Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

1912. FEBRUAR 27., VASÁRNAP rtn «serei riap // Alig-nyereség a Monori Kefegyárban // Csaknem három és fél mil­lió forintos részesedési alap­hiánnyal zárta a tavalyi évet a Monori Kefegyár. Hogyan történhetett ez? — kérdeztük Imre Adám igazgatótól. — Az első félévben keve­sebb megrendelést kaptunk, mint amennyire számítottunk. Az első negyedévben aka­dozott a faanyagszállítás, sok rossz, vizes fa érkezett telepünkre. Ugyanakkor januárban 3,7 szá­zalékos béremelést hajtottunk végre, amelyet nem tudtunk kigazdálkodni. Az igazgatótól megtudtuk, hogy a termelésnövelés érde­kében tavaly két cég Monor- ra telepítéséről folytak a tár­gyalások, de sem a Textilipari Fakellékeket Gyártó Vállalat, sem a Bőripari Kellékeket Gyártó Vállalat nem költözött. A monori gyár 50 fölöslegessé vált dolgozót tartóztatott a gyártásfokozás reményében — s a béremelés rájuk is vonat­kozott. — 31 millió forintos terme­lési értéket terveztünk, de csak 25 millió 721 ezer fo­rintot könyvelhettünk el. A tavalyi első félévet 400 ezer forintos veszteséggel zártuk, az év végére ezt 206 ezer forintos nyereségre korrigáltuk — a korábbi évek négymilliós nye­reségével szemben! A bér és a nyereség szoros összefüggésben van mai gaz­dasági életünkben: a nyere­séggel alá nem támasztott bér- fejlesztést büntetőadókkal sújtja az állam. A monori 3,7 százalék a 400 százalékos bün­tetőadósávba esett, a részese­dési alapot így 3 millió 300 ezer forint terheli. Azt a ré­szesedési alapot, amelyet — több más mellett — a 206 ezer forintos nyereségből kellene képezni. — Eltűnt a marha-, a lókefe, nincs keletje a súrolókefének — indokol tovább az igazgató. — Az ''ÁRTEX ■ Külkereskedel­mi Vállalat állandóan szűkí­tette a megrendeléseket: 1971- ben 6 millió forintos exportot terveztünk, de csak 4 millió 600 ezer forint értékű árut küldhettünk külföldre. Pedig a külső piacok megtartása érde­kében tavaly exportra több gazdaságtalan terméket is gyártottunk. De a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat is csökkentette megrendeléseit. — Hogyan lehet előteremte­ni a hiányzó 3 millió 300 ezer forintot? • — Hétszázezer forintos tar­talékalapunkhoz kell nyúlni, a többit a bank hitelezheti meg — nyolcszázalékos büntetőka­mattal. Mit ígér az idei esztendő? Januári tervüket 103 százalék­ra teljesítették, a február is sikeres, mintegy 300 ezer forintos nyereséget várnak az első negyedév végére. Az ÁRTEX is azon van, hogy segítsen a Monori Kefegyár­nak, külföldi gépi kooperáció­ról tárgyalnak, új kollekciókat állítanak össze, várható, hegy székláb-esztergályozással hasz­nosítják gépi kapacitásuk egy részét. És a helyzetüknek meg­felelően terveznek: idén 25 millió forintos termelési ér­tékkel, kb. másfél milliós nye­reséggel számolnak. F. P. Komócsin Zoltán előadása A Pest megyei függetlenített pártmunkások elméleti to­vábbképzésén Komócsin Zol­tán, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tart előadást február 28-án délelőtt 9 órai kezdettel az időszerű nemzet­közi kérdésekről. Idén az első A SZIM esztergomi maró­gépgyára kiváló minőségű, Strigom-védjegyű gyártmá­nyait a világ minden táján ismerik. A gyár első idei exportszál­lítmányát most indították el a Német Demokratikus Köz­társaságba, amely már 15 éve egyik legnagyobb vevőjük. MOZGÓ CSALÁDOK A főváros küszöbén A kilencezer lakosú Üllő évente négyszáz betele­pülőnek nyújt „otthont”. A családok az ország külön­böző részeiről érkeznek, egy-cgy községből azonban tömegesen költöznek a főváros küszöbére: Csökmőről, Ecsegfalváról, Dévaványáról tizenegy-tizenegy család költözött Üllőre, Kenderesről húsz. Több, mint száz ember. Az ikladi Ipari Műszergyár universal műhelyében a napokban állítják üzembe az új nagyteljesítményű Aumann- tekercselőt. A teljesen automatagép óránként 45 porszívó­motort tekercsel. Foto; Urbán Pataki Jánosék Pataki János 1956-ig a ken- deresi gazdaság főállattenyész­tője volt, majd a gyöngyöstar- jáni tsz-ben tehenészi munkát vállalt, s Atkárra költözött. Kenderesen és Atkárqn is szolgálati lakásban élt a csa­lád. Üllőre 1958-ban érkeztek. — Kétszáznyolcvan négy­szögöles telket vásároltam a Gazdák Erdejében. ,Ezen 150 centiméter mély, földből ki­ásott kunyhó állt, amelyre oszlopot, rozsét, homokföldet döngöltek. A kunyhó hat és fél ezer forintba került. Víz, villany nem volt. A bútorom nem fért a kalyibába, fészert- építettem, idehelyeztem a bú­tort, de a víz, a penész meg­ette. Pataki 1958-tól Budapesten, az ÉRDÉRT „kilences lombos telepén” dolgozott, először se­gédmunkás volt, később bri­gádvezető, aztán a telep párt­titkára, két és fél, háromezer forintot keresett. — 1959-ben 12 300 forintért egy telket vásároltam, ame­lyen négy fal állt — tető nél­kül, s négy falért plusz tízezer forintot fizettem. Csináltunk egy 4x4 méteres vályogépüle­tet cseréptetővel, ez volt a ta­nulószoba, a konyha, spájz, minden. Egy évig laktunk így, aztán a következő tavaszon feltettük a tetőt a négy falra, szoba-konyhás-kamrás laká­sunk lett, amely 80 ezer fo­rintba került. 1962-ben a tsz-mozgalom megerősítésére a fatelepi párt­titkárt az üllői tsz-be küldték állattenyésztőnek, Hat évvel később összeveszett az elnök­kel, bírósági ügy lett: „állat­elhullás, felületes munka mi­att”. A pert megnyerte, de mennie kellett a gazdaságból. Ezután egy éven át a Maglódi úti sörgyárban fizikai munkát végzett. — A házat felfújtuk és meg­nőtt. A lányom, bejelentette, hogy férjhez akar menni, OTP-hitellel még egy szobát, konyhát, kamrát építettünk. A EMLÉKEZETES FEBRUÁRI NAPOK Függetlenségi mozgalmunk mérföldköve A KOMMUNISTÁK MAGYAROR­SZÁGI PÁRTJA "1941 végén és 1942 ele­jén harcot hirdetett a hazaáruló, tömeg­gyilkos Bárdossy-kormány ellen, lelep­lezve annak gazságait. Harcba hívott minden hazáját szerető magyart az el­lenforradalmi rendszer és a hazaáruló kormány megdöntésére. A Népszava 1941-es karácsonyi száma kedvező helyzetet teremtett a függet­lenségi mozgalom számára az egész ma­gyar közvéleményben. Az 1942. február 1-én megjelent illegális Szabad Nép első száma vezércikkében már kifejtette: a párt előtt az a történelmi feladat áll, hogy megteremtse a független, szabad, demokratikus Magyarországot. Felvá­zolta ennek előfeltételeit, majd a továb­bi számokban sokat foglalkozott az an­tifasiszta, nemzeti egységfront elvi és gyakorlati kérdéseivel. A párt felhívásai nem maradtak ha­tástalanok, s 1942 elején új helyzet ala­kult ki a magyar politikai életben. Erő­södött a háborúellenes hangulat. Bár- dossy még a horthysták egy részével is szembekerült, akik féltették vezető sze­repüket Bárdossynak a németek előtt behódoló politikájától. Ugyanakkor a független, szabad, demokratikus Ma­gyarország megteremtése egyre általá­nosabb követeléssé vált. A tömeghan­gulat a kormány ellen fordult, s a kom­munistákon kívül a baloldali szociálde­mokraták, a Szabad Szó körül csopor­tosuló parasztvezetők és írók, s az értel­miség leghaladóbb képviselői hitet tet­tek a független, szabad demokratikus Magyarország mellett. A párt tisztában volt azzal, hogy a magyar politikai életben fordulatot lét­rehozni csak úgy lehet, ha a független­sági mozgalom vezetése szilárdan a bal­szárny kezében van, s ha ezen belül vi­tathatatlan a munkásosztály és pártjá­nak vezető szerepe. Ennek persze az volt az előfeltétele, hogy megerősítsék a pártot, és harcba szólítsák az összes németellenes erőket. A KMP a nemzeti érzésű tömegek mozgósítására a közelgő március 15-ét kívánta felhasználni. A cél az volt, hogy a március idusát a munkásság, a pa­rasztság és a demokratikus értelmiség közös ünnepévé téve az ország demok­ratikus erői együtt készítsék elő az ün­nepséget. Ehhez legális szerv megterem­tése vált szükségessé, amely összefogja a demokratikus erőket, és a független­ségi mozgalom központi irányító szerve lehet. Ennek megfelelően 1942 február­jának végén a függetlenségi eszméhez hű újságírók, írók, politikusok és tudó­sok részvételével megalakult a Magyar Történelmi Emlékbizottság, a független­ségi mozgalom legális vezető szerve. Az emlékbizottság hivatalosan beval­lott célja az volt, hogy mozgalmat szer­vezzen az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc történelmi emlékeinek összegyűjtésére, hogy azokat kiállítsa, és különböző előadásokon hazafiságra és nemzeti öntudatra nevelje a népet. De túl ezen a lényeg az volt, hogy le­gyen egy bizottság, amely március 15-e megünneplését előkészíti, illetve legyen egy szerv, amely a függetlenségi moz­galmat legálisan képviseli. Szükségessé tette a bizottság létreho­zását az a tény is, hogy a független, sza­bad, demokratikus Magyarország köve­telése egyre nagyobb tömegeket mozgó­sított, valamint az a körülmény is, hogy egyfe több párt és csoportosulás be­szélt már függetlenségi politikáról. A TÖRTÉNELMI EMLÉKBIZOTT­SÁG kommunista tagjainak kezdemé­nyezésére hozzálátott a március 15-i tüntetés előkészítéséhez. Kibocsátotta Pátzay Pál szobrászművész plakettjét, egy Petőfi-jel vényt. Kötetet jelentettek meg „Petőfi útján” címmel, amelyben haladó írók és publicisták 1848 hagyo­mányait méltatták. A munka során egyre inkább köztu­dottá vált, hogy a függetlenségi mozga­lom szervezői és vezetői a kommunis­ták. A Horthy-rendőrség is figyelmez­tette a Szociáldemokrata Párt és a Szak- szervezeti Tanács vezetőit, hogy tartsák magukat távol a mozgalomtól. Ugyan­akkor a függetlenségi mozgalom polgári szárnyán is bizonyos meghátrálást fi­gyelhettek meg. A tüntetésen való részvétel kérdésé­ben a Szociáldemokrata Párt vezetősé­gén belül ellentétek voltak. A munkás­ság azonban a tüntetés mellett volt, és március 9-én a vezetőség is úgy döntött, hozzájárul a március 15-i ünnepségen való részvételhez. De miután a pártve­zetőség a rendőrségtől figyelmeztetést kapott, hogy tűrhetetlennek tartja a kommunistákkal való közös fellépést, a Peyer-féle pártvezetőség új határozatot hozott. Ezek szerint a Szociáldemokrata Párt és a Szakszervezeti Tanács megtil­totta,' hogy a szervezett munkásság részt vegyen a március 15-i tüntetésen. A Horthy-rendőrség revolverezte szociáldemokrata pártvezetőség jobbol­dalának elvtelen manőverezése sem tudta azonban megakadályozni a már­cius 15-i tüntetés előkészítését. EZEKBEN A NAPOKBAN 30 eszten­deje, hogy a népi, nemzeti, antifasiszta összefogás történelmi követelményeként megalakult a Magyar Történelmi Em­lékbizottság. A Magyar Front, majd ké­sőbb a Magyar Függetlenségi Népfront, illetve a Hazafias Népfront előfutára, melynek élén olyan, a nemzeti eszmék­hez és a magyar függetlenséghez hű férfiak állottak, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre, Darvas József, Földes Ferenc, Illyés Gyula, Kállai Gyula, Kodály Zol­tán, Mihályfy Ernő, Pátzay Pál, Somo­gyi Miklós, Szegfű Gyula, Veres Péter és még sokan mások. ház megér vagy 350 ezer fo­rintot, de, ha be lenne pucol­va, még ötvenezerrel mutató- sabb lenne. Pataki 1969 óta a kőbányai acélöntő vállalatnál dolgozik, mint betanított munkás, havi két-háromezer forintot keres. — Én azért jöttem Üllőre, mert közel van a fővároshoz, jobb a munkalehetőség, a gye­rekeknek könnyebb a tanulás. Elhatároztam, hogy végre mint a fa, gyökeret eresztek. Én hívtam Üllőre Szabó Gyula, Pásztor István, Pásztor György, Suszter Gyula sógo­raimat, hívásomra jött a ro­kon Dikovics István, a kereszt­fiam, Gulácsi László, annak nővére — és nem is tudom mind felsorolni.... Szabó Gyuláék Szabó Gyula hetvenhárom helyen volt addig, amíg a saját ura lett. Az egyéves korában lelencbe adott gyerek végigélte a gazdák kínzásait, a - háború végén a „Valahol Európában” című film kölyökhőseihez ha­sonlóan vándorolt, éhezett, míg végül véletlenül Kendere­sen állapodott meg, itt volt éveken át cseléd, aztán gazda­sági dolgozó, sorkatona, alkal­mi munkás, falusi csordás. 1958-ban sógora, Pataki hívta Üllőre. — Pataki sógor- a nászna­gyom volt, a legjobb sógornak tekintettem. Négyezer forin­tért vettem tőle az üllői telket és a kunyhót, háromezret meg egy hízóért adtam. A kalyiba rossz helyen állt, hétszer vitte el a belvíz. A kunyhón.. másfél mét'ét' magas” homok Volt, ézért nagyön meleg lakásba jutottunk. Ebben a földkuny­hóban 1959. augusztusától 60 júliusáig éltünk. Szabó, kezdetben Pesten a BKV-nál dolgozott, egy ifibri­gádnak volt a tagja, a vágá­nyokat cserélték. — 1959-ben együtt laktunk Patakiékkal, az 5x3 méteres helyiségben nyolcán. Két öreg ágy, egy ócska heverő, egy kis asztal, több hokkedli volt a bútorunk. Az egész kunyhó a hátsó részen levő szekrényre támaszkodott. A kunyhót azért is le kellett bontani, mert any- nyira lesüllyedt, hogy a szek­rényajtót nem lehetett ki­nyitni. 59 őszén Szabó a „kilences lombos telepre” kerül, sógora brigádjába, hatvanegy őszén Pataki hívására az üllői tsz sertéstenyészetében vállalt munkát, 1966-ban sógorával együtt állt a bíróság előtt, amikor a pert megnyerték, még visszament a gazdaságba gyalogmunkára, majd • vízőr lett. — 1960 júliusában lebontot­tam a földkunyhót, helyébe vályogból egy szobát építet­tem, amelynek szarufáit szal­mával, nádpallóval takartam le, sárral tapasztottam be, s erre ment a kátránypapír. Amikor Patakiék kiköltöztek, nem sokáig maradtunk egye­dül, megérkezett Pásztor Ist­vánná sógornőm, akit akkor otthagyott a férje. Hatvan ta­vaszán itt élt kislányával. 1961-ben Pásztor Györgynéék jöttek hozzánk, a feleség, öt családdal. A sógorom börtön­ben volt, garázdaság, lopás miatt. Amikor kiszabadult, ő is hozzánk költözött, tizen­egyen voltunk. 1961-ben épí­tettem egy szobát, konyhát, kamrát. Pásztorék hatvankettő nyaráig laktak nálunk. 63-ban eszkábáltam egy disznóólát, 65-ben egy verandát. Dikovics István rokona egy pesti építkezésen dolgozott, an­nak hívására hagyta ott az ül­lői tsz-t, 1966. július egytől a IV. számú Autójavító Vállalat betanított géplakatosa. — Harminc éven túl tudtam meg, hogy Pest melyik kerü­letében születtem. Gyerekko­rom úta vonzódom Pesthez. Üllőtől nem tudnék megválni, de Pest közelségétől sem... Egyébként még mások is lak­tak nálunk átmenetileg, Diko­vics István, Dikovics Mihály, Suszter Gyula ... • Pásztor Györgyék Pásztor Györgynének négy testvére volt, mind nő, szülei cselédemberek voltak, Kende­resen cselédlakásban éltek, 1947-ben ment férjhez, cseléd­házban laktak, aztán szolgálati lakásban, részletre építettek, de az első részlet befizetése után eladták a házat. — 1961 telén Szabóéknál laktam, öt lányommal. Emlék­szem, jó nagy kunyhó volt. A következő évben kezdtünk épí­teni, júliusban már feltettük a tetőt, egy szoba-konyhás laká­sunk lett. Kipusztult, futóho­mokos rész ez, hatezer forintba volt a telek, egy télen a fér­jem kint dolgozott az erdé­szetben, hozott haza két ge­rendát, a sógorok, húgok száz­forintokért adtak bontási anyagot. Mester nem volt, mi ketten, az öt lánnyal építettük ezt a házat. Pásztorné helyezkedett el el­sőnek, kórházban, mint taka­rítónő. Férje később a lőrin­ci fémműbe jár.t, másfél-két évet dolgozott ott a férfi, aztán a 45-ös építőkhöz került. — Azóta is a kórházban vagyok, a központi laborató­riumban vagyok segédmunkás, 2200 forintot keresek, ebben 30 százalék veszélyességi pótlék van, mert fertőző anyagokkal is dolgozunk. A legnagyobb lá­nyom férjhez ment, Kovács Sándorral itt a szomszédban építettek házat, a következő lányom a Volga-szerviz beta­nított esztergályosa, a kisebb az Irószergyárban, a negyedik a Ganz kapcsolóban gépkezelő. A legkisebb még tanul. Pásztorné petróleumlámpa mellett tölti az estéket, négy lánya társaságában. — Nekem a mai napig sincs kedvem itt lakni. Családi okok miatt jöttünk. Ivott á férjem, börtönben ült, 1968 óta újra börtönben van, ha jól tudom, lopás miatt. Talán 73-ra szaba­dul. Mi, amikor Üllőre költöz­tünk, arra gondoltunk, hogy idegen emberek között meg­változik az életünk... ★ A húsz családból mindössze hármat kerestem fel, bemuta­tásuk csak vázlatszerű. A ke­vés tapasztalat kérdések felte­vését azért lehetővé teszi: a családok vándorlásának me­lyek a törvényszerűségei? Az egyes családok hogyan hat­nak a família mozgására? Mi­lyen típusú családok a leg­mozgékonyabbak? Hogyan zaj­lik le a parasztból munkássá válás folyamata? Milyen erők veszik körbe a fővárost? Az „alvó települések” életviszo­nyait hogyan módosítják a „csoportosan érkezők”? És ol­dalakon át lehetne folytatni a kérdések felsorolását. A vála­szokat csak nagyszámú család­ra kiterjedő vizsgálatok adhat­nák meg. Az eredmények na­gyon sok társadalmi és politi­kai kérdés valósághű megvála­szolásához segítenének. Fóti Péter Butükaucsuk a föld alatt A Barátság II. kőolajveze­ték, mely mint ismeretes, a Szovjetunióból szállítja a nyersolajat hazánk feldolgozó üzemeibe, először Százhalom­battára, majd pedig Leninvá- rosba, az elmúlt napokban érte el Pest megyét. összesen 298 kilométer hosz- szúságban építik ki a vezeté­ket, s a több mint 1 milliárd forintos beruházás munkála­tain 400 szakember dolgozik. Szovjet gépek készítik elő a 700 milliméteres átmérőjű csö­vek helyét, amelyek 1 méteres mélységben húzódnak a föld alatt. Az óriási csőrendszert a legkorszerűbb eljárással szi­getelik, erre a célra az Egye­sült Államokból 660 ezer négy­zetméternyi plicoflex elneve­zésű butilkaucsukot vásárol­tak, mely biztonságosabbá teszi a szigetelést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents