Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
6 'T/fó'lap 19*2. JANUÁR X., SZOMBAT Pat mecjuei Laranaoídáok Százhatomba tla Az ország legkisebb, legfrissebb városának új szenzációja van. Az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete: a FAO, a halászati és élelmezésfejlesztési program második szakaszáról nemrég kori kisközség helyén megépült az üzemek dolgozói számára a jelenleg 6500 lakosú új város, amely a munkahelyek szaporodása, az élet- körülmények állandó emelkedése nyomán még sok száz A jelen: a hőerőmű vezérlőterme. aláirt megállapodás értelmében, több mint 20 millió forinttal támogatja a százhalombattai temperált vizű halszaporító gazdaság mellett működő nemzetközi iskola '! létesítését. Tavaly, az első szakaszban, a nemzetközi szervezet 23 millió forinttal segítette a 80 holdas tógazdaság beruházásait, s ez a tógazdaság vállalkozott először Európában arra, hogy legkorszerűbb technikát alkalmazva* kizárólag, meátei^ séges halszaportlássál-'- fogfals1 kozik. A világhírű magyar haltenyésztési szakemberek gondjaira bízott fiatalok a szó szoros értelmében megszínesítik majd Százhalombatta képét. A növendékek jó része ugyanis afrikai, ázsiai és dél-amerikai államokból érkezik. Egy évtizeddel azután, hogy a Dunamenti Hőerőmű és a Dunai Kőolajipari Vállalat építői az „első kapavágást" végző buldózerekkel és lépegető exkavátorokkal kimozdították évezredes nyugalmukból a százhalmi temetkezési halmok elporlott harcosait és két éve, hogy a hatalmas testvérüzempár és a hozzájuk tartozó új lakótelep első ütemét felavatták — íme megjelent a kisebb, harmadik testvér, a nemzetközi szakiskolával megemelt jelentőségű halszaporító gazdaság. Állunk Százhalombatta új centrumában — jobbkézről az öreg község kis házai süppe- deznek, balkézről öt-tízszintes lakóépületek, aszfaltjárda, neonvilágítás, ABC-áruház, presszó — szűk szögben tekintve máris egy világvároska sarka. A fejlődés láncreakcióját szabad szemmel lehet nyomon követni. A főváros közelsége, a dunai bő vízellátás, az olajtüzelés fokozódó lehetősége érlelték meg az elhatározást, hogy a hátunk- mögött, kéklő párában égbefúródó toronykémenyű, egymással fontos érpályákon érintkező, két modern üzemóriást ide telepítsék. A hőerőmű, az olajtüzelésre való átállással háromszorosra emeli jelenlegi kapacitását. A Kőolajipari Vállalat, amely a Barátság olajvezeték 4230 méteres csőkígyóin érkező volgai olajon kívül hazai nyersanyagot is feldolgoz, a Barátság II. munkában levő olajvezetékének belépésével ugyancsak megtöbbszörözi termelését. A hőerőmű fáradt vize táplálja a halgazdaságot, folyamatban van az olajipar Nagynyomású Kísérleti Intézetének Százhalombattára költöztetése, az egycsaládi otthonnal terjeszkedik mind tágabbra, kényelmesebbre, társas formájában mind kellemesebbre, kulturáltságában mind gazdagabbra .. . Az emberi települések helyét nem a véletlen szabja meg. A Rómából Aquincumba vezető nagy ókori hadiút Százhalombattát érintve szel• >-------•••• • . ........-v ,< bő i, s talán még inkább Thu- róczi János országbíró XV. századi Magyarok Krónikájából formálódott az a hiedelem, hogy a „száz halom” alá a római Macrinus és germán segédcsapat vezére: Detrik a hunok ellen i. sz. a IV. században kivívott tárnokvölgyi győzelmének 125 000 hun áldozatát temették el. — Csakhogy Thuróczi azt írja Krónikájában — mondja tér emezt Illés tanácselnökhelyettes, Százhalombatta múltjának és jelenének modern krónikása —, hogy „Detrik ... Zázhalomnál ütött tábort...’, amiből értelemszerűen következik, hogy a XV. századi történetiró szerint e, helyet már a tánokvötgyi csatot idején Zázhalomnak — mai írással: Százhalomriak nevezték. Az újkori kutatás egyébként ezt a hun-magyar regevilágba ojtott, ma is eleven hiedelmet közel száz éve megcáfolta. Az 1876-ban, Budapesten rendezett régészeti világkongresszus egyik munkabizottsága itt, a helyszínen, négy halmot táratott fel. A leleteket gondosan értékelték, s kimondották: a halmok nem a tárnokvölgyi csata elesett hun vitézeinek tetemeit rejtik, az i. e. IV—V. századból, tehát a római—hun viadalnál 700— 800 évvel régebbi sírleletek tanúsága szerint — a még 1847-ben is 122-nek számolt — száz domb kelta eredetű, késő-bronzkori és kora-vaskori családok temetkező helye. Egy 1317. évi határjárásban már feltűnik az erómü- és kőolajváros nevének második fele: Balta. Bár 1800 körül leggyakrabban Százhalomnak írják-mondják, egy 1374-ből származó helytörté- % neti mű címében., kettőzve .szerepel: " Bafta (Százhalom). Ősi, római-, népvándorlás-, honfoglaláskori története után lakosaival alig történt más, mint hogy váltakozva magyar grófokat, török bégeket, német bárókat uralt, húzta az Igát, élt egyik napról a másikra, több bizalommal a túl- világi üdvösségben, kevesebbel a földi boldogulásban. Százhalombatta ma kis hazánk egyik nagy csodája. Sorsunk, történelmünk forradalmi változását és e változás eredményeit mérhetjük le benne. \ Békés István Ami a riportból kimaradt... A láncos csaló és a megtámadott cirkusz Újévkor, mint mindenki, természetesen az újságírók is új életet kezdenek, s ez alkalomból új fejezetet nyitnak noteszukban. Mielőtt azonban magam is félretettem az 1971-ben betelt jegyzettömböt, kiírtam néhány történetet, amelyek a riportokból kimaradtak ... Tolvaj voltam a Divatcsarnokban Áruházi tolvajokról készültem írni, s hogy átéljem a riportban megszólaltatott bűnözők helyzetét, lopni mentem a fővárosi Divatcsarnokba. A rendészet vezetője hozzájárult a kísérlethez, maga is kíváncsi volt, lehet-e lopni áruházukból. A Divatcsarnok vásárlókkal zsúfolt földszintjén láttam „munkához”. Emlékezve egy, „szakmai” berkekben hírnévnek örvendő óreg tolvaj tanácsaira, fél órán belül három, pultról csent pulóver lapult szatyromban. Elképzelhetően kínosan ért, amikor nem sokkal a harmadik lopás után hátulról egy kéz nehezedett vállamra ... Zord tekintetű eladó helyett azonban egyik karikaturista barátom állított meg. — Vásároltál már valamit? — kérdezte. > — Hát... tulajdonképpen még nem — mondtam kissé zavartan. — No, és ezek a pulóverek? — ragadta meg kíváncsian a szatyor fülét jószemű barátom, s kezdte kihuzigálni a rejtett árukat — egy méterre a pulttól, ahonnan származtak ... — Pszt! Vigyázz, meglátják! — tekingettem körül meglehetősen ijedten, s próbáltam helyére ráncigálni a zsákmányt. —Meglátják, -‘na, é$2! st4 értetlenkedett, és huzakódőtt tovább. — Szóval, hol vetted a pulcsikat? — Sehol — s mérgemben megmondtam az igazat. — Loptam... — Lopta! Hallod? — fordult feleségéhez. — Lopta! — ismételte meg harsányan nevetve, hogy már többen is odafigyeltek, s kezdtem magam az igazi tolvajok bőrében érezni. Barátom pedig vállveregetés- sel honorálva „viccemet”, távozott. Negyed óra múlva, az ötödik pulóver lopása közben, egy eladónő tétlenért. Nem kis feltűnést keltve, vezettek fel a rendészetre. A kíváncsisKodoií között ott állt barátom is. Azóta nem találkoztunk, ő nem keresett. Talán arra gondol, a történtek után egy ideig úgyis hiába tenne ... Vidám vasárnap délutáni mulatság a monori-erdei csárdánál. Nézelődünk a szórako- zók forgatagában, mikor rekedtes hang hívja fel figyelmünket: — Itt a láncos játék! Egy tízest fizet, kettőt kap, ha nyer!... A tömeg gyűrűjében borostás arcú férfi teker, csavar ügyesen egy láncot hokedli tetején. Ujját a hurok közepére böki, a jelentkezők feladata úgy felemelni a láncot, hogy ne szoruljon az ujj köré. Csakhogy mindig odaszorul, mindenki elveszti a fogadást, mutatványosunk pedig percenként vágja zsebre a vesztesek tizeseit, a bankókötegek kilógnak zsebéből. Ismerős az arc. Hát persze, ez ő, a „Láncos”. Becenevét és csalásait mór jól ismerik a nagykátai járásban, most ide jött szerencsét próbálni. Kollégámmal megjegyezzük a hokedlinál: ez bizony tiltott szerencsejáték. De közben mások is rájönnek _ a turpisságra, s egyre több kárvallott, egyre hangosabban követeli vissza a pénzét. „Láncos” érzi, ég már a talaj a talpa alatt. Végignéz rajtunk, autónkon, majd hozzánk lép: — Uraim, bevinnének? Engem ezek itt megvernek! Aztán helyet foglal a hátsó ülésen, rezignált mosollyal kitekint a fenyegető öklökre, s megszólal: — Akkor talán a legközelebbi kapitányságra ... Mit tehettünk mást, teljesítettük kérését. Elsőből utolsó Késő este feldúlt asszony jelenik meg a váci rendőrkapitányságon. Védelmet kér iszákos férje ellen, aki megverte, életveszélyesen megfenyegette, s tört, zúzott a lakásban. Fotóriporterünkkel csatlakozunk a távoli községbe dzsippel siető rendőrökhöz. A ház a falu szélén, domboldalon áll. Sötétben, szűk ösvényen, libasorban botorkálva közelítjük meg a kaput. A veszekedésük történetét útközben is mesélő asszony a kerítésnél azt mondja: férje állítólag rejteget egy ötlövetű pisztolyt, s azzal fenyegetőzik, egyszer még használni fogja ... FotóA múlt: a „római híd”. Gábor Viktor felvételei te át Pannóniát, mint ahogy Dunaújváros helyén is fontos római katonai tábor: In- tercisa állott.. Ha a százhalombattai „római híd” jóval később is épült — alapmaradványokból, tégla-, érem-, feliratos kő- és más leletekből bízvást következtethetünk arra, hogy itt a határban vár feltárásra az a Matrica elnevezésű római „castrum” és telep, amely a tárnokvölgyi szorosnál Aquincumot védte. Hadászati fontosságát a Névtelen Jegyző is érzékelteti, aki a XII—XIII. század váltósán A Magyarok Tetteiről írva erre a tájra helyezi Attila városát, amit eleinknek „harc nélkül sikerült bevenniük”. Húsz napig lakomá- zott itt Árpád, majd vezéreinek Attila városától Százhalomig — Anonymus latin szóhasználatával: Centum montes — birtokokat adományozott. Ebből az utalásBarátja, ellensége, hivatása: a víz — A szakasza elárulja a gátőrt, Hogy miként gondozza, tartja rendben békeidőben. Mert én már csak így mondom: amikor nincs árvíz, az nálunk békeidő. Ágoston Mihály 8—10 kilométer hosszú árvédelmi töltést gondoz, felügyel. Ez a legfontosabb: az árvédelmi töltések gyeptakarójának ápolása — a jól megkötött fűtakaró véd a hullámverés ellen. Annak idején, 1931-ben kubikosnak jött Surányba. A KÖVIZ1G mindig is a legjobb kubikosok közül válogatta gátőreit. A harmadik volt a legnagyobb — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy alig várom, mikor mutathatom meg, hogy „legény vagyok a gáton”. Pedig olyankor elmegy a hír az ország túlsó felébe is. De én a nyugalmas életet szeretem, ezt a nagy csöndet, békességet. A gátőrt hol ilyen végtelen csöndesség veszi körül, hol meg az ellenkezője. Például a legutóbb, a hatvanötös nagy árvíz idején! A Duna szintje ezen a nyolckilométeres szakaszon végig át akart csapni. Centiméterenként harcoltunk, bokáig érő vízben vezényeltem a gárdát. 58 órát egyfolytában. Mert olyankor nincs megállás. Ágoston Mihály három nagy árvizet élt át: negyvenben, ötvennégyben, s a legnagyobbat hatvanötben. Akkor kapta a kormánykitüntetést is. Azt mondja Mihály bácsi: ha még egyszer születne, megint csak gátőr lenne. De a fiait azért iskoláztatja, hogy többre vigyék, mint az apjuk. Egyikük hadmérnök, a másik gyerek nyomdász, a legkisebb még kollégista, a kalocsai mezőgazdasági technikumban érettségizik. A szolgálathoz egyholdnyi háztáji is dukál. Mindig megtermelték, ami a konyhában kellett. A fizetésük nem sok, habár az övé országosan is magas: 1900 forint. Ha a víz nem nyugtalankodik, nincs lótás-futás, és mindenük megvan, mégis gond az utánpótlás. Nemigen akad, aki a mesterséget folytassa. A ház messze került a folyótól — A mi embereink válogatott emberek — mondják a vízügyi igazgatóságon. — A magyar gátőrképzés módszereit veszik át a környező országok is. Mihály bácsi például ismer minden fát, bokrot. Gépész is: kaszálógéppel, fűrészgéppel, vegyszerezővel, földmunkagépekkel dolgoznak j ma már a gátakon. Régen a I gátőrt egy szól drót, vagy egy küldönc kötötte össze a külvilággal. Ma itt, Surányban két telefon, meg egy URH-ké- szülék áll rendelkezésre. — Gépesítés? Én azt mondom, leginkább a kézi erőben, a katonaság segítőkészségében lehet bízni. Persze, a gépesítés nálunk is halad. Maholnap múzeumba kerül az istrángos cölöpverő. A dömper, a cölöpverő gép sok embert pótol, de van. amire csak az ember képes. Már négy esztendeje nyugdíjba mehettem volna — márciusban töltöm be a hatvannégyet. Fájós a lábam is. Talán jövő októberben elmegyek... Tíz éve kezdtük építeni a kétszoba-összkomfortos házunkat, addigra már a festésmázolás is elkészül. Szép ez a mostani szolgálati lakás is, modern, tágas, van benne minden, ami csak kell. De azért tessék majd megnézni a mien- két ,is. Szokatlan lesz, hogy nincs háztáji. Meg a víz! Mert a mi házunk messzebb van a Dunától. Nem is tudom, mit kezdek a víz nélkül. Az biztos, hogy a gátat nem hagyom el. Amíg láb alatt nem leszek, jövök, ha kell. Mert egy gátőr csak akkor lehet egészen és végérvényesen nyugdíjas, ha majd a Duna is nyugállományba vonul. Pereli Gabriella sunk, aki a tőle megszokott lendülettel eddig az elsők között haladt, megtorpan a szóra: — Mit tetszett/ mondani, hány lövetű az az izé? — Öt — mondja az asz- szony. Látom, kollégám erősen gondolkodik valamin, számolgat. Aztán szokásos lendületevei beáll a sorba — hatodiknak ... íZárójelben: a garázda férj füllentett, még egy játékpisztolya sem volt.! A víziló már nem lépett porondra Kikapcsolódunk a krímikből — határoztuk el évi rendes szabadságunk idején fotóriporterünkkel. Semmi iaeg- borzoló bűnügy, három hét csend, béke, nyugalom — kellemes pihenés a Fekete-tenger partján, Várnában. A bolgár üdülőhelyen valóban kitűnően éreztük magunkat, s érdekes programjainkat szaporította a Várnába érkező Budapest cirkusz vendégjátéka. Égy este, előadás után, amikor már hazament a közönség, élményt ígérő eseményre hívott meg minket Vitális István igazgató. A hatalmas ponyvasátor alatt hagyományos manézs- bált rendeztek, házi műsorral. A porond körül megterített asztalok mellől figyeltük az artisták bravúros produkcióit, amikor berohant valaki a porondra és elíkiáltatta magát: — Megtámadták a cirkuszt! Bökdöstük egymást a fotóssal, most valami meglepetés, különleges attrakció következik. A porondra azonban nem jött . be „ senkid.viszont minden- ' kirohanhTtt A cirjjmszt ugyanis tényleg megtámadTörtént, hogy a közeli parkban egy húsz tagú fiatal társaság üldözőbe vett két fiatalembert. akikkel valamin haj- bakaptak. Az üldözöttek a cirkusz kapui mögött kerestek menedéket, nyomukban a verekedésre készülő csapattal. A támadókkal nem vezettek eredményre a tárgyalások, ostromolni kezdték a bejáratot. A cirkuszigazgatóval az élen, ahányan csak voltunk, megpróbáltuk kirekeszteni a dulakodókat, s eltorlaszolhi a kapukat. Szorongatott helyzetünkben csak ketten nem vesztették el humorérzéküket. A két bohóc, akik a viadalba javasolták bevetni cirkuszi „fegyvereiket”: a dörrenő seprűt és a szikrát hányó esernyőt ... Ezekre, valamint a bárányszelídségű. ám tekintélyes megjelenésű, „Kicsinek” becézett másfél tonnás víziló közbelépésére azonban már nem került sor ... Szirénázva megérkeztek a- várnai rendőrkapitányság riadókocsijai, a huligánokat őrizetbe vették, s megkezdődtek a kihallgatások ... Hát ennyit a kikapcsolódásról. Szitnyai Jenő Már nem szabálysértés Lopásnak minősül az önkiszolgáló boltok megkárosítása A Büntető Törvénykönyvet módosító és kiegészítő törvényerejű rendelet az önki- szolgáló rendszerű kereskedelmi üzletekben a lopást bűn- cselekménynek minősíti. A maéletbe lépő rendelet szerint tehát ezentúl az önkiszolgáló rendszerű üzletekben elkövetett lopás — ahol az áru köny- nyebben hozzáférhető, mint a hagyományos árusítással működő boltokban — nem szabálysértésnek, hanem bűncselekménynek számít, s ezért súlyosabb büntetést von maga után.
