Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-23 / 45. szám

1912. FEBRUAR 23., SZERDA “'%yií/rfop 5 .Válasz cikkünkre Az érem másik oldala Lapunk hasábjain 1972. január 2€-án megjelent „Ki, kinek ír­jon?** című cikkhez, amelyben a halásztelek! KlSZ-lakásépít- kezés akadályaival foglalkoz­tunk, valamint az 1972. február 8-án Kigyósi Ferenc tanácsel­nök aláírásával megjelent ész­revételhez az alábbi kiegészítés­sel kíván élni a KiSZ-szervezet. Halásztelek község fejlesz­tési tervében a SZIMFI ré­szére fenntartott területet az intézet szomszédságában nem lakásépítés céljaira igényel­tük. Ezt a területet az inté­zet esetleges bővítésére hasz­nálnánk fel. A halásztelki tanács által felajánlott — a SZIMFI-nek fenntartott terület szomszéd­ságában levő — telek magán- tulajdon. Nyilvánvaló, hogy kisajátításáról rövid időn be­lül szó sem lehet. Ez a terület az intézettől kb. 200 méterre fekszik. Az általunk kért terület az in­tézettől 100 méterre van. Eb­ből következik, hogy 100 méter közművesítése megta­karítható lenne. A tanács által felajánlott te­rületen a telepszerű építke­zéssel járó kedvező hitelfel­tételeket nem vehetnénk igénybe, míg az általunk kért területen igen. Erről az OTP Pest megyei igazgatóságán tár­gyaltunk. Nem fogadható el érvként a KISZ-lakások kihatása a szo­ciális ellátottságra, mivel bármelyik részen is épülné­nek fel, ugyanazokkal a prob­lémákkal kellene a községi tanácsnak szembenéznie (óvo­da, iskola stb.). Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézetének KISZ-szervezete, Ha­lásztelek HÍRÜNK SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉBEN A túrszentistvándi Galgahévízen tanulnak Kérsemjén alig 500 lelket számláló kisközség Szabolcs- Szatmár megyében, Mátészal­ka közelében. 1932-ben új jegyző érkezett a faluba. Messziről jött, a Duna—Tisza közéről, Nagykőrösről. Még a \ neve is ezt a várost idézte, ' amire még ma is emlékeznek a kérsemjéniek. Körösi Marek Józsefnek hívták, s lovagló­ostor nélkül még talán a la­kásában sem sétált. — Kegyetlen ember volt, ne hagyja békén az Isten — em­lékezik vissza Kódor István, egykori szolgája-cselédje. — Kis parasztházban ülünk, itt lakik emlékezete óta. Ostortól — teherautóig — Egyszer bejött a konyhá­ba. Nagy megtiszteltetésnek számított. Az asszony elésza- ladt, s akkor végighúzott rajta a lovaglóostorával. Meg is ma­gyarázta az okát, hogy miért. Elfelejtett szegény pára reg­gel tisztát húzni a dunnára. Kérsemjénen ennyit tudnak Pest megyéről, meg azt, hogy Budapest mellett van. A diá­kok az iskolában még azt is e'mondták, hogy az ország egyik legnagyobb megyéje, s nincs külön megyeszékhelye. Vajon Szabolcs-Szatmárban, az ország legkeletibb csücské­ben valóban csak ennyi a híre megyénknek? Csak a múltból visszamaradt rossz emlék él és az, amit az iskolában ta­nulnak? Az árvíz, amely ezt a vidé­ket sújtotta, közelebb hozta e megyét a mienkhez. Üzemek, termelőszövetkezetek siettek a A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat 14—16 éves, általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalokat ipari tanulónak az alábbi szakmákra: kőműves, ács-állványozó, vas- és fémszerkezeti lakatos, épületasztalos, fapadlózó és műanyagburkoló, központifűtés-szerelő, viz- és gázvezetékszerelő, villanyszerelő, szobafestő és -mázoló, üvegező, épületburkoló (h), műkőkészítő, vasbetonszerelő, vízszigetelő, bádogos, tetőfedő. Jelentkezés az alábbi címen: Budapest XXI., Csepel, Kiss János altábornagy u. 19—21. A vidékiek részére tanulóotthont, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat ad a vállalat. szerencsétlenül járlak segítsé­gére. Állatokat szállítottak az elpusztultak helyett, takar­mányt a megmentetteknek. S aztán a kapcsolat megmaradt. Ma már új házsorok között sétálhat a vendég Nagyaron, Túrszentistvándiban, közülük néhányon tábla, Pest megyei üzemek nevével. A túrszent- istvándi Rákóczi Tsz-ben pe­dig még mindig az a Csepel teherautó szállítja a termést a piacra, amelyet a galga- hévízi termelőszövetkezettől kaptak. ,,Kiválasztottunk három fiatalt“ Túrszentistvándiban Mércse József, a Rákóczi Termelőszö­vetkezet elnöke szívélyesen in­vitál, amikor megtudja, hogy Pest megyéből érkeztünk. — Jó barátaim vannak a gödöllői tsz-szövetségnél — meséli. Gyakran meglátogat­tak az utóbbi időben, s ha Pestre megyünk, mi sem mu­lasztjuk el, hogy benézzünk hozzájuk. Most vettünk egy személygépkocsit, s már ter­vezzük is: elmegyünk tapasz­talatcserére a gödöllői járásba. Mikor legutoljára ott jártam, nagyon szép kertészetet lát­tunk. Az a tervünk, mi is megpróbálkozunk zöldségter­mesztéssel, hiszen öntözhető területünk van bőven, s a föld minőségére sem panaszkod­hatunk. Csak tudja, az a baj, nincs szakemberünk. Ide nem szívesen jönnek fiatal kertész- mérnökök, így azután eddig kudarcba fulladt a vállalkozá­sunk. Most kiválasztottunk három fiatalt — mindannyian helybeliek — s szeretnénk el­küldeni őket Galgahévízre vagy Túrára, hogy lessék el, hogyan csinálják ott a ráfize­tés nélküli kertészkedést. Hernádi az istálló Nagyarban a hernádiak híre volt ajánlólevelünk, ök épí­tették a Május 1. Termelőszö­vetkezet új tehenészeti telepét. Pest megyében már megszo­kott a sztirolbetonból emelt istálló, sőt ABC-áruházat, óvodákat építenek belőle el­képzelhetetlenül rövid idő alatt. De Szatmárban Nagyar volt az első, ahol ilyen épít­mény készült. Szakemberek - I nek sokat mond az a szám, j hogy négymillió forintért épí- j tették fel teljes technológiai berendezéssel a 2 darab 100 I férőhelyes tehénistállót, s an­nak ellenére, hogy nem volt helybeli ember a segédmunka elvégzéséhez, egy esztendő múltán már beköthették a jó­szágokat a nagyáriák. S a hír gyorsan száll. Kurucz István, a nagyari főagronómus már ALLAMI GAZDASAGOK, TERMELŐSZÖVETKEZETEK! Az 1972-re szükséges, bármilyen mennyiségű szervestrágyát (fekáltrágyát, dúsított komposztot, kevert sertéstrágyát) garantált minőségben, határidőre, az alábbi egységáron szállítunk Kevert fekál-, kevert sertéstrágya A szervesanyag­tartalom %-a a telepen A r a feladóállomáson (vasúti kocsiba rakva) Ft/q 1. oszt. 22,1% felett 6,50 8,50 II. oszt. 18,1-22% dúsított komposzt: 4,00 { 6,00 I. oszt. 20,1 % felett 7,50 9,50 II. oszt. 17,1-20% 5,00 7,00 Csak a 3-4 hónapig tárolt, jó minőségű istállótrágya ér el szervesanyag-tartalomban 22%-ot. üdmk Részletes felvilágosítás a 112—492-es telefonon vagy levélben a következő címen: Fővárosi Talajerő-gazdálkodási és Értékesítési Vállalat Budapest V., Alpári Gyula u. 11. A tavasz hírnökei Kedden reggelre kedvezőre fordult az időjárás a Balaton­nál, elcsitult az erős szél, meg­szűnt a jégveszély. Ezen a na­pon a teljes halászflotta — szám szerint öt brigád — ki­futott a nyílt vízre és meg­kezdte a kora tavaszi nagyha­lászatot. Megérkeztek az első beutal­tak a több mint negyvenmil­lió forintos beruházással épült hajdúszoboszlói új ÉDOSZ- üdülőbe is. Az első vendégek azok a szocialista brigádtagok, építők voltak, akik két esz­tendő alatt, a megadott határ­időre elkészítették az alföldi fürdőváros korszerű üdülőjét. Az ÉDOSZ-üdülő bekapcsolá­sával ezentúl évente több mint huszonötezer beutaltat tudnak fogadni Hajdúszobosz-. lón. ~ Amatőrök A ráckevei MHSZ nemrég megalakult rádióamatőr-klubjában készüléképítés­ből vizsgáznak a tizenéves tagok. A nagy teljesítményű adó-vevővel egyelőre még szétszedve ismer­kednek, s csak azután kezdődhet a párbeszéd a nagyvilággal. Foto: Urban Kedvezmények peprikatermslőknek B odnár Soma a mosolyával tartotta fent magát. Kerek arcán állandóan ott ült a mosoly, bárkivel találkozott vagy beszélt; de főleg akkor mosolygott igazán, ha fontos ember volt az illető. Min­denki megszokta lassan ezt a mosolygós ar­cot, szerették is, mert egy ilyen arc jó közér­zetet biztosít. Bodnár Soma tisztában volt ezzel . az előnnyel, és úgy őrizte a mosolyát, mint egy vagyont érő ékszert. Igyekezett elkerülni a mosolytalan embereket, csak vidám könyve­ket olvasott, vidám filmeket nézett, és leg­szívesebben a gyerekekkel társalgott, akik még nem felejtettek el önzetlenül nevetni. — Én mindenki elé mosolyogva megyek — mondogatta a feleségének —, engem ezért szeretnek! Nekem még soha senkivel sem volt összeütközésem, hiszen tudod, fiam, mennyire irtóizom a brutalitástól! Mind a lel­ki, mind a testi brutalitástól. Emlékszem, gyerekkoromban meg akart verni egy na­gyobb fiú, a legerősebb volt a grundon, de én rámosolyogtam és nem bántott. Azóta tu­dom, hogy a mosolyommal mindig célt érek! És mosolyogva simogatta meg a felesége haját, mosolyogva itta meg a kávét, moso­lyogva köszönt a házmesternek, mosolyogva szállt fel a villamosra. — Itt jön a mosolygós Bodnár! — mond­ták, akik csak látásból ismerték. — Ni, hogy mosolyog! — mondták, akik akkor látták elő­ször. Bodnár Soma újságíró volt az egyik üzemi lapnál. Költőnek készült ugyan fiatal korá­ban, de aztán még idejében rájött, hogy a mosolya kevés a Parnasszus megmászásához, ezért kikötött az újságírásnál. Ott sem volt valami izmos tehetség, de mert állandó mo­solya viszonylagos harmóniát teremtett a szerkesztőségben, elnézték neki a suta kis ri­portokat, a gyöngécske cikkeket. Mosolygós életének egyik hétköznapján, egy riportútja során, egészen véletlenül megis­merkedett egy elvált asszonnyal. A kabátját segítette fel a nőnek, és már sietett volna el, amikor az asszony megkérdezte. — Maga mindig ilyen kedvesen mosolyog? — Mindig — felelte Bodnár, és megnézte jobban az asszonyt. Szép, fekete nő volt, ki­csit fáradt, keserű vonásokkal az arcán. — Látja — nézett rá szomorúan a nő —, én már elfelejtettem mosolyogni. Pedig va­lamikor én is tudtam, de aztán... — legyin­tett, majd hirtelen azt kérdezte. — Nem ta­nítana meg újra? Bodnár zavartan mosolygott, aztán elkí­sérte hazáig új ismerősét. Attól kezdve he­tenként találkoztak, majd hetenként kétszer találkoztak, és amikor már hetenként há­romszor találkoztak, az asszony majdnem olyan jól mosolygott, mint Bodnár. — Köszönöm — szorította meg az újságíró A mosolygós ember kezét. — Te adtad vissza a mosolyomat, amit az a gazember elvett...! Bodnár tudta, kiről van szó. A nő elvált férjéről, aki szinte minden beszélgetésükben ott_ kísértett. Az asszony sokszor emlegette gyűlölettel, de valahogy az volt Bodnár ér­zése, hogy nem eléggé gyűlöli, sőt, mintha ... mintha még mindig szeretné! Pedig akkor már Bodnárt hatalmába kerítette a nő. A mosoly-órák nem múltak el nyomtalanul, egyre szerelmesebb lett, és kezdett nagyon zavartan mosolyogni a feleségére. Egyik este kis, eldugott, peremvárosi mo­ziból jöttek ki szerelmével, amikor eléjük állt a volt férj. Egyforma magas lehetett Bodnár­ral, de — és ezt többször emlegette az asz- szony is — erős, mint a bivaly. — Ezzel jársz most? — bökött Bodnár fe­lé, közben szúrós, fekete szemével az asz- szonyt figyelte. — Semmi közöd hozzá, kivel járok! — mondta idegesen a nő. — Mit akarsz tőlem? — Azt, hogy gyere velem! — szólt csende­sen a férfi, és megfogta volt felesége kar­ját. — Nem tudlak elfelejteni, hidd el, azóta semmi értelmét nem látom az életemnek! — Máskor is mondtad már ezt! — felelte az asszony, nem húzva el a karját, és úgy nézett a férjére, mintha most ismerkednének. — Miért nem hagyja békén!? — szólalt most meg Bodnár, kerek képén izgatott mo­solygással. — Magának ehhez a nőhöz már semmi köze! Maga keserűvé tette, én újra megtanítottam mosolyogni! Nekem már több jogom van hozzá! Minden mosolyát összeszedve nézett a férfi szemébe, talán úgy, mint gyerekkorában, ar­ra a nagyobbra, ott a grundon. A férfi el­engedte az asszony karját és olyan hirtelen ütött, hogy Bodnár alig vette észre a mozdu­latot, csak a fájdalmat érezte az arcán. — Nekem meg ehhez van jogom, te mo­solygó féreg! — üvöltötte, és másodszor is ütött. Bodnár összecsuklott, és amikor magá­hoz tért, már egyedül volt. Nem látta sem a férfit, sem a nőt. — A brutalitás...! — nyögte, fájó arcát tapogatva. — A brutalitás! Ettől az egytől mindig irtóztam... mindig... Én sohase ütöttem meg senkit., én egész életemben csak mosolyogtam ... mindenkire ... Amikor hazaért, már aludt a felesége, és amikor másnap reggel a tükörbe nézett, nem ismert magára. Egy mosolytalan Bodnár te­kintett vissza rá, megdagadt képpel. A szerkesztőségben alig ismertek rá, ami­kor levetette a kabátját és leült a helyére. — Mi történt, Bodri? — kérdezték csodál­kozva, de ő csak legyintett. Tudta, hogy kell egy kis idő, amíg újra mosolyogni fog. Tóth-Máthé Miklós ' azt is elmondhatta, hogy a ti- ! vadariak eljöttek megcsodálni az új telepet, s gondolkodás nélkül felvették a kapcsolatot a hernádiakkal. Már náluk is befejezéséhez közeledik az új tehenészeti telep építése. A HUNNI AHIBRID-et, amely szintén hernádi vállalkozás, egész Szabolcs megyében is­merik. A nyíregyházi keltető­állomáson lát napvilágot a naposcsibék hatvan százaléka, Innen látják el azt a kilenc termelőszövetkezetet, amely HUNNI AHIBRID szülőpárok nevelésével foglalkozik Ma­gyarország legkeletibb megyé­jében. Terjed hát hírünk, s öröm hogy okkal. M. Kovács Attila A Szegedi Paprikaíeldolgozó Vállalat körzetében nagy te­rületen, mintegy 8000 holdon termelik az idén a fűszernö­vényt. A piros őrlemény iránt ugyanis növekszik a kereslet a külföldi piacokon. A táj gaz­daságai több helyen megkezd­ték a paprikamag vetését az üvegházakban és fóliával vé­dett területeken. Az új idény­ben ösztönző árrendszer lép életbe. A mázsánkénti átvételi .árat 30.— forinttal -emelték., Ezenkívül holdanként ezer fo­rint növényvédelmi hozzájáru­lást kapnak azok a mezőgaz­dasági üzemek, amelyek 50 holdnál nagyobb területet hasznosítanak a piros kultúrá­val, és legalább 25 vagon ter­mést adnak át. Az ennél ki­sebb területen termelők -100 fo­rintot kapnak növényvédelmi hozzájárulás címén. További ösztönző kedvezmény», hogy kétszeresére emelték az osztá­lyozási, csipedési díjat, s a legújabb paprikafajták elit ve­tőmagját olcsóbban kapják a termelők.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents