Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

4 rear uccrei 1972. JANUÁR 9., VASÁRNAP K^Círlap IE3EJE3E3E3S3 e c h m i K A Új fejezet a Mars-kutatásban Az űrkutatás szakemberei messzemenően felhasználták azokat a kedvező lehetőségeket, amelyet a Föld és a Mars rit­kán előforduló nagy együttállásai nyújtanak: egy amerikai és két szovjet rakéta műszertartályai tevékenykednek a Mars tér­ségében. Tartósabb gumikesztyűk A vastag, ipari és háztartá­si célokra használatos gumi­kesztyűk ára viszonylag ma­gas, ami annak tulajdonítható, hogy a gyártás technológiája kevéssé termelékeny. Jóllehet a gumikesztyű nem a képen látható „egyedi” módon készül, de a mártogatással való for­mára felvitelt végeredmény­ben ugyanígy viszik véghez, csak egyszerre sok munkada­rabon. Érdekes dolog, hogy a műanyag máig sem tudta ki­szorítani a védőkesztyűk gyár­tásánál a gumit. Ennek a mű­anyagok rosszabb hőállóságá­ban, kisebb rugalmasságában és simulékonyságában kere­sendő a magyarázata. A gumi­kesztyűk — néhány évtizeddel ezelőtti elődjeikkel ellentétben — ma már igen tartósak, nem szúrja őket ki a köröm, kevés­bé „öregszenek” és töredeznek a használat során. Kevesen hinnék, hogy ebből az egysze­rű használati cikkből több mil­lió még egy kis ország fo­gyasztása is. Most első alkalommal került sor arra, hogy mesterséges holdakat telepítsenek Mars kö­rüli pályára, illetőleg hogy ku­tatórendszert épségben szállít­sanak le bolygótes tvérünk fel­színére. Az amerikai Mariner —9, valamint a szovjet Mars— 2 és 3 egyaránt Mars körüli pályára tért. A Mars—3 azon­ban december 2-án kutató­automatát küldött a bolygó felszínére, amely ott — épség­ben — leszállt. Ezzel megva­lósult a lágy leszállás a nap­rendszer második idegen boly­góján, a Vénusz után a Mar­son is. A Mars—2 és 3 felhasználá­sával folyó kutatások igen ér­dekesek, annak ellenére, hogy röviddel a lágy leszállás után váratlanul megszakadtak a felszínről továbbított képjelek. A bolygó körül keringő két mesterséges hold pályája ugyanis jelentősen különbözik. A Mars—2 keringési ideje mintegy 12 óra, a Mars—3 vi­szont 11 nap alatt tesz meg egy fordulatot. A pályák ilyen erősen eltérő volta lehetőséget ad arra, hogy például részletesen elemezzék a Mars és a napszél kölcsön­hatását azáltal, hogy azonos időpillanatokban a bolygótól jelentősen különböző távolsá­gokban mérik a napszél ada­tait. Ez különben szovjet- francia együttműködés kereté­ben folyó munka, amelynek során francia gyártmányú mű­szerek is felhasználásra ke­rültek. A Mars—3 erősen megnyúlt pályaalakjának két alapvető oka is van. Az egyik ok az, hogy az ebből az egységből út­nak indított leszállórekesz nem volt felszerelve nagy teljesít­ményű rádióadóval és irányító tükörantennával. Célszerűbb­nek látszott az a megoldás, hogy a felszíni egység jelzé­seit a pályán maradt s a Föld­del való összeköttetésre alkal­mas rádiótechnikai rendszer­rel amúgy is felszerelt egység biztosította. így a keringő re­kesz felvette, majd erősítés után a Földre továbbította a felszíni egységtől érkező jele­ket: röviden fogalmazva, az átjátszó állomás szerepét is ellátta. Ahhoz, hogy az átjátszás so­rán a felszínen felvett adatok a keringő adóhoz s onnan a Földre folyamatosan eljuthas­sanak, szükség volt arra, hogy az átjátszó hold egész idő alatt kapcsolatot tarthasson a fel­színi egységgel, akkor is, ami­kor a Mars nincs a földi köz­Száloptika a műszerben A röntgenkép az esetek többségében csak tájékoztató in­formációkat nyújt az orvosok, a diagnoszták számára. A test Vezetékeiben, többé-kevésbé üreges szerveiben beállt elválto­zásokról biztonságosan csak belső vizsgálattal lehet meggyő­ződni. Régebben csupán operatív úton nyílt erre lehetőség. Ké­sőbb csöveken, szondákon át felvezetett, fényforrással ellátott tükrös szerkezetekkel végezték (s végzik még ma is) a vizsgá­lódást. A technika egyik új vívmánya, az ún. száloptika (rend­kívül vékony üvegszálakból képzett nyaláb), mely görbült ál­lapotban is alkalmas a fény vezetésére, nagyon megkönnyíti a belső vizsgálatokat, s felvételek készítését is lehetővé teszi. A képen látható műszerrel a vese, a vesevezeték belső fe­lületéről lehet felvételeket készíteni. Az orvos bal kezében tar­tott hosszú csőben vannak az üvegszálnyalábok, amelyek egy­részt a vaku fényfelvillanását továbbítják, másrészt a fénysu­garaknak a fényképezőgépbe való visszajuttatására szolgálnak. A japán ipar állítja elő ezt az új urológiai vizsgálóműszert. pont látóterében. Ezt a leg­egyszerűbben úgy lehetett megoldani, hogy az átjátszó holdat rendkívül megnyúlt, ez­által igen hosszú keringéside­jű pályára állítják. Ez a meg­oldás hasonlít a földi gyakor­latban már jól bevált Molnyi- ja—1 típusú hírközlő holdak­nál alkalmazottakhoz. A Mars—3 erősen megnyúj­tott pályája ezenkívül lehető­séget adott a Mars—2 által folytatott kutatásokban a már korábban említett együttmű­ködésre. Különös érdekessége a most folyó kísérleteknek, hogy a Mars térségében végrehajtott valamennyi manőver — a bolygó körüli pályára állás, valamint a leszállás — auto­nóm rendszerek segítségével, vagyis a földi irányítóközpont részvétele nélkül ment végbe. A korábbiakban, a Venushoz érkező és arra leszálló szovjet Venera „menetből”, vagyis mesterségeshold-pálya közbe­iktatása nélkül hajtotta végre a leszállást. Most viszont ilyen pálya közbeiktatásával került sor a Marsra történő leszállás­ra. Az új módszer általánosan al­kalmazható mind a Hold, mind a bolygók esetében, s éppen ezért a bolygók felszíne eléré­sének ez a technikája új, pers­pektivikus lehetőségek forrása a bolygókutatásban. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy a most folyó kísér­letsorozat a szovjet űrkutatás automatákra épülő ágazatában töretlenül felfelé ívelő fejlődés eredménye, és egyenes követ­kezménye a holdkutatásban már eddig is sikeresen alkal­mazott eljárásoknak. Amuri hajósok A Mars—3 leszállási helye a déli szélesség 45. és a nyugati hosszúság 159. fokán. i £ W. Sinka József A naprendszer új bolygójá­nak fölfedezéséről szóló hírrel kapcsolatban dr. Ponori Thewrewk Aurél, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatóhelyet­tese elmondta, hogy ez a köz­lés a magyar szakembereket nem érte meglepetésszerűen. Már hónapok óta lehetett hal­lani, hogy egy új, eddig isme­retlen kis bolygó tűnt 461, amely Nap-közeibe, a Nap és a Merkur közé került. Most az angol és amerikai csillagászok közlése szerint a bolygómozgá­sokban eddig még soha nem észlelt zavart — perturbációt — találtak, és ebből következ­tettek egy önálló bolygó létére. Nyilvánvalónak látszik, hogy az okozott zavar legföljebb a Merkur pályájára korlátozó­dik, és ott is elenyésző lehet, ezért csak most, a legérzéke­nyebb, legkorszerűbb távcsö­vekkel lehetett észrevenni. Meglátni pedig még nehezebb lenne, hiszen a Nap közelsége folytán — régebbi közlemé­nyek szerint a bolygó és a Nap átlagos távolsága mindössze 15 millió kilométer — csak a Nap irányában lehet és kell keres­ni, ebben az esetben pedig a kis felületről visszaverődő gyenge sugárzását a Nap fé­nye elnyomja. Sok adatot eddig még nem közöltek róla, de tény, hogy a naprendszernek nem ez lenne az egyetlen eddig ismeretien bolygója, amelynek létezését egyelőre csak feltételezik. Az üstökösök „vallomása” szerint még két-három bolygó lehet a Plútón túl. Az üstökösök ugyanis, ha sokáig keringenek a naprendszer belső terében, síkjukkal belesimulnak a boly­gók keringési síkjába, de ezen­kívül olyan „családokba” tö­mörülnek, amelyek pályájának egyik gyújtópontja a Nap, a másik pedig valamelyik bolygó. így ismerik a Szatur- nusz-családot, a Jupiter-csalá­dot. De már régóta ismernek két-három olyan családot is — igaz, egyik sem nagy lét­számú —, amelynek ez a bizo­nyos második gyújtópontja va­lahol a Plútón kívül van. A most fölfedezni vélt boly­gó tehát, ha valóban létezik, a naprendszer tizedik bolygója lenne, de ma még azt is joggal lehet feltételezni, hogy ezenkí­vül további két vagy három bolygó kering a csillagvilágok törvényei által elszakíthatat­lan erővel a Naphoz kötött pályáján. Évente több százezer köbméter fát exportálnak a szovjet Távol-Kelet nagy folyamának, az Amurnak a kikötőiből. A folyó alsó folyásánál fekvő Mago kikötőjébe minden év­ben félmillió köbméter exportfát úsztatnak le. A hajózási idényben naponta több hajó rakodik meg itt fával. A kilence­dik ötéves tervben (1971—1975) a kikötőt átépítik úgy, hogy faforgalma eléri majd az évi egymillió köbmétert. A hajók útján lebonyolított faáruforgalom évről évre nö­vekszik. A forgalom bázisa az Amur. Képünkön: Exportfát rakodnak be a Baltijszkij—63 nevű hajóra Mago kikötőjében. Gyógyítják a Niagarát A Niagara vízesés vizének csökkenése, a zuhatag vissza­esése az utóbbi években egyre nagyobb nyugtalanságot okoz mind az amerikaiak, mind a kanadaiak között. A geológiai folyamatok körülbelül har­minc esztendő óta sziklabe- omlásokat idéztek elő. A szik­labeszakadások mint előnyte­len természetes akadályok fo­kozatosan lefékezték a víz­esést. A hivatalos körök mel­lett a turisták, a természetked­velők is féltik esztétikai szem­pontból a világnak ezt az egyik legszebb táját. Mit lehet tenni a Niagara megmentése érdekében? Első­sorban meg kell határozni a sziklaleszakadások okát. Az amerikaiak e célból védőgátat építettek, hogy a folyam vizét visszatartsák a vízesésszakasz előtt. A turisták napjainkban fájó szívvel figyelik a lecsen- desült zuhatagot, de az orvos­lás érdekében szükség volt er­re a beavatkozásra. A vízesés „leikénél”, a me­redek sziklafalnál különböző geológiai rétegek fekszenek. A legfelső réteg kemény dolomit, a dolomit alatt palaréteg terül el, míg a pala alatt mészkő­homokkő réteg. A felső dolo­mitréteg eróziója lassú folya­mat. Az alsó pala- és a homok­kőrétegeket viszont az eróziós folyamatok jobban kikezdik. A palaréteg tehát betöredezik, megrepedezik, ezáltal a dolo­mit „alapozása” meglazul, amely előbb-utóbb a dolomit- réteg megcsúszásához és he­lyenkénti beomlásához rezei. Másrészt a víznyomás, a me­teorológiai viszonyok, télen a jég, tehát a legkülönfélébb ha­tóerők is kikezdik idők folya­mán a dolomitréteget. A provizórikus gát védelmé­ben jelenleg amerikai és kana­dai kutatók tanulmányozzák a vízesés alatti talajrétegei. Ku­tatófúrások segítségével külön­böző mélységű rétegekből min­tát vesznek, és igyekszenek megrajzolni a vízesés falának hibatérképét. Más irányú ku­tatómunkát is végeznek a víz­esés térségében: mérik a hid­rosztatikus nyomást, a vízho­zamot. Az altalajban végzett gon­dos vizsgálatok után következ­hetnek a védelmi intézkedé­sek: a dolomitréteg megerősí­tése és a különféle hatóerők elleni védelme, a hidrosztati­kus nyomás előrejelzése, a víz­hozam ellenőrzése és végül a folyammeder kikotrása. E. 1. Lovas határában ki emberiség első ismert bányája Balatonfüreden ez év őszén nemzetközi bá­nyászati-automatizálási konferenciát tartot­tak, ahol egyebek között ismertették bánya- történetünknek azokat az érdekes esemé­nyeit, amelyek méltán keltettek érdeklődést a külföldi résztvevők körében is. Külföldön napjainkban is kevesen tudják például, hogy Magyarországon, a Balaton vi­déki Lovas község határában tárták fel az emberiség eddig legrégibbnek ismert bányá­ját. Az itt talált nagyméretű csontokból ké­szült több mint száz darab bányászszerszám korát 30—30 ezer évesnek becsülik. E hely­től alig 40 kilométernyire, a közelmúltban tárták fel az ősember kovakőbányáját, ahol szarvasagancsokból készített fejtőeszközök tucatjai kerültek elő. Az őskor bányászatát e területen a törté­nelmi népek tovább folytatták, s a kelták, dákok, rómaiak, továbbá az avar uralom alatt élő szlávok után, a magyarok is hamar felismerték a bányászat jelentőségét. Az ál­lammá fejlődés időszakában Géza fejedelem már központi kézbe vette a bányászatot. Az ezer évvel ezelőtti „államosítás”-sal Géza saját hatalmát igyekezett növelni. A bányák központosítása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy néhány évtized alatt elláthatták a mezőgazdaságot szerszámokkal és a X—XI. század fordulóján Rudabányán már kiala­kulhatott a vaskohászat. Később, az uralkodó a bányászati jogot adományok formájában már kénytelen volt megosztani. Az első írásban fennmaradt bá­nyajogosítványt 1211-ben keltezték. A tatár* járás után — az ország újjáépítése miatt — a bányajog megosztása még tovább fokozó­dott. A fejlődés eredményeként a XIV. század­ban, a világ akkor ismert aranytermelésé­nek 40, ezüsttermelésének pedig 30 száza­lékát Magyarország adta. A műszaki színvo­nal korai fejlődését bizonyítja, hogy a XV. században magyar bányászszakemberek se­gítették az angol és a francia királyság, to­vábbá az orosz és az olasz fejedelemségek; bányászatának fellendítését. A vasút őse, a favágányos futó bányacsille „magyar kutya”, néven terjedt el a szomszédos országokban. A bányászat újkorát 1627-ben a Selmecen eldördülő első bányabeli robbantás nyitotta meg, s ezt követte 1722-bem Újbányán a kord tinens első gőzgépének munkába állítása, bá* nyavíz emelésére. Számos műszaki újdon­ság hirdeti ezenkívül, hogy a magyar bányá­szat egy évezreden keresztül a világ élvona­lában haladt. A „Tizedik bolygó"

Next

/
Thumbnails
Contents