Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-11 / 8. szám
4 rest MEGYEI TV-FIGYELŐ szegték, mert a meglepetés örömétől fosztottak ,meg, örültünk az Angela Davis- összeállításnak, mert a napi hírek óhatatlan felületességén túlmutatva, kevésbé ismert összefüggéseket tárt a nézők elé: erre a műsortípusra nagy szükség van. Soha ilyen hosszú rövidfil- tnet! — kiálthattunk fel a Nászéjszaka című angol tévéfilm végén. A nácizmus és a katonai szellem, továbbélésének e sematikus, avatag, nyúlós bizonyítgatását kár volt megvásárolni, mert inkább helyes megállapítások lejáratására volt alkalmas. Jeles irodalmi művek tévéadaptációi nagy számban kerültek a ■ hét végi műsorba. Charlotte Bronté és Mikszáth mellé — a Michal úr kaland- jai-val — ezúttal Sienkiewicz is felzárkózott. A „jóból is megárt a sok” szólását mégis érvénytelennek éreztük, mert a maga nemében valamennyi produkció színvonalas, arányos adagolásban él a kaland, a humor, á romantika eszközeivel. Különös örömünkre szolgál, hogy a hazai vállalkozás, A fekete város a második részben is tártja jó formáját, László Gyula. A Magyar tudósok-sorózat (szerkesztő-rendező: Kardos István) egyike a televízió legjelesebb vállalkozásainak : élő arcképcsarnok, mely érdekessége mellett — kivételes egyéniségek bemutatásával — példaképül is szolgál, ábrándozás helyett követésre, erőink megfeszítésére sarkall. Az erdélyi származású kiváló őstörténész közismert és népszerű munkássága mellett másik ihletforrása, a képzőművészet is az érdeklődés fényébe került. Kiderült a filmből, hogy a sokoldalúság nem vezet okvetlenül szétfor- gácsolódáshcte, ellenkezőleg: a szellemi „kiegészítő sportág” művelése sajátosan csendül össze az élethivatással, jelen esetben a művészi rajzkészség a sírfeltárások munkájával. A széles baráti kör megidézése pedig olyan vonzó szellemi szférát varázsolt elébünk, mely felért hazai kulturális életünk vázlatosságában is életszerű körképével. A befejezés ugyan ünnepélyesebb volt a kelleténél, de a „kétlelkű” művésztudóssal való megismerkedés örömét ez sem csökkentette. Az Őrök férj. „Dosztojevszkij ürügyén”: ez a meghatározás illik a Stanislav Barabás átdolgozásában és rendezésében bemutatott filmre. Mert ebben az adaptációban a regény inkább ugródeszka gyanánt szolgált, hogy általa a modern filmnyelv némelykor keresett, öncélú, sőt önmutogató „hullámaiba” vethessük magunkat. Így aztán már nem volt Dosztojevszkij, de még nem lett öntörvényű alkotássá — a kettő között rekedt meg, akár egyik hőse, az örök férj a maga folytonos bizonytalankodásában. Mindez nem akadályozta meg a kitűnő Jozef Kronert és a nálunk kevésbé ismert..Günter Mackót a főszerepek erőteljes megformálásában. Ha Dosztojevszkijről van szó, jobban kedveljük a talán kevésbé eredeti, de az írót hívebben felidéző alkotásokat. Röviden. A Kriminális! címen bemutatott hazai krimiparódiák (külföldről) hozott anyagból készültek — a lelőhelyek ismertek — másodrendű kivitelben. A nagyon is sejthető csattanók kedvünket a folytatás iránti jogos bizalmat előlegezve. A ma délutáni üzemi tíz percben az Evőeszközgyárral ismerkedhetünk, majd a híres lengyel Mazovjsze-együttes mutatkozik be filmen. Este Moliére klasszikus műve, A képzelt beteg tévéjáték-változatát láthatjuk Egri István rendezésében, Bessenyei Ferenc főszereplésével. Szerdán Solohov egyik háborús novellájából, a Doni elbeszélésből készült magyarul beszélő szovjet film a főműsor. Ettől a naptól kezdve a műkorcsolyázó Európa-bajnokság versenyszámait is közvetítik az esti órákban. Csütörtökön a kísérleti műsorban már sugárzott Osborne-tévéjáték, A legutolsó kerül a szélesebb nyilvánosság elé, utána Reich Károly grafikusművész kiállítására látogat A tv galériája. Pénteken a Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes afrikai —közel-keleti útjáról készült riportfilmet és a Pesti Színházból közvetített Juliu Edlis- drámát (Hol van a testvéred, Ábel?) ajánljuk az olvasó figyelmébe. Lehotay-Horváth György öbrazcov az Ódry Színpadon Szergej Obraz- cov világhírű szovjet bábművész koncertműsort adott az Ódry Színpadon. A képen a Muszorgszkij Altató dalára komponált jelenetben. PETROVACZ ISTVÁN Zsák a foltját 7. OKTÓBER huszonötödikén a húszperces szünet után Körmendi a lépcsőház első eméleti fordulójában bevárta Laczkót. — Pajtás! — Körmendi izgatottan toporgott. Pár hónapja-növesztett, rövidre nyírt bajusza csücskében izzadtság- csepp gyöngyözött. — Pajtás — ismételte, s megragadta Laczkó mellén a zakót. — Nem gondolod, hogy nekünk is kellene fogalmaznunk egy nyilatkozatot? — Nyilatkozatot? — csodálkozott Laczkó. — Amiben leszögezzük, hogy egyetértünk a változásokkal. — A változásokkal — ismételte mechanikusan a másik. — És a párt régi, bevált politikájával. — Most melyikkel értünk egyet? — húzta fel a szemöldökét Laczkó. — Fogalmazás kérdése — legyintett a bajuszos. — A lényeg, hogy egyetértünk És hogy nyilatkozunk — tette hozzá később. — Azt hiszem, felesleges, — Nézd, te vagy a párttitkár, te biztosan jobban értesz az ilyesmihez. Bár ez az egész, hogy úgy mondjam, már régen nemcsak pártügy. Pesten mozgolódik a fiatalság. A kartársak itt is tőlünk, fiataloktól várják a cselekvést. Géder, a földrajzos tűnt tel a lépcső alján. Körülnézett, hangját suttogóra fogta. — Tudtok Valamit? — Amennyit te is — sietett a válasszal Laczkó. A múlt évben végzettek közül ők hármían kerültek a belvárosi kettes számú általános iskolába. Körmendi magyart tanított az ötödikekben és a hatodikban, Laczkó oroszt a nem tagozatos osztályokban. Géder földrajzot. Kívülük még egy fiatalasszony tartozott a testülethez, aki éppen szülési szabadságra készült, a napközis tanítónő. A többiek mind idősebbek, az ötven körül, sőt öten túl a. nyugdíjhatáron. — Nyilatkozunk? — sürgette a döntést Körmendi. — Akarod, én megfogalmazom. — Engem nem érdekel! — rántotta ki zakója szárnyát Körmendi ujjai közül Laczkó, s továbbment. — Ennek meg mi baja? — nézett utána megütközve Géder. LACZKÓ VALAHOGY képtelen volt felfogni, ami a legutolsó napokban történt. Itt, a határszéli kisvárosban látszó* lag semmi nem változott. A húsgyáriak három műszakban dolgoztak, a boltok nyitva voltak, az iskolából nem hiányoztak többen, mint szoktak. Csak a rádióból értesültek egyre aggasztóbb eseményekről. Huszonhatodikán két órája volt, nyolctól tízig. Tíz után vette a felöltőjét, s elindult a pártbizottságra. Hátha ott többet tudnak. Átvágott a városi parkon, s befordult a főutcába. S mindjárt a saroknál megtorpant. A pártbizottság . épülete előtt vagy százötvenen-kétszűzan tolongtak. Ordítozva hadonásztak, öklüket rázva az épület ablakai felé. Hazament. Háziasszonya nem volt otthon. Fölkapcsolta a konyhában a rádiót, s lehe- veredett az ágyra. A város szélén lakott, L alakú régi parasztházban, albérletben a gang végében. Ablaka az udvarra nézett. Kint már szürkült, amikor valaki megkocogtatta az ablakát. Elhúzta a sűrű szövésű csíkos vászonfüggöny szélét. Az ablak alatt Körmendi ágaskodott. Ajtót nyitott, hellyél kínálta. — Pajtás! — Körmendi az ujjait ropogtatta. — Én jót akarok neked, elhiheted. Ha rám hallgatsz, holnaptól nem mutatod magad az iskolában. Amíg a dolgok tisztázódnak. Az oroszt úgyis eltörlik, kár lenne az embereket tovább ingerelni vele. Laczkó Körmendi karjára tette a kezét.-í Megmondanád, kiN küldött? A hangja barátságtalan volt. A bajuszos megütközve meresztette rá a szemét. — Magamtól jöttem ... Te még nem tudhatod ... Az egyes iskola igazgatóját leütötték. Világos nappal, az utcán. Az újság szerkesztőjét elvitték. Beszélik, Van egy lista ... — Azt hiszed, begyulladok? I 1972. JANUÁR 11., KEDD Fővárosi színházi esték A szecsuáni jólélek nemzeti színházi bemutatója Befejeződött ♦ a színjátszó fesztivál Dunckesziek Lillafüreden Utolsó napjához érkezett szombaton a Kazincbarcikán rendezett első országos színjátszó fesztivál. Az egyhetes rendezvény-sorozaton az ország különböző részéből érkezett 30 öntevékeny együttes mutatta be a színjátszás csaknem valamennyi műfaját felölelő műsorát. A rendezvény során a résztvevő csoportok felkeresr ték többek között a sajóvölgyi bányásztelepüléseket, ellátogattak Miskolcra és Özdra, szombaton pedig a tatabányai Bányász és a dunakeszi együttes a lillafüredi Palota Szálló üdülőinek mutatta be Búcsúzóul című műsorát. A produkciókat Debreczeni Tibornak, a Népművelési Intézet előadóművészeti osztálya vezetőjének elnöklete alatt működő 15 tagú zsűri bírálta el. A díjakat vasárnap adják át. A barokk zene napjainkban soha nem látott népszerűségnek örvend. Századunk zaklatott, hajszolt tempójából sokan menekülnek a régebbi századok muzsikájához, ott keresve megnyugvást, felfrissülést Bizonyára ennek tulajdonítható az az érdeklődés is, amely a barakk kor legjellegzetesebb hangszerét, az orgonát övezi. Ennek a hangszernek egyik kiváló művésze a váci Lehot- ka Gábor, aki már országunk határain túl is jelentős hírnévre tett szert Diplamakon- certjével 1963-ban a kritikusok legnagyobb elismerését vívta ki. Első sikereit barokk mesterek — elsősorban Johann Sebastian Bach — műveinek tolmácsolásával aratta Két önálló Bach-lemeze nagy példányszámban fogyott éL, és Buxtehude Daquin és Pachel— szakította félbe Laczkó. — Ha csak ezért jöttél... Az ajtóra mutatott. KÖRMENDINEK torkán akadt a szó. Felállt, elindult. Az ajtóból visszafordult: —Pajtás, nekem elhiheted... Nem fejezte be a mondatot. Arcát elöntötte a vér. Kifordult a szobából. Kint nagy zajjal csapta be a vaskaput. Azután csend lett. Hosszú, süket csend. Kár volt Körmendit kidobni, gondolta meg magát később Laczkó. Nem jöhetett rossz szándékkal. Egyszerűen figyelmeztetni akarta. Ha igaz, amit az egyes számú iskola igazgatójáról meg a szerkesztőről mondott... De hiszen ilyen alapon bárkit elvihetnek. Öt is. Aztán legyintett. Mért vinnék el? Hova? És ki? Kinek érdeke ez a zavaros állapot? Ki, kik izgatják az embereket? Hányah vannak? Honnan szereztek fegyvert? És mit csinálnak a rendőrök? A katonaság? Pesten? És itt... MAJD HOGY EGY KICSIT jobban belegondolt a dologba, eszébe jutott, hogy itt a fűútvonalaktól félreeső kisvárosban nincs is katonaság. Rendőr is ha két tucat van. S talán már azok is átálltak. Reggel a tanáriban nyíltan beszélték, hogy Pesten a rendőrök és katonák közül többen átálltak. Nem igaz, próbált szabadulni a gondolattól. Mégsem tudott megnyugodni. Mi lesz, ha érte is jönnek? Körmendi azt mondta, van egy lista... Ruhástul feküdt le az ágyra. De percenként felriadt, nem tudott elaludni. (Folytatjuk) BERTOLT BRECHT a színházat elsősorban politikai fórumnak tekintette. Számtalan drámájából mint építőkockákból állítható össze a népet elnyomó, kizsákmányoló társadalom szinte minden ismérve, jellemző tulajdonsága. Drámái művészi erejű agi- tgtív, politikai szózatok, az író egy percig sem andalítja el azzal a nézőt, hogy csupán játszanak neki. A színészeknek maguknak is bírálatot kell mondaniuk szerepeikről, amelyek már eleve olyanok, hogy bírálni valók. A rendezőnek — olvasható ki Brecht darabjaiból — nem szabad elhitetnie a nézővel, hogy akár egy szereplővel is azonosuljon. Szemlélje csak hideg fejjel, gondolkozva, önmagától elidegenítve a játékot. Ez a Brecht-féfle „elidegenített” politikus színház, amely a társadalom közvetlen megváltoztatásának igényével lép fel. A SZECSUÁNI JÓLÉLEK című darabban a szerző színbel műveiből készült felyétele a montreali világkiállítás legsikeresebb xnaigyar lemeze volt. Lehotka — felfedezve hangszerének új lehetőségeit — rájött, hogy az orgonán nemcsak a barokk zene szól szépein, hanem korunk zenéje is'— és elszegődött a kortárs zene szószólójául; Egyedülálló vállalkozásba kezdett: a Zenei Heteken önálló estet adott mai magyar szerzők műveiből. A hangverseny nagy közönség- sikere és sajtóvisszhangja igazolta vállalkozását. Ö maga így nyilatkozott új „területéről”: — Minden hangszer annyit ér egy adott korban, ameny- nyire a kortárs szerzők becsülik. Szeretném elemi, hogy hangszerem teljes megbecsülést szerezzen a mái zenében is. Ehhez mindenekelőtt a szerzők érdeklődését kell felkelteni a hangszer iránt. Véleményem szerint az orgona rendkívüli színgazdagsága és változatos játéktechinikai lehetőségénél fogva alkalmas a mai muzsika legkülönfélébb effektusainak visszaadására. Az orgonamuzsika iránti nagy érdeklődés serkenti napjainkban a szerzőket új alkotásokra. Megszólaltatásukkal tovább szeretném ösztönözni a zeneszerzőket, hogy gazdagítsák a hangszer irodalmát. A hangverseny műsorának ösz- szeállításával a mai magyar orgonamuzsika legszélesebb skáláját igyekeztem bemutatni: Kodály Zoltán, Kadosa Pál, Sári László és Ligeti György műveiveL Külön figyelmet érdemel Sári László Nersetti című műve, amelyben az orgonához ütőhangszerek társulnak kíséretül, s ez az összeállítás igen érdekes effektusok megszólaltatására nyújt lehetőséget. Egy technikai érdekesség: Ligeti György Volumina című művének külföldi előadásain több orgona elektromos szerkezete elégett, olyan nagy megterhelést igényel. — Mik az elkövetkező tervei? — Az őszi hangverseny nagy sikere után Győrből, — a kortárs zene fellegvárából — is kértek tőlem teljes modern estet. Tavasszal Drezdában játszom Kadosa Pál és Ligeti György műveit. Ezenkívül a Hanglemezgyártó Vállalat is tervez önálló lemezt ezekből a művekből Korda Ágnes házról vallott nézeteinek minden programpontja pontosan érzékelhető. Az író sajátmagának. feladott képletet old meg: lehet-e a kapitalizmus körülményei között valaki jó? Egyenletként adja meg a választ: a lehető összes tényezőket számba veszi, megvizsgálja és kimondja, hogy senki sem jó. Miért? Mert, ha valaki a jóságra törekszik, tönkremegy, éhenhal, elpusztul. Törvényszerű: mindenki a jó ellenére cselekszik, hogy létét biztosítsa. A főhős, a szerencsétlen prostituált lány az egyedüli jó lélek Szecsuánban. (Ez a kínai környezet egyébként csak ürügy az európai kapitalizmus leleplezésére.) Az író próbát tesz a lánnyal, szerencsével különböző forrásból származó pénzhez juttatja. Lássuk, mi az eredmény? A jóléflek-lány trafikot nyit, de tönkremegy, mert rokonai, barátai, ismerősei, akiknek nincs hol lehaj- taniok a fejüket, beszállásolják magukat a kis trafikba. A lány szerelmes lesz, az állástalan fiatalember arra akarja felhasználni, hogy pénzzel megszerezzék a hőn óhajtott postarepülő állást. A lány észreveszi, hogy mindenki kihasználja, de tudja, hogy akik így cselekszenek, nem tehetnek mást sanyarú körülményeik között. Mégis időnként felülkerekedik másik énje: ha nem akar elpusztulni, nem segíthet mindenkin, ezért időnként rossznak is kell lennie. Ilyenkor férfiruhába öltözik, a lány nagybátyjaként mutatkozik be, hogy kapitalistához híven intézze az ügyeit. Végül már alig tud kivetkőzni ebből a másik énjéből, mert fél a pusztulástól, fél attól, hogy születendő gyerekével éhenhal. A tanulság: az egyetlen szecsuáni lélek sem lehet büntetlenül jó, mert a körülmények ezt állandóan megkérdőjelezik. MAJOR TAMÁS RENDEZÉSE hű Brecht teóriáihoz. Egyenletesen színvonalas előadást hozott létre. Sikeresnek bizonyult az a törekvése, hogy a különböző típusú figurákból egyéni jellemvonás nélküli alakokat teremtsen. így jellegzetes körképet kapuink, a kapitalizmus által ^nyomorított külvárosi tömegek — munkások, kisiparosok, kiskereskedők, lumpen elemek — képét, s az őket kizsákmányolok tipikus figuráit. A rendező nem javíthatott a darab hibáin^ amelyek napi politikummal való azonosulásból fakadnak. Major igyekezett elkerülni a bajt: nehogy sémává váljon a brechti típus- és modellábrá- zolás. Nem az ő hibája, hogy ez — már-már történelmi társadalmi körülmények köpött — nem eléggé sikerülhetett. Mindenesetre az előadás így is mozgósító erejű, megkapó jelenetekre épül. TÖRŐCSIK MARI A FŐSZEREPBEN, a jó lélek szerepében kitűnő alakítást nyújtott. Kettős énjében szuggesz- tív erővel játszotta el, érzékeltette, hogy tulajdonképpen mindig az marad, aki volt: jó lélek. Nemcsak a nézők éltek át katarzist, hanem ő maga is katarzisokat érzékeltetett, amikor jóságával is mihduntalan rosszaságba ütközött. Madaras József — a lány szerelme — biztos, erőteljes alakítást nyújtott. Az ő figurája íróilag a legproblématiku- sabb, néhol mintha éppen ezért bizonytalan lett volna szerepe értelmezésében. őze Lajos vízárusa szép, poétikus alakítás, mégis mintha ő illeszkedett volna legkevésbé az előadás stílusába. A három Isten: Gelley Kornél, Avar István, Győrffi György sajátságos naiv humorú kívülálló szerepfogalmazásban, a többiek — Rajz János, Máté Erzsi, Moór Mariann, Tatár Eszter — lényegében epizódalakításaikkal, ha nem egyenértékűen, de sok színűén népesítették be a brechti színpadi világot. Berkovics György Mai zene — régi hangszeren 1
