Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-24 / 46. szám

t «ST m «gw 'xJCírlap 1972. FEBRUAR 24., CSÜTÖRTÖK Meghalt Maleczky Oszkár Hosszú szenvedés után, ked­den, 78 éves korában elhunyt Maleczky Oszkár Kossuth díjas, kiváló művész, a Ma- Eyar. Állami Operaház egyko­ri kitűnő baritonistája. Teme­téséről később intézkednek. Elhunyt Istók János Istók János szobrászművész, a Magyar Népköztársaság mű­vészeti alapjának és a Magyar Képzőművészek Szövetségé­nek tagja, ..Kiváló művész”, 99 éves korában meghalt. Az elhunytat a Magyar Népköz­társaság művészeti alapja és a Magyar Képzőművészek Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. HÉTFŐN „Új vizeken járok" A városi-járási könyvtár Magyar Századok — Magyar Költők sorozatának következő estjét február 28-án, hétfőn es­te 6 órakor tartja a könyvtár­ban. A XX. századi magyar líráról dr. Bata Imre iroda­lomtörténész beszél, közremű­ködik Popp Zoltán, a szolnoki Szigligeti Színház tagja. EGYÉVES A TIT SZÁZHALOMBATTÁN Eredményes esztendő 4 Hasznos tervek Heti filmjegyzet A legszebb férfikor Egy éve alakult meg Száz­halombattán a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat vá­rosi szervezete. Az évforduló alkalmából tegnap délután a városi tanács vb-termében tartott ülésen megjelent Göti­dies Zoltán, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztály- vezetője, dr. Vonsik Gyula, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat főtitkára, valamint a TIT Pest megyei szervezeté­nek elnöke, dr. Szemes Gá­bor, és titkára, Földes István. Jelen volt Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottságának titkára, s a TIT megyei szervezete el­nökségének több tagja. Bartha Antal városi tanács­elnöknek, a TIT százhalom­battai szervezete elnökének megnyitója után dr. Vonsik Gyula szólt a X. pártkongresszus ha­tározataiból adódó műve­lődéspolitikai, s ezen be­lül a tudományos isme­retterjesztés feladatairól. Ezt követően Orbán Sándor, a TIT városi szervezetének titkára beszámolt tavalyi munkájukról és további tér veikről. Szervezetük létreho­zását megkönnyítette, hogy a városban a lakosság számará nyához viszonyítva igen sok értelmiségi él. A taglétszám egy év alatt 45-re nőtt. A tagság 14 szakosztályban te­vékenykedik — mondotta Or­bán Sándor. — Arra töreked­tek, hogy valamennyi társula­ti tag részt vegyen az isme­retterjesztő előadásokon. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy 1971-ben már 117 előadást tartottak, összesen 3100 hallgatóval. A legnagyobb érdeklődés a matematikai, művészeti, filo­zófiai és pedagógiai előadáso­kat kísérte. 1971—72-ben 12 akadémiai sorozatot, közte öt munkásakadémiát indítottak. Az általános iskolások tehet­ségét bontakoztatja ki a kis matematikusok — népszerű — FŐVÁROSI KIÁLLÍTÁSOK Közeli és messzi KEPEK, SZOBROK BÄCS- KISKUN MEGYÉBŐL, Az Ernst Múzeumban meg­nyílt kiállításon Bács-Kiskun megyei képzőművészek tárla­tán a rendezők:a, képek sorá­ban elsőnek tették a falra Ber­ki Viola, Kátai Mihály és Szántó Piroska alkotásait Mindhárman mai piktúránk élvonalában haladnak. Berki Viola álomszerű meseképeit a kedves valószerűtlenséggel jel­lemzett mesehősöket mindenki azonnal szívébe zárhatja. Vir­tuózán könnyed vonalvezetése, sajátos színei a játékos