Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-11 / 8. szám

1972. JANUÄR 11., KEDD rt« HEGYEI s^Csrlap 3 Közepesen fejlett Szocialista brigádok (1.) . 4500 britód - 51000 résztvevő A gyermek ifjúvá serdül, ,majd felnőtt lesz belőle. Eh­hez — sok más feltétel ■ mel­lett — rendszeres és elegendő mennyiségű táplálékra van , szüksége. Az emberi szervezet s bármiféle más mechanizmus hasonlítgatása tévutakra visz, de példaként mégis fölhasz­nálható. Egy-egy ország gaz­daságának szervezete ugyanis végigjárja a növekedés külön­böző szakaszait, s hogy ezt megtehesse, „táplálékra’, a termelés növekvő mennyiségé­re van szüksége. Leírhatjuk tehát, hogy a világszerte hasz­nált fogalom, a gazdasági nö­vekedés nem más, mint a hosszú távú bővített újrater­melés. Ha ily’ gyorsan som­mázhattuk a lényeget, aligha bonyolult dologról van szó. A gazdasági növekedés azonban minden ország fejlődésének legbonyolultabb folyamata. Mérce, hosszú távra Egy vagy néhány esztendő nem szolgáltat reális alapot a növekedés mértékére; a kama­szok nagy többsége hirtelen nő meg, dé csak ettől nem lesz már felnőtt. A gazdasági nö­vekedést tsrtós folyamatként, hosszú távon lehet — helyes — értékelni. Mércéje a társa­dalmi össztermék és a nemzeti jövedelem emelkedése, de szemléletesebb, ha az egy főre jutó nemzeti jövedelem bővü­lésén mérjük. Utóbbinál maradva; hazánk­ban az egy főre jutó nemzeti jövedelem meghaladja a 803 dollárt, ami nemzetközi mé­retekben a közepes fejlettségű- országok között jelöli ki he­lyünket. A gazdasági növeke­dés üteme Magyarország ese­tében gyorsuló: 1950—1958 kö­zött évi átlagban 4,G, 1957— 1967 között 5,7, de *965—1970 között már 6.4 százalékkal nőtt az egy főre jutó nemzeti jö­vedelem. Ami a felszabadulás előtti többszöröse, mért akkor ez a mutató hosszú évek átla­gában 1,5 százalék volt. Jogos kérdés: egyáltalán miért fontos a gazdasági nö­vekedés mérése, számontartá­sa? Azért, mert a gazdasági növekedés hozza létre azokat az anyagi alapokat, amelyek a társadalom minden más tevé­kenységének szükségszerű -r- elengedhetetlen — forrásai. Mércéje a szocializmus és a kapitalizmus közötti gazdasági versenynek, ugyanakkor meg­mutatja az egy-egy országon belül követett gazdaságpoliti­ka helyességét és gyengeségeit, ezzel döntő tényeket szolgáltat a további gazdaságfejlesztési koncepciók kimunkálásához. Tényezők, összegezve .Mind hazai, mind nemzetkö­zi tapasztalatok alapján meg­állapíthatjuk, hogy a gazdasá­gi növekedés tényezőinek fi­gyelmen kívül hagyása az egyensúly megbomlásához, il­letve az egyensúlyzavarok fo­kozódásához vezet. Nem lehet tehát önkényesen, az objektív adottságoktól független növe­kedési iramot diktálni. Milyen főbb tényezők ját­szanak szerepet a gazdasági növekedésben, gyorsabb vagy lassúbb ütemében, esetleg megrekedésében ? Anélkül, hogy részletesebb taglalásba bocsátkoznánk, a következők; az anyagi javak termelésére fordított munká­éi ő mennyisége, a népesség növekedése mind termelői, mind fogyasztói szemszögből. Az anyagi javak termelésében részt vevők munkájának ha­tékonysága, a műszaki fejlő­dés, a termelőeszközök bőví­tése (beruházás), a munkafo­lyamatokban felhasznált ter­melési eszközökben elért meg­takarítás. Ezek a szükebb ér­telemben vett alkotóelemek. A gazdasági növekedésben ugyanakkor szerepet játszanak más tényezők is. így a termelő felhalmozás és az állóalapok hatékonysága, a népgazdaság szerkezetváltozásai, a tudomá­nyos kutatás, az oktatás (a munkaerő kvalifikáltsága), a földrajzi és a társadalmi kör­nyezet. E két utóbbinál ma­radva: a földrajzi környezet hatása fontos — hazánkban például a kibányászott szén át* lagosan 3400 kalóriás, a szén­bányászat vezető országaiban 6000 —, de elsősorban adott­ság, amely nem automatizmus­ként működik. Ami pedig a társadalmi környezet jelentő­ségét illeti: a szocialista orszá­gokban a gazdasági növekedés egyenletesebb, fejlődésvonala kisebb törésekkel tarkított, mint a tőkésállamoké, hogy csak egyetlen jellemzőt emel­jünk ki a társadalmi környe­zetből származó, s idevágó sok közül. Arányok, ésszerű mérlegen A hosszú távú bővített újra­termelésben — mint leírtuk — nagy szerepe van a foglalkoz­tatottságnak, s a nemzeti jö­vedelem felosztásának. Szilár- dak-e hazánk esetében a gaz­dasági növekedés ilyesfajta tényezői? Magyarországon a foglalkoztatottság magas, meg­felel a fejlett ipari országok­ban elértnek. 1950 és 1970 kö­zött a nemzeti jövedelem nö­vekedésének 20 százaléka a foglalkoztatás, 80 százaléka a termelékenység emelkedéséből származott. Az említett idő­szakban ugyanis az aktív kere­sők száma csupán 870 ezer fő­vel nőtt, ám ezen belül jelen­tős átrétegeződés ment végbe, a kevésbé termelékeny ágaza­tokból a termelékenyebb terü­letekre áramlott a munkaerő. E húsz év alatt az ipari fog­lalkoztatottak száma 797 ezer­ről 1 819 000-re nőtt, s míg 1950-ben az ipar a nemzeti jö­vedelem 26 százalékát állította elő, részesedése 1970-ben már 43 százalék volt. Ami pedig a nemzeti jöve­Tegnap reggel, még a hiva­talos idő kezdete előtt fiatal ember lépett be Tápiószele ta­nácsházának kapuján, egyene­sen a tanácselnök szobájába tartott, és leült a három hó­napja elárvult íróasztalhoz. Molnár János, az új elnök el­foglalta hivatalát. Elődje, Katona Antal, még múlt október közepén váratla­nul elhunyt. Sok esztendőn át állt a község élén, munkájá­val kiérdemelte a lakosság osztatlan megbecsülését. Ami­kor eltemették, mindenki azt mondta, nehéz lesz betölteni a helyét. Tanakodtak egymással a tanács tagjai, kit vagy kiket jelöljenek. Ezen töprengett a szelei pártvezetőség meg a Hazafias Népfront is, sőt úgy­szólván a nagyközség minden lakosa. Egységes vélemény volt: elnöknek csak helyben született és helybeli lakost vá­lasztanak. Pontosan ma már senki sem tudja megmondani, ki vetette fel először, hogy Molnár János alkalmas lenne az elnöki tiszt­re, de arra sokan emlékeznek, többek kifogásolták az életko­rát. Mindössze 33 éves, meg aztán csupán a legutolsó vá­lasztáskor került be a tanács­ba, sok tapasztalata még nem lehet a közügyekben. Az első meglepetés Most, hogy már ott ül az el* nöki íróasztalnál, Molnár Já­nos maga is elismeri, lesz mit tanulnia, hiszen mindössze né­hány hónapja kapcsolódott ,be a községi közéletbe. Puszta véletlen, hogy tavaly már­ciusban körzete tanácstagjeló- lő gyűlésére elment, életében akkor fordult meg először ilyen helyen. Hallgatta a fel­szólalásokat, esze ágában sem volt részt venni a vitában, az­tán egyszerre csak mégis be­szélni kezdett. Van a körzet­ben egy állami lakóház, annak tatarozását sürgették bérlői. Erre állt fel Molnár, és el­mondta, hogy a valóban rossz állapotban levő • épületért ma­guk a lakók is tehetnének va­lami keveset, ne várjanak mindent a közösségtől. Amint leült, mindjárt utána más emelkedett szólásra, és javasolta, jelöljék tanácstag­nak Molnár Jánost. A nép­front jelöltje ugyán más, de delem felosztását illeti, s ez napjainkban, a beruházások „túlfűtöttsége” és jogos vissza­fogása időszakában különösen aktuális: 1945 előtt a felhalmo­zás mindössze hat-hét száza­lékra rúgott. A felszabadulás után 18 és 30 százalék közötti értékeket találni, míg a leg­utóbbi években a felhalmozás és a fogyasztás aránya stabili­zálódott, a felhalmozás 22—24 százalékos részesedésével. A negyedik ötéves terv lényegé­ben hasonló megoszlást tart kívánatosnak: a felhalmozást 23—25 százalék között rögzíti. Szilárd alapokon nyugszanak tehát a gazdaságfejlesztési ter­vek, kiegyensúlyozott, tervsze­rű gazdasági növekedésre nyí­lik lehetőség. (Ezért, hogy a zavart okozó, egyensúlyt meg­bontó vagy gyengítő tényezők ellen a kormányzat határozot­tan lép fel: a holnapot védi vele.) S hogy érzékeljük értel­mét mindennek, váltsuk át fo­rintra az elmondottakat, ösz- szehasonlítható árakon számol­va 1960-ban 153 milliárd forint volt a nemzeti, jövedelem, s ebből a lakosság anyagi fo­gyasztása 114 milliárdot emésztett fel. 1970-ben a nem­zeti jövedelem 260 milliárdra rúgott, s ebből a lakosság már 178 milliárdot fordíthatott anyagi fogyasztása fedezésére, azaz 64 milliárddal többet, mint tíz esztendeje. A hosszú távú, bővített újratermelés ér­telme a közepesen fejlett or­szágok csoportjából a fejlett országok közé való átlépés cél­ja ugyanis nem más, mint a gazdasági növekedés erősítése, hétköznapibban szólva: az életszínvonal emelése. Mészáros Ottó úgy látja, Molnár alkalma­sabb. Erre azután úgy döntöt­tek, hogy legyen a választáson két jelölt. Persze, előbb azt is megkérdezték, elvállalná-e a jelöltséget. — Meglepett a kérdés — em­lékezik vissza most Molnár János. — Csak 1968-ban köl­töztem ide, az őrhegy útra, ak­kor lett kész a házunk. A kör­zet lakosságát is inkább csak látásból ismertem még. Soha nem törekedtem tanácstagság­ra. De ha egyszer a bizalom felém irányult, úgy éreztem, nem utasíthatom vissza a je­löltséget. Komolyan vette Azóta egyetlen tanácsülésről sem hiányzott, jóformán mind­egyiken volt mondanivalója. Nagyon korholyan vette meg­bízatását. így lett belőle egy­szeriben közéleti ember a köz­ségben. Ami azt illeti, egész Tápiószele ismerte azelőtt is. Tizennégy éven át, amíg két esztendeje abba nem' hagyta, dédelgetett középcsatára volt a helybeli futballcsapatnak. — Hívtak magasabb osztá­lyú csapatba, Szolnokra, Jász­berénybe is, de hű maradtam a csapathoz és Tápiószeléhez. Viszont a futballozás miatt, még ha akart volna, akkor se jutott' ideje a községi köz­ügyekkel foglalkozni. „Bejáró” Múlt hét közepéig a Budapesti Konzervgyárban Kőbányán dolgozott a karbantartó rész­leg esztergályosaként, váltott műszakban. Felesége az ÁFÉSZ-vendéglőben nagyon sokszor akkor dolgozott dél­után, amikor a férje is távol volt otthonról a gyárban. Kis­fiúk miatt ez bizony megne­hezítette az életüket. Janika azonban most már iskolás. A második meglepetés — Karácsony előtt egy na­pon a tanácsházára hívták. Terék József községi párttit­kár meg Zachalka Béla ta­nácstitkár legnagyobb megle­petésemre azt kérdezte tőlem, hajlandó lennék-e elvállalni az elnökséget. Nemet mond­tam, de nagyon rábeszéltek, hát három nap gondolkodási időt kértem, aztán meg határ­idő-hosszabbítást. Éjszakán­ként felébredtem, azon tépe­Az idei év tavaszán kerül sor a szocialista brigádvezetők országos értekezletére. Az ese­ményt a brigádvezetők válla­lati tanácskozásai előzték meg, amelyeken küldötteket válasz­tottak az ágazati konferenciák­ra, s az onnan delegált képvi­selők tanácskoznak majd az országos értekezleten. A vállalati tanácskozások Pest megyében is befejeződtek. Az eddigi tapasztalatokról, a szocialista brigádmozgalom helyzetéről Kovács István, a szákszervezetek megyei taná­csának titkára tájékoztat. — A szocialista brigádmoz­galom egyre hatékonyabb sze­repet tölt be gazdasági és tár­sadalmi fejlődésünkben. A bri­gádok, a dolgozók öntudatos kollektívái élen járnak a mun­kában; a termelésben, a mű­velődésben és a közösségi élet­ben a kölcsönös segítség elvét érvényesítik. A mozgalom fon­tosságát mi sem bizonyítja job­ban, mint pártunk Központi Bizottságának december elsejei ülése, amely részletesen foglal­kozott a mozgalom eredmé­nyeivel és meghatározta a tennivalókat is. • Hány brigád alakult a megyében és hányán verse­nyeznek? — A különböző vállalatok­nál nem egyformán csatlakoz­tak a mozgalomhoz. A nagy­üzemekben hagyományai van­nak a brigádoknak, másutt — elsősorban a sok telephellyel dolgozó üzemekben — most teszik a kezdeti lépéseket. A megyében csak azokon a mun­kahelyeken ismerjük a brigá­lődtem, merjem-e vállalni, öt nap múlva igent mondtam. Múlt héten, csütörtökön egy­hangúlag megválasztott a ta­nács. A konzervgyárban alapszer­vi titkár volt és az üzemi pártbizottság vezetőségi tagja. Érthető hát, hogy döntése előtt kikérte a gyár párttitkárának tanácsát. — Az egyik szemünk sír, hogy elhagysz minket, a má­sik nevet az örömtől, hogy olyan embert neveltünk, akii­ből egy nagyközség tanácsel­nöke lesz — mondta a párttit­kár, és biztatta, vállalja el a megbízatást. Molnár gondterhelt arccal ül az íróasztalnál. Tudja, nem kis dologra vállalkozott. Tá­piószele 5ü00 lakosú nagyköz­ség, ezernyi gonddal jár a ve­zetése. Lám csak, művelődési házát lebontották, az új építé­sének előkészítésére most ke­rül sor. Ezt a körülbelül négy és fél milliós beruházást neki kell már lebonyolítani. Aztán jövőre megérkezik a már meg­rendelt hidroglóbusz, és bőví­teni kell a vízvezeték-hálóza­tot is. — Zachalka Béla, a községi titkár segítségére számítok el­sősorban. Tudom, sok a tanul- nivalóm. Az általános iskolá­ban, az iparitanuló-iskolában tiszta kitűnő voltam mindig, és az öthónapos pártiskolát is kiváló eredménnyel végeztem el. Nem félek a tanulástól. Nincs semmi dicsekvés a hangjában, érezni belőle azon­ban, hogy ugyanezt, saját ma­gát biztatva sokszor elmondta önmagában. Rövidesen *a- nácselnöki tanfolyamra megy, ősszel pedig középiskolába iratkozik, a tanulás lesz má­sodik műszakja. Fiatal ember lép be. kezében néhány akta. Zachalka Béla, a titkár. Kezdődik az elnök első munkanapja. Ha most nagy magabiztonsággal, fennhéjáz­va ülne az íróasztalnál az új tanácselnök, nem mernénk le­írni, hogy a műhely után a hi­vatalban is bizonyára jó mun­kás lesz Molnár János. De mert saját kételyeivel küsz­ködve edzi magát az új -él- adatokra, le merjük írni. Szokoly Endre dók számát, ahol szakszervezet is dolgozik. A termelőszövet­kezetekben levő brigádok a területi szövetségekhez tartoz­nak. így tehát csak hozzáve­tőleges számot mondhatok, mert a gyakorlatban ennél jóval több van. Az SZMT nyilvántartása szerint négy és fél ezer brigád versenyez öt­venegyezer részvevővel. • Vannak fehér foltok a me­gyében? — Előfordul, hogy nagy ipa­ri vállalatok egyes üzemrészei­ben nincs szocialista brigád, így a verseny nem terjed ki a vállalat egészére. Hiányzik a szocialista brigád a tanácsi költségvetési üzemek egy ré­szénél is. • December 15-e volt a ha­tárideje a szocialista brigádve­zetők vállalati tanácskozásai­nak. Hogyan értékeli az ott elhangzottakat? — A tapasztalatok igen ked­vezőek. Jónéhány értekezleten vettem részt. Az elhangzott be­számolók, a vitaindító előadá­sok megfeleltek a célnak, eze­ket úgyszólván mindenütt a gazdasági vezetők tartották. A nagyarányú aktivitás és a fel­szólalások mondanivalója azt bizonyította, hogy a brigádve­zetők felkészültek az értekez­letekre, bátran bíráltak és sok javaslat hangzott el a mozga­lom fejlődése érdekében. A legnagyobb eredménynek azon­ban azt tartom, hogy ezek a tanácskozások nem panaszna­pok, hanem munkaértekezletek voltak. • A gazdasági vezetés tá­maszkodik a brigádok munká­jára, aktivitására? — A brigádvezetői értekezle­teken ott voltak a gazdasági vezetők, s ez bizonyítja, hogy fontosnak tartották az ese­ményt, A vállalatok jó részé­nél számítanak a brigádokra, igyekeznek anyagilag, erkölcsi­leg elismerni munkájukat. Van azonban olyan példa is, hogy egyes középvezetők nem kielégítően foglalkoznak a bri­gádokkal. Másutt nem terem­tik meg a műszaki-technikai feltételeit annak, hogy a vál­lalásokat testesíthessék. Pedig minden szinten a vezetés ré­szévé kell tenni a munkaver­seny irányítását, szervezését. • Tapasztalható-e fejlődés a brigádoknál a korábbi évekhez képest? — Eredménynek számít, hogy a vállalások konkrétab­bak, jobban mérhetők s a vál­lalatok terveihez igazodnak. A A KISZ, az ifjúság képvise­lői még ma sem vesznek részt a fiatalság társadalmi súlyá­nak megfelelően a választott testületek munkájában — ál­lapította meg a közelmúltban a KISZ KB intéző bizottsága, megvizsgálva az üzemi és a szövetktezeti demokrácia fej­lesztésével kapcsolatos teen­dőket. Felmérésük szerint az elmúlt esztendőkben örvendetesen megnőtt a fiatalok közéleti aktivitá­sa. Az ifjú nemzedék mind na­gyobb részt kér üzeme, válla­lata irányításából, a kollektív ellenőrzés gyakorlásából, a gazdasági-termelési feladatok megtervezéséből és végrehaj­tásából, a dolgozókat érintő fontos anyagi, szociális és kul­turális kérdések eldöntéséből. Tenni akarásukra már sok he­lyen építenek, képviselőiket mind nagyobb számban hív­ják meg döntő fontosságú ta­nács! ozásokra, javaslataikat, indítványaikat egyre több vál­lalatnál és üzemnél veszik fi­gyelembe. A kialakult helyzetet azon­ban csak tendenciájában lehet I pozitívan értékelni •— húzta I mennyiségi helyett a minőségi munka szemlélete került elő­térbe. A brigádmozgalom elő- segítője a vezetői utánpótlás nevelésének, több brigádveze­tő és tag felelős gazdasági és társadalmi posztra került a megyében. A közösségi szel­lem, a hármas jelszó követke­zetes megvalósítása tapasztal­ható egymás megbecsülésében, segítésében. Vezető szerepet töltöttek be a kollektívák a televíziót, villanyt minden is­kolának akcióban, nagy össze­gekkel segítették Vietnamot. Több brigád olyan vállalást tett, hogy támogatják a fiata­lokat a szakmai ismeretek megszerzésében, a nyolc álta­lános elvégzésében. • Miben kell előrelépniük, milyen negatív jelenségek ta­pasztalhatók a mozgalomban? — A legjellemzőbb, hogy a a munkabrigádokkal, a szocia­lista brigádok utánpótlásaival nem foglalkoznak eléggé, né­hány ( vállalatnál egyáltalán nincs' munkabrigád. Helyen­ként nem tisztázott az anyagi ösztönzésre fordítható össze­gek forrása sem, pedig nyil­vánvaló, hogy a brigádokat a vállalati alapokból kell dotál­ni. Sok a félreértés a társadal­mi munka meghatározásában is. Itt jobban kellene differen­ciálni, mert a nők családi kö­rülményeik miatt nem vállal­hatják ugyanazt, mint a fér­fiak. Néhány helyen társadal­mi munka címén udvartakarí­tást végeztetnek műszaki, al­kalmazotti brigádokkal. Véle­ményem szerint jobban kell ismertetni a munkaversennyel kapcsolatos rendeleteket is, miért ha egy brigád az elő­zőekhez képest alacsonyabb címet kap, visszaminősítésről beszélnek. — S végezetül hadd hívjam fel a figyelmet a-Központi Bi­zottság ülésének anyagára, amely hangsúlyozza, hogy a brigádvállalásoknak összhang­ban kell lenniük a népgazda­ság előtt álló feladatokkal. Ép­pen ezért rendkívül fontos a munkaverseny propagandája: folyamatosan és széles körben népszerűsíteni kell a jelentős kezdeményezéseket, hiszen a munkaverseny-mozgalom hoz­zájárul szocialista építőmun­kánk eredményeihez, a negye­dik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításához. Soós Ibolya alá az intéző bizottság állás- foglalása —, mert a munkahelyek, szövetke­zetek égy részénél az ifjú­ságot csupán szűkebb ér­telemben érintő kérdések vitájára hívják meg. Komoly gondot okoz, hogy akacnak vállalatok, szövetke­zetek, amelyek megsértik az üzemi demokráciát, ahol a gaz­dasági vezetők nem köteles­ségnek, hanem szívességnek tartják a dolgozók meghallga­tását. ahol tagadják az egy­személyi felelősség, illetve a demokrácia összeegyeztethétő- ségét. A KISZ-szervezetekne.i mindent meg kell tenniük, hogy megkapják képviseleti jogukat a „közvetett demok­rácia” fórumain, bekerüljenek a vezető testületekbe. Az ifjúsági szövetség vezető testületé az üzemi és a szövet­kezeti demokrácia fejlesztésé­ről szólva, határozatában a többi közt leszögezte: a KISZ- nek nevelőmunkája során fontos feladata, hogy az ifjúság, -körében helyes képet álakítson ki a mun­kahelyi demokráciáról. Különös gondot kell fordítani a jogok és kötelességek meg­ismertetésére, egységére. TÁPIÓSZELE Egy elnökválasztás története Nem szívesség a dolgozók véleményének meghallgatása Az ifjúsági szövetség határozata a munkahelyi demokrácia fejlesztéséről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents