Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-23 / 45. szám

4 *“'&C(rlap 1972. FEBRUAR 23., SZERDA • A 700. évfordulón KÖNYVESPOLC Kohásztörténeti kiállítás Werfel, Bondarev, Lowell Észak-Magyar ország nagy­hírű iparvárosa. Ózd, az idén ünnepli fennállásának hétszá­zadik évfordulóját. Ebből az alkalomból a Liszt Ferenc mű­velődési központban nagysza­bású kiállítást rendeznek. A kiállításon bemutatják töb­bek között annak az 1272-ből származó oklevélnek a fotó­kópiáját, amelyben először tör­ténik említés Ózdról, továbbá a település történetét, régésze­ti emlékeit, néprajzi értékeit. A kiállításon jelentős helyet foglal majd el a kohászat ala­pításának, fejlődésének törté­nete és a gyár hatása a város lakóinak életére. Ki­lenc vitrinben — régi okle­velek, levéltári adatok, térké­pek, emléktárgyak, fényképek és makettek segítségével — mutatják be a gyár üzemibe helyezését, az első kavaró és forrasztóműhelyeket, a szenet szállító lóvasutat, a kohászat új technológiai bázisainak te­lepítését, a felszabadulás utá­ni újjáépítést, a különböző gyáregységek korszerűsítését. „Az ének és a törvény kor­szakának vége. De milyen kor­szak kezdődik?” Ezzel a két mondattal zárul Franz W erf élnék az Európa Kiadónál most megjelent re­génye : A NÁPOLYI testvérek A kérdésre — milyen kor­szak? — könnyű megadni a feleletet: a fasizmus kora. De az író ezt sehol nem mondja ki. Az otthon falait szinte erő­dítéssé építő, a külvilágtól el­zárkózó apa, ez a tiszteletre és szeretetre méltó, impozáns különc, a félelmet keltőén elő­renyomuló külvilág ellen vé­dekezik. A „palazzó”-ban és a szigorú szeretet melegében kü­lön világot teremt maga és gyermekei számára. De a vi­lág nem tűri ezt, és nem tűri a hat gyerek sem. Lázadásuk különös. Hiszen szeretik apju­kat és sem tiszteletük, sem érzelmeik hőfoka nem csök­ken, sőt inkább növekszik, miközben a maguk módján igyekeznek megvívni harcu­kat — egyéni vágyaik, hajla- malik és a szerelem jegyében A Dézsa-irodalom bibliográfiája A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban elkészült Dózsa György születése 500. évfor­dulójára a Dózsa-irodalom bibliográfiája. összeállítója Gáliczky Éva — feldolgoz­ta az ide vonatkozó bibliog­ráfiák, dokumentumok, össze­foglaló monográfiák és cikkek egész sorát. Számba veszi azokat a regényeket, elbeszé­léseket, színdarabokat, jelene­teket és verseket is, amelye­ket a legendás parasztvezér ihletett. Tartalmazza az ösz­szeállítás azoknak a haladó gondolkodóknak névsorát is, akik Dózsa Györgyről nyilat­koztaik, írtak, végül közli a Dózsára vonatkozó zenei és képzőművészeti alkotások, va­lamint filmek listáját. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár legfrissebb kiadvá­nya az 1514-es parasztháború eseményeit bemutató ifjúsági irodalom ismertetésével első­sorban az iskolák számára nyújt segítséget ünnepségeik megszervezéséhez. FEBRUAR 24-TÖL MÁRCIUS 1 -1 G CEGLÉD, SZABADSÁG (A filmszínház a Kossuth Művelődési Központban tartja előadásait) 24-27: Funny girl I—II. 28- 1: A feketeszakáll szelleme NAGYKŐRÖS GÖDÖLLŐ SZENTENDRE ABONY 23-24: Susanna és Christian 25-27: Stan és Pan meg a hölgyek 28- 1: Funny girl I—II. 23- 24: A félszemű seriff 25- 27: Cromwell 28- 1: A jégsziget foglyai I—II. 24- 25: Nulla délkör 26- 27: Az igazgató 28- Is Cromwell 24-25: A hekus és azok a hölgyek 26-27: Salud Marija I—II. 28-29: Stan és Pan meg a hölgyek BUDAKESZI BUDAÖRS MONOR (A filmszínház a Művelődési Házban tartja előadásait) 27- 28: Queimada 24-27: Nyulak a ruhatárban 28- 1: Lányok pórázon (A filmszínház a Művelődési Házban tartja előadásait) 24—25: Salud Marija I—II. 27: Egy kínai viszontagságai Kínában 28-29: A keselyű vére NAGYKATA VECSÉS 24-26: A betyárkapitány 27- 1: Csárdáskirálynő 24-27: Lányok pórázon 28— 1: Csermen ☆☆☆ ☆☆☆ JÖN <A p 'TV Színes amerikai film * Rendezte: Sydney Pollack *< Főszereplő: Jane Fonda ☆☆ Jó szórakozást kiván a PEST MEGYEI MOZIUZEMI VÁLLALAT —, vasfegyelmet tartó, de ér­tűk a szeretet minden áldoza­tára kész zsarnokuk ellen. A család és Grazia sugárzó sze­relmének történetét a legne­mesebb regényesség és líra hangján mondja el az író. S ugyanilyen poétikusan, de ér­zékenység és ellágyulás nél­kül, finom pszichológiával rajzolja fel a testvérek egy­máshoz való viszonyát. Mé­lyen él bennük az apa törvé­nye, és ez — bár ellene lá­zadnak — mégis meghatá­rozza magatartásukat, még politikailag is, holott semmit sem tudnak a politikáról. A regény őszinte drámaisá- ga megrázó, költészete szívig ható. Azok közé az olvasmá­nyok közé tartozik, amelyek meleg, nem felejthető él­ménnyé válnak. A kiadó mél­tán iktatta be a „Világiroda­lom remekei” sorozatba. S jól tette, hogy ismét Szántó Ru­dolf finom, árnyalatos fordí­tásában adja az olvasók kezé­be. Tömeget, sokaságot ábrázol­ni úgy, hogy annak arculatát, lelkét a felvillanó egyéni ar­cok, karakterek határozzák meg — igen nagy írói feladat. Jurij Bondarev ezt oldotta meg új regényében De vajon regény-e az ugyancsak az Eu­rópánál most megjelent műve, az ( ÉGŐ HÓ Az is, méghozzá kitűnő re­gény, s emellett a megeleve­nedett történelem. A sztá­lingrádi csatáról szól, arról az óriási, a világ sorsát megvál­toztató fordulatról, amikor a szovjet hadsereg feltartóztat­ta és megtörte a fasiszta né­met hadsereget. Pontosabban: arról a szakaszáról, amikor a Paulus-vezette, szovjet gyű­rűbe szorult náci hadseregcso- port kiszabadítására Manstein tábornok az Európából hirte­len összeszedett nélkülözhető kadtesiekM. az, orosz . gyűrű széttörésére indult. A „gyűrű” emberekből állt s éppen* ez mutatja Boniarev író-művészetét, hogy a fel­bukkanó alakokat, anélkül, hogy valamennyiük korábbi életét megismertetné — kö- rüljárhatóan megmintázva ál­lítja elénk. Gyalogos vonulá­sukban a dermesztő, véghe- tetjlen, fehéren szikrázó sztyeppén, tréfáikban, indula­taikban, már kialakult vagy véletlenül szövődő emberi kapcsolataikban. S leginkább abban, ahogyan a harcok és az esetleges pusztulás élébe me­netelnek. „Talán minden ötö­dik meghal közülük” — gon­dolja Besszenov hadseregpa­rancsnok, míg az erőltetett menetben haladók hosszú lán­cát nézi autója ablakából. Ö tudja igazán, miféle harc, mi­csoda emberfeletti próba vár a menetelőkre. Ez a nehéz gondolat, mint egy megnyílt kapu rése, bepillantást enged a tábornok leikébe. Erősnek és megközélíthetetlennek kell lennie, hogy erőt és biztonsá­got sugározzon Tízezrek élete függ határozataitól, a harci helyzetek helyes értékelésé­től. S közben érzékeli az őt körülvevő tisztek szeretetből, tiszteletből, vagy törekvő okosságból ráirányuló figyel­mét, hiszen előmenetelük tő­le függ. Különösen drámaivá teszi a tábornok alakját, sor­57 VERS Vallomás ­57 verset gyűjtött össze és adott ki a békéscsabai városi tanács. A kötet címe: 57 vers. Költői: Filadelfi Mihály, Sa- rusi Mihály, Sass Ervin. A könyv a városi tanács gondozásában jelent meg, hi­szen mindhárom szerző bé­késcsabai, s a versek is sa­játosan, a jelzők, a metafo­rák, a szimbólumok világának áttételes vetületeként — béké­siek. Filadelfi Mihály szonett­je a falusi vasárnapról, a le­vesnótát kongó kisharangról, Sarusi Mihály „Köröspart” cí­mű verse, melyben egy pilla­natra elénk merevedik a folyó­part világa, Sass Ervin gyen­géd szeretettel megénekelt táj­leírása a becskereki híd kör­nyékéről. Békésieknek ké­| sát az a tény, amiről nem tud: hogy fia német fogságba esett, s állítólagos árulásáról a fa­siszta hadvezetőség röpirato- kat sokszorosittatott. A sokféle emberi kapcsolat és indulat, amelyeket az iszo- ■ nyű harc szüneteiben is fino­man, a kiváló lélekismerő pontosságával érzékeltet az író, egyetlen nagy, -mindent magába foglaló elementáris akarattá sűrűsödik: győzni! Mindannyian tudjuk, mi történt Sztálingrádnál. Mégis torkot szorító izgalmat ver fel bennünk a könyv: mi lesz a végkifejlet? S nemcsak azért, mert az író egyetlen csatát választott regénye tárgyául a sók közül, s ez önmagában vesztes csata is lehet, hanem mert a fedezékekben, üteg­állásokiban, rohanó pa­rancsnoki kocsikban, harcál­láspontokon álló, ülő, tanács­kozó, meglett korú, fiatal és majdnem gyerek katonákat egyéniségük, sorsuk teljességé­vel hozza közel az olvasóhoz. A jó fordítás Árvay János munkája. A könyv kötéster­vét és a borítót Benkő Anna készítette. KÖZEL AZ ÓCEÁN Amerika egyik legnagyobb költőjének tartják Robert Lowellt, aki hazája történel­mét, s mai közéletét és kortársainak szerepét drámai hatásossággal, s ugyanakkor leleplező kíméletlenséggel áb­rázolja versciklusában. „... mesterségbeli tudása tel­jében jelentkező, a hivatását valóban élethivatásként gya­korló Lowell tanúságtétele egy emberibb világ igénye mellett olyan tett, amelyből mégis tőkét kovácsolhat ma­gának a remény.” — írja az Európa Kiadónál megjelent kötet gondolatébresztő utó­szavában Osztovits Levente, a kitűnő fiatal irodalomtör- | ténész. Valóban reménytkeltő, s a történelmi éjszakák és az | emberi gonoszság sötét út­vesztőiből szabadulást kereső, fényt sóvárgó gondolatok te­szik jelentőssé s helyenként váteszi erejűvé a hitében s kiábrándultságában egyként hajlíthatatlan, lázadó poéta költészetét. Az azonban, hogy egyik-másik versének szélső­ségesen is bizarr, zavaros, a különösséget az értelem rová­sára halmozó tartalmi és for­mai bukfenceiért milyen arányban osztozik a költő tu­datosan expresszív kifejezés- módja, s a műfordító itt-ott megbocsáthatóan téves értel­mezése — nehezen derül ki az eredeti szöveg ismerete nél­kül. Tény az, hogy a nyelvi absztrakció, mely időnként köddel, homállyal burkolja be a költő merész gondolatait, ostorozóan haragos, gúnyos kitöréseit, amennyire megne­hezíti Lowell költeményeinek megértését, annyira kiemeli azokat a szokványosán morali­záló versek tengeréből. Akárhogyan is, ha Orbán Ottó, a verskötet magyar át- iiltetője feltehetően itt-ott el is marasztalható némely té­ves értelmezésben, műfordí­tói bravúrral fejtette meg Lo­well költészetének bonyolult jelrendszerét, s adta vissza e lázadó, dühödten panaszos, indulatos költői kiáltások szellemét. Barát Endre — Békésnek szült a kötet. Örömmel, közös összefogással adták az itt élők kezébe a könyvbe gyűjtött köl­teményeket, hogy olvassák és ugyanúgy szeressék e vidéket, mint a kötet életre keltői. Lokálpatriotizmus. Divatos lett ez a szó. A szülőföldjükért rajongó emberekre mondják. Nem azokra, akik nem látnak az orruknál tovább, akik ki nem mozdulnak megszokott, méterekkel körülhatárolt vi- ; lágukból, hanem azokra, akik az Ady-énekelte föl-föl do­bott kőre hasonlítanak. Dí- : cséretes a három költő kötete, s dicséretes, hogy éppen a béskéscsabai városi tanács vállalkozott a könyv kiadásá­ra. Az 57 vers, vallomás — Bé­késnek. ■— T —! ' *' Óvodabővítés — közösen Kevés a hely a szigetszer!tm'klósiak bölcsődéjében, óvodá­jában. A Csepel Autó, a Pestvidéki Gépgyár, a SZIMFI és a községi tanács összefogásával bővítik a kicsinyek otthonát. Jelenleg az alapozási munkálatok folynak. Foto: Urbán Szép magyar könyv Az elmúlt év legszebb köny­veiből rendezi meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesz­tők Egyesülése a szép magyar könyv idei seregszemléjét. Ti­zenhét hazai kiadó 258 művel nevezett be, ebből 124 kerül a zsűri elé, amely a napokban fejezi be munkáját. A bíráló bizottságban nyolc külföldi vendég is részt vesz. A zsűri elé került könyvek tíz kategóriában — szépirodal­mi, politikai, gyermekkönyv, művészeti tárgyú alkotások, valamint fotóalbumok, isme­retterjesztő művek, szakmai kiadványok, tudományos és zenei művek, tankönyvek és speciális kiadványok — ver­senyeznek. Elbírálásuknál fon­tos szerepet játszik a könyv tipográfiai tervezése, a grafi­kai munka színvonala, a nyomdai eljárás megválasztá­sa, a szedés, a tördelés, vala­mint a könyvkötészeti munkák elemzése. A szép magyar könyv versenyének ered­ményhirdetése február 25-én lesz a könyvklubban. Ma Nagykőrösön... Vendégünk: Csengery Adrienne „Ifjúságunk sólyommadár” címmel ma y. nagykőrösi Iro­dai ml Presszóban mutat be zenés, verses műsort négy fia­tal előadóművész: Csengery Adrienne (ének) Kecskés And­rás (lant), Sa'lay Máté (block­flőte) és Takács Márta (vers). Ez alkalommal beszélget­tünk a műsor egyik szereplő­jével, Csengery Adrienne ope­raénekesnőve]. Mint ismeretes,, az 1962/63-as Ki mit tud? ver­senyen ismerkedhettünk meg vele először, akkor Várbíró Judittal és Zsadon Andreával énekelt. — Azt hiszem, az egyik leg­nehezebb műfaj volt az, amit akkor bemutattunk, a kamara­éneklés. Mindhárom hangnak teljesen tisztán kell szólnia, a legkisebb hiba elronthatja az egész előadási. Ma sem va­gyak hűtlen ehhez a műfaj­hoz, a nagykőrösi műsor is kamaraprodukciónak nevez­hető. — Hogyan lett operaénekes- nő? — Már gyermekkoromban színésznő akartam lenni, s ta- . nultam zenét is, hegedűn, zon­gorán és oboán játszottam, de ma már „csak” énékelek. Gim­nazista koromban felvették a Konzervatórium oboa-szaká­ra, de az oboát orvosi javas­latra abba kellett hagynom. Ekkor tértem át végleg az éneklésre. A mi osztályunkat művészosztálynak nevezték, tudniillik politechnika helyett zenetörténetet és más, zenei kérdésekkel foglalkozó tárgya­kat tanultunk Ekkor, már megalakult a triónk, sok kö­zépiskolai szintű versenyt nyertünk. Tudtunkon kívül beneveztek a Ki mit tud?-ra, ahol sikerrel szerepeltünk. Később bekerültem a Zene- művészeti Főiskolára. Ekkori­ban léptem fel először az Egyetemi Színpadon az azóta is változatlan kamaraegyüt­tessel, régii magyar virágéne­keket és históriás dalokat ad­tunk ©lő. — Azt tartják: nemcsak a hangja szép, jó a színpadi mozgása is. — Sokat köszönhetek Jan- csó Miklósnak, elsősorban a színpadi mozgás begyakorlásá­ban. A Fényes szelek forgatá­sáig gátlásaim voltak, akkor azonban sikerült legyőznöm őket. Egyébként ebben a film­ben eredetileg statisztasze­repre hívtad végül isjaz. egyik főszerepet kaptam még. ' Az­óta már több filmben voltki- sebb-nagyobb szerepem; per­sze, segít a férjem äs, Moldo- vám Domokos filmrendező. — Az első operaszerep? — Még főiskolás karomban Mozart; Figaró házasságában énekeltem. — A prózamondást végleg abbahagyta? — Nem szeretik, ha egy operaénekes verset mond, rontja vele a hangját, és ezért egyre ritkábban mondok én is prózát. Juhász Ferenc Té­kozló ország című prózai ora­tóriumában prózai szerepet kaptam, a rádiófelvételek már elkészültek, a bemutató a költészet napján lesz. Ebben a műsorban egy Mária-zsol- tárt is énekelek. — Nem tesz kirándulást né­ha a népzene területére? — Mindig is közel állt hoz­zám a népzene, főiiskolás ko­romban gyűjtőutaikra jártam, a Dunántúlra, Göcsejbe, Er­délybe és a Galga mentére. Itt, Galgamácsán ismerked­tem meg Dudás Jutóval, a ki­tűnő népművésszel, akivel az­óta is tartom a jó kapcsolatot: unokájának én vagyok a ke­resztanyja. Vágja ki, írja rá legkedvesebb vokális, hangszeres és könnyűzenei számának címét, úgy küldje be szerkesztőségünkbe (Pest megyei Hfrlap, Bp. Vin., Somogyi B. u. 6.), legkésőbb február 28-ig. Legkö­zelebbi, olvasóink által összeállí­tott slágerlistánk a jövő szerdán jelenik meg. Szavazóink között havonta egy nagy- és 12 kislemezt sorsolunk ki.

Next

/
Thumbnails
Contents