővül, az év második fe­létől olajban sült hasábburgo­nya kapható, amely néhány perc melegítés után már fo­gyasztható. VINCZE GYÖRGY: / Üt a pokolból 4. Munkához láttak. Egymás után jöttek a szekerek, és kez­dődött az alkudozás a gazdák­kal, mert valamennyien első osztályúként akarták átadni portékájukat. Az ötödik sze­kér gördült az átvevő pajtá­hoz. A kocsisaroglyából de- mizsont emelt le a gazda. — Igyák! Ügy jobban fog a ceruza — kínálta Korompait. — Na, egy kortyot — mondta. Amikor szájára vette a nagy fonott üveget és megízlelte, akkor kívánta meg rettenete­sen. Az első korty után érez­te igazán, mennyire ég a tegnap begyújtott pokol. Ala­posan meglocsolta hát. Ettől elmúlt az eddig érzett más­napos fáradtsága. Gyors egymásutánban gu­rultak a szekerek a hídmérleg­re. — Ez dohány, mi? — ma­gyarázta dicsekedve az egyik paraszt. — Kérdés: mi van alul? — jegyezte meg Korompai. — Alul? — lepődött meg a paraszt, és Korompaihoz lé­pett. Egészen közel, úgy súg­ta: — Ne nézzen akármilyen embernek... A Krisztus ko­porsóját se őrizték ingyen... Ugye tudja — és kacsintott hozzá, amiből minden beszéd­nél világosabban lehetett ér­teni. Jött a pénz. A lavina elin­dult Korompai lába alatt. Este hiába várta felesége. A Fácán amolyan második ott­hona lett. Kocsis után jöt­tek a többi barátok, akik va­lamennyien és kitartóan segí­tették elverni a könnyen szer­zett pénzt. Az átvirrasztott éjszakák után nehéz volt az ébredés. Egyre erősebbek lettek a reggeli szóváltások a családban. Korompai karikás szemei fenyegették az asz- szonyt, aki tűrt, ahogy csak embernek tűrnie lehet. Egyik reggel már felöltö­zött Korompai, indulni akart, de megállította a felesége. — így akarsz bemenni? Nem látod, hogy elszakítottad a kabátod? Vesd le, megvarrom. Korompai a másnapos em­berek bambaságával levetet­te zakóját, és szemügyre vet­te a V alakú hasadást, amely a zsebtől húzódott felfelé. Va­lami beleakadhatott az éj­szaka, de nem vette észre. Az asszony megvarrta a ruhát. — Máskor varrass ott, ahol az éjszakát töltőd! Korompait megütötte a megjegyzés. Először szégyent érzett, aztán mosolyogni pró­bált, majd végül káromkodva kifakadt. — Azt hiszem, a fizetésem leadom. Sőt, többet is! Nem elég? — üvöltötte. — Hozzam le talán a jó istent is?! — Hogyan beszélsz, te dur­vaság? — válaszolta remeg­ve a felesége. — Durva!? Bántottalak ta­lán? — kiabált tovább Ko­rompai. Erezte, hogy idegei feszített húrként remegnek fejében. A rég óta tartó vajú­dás és félelme, az éjszakai fá­radtság, és a tehetetlen düh együttes erővel robbant ki belőle. — Még szép, hogy nem ütsz meg — emelte fel hangját az asszony is. — Nem elég a ret­tegés? A magyarázkodás a gyerekek előtt, nap mint pap. Vagy, ha kérdeznek, mondjam azt, hogy az apjuk kocsmatöl­telék lett?! — Hogy beszélsz?! — Az igazságot mondom. — Akkor, hogy legyen okod rá — és hatalmas pofont adott feleségének. Az asszony megingott, de nem sirt. Arcán inkább dac és elszántság látszott. S a gyű­lölet, s ami régóta érett már, eb most egyetlen pofon hatá­sára világossá is vált előtte: nem él így tovább. Gyűlölete elkeserítette. Torkát szoron­gatta a fájdalom, de csak né­zett szótlanul. Szemével ki­tessékelte a lakásból férjét. Korompai azt várta, hogy felesége valamit mondani fog. A konyhaszekrényhez fordult, s az egyik fiókban matatott, miközben a hatást figyelte. S minthogy felesége néma ma­radt, elindult otthonról, be­csapva maga mögött az ajtót. Amikor egyedül maradt Korompainé, akkor tört ki be­lőle a fájdalom. Tudta, hogy férje számára meghalt. Töb­bé nem az övé. Belenyugod­ni azonban nem tudott. Nem talált választ a miértre, hi­szen semmiféle okot nem szol­gáltatott férje pálfordulására. Korompainét rázta a zoko­gás. Közben agyában az a tíz év kevergett, amelyet együtt töltöttek. Az első emlékek és a későbbiek is, amelyekre mindig féltett szeretettel gondolt, amelyek mindig, a legkritikusabb napokon is újjászülték erejét. Most mindez összetépett rongyként hever. Hiába is próbálta is­mét eredeti szépségükben fel­idézni az emlékeket, nem si­került. Alomnak tűnt, fárasz­tó álomnak, amely kínlódásisá teszi az ébredést. Korompai ideges volt. Fejé­ben az erek dübögtek, mint a gépkalapács. Délig bírta csak a feszültséget. Ebédidő alatt kiment a közeit italboltba, és gyors egymásutánjában fel­hajtott három féldeci konya­kot. Ez kissé helyrehozta ke­délyállapotát, és már nem tűnt olyan tragikusnak a reggeli családi ütközet. Ellenkezőleg: úgy vélte, helyesen cseleke­dett, hiszen mégsem taknyos gyerek, akit büntetlenül és korlátok nélkül lehet egrecí- roztatni. Meg is nyugodott, de elhatározta, hogy ma időben otthon lesz, és tisztázza fele­ségével a történteket. Aztán később mégis arra gondolt, hogy szóvá sem teszi a dol­got, inkább az időre bízza az egész históriát. Hiszen az idő a legjobb orvos, majd be­gyógyítja, eltűnteti a sebet nyomtalanul. Aztán az jutott eszébe, hogyha hazamenne, akkor esetleg újabb szóváltás­ból újabb összeütközés támad­na, ami még inkább elmérge­sítené a helyzetet. Addig morfondírozott, amíg elhitette önmagával, hogy most ki kell tartani reggeli véleménye mellett, mert, ha visszavonul, ha feladja állá­sait, akkor elveszti tekintélyét otthon, egyszer s mindenkor­ra. A Rézfácán a mindennapi képet mutatta: a söntésben jó néhányon ittak, a kisteremben végni lehetett a füstöt. Az egyik sarokban kártyáztak. Huszonegyeztek, s ha nyílott az ajtó, mindig elrejtették a lapot, nehogy valamiféle hi­vatalos személy rajtuk üssön, Korompai se ment be a nagyterembe, hanem itt kint telepedett le, a kártyások mel­letti asztalhoz. Sört rendelt. Egyedül ivott, és meglehető­sen únta maját. A kártyáso- kat figyelte. Még sohasem hu- szonegyezett életében, de any- nyit tudott, hogy az nyer, az üti meg a bankot, aki huszon­egyig a legmagasabb számösz- szeget éri el. „Hátha sikerül” — gondolta, és a következő osztásnál odafordult a társa­sághoz. — Ide is — mondta. Az osztó, borostás arcú fér­fi, Korompainak is adott kár­tyát. Az megnézte a lapot, és szólt. — Még. Újabb lapot kapott. — Most elég — mondta. Végigment az osztás a tár­saság tagjain, aztán kiterítet­te. — Nem mertem a tizen­nyolcra venni — mondta Ko­rompai. Újabb osztás. Az első két la­pot simán vette fel. Egy nyol­cas jött és egy felső, összesen tizenegy. Gondolkozott, és megkér­dezte: — Mennyi van a bankban? — Száznegyvenkettő — mondta a bankos. — Akkor a bankért adjon lapot — felelte Korompai. A jelenetet feszült figyelem kísérte. Megkapott még egy lapöt. —> Elég — mondta, A bankos is kidobta saját lapjait. — Tizennyolc! — Ez eggyel hosszabb — nevetett Korompai —, és be­söpörte a bankban levő összes pénzt, aztán közelebb húzó­dott a társasághoz. Osztás osztást követeit. Közben a pincér ingajárat­ban hordta a Sört. — Fél rummal — mondta Korompai. — Aídr kifoszt bennünket — jegyezte meg az egyik kár­tyás. És jött a lap, mindig bejött a tizenkilenc, húsz, huszonegy. Csaknem egy ezrest összesze­dett kilenc ó-áig. Folyt a szesz az asztalon. A rumos sör után konyak következett. (Folytatjuk) i l L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents