Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
1 1972. JANTTAR 1., SZOMBAT MEG) ZJurtm* jT Értelmet a munka ad Egy elkeseredett apától hallottam nemrég, fia nem hajlandó tanulni, ott akarja hagyni az iskolát. Hogy mégis mit akar? Mindenáron — dolgozni! Sokan az idősebbek közül a fiataloknak tulajdonítják az olyan véleményt, mint például: „a munka szükséges rossz”. Állítják azt is: a fiatalok kizárólag azokat a munkahelyeket keresik, ahol sokat lehet lógni. Igaz ez? Erre kerestünk választ a Dunakeszi Járműjavító Vállalatnál. Brumár György még maga is fiatal. Gépészmérnök, a for- J gácsoióuzem főművezetője, 56 munkás főnöke. Beosztottjai közül elég sokan — körülbelül 3ü-an — a KISZ-korosztályhoz tartoznak, tehát ő igazán illetékes a fiatalok munkamoráljáról nyilatkozni. — Véleménye szerint korhoz kötött-e az, hogy valaki a munka jelentőségét és értelmét felismerje? — Évekhez talán nem kötném a felismerést, de az tény, hogy az iskolából kikerülő ifjú szakmunkások hosszabb-rövi- debb ideig nem tudnak különbséget tenni az iskola és a munkahely közölt. Az iskoláRejrvény vág}' rejtély? Nemcsak gyalogolni Jó, vallják nagyon sokan az Íróval — gondoljunk csak az egyre népszerűbb kocogó-mozgalomra: —, hanem rejtvényt íejieni is. A rejtvény: gondűző játék, amely nemcsak ismereteink felfrissítését, hanem dús fantáziát is igényel. Hogy ez mennyire igy van, hadd bizonyítsuk néhány igaz példával. A közelmúltban egyik keresztrejtvényünk helyes megfejtése így hangzott: „Mennyi nö és mind a másé!” Olvasóink közül sokan helyesen oldották meg a feladatot, bizonyságául annak, hogy ők is többször idézhették már a népszerű mondást, főleg a miniszoknyák divatja Idején. Néhányan azonban — nyilván pillanatnyi hangulatuktól inspirálva — sajátos megoldást küldtek be. Annak a kedves férfi megfejtőnknek bizonyára ízetlen volt vasárnapi levese, aki így fejtette meg rejtvényünket: „Mennyi só és mind a másé!”. Az a leányolvasónk pedig nagyon egyedül érezhette magát, aki az alábbi mondatot küldte be: „Mennyi nős, mind a másé!” Egy másik rejtvényünkben Kölcsey ismert verssorát kellett kitalálni, s ez így hangzott: „Hass, alkoss, gyarapíts!” Bizonyára kissé másnapos lehetett az az olvasónk, aki az alábbi megfejtést vetette papírra: „Hasat mos a gyarapító!” Egy másik olvasónk talán fogyókúrát tartott a rejtvényfejtés időpontjában, mert ezt írta rá a levelezőlapra: „Hassal sose gyarapíts!” Az viszont gyakori felszólaló lehet az értekezleteken, aki így oldotta meg a rejtvényt: „Hasalni jó, gyarapító!” A játékba néha hiba csúszik? Lehetséges, de az is. hogy a játékban mindig őszintébb az ember. F. G. ban például minden következmény nélkül megteheti a szakmunkástanuló, hogy szülői beleegyezéssel vagy egyszerű igazolással mulasszon. Akkor esnek tévedésbe, amikor a munkahelyen is ugyanezt a gyakorlatot követik. Nyilvánvaló, kezdetben nem is gondolnak arra, hogy ez a termelésben fennakadást okozhat, ezért másoknak kell helyettük is dolgozni. — Milyen ütközési pontok, nézeteltérések lehetnek az idősebb és a fiatal munkásgeneráció között? — A fiatalok értetlenül állnak az előtt, hogy „ugyanazért” a munkáért, kizárólag korukra _ való tekintettel, lényegesen kevesebb bért kapnak. Ugyanakkor az idősebbek, akik 15—20 éve dolgoznak egyfolytában nálunk, joggal háborodhatnának föl azon, hogy újdonsült, tapasztalatlan munkás velük azonos vagy több fizetésért dolgozik. — Milyen alapvető különbségeket lát a fiatalok és az idősebbek munkához való viszonyában? — Alapvető különbségről nem beszélhetünk. A fiatalok — legalábbis nálunk — derekasan kiveszik részüket a munkából. Egyetlen, nem jelentéktelen különbséget azért említenék. Ez pedig a lelkiismeretesség. Amikor egy-egy idősebb munkással előfordul, hogy késve érkezik munkahelyére, szégyelli magát, irul-pi- rul, mentegetőzik, és láthatóan sokiág bántja őt a dolog. Ezzel szemben ha egy fiatallal esik meg ugyanez: félvállról közli, „hát megint elaludtam”. És ezzel elintézettnek véli az ügvet... Balázs István 1965-ben szerezte meg a szakmunkás-oklevelet. A járműjavító vállalatnál tanult, azóta is itt dolgozik. — Miért éppen esztergályos lettem? Fogalmam sem volt az általános iskola befejezése után, mihez kezdjek. A haverok tanácsaira választottam szakmát. Szeretek dolgozni, mellette meg tanulok. Gépipari technikumba járok, másodikba. Még nem gondoltam arra, hogy mi lesz, ha befejezem a technikumot. Mindenesetre örülnék, ha a vállalatnál maradhatnék. Brumár György szól közbe: — Balázs István egyik legjobb szakemberünk, Sajnálni fogjuk, ha más munkakörbe kerül. A helyzdt azonban az, hogy csak ezen a gyártelepen jelenleg 4—5 technikusra lenne szükség. Az érettségi után tehát mindenképpen előrelép. Kornyák István csupán hét hónappal ezelőtt tett szakmunkásvizsgát. ö is a vállalatnál tanult: — Nekem nem voltak kétségeim, milyen pályát válasszak. Édesapám ugyancsak a vasas szakmában dolgozott, itt a vállalatnál. Nagyon szeretem azt, amit csinálok. Lehet, hogy másutt többet keresnék, de nekem mégsem érné meg. Azoknak az iskolatársaimnak, akik távolabbi munkahelyekre járnak, alig marad idejük szórakozásra, művelődésre. Nem irigyelem tőlük azt a néhány száz forint többletet, ök például sohasem tudják kipihenni magukat, az utazás sok energiát leköt. Én inkább a szabadságom alatt utazgatok, ez a hobbym. Szórád Imre pár napja tért vissza hosszú távoliét után a vállalathoz, ugyanis katonaidejét töltötte le. — Igaz, nagyon sokan fölhasználják ezt az időszakot, hogy más munkahelyre menjenek. Nekem eszembe sem jutott. Kellemes emlékeim maradtak a régi munkahelyről, a munkatársakról. Most emelték a fizetésemet. Miért mennék el innen? Máshol is csak dolgozni kell. A járműjavító vállalatnál szerzett tapasztalatok tehát pozitívak. Másütt is, mindenütt így dolgoznak a fiatalok? Soron következő népgazdasági feladataink közül az egyik legfontosabb a munka intenzitásának növelése. Ebből a fiatalok — ha serkentik őket, s ha a feltételeket is megteremtik hozzá — nagy részt vállalhatnak magukra. Árokszállási Éva Továbbképzés Dabason, az első kerületi művelődési otthonban januárban szakmai továbbképzést szerveznek a gépjárművezetők, traktorosok — elsősorban a Fehér Akác Termelőszövetkezet dolgozói — részére. A három egymást követő szombat délelőttön — 8-án, 15-én és 22-én — összesen nyolc témakörben hangzik el előadás. Az előadások felölelik a műszaki ismeretek, a közlekedésrendészet és a balesetvédelem témakörét. Szociálisotthon-vezetők érdekvédelmi bizottsága Év végi munkaértekezletet tartottak a Pest megye területén működő huszonegy szociális otthon vezetői. Korsós Ferencné dr. az egészségügyi osztály szociálpolitikai csoportjának vezetője beszámolt az értekezleten az 1971-ben bekövetkezett fejlődésről és kiemelte a gyömrői meg a ráckevei új szociális otthont. Ezután az otthonok vezetői számoltak be arról, hogyan hajtják végre a nemrég kiadott gondozási irányelveket. Végül a szociálisotthon-vezetők megalapították érdekvédelmi bizottságukat, amelybe soraikból négy vezetőt választottak be. NAGY VOLT AZ ÜNNEP ELŐTTI HAJRA A CEGLÉDI PÉKSÉGBEN. (Faló: Urbán) MINDIG VESZÉLYBEN Egy ritka szakma bátor munkásai A Hőtechnika Építő Szigetelő Vállalat százhalombattai ki- rendeltségéről, a Kőolajipari Vállalattól Molnár Kálmán gépmester kísér a Hőerőműbe, a kéményépítők építésvezetőségére. A fiatalember felvilágosít a vállalat munkájáról. Gyárkéményeket, kazánokat, kemencéket építenek, javítanak, hőszigetelnek, a kőolajipari vállalattól az erőműbe kígyózó felszíni csővezetéken is dolgoztak. A hőerőműbeli, épülő második kémény szintén bizonyítja, munkájuk több ágazatban eléri a világszínvonalat. Apák és fiúk Az építésvezetőségi irodában Molnár Kálmán gépmester így mutatja be Molnár István építésvezetőt: az apám. A vállalatnál, s e kémény építői között is több apa dolgozik együtt a fiával, például a később megismert Trcsz József, fiával,.PéterreL-. „Dolgozóik nagy része . Tolna megyéből, Bátaszékről, Hőgyészről, s más környékbeli falvakból való, ahol nemzedékről nemzedékre öröklődő hagyomány a kőművesség. Az építésvezető is bátaszéki — az ő apja meg ács volt. (E falvak lakói az első világháború után még Törökországban is építettek.) Az iroda ablakkeretében éppen elfér a tőlünk távolabb eső, félig kész kémény. Megtudom, átmérője alul 30 méter 60 centi, s azt is, hogy a talajszinttől 3 méter 76 centire alapozták. A föld szintjétől számított 32 méterig már kész. November 11-én kezdte építélogolni sem kell mögötte, de az ekét emberkéz irányítja, hogy ki ne vágja a tőkét. Az utónyitást azonban kézi kapával kell végezni, ámbár megjelent már egy új masina, amit Tájfunnak neveztek el a gazdaságban. Mit tud ez a Tájfun? Nem pusztít természetesen, miként az így emlegetett szélvihar, ellenkezőleg, segítségére van a gazdaságnak. Pneumatikus nyitógép ez, amely nagy teljesítményű ventillátorral fújja el azt a földet, amit eddig kapával túrtak odébb. Ráadásul a Tájfun nem sértheti meg a tőkét, a kapa esetleg igen. — Milyen eredménnyel jártak a kísérletek? — Volt már olyan szőlősor, hogy a gép munkája 80 százalékosnak bizonyult, ami igen jó eredmény. Ha tökéletesíteni tudjuk ezt a gépet, annak óriási lesz a jelentősége. Kiváltképpen azért, mert a nyitás idejére jut a metszés munkája is. — De mér a metszés aligha gépesíthető! — Valóban nem, bár próbálkozunk pneumatikus metszőollóval. Nagy fizikai erőt takarít meg ez a sűrített levegővel működtetett vágószerkezet, amely azonban inkább szociális segítség, ember nélkül használhatatlan. Továbbá 100 százalékos minőségi munkát nem lehet végezni vele, talán inkább a magasművelésű szőlőben. Nagy Mihály szavaihoz fűzi hozzá Várkonyi Henrik, az egyetemi tangazdaság termelési igazgatóhelyettese: — A metszés alapozó művelet, a hozam részben ennek a függvénye. Nem mindegy tehát, kinek a kezében van az olló, hiszen itt bármi fajta le- zserség megérződik a majdani termésen. — És a szüret vajon gépe- síthető-e? — Nálunk a Gépkísérleti Intézet foglalkozik ezzel a témával, az USÁ-ban már gyártanak iparszerűén egy-két típust. Ennek azonban előfeltétele, hogy a megfelelő művelési formákat is kikísérletezzük, így a földtől 40 centire nem lehet termés, csak a fölött. S drága is a szüretelő gép, vagy 25 ezer dollár, ám a teljesítménye napi 6—8 hektár. Aranyérmek Kapálás helyett — És a gyomirtás művelete miként fest Szigetcsépen? — Mechanikai és kémiai úton történik a gyomirtás. A sorközi gyomirtáshoz tárcsákat, kultivátorokat, talajmarókat használunk, amit a sorvegyszerezés egészít ki. A Hungazinnal, Arezinnel elér- |ük, hogy legalább július 10-ig tiem kell kapálni, de a gyomo- sabb területeken azonban egykét kapálást később be kell iktatni. Csupán Budakesziről mondható el, hogy ott már kézi kapát egyáltalán nem használunk. Most a növényvédelem gépesítésére költünk majd sokat. — Helikopterrel próbálkoztak? — Tavaly és az idén egy- egy permetezésre sikerült helikoptert kapni. Ismerjük tehát a munkáját, de nekünk önállóan kéne egy, s mfvel erre nincs kilátás, a gazdaság vezetősége úgy döntött, hogy egyelőre más, korszerű gépeket vásárolunk. Malya Ernő főborászt arról faggatom, mennyire gazdaságos a homoki szőlőtermesztés? Hiszen köztudott, hogy számtalan kritika éri a termelők részéről, s az egyik következmény: egy év alatt 7600 hektárral csökkent az ország szőlőterülete. Igaz, ez a kisüzemi ültetvények szomorú sorsa, és Szigetcsépen nagyüzemben vagyunk, mégpedig a javából. — A tiszta nyereség egy liter Ezerjó boron pontosan 88 fillér — számítja ki kérésemre ezt a valóban nem túl nagy összeget a főborász. — De átlagosan 50 fillér és 1 forint között mozog homoki boron a tiszta nyereség. A minőségi és palackozott borok gazdaságossága már jobb. A vertikális integráció része, hogy minden termését maga dolgozza föl, továbbá értékesíti is a gazdaság. Az idén például 660 ezer palack bort exportált, főként a Szovjetunióba. Belföldi értékesítésre vagy 200 ezer palacknyit küldött. — Milyen a palackozás aránya? — Ma még a 35 százalékát palackozzuk csak a bornak, de terveink szerint 70 százalékra nő majd ez az arány. Most bővítjük egyik előfeltételként a készáru-raktárt, továbbá kell még egy új palackozó üzem is, ahol óránként 2500 palackot töltünk majd meg Szigetcsép, Budakeszi borával. Nem titkoljuk, hogy némely fajtánkkal be akarunk törni a világpiacra. — Melyek ezek a fajták? — Hármat említenék: a Traminit, a Rizlingszilvánit és a Chardonnay-t A sárospataki országos borversenyen két arany- és 10 ezüst-, valamint egy bronzérmet nyertünk el, s a megyei borversenyen 8 arany- és 7 ezüstérmet kaptak boraink. Ez tehát a „végtermék”, a vertikum eredményének, ezernyi erőfeszítés sommázatának rangja. Keresztényi Nándor sét, két műszakban, egymást váltva a 12—12 órát dolgozó két brigád, 30—30 ember. Fagyban nem dolgozhattak, 22 napra leálltak, december 19-re érték el a jelenlegi magasságot. Most átszerelik a kéményt: idáig daru segített, ezután csörlőrendszer szállítja az anyagot, személyfelvonó a munkásokat. Január végén aztán nekifognak és 3 hónap alatt felépítik, befejezik a 200 méteres kéményt. Ez lesz a harmadik ilyen magas az országban, s ugyanitt épül fel majd a negyedik. De Leninvá- rosban már terveznek egy 300 méter magasat — ennél nagyobb nincs is a világon, ekkora is csak kevés, a kéményépítő szakmában számontart- ják valamennyit. De a magasságnál még jelentősebb a Sveto rendszerű kivitelezési technológia. — A Sveto rendszer — Tho- ma Józsefnek, a, Mélyépítő Tervező Vállalat Kossuth-dí- jas mérnökének találmánya — magyar szabadalom. Az eljárás lényege az, hogy egy csúszózsaluzó gépezet gyámolítja a betont, mintegy magától alakítván a kémény hiperbolikus formáját. A gépet a Svenson svéd cég készítette. Ezzel az eljárással Tatabányán a közelmúltban már felépült egy 160 méter magas kémény — tájékoztat az építésvezető. Védőövek és láthatatlan szálak A kémény, az irodából nézve éppen elfért az ablakkeretben. A belsejében látjuk meg valódi méreteit, formáját, íveit, érezzük súlyát, lebegését. Hatalmas betoncsarnok, meny- nyezete az ég kék korongja, oldalához tapadva fenn a magasban kis emberfigurák munkálkodnak, hegesztenek. S mert szükségünk van rá, mert a korra jellemző jó anyagból, a legjobb módszerrel épül, mert kifejezi igényünket, képességeinket, ismereteinket, de a munka küzdelmeit is' — a kémény máris megemelkedett, alkotássá nemesült. Miért jönnek a munkások e vállalathoz, e brigádokba, éppen kazánokat, kéményeket építeni? — Jók a kereseti lehetőségek. Brigádvezetőink átlagosan havi 4000 forintot késesnek, a brigádtagok átlag havi 3700 forintot — indokol Adám János művezető. Simonváros Sándor kőműves, megbízott brigádvezető: — A vállalat sok mindent tesz a munkásaiért. A szállásunk rendes, az étkezés megfelelő. Hét végén külön autóbusz visz haza a kapuig Hevesbe, Tolnába. Meg is maradnak az emberek: a vállalat 4200 dolgozója közül évente csak 800—900 vándorol. Brigádtagjaink zöme is régi dolgozó, a nyugdíjba készülő Peltz József kőműves 19 éves, Gyu- ricza István betanított munkás 14 éves, Molnár István építés- vezető, Menyhei Ferenc brigádvezető több mint két évtizedes törzsgárdatagok. Szeretik a mesterségüket, a munkájukat? Ezt így nem mondják, így maguknak sem fogalmazzák. (Mint ahogy azt sem mondják, szeretik a családjukat. De ahogy a védőöv a magasban szilárd támponthoz köt — csak a legfiatalabbak virtuskodnak, ki-kikap- csolják —, úgy köti őket láthatatlan szál a családjukhoz. Kettőnél, háromnál elszakadt e szál, ők vasárnapra, ünnepekre is a munkásszálláson maradnak. Ök, szenvedik e szál hiányát.) Szeretik a munkájukat? „Gyárkémény-, kazán-, kemenceépitő kőműves vagyok. Húsz év alatt sok kazánt, 40 kéményt építettem, nem tudnám abbahagyni” — mondja Menyhei Ferenc brigádvezető. Szeretik? Akiknek kisfiúk van, azok a gyereküknek könnyebb munkát kívánnak. Ha valaki húsz évet eltölt a szakmában, az a nyugdíjban legtöbbször már nem sokáig él — mondják tárgyilagosan, mintha őket nem érintő tényről volna szó. De nem mindenki képes a kéményépítésre. Aki fél, szédül, rögtön abbahagyja. Akit egyszer baleset ért, az sem megy fel többé. Minden építkezésen bevésődik az emlékezetbe a veszély megélt pillanata. Menyhei mellett egyszer a kéménybe csapott a villám, másfél óra múlva sem mert lemenni a reszketéstől. Itt meg a daru majdnem lesodort egy embert. Valaki rákiáltott: vigyázz! Mert nemcsak önmagukat óvják, a többieket is szemmel kell tartani... De a magasban el-elfogja őket egy különös érzés. És az is jó. amikor az új kéménynek föláldoznak — nekicsapnak egy üveg pezsgőt. Igényesség és becsület Ez a munka igényt támaszt, igényt ébreszt. A brigádtagok fele szakmunkás, a többiek betanított vagy segédmunkások. De a 8 általánost a középko- rúaktól, fiatalabbaktól megkívánják. A továbbképzés rendszeres: a Menyhei brigádból jelenleg is kőműves szakmunkás képzésen vesznek részt öten. ketten pedig gépkezelői tanfolyamra járnak. A 19 éves Katona László érettségire készül. Ez ünnep előtti napon már délben befejezik a munkát. Én is, hazafelé tartva, még megpillantom Menyhei Ferencet, Peltz Józsefet, Gyuricza Istvánt, Katona Lászlót, Tresz Józsefet és a fiát, Pétert, Simonváros Sándort s a többieket az útoh. Elfáradtak a munkában. Most majd ünnepelnek. Igen, a leglényegesebb dolgokat tekintve valahogy így kell élni. A magasban he- gesztve, íróasztal mellett, vagy a katedrán — de értelmes munkával olyan dolgokat csinálni, amelyekre igazán szükség van. Ha a veszély, megerőltetés lehető legnagyobb kikapcsolásával is, biztonsági övvel és józanul, de embert nevelő nehéz feladatoknak feszülve, nem kényelmesen. Hogy súlyos dolgok, megemelkedjenek. Valahogy így kell élni. Nem csak magunkat félteni, hanem a többieket is óvni. Láthatatlan szálakkal, amelyek azokkal kötnek össze, akiket a legjobban szeretünk. Ilyen egyszerű ez. Padányi Anna