öröm érzésével ajándékoznak meg. Szántó Piroska is mintha me­sékből varázsolna újabb való­ságót, a sajátját. Ebben a va­lóságban dús fantáziával te­remt rendet, amelyhez kidol­gozta technikáját: a vászonra úgy viszi föl a festéket, mint­ha tussal vagy ceruzával raj­zolna, legalábbis az elkészült képeken így érzékeli az ember. Kátai Mihály a zománcfesté­szet egyik hazai úttörője. Jel­legzetes mitológiai témái, ma­donnái, faunjai, nagyszerű színvilága egyszerre idézik fel a teljes élet örömét, s a dol­gok végiggondolásának kény­szerét. E három művész apropóján teheti fel magának az ember: ki a Bács-Kiskun megyei mű­vész? A felelet azonban egyér­telmű, s nem lehet kifogá­sunk a névsor ellen. Hiszen például Szántó Piroska nem tartozik ugyan egyetlen festő­iskolához sem, de őt és a többi kiállító művészt is Bács me­gye társadalmi, művészeti éle­te tartja számon, ez a közeg mindig örömmel várja újabb és újabb alkotásaikat. De Bács megyeiek azért is, mért a me­gye vezetői mint mecénások alkalomadtán támogatják őket. Ugyanígy Bács-Kiskun me­gyeiek a többiek. Különben a mai magyar művészet jeles al­kotói, akik éppen Bácshoz kö­tődnek érzelmi, tárgyi vagy teljesen gyakorlati — ott szü­lettek, ott laktak — értelem­ben. A festők közül — több mint húszán állítottak ki — ki­emelhető Tóth Menyhért, Já- ritz Józsa, Noel ö. Gábor, Weintráger Adolf. Mindnyá­jan összetéveszthetetlenül egyéniségek. Tóth. Menyhért fanyar színvilága, Járitz Jó­zsa népmeséi figurái és kom- pozíciós elve, Noel ö. Gábor elszánt színélményeihez kötő­dő festőisége, Weintráger Adolf expresszív kifejező ere­je mind sajátos, jellemző. Megemlíthető még Diószegi Balázs, SzappanÓs István, Ko­vács László, akik az alföldi festészet legjobb hagyomá­nyait követik. A grafikai anyag már nem ennyire sokszínű.' Egyedül Kal­már Sándomé hívja fel magá­ra a figyelmet elkötelezett tár­sadalmi érzékenységével. A ke­vés szobrász közül Kovács Fe­rencről kell szólnunk, aki a nonfiguratív irány felé töre­kedve néhány igen tetszetős formamutatvánnyal jeleskedik. Hozzá kell tenni, hogy nem mindig érezzük meggyőzőnek a formabravúrok mögötti tartal­mat. A kiállítás többi alkotója színtelenebb, erőtlenebb.' Az összkép így sem ad nyugtalan­ságra okot: megbízható, kelle­mes anyaggal jelentkezett a fővárosban déli szomszéd me­gyénk, Bács-Kiskun. B. Gy. Nemzeti kultúránk alapvető teljesítménye, hogy Madarász Viktor nemzedéke felzárkózott, a XX. századi magyar képző­művészet pedig már elérte a világszínvonalat. Az a kérdés, hogy eljutottunk-e a mérték­adás pillanatához? A kisplasz­tikái biennálé már jelezte, hogy az élvonalba tartozunk, s ezt a tényt csak megerősítette a Műcsarnokban rendezett NEMZETKÖZI GRAFIKAI TÄRLAT, melyet a krakkói kiállítások díjnyertes szerzőinek anyagá­ból válogattak. Az összkép nem problémamentes, úgy tű­nik, hogy a kísérletezés bátor­sága helyett sok a felületes improvizáció, kevés a kép- szerkesztés teher próbája, a festői előrejelzések biztos prognózisa meg éppenséggel hiányzik. Az elmúlt évtized egyetemes rajzkultúrájának ál­talános vonása a technikai öt­letek túlsúlya, a montázsok al­kalmazása; a reklámjelleg megerősödésével nincs össz­hangban a grafika műfajkuta­tó jellege. A szocialista országok mel­lett a chilei, japán, francia, görög művészet is felsorako­zott ezen a tárlaton, Igazi ér­ték a lengyel Opalka Roman és Kraupe Janina munkássá­ga. Utóbbi Penderecki zenéjét költi át metrikus vonalháló­zattá. Tartalmas gondolatok érződnek az NDK anyagában, a fráncia Marchoul Gustave, az egyiptomi Awad Karnál, a chilei Gonzales Torreró el­mélyültsége az üdítő sziget, a monstrumok között; ők emel­kednek ki az egyhangúságból, és örvendetesen mi, magyarok is, hiszen Gross Arnold meg­személyesítésekkel zsúfolt él­ményosztó Emlékek kertje és Maurer Dóra képi Szemlélődé­se az irányjelzés erejével hat. Helyünket csak úgy találhat­juk meg a világban, ha a korszerű törekvésekkel párhu­zamosan őrizzük sajátos esz­ményeinket. Látszatra távoli táj India. A barátság mellett fontos ténye­ző közelíti hozzánk, az, hogy a modern hindu festészet egyik alapvető mestere, Amrita Sher-Gil ifjú éveit Dunaha- rasztin töltötte, az első fáikat felhőket itt látta a Duna part­ján. Hozzá tartozik a nemzeti önismerethez ez a lényeges adat, a krónikás szívét is me­legíti, miközben ismerkedik a Nemzeti Galériába invitált MAI INDIAI KÉPZŐMŰVÉSZET kiemelt alkotásaival. A fejlő­dés során a századforduló bi­zonyos zavart okozott — túl gyorsan szakadtak el a rádzs- put és mogul hagyományoktól, túl hevesen vették át a sze­cessziós mintákat A bengál is­kola és a félig magyar, félig hindu Amrita Sher-Gil korri­gált az 1930-as években — az indiai szobrászat és festészet igazi hangjára talált. Termő képzelettel értelmezik az in­diai történelem jelenének min­dennél fontosabb áramlását a változás-változtatás irányába. Korszerűség és hagyomány küzdve keresi közös nevezőjét, s ez nemcsak e képi látomások célkitűzése, hanem a mai in­diai valóság gyakorlata is egy­ben. Szemlélődés és cselekvés párhuzamossága érződik a mű­vekben, akár a látvány rejtel­meit kutatja Bikash Bhatta- charya, akár a sárgák Ünnepi ragyogását figyeli Kishori Kául, akár a Fantázia tarto­mányait jegyzi rótt karcolá­sokkal Vasudev. Sokrétűségük­ben erő és biztonság uralko­dik — Suhas Roy Virágzása és Krishnan szobrászi Ritmusa egyaránt jelzi, hogy pihenő századok után egy nagy nép felgyorsulva építi boldogságát. Ez a közös emberi hitvallás sugárzik a hét budapesti tár­latanyagából, mely egyúttal a nemzeti és nemzetközi értékek együttes bemutatásával jelöli ki megnyugtató magaslaton helyünk a világban. Losonci Miklós baráti köre. Százhalombatta lakói közül 2280-an összesen 51 országjáráson vettek részt a TIT rendezésében. Az igények felmérésében és a szervezésben együtt tevé­kenykednek a helyi Barátság Művelődési Házzal. Ennek működési területén, a DKV munkásszállásain sokat fej lődött az ismeretterjesztés. Jó az együttműködés ük a Hazafias Népfront városi elnökségével és a városi nőbizottsággal: az előbbi szervezésében pél­dául mezőgazdasági előadás- sorozatot rendeztek a kerttu­lajdonosok részére. A beszámolót követő vita során a tagság elhatározta, hogy a jövőben tovább fejlesz­ti a társulat létszámát, s a DKV és a DHV beruházási területein a nyolc általános is­kolai bizonyítvánnyal nem rendelkezők szántára vizsga- előkészítő tanfolyamokat tar­tanak. Komplex előadások, szabadegyetemiek meghonosí­tásával teszik hatékonyabbá az ismeretterjesztést, és to­vább bővítik kapcsolatukat a két nagyvállalattal, s a fia­tal mérnökök és közgazdá­szok társaságával. P. A. Mono machos adta Kincseskamra a múzeumban Hazánk legnagyobb múzeu­mában, a Magyar Nemzeti Mú­zeumban, van egy olyan kiál­lítási terem, amelyben hosz- szan elidőznek a látogatók. Ez a kincseskamra. Az egyébként sötét szobá­ban életrekelmek, vakíta­nak a megvilágított tár­gyak. a múzeum legértékesebb ék­szerei, ötvösművészeti reme­ked. A bizánci ötvösművészet dícséretét zengi a XI. századi korona, amelyet Momomaohos császár ajándékozott I. Endre magyar királynak. A Margit­szigeten, a domonkos rendi apácák kolostortemplomának romjai között bukkantak rá a régészek az ún. liliomos halot­ti koronára. Valószínűleg IV. Béla király fiának, V. István­nak a sírjából való. A kiállított sok szép ötvös­munka — díszedények, kan­náit, tálak — mellett szebbnél szebb egyéni férfi- és női ék­szerek, ruhadíszek is láthatók. Különösen szépek az ék­kövekkel. gyöngyökkel ékes násfák, amelyeket egykor az előkelő nők viseltek láncukon, vagy a ruhájukra tűzve. A gyűrűk között megtaláljuk Pázmány Péter hatalmas, ókköves püs­pöki gyűrűjét és a finom fog­lalatú gyómántköves gyűrűt, amelyet Mária királyné, II. Lajos felesége viselt. Ronyecz Mária és Latinovits Zoltán A legszebb férfikor egyik jelenetében. Alker Tamás, a negyvenéves, elvált, éppen újranősülés előtt álló, albérletben lakó, nem va­lami jól kereső, s a pénzzel bánni nem fs tudó üzemi lap- szerkesztő, akit fegyelmivel küldtek el az egyik központi laptól, egy napon ajánlatot kap; ha estig lefizet 28 ezer forintot, két évre egy pompá­san berendezett, komplett öröklakásba költözhet. 8 ezer forintja van, húszat kell sze­reznie. Hogyan? Kitől? Erről szól Simó Sándor új filmje. És persze még sok minden egyébről. Mert míg Alker a pénzt hajszolja, alapos kereszt- metszetét kapjuk a mai ma­gyar társadalom egy jellegze­tes értelmiségi rétegének, s az ebben a rétegben létező problé­máknak, feszültségeknek. A film egyik érdeme éppen az, hogy igen sok, kitűnő részlet­megfigyelésen alapuló jelenet, figura sorakozik fel benne. Ar­ra is fény derül, hogy a „fé­nyes szelek” nemzedéke, amelyhez Alker és számos is­merőse is tartozik, nem csu­pa befutott, jól élő, vezető po­zícióban lévő emberből áll. Sokan közülük nem,értek rá fontos, országos érdekű mun­kájuk közepette arra, hogy sa­ját karrierjüket, vagy anyagi biztonságukat megszervezzék. Mások meg éppen erre értek rá, miután „kibekkelték” a ne­héz politikai időket, és most övék a drága új kocsi, a szép lakás, a rendezett családi élet langyos boldogsága, Alker tulajdonképpen egyik csoporthoz sem tartozik. Bár nem kapunk róla részletesebb információt, a filmből kiderül, hogy valamikor „nagy ember” volt, aki, valószínűleg taktikai érzéke hiányával, önfejűségé­vel, ügyeskedésre képtelen egyenességével, gorombaságig őszinte modorával, kellemetle­nül zavaros magánügyeivel magyarázhatóan, kicsöppent a jó helyről. Mindenesetre jel­lemző rá a kapkodás, a máról holnapra gondolás, az egyik léket a másikkal betömni aka­ró realitáshiány. Nem akar senkihez, sehová tartozni, ami­kor azt látja, hogy klikkek, ér­dekcsoportok alakulnak körü­lötte. De azokkal sem tud együtt haladni, akik őszintén a javát akarják. „Nehéz fiú”, de főként saját maga teszi ne­hézzé önnön helyzetét. S hiá­ba szerzi meg végül is a pénzt, megoldást igazából nem talál, mert ahhoz túlságosan önző, csak magára figyelő ember, hogy ésszerű, másokat is fi­gyelembe vevő módon csele­kedjen. Alker Tamás a film utolsó kockáin fejreáll a kony­ha kövén. Kicsit direkt rende­zői megoldás, de erről van szó. Simó, mint első filmjében, a Szemüvegesekben, most is ki­tűnő tempóérzékkel, jó szer­kesztéssel és nem kevés hu­morral, meg jól megírt dialó­gussal jeleskedik a filmben. Jó, ha helyenként odavetett is, Latinovits Zoltán Alker Tamás szerepében. A legszebb férfi­kor azonban, annak ellenére, hogy mind témájában, mind részleteiben érdekes és aktuá­lis, valamiképpen mégis hiányt . ébreszt, mert nem tudja mind­ezt az érdekességet és aktuali­tást igazán sűrített művészi mondanivalóvá emelni. A lovakat lelövik, ugye? A hét legjelentősebb filmbe­mutatója ez az amerikai film, Sydney Pollmsk alkotása. Egy­be# hosszú idő óta a legkímé­letlenebb is. Mert a Tűz a Monte Fiorón-ban több vér fo­lyik, a Szelíd motorosok ke­gyetlenebb, de ez a film azt adja, ami csak ritkán sikerül: témája kíméletlenségét addig fokozza a vásznon, míg a néző egyszercsak maga is átérzi ezt a kíméletlen, embertelen, eszeveszett és alapjában véve teljesen reménytelen, 'minden­képpen csak bukással végződő küzdelmet. A filmet nézve nem lehet elvonatkoztatni, nem lehet nem komolyan ven­ni a 30-as évek Amerikájában, a nagy munkanélküliség ide­jén rendezett, akkor igen fel­kapott maratoni táncversenyek iszonyatos légkörét, azt a gyötrelmet, amelyet a verseny­be beiktatott külön versenyek jelentenek. Pollack nem titkol­ja: e jelenetek, s az egész film célja a kíméletlen nézősokko­lás. Nem akarja, hogy akár egyetlen néző is úgy álljon fel Kiskazán-tulajdonosok / Ajánljuk ai SFP-15 típusú, cserépkályhóra is felszerelhető ventiiiátoros olajégőt 2 fűtési idényre garancia. Ara: 3460,- Ft. Kapható: a DÉLPESTI ÁFÉSZ 9. sz. Iparcikk boltjában, Bp. XX., Nagykőrösi út 53-54. Tel.: 276-088. a székéből, hogy két órát szó­rakozott, vagy agyonütötte va­lahogyan az idejét. Aki ezért akarja megnézni ezt a filmet, csalódik. Vagy csak átértékeli eredeti szándékát —, mert ha egyszer belekerül a film áram­körébe, aligha tud kiszakadni belőle. Mindehhez persze olyan se­gítőtársai vannak, mint Philip H. Lathrop operatőr, Jane Fonda, akiről ezek után el kell hinni, hogy kitűnő színésznő, Gig Young, a táncverseny szervezőjének szerepében, és még egy sor remek alakítást nyújtó színész. A tizenkét szék Ilf és Petrov regényének több filmfeldolgozása készült már. Most ez az újabb, Leo- nyid Gajdaj rendezésében, alighanem a legteljesebb az összes változat közül. Leg­alábbis ami a regény cselek­ményének mozzanatait, figu­ráinak á^zdag sorát illeti. A kétrészes színes film szinte semmit nem hagy el a könyv­ből, s amikor ez javára írha­tó, ugyanakkor hibájává is vá­lik, mert részletező, terjengős, lassú sodrású alkotássá nyújt­ja a pompás szatirikus re­gényt. Ezen néhány jó színészi alakítás (a Vorobjanyikovot játszó Szergej Filip övé, a ház­mester szerepében Jurij Nyi- kuliné) sem tud alapvetően változtatni. Takács István t \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents