Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

6 '"“k/CuHop 1972. FEBRUAR 6.. VASÄRNAP Pejt megyei bura n goíáóob 7. PILISCSABA A hatalmas méretű piliscsabai plébániatemplom Gábor Viktor felvétele Csak egy jó fntamodás Piliscsaba Tinnyéről — külö­nösen gépkocsin —, a két köz­séget közös tanács vezeti, Pi­liscsaba székhellyel, közel­múltjuk hagyományai azon­ban eltérően formálták a mezs- gyés szomszédközségek arcu­latát A múlt századi Tinnyéhez, Kossuth Lajos néhány éves ©tt-tartózkodásával kapcsolat­ban, a reformkor haladó ha­gyományainak emléke fűző­dik. Históriai személyek, his­tóriai események bizonyos mértékig alakíthatják, s több­nyire alakítgatják is a kisebb- nagyobb közösségek képződé­sét. Alig néhány évtizeddel azelőtt, hogy Kossuth, politi­kai meggondolásokból, birto­kot szerzett Tinnyén (a XIII. századbéli Mots nádor földes- uraságának letűnte óta, s a tö­rök hódoltságot kivéve), az egyfolytában apácabirtok Pi­liscsaba Habsburg-tulajdonba került, s József nádor uradal­mainak központja lett. Nem valószínű, hogy a piliscsabaia­kat különösképpen érintette volna a változás, amikor apá­cajobbágyokból Habsburg-job- bágyokká váltak. A budai kla- risszák és a margitszigeti dö­ntés apácák se több, se keve­sebb robotot nem követeltek, dézsmát nem szedtek, mint a Habsburg-főhercegek, s a „mi- sera plebs contribuens”-et, a nyomorult adózó népet nem vigasztalta, hogy templomot, kolostort építettek kisajtolt verejtéke árán, s fásult kese­rűségét már nem növelte, ha a hűbéri jövedelmet új gazdái fényes udvartartásra, cécókra, dínom-dánomokra verték el. Időknek változása: a Sza­badság téren emelkedő, régi klarisszaszállás, a későbbi vendégfogadó — ma a Hala­dás Mezőgazdasági Termelő­szövetkezet rezidenciája. Odébb, az egykori lazarista kolostor, az uradalmi központ felújított épületében Piliscsa­ba—1Tinnye községek tanácsá­nak irodái. Csak a XVIII. szá­zad végén épült hatalmas mé­retű, méltóságos arányaival, művészi homlokzatkiképzésé­vel a falusi istenházák közül messze kiemelkedő katolikus plébániatemplom őrizte meg egyházi rendeltetését és az egykori piliscsabai jobbágyok emlékét, akik a magyarorszá­gi barokk építészet e figye­lemre méltó alkotásának költ­ségvetéseit ki verejtékezték... Amikor a Pestre járó pi. liscsabai vándormunkások fe­lől érdeklődöm, dr. Zvada András vb-titkár furcsán mo­solyog. — Persze, vannak, akik a fővárosban dolgoznak — mondja —, de a Haladás Tsz elektrotechnikai melléküzem- ága, amely külföldi cégeknek is készít tv-alkatrészeket, nem mindennapi helyzetet terem­tett. Vgyanis szakmunkásai­nak, műszaki vezetőinek egy része Budapestről utazgat ki dolgozni Piliscsabára. Ez a képlet egyébként a téeszen kí­vül is található. A község fej­lődésének gyorsításához szük­séges helyi szakembereknek szűkében vagyunk. Akik a fő­városból idejönnek dolgozni, azoknak letelepedését elsősor­ban a lakáshiány lassítja vagy gátolja. Így aztán hajnalban ki Piliscsabára, este haza Bu­dapestre, egyelőre jó néhá­nyon kényszerülnek erre a fordított vándoréletre... Harmadfél kilométer hosz- szú vadgesztenyefasoron ko­csizunk ki a korábban önálló igazgatású, újabban Piliscsa- bához tartozó Klotildligetre. Alapítása idejére iránymuta­tónak vehetjük a XVIII. szá­zadban épült templomát, ki­alakulására pedig nevét, amit Klotild szász-kóburg-góthai hercegnőtől, 1864 óta József nádor piliscsabai földesúr hit­vesétől kapott keresztségbe. Az elragadó tájon, erdős völgyben, a fővárostól 25 ki­lométerre levő Klotildliget, különösen, hogy strandfürdője megépült, kedvelt nyaralóte­lep. A hajdan vásárolt par­cellákon kopottas, ódivatú vil­lák, s köztük egy-egy modern vonalú, friss építésű házacs­ka. Az erdőszélen most is par­celláznak, s a mai családi és víkendházdivat idején Klotild- ligetet alighanem jobban „megszállták” volna a pestiek, ha ellátási helyzetét, szórako­zási lehetőségeit kicsit fel le­hetne tornászni. Az egyik szű- kecske mellékútvonal mentén egy ütött-kopott, kiszolgált, kereketlen autóbusz. Jelenleg ez ad otthont nyáron Klotild­liget vendéglátóipari üzemé­nek. Bizony elég sajnálatos, s bár nem szeretnék fogadatlan prókátor lenni, mégsem tudok elhallgatni egy szerény észre­vételt. A helyi termelőszövet­kezet és a fővárosi vendég­látóipar nyilván előnyös lehe­tőséget kaphatna arra, hogy a szezonban csinos, tiszta élel­miszerboltokat, egy kis biszt­rót, táncos-zenés (az automa­ta lemezjátszó se rossz meg­oldás!) eszpresszót — nem szeretem szóval szólván: — „üzemeltessen”. A környező hegyek kopár lejtőinek 70 ka- tasztrális holdját telepítette eddig újra fenyővel Dévényi Antal, az Esztergomi Parker­dőgazdaság vezetője, a fák barátja, védelmezője. A sűrű­södő erdő édes-tisztává szűri a levegőt, bőséges búvóhe­lyet, táplálékot ad a szarva­soknak, a vaddisznóknak és a muflonoknak. Helyeslem: jöj­jenek csak ide a külföldi va­dászok, fizessenek kemény va­lutát a kilőtt nemesvadért, szállítsunk az őshazájában már kipusztulófélben levő muf­lonállomány felfrissítésére pi­lisi muflont Szardíniába vagy Korzikába, de az emberekre is gondoljunk, örvendeztesse, pi­hentesse őket is a friss erdő, üdültesse, szórakoztassa az ölében fekvő nyaralótelep, s te­remtessenek meg mindehhez a körülmények, amik a munká­ból való kikapcsolódás jó köz­érzetéhez fejlődésünk mai fo­kán elengedhetetlenül szüksé­gesek. Klotildligeti barangolásom közben effélék jutottak eszem­be, s még valami. A hagyomány szerint, amelynek forrására nem tud­tam eddig rájönni, Piliscsaba neve, mint talán Csabacsüdé, Békéscsabáé, a csehszlovákiai Csabaházáé és a Csabagyön­gye édesboré is — a monda­beli Attila-sarj: Csaba hun ki­rályfitól származik. Klotildli­get keresztanyja pedig Klotild főhercegnő, akinek másik, te­lekspekulációs emléke: a pes­ti Klotild-palota, már rég el­hagyta nevét. Általában a tör­ténelmi helynevek megőrzésé­nek híve vagyok. S mégis megtenném a javaslatot: vál­toztassuk az értelmét vesztett Klotildliget elnevezést — Csa- baligetre. Békés István Nagyobb zsilip a Sión Biztonságosabb vízszint a Balatonon Az idén megkezdődik a Ba­laton vízszintjének szabályozá­sában különösen fontos Sió­zsilip bővítése. Az a cél, hogy a jelenlegi másodpercenkénti 40-ről 80 köbméterre növeljék a zsilip vízáteresztő kapacitá­sát, mert így biztonságosabban lehet magasabb vízszintet tar­tani a Balatonban. A bővítés lehetővé teszi, hogy szükség esetén — gyor­sabban apasszák majd a Bala­tont, nem kell tehát túl korán megnyitni a zsilipet, jobban gazdálkodhatnak a tó vizével. Az idei fejlesztési terv intéz­kedik még a Balaton-parti te­lepülések csatornahálózatának bővítéséről, a partfalépítésről, a Balaton vízminőségi vizsgá­latok fejlesztéséről, az ellenőr­zés szigorításáról és a tómeder eliszaposodásának csökkenté­sét célzó kutatások, ellenőrző munkák kiterjesztéséről is. INFÚZIÓ Zsoldos Sándor rajza CSÚCSÚ, DUDI, GUMI Monológ a lötyogőkről Üjsághír: Autólopásért indí­tott bűnvádi eljárást a ceglédi rendőrkapitányság J. Péter 17 éves segédmunkás és két fiatal­korú társa, Gy. Lajos (gúnyne­vén: Dudi) 16 éves foglalkozás­nélküli és D. László (gúnyne­vén: Gumi) 17 éves árukihordó ellen. Az autótolvajokat letar­tóztatták. — Amióta kitöröltem a csi­pát a szememből, nekem az autó az első számú sláger. Kis csóró koromban már el- zötyögtem a traktoron. Ta­valy vettem egy kismotort, autót is vezettem. A meló­helyeimen, a ceglédi Volán­telepen és a pesti ÉPFU- nál mindig kiszúrtam egy- egy járgányt, körbeügettem vele az udvaron, akkor jól éreztem magam. „A zsebemben volt egy kiló kulcs“ — A balhé csak úgy jött, magától. Lötyögök hazafelé a ceglédi bulváron, amikor összehoz a sors két atyai ha­verommal: Dudival és Gumi­val. Ök is tinédzser gyere­kek, odavannak az autóért, hát mondom nekik, akkor ta­lán beszállnánk valamelyikbe. A zsebemben volt egy kiló kulcs, nincs az a KGST-autó, amelyiket ne nyitná valame­lyik. Megpattantottunk egy Warszawát, a tulaj egy üz­letből pislogott utánunk. Vé­gigkergettük a városon, de csak ócska nyolcvan kilomé­terrel ment, ott is hagytuk egy sarkon. Másnap a kenyér­gyárnál egyedül beültem egy másik Varsóba, zihált a mo­torja nagyon, egy kilométer után már nem is érdekelt. Le­tettem a kultúrháznál. Ké­sőbb Dudival visszajöttem egy Volgáért, ez már jobb volt. Lesöpörtünk Csemőig, aztán irány Nagykőrös — százhússzal. Az országúton szétment a sebváltó, elfolyt az olaj, gyalog kellett lelé- celnünk. Mindegy, legalább addig jól éreztük magunkat. De semmi karambol meg ilyesmi. Egyszóval, Csúcsúban lehet bízni. Csúcsúnak engem be­céznek, valamivel rendesebb nevemen, J... Péterként ke­vés srác ismer. „Más szórakozásunk nincs“ — Az autózáson kívül más szórakozás nincs is ebben a városban. Este előjönnek a gyerekek, körbemásszák az utcákat meg a parkokat, unal­mukban néhányan megpo­fozzák egymást, esetleg jól berúgnak az első kocsmában. Ilyenekkel mi nem haverko­dunk. Mi hárman nem va­gyunk bunyós gyerekek. Egy­szer történt csak, hogy ki­nyújtott karral jártam és nekiszaladt egy szemtelenke- dő gyerek, betört az orra. Emiatt kilöktek az általános­ból. Néha befut egy jó hecc, az egy időre feldobja a tár­saságot. A Buci például a múltkor cilinderben ült nap­hosszat a presszóban, le is fényképezték. Pár srác meg köveket tett a református templom ajtajához. Befelé nyílt az ajtó, aki kilépett, an­nak a lábára estek a kövek... Karácsonykor nekem is konfliktusom volt az egyház­zal. A templomnál nagy ün­nepségre készültek a kará­csonyfa előtt, hát mire jöttek az emberek, sehol se volt a karácsonyfa... Persze, mi­vel hogy ott állt már az én szobámban. — Emlékszem, Dudi eldob­ta magát azon az estén. Meg­hívtam hozzánk. Az anyja ugyanis négyéves korában lelépett tőle, most a nagy- mutterja neveli, hát gondol­tam, jobb lesz neki a kará­csony haveri körben. Egyszer- csak hopp, eltűnt. Mentem utána, hát otthon bőgött a nagyanyja ölében, mert hogy nálam annyi ajándékot látott, ő meg nem kapott semmit. Hát ilyen a Dudi... * „így mentem el szó nélkül“ — A nagymutter ja különben elég szigorúan fogja. Nálam nincs ilyen. A fater boltveze­tő, ha kérek, ad pénzt, a mut­ter pedig akkor se szól, ha ki­szaladok cigarettáért és két nap múlva jövök vissza ... így mentem el Pestre is, szó nélkül. Meguntam Cegléden a segédmelót, egy reggel felvet­tem a pénztárnál a havi dud- vát, aztán uccu Pestre. Felvet­tek az ÉPFU-telepre. Regge­lenként bementem az irodába, a könyökvédősök felírták, mit óhajtanak reggelizni, én meg felcipeltem nekik a kosz- tot. Ez ment 9 óráig. Aztán fizettem egy húszast egy nyugdíjas sírásónak, hogy sö­pörje ki helyettem az udvart, és már ott se voltam. Ezer ruppót fizettek havonta. — Lötyögtünk, a pesti új haverokkal, szórakoztunk, mert Pesten annyi a szórako­zóhely, mint Cegléden a ház­szám. Nézegettem a frankó kocsikat. A legjobb nálam a Simca: dőlt motor, spirál rú­gó — szóval itt kezdődik az autó... Pesten minden jó. Megyek a körúton, szembejön ezer ember, azt se tudják ki vagyok, mert tényleg nem is érdekes. Cegléden viszont, ha végigdöcögök az utcákon, rög­tön rámugatnak az ismerősök, a csajomat pedig lezsürizík. — Fél év múlva jöttem ha­za. Na, gondoltam, lesz itt meglepetés, hiszen dunsztjuk se lehetett, hova tűntem. Ta­lálkoztam a malterral,’ azt mondta: „Jó estét!” Jött a fa­ter egy vödörrel, meglátott, „Jó estét!”, mondta ő is. Ez volt az egész. Meg akartam némi a házszámot, jó helyen járok-e... „Annyi mindent akartam mondani neki“ — Dudival és Gumival un­tuk a várost, a többi lötyögő­vei együtt lejártunk egy falu­si KlSZ-klubba táncolni. Na, az se volt jobb. Jött valami helyi főnök, aki azzal kezdte, hogy ő ilyen korban még jegyre ette a kenyeret, aztán a filozófiáról beszélt. Tele volt a szöveg idegen szavak­kal. Csak ültünk és néztünk, mint a moziban. Frankón za­vart a dolog, nem bírom, ha nem értek valamit, ha én egy idegen szót hallok, rögtön megnézem a lexikonban. Az illető amikor már azt hitte, nekünk, hosszú hajúnknak is adott világnézetet, megkér­dezte, van-e kérdés. Jelent­kezett egy srác: — „Bekap­csolhatjuk a lemezjátszót? ’.., Hát, ez ment minden szer­dán. — Amikor egyetlen szóra­kozásunk, az autólopás után Dudiékkal elkaptak, megle­hetősen lelombozódtam. Most már csak az tudna feldobni kissé, ha megnézhetném egy Wankel-motor tervrajzát... A letartóztatás után bejött a mutter. Sírt, meg minden, én meg alig nyögtem ki egy-két 6zót. Pedig annyi mindent akartam elmondani neki, de úgy történt, mint máskor: le­ültünk és nem tudtunk egy­másnak mondani semmit. Lejegyezte: Szitnyai Jenő MUNKAERŐ­FELVÉTEL Ili w A KÖZGÉP 2. sz. gyára Cegléd XIV., Külső Kátai u. 35Ja. lakatosokat, hegesztőket keres felvételre FIZETÉS ÉS KEDVEZMÉNYEK A KOLLEKTIV SZERZŐDÉS SZERINT

Next

/
Thumbnails
Contents