Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-11 / 35. szám

2 ‘“zMíriap 1972. FEBRUAR 11., PÉNTEK FÓKUSZ Rágalomária A „KORREKT” angolszász diplomácia hátterébe nyújt be­tekintést az elmúlt napok pár eseménye. Mielőtt Sir Alec Douglas- Home brit külügyminiszter Bangkokba érkezett — II. Er­zsébet angol királynő kísére­tében —, három napot Indiá­ban töltött. Sajtóértekezletén Új-Delhiben nem feledkezett el arról, hogy ismételten ki­térjen a szovjet flotta jelen­létére az Indiiai-óceánon, és azzal érvelt, hogy Nagy-Bri- tanniának hasonló jelenléttel kell megvédenie a kereskedel­me szempontjából fontos ten­geri utakat, s eleget kell ten-> nie szövetségeseivel szemben fennálló kötelezettségeinek is. „Nem látnánk szívesen, ha a szovjet flotta monopol hely­zetbe kerülne az Indiai-óceá­non” — mondotta. A brit külügyminiszter szovjetellenes rágalmaihoz ezt követően csatlakozott Nixon amerikai elnök külpolitikai üzenetével. NIXON félreérthetetlenül ■utalt a kommunista világ egy­ségének megbomlásához kap­csolódó amerikai számítások­ra. Kijelentette, hogy a „béke irányában” tett pozitív lépé­sek időszerűvé tették a leg­magasabb szintű találkozást a 6zovjet vezetőkkel, különös te­kintettel a fegyverkorlátozás és a gazdasági együttműködés lehetőségére. Ezért kerül sor moszkvai látogatására. „Nem megyek naiv illúziókkal a májusi találkozóra, hanem bi­zonyos, józan várakozásokkal” — tette hozzá. Nixon szólt a két héten be­lül megkezdődő pekingi „bé- keutazásáról” is. Nagy fon­tosságú frontáttörésnek ne­vezte e látogatást, de hang­súlyozta, nem számít a mé­lyen gyökerező nézeteltérések azonnali megoldására, ám maga a .látogatás új kezdet, melyet konstruktív, eszmecsere követhet. LÁTSZÓLAG Nixon szavai ®z angolszász diplomácia kor­rektségére mutatnak, ám, hogy valójában Nixon mit is akar, azt valódi rágalomáriában mondta el a Washington Post február 2-d száma, melyet az Üj-Kína hírügynökség is is­mertetett. Eszerint az amerikai veze­tők abból indulnak ki, hogy a világon fenn kell tartani a hatalmi egyensúlyt. Ez ma­gyarázza vietnami politiká­jukat, s ugyanez vonul végig ,,a kínai sztorin”. 1969-ben a szovjetek meglehetősen köz­vetlenül puhatolózni kezdtek a Fehér Háznál, vajon be­hunynák-e a szemüket, amíg végrehajtják Kína nukleáris hatástalanítását. Nixon elnök éles elutasítással válaszolt, egyáltalán nem azért, mert illúziói voltak Kínával kap­csolatban, hanem, mert ez kedvezőtlen változást okozott volna a világhatalmi egyen­súlyában. A Washington Post szerint hasonlóképpen erő­egyensúly-megfontolások ját­szották a döntő szerepet Ni­xon kínai látogatásának meg­szervezésében. Ugyanattól a változástól tartanak a világ­hatalmi egyensúlyt illetően, mint három éve. így Nixon pekingi látogatásának igazi célja az lesz, hogy „elrettent­sen a Kína elleni szovjet tá­madástól”. Ezt a rágalmat zengi tehát most már nemcsak az ameri­kai. hanem a kínai sajtó is. ök tudják: 'miért... A. B. T. Losonczi Pá üzenete a párizsi indokínai világtalálkozóhoz Tisztelt elnök úr, Kedves barátaim! A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány, az egész magyar nép és a magam nevében fogadják szívélyes, forró üdvözletünket. Tisztelettel és örömmel kö- szöntjük a világtalálkozó min­den részvevőjét, az emberiség lelkiismeretének mcgszólalta- tóit, az indokínai béke megte­remtéséért küzdő népek képvi­selőit. Mélységes elismerésün­ket és jókívánságainkat küld­jük az agresszió ellen hősiesen harcoló indokínai népeknek, amelyek erejüket és vérüket nem kímélve küzdenek az amerikai agresszorok és csat­lósaik ellen. Ezekben a napokban as egész világ figyelme — indokína csataterei mellett — a ver- sailles-i palota tanácskozóter­mére irányul. A világ közvé­leménye olyan új kezdemé­nyezések elindítását várja az önök tanácskozásától, amelyek a harcos szolidaritás kifejezé­se mellett magasra emelik a népek tiltakozásának fáklyá­ját, felrázzák az emberiség lel­kiismeretét, és újabb határo­zott akciókra mozgósítják a békeszerető százmilliókat. A magyar nép az agresszió első pillanatától kezdve politi­kai, erkölcsi és anyagi segítsé­get nyújtott a vietnami nép­nek, s továbbra is minden esz­közzel támogatja igazságos, hősi harcát. Ennek jelentős megnyilvánulása volt a ma­gyar párt- és kormányküldött­ség közelmúltban lezajlott lá­togatása a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságban. Népünk és kormányunk szilárdan tá­mogatja a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány hét- és a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kilencpon­tos rendezési javaslatát és a Vietnamról folyó párizsi né­gyes értekezlet elé általuk ez év február elején benyújtott új békejavaslatokat. Követeljük, hogy távozzanak az agresszorok Indokínából, je­löljék meg a végleges és teljes kivonulás időpontját, szüntes­sék meg Thieu bábrendszeré­nek támogatását, és ne avat­kozzanak be az indokínai né­pek belügyeibe. Kedves barátaim! Történelmi fontosságú ta­nácskozásukhoz, nagyszerű küldetésükhöz az egész ma­gyar nép nevében sok sikert kívánok. Szilárd meggyőződé­sem, hogy az önök munkája jelentős hozzájárulás lesz az indokínai népek hősi harcának végső diadalához. ELHUNYT NYIKOLAJ KR/LOV Szerdán Moszkvában hosszú és súlyos betegség után 69 éves korában elhunyt Nviko- laj Krilov, a Szovjetunió mar- sallja, a stratégiai rakétacsa­patok főparancsnoka. Nvikolaj Krilov 1903. április 29-én született. 1919-ben, 16 évesen már a Vörös Hadsereg önkéntese és ettől kezdve éle­tét teljesen összekapcsolta a szovjet fegyveres erőiekéi. 1927-ben belépett a kommu­nista pártba. A második világ­háború alatt Ogvessza és Sze- vasztopoi védelmének egyik szervezője volt. A 62. hadse­reg törzsfőnökeként részt vett a sztálingrádi csatában, majd hadseregparancsnok lett. 1963- tól a stratégiai rakéta csapatok főparancsnokának és a honvé­delmi miniszter helyettesének tisztségét töltötte be. CSAK RÖVMN A svéd kiiliiévminiszter Moszkvában Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök (balról) — mellette Andrej Gromiko külügyminiszter — a Kremlben fogadta a moszkvai látogatásra érkezett Krister Wickman (jobboldalt, elöl) svéd külügyminisztert, aki mellett Gunnar Jarring, Svéd­ország szovjetunióbeli nagykövete látható. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK hibájából ismét megfeneklett a párizsi Vietnam-értekezlet munkája: Porter amerikai küldöttségvezető a csütörtöki 144. ülésen közölte, hogy mind­addig nem járul hozzá az újabb ülés időpontjának ki­tűzéséhez, amíg „fel nem mérhető” a versailles-i világ­értekezlet „légkörének hatá­sa”. ANVAR SZADAT egyipto­mi államfő, aki egyszersmind az Arab Szocialista Unió elnö­ke, egy héten belül összehívja a párt kongresszusát — közöl­te a csütörtöki A1 Ahram. BT AZ AFRICA HALLBAN Húsz ér óta először hagyta el a Hudson_ parti üvegpalotát az ENSZ „kormánya”, a Biztonsági Tanács. A világszervezet csúcs­szerve az ENSZ történetében először tartott ülésszakot Afrikában. Ez önmagában is je­lentőssé tette a múlt heti ülésszakot, s min­denképpen jelképessé. Az ENSZ tagállamai­nak mmtegy_ egyharmada afrikai ország, s a fekete földrész 40 állama joggal sürgette, hogy a világszervezet a helyszínen vitassa meg a kontinens problémáit. A BT 1946-ban Londonban, 1948-ban, 1951- ben és 1952-ben Párizsban ülésezett, s azóta mindig az ENSZ-székházban, a Manhattanon maradt. A múlt év őszén az Afrikai Egység Szervezetének elnöke, Muktár Üld Daddah mauritániai államfő javasolta, hogy a BT af­rikai földön vizsgálja meg a nemzeti felsza­badító mozgalommal és a gyarmati rendszer felszámolásával összefüggő kérdéseket, azt a mintegy 80 napirendi pontot, amely évek óta foglalkoztatja a világszervezetet. Ezt a kez­deményezést az ENSZ legutóbbi ülésszakán 36 afrikai állam közös javaslatban tette ma­gáévá, s a közgyűlés meg is hozta erre vo­natkozó határozatát. Csupán a gyarmattartó Portugália és a fajüldöző Dél-afrikai Unió szavazott nyíltan a javaslat ellen. A BT tel­jes gépezetével, 125 tagú titkárságával együtt átköltözött Addisz Abebába, az Afrikai Egy­ség Szervezetének székhelyére. Itt Halié Sze- lasszié császár vendégeként, az Africa Hall tanácstermében egy héten át tanácskoztak az öt nagyhatalom és a többi tíz BT-tag képvi­selői. Milyzn az afrikai tanácsülés mérlege? Ma­guk a legérintettebb felek, az afrikai delegá­tusok igen sikeresnek nevezték a határozato­kat. Igaz, konkrét intézkedéseket senki sem várt ettől az egyetlen ülésszaktól, de az af­rikaiak elérték céljukat: az ENSZ tekintélyé­vel támasztották alá a gyarmati rendszer teljes felszámolásának követelését, jelentős erkölcsi támogatást vívtak ki az afrikai nem­zeti felszabadító mozgalmak, számára, s olyan nyomást gyakoroltak az imperialista és gyar­mattartó hatalmakra, amellyel ezeknek a jö­vőben az eddiginél sokkal komolyabban kell számolniok. Sikeresnek mondották az afrikai küldöttek a tanácskozást elsősorban azért, mert az af­rikai országokat megosztó igen sok komoly probléma ellenére széles körű egység alakult ki közöttük; a kolonial izmus elítélésében Af­rika egyetért. Ennél is jelentősebb, hogy az ENSZ történetében először jelen voltak, fel­szólaltak és a harcukat támogató határoza­tokkal elismertetésüket is kivívták az olyan felszabadító mozgalmak küldöttei, mint a Mozambiki Felszabadítási Front, az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom, Portugál- Guinea és a Zöldfoki-szigetek Függetlensági Pártja A BT (hat nyugati ország tartózkodá­sa mellett) felszólította Portugáliát, biztosítsa gyarmati népének az önrendelkezési jogot, a világ népeit pedig felhívta, ne szállítsanak fegyvert Portugáliának, mert Lisszabon e fegyversaállítások segítségével folytatja gyar­matain az elnyomó politikát. A határozat egyértelműen jogosnak és törvényesnek is­meri el az angolai, mozambiki és guinea- bissaui felszabadító mozgalmak harcát. A legélesebb viták a rhodesiai fajgyűlölő rendszer megbélyegzése körül bontakoztak ki. A nyugati hatalmak igyekeztek „tompíta­ni” az afrikai delegátusok bírálatának hang­ját, azzal érveltek, hogy a brit-rhodesiai alku elítélése arra késztetné Nagy-Britanniát, hogy vétót emeljen a rhodesiai határozat ellen. „Nem azért jöttünk ide, hogy elkerüljük a brit vétót, hanem azért, hogy leszögezzük ál­láspontunkat — mondotta ezzel kapcsolatban a Szomáliái külügyminiszter. — Határozati javaslatunk az afrikai népek minimális kö­veteléseit tartalmazza.” Az afrikaiak nem voltak hajlandók csupán „sajnálkozni” a rho­desiai helyzet miatt, és kemény szavakkal el­ítélték a Smith-rendszer támogatását, a rho­desiai afrikai lakosság jogfosztottságának tar­tósítását. Igaz, a brit delegátus emiatt végül Is megvétózta a határozatot, de az afrikai küldöttek nyomban közölték: visszatérnek er­re a kérdésre, nem engednek álláspontjuk­ból. Az ülésszak mérlegét megvonva, Jakov Ma­lik, a Szovjetunió képviselője méltán hangsú­lyozta: „A gyarmatosítás elleni harc kérdésé­ben az ENSZ-en belül kialakult az antiimpe- rialista és anlikolonialista országok széles frontja. Ez az afrikai népeknek és barátaik­nak, a szocialista országoknak egyaránt sike­re”. Rudnyánszky István Brandt Párizsban Kétnapos eszmecserére, Pom­pidou elnökkel tartandó csúcs- találkozóra megérkezett Pá­rizsba Willy Brandt, az NSZK kancellárja. A felvétel az Orly repülőtéren készült. Brandt mellett Chaban Delmas francia miniszterelnök és Maurice Schumann külügyminiszter. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNALI BELÉPÉSRE KERES központi telephelyére, továbbá műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta, Fényeslitke) külszolgálatos munkakörbe: lakatos, vízvezetékszerelő, bádogos, esztergályos, asztalos, lemezlakatos, ív-, lánghegesztő, motorszerelő, csőszerelő, kazánfűtő szakmunkásokat, továbbá öltözőőröket, őröket és férfi segédmunkásokat. SZAZHALOMBATTAN MINDEN SZOMBAT SZABAD, Algyőn és Fényeslitkén dekádmunkarend van. MAGAS KERESETI LEHETŐSÉG! MUNKÁSSZÁLLÁS. ÜZEMI KONYHA VAN. A MUNKÁSSZÁLLÁS VIDÉKEN INGYENES. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzés. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83. vagy a vidéki munkahelyek vezetőinél. TÉL! VÁSÁR FEBRUÁR 7-TŐL 19-IG Női, férfi- és gyermekruhák, télikabátok, kötöttáruk, pamut és szövet méteráruk, fehérneműk és cipők nagy választékban, 30-40 %-OS ÁRENGEDMÉNNYEL KAPHATÓK A PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VALLALAT SZAKUZLETEIBEN Alekszej Koszigin szovjet kormányfő a Kremlben fogad­ta Krister Wickman svéd kül­ügyminisztert. A barátság és kölcsönös beszélgetésen megvitatták a kétoldalú kapcsolatok tovább­fejlesztésének kérdéseit, vala­mint a kölcsönös érdeklődésre számot tartó európai és más nemzetközi problémákat.

Next

/
Thumbnails
Contents