Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

A MÉSZÖV közgazdasági osztálya értékelte a Pest me­gye területén levő ÁFÉSZ-ek tavalyi áruforgalmát. A mo­non járásban működő szövet­kezetek eredményei a követ­kezőképpen alakultak; Üllő 126 százalék, Sülysáp 119,9 szá- , zalék, Pilis 116,1 százalék, Maglód 115,6 százalék. Pest megyében az első helyet to­vábbra is Üllő tartja. Táblák a kanyarban Sok-sok balesetnek kellett bekövetkeznie, számos bírá­ló cikknek íródnia, hogy vég­re az idegenek, Üllőn először áthaladó autósok is tudjanak a „hírhedt” kanyarról. Pedig igazán egyszerű dolgokról volt szó. A kanyarjelző táb­lát kellett kicserélni nagyobb­ra, 40 kilométeres sebesség­re korlátozó táblát elhelyezni figyelmeztetésül. Ráadásként fényvisszaverő sávokat is be­ásni a kanyar melletti árok­partra, nyilaival a főváros fe­lé mutatva. Nem nagy dolgok ezek. Az viszont már igen figyelemre méltó, hogy a táb­lák elhelyezése óta — bár igaz, hogy télen alaposan le­csökkent az átmenő forgalom —, nem történt baleset a ka­nyarban. (pesti) MŰSOR MOZIK Ecser: Medve és a baba. Gomba: A koronatanú. Gyömrő: Az élet­hez túl sok. H: Rekviem. Maglód: Lombhullás. H: Ben Wade és a farmer. Mende: Ben Wade és a farmer. H: Lombhullás. Monor: És hamarosan a sötétség. Első elő- j adás: Banditák hajójában. H: Vég­re hétfő. Nyáregyháza: Kés. H: Nincs jobb a rossz időnél. Péteri: Eper és vér. Pilis: Verseny a javá­ból I—II. H: A fekete zászlók vá­rosa. Tápiósáp: Karbonárik. Tápió- süly: Csárdáskirálynő. Űri: Koc­kázatos akció. Üllő: Kapaszkodj a fellegekbe I—II. H: És hamarosan a sötétség. Vasad: A gyilkos a sí­nen vár. Vecsés: Nagymamák és unokák. Matiné: Kard és kocka. H: Oliver I—II. KIÁLLÍTÁS Gyömrő, Ságvári Endre Üttörő- ház: Rákóczi-kiállítás, nyitva 9-től 14 óráig, Üllő, művelődési otthon: galambkiállítás, nyitva reggel 8- tól délután 17 óráig. BAL Gyömrő, művelődési ház: bál 17.30-tól, játszik a Kamarás együt­tes, Üllő, művelődési otthon: öt­órai tea, 17-től 22 óráig, játszik az Alfa együttes. A vecsési méhész szaktársu­lás a leszerződött évi ötezer kiló méz mennyiségén túl még harminc mázsát adott át, vagyis összesen 80 mázsát. Sülysáp II. számú tűzoltó- testülete a napokban 9 sze­mélyből álló vezetőséget vá­lasztott. Elnök Szabó János ön­kéntes tűzoltó főhadnagy lett, Sülysáp nagyközségi tanács elnöke. A sülysápi Il-es számú tűzoltótestületet jó munkájuk elismeréséül 10 öltöny egyen­ruhával jutalmazta a megyei parancsnokság. — Megnyílt, és a lakosság nagy örömére benzint és fűtő­olajat árusít Gyömrőn, a Mo- norra vezető út mellett az AFOR kútja, mely benzint és fűtőolajat árusít. A PEST-MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM 1972. JANUAR 30., VASÁRNAP A gyorsabb, jobb utazásért Bérrendezés a közlekedési vállalatoknál — Csökkentik a buszvezetők „óraszámát" ÖT PERC KOVÁCS APOLLÓNIÁVAL 1 Csak halkan, suttogva fo­lyik a beszélgetés a vastag bársonyfüggöny mögött Ko­vács Apollóniával, pár lépés­sel arrébb ugyanis Horváth Pista billeg, táncol, s amíg a gangos Bazsa Mari Tiszába úszó huncut libáit emlegeti, addig a legnépszerűbb ma­gyarnóta-énekesnő elmondja: az ország minden részében énekelt már. Csillogó szín­háztermekben, tanyaudvaro­kon, tsz-tagoknak, gyárait, üzemek dolgozóinak egyaránt. A Népstadion nézőterén 80 ezer ember hallgatta. — Felejthetetlen volt az ár­vízkárosultak javára a lóver­senypályán rendezett hang­verseny is. Ott Böbe Gáspár Ernő húzta, ahogy énekeltem : Mindent, mindent vihar té­pett, az életünk sárgult fale­vél lett... Énekeltem a Szovjetunió számtalan nagyvárosában, a világ jó részét bejártam, kí­sérőm, társam mindig a ma­gyar nóta és a népdal volt. Most, február elején újra Amerikába, Kanadába indu­lok, Magyari Imre zenekará­val. Az egy hónapig tartó körúton szinte naponként éne­kelem: Ha a sorsom úgy hoz­ná, hogy meg kell halni ide­genben, A kanyargó Tisza mentén temessetek akáclom­bos temetőbe. Sokszor, bizony, nemcsak a honvágy marta közönség szeméből hullanak a gyé­mántfényű könnyek, hanem az enyémből is. Mert, bizony, Montreál, vagy Torontó igen­igen messze esik a Tiszától... Amikor azt kérdezem, ki a legkedvesebb partnere, nevet­ve válaszol: örök hűséget es­küdtem a nótának, népdalnak. És, hogy bizonyítsa, már kezdi is: Rózsa bokorban jöttem a világra.. Az üllői művelődési otthon közönsége pedig ütemes taps­ba kezd... Kiss Sándor Érdemes nyúltenyésztéssel foglalkozni Sülysápon szívesen tenyész­tik a nyulat. De vajon hogyan kell a nyulat gazdaságosan nevelni? — erre a kérdésre az ÁFÉSZ irodájában kaptam meg a választ. Varró Imre, a szövetkezet felvásárlási előadója elmond­ja, hogy a nyúl igen igényte­len jószág. Gondozása és ápo­lása nem okoz senkinek nagy gondot. Ezzel szemben a vele való törődést nagyon meghá­lálja. Érdemes tehát tenyész­tésével foglalkozni, mert jó mellékkeresetet nyújt. A fo­gyasztási szövetkezet nyúltár- sulásának tagjai évek óta messzemenőleg megtalálják számításukat. Tavalyi tervüket is kétszáz százalékra teljesítet­ték. A nyúltartáshoz nem kell nagy befektetés, a társulás tagjainak a szövetkezet olcsón ad megfelelő anyagot. Hagyományos nevelés meg­lett a nyúl csak hosszabb ete­tés után haladja túl a kétkilós súlyt. Ilyen eset a társulás tagjainál nem fordul elő. A szövetkezet ugyanis tagjainak tápot ad, a tápetetés után a nyulak nem állnak meg a kri­tikus kétkilós súlynál, hanem tovább gyarapodnak. Ha a tá­pot folyamatosan kapják, há­rom hónap után már értékesí­teni lehet őket. Táp nélkül öt hónap is kell az átadásig. A szövetkezet viszont csak akkor veszi át a nyulakat, ha súlyuk eléri a két és fél kilót. Még egy kedvezményük van: a társulás tagjai a nyúl kilójáért 23,50 forintot kapnak, az egyéni tenyésztők pedig csak 20-at. - (krátky) Nemcsak a BKV dolgozói örültek a tízezer forintnak, amit „marasztalónak” kaptak az új rendelet nyomán. Ürül­tünk, mi, utasok is, hiszen va­lóban nem mindegy, milyen körülmények között érünk cél­ba munkahelyünkre. A BKV örvendetes intézkedése azon­ban óhatatlanul felveti a kér­dést: é^mi lesz a vidéki közle­kedéssel? Köztudott, hogy a községek közötti buszjá­ratok is sok gondot okoz­nak. A sofőrök túlterhel­tek, kevesen vannak, s nem kevés munkát végez­nek: dolgoznak hiányzó társaik helyett is. Fáradtak. Az utazóközönség ebből annyit érez, késik a busz, hosszú perceket, ingerült a ve­zető, kényelmetlen az utazás. A MÁVAUT monori főnök­ségének irányítása alatt 106 gépkocsivezető dolgozik. Az elmúlt évben is állandó volt a vándorlás, néha egyszerre töb­ben is kiléptek a vállalattól, újak jöttek a helyükre, aztán azok is elmentek, mert sok a munka, kevés a szabad idő és kevés a pénz. Egy buszsofőr havi átlagban 3200 forintot ke­res — s dolgozik érte naponta 15 órát. Kétségkívül — nem csábító arányosság. Minderről azonban hamarosan múlt idő­ben beszélhetünk. Amikor Cserháti Árpádot, a MÁVAUT PORTRÉK 1972-BŐL A tiszteletdíjas népművelő Hajfott hátú, nagykucsmás öregember ballag előttem. Ke­zében elnyűtt táskáját lóbálja. Meg-megáll, hogy kifújja ma­gát. Fullad. Aztán tovább bal­lag. Fogadja a köszönéseket innét is, onnét is. Senki sem megy el mellette, hogy ne kö- szöntená, vagy egy pár szót ne szólna hozzá ... A művelődési otthon irodá­jában nekitámaszkodik aszta­lának és lihegve kapkodja a levegőt, míg az asztmás gör­cse fel nem oldódik. — Már 1945 előtt is szere­peltem, műkedvelőként egy- egy színdarabban. Rendszere­sebben a dalárdában. De iga­zán csak 1945 után kezdtem el az iparos dal- és önképzőkör­ben. Az első szabad művelő­dési ügyvezető Gutái Károly volt. Ma gimnáziumi tanár Mo- noron. 1945 végén én lettem az. 1950-ben alakult meg az állami, illetve községi kultúr­otthon. Igazgatója lettem 1963-ig, majd gazdasági veze­tője, s az vagyok ma is. Közben nézem nyugodt és kiegyensúlyozott vonásait. Fe­hér, dús ívelésű szemöldöke alól élénken csillogó szem néz vissza rám ... POSTAFIOK 51. Köszönet a Borostyán brigádnak Az embert rikán érik kellemes meglepetések. Azt hiszem, ezek közé sorolhatom, amit a monori KÖZÉRT Vállalat Boros­tyán brigádjától kaptam. Mint tiszteletbeli tagot választottak akkor a brigádba, amikor még ott dolgoztam. Rövid idő után munkahelyet változtattam, hogy a szakképzettségemnek meg­felelő munkahelyre kerüljek. A Borostyán brigád nem feledke­zett meg rólam. Jó munkájuk után pénzjutalmat kaptak, szét­osztották, és ebből én is részesültem. Nemcsak a százasokkal szereztek örömet, hanem az em­beri megbecsüléssel is. Ezúton köszönöm, és kívánok további jó munkát a brigádnak. Kovács István Monor — Emlékezetesek a Szabad Föld téli esték. Majdnem min­dig telt ház volt. És azok a viták? 1950-ben megalakítot­tuk a Szabadság dalkart, 1960- ig működött. Utána hosszú szünet következett, tavaly si­került a dalkart újjáéleszteni. Volt színjátszó- és tánccso- portumk is. Sokat jártunk a környező községekbe is szere­pelni, különösen Monorra. Versenyeken is részt vettünk. Nézem a fényképeket, a sár­guló okleveleket. Mennyi, de mennyi elismerés a kultúrott- honnak, a színjátszó-, a tánc­csoportnak és az énekkar­nak ... — Egy pár órát aludtam, az­tán reggel igyekeztem a pesti munkahelyemre, mert bejáró dolgozó voltam. Előbb expe- diátor, ez olyan pénzügyi inté­zőféle beosztás volt, egy bank­nál, később az OTP-nél pénz­táros, Tizenhárom évig kerék­párral jártam be. Vonattal csak akkor mentem, ha már olyan nagy volt a hó, hogy nem lehetett hajtani. Hány­szor toltam hazafelé a kerék­párt! Mikor megérkeztem ha­za, a falumba, egyenesen a művelődési otthonba mentem, ahonnét hetenként legalább négy ízben 12 és egy óra kö­rül vetődtem haza. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, pe­dig így van ez még a mai na­pig is. Mióta nyugdíjas va­gyok, természetesen könnyebb, reggel alhatok. Tovább nézegetem az elém rakott fényképeket. Két, férj­nél levő lánya van és egy unokája. Nézi ő is a képet. A szeme büszkén csillog... Tiszta nagyapja .., — Ismerem az egész mono­ri járást. Engem is sokan, bár ma már nem járok sehova, csak ide, a művelődési otthon­ba. Hétfő kivételével minden­nap. Hetenként ifjúsági klub, szakköri ülések, próbák, meg­beszélések. Hét végén ötórai tea. Ezeket elő kell készíteni, és valakinek a pénztárban is ülnie kell. Mennyi vesződés, de mennyi! De tessék csak nézni a számokat. Számszaki ember voltam, megtanultam, hogy a számok beszélnek a legtisztábban. Állami támoga­tást kilencezer forintot ka­punk. Ez ugye nagyon kevés. Az összbevételünk a múlt év­ben ezzel szemben 165 ezer 490 forint volt. Ebből saját be­vétel 108 ezer 925 forint. E számok mögött sok munka, sok rendezvény, sok éjjel van... Lassan, nyugodtan beszél. Közben nyilvántartásokat, ki­mutatásokat vesz elő. A fiókja rendezett és tele iratokkal. Mellette szögek, kalapács és harapófogó, mert a dekoráci­ót is maga készíti... — Nagyon sokat énekeltem. Nem azért mondom, de járás- szerte ismerték a hangomat. Hány ismert énekessel énekel­tem együtt, akik feledésbe tűntek, megöregedtek velem együtt. — Hogy melyik dalt éne­keltem a legszívesebben ? Mindegyik dalt szerettem, de legszívesebben a feleségem nó­táját: Szeretnék május éjsza­káján ... Aztán nagyon sze­rettem még a Száz szál gyer­tya ... Magas jegenyefán ... című nótákat. És sokat éne­keltem Lehár-, Kálmán-ope- rettekből... Sokan teszik fel ma is a kérdést, hogy meddig bírom? Hogy miért járok mindennap ide... Hát azért, mert szeretem a kultúrát, sze­retem az ifjúságot. Mahler Karcsi bácsi 76 éves. Tiszteletdíja még a havi 300 forintot sem éri el, ötszáz forintnál többet pedig még igazgató korában sem kapott. Társadalmi munkás volt ő vi­lágéletében. Olyan csendes, névtelen harcos. Szerény és egyszerű ... Egy új generáció nőtt fel körülötte. Acs György monori főnökségének vezetőjét kerestem, éppen megbeszélést tartottak. Arról volt szó, ho­gyan osszák fel a nagyobb bér­keretet. Idén jóval nagyobb ősz- szeggel gazdálkodhatnak, mint eddig, Rendezik a fizetéseket — ez tehát az első lépés a vidéki közle­kedés mielőbbi megjavítá­sa érdekében. — A bérrendezéssel meg tudjuk állítani a felmondáso­kat — mondja Cserháti Árpád. — Ha nem mennek el a busz­vezetők, máris nyertünk: ke­vesebb lesz az újonnan mun­kába állók kiképzési költsége. Helyhez kötjük a dolgozóinkat. Több lesz a pénz — és csök­ken a túlterhelés, hiszen ha a buszvezetés nem tartozik majd a riasztó foglalkozások közé, elegen leszünk. A bérrendezést hamarosan végrehajtják január else­jéig visszamenően. A busz­vezetők „óraszámának” csökkentését is folyamato­san háromhónapos határ­idővel. Remélhetőleg mi, utasok is észleljük majd a változást: gyorsabban, kényelmesebben utazhatunk. (k. zs.) FEBRUAR 7-EN: FALUGYŰLÉS Együttműködési megállapodás a népfront és a tanács között Kibővített ülést tartott a gyömrői népfrontelnökség A Hazafias Népfront közel­gő választásaival kapcsolat­ban Gyömrőn is napirendre kerül a beszámoló éLkészíté- se. Az elmúlt négyévi munkát február 7-én, a falugyűlé­sen értékelik. A megbeszélésen az elnökség tagjain kívül azok a népfront- aktivisták is részt vettek, akik a most záruló időszakban dol­goztaik a mozgalomban. A falugyűlés elé kerülő tá­jékoztató községpolitikai, vá­lasztási, fejlesztési, békemoz- | galmi és közművelődési té­mákat ölel fel. Az ott elhangzottakat a népfront gyömrői elnök­sége nemcsak a beszámo­lóba veszi be, hanem jegy­zőkönyv formájában a he­lyi vezető szervekhez is elküldi, mint az elnökség javaslatait a következő időszakokra. A beszámolón kívül ismer­tették az elnökség tagjaival a nagyközségi tanács és a nép­front együttműködési megál­lapodását, ezek szintén rögzí­tik a soron lévő jelentősebb és a két szerv közös munká­jában jelentkező állandó fel­adatokat. TELI ELETKEP A gyömrői jégen Valahányszor a gyömrői strandon járok, nekem mindig a nyári emlékek jutnak az eszembe. A jókedvűen fürdő- zők sokasága, a napbarnított arcok, no meg az egzotikus szépségű strand környéke. Ilyenkor, télen is szép a gyöm­rői strand. A fák zúzmarába öltöztek, a tó vize befagyott. Fürdőzők helyett a jég sze­relmesei vették birtokukba a strandot. Megtalálható itt az apró, 4—5 évestől a 60 éve­sig minden korosztály. Kedves látvány, amikor a kis pöt­töm kislányka először áll a jégre, édesanyja segítségével. Karácsonyra kapta bizonyára a korcsolyát. Vasárnaponként legalább 500—600-an járnak ide. Van, aki már egészen komoly ered­ményeket ir elért ebben a sportágban. Frühwirth Laci egy fővárosi egyesületben kor­csolyázik versenyszerűen. Be­jár Pestre, a műjégre, de sok­szor lerándul ide is. A tv kor­csolyás közvetitései is bizo­nyára ihletet adnak a szü­lőknek, hogy gyermeküknek korcsolyát vegyenek. Termé­szetesen nem az a cél, hogy bajnokot neveljenek. Kellemes dolog a szabad időt a jégen tölteni. A korcsolyázók mellett meg­találhatók a hokisok is. Ilyen­kor alkalmi csapatok mérik össze erejüket. Érdekesség, a helyi kézilabdacsapat néhány tagja is űzi ezt a sportot — ki­egészítőként. Hétköznap jobbára estén­ként telik meg a jég, az iga­zi „telt ház” szombat délután és vasárnap van. A pecások sem unatkoznak télen. A Horgász újságban ol­vastam, hogy 12 kilós halat fogtak tavaly szeptemberben a gyömrői tóban. Ilyenkor lé­ket vágnak a jégen, hogy a halak elegendő oxigénhez jus­sanak. Korlátoltan ugyan, de a lékeken pecáznak is a helyi horgászegyesület tagjai. A gyömrői strandon a jég vastagsága 10—12 centiméter. Biztonságban vannak a jégen sikló korcsolyások. Gér József A Pest-Nográd megyei Á'latfor galmi és Húsipari Vállalat Ceglédi gyára az általános iskola 8. osztályát végzett, 17 éven aluli fiúkat iskoláz be az 1972/73-as iskolai évre szakmunkás- tanulónak. A tanulmányi idő 3 év, amelynek sikeres elvégzése után a tanuók húsipari szakmunkás­bizonyítványt kapnak. JELENTKEZÉS: Cegléd IV., Dohány utca 14. (Munkaügy).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents