Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

1972. FEBRUÁR 20.. VASÁRNAP 5 ru I «Ecrei kJCíHop A falánk óriás (Kertész László rajza) Itt a pályaválasztás ideje Zsámbék hívja a parasztfiatalokat Évekkel eaelött Zsámbék rue- ve árról volt ismert, hogy itt képezték az ország termelő­szövetkezeti elnökeit; a Felső­fokú Mezőgazdasági Techni­kumban is sok jó szakember végzett, ám ez a technikum megszűnt, illetve magasabb rangra emelkedett A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem üzemgazda­sági-üzemmérnöki szaka működik ma Zsámbékon — első al'Valommal 1972 júliu­sában végeznek üzemgazda­sági és üzemmérnökök. Páti Nagy 'Elemér egyetemi docens megfogalmazása szerint bevált gyakorlat, s a következő évek­ben is az a tervük, hogy az induló évfolyamokat elsősor­ban tehetséges parasztfiaita- lokfcal népesítsék be. Az el­múlt évek igazolták e törek­vés helyességét ugyanis a végzettek 90 százaléka terme­lőszövetkezetben helyezkedett el, s Páti Nagy Elemér meg­ítélése' szerint ftém kisebb sáá- 1 aalékuk ma" is órt'aöngóröt." Mivel a’ tsz-ek szakember- htánpótlása közös ügy, a . zsámbéki üzemmérnöki szak vezetője levéllel fordult a tsz­elnaköfchöz: a tagok érettségizett, vagy az idén érettségiző gyer­mekeinek továbbtanulásá­hoz nyújtsanak segítsé­get. Az oktatási idő három év most Zsámbékon, ahol már kö­zel három évtizedes múltra tekinthet vissza az agrárszak­emberek képaése-oktatása. k. n. Délszláv napok A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége dél­szláv napokat rendez május elsejétől kezdődően Pomázon. Az egy hétig tartó esemény- sorozaton a szentendrei járás délszláv népművészeinek elő­adásai mellett megtekinthetik az érdeklődők az ország más részeiből érkezők műsorait is. TAKSONY IV. szövetkezeti kórustalálkozó Ma délután öt órakor a taksonyi művelődési otthon­ban rendezik meg a IV. Pest megyei szövetkezeti kórusta­lálkozót. Szikszai Sándornak, az ÁFÉSZ Pest megyei szö­vetsége elnökének köszöntője után előbb a házigazda Tak­sony és Vidéke ÁFÉSZ férfi­kara mutatja be műsorát. Ezt követően a Tápiószele és Vi­déke ÁFÉSZ férfikara és női kórusa, a Nagymarosi Szövet­kezetek férfikara, a Pécel— Isaszeg ÁFÉSZ és a Péceli Szövetkezetek Petőfi Sándor férfikara lép színpadra. Meg­hívottként részt vesz a mű­sorban Gál Károlyné és Mo­zsár Imre népdalénekes, va­lamint a Kisdunamenti ÁFÉSZ és a kiskunlacházi művelődé­si ház népi tánecsoportja és népi zenekara. Falugyűlés után M esszi jövendővel komo­lyan vess öszve jelen kort... A Huszt utol­só sora jut az eszembe; amint egy falugyűlésről hazafelé tar­tok, a ködös februári estében. A járásban, a megyében, az egész országban, megtelnek a művelődési házak, az isko­lák, á tanácsházak és párthá­zak termei. Választásokra ké­szül a Hazafias Népfront, ez a nagy múltú mozgalom. Szá­mot adnak az elmúlt négy esz­tendő munkájáról. Az ered­ményekről, a gondokról. Fel­szólalnak a jelenlévők köziül hol sókan, hol kevesen, hol csak az elnöki asztal mögül kér szót valaki. De mind­ezektől függetlenül a felszóla­lások sokszor a tartahnas be­számolóknál . is érdekesebbek. Hol döcögve, 'a szavakat ke­resve, hol a felszólalás drukk­jával küzdve, hol simábban és gördülékenyebben szállnak e megvalósítások, az elnöki asz­talok felé. Tanácskoznak az „okos gyülekezetek”. A falu, a járás, néhol az ország gond­jairól, sorsáról, eredményei­ről beszélnek. Néha van. ben­nük szenvedélyesség, némi túl­zás is, de az okos megfontolt­ság jellemző mégis. Egy nép tanulja ismételten a szocialista demokráciát Kezdi egyre jobban érezni, s ami még ennél is több, meg­érteni, hogy az út amelyen el­indult, s amelyet önmaga tör maga előtt az egyetlen helyes HIBA, GONDATLANSÁG, FELELŐTLENSÉG MÉREG A LEVEGŐBEN A múlt év folyamán a Pest megyei KÖJÁL munka-egész­ségügyi csoportja 48 üzem 68 műhelyében megvizsgálta a le­vegőt. Mintát vett belőle, amit vegyészmérnöke azután labo­ratóriumban elemezett. Kide­rült, hogy a 68 ellenőrzött mű­helyből 42-nek méreggel szeny- nyezett a levegője. Ez a'magas robusza reggel hatkor indul Budapestről és este hatkor ér oda vissza. A szabad idő? Most fejezem be a kétéves szakállatorvosit az egyete­men. Ezen kívül néha szín­ház, mozi és természetesen a televízió. No,' meg kétheten­ként, az egyetem pinceklubja. Legalábbis addig, amíg a fe­leségem egyetemista. Köny­vek? Talán furcsállja, deigaz: egy fezemen meg tudnám számoTni, hány regényt: olvas­tam az elmúlt hét esztendő­ben. Arra már sem időm, sem energiám. Az építészmérnök • • Baracskai Zoltán a legidő­sebb négyük közül. Negyven­hét éves, tizenhét esztendeje szerzett általános építészmér­nöki diplomát a budapesti Műegyetemen. Egy- esztendeje dolgozik alkalmazottként a termelőszövetkezetben, és a több mint nyolcvanmilliós költségvetéssel épülő barom­fifeldolgozó és konzervgyár építésvezetője. Nagyon elfog­lalt ember, meg kell várni, amíg befejezi tárgyalásait a holland szakemberekkel, akik a feldolgozó gépi berendezé­seit szállítják ide rövidesen. (Csupán zárójelbén közli, két szakvélemény között, hogy ő volt a Berentei Vegyiművek építésvezetője is.) — Hogy miért jöttem eldol­gozni ide, a termelőszövetke­zetbe? Két oka is varr ennek. Az egyik: szeretem az egész embert kívánó, nagy felada­tokat. Ez az építkezés ezek közé tartozik. Nemcsak a nagysága miatt, hanem azért is, mert szerkezeti anyagában egészen újszerű: hűtőháza po- lisztirol gyöngybetonból ké­szül, Keczeli György építész­mémök újítása és Gyuris Gá­bor egyetemi sdjunktus tervei alapján. A másik: egy Kecske­mét környéki tanyán, töltöttem a gyermekkoromat, közelebb állnak hozzám a parasztembe­rek. Közöttük érzem igazán jól magam. Tegnap például az egyik építőmunkásom, Své- bis Pál bácsi azzal állít meg: mérnök elvtárs már ne hara­gudjon az okvetetleríkedésért, de napok óta csak azt számo­lom, hogy ezek a vékony tar­tóoszlopok elbírják-e ezt a hatalmas tetőzetet Hát ilyen emberekkel dolgozom én .együtt. Akik nemcsak a mun­kaerejüket hozzák el reggelen­ként ide, hanem a szívüket és a lelkűket is, mert a maguké­nak érzik azt, amit építenek. Ma divatos dolog a munkahe­lyi légkörről beszélni. Nos, az elmondott példa minden ez­zel kapcsolatos közhelynél beszédesebb. A közérzetem? Jó. A fizetésemre sem lehet panasz: havi négyezerötszáz és a feladatoktól függően öt­ven százalékig terjedhető pré­mium. A lányom az1 ősszel szerzett jogi diplomát, most jogász, havi háromezerért. A feleségem . főelőadó vóLt a Belkereskedelmi Miniszté­riumban, de, hogy már a lá­nyom is keres, otthon ma­radt. Nagyon ügyesen varr és köt: a lányomnak is, magá­nak is minden ruhát megcsi­nál. Nekem pedig pulóvere­ket, kardigánokat. Ez is ér annyit, mint amennyit kere­sett. Pesten lakunk. A gazda­ság mikrobuszával járóit léi reggelenként. Augusztusban próbaüzem, 1973-ban pedig ez az üzem a hatszorosára növeli a gazdaság termelési értékét, amely megközelíti majd az egymilliárd forintot. Kell en­nél szebb cél egy ember éle­tének? A ma mezőgazdasága alap vetően más, mint ami volt harminc, húsz vágy akárcsak tíz esztendővel ez­előtt. És ebben a változásban nagy szerepet kaptak és kapnak ezután is a falun élő, a faluért dolgozó diplo­más emberek. Prukner Pál számarány már önmagában is megdöbbentő, és akaratlanul is felmerül a kérdés, vajon mi­lyen lehet a tavaly meg nem vizsgált műhelyek levegője. A KQJÁL ugyan rendszeresen végez légszennyeződést ellen­őrző, vizsgálatokat, sokrétű fel­adatainak ez azonban csak egy része. Szűkös laboratóriumi viszonyai következtében sem képes többre, hiszen nagyon sok egyéb vegyelemzést is el kell végeznie. Használt a figyelmeztetés A levegő-ellenőrzést egyéb­ként egybekötik a műhely va­lamennyi vagy több dolgozója biológiai vizsgálatával, hogy megállapíthassák, Került-e szervezetükbe méreg, még ha a mérgezés tünetei nem is lát­szanak meg rajtuk. Természetesen léteznek elő­vigyázatossági rendszabályok, ezeket azonban nem minde­nütt tartják be. Amennyiben a KÖJÁL ellenőrzése nem álla­pít meg kifejezetten gondat­lanságot vagy felelőtlenséget, beéri figyelmeztetéssel, és megfelelő intézkedések foga­natosítására kötelezi a vállala­tot. Ez történt például a kiegé­szítő üzemként növényvédő- szer-csomagolással foglalkozó monori Kossuth Tsz-nél, ahol a szokásos ellenőrzéskor kide­rült, hogy harminc dolgozó kö­zül tíz szervezetébe felszívó­dott, a többiében nyomokban fellelhető a veszedelmes mé­reg. A megvizsgált levegő mé­regtartalma pedig kétszerese annak, amennyi még nem okozhat bajt. A csomagolás zárt géprendszerben folyt ugyan az üzemben, de a gé­pekből mégis mérges anyagok­kal telített por szivárgott ki. A vizsgálat eredménye: a mono­ri Kossuth Tsz a meglevőnél biztonságosabban működő kül­földi gépsort vásárolt, de csak azután, hogy ennek tervraj­zait véleményezésre bemutat­ta a KÖJÁL-nál. A Vizsgálat még tavaly, az év elején a gödöllői Ganz Árammérőgyár galvanizáló­üzemének levegőjében magas fokú krómszennyezettséget ta­lált. Rövid néhány hónappal később a KÖJÁL az utóellen­őrzéskor már külön krómozó­helyiséget és abban megfelelő körülményeket talált, s a leve­gő is elfogadható volt. Ólompor a cipőn Álljon itt a kifejezett gon­datlanságra is néhány példa: A budapesti Vnitechnika Ktsz sülysápi akkumulátorbontó üzeméből négy munkás ke­rült ólommérgezéssel kórház­ba— nemcsak a rosszul épí­tett, röyid és alacsony ké­ményből származó ólomgöz és ólompor miatt. Hanem amiatt is, mert a dolgozók munkájuk közben cigarettáz­tak, ettek anélkül, hogy a ke­zükről a hozzátapadó mér­gező port lemosták volna. Á művezetőnek a dolgozókat az óvórendszabályok betartására kellett volna köteleznie; mu­lasztásáért 500 forint bírsággal sújtották. Két ólommérgezés történt a törökbálinti Mechanikai Mű­vek fázisjavító-kondenzátor üzemében. A vizsgálat nem talált a műhely levegőjében olyan nagyfokú ólomszennye- zetsséget, ami ( a két munkás megbetegedését' indokolta vol­na. Viszont kiderítette, hogy a műhely padlóján nincs le­folyó és ezért nemhogy nap­jában többször, de egyszer sem lehet megfelelő alapossággal felmosni. A dolgozók utcai cipőjükben végzik munkáju­kat, amelyre a lépteik nyo­mán felvert por rátapad. Ott­hon azután, miközben cipő­jüket tisztogatják, beléleg­zik az arról felszállt ólom­port. Találtak is többük szervezetében ólomnyomokat és ezért megtiltották, hogy az illetőket ebben a műhely­ben foglalkoztassák. Az utó- vizsgálat mégis valemennyiü- ket ott találta. A műhelyve­zető ugyanis nem hajtotta vég­re a KÖJÁL határozatát. Emiatt ezer forint bírságot kellett fizetnie. És a felettesek? Kétségkívül helyes, ha a sza­bályok közvetlen megsértőit megbírságolják. Csakhogy ne­kik is vannak feletteseik, akik­nek, különösen mérgező anya­gokkal dolgozó üzemben, el- lehőrizni kellene az óvó­rendszabályok betartását. Fel­adatuk .ez is. Mert jóllehet az üzem , vezetőinek szemében a termelés központi kérdés, sem­miképpen sem ■ tekinthetik a termelő ember életét, egész­ségét, testi épségét mellékkér­désnek. Amelyik műhelyben szennyezett a levegő, ott a mű­helyi légkör is alighanem mé­reggel szennyezett. Szokoly Endre és biztos út: a szocialista haza útja. A vita a miérteken régen eldőlt A hatalom a nép kezében van. Most azon gondolkodunk, elmélkedünk és vitázunk, hogyan? E ho­gyanok apróbb és nagyobb mozaikkockáiból bontakozik ki a messzi jövendő. S ez ma­ga a politika. Veres Péter mondtá: „Meg kell tanulni népben és nem­zetben gondolkodni.’’ Ügy ér­zem, és egyre jobban megerő­sítenek e falugyűlések, hogy ez a gondolkodásmód egyre erősödik. A szocialista állam keretei, amelyeket már meg­alkottunk, most napjainkban mindjobban megtöltődnek az­zal a tartalommal, amit a párt a szocializmus alatt ért és gyakorol. Akik ma ezeken a falugyű­léseken felszólalnak, részben 'éltek az egyre távolodó múlt feudál-kapitalista Magyaror­szágában. Másrészük negy­venöt és ötvenhat után értet­te meg sorsunkat S ott van­nak a fiatalok is, akik számá­ra mindez csak a múlt. Az apák és nagyapák „meséje’’. Az iskolai tankönyvek anya­ga. Mégis három nemzed élv tart kifelé együtt a feudaliz­musból. Egy olyan nagy moz­galom ölelő karjai körött, mint a népfront, amelynek vezetője és része a párt. Nem kisebb dolgokról van. itt szó, mint a népi-nemzeti egységről, amely nélkül cél­jaink nem érhetők el. A mun­kásmozgalom egyik nagy vitá­ja eldőlt, és Leninnek lett iga­za: szövetségi politika nélkül nincs és nem is lehet szocia­lista társadalom. Ez az igaz­ság ölt testet a falugyűlések felszólalásaiban,' vitáiban is, akár’a jó ivóvízről, a terme­lőszövetkezetek jelen állapo­táról, a krónikaírásróil, a nyugdíjról vagy a gazdasági egyensúlyról is szóljanak az emberek. A kisebb és nagyobb kö­zösségek közös dolgai kapnak szót e fórumo­kon. Egyet akarnak, s azt jól és mindannyiunkért akarják. Éppen ezért is nem hiszek azoknak, akik a „privatizáló­dásról”, s valamiféle „elidege­nedésről” beszélnek. Még ak­kor sem, ha vannak „jelek”, amelyek ilyesmire látszanak utalni. E jelek eltörpülnek azok mellett a tények mellétt, ame­lyek közös dolgainkat igen­ük. A szocializmus közösség. A társadalmi osztályok és ré­tegek érdeloazonossága. Nincs ez másként most sem, mint an­nak idején volt, amikor nem­zeti függetlenségünkről folyt a vita. S minit ahogy a nem­zeti függetlenség sem az egyik vagy másik osztály rétegügye,' netán kiváltsága volt, hanem az egész nemzeté, ugyanúgy ma, a szocializmus ügye is az egész nemzet ügye. S ' ok szó esik manapság a társadalom szerkezeti változásairól. Az átré- tegződés jelenségeiről. Ezt a tényt nem lehet és nem is szükséges tagadni Egy egész nép tart kifelé a múltjából. Természetes, hogy osztályaink és rétegeink arculata válto­zik. A mi dolgunk azonban — s mi több:’a felelősségünk! —, hogy ez az arculat a szo­cializmus teljes arca legyen. Hogy ezen. nem megy az osz­tályokon, rétegeken belüli és körött! átmeneti érdekütkö­zések nélkül? Ellentmondá­sok nélkül? Tagadni felesle­ges volna. Éppen a népfront az a mozgalom, ahol ezek a feloldható ellentétek a felszín­re kerülnek vagy kerülhetnek. Lenn és fenn megoldást nyer­hetnek. Így válik a népfront a párt segítőjévé. Kis és nagy dolgokban. Olyan politikai fó­rumok teremtődnek így, ame­lyeken a különböző nézetek, elgondolások, tervek és vá­gyaik, mint erecskék ömlenek belé a nagy közös folyóba, s eggyé válnak vele. A szocialista demokráciát tehát nem elég akarni, rá csak igent mondani. Azt szün­telenül élni és tanulni kell. Jogok és kötelességek szün­telenül hátó összefüggő rend­szeréről van szó. Ahol a köte­lességek vállalása adja a jo­gokat. E falugyűlések azt mu­tatják, hogy az emberek kez­dik ezt az összefüggést mind­inkább felismerni. S ami eb­ben még inkább bíztató, hogy most már a maguk szellemi erejét, gondolatait is kezdik adni a közösségért. Politizáló kedvük a társadalom, a köz ügyei iránti érzékenységük is egyre nő. A szocialista de­mokráciában ez a fajta tett is kötelesség. A szocialista társa­dalom feltételezi, sőt elvárja tagjaitól politikájának alakí­tását. Nem elegendő a hallga­tólagos igenlés, ami mögött mindig meghúzódik olyan, ki nem mondott hátsó gondolat, hogy a politikát ott ;,fenn” csi­nálják. Inkább száz vitázó, mint egyetlen közömbös. Aki bírálja faluját, aki szó­vá teszi azt, ami valóban hi­ba, s meg is mondja, hogyan lehetne azon segíteni, az hasz­nál a falujának és bókol is ne­ki. Mert arra érdemesíti, hogy a közjó érdekében megmondja az igazat. A pártnak, a népfrontnak, a tanácsnak, s minden testület­nek és mindenkinek, akinek a vezetés kötelessége adatott, meg kell hallania és meg kell szívlelnie ezeket az igazságo­kat, A „közjó a legfőbb tör­vény”. Számunkra mindig is az volt. Ez mindenféle de­mokrácia alaptörvénye. Az más kérdés, hogy helyenként hogyan éltek vele a régmúlt és a közelmúlt történetében. Ez az eív azonban a maga tisztaságában ott van pár­tunk minden kongresszusának leglényegében. A közjó akarása azonban egyre dinamikusabban jut kifejezésre. Egyre több feltétel teremtődik meg számára. Gondoljunk csak arra, hogy az általános vá­lasztások során fizikai mun­kások, nők és fiatalok ezreit választották meg a különböző tanácsokba, a parlamentbe. Most ugyanez történik. Hatal­mas fiatal és friss erő áram­lik be a magyar közéletbe, amely helyzeti energiájánál fogva is tenni kíván és tenni akar. Amellett,' hogy most tanul politizálni. Viszonyaink­hoz és lehetőségeinkhez mér­ten „előtte a tér, előtte á pá­lya”. Nekünk, gyakorló és gyakorlott politikusoknak nagy a felelősségünk, hogy a köz­életben most induló ezrek hogyan akarják, s valóban akarhatják-e a köz javát? Ne feledjük a X. kongresszus ál­tal ránk rótt kötelességet; szocializmust kell építenünk magasabb fokon. S ezt csak velük együtt és általuk tehet­jük. Nem csupán értük, ha­nem általuk. Az ő közéleti, politikai jó munkájuk kell ehhez. ' ' M i minden van azonban a mögött, hogy az ő jó munkájuk? Azonkívül, hogy a gyárak munkapadjai és gépei mellett, a termelő- szövetkezetek földjein, a ter­vezőirodák rajzasztalainál és még annyi más helyen meg kell állniok a helyüket. De ott kell lenniük okos és jó szavaikkal, önzetlen tetteik­kel, példamutatásukkal vá­lasztott testületeikben is. Itt már a közéletet, a választóik politikai gondolkodásmódját kell alakítaniuk. Meg kell ta­nulniuk és tanítaniuk a „kor­mányzati gondolkodást”. Nagy munka ez? Igen az. De van hozzá egyre jobban formá­lódó olyan társadalmi közér­zet, amely telítve van o jó gbndok, az okos akarások él­tető oxigénjével. Két olyan pártkongresszus után vagyunk, ami mindezt adja, akarja és lehetővé is teszi. Mit is mondanak tehát ezek a népfrontot választó mostani falugyűlések a még néhol döcögő, de biztató közvetlen demokráciájukkal. Azt, hogy egy nép egyre jobban vallat­ja jelenét és e jelent kezdi összevetni a messzi jövendővel. J övök hazafelé a ködös feb­ruári estében egy falu­gyűlésről. Elmaradnak a falu főutcája higanygőzlám­páinak vakító fényei. Az or­szágút két oldalán még csen­desen nyújtóznak a barna szántások. Eszembe jut ismét az epigramma befejező sora: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül...” Antalfía Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents