Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-11 / 60. szám

ßtecvEt <cJt(rlap 1972. MÁRCIUS 11., SZOMBAT TV-FIGYELŐ Jelentés. A televízió tudo­mányos-kulturális figyelőjé­nek nevezi magát az új vál­lalkozás, amely Berend T. Iván és Bodnár György mű­sorvezetői irányításával, jóné- hány meghívott vendég segít­ségével adott bepillantást a modern nagyvárosi élet ösz- szetett kérdéseit kutató urba­nisztika tudományába. Érde­kes, grafikus ábrázolással is alátámasztott információkat kaptunk a hazai fejlődés tí­pusairól és jellegzetességeiről. Különösen szerencsés volt az író-szociológus Konrad György meghívása, aki irodalom és szociológia sajátszerű megkö­zelítési módját a maga sze­mélyében egyesítette. Az ef­fajta vállalkozások további sorsát egyébként a világos arculat, vagyis a megcélzott közönségréteg körvonalazha- tósága dönti el. A folyóirat­tanulmányok részletező ala­possága a képernyőn elérhe­tetlen, ezért elsősorban az át­tekintés megadására kell tö­rekedni, mintegy alapozást végezni további, a kérdéseket bővebben kifejtő, vitát sem nélkülöző adások számára. Jól megérthettük például az infrastruktúra mibenlétét, de a belőle adódó problémákat még érinteni is alig volt le­hetséges. A magunk részéről az összefüggő, egymásra visz- szautaló műsorláncolat hívei vagyunk, mert ez a módszer bizonyul a leginkább célrave­zetőnek. Kitűnően sikerült az ünnepi műsor: „kötelező una­lom” helyett kaptunk egy fi­noman lírizáló, ötperces film­etűdöt (zene: Sebő Ferenc, összeállító: Székely Orsolya, operatőr: Jankura Péter), és —- soha jobbkor — a közel­múlt egyik legnagyobb, nem­zetközi: eg is fémjelzett ma­gyar filmsikerét. A Szerelem, Déry Tibor— Makk Károly alkotása mozi­filmnek készült, de a képer­nyőn talán még bensősége­sebben érvényesült a kiváló Darvas Lili és a méltó part­nerének bizonyuló Tör öcsik Mari alakítása. E sorok írója csak emlékezet-frissítésül szándékozott „belepislognd” a vetítésibe — aztán ottragadt a képernyő előtt. Makk Károly néhány félsiker és kudarc után nem egyszerűen újra magára talál; ebben a film­ben, hanem kiváló összegező- nek is bizonyult: klasszikusan tisztává érlelte a modern film­művészet eredményeit. Tar­tózkodó gyengédséggel ábrá­zolta a súlyos helyzetben ki­tartó ember érzelmeivel ta­karékosan bánó hősiességét, általános érvényűvé tudta tá­gítani egy megpróbáltatások­kal terhes korszakiban az em­beri méltóság megőrzését. Em­lékek párájába, szemérmes lírába burkolt, szigorú, ke­mény optimizmus sugárzik Tóth János képeiből, Darvas Iván, Orsolya Erzsi és a töb­biek játékából. Köszönet érte. Röviden. A Rólad van szó! egyike a legjobb ifjúsági mű­soroknak. Hálák László nyu­godt kedélyű vitavezetése, Halász Lász'ó kamaszosan lendületes, okos irányítása _ és a résztvevők pezsgő élénksége pompás klubhangulatot te­remt minden alkalommal. A művészi ízlés kérdéseiről foly­tatott legutóbbi vita sem nél­külözte ezeket az erényeket, sót túl Is habzott a rövidre szabott műsoridő „peremén”. A bajt ezúttal inkább a bő­ség zavara okozta: ifjaink- leányaink olyannyira hadar­tak, hogy alig lehetett meg­érteni őket, s ezért a kérdé­sek is tisztázatlanok marad­tak. Ilyen esetben több időt kellene szánni a rendkívül fontos, közérdekű problémák végigpásztázásúra. Annál is inkább, mert a műsor rászol­gál népszerűségére. Akinek úgy tetszett, elan- daloghatott a kicsinyek bájos gügyögésén, cie ennéd sokkal fontosabb volt az Óvoda nél­kül című dokumentumfilm kezdeményezése: megmutatni milyen, előnyt jelent az óvo­dai nevelés a közösségbe lé­pés és a tanulás kezdetének megkönnyítésében. Reméljük, az ízelítő után minél több szülő nézi majd meg az isko­laelőkészítő tanfolyam adá­sait j Ma délután Váci Mihály önéletrajzi ihletésű novellájá­ból készült tévéfillmet (Hol vagy, Názár?) láthatunk, majd a Nézzük meg együtt! adása elemez néhányat Szépművé­szeti Múzeumunk spanyol mű­kincseiből. Este egy Maug- ham-novella tévéváltozata (Louise) és a Wajda-sorozat következő darabja, az Ártat­lan varázslók van műsoron; ez utóbbi már, a rendezőnél fiatalabb nemzedék problé­máit ábrázolja. Vasárnap dél­előtt a gyerekek ismét elláto­gathatnak a Kakaó bárba, délután pedig a Senor Kon- Tiki Budapesten — azaz a nemrég nálunk járt Thor Heyerdahllal készült riport- film ígérkezik érdekesnek. Este megnézhetjük a Hiúság vására negyedik folytatását, utána megismétlik Rhoda Scott nagysikerű tv-hangver- senyét, majd Zelk Zoltán em­lékezik elhunyt költőtársaira. Lehotay-Horváth György A verőcei iskolában •$£ ..$§» *V ' fa . A verőcei általános Iskolában nagy gondot fordítanak a tanulók gyakorlati továbbképzésére. A téli időszakban háztar­tástanéra keretében ismerkednek a lányok a sütés-főzés, illetve a szabás-varrás tudományával. Az őszi és tavaszi időszakban saját kertjükben különböző mezőgazdasági munkákat végez­nek. TIZENKÉT SZÉK — Mekkora a könyvállomá­nyuk? — kérdezzük a budaör­si könyvtár vezetőjétől, Széllé Gézánétól. — 1963-ban nyolcszáz kötet­tel indultaik, ma már tizen­kétezer könyv sorakozik pol­cainkon. — Mennyi az évi anyagi keretük? — Ötvenezer forint. Ebből ezernyolcszáz kötetet tudunk beszerezni. — Milyen könyveket ke­resnek leginkább? — Azok a művek, amelyek­ből a televízió filmet készít, nagyon, népszerűek. Ezzel a ténnyel számolunk is, és az ilyen könyvekből többet szer­zünk be. örvendetes, hogy a mai magyar irodalom élő rep­rezentánsainak műveit is szí­vesen olvassak. Különösen a fiatal írógeneráció írásait ked­velik. Az idősebbek viszont az egykor oly divatos bestsellere­ket olvassák szívesen, és ter­mészetesen mindemkor nagy táborra számíthatnak a kri­mik. — Milyen a nevelő munka a könyvtárban? — Rendszeresen szervezünk előadásokat, irodalmi műso­rokat. A krimirajongókat igyekszünk más könyvek olva­sására is megnyerni. A leg­utóbbi előadásunkat az itteni gimnáziumiban tartottuk. — Miért nem a könyvtár­ban? — Ennek több oka is van. Az egyik leglényegesebb az, hogy nincs személyzetünk. — Hány gyermekei vasúja van a könyvtárnak, és ho­gyan foglalkoznak velük? — ötszáz fiatal alsótagoza­tos általános iskolás olvasónk van. Velük természetesen fo­kozottabban kellene törőd­nünk. És itt megint meg kell ismételnünk a már előbb is említetteket: kevés munkatárs áll rendelkezésünkre. Egy tel­jes és egy ötórás dolgozónk van mindössze — Milyen kapcsolatban állnak a KISZ-szel és a többi társadalmi szerve­zettel? — Munkánk alappillére kel­lene, hogy legyen a fokozot­tabb együttműködés. Sajnos, VÁLASZ CIKKÜNKRE A megoldás: a dunakeszi művelődési központ közös fenntartása A Pest megyei Hírlap 1972. március 4-i számában olvas­tunk egy jószándékú cikket a dunakeszi József Attila Mű­velődési Központ munkájá­ról. Az újságíró, Mészáros Sándor, belesűrítette írásába mindazt, amit a cikk keretei lehetővé tettek. Feltárta azt az ellentmondásos helyzetet is, hogy a község nagyobbik részének, a régi Dunakeszinek és Alagnak nincs közművelő­dési intézménye. Az informá­ció-forrással azonban valami baj van ... A kérdés, melynek kapcsán a számomra értelmetlen vá­lasz elhangzott, így szólt: „A művelődési központ ezek sze­rint Dunakeszi másik felére egyáltalán nem gondol?” A válaszban a művelődési köz­pont munkatársa ezt mondta: „Sajnos, nem tehetjük, nincs rá lehetőségünk. Nálunk leg­többször napközben is telt ház van, sok időt és termet foglalnak le azok az összejö­vetelek, amelyekről még nem esett szó, mint például...” Eddig az idézet, s most kiegé­szítésül szeretnék néhány dol­got elmondani. Több mint három hónapja felmerült a dunakeszi műve­lődési intézmények közös fenntartásának és közös igaz­gatásának igénye, mégpedig azért — a cikk is ezt elemzi —, mert a község nagyobbik része nem maradhat közmű­velődési intézmény nélkül. Ebben a helyzetben úgy lehet előrehaladni, ha a jelenlegi lehetőségeket szervezetteb­ben, tervszerűbben használ­juk fel. Ez a közművelődési intézmények közös fenntartá­sával érhető el, avval, hogy a szakszervezeti irányítá­sú és fenntartású József Attila Művelődési Központ megkapja a tanács és az üzemek kulturális alapjá­nak egy részét. A közös fenntartású művelő­dési központnak felajánlanak bizonyos mennyiségű társa­dalmi munkát is az intéz­mény és berendezésének kar­bantartáséra. Ekkor a köz­pont már nemcsak a gyárte­lep, hanem az egész község kulturális központja lehet A közös fenntartás előké­szítésére bizottság alakult, melyben helyet kapott, a váci járási hivatal művelődési osz­tályvezetője, a járműjavító szb-titkára, a nagyközségi pártbizottság munkatársa, a KISZ-bizottság titkára, a ta­nács képviselője, a művelődé­si központ igazgatója, vala­mint azoknak az üzemeknek megbízottai, amelyek részt kí­vánnak venni a közös fenn­tartásban. A tárgyalások eredménye­képpen elkészült a közös fenntartás feltételeit tar­talmazó szerződéstervezet. A párt, a tanács és a szak- szervezeti szervek az elkövet­kező hetekben tűzik napi­rendre. Ha határozataik meg­erősítik a közös fenntartás el­vét, meg lehet kötni a kétol­dalú szerződéseket, melyek ezt a kívánalmat eddig még nem sikerült megvalósítanunk. Budaörsön nincs ifjúsági klub. Egy bizonyos fokiig a fiatalok nevelésében ezt a hiányt is pótolnunk kell. — A további tervekről is hallhatnánk valamit? — Mindössze 12 ülőalikalr- rnatosságunk van. Apróság­nak latszik, de ezen is változ­tatni kellene. Egy fiókkönyv­tárunk működik Kamaraer­dőn. Ezt a helyiséget most re­noválják. A tanácsi költség- vetési üzem dolgosak rajta. Nem mondhatnánk, hogy nagy tempóban. Ezt a részlegünket is szeretnénk továbbfejlesz­teni. A másik tervünk egy irodalmi klub és egy önálló gyermekkönyvtár megnyitása — amit a kicsiny olvasók nagy száma is indokolna. Per­sze, ez úgy lenne tökéletes, ha Itt legalább egy új könyvtá­rost is atkáim azhatnánk. Láng Tamás Felújítják a Keresztény Múzeumot Az állam és az egyház anya­gi támogatásával felújítják az esztergomi érseki palotában levő Keresztény Múzeumot Az ország második, legnagyobb képzőművészeti gyűjteményét — 1100 festményt és szobrot, több mint 5000 grafikát és mintegy 5000 iparművészeti emléket — őrzik itt A múzeu­mot úgy állítják helyre, hogy tartós védelmet nyújtson a nagy értékű nemzeti kincsnek. A felbecsülhetetlen értékű műkincseket a Központi Mú­zeumi Igazgatóság szakembe­rei restaurálják. A munka mintegy 10 évet igényel. A festmények, szobrok, textíliák megóvására az összes helyisé­get légkondícionálják. A múzeumot a tervek sze­rint a jövő év májusában nyit­ják meg a mintegy 400 alko. tást bemutató állandó kiállít tássaL Honismeret és hazafiság már az üzemek vállalásnál és elvárásait is tartalmazzák. Ezek a szerződések érdekeltté teszik a dunakeszi üzemeket a közművelődés fejlesztésé­ben: ez egyben jó irányba befolyásolja az intézmény te­vékenységét. A közös fenntartással együtt megvalósul a közös igazgatás is. A József Attila Művelődési Központ munkájába bekap­csolódnak a község függetle­nített népművelői. Addig, amíg Dunakeszin nem teremthető meg az új klubkönyvtár és a — átalakí­tott — községi művelődési ház működésének feltétele, a munka a József Attila Műve­lődési Központba koncentrá­lódik, és a község üzemeinek művelődési célokra alkalmas helyiségeire épül: a községi tanács tanácstermére, a kon­zervgyár kultúrtermére, a házgyár ebédlőjére és klubjá­ra A szerződés aláírása után kiegészítik a művelődési köz­pont társadalmi vezetőségét, helyet kapnak benne a fenn­tartásban részt vevő üzemek és intézmények képviselői is. A tárgyalásokat egyébként a József Attila Művelődési Központban tartották. A mű­velődési központ munkatársa nem tudott róla? Barát Endre, a járási pártbizottság propaganda ésn művelődési reszortvezetője \ Hazafias Népfrontnak az utóbbi esztendőben szervezett jelentős esemé­nyei között kiemelkedő he­lyet foglal el az 1970. őszén megrendezett országos honismereti konferencia, amely első nagyszabású összefoglalása volt az immár évtizedes mozgalomnak. Az ennek megörökítésére hiva­tott Honismeret, helytörté­net című kiadvány a gyor­san kiterebélyesedett moz­galom gazdag termését ve­hette számba. Igaz, akkor még nyomtatásban nem lá­tott napvilágot a díjnyertes pályamunkákból összeállí­tott Helytörténeti tanulmá­nyok és krónikák a felsza­badult Magyarországról cí­mű könyv, amely mind a sikeres szerzők magas szá­mával, mind pedig a króni­kák és tanulmányok sok­féleségével vall a mozga­lom erejéről, életképessé­géről. Az is igaz — amint azt Erdei Ferenc, a gyűjtemény bevezetőjében írta — a hon­ismereti mozgalom nem úgy kezdődött, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa határozatot hozott, s e ha­tározatot hajtották végre a megyei, városi, járási és községi népfrontbizottsá­gok. Éppen fordítva volt ez. Helyi kezdeményezések voltak először: itt is, ott is lelkes emberek elkezdték szűkebb hazájukat feltárni, helytörténetét kutatni, szü­lőföld-ismeretet összeállíta­ni; azután találkoztak, ki- sebb-nagyobb körökbe egyesültek, s létrejöttek a honismereti körök: közsé­gekben, városban, majd megyében. És hamarosan országosan is keresték egy­mást; konferenciákat szer­veztek, kőnyomatos folyó­iratokat, krónikákat kezd­tek kiadni. L1 népi erejű, nagyra hi- vatott mozgalmat ka­rolta föl, s tette intézmé­nyessé a Hazafias Népfront. A spontánul fölbuzgó sok ezer forrás vizét egységes mederbe terelte, értő figye­lemmel és segítségnyújtás­sal bátorította művelőit, s a mozgalmat az országos nép­frontpolitika rangjára emel­te azzal, hogy programjába iktatta. KeE-e erre beszé­desebb bizonyíték, mint az, hogy a IV. kongresszus után — amelynek egyik központi témája volt általá­ban a hazafiság, különös­képpen pedig a szocialista hazafiság — Országos Hon­ismereti Bizottság alakulta Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége mel­lett. Az áprilisban összeülő V. kongresszus újból összege­zi majd az eltelt évek hon­ismereti munkájának ered­ményeit, s joggal mondhat­ja: a sok ágazatú mozgalom a kezdeti lokálpatriotizmus szülötteként szükségképpen torkollott a magyar nemzeti patriotizmusba, az egyete­mes hazafiságba, ami a mozgalom jellegét és célját tekintve bizton mondható szocialista hazafiságnak is, s’ T gy van ez, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a történelmi évfor­dulók méltó ünneplését cél­zó akciók. A közművelődés hivatott munkásai mellett egyszerű falusi emberek, üzemi dolgozók, diákok, a legkülönbözőbb munkakör­ben tevékenykedő értelmi­ségiek kutatták és gyűjtöt­ték egybe szűkebb pátriá­juk írásos és tárgyi emlé­keit, szabad idejüket áldoz­va rá, hogy írásba foglalják a szájhagyományként élő emlékezéseket Általuk vált melegebbé a Lenin-cente- nárium ünnepe, így lett leg­személyesebb élményükké az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság, s így új hon­foglalásunk történelmi ese­ménye, a felszabadulás. Persze á honismereti mozgalom nemcsak, és nem első sorban évfordulók megünnepléséhez kötődik. Az immár országos üggyé szélesedett - krónikaírás, a sok irányú kutató- és gyűj­tőmunka, a helyi és a nem­zeti értékek számbavétele, őrzése, ápolása, a falvak és városok csinosítását szolgá­ló akciók, mind-mind an­nak bizonyságai, hogy né­pünk magáénak érzi haladó hagyományainkat, szocia­lista építésünk alkotásait, ritka, vagy köznapi, de mindenképpen közös kin­cseit V/J őst isimét nagy országos akciót indított útjára a Hazafias Népfront Or­szágos Honismereti Bizott­sága. Az akció elnevezése — „A természeti környezeti értékek nemzeti adattára” — talán száraznak és ne­hezen megjegyezhetőnek tűnik első hallásra, de ez mit sem von le jelentősé­géből. Az akció — támasz­kodva az eddig is részben nyilvántartott értékeink őr­zőire és gondozóira, — az egész országra kiterjedően egységes katasztert kíván létrehozni az olyan objek­tumokról, emlékhelyekről, s természeti jelenségeikről, amelyek jobbára csak a he­lyi figyelem hatókörében állottak. Az adattár tartal­mazni fogja mindazokat a leírásokat, melyek földtani, növénytani, állattani, tájké­pi, környezetvédelmi és egyéb értékeinket jelentik. A népfront — a munka várható nagyságát is fi­gyelembe véve —, vala­mennyi megyében létrehoz­za az ezzel foglalkozó bi­zottságokat, és természete­sen továbbra is együttmű­ködik az eddig is kiváló partnereknek számító or­szágos főhatóságokkal, tár­sadalmi szervezetekkel. A honismereti mozgalom eddigi sikereit tekintve nem lehet kétséges, hogy ez a tudományos célt is szolgáló akció újabb szép hajtássá válik a szocialista hazafi­ság gazdagon termő fáján. András Endre i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents