Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-03 / 28. szám

1972. FEBRUAR 3., CSÜTÖRTÖK 3 Nem magánügy GYAKRAN TÉMÁJA kü­lönböző fórumoknak a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei­nek támogatása, tovább tanu­lásuk feltételeinek megterem­tése. Nemrégiben a'Pedagógu­sok Szakszervezetének Pest megyei Bizottsága vizsgálta három városban és járásban, mit tettek az oktatási intéz­mények és a pedagógusok a munkás és paraszt származá­sú tanulók hátrányának csök­kentésére. Az erőfeszítések nem maradtak eredmény nél­kül, mégis szükség van arra, hogy az eddiginél is többet te­gyenek. Sok mindenen múlik, hogy fcgy tehetséges munkás-paraszt származású gyerek tovább ta­nul vagy nem. Mindenekelőtt függ a szülők szemléletétől: fontosnak tartják-e, hogy gyer­mekük magasabb műveltséget szerezzen, belátják-e, hogy ér­demes taníttatni, vagy inkább az a céljuk, hogy minél előbb hozzájáruljon a családi kasz- szához. Számítanak az iskola személyi és tárgyi feltételei. amelyek tovább növelhetik az amúgy is meglevő hátrányt. Nem szabad megfeledkezni a pedagógiai segítség mellett a szociális intézkedésekről sem, amelyek — adott esetben — a legdöntőbben befolyásolják a választ. S most ezekről szól­nánk. Mert hiába érti meg a szülő: mit jelent, ha tehetsé­ges gyerekét taníttatja, hiába segítenek az iskolában, ha en­nek nincs meg az anyagi fel­tétele. Nem mindegy az — el­sősorban a több gyermekes munkáscsaládoknál nem —, hogy a gyerek két-három év rpűlva könnyít már. a család megélhetési gondjain, vagy még hosszú évekig csak „viszi a pénzt” otthonról. A tovább tanulö fia­tal — technikumból kikerül­ve — négy év alatt „kész em­ber”, és eltartja önmagát. A szakközépiskolánál azonban érettségi után legalább még egy év, amíg valóban elsajá­títja a szakmát. Sokan úgy gondolkodnak: miért taníttas­sam a fiút, ha én érettségi nél­kül is ugyanazt tudom, amit ő öt év múlva. Tételezzük fel, hogy gimnáziumba megy a gyerek. Utána még mindig kérdés: valamilyen szakmát választ-e, vagy egyetemen, fő­iskolán tanul tovább, ami újabb négy-öt év tanulást je­lent. S itt meg kell monda­nunk: nem minden fizikai dol­gozó tudja vállalni ma még a taníttatás költségeit hosszú évekre. Sokszor éppen azok­nak a gyerekeknek a szülei nem, akiknek pedig érdemes volna. Ezért nélkülözhetetlen tehát a sokirányú segítség mellett a szociális támogatás. A PEST MEGYEI TANÄCS ebben a tanévben egymillió­kétszázezer forintot oszt szét tanulmányi ösztöndíjként a fizikai dolgozók gyerekei kö­zött. A tanács ugyanakkor fel­hívta a különböző szerveket is, alapítsanak hasonló ösztöndí­jakat. A felhívás nem talált kellő visszhangra. Mindössze 13 szerv ajánlott fel 56 ezer forintot. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa évente 100 ezer forinttal járul hozzá a tehetséges gyerekek szakkö­ri foglalkoztatásához. Tapasz­talhatók helyi kezdeményezé­sek a megyében: Vácott a Forte gyár alapított ösztöndí­jat dolgozói tehetséges gyere­keinek taníttatására. Úcsán az állami gazdaság szintén anya­gilag könnyíti az arra érdemes tanulók helyzetét. Megint má­sutt tápszerek, tankönyvek megvásárlásával segítenek a szülőknek. mindezek követésre MÉLTÓ PÉLDÁK, de sajnos, számuk nem nagy. Hatható­sabb eredmények eléréséhez szemléletbeli változásra van szükség. Mégpedig- mint a me­gyei tanács felhívásának mér­sékelt visszhangja bizonyítot­ta, nemcsak a szülők, hanem a különböző szervek szemlé­letének megváltoztatására is. A tapasztalátok arra engednek következtetni, hogy jobban meg kell érteni, magyarázni, ha úgy tetszik, tudatosítani, hogy a mi társadalmunkban a munkás- és parasztgyerekek továbbtanulásának, magasabb műveltségének, később a Ve­zetésben való részvételének politikai jelentősége van, s. i. Pécsi tervek Potsdam új lakónegyedéhez Pécsett készített tervek fel- használásával épül, szépül a Német Demokratikus Köztár­saság történelmi nevezetessé­gű városa, Potsdam. A telepü­lés déli részén, idén fejeznek be egy hatszáz lakást és járu­lékos létesítményeit magában foglaló negyedet, amelynek terveit a Pécsi Tervező Válla­lat szállította. Ezekben a na-‘ pókban máris újabb város­rész — a Potsdam Centrum Osten elnevezésű, 1840 család­nak otthont adó lakónegyed — első 580 lakásának terveit veszi át Pécsett a német part­ner. Az ingázók otthona Tóth József ék a nagyká- tai Árpád utcában élnek, csak az asszony van otthon, a sötét konyhában a varrógép fölé hajol, rézpálci­kával igazítja el a hímzése­ket, s a rádió 'kívánságműso­rát hallgatja. — Férjem a kőbányai sör­gyárba jár dolgozni, már vagy húsz éve. Betanított munkás, oljmn gépet kezel, amin megy a maláta. Azt mondja, hogy csak néznie kell a gépet, de hát mit tudom én! A fiam is odajár, tavaly szabadult, mint géplakatos, az isten tudja, A Érzék és e Kis pártszervezet — nagy aktivitás Valóságos mikrotársadalcfm a vácrátótiak mindössze 17 tagú községi pártszervezete: nyugdíjas munkás és botani­ka professzor, vasúti váltóőr és általános iskolai tanár, kis­iparos és tanácselnök, boltve­zető és adminisztrátor mun­kálkodik együtt a párthatáro­zatok végrehajtásán, a közvé­lemény formálásán, a szocia­lista erkölcs normáinak meg­szilárdításán. Ebben a községben, amely­nek nevéről mindenekelőtt a nemzetközi hírű botainikus- kert jut eszünkbe, szinte va­lamennyi tömegszervezet, tár­sadalmi mozgalom újult erő­vel látott piunkához az el­múlt évben, A Hazafias Nép­front helytállását a tanács­választások jó előkészítése és lebonyolítása tan,ásította, a Vöröskeresztét a tüdősZűré- sek, az ingyenes véradás és a tisztasági mozgalom ered­ményei; új vezetőség került a községi sportkör, a Botani­kai Kutató Intézet MEDOSZ- 'alapszervezete és a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség helyi alapszervezete élére. Az utób­bi életében tapasztalható a legszembetűnőbb változás. Az új vezetőség irányításával, a pártszervezet legaktívabb tag­jainak segítségével néhány hó­nap alatt olyan eredményeket értek el az ifjúság politikai nevelésében, amire méltán figyeltek fél a járási KISZ- bizottságon. Követendő ki mit tud — Tulajdonképpen nincs is összehasonlítási alap a KISZ- szervezet korábbi és mostani tevékenysége között — mond­ja Tamasek József né általá­nos iskolai tanár, a pártszer­vezet propagandistája. — A fiatalok mostani aktivitását, lelkesedését nem lehet viszo­nyítani a régebbi passzivi­táshoz, tétlenséghez. A párt- vezetőség megbízásából elvál­laltam a KISZ politikai okta­tás vezetését is. A 22 tagú ifjúsági szervezetből tízen je­lentkeztek az ifjúsági elő­adássorozatra. Aztán hétről hétre újabb neveket kellett beírnom a nyilvántartó könyv­be. Jelenleg — a KISZ-en kí­vüli fiatalokkal együtt — rendszeresen húsz-huszon­egyen vesznek részt az előadá­sokon. — Egyik foglalkozásunkon — november végén — részt Diakép és magnószalag KRESZ-ABC, KRESZ iskola A közlekedési ismeretek egyre jobban fejlődő iskolai oktatását kívánja szolgálni a Kiszorg Vállalat most elkészí­tett három audiovizuális elő­adásprogramja, melyek közül az egyik KRESZ-ABC címmel az általános iskola I—IV. osz­tályos tanulóihoz szól. Témá­ja a gyalogos közlekedés és az utasokra vonatkozó szabá­lyok ismertetése. Ez megegye­zik a tantervben és a nevelési tervben rögzített feladatokkal. Az 52 színes, diaképbői és szinkronizált magnószalag­ból álló program összeállítá­sánál neves pedagógusok, pszichológusok és a közlekedé­si szakemberek műke inek közre, csakúgy, mint az V— VIII. osztályok részére ké­szült KRESZ-iskola elkészíté­sénél is. vett a járási KlSZ-bizottság kiküldötte. Az új vezetőség jó munkájának elismerésekép­pen mind az öt fiatalnak át­adta az 1971-es KISZ-jel- vényt, amivel a járás több ezer ifjú kommunistája közül összesen nyolcvanan büszkél­kedhetnek. A fiatalok maguk kérték, hogy rendezzünk ve­télkedőt, Ki mit tud a párt­ról? címmel. Az előadások és a viták felkeltették ér­deklődésüket a magyár mun­kásmozgalom története, az il­legalitás évei és a párt ar- szágépítő politikája iránt 0 Elő történelem — Amit Tamasekné elér*a politikai oktatásban, azt mód­szertani. továbbképzőn kelle­ne tanítani — mondja Pau- lusz Pál községi pártltkár, a botanikus kert dolgozója. — Elsősorban az ő érdeme, hogy minden olyan kommunista részt vesz a pártoktatásban, akinek- nincs magasabb fokú politikai végzettsége, még a nyugdíjasok is! Nemcsak ar­ra gondolok, hogy lelkiisme­retesen készül fel az előadá­sokra, szemináriumokra, hi­szen ezt pedagógusként már megszokhatta, hanem arra a kiváló érzékre, amellyel szó­ra bírja a hallgatókat. A párt­oktatásban az a módszere, hogy nem feleltet, hanem be­széltet: az öregéket például, saját 19-es élményeikről. Így éri el, hogy a fiatalabbak szá­mára is élővé válik mindaz, ami nekik már történelem. Vagy hallott-e már olyat, hogy idősebb párttagok — a szeminárium után — ottma­radjanak a KISZ-oktatáson? Mert nálunk már ez is meg­esett! — Sajnos, nem vehettem részt a decemberi beszámoló taggyűlésen, mert négy fontos tanácskozásra szóló meghívás között kellett választanom — mondja Gőbölös Géza községi tanácselnök —, de a beszámoló elkészítésében én is részt vet­tem. És rajtam kívül a párt­vezetőség többi tagja is. Ná­lunk nem szólam: élő gyakor­lat a kollektív vezetés a párt- szervezetben. Azért akad javí­tanivaló a munkában: tavaly megtörtént, hogy elmaradt egyik-másik — munkater­vünkben rögzített — taggyű­lés. Erre jobban kell vigyáz­nunk a jövőben. • • „Összekovácsolódtak“ Dr. Újvárosi Miklós, a Bota­nikai Kutató Intézet igazgató­helyettese — a községi pártve­zetőség tagja — azt mondja: — Talán meglepőnek találja, hogy éppen egy szerény iskor lai végzettségű fizikai dolgo­zót választottunk párttitká­runknak, holott vannak peda­gógusok, gazdasági és tanácsi vezetők is a pártszervezetben. Tudatosan tettük: Paulusz elvtárs embersége, a munká­ban tanúsított szorgalma, helytálíása és példás családi élete nyom annyit a mérleg serpenyőjében, mint a maga­A III. ötéves terv időszakában 18—20 ezer ember járt be a nagykátai járásból a fővárosba dolgozni. 1970 elején számuk 16—17 ezerre csökkent, ugyanis az elő­ző öt évben négyezer munkahelyet létesítettek a járás­ban. Elsősorban a nők jutottak munkához helyben, fi­zetésükkel emelkedett a családok jövedelme, igénye­sebbek .“lettek, s nagyobbak követelményeik a települé­sekkel szemben. Életük azonban alig változott. hogy ő mit csinál. A lányom adminisztrátor a kőbányai sörgyárban. Hárman együtt szoktak indulni, hajnalban, öt­húszkor. Fél ötkor kelnek, én nem kelek velük, úgy fél nyolckor hagyom ott az ágyat. — Bedolgozó vagyok, pap- lant-párnát hímzek. A mintá­tól függ, hogy szapora» tu­dok-e haladni: a könnyebb egy, a nehezebb két óra alatt készül el-. Kilenc forintot ka­pok egy-egy munkáért. Este hétre megfőzöm a meleg ételt, vasárnap két kiló húst rán­tok, mert a kedvenc íz a rán­tott karaj, vagy a rántott csir­ke. A családom munka után mindjárt hazaindul, Pesten nem mennek sehová. Itthon nem nagyon mesélnek, a lá­nyom nézi a tv-t, de a férjem vacsora után mindjárt lefek­szik. — Húsz évvel korábban a férjem földmunkás volt. Ak­kor az én életem rosszabbul alakult, ebédet vittem a nap­számba, délre is kellett főz­ni, nem nagyon tudtam dol­gozni, a pénz is kevesebb volt. A legidősebb lányom idehaza az OTP-ben dolgozik, neki a legjobb. Én már régen vol­tam Pesten, s ha beutazom, ak­kor is orvoshoz megyek, meg vásárolni. A férjem szereti a sört, naponta két litert hoz haza, de néha többet iszik a kelleténél. — Én dolgozom a legtöbbet, bevásárolok, meg mindent. Ideadják a pénzüket, én osz­tom be. A fiam 50 forint zseb­pénzt kap, a férjemnél nem is nagyon marad pénz. Antalfia Jenő, a Nagyká­tai X Járási Pártbizottság el­ső titkára megfigyelései szerint az ingázás a sza­badabb élet látszatát kelti, több zsebpénzt csikarnak ki, több fröccsöt isznak meg. A szabad idő felhasz­nálásában szinte semmi sem változott, a szabad szombaton,. vasárnap is a földet művelik, vagy ma- szekolnak, önuzsorázzák magukat. Az ingázókat jel­lemzi a befeléfordulás, be­esnek az ágyba, s hajnal­ban újra kelnek. sabb képzettség. A taggyűlési beszámolók összeállításában az egész pártvezetőség segíti. Munkásöntudata, jó politikai érzéke pedig a pártszervezet számára is kamatozik. Arra már volt példa, hogy akit én szemeltem ki tagfelvételre, nem bizonyult méltónak rá, nem lett belőle párttag. Akit viszont ö javasolt, azokból ér­demes kommunistát nevelni. A botanikus kertből az isko­láig Paulusz elvtárs kalauzol bennünket. — Mivel szolgált rá az igaz­gatóhelyettes elvtárs jó véle­ményére? Mit vétett neki? ■— tudakolom tréfásan. Veszi a lapot: — Kis híján ráhoztam a szívbajt tizennyolc éves ko­romban — feleli nevetve. — Akkor kerültem ide, a botani­kus kertbe dolgozni, és egy nap belepottyantam a tóba. Nem tudom, mínusz hány fok lehetett, de azt igen, hogy amikor kimentésem után egy pillanatra egyedül hagytak Újvárosi elvtárs irodájában, felkeltem és hazaszöktem. Azonmód vacogva, csuromvi­zesen. Aztán megszeppentem és visszamentem. S akkor kap­tam tőle két akkora fülest, amekkorát csak megérdemel­tem. Túl a tréfán — neki kö­szönhetem, hogy ember lett belőlem... Nyíri Éva Mo'nár Istvánék a nagy­kátai Sport utcában élnek, itt csak a férj van otthon, éppen szenet hez be a kamrából. Zsákban termelt gomba A budapesti Duna Tsz-ben 1967 óta foglalkoznak üzemsze­rűen gombatermesztéssel. Jelenleg 160 000 négyzetméter alap­területen évi mintegy 1 300 000—1 400 000 kilogram gombát szállítanak a kereskedelemnek és elsősorban a budapesti pia­cokra. Az ízletes csiperkét (sampinyon) egész évben folyama­tosan szedik, tíj eljárásuk a zsákos termesztés, amely egyelőre még csak nagyüzemi kísérletnek számít. Az eddigi eredmények biztatóak, sok előnye van a hagyományos termesztéssel szem­ben. — 1950-től 61-ig voltam be­járó, a Keleti pályaudvaron dolgoztam. Akkor négykor keltem, ’ délután hatra jöt­tem haza. A feleségem a bu­dapesti telefongyárban dol­gozott. Amikor hatra ment, negyed háromkor kelt, ötre ért haza, a délutáni műszakba fél tizenkettőkor indult és • késő este volt itthon. Sok­szor alig találkoztunk. A fe­leségem mindig megfőzött, én megtaláltam az ételt. Az­tán tíz éve helyben, a MÁV- nál dolgozom, így aztán én is főztem és a feleségem találta meg az ételt. Másfél éve a feleségem is hazajött a nagy­kátai telefongyárba. Most ő főz, én meg begyújtok a cse­répkályhába, enni adok a ba­romfinak. — Szerettem a fővárost, mert ott mindenhez könnyebben hozzá lehet jutni. A feleségem még jobban szerette Pestet, mert több a szórakozási lehe­tőség. Itthon olcsóbban ki­jövünk, mert a fővárosban bármit meglátott az asszony, azt megvette. Négy éve épí­tettük ezt a házat — köl­csönnel. Mostanában nem­igen járunk sehová, inkább a tv-t nézzük. Évente két-há- romszor, karácsonykor és új­évkor elmegyünk valahová. Vasárnaponként én eltollász­kodom a kertben, a felesé­gem meg olvas, ilyenkor té­len. — A kislányom óvodás ko­rában a szüleimnél volt, ami­kor megépült az új ház, kul­csot adtam neki, igaz, előfor­dult, hogy egy héten kétszer is elvesztette, de én újat csi­náltattam neki, a gyerek nem félt az üres lakásban. Ami­kor Pestre jártunk, ritkábban találkoztunk vele. Antalfia Jenő megfigye­lései szerint az ingázás csökkenti a családok kohé­ziós tartását, a válóperes ügyek nagy része a bejárók közül kerül ki. Az ingázás növeli az anya háztartási gondjait, nagyobbak a ter­hek a gyermeknevelésben: A bejárás befolyásolja a táplálkozási kultúrát is: a reggeli úgyszólván semmi, az ebéd valami, a vacsora a fő étkezés, ekkor általá­ban erős, tartalmas levest esznek, a vasárnapi ebéd — lakoma. A fiatalok ka­landot keresnek az ingá­zásban, vonzza őket Bu­dapest csillogása, külső­sége. A középkorúak me­nekülnek a várostól. a nagy­kátai Mártí­rok útján élnek. Együtt a nagy család, az idős házaspár, a férj és a feleség, valamint az unokák. Életük télen is a me­leg nyári konyhában zajlik, látogatásomkor az idős szü­lők és a férj volt otthon. — Zuglóba járok dolgozni a postára, feleségem Kőbányá­ra, a cipőgyárba. A lányom Pesten ápolónőnek tanul, s hetente csak egyszer jön haza, A fiam a Róbert Károly kör­úton levő gyárban mérleg­készítő. Az asszony kétmű- szakos, a fiam állandó nap­palos, én mindig éjszakás va­gyok. Esténként egy órán át van együtt a család. — A nagy családra sok a munka — veszi át a szót az 59 éves nagymama Délután ötre hazajön a lányom, ugyan mit kívánhatok tőle? Fáradt, előfordul, hogy megdagad a keze. Én főzök, mosok, vasa­lok, örülök, ha tudok rajtuk segíteni. Csörgős órára nem kelek, csak szemre, három­kor ébresztem a lányom, az­tán a fiút. Én utána még al­szom. Reggel olyan korán van, hogy nem reggeliznek. A vejem nyolcra ér haza, hi­deg ételre nem jöhet, akkorá­ra már csinálok valamit. In­kább vacsorát főzök, fél tizen­kettőkor kezdem, négyre kész vagyok. Aztán fokozatosan va­csoráztatok, én eszem a leg­később. Mosogatni elég sokat kell. — Egyszerre van a szabad szombatunk — veszi át a szót a férj. Ekkor van mozi, a fiam, a lányom bálba jár. Ha probléma van, egyikőnk a má­sikat megvárja, beszélgetünk, tervezgetünk. A legnagyobb gond, hogy kevés a pénz, s minden drága ... Fóti Péter Hajdú Istvánék | \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents