Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-05 / 30. szám
1972, FEBRUÄR 5., SZOMBAT "‘‘^MirSap 3 Séta a virágpalotában „Sok kicsi sokra megy” > .: l ... ■:{ — ...aŐszinte szavak a hétzászlós gyárban Pullai Árpád cmléksorokat ír szocialistabrigád-naplóba. .Ameddig a szem ellát, mindenütt szegfű. S mindez tél közepén, Cegléd határában, öt óriás üvegház sorakozik egymás mellett példás rendben a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet telepén. Az építkezés 120 millió forintba került, s rekordidő, 16 hónap alatt készült el az 5 hektáros növénypalota. Az ország harmadik legnagyobb gazdaságának elnöke, Skultéty József, méltán elégedett és büszke, amikor kalauzol bennünket. Mikor van Abigél? — Nem hittem volna, hogy ezt is megérjük — mondja mosolyogva. — Sok álmatlan éjszakába került, és rengeteg energiába, míg elkészült ez a telep. De azt hiszem megérte, jó befektetés volt. Saját építőbrigádunk végezte a kivitelezést, mondhatom, szívvel- lélekkel. Jó gárda, többségük volt bányász. Ha kijöttem megnézni a munkát, bizony csak elvétve hallottam „jó napot” köszöntést, inkább a „jó szerencsét” járta. S amikor már azt hittük, minden rendben van, felrobbant a kazán. Ez még nem lett volna baj, de hazárdíroztunk. Még tartott az építkezés, de már termeltünk. Képzeljék, el, ha nem sikerül gyorsan tenni valamit; elfagy csaknem öt hektár virág és/saláta. 15 millió forintos kár. A főkertész, Gráf Antal csatlakozik hozzánk, ö meséli, hogy ma már naponta 10—15 ezer szál szegfűt szállítanak az ország különböző tájaira. — A kereslettől függően. Különösen a gyakori nevek ünnepe a jó bolt nekünk: Éva, Ágnes, Katalin, Zsuzsa — magyarázza. — Tudják, mikor van Abigél napja? — kérdi az elnök. Csodálkozva, értetlenül nézünk rá. A főkertész kacsint. — Egy ideig én sem tudtam. Valahogy az ismerőseim között ilyen nevű nem szerepelt. Most megtanultam, feb• ruár kilencedikén. 100 kilométeres tsz Az üvegpalota utolsó termébe érkeAink. Itt már nem szegfűtövek sorakoznak, hanem szépen fejlett saláták. Ebből naponta 10 ezer fejet adnak el. — Primőrt érdemes termelni, de a palántahajtatás nem nagy üzlet a jelenlegi árak mellett. Azért arról sem feledkeztünk meg. A nagykőrösi . Szabadság Termelőszövetkezetnek 200 ezer tő palántát adunk, s újabb megrendelések is érkeznek. Valószínű, hogy egymillió palánta „készül” az üvegházban — magyarázzák. Egy átlag termelőszövetkezetben összecsapnák örömükben a kezüket, ha ilyen beruházással büszkélkedhetnének. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben azonban ez csak része a gazdaságnak. S & vendég nem tudja, mire vál• íalkozik, amikor arra kéri az ilnököt, mutassa be a gazda- lágot. A nyolcezerötszáz hollas terület, s a város bejárása óbb napot is igénybe venne. V távolságok is nagyok: a tér- . melöszövetkezet földjeinek két vége közel 100 kilométerre van egymástól, s nem pusztán vezet az út. A húsüzemben saját hizlaldájuk sertéseit vágják — évente 5 ezer darabot — saját boltjaik számára. A tejüzemben pedig palackgépek csomagolják a szakosított tehenészet tejét, hogy reggelre a kiflikkel; kenyérrel együtt házhoz szállíthassák. 120 vagonos hűtőházukban a saját bolthálózatukba szánt termékeket tárolják. f Az iroda ráér Hatvan kilométer autózás, gyaloglás után fáradtan ros- kadunk le az elnök irodájá-. ban. Régi,- kimustrált épületben, ahol az íróasztalok egymást érik. ‘ — Nem ártana egy új iroda sem — kockáztatom meg. — Minek? — kérdez most az elnök. Amennyit -én itt vagyok, arra jó. A gazdaságban pedig nem iroda kell, hanem termelőüzem, jó géppark, boltok. Az irodaépítéssel még ráérünk. Cegléd sematikus rajzát teríti az asztalra: kis nyilak ágaznak ki belőle, amelyek jelzik, hogy a városon kívül hová szállítanak még termékeikből. A másik térképen huszonkét község neve szerepel. Gyáltól Kecskemétig, Szentmártonkátától Kő- röstetétlenig. — Ezekbe a községekbe jut el Kőröstetétlenből a tej. S hamarosan nemcsak a boltokba, hanem az iskolákba is. Néhány napon belül megkezdjük az iskolatej szállítását. — Megéri?-r- Ügy gondoljuk, az új gazdasági mechanizmusban nem arra ösztönöznek, hogy egy- egy üzleten milliókat nyerjünk, hanem a sok kicsi sokra megy elvre. Ezért vállalkoztunk arra, hogy az élelmiszer-gazdaság szinte valamennyi ágazatával foglalkozzunk. Beszélgetésünk a gazdaság életéről a sokat vitatott „Barátság” pincében ért véget, ahol nyomát sem találtuk a mulatozásnak. Mindössze néhány elkésett diák, s a gazdaság dolgozói fogyasztották ízletes előfizetéses menűjüA negyedik ötéves terv időszakában sokat fejlődik a nagymarosi Vas- és Műszeripari Ktsz. A szövetkezet hozzákezdett a gyártástechnológia átszervezéséhez és a munkahelyek korszerűsítéséhez. Szobon már modern, jól felszerelt műszerrészlegük működik. A nagymarosi központ épületeit egyelőre azért nem renoválják, mert lehetséges, hogy a község határában új telephelyet építenek a szövetkezetiek. A nagymarosi szövetkezet tavaly hároméves együttműködési szerződést kötött az Elektronikus , Mérőműszerek Gyárával, ami szerint részt A gyakorlatban jelentkező munkás-paraszt szövetség egy fontos bázisán érzi magát a látogató, amikor a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat munkatermeibe lép. A MEZŐGÉP-trö§zt e Pest megyei irányítás aló tartozó budapesti gyára ugyanis a mezőgazdasági gépekhez szükséges tartalék alkatrészek előállításának legnagyobb hazai központja. A termelés csaknem teljes egészében a mezőgazdaság, a termelőszövetkezeti parasztság igényeit hivatott kielégíteni. S hogy milyen jól, azt mutatja az a tény is, hogy az elmúlt évek során — egymás után — hét alkalommal nyerte el a vállalat a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját, és 1967-től minden évben a Szocialista Munka Vállalata címet. Több mint ezren Erre utalt Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, amikor tegnapi látogatása alkalmával így kezdte tájékoztató beszédét: — Mindig megtisztelő számomra, ha ilyen munkáskollektíva előtt megjelenhetek. Ez alkalommal külön öröm, hogy a népgazdaságnak e rendkívül fontos területén kimagasló eredményekkel dolgozó munkásokkal találkozhatom. A gyár nagytermében több mint ezer ember hallgatta igen nagy figyelemmel e szavakat. A budai járás számos községéből, üzeméből is jöttek pártaktivisták, hogy az itt dolgozó munkásokkal együtt meghallgassák a Központi Bizottság titkárát. Az időszerű belpolitikai és gazdasági kérdésekről szóló mintegy másfél órás tájékoztató olyan őszinte és közvetlen hangnemű volt, mint amennyire Pullai Árpád egész napos látogatására, az üzemcsarnokokban, munkahelyeken folytatott személyes beszélgetéseire is légióként ez az őszinte, nyílt légkör nyomta rá a bélyegét. Csakis így vált lehetővé, hogy ez a nagy létszámú munkásgyűlés mégis olyan legyen, vettek volna a számi tógépprogramban. A KGM döntése szerint á számítógépgyártást a székesfehérvári VIDEOTON kapta meg, így módosítottak a terven. Több orvosi műszert, átv'tel- techndkai berendezést, tápadaptereket, kábelkorbácsokat készítenek Nagymaroson, önálló gyártmányokkal is igyekeznek betörni a hazai piacra. Elektronikus ponthegesztőjükre évente 100 darabos megrendelést várnak, hiszen eddig ezt a berendezést importból szerezték be a magyar gyárak, üzemek. Idén a marosiak 25 millió forintos értékben termelnek. mint valami családi tanácskozás. Mert hiszen a szóba került problémák is olyanok — csak szélesebb, tágabb értelemben —, mint amilyenek egy-egy családban szoktak adódni. ' Fölemlítette Pullai Árpád egyebek között azt, hogy tavaly a nemzeti jövedelem mintegy 7—a százalékkal növekedett, emelkedett az ipari termelés, méghozzá teljes egészében a termelékenység emelkedéséből. Ami igen nagy szó. — Alapvetően a munkásemberekkel függ ugyanis ez ösz- sze — jelentette ki. — Mert jobban, körültekintőbben szervezték meg a munkát. Folyamatosabbá vált a munka a legtöbb helyen. Ezért érhettük el ezt az eredményt, amelyet nem lehet eléggé méltatni. Ám arra is mutat ez, hogy a mi népgazdaságunkban vannak még belső tartalékok, amelyek föltárása, hasznosítása a következő idők feladata. Hol kezdődik a íeleiősség ? Az életszínvonalról, jelentkező gondjainkról szólva is a dolgozó emberre irányította a figyelmet. Arról szólt, hogy az ország életéért nemcsak a párt Központi Bizottsága és a kormány felelős, hanem ez a felelősség ott kezdődik, az üzemekben, ahol egy-egy terméket előállítanak. A vállalatok vezetőinek, a munkásembereknek igen nagy a felelősségük abban, hogy a társadalmi érdekekkel összhangban dolgozzanak a szűkebb közösség érdekeiért. Ez sokszor nem íe olyan egyszerű, mégis elengedhetetlen. Nem vezet semmi jóra az, ha valaki csak a vállalati nyereséget tartja szem előtt. Mert ha minden vállalat így tenne, akkor az egész közösség, s maga az a vállalat is pórul járna. Hiszen egy-egy üzem dolgozói abban, hogy termékeik árát emeljék, csak addig érdekeltekf amíg az üzemben vannak. Amint az utcára lépnek, már ők maguk is fogyasztók, akiknek nem érdeke, hogy magasabb legyen Kétharmadát lakásépítésre Kaposvárott az állami támogatásból, saját bevételekből, a lakosság társadalmi munkájából és egyéb forrásokból rendelkezésre álló 87,6 millió forint idei költségvetési összegnek mintegy a felét kulturális célokra költik. Őszig az óvodák befogadóképessége 350- nel növekszik a városban. Jelentős összeget fordítanak művelődési, népművelési feladatokra és a sport támogatására is. A 169,8 millió forintos fejlesztési alap csaknem kétharmadát lakásépítésre . irányozták elő. a termékek ára. Ebben a körforgásban tehát mindenki csak rosszul járhat, ha a saját nyereségét hajhássza. A kormány számos dologban intézkedett és intézkedik is, de vannak olyan részletek, amelyekben elsősorban nem ott kell fellépni, határozni, hanem a munkahelyeken, magában a társadalomban. Maguknak a dolgozó embereknek. Mindezek kapcsán beszélt Pullai Árpád arról is, hogy társadalmunkban elterjedt a „kaparj kurta, neked is lesz” szemlélet:, aminek az a lényege: minél kevesebb munkával, minél több pénzt. Nem lehet ezt elnéző megbocsátással kezelni. Vannak, akik kihasználják a munkaerőgondokat és munka helyett a munkahely változtatásával igyekeznek előnyt szerezni, s még sok más hasonló jelenséggel - találkozunk napjainkban. — Nyilvánvalóan nem arról van szó — mondotta —, hogy ne legyen autója, telke, kis hétvégi háza is valakinek, hanem arról: mindezekhez csak úgy juthasson bárki is hozzá, ha a ráválót munkával kereste meg. Elszomorító, hogy a Minisztertanács kénytelen volt olyan rendeletét kiadni, amely megtiltja a vállalatoknak szállító eszközök, anyagok igény- bevételét magáncélra; csakis a közös célokat szolgáló üdülők építésére lehet ezeket igénybe venni. Nem kormányzati r kérdés Igen megkapóan, és a hallgatóság érezhető egyetértése mellett fejtette ki ennek kapcsán, hogy elsősorban nem rendeleti szabályozástól, hanem a társadalom egységes fellépésétől várhatjuk a tökéletes megoldást a munka nélkül boldogulni akarókkal szemben. A kormányzat segít ebben, de alapvetően nem kormányzati kérdésekről van itt szó, hanem a munkahelyeken kell megtalálni a helyes1 megoldásokat. A beszéd végén felcsattanó, s percekig tartó taps a munkásgyűlés egyetértéséről tanúskodott a fölvetett más problémákban is, mint például az életszínvonal, a lakosság áruellátásának, ár- és bérpolitikánknak számos kérdésében. Mindezek kifejtéséből, az intézkedések okainak indokolásából ugyanis az a megértés tükröződött, amely az ország vezetőinek minden döntését alapvetően megszabja a szigorú gazdasági törvényszerűségek mellett is. Mennyire jól látják ezt a legvilágosabban gondolkodó munkások, arra nyomban a gyűlést követően frappánsan mutatott rá a szűkebb körben lezajlott beszélgetés. A tröszt Pest megyei üzemeinek, s a helyi gyár szocialista brigád- vezetőinek és más élenjáró dolgozóinak egy csoportjával folytatott jó kétórás kötetlen beszélgetést Pullai Árpád. Munkások és adminisztratív beosztású dolgozók, megyei • pártvezetők és esztergályosok, gazdasági posztok irányítói és technikusok ültek egymás mellett, s zavartalanul tették föl a kérdéseket, mondták el a véleményüket. Helyeseltek és bíráltak. őszintén. „Megnyugtató... ” Itt hangzott el — CsarnÓ György, a fogazó műhely szocialista brigádvezető munkása mondotta —, hogy milyen jóleső érzéssel hallgatták a gyűlésen a mindennapi munkásélet problémáit. „Megnyugtató nekünk, hogy a párt központi vezetői ilyen jól ismerik a munkásokat foglalkoztató kérdéseket...” Ennek a kölcsönös bizalomnak a légkörében nem is volt csoda, hogy a jelenlevők közül tizennégyen is felszólaltak, a legkülönfélébb munkakörnek, s a legkülönfélébb üzemrészekből, irodákból és ugyancsak a legkülönfélébb időszerű problémákra utalva. A közlekedésről, a nyugdíjasok megélhetéséről, a sokgyermekes családok gondjairól, a gyermekruhák minőségéről vagy a fiatal házasok lakásproblémáiról éppolyan elfogódás nélküli közvetlenséggel került szó, mint arról, hogy mit tapasztalt Pullai elvtárs a közelmúltbeli chilei látogatása alkalmával. Fodor János lakatos, Gál Imre előadó,' Ignác Boldizsár, Szuhovszki Lajos esztergályosok, Csongor Lászióné, Szabó Jánosné, Va- lentyikné és mások szólaltak föl egymásután, vagyis nem is fölszólalások voltak ezek, hanem beszélgettek a nagy asztal körül olyan emberrel, akihez bizalommal fordulhatna!:. Egy fiatalember még azt is megkérdezte, hogy miért kellett fölemelni a sör árát, hiszen azt olyan sokan szereti!:. S nem kell elhallgatni a nevét sem Hamza Antalnak, hiszen ha mértékkel meg is issza a sört, meg is érdemli: kiváló esztergályos, négyszeres szocialista brigád vezetője és KISZ-vezetőségi tag. A sok-sok kérdésre, véleményre adott részletes felelettel fejeződött be ez a .tartalmas nap: Pullai Árpád látogatása. A nyílt kérdésekre adóit nyílt — a hibákat, nehézségeket sem palástoló — feleletek bizonyára még ezután is beszédtémaként gyűrűznek tovább, a mezőgazdasági gépgyártó dolgozói között. L. Z. két... M. Kovács Í-'b.'iÁÜ* Napi örömökről, gondokról — beszélgetés a gépek között.' (Gábor Viktor felvételei) Marosi ponthegesztő
