Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
A 1972. JANUAR 30., VASARNAP PEST 0 terei '^Mír&ap Zárszámadások évadján Dél-Psst megyében (I.) Az országos átlag alatt Minden öiödzk tsz-hen alaphiány Monor, Cegléc Nagykáta, Nagykőrös — há^m járás, két város, pontosabHn a határukban gazdálkodó’*’ szövetkezet tartozik a D'Pest megyei Termelőszövet^etek Területi Szövetségének hatókörébe. Nagy múltú ázőgazdasági vidék, de koráim valami rangos adottság- Igfz. megírtuk már, »SV a danszent- miklósi MHrin Tsz zárszámadása elég2«ségre szolgáltat okot hiszfa többi között itt megnőtte!1 jövedelmek, s egyébkéns a szövetség legjobb tagyetkezete a Micsurin Azéhangsuly°zand° ez, mert egltalános helyzetkép- megvor'a nem alkalmasak eazdál'ásának adatai. Sőt mikénr- Szabá Bajos, a szövetséf titkárhelyettese el- monc51 tájegység minden bizoral nem éri el zárszám- gdácCreömények dolgában az ‘ágos átlag színvonalát. gfüntés a megyéből tehát megkíséreljük érhetni megyénk e déli harcnak mezőgazdasági fejsét, mindenekelőtt taná- kissé vizsgálódni ama or- íos terepen. Persze, eljön a rcius, mire összeáll a teljes p, mégis a Termelőszövetke- ;ek Országos Tanácsának izgazdasági titkára, dr. Sim- i István kérésemre munka- írsaival kiszámíttat néhány ellemző, előzetes adatot. Ezekből bizonyosnak látszik, hogy a tsz-ek 1971. évi bruttó jövedelme meghaladja ugyan az előző évit, de egy-két százalékkal alatta marad az 1969. évinek. A várakozás, sőt még a TOT decemberi ülésén elhangzott prognózis is vérme- sebb volt, miként a valóság lassan kikristályodó tükre ezt igazolja. A gazdaságok fejlesztési alapja csak nagy erőfeszítések árán érheti el az 1969-es 6,3 milliárd forintos összeget; a biztonsági alap pedig hozzávetőleg csak egyhar- madát teszi ki most ama rekordévinek. Természetesen 1971-ben a mezőgazdasági produktumok jelentősen megnőttek — hol van akkor az ellentmondás, hova tűnt a pénz? A magyarázat két tényezőben keresendő: a termelési költségek emelkedése ennél is radikálisabb volt, továbbá ugyancsak erőteljesen módosult a támogatások és befizetések egyenlege. Elgondolkoztató ugyanis, hogy amíg 1969- ben még 900 millió forinttal több pénzt kaptak állami támogatásként az ország termelőszövetkezetei, mint amennyit különféle adók címén befizettek — nos, addig 1971-ben már 500 millió forinttal volt több a befizetés, mint amennyire az állami támogatás összege rúgott. Hét százalékos növekedés Vagyis — miként az minden termelőszövetkezeti vezető előtt jól ismert — folyton-foly- vást szigorodó közgazdasági feltételek közepette lehet csak gazdálkodni. A TOT titkára azt is elmondta, hogy ma már az erősödő pénzügyi terhek olyan mértékben intik óvatosságra az elnököket, ami esetenként már nem kívánatos, hiszen visszafogja a kezdeményezést, a kockázatvállalást. Hadd lássuk azt a részterepet is, amely a ceglédi tsz-szö- vetség titkárhelyettese szerint rosszabb képet nyújt az országosnál: — A mi szövetkezeteinkben a bruttó termelési érték hét- százalékos emelkedése várható, míg tudomásom szerint az országos tíz százalék körül alakul. Nálunk az alaptevékenység nőtt tíz százalékkal, viszont a kiegészítő csak három százalékkal, az állattenyésztés is három százalékkal. Ami a biztonsági alapot illeti: 26 szövetkezetünknek még reménye sincs arra, hogy ilyen alappal rendelkezzék. A többinek 39 millió forintja van ezen a címen, de a szárszámadások realizálásakor e pénzek zömét felélik. Tudni kell, hogy biztonsági alapra csak akkor jut pénz, ha nincs fejlesztésialap- hiány. Tápiószele, Káka, Nagykörös — Mennyi az úgynevezett alaphiányos termelőszövetkezet ezen a tájon? — A hatvanból tizennégy gazdaság mondható annak, tehát minden ötödik — számolja össze őket a szövetség közgazdásza, Fábik Dezső. — Közülük várhatóan ötöt kell szanálni... A bajban levők nem valami szűk körében ott van ismételten Tápiószele, aztán Monor, Kóka, Csévharaszt nevét hallom, majd a nagykőrösi Dózsát és Rákóczit említik, a nyársapáti Aranyhomok... Ezek a szövetkezetek most tehát súlyos napokat élnek át; Nyársapáton alkalmam volt ezt személyesen is tapasztalni. Meglehetősen komor hangulat fogadott itt: szótlan, tanácstalannak látszó férfiak az irodán, köztük a fiatal, 3 éve itt dolgozó főmezőgazdász, aki nagy-nagy szűkszavúsággal ugyan, de csak fölvázolja a bajokat. — Termelésünk 30 százaléka baromfi, úgyszólván mindent erre a lapra tettünk. Tavaly hárommilliós nyereséget vártunk ettől az ágazattól, s épp ennyi veszteség származott belőle ... A tsz-iroda környékén impozáns lakóházak. — Tagjaink építették — mondja a főmezőgazdász, akinek egyik legfőbb gondja most: a jövő, a folytatás. Munkabér híján máris eltávoztak néhányan a szövetkezetből, s a másnapi Falurádióban maga az elnök, Bene István mondta el, hogy gépjavításra, alkatrészekre sincs pénzük. „Bármi legyen a vezetők sorsa, az életnek nem lenne szabad megállni” — nyilatkozza mikrofonba az elnök, majd hozzáteszi: „Sürgősen óvadékhitelt kér Nyársapát.” Ugyancsak a Falurádióban a rákövetkező napon hallhatom már, hogy Pest megye — dicsérhető gyorsasággal — lehetővé teszi az élet folytatását Nyársapáton. Természetesen a szanálási bizottság fogja pontról pontra föltérképezni, mi történt, vajon elkerülhető lett volna-e a baj?! Keresztényi Nándor (Folytatjuk) Utak tanyákhoz A Szabolcs-Szatmár megyei Közútépítő Vállalat 250 millió forint értékben épít az idén hidakat, átereszeket, pormentesített és bekötő utakat. Több új út épül a nyírségi tanyavilág központjaihoz, mintegy 27 millió forintos költséggel. Pormentesítik az alsóbbrendű közutakat. 34 termelőszövetkezet állattenyésztési, raktári központjához, üzemegységéhez pedig együttesen mintegy ötven kilométer bekötő utat építenek. Ezzel jelentősen javulnak a mezőgazdasági üzemek szállítási lehetőségei. Az új utak megépítésének fontosságát jelzi, hogy Szabolcsból mintegy ötvenezer vagon mezőgazda- sági terméket kell elszállítani évenként és főképpen az őszi csapadékos időszakban. Kondicionáló a Royalban Hazánkban már sok közintézményben, szállodában működnek légkondicionáló berendezések, ezek azonban külföldi gépek, mert a hazai ipar még nem rendezkedett be tömeges gyártásukra. A budapesti Royal szállóban felszerelt berendezés azonban már magyar gyártmányú, azt a tatai Hűtőtechnika Ktsz készítette. A kedvező tapasztalatok alapján a tatai üzem most felkészül a hazai igények kielégítésére. SZERTEFOSZLOTT ÁLOM Zebegény-az olaj után... Károkozók kerestetnek - Kárvallottak reménykednek A közelmúltban — mint megírtuk — két zebegény- újvölgyi lakos ásott kútjába ismeretlen eredetű olaj került. A jelenség izgalmat keltett: kőolajat rejt-e Ze- begény alatt a föld mélye? Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vizsgálatai alapján cáfolt; nincs kőolaj, hanem a kutak vizét gázolaj szennyezte meg. Az izgalom Zebegény-Üj- völgyben nem ült el. Két család kútja használhatatlan, a víz ihatatlan, és Űjvölgy mintegy hetven lakója joggal kérdezi, vajon nem szennyeződik-e meg a többi kút vize is? Bizonytalanságban telnek napjaik. Egy bizonyos: valahonnan nagyobb mennyiségű gázolaj került a talajba. A környéken „gyanúsítottként” a mintegy másfél kilométerrel „feljebb” levő Ásványőrlő Üzemet emlegetik. Állítólag 1970-ben folyt el ott olaj. Akkor az a patak vizét is beszennyezte. Ügy hírlik, egy másik alkalommal a patak melletti réten valósággal állt az olaj, földet hordtak rá. Mi igaz ezekből? Mossák kezeiket Asványőrlő tizem, Ferenci Ferenc üzemmérnök: — Több mint másfél éve, 1970-ben olaj került az üzem ásott kútjába, és onnan a patakba. A kúttól néhány méterre olajtartályunk volt, feltételeztük, hogy abból folyt ki. Csak feltételezzük ma is, a tartályt ugyanis kicseréltük, megnéztük, de sehol nem találtunk rajta repedést. Mégis, lehetséges, hogy van rajta valahol egy rejtett nyílás. Sok olaj akkor sem folyhatott ki, hiszen az olajszint csökkenésén észrevettük volna. Ami a réten levő olajat illeti, az a kifolyás — emlékezetem szerint — 1963-ban volt. Akkor azt az olajat elégettük, meg is gyűlt a bajunk a tűzoltósággal. Utána talajcserét hajtottunk végre. — Nem tartjuk valószínűnek, hogy tőlünk származna a szennyeződés. Először is: több mint másfél év telt el az 1970- es szivárgás óta, és a KÖ- VIZIG akkor nem állapított meg jelentős szennyezést. A másik ok: a Márianosztrai út 12. számú ház hozzánk közelebb van, mint a 14. és 16. számú porta, s a 12. számú ház kútja tiszta. A harmadik ok: messze, másfél kilométerre vagyunk a két szennyezett kúttól. Ezen az alapon származhat a szennyeződés a szobi út melletti benzinkúttól vagy a kenyérgyártól is. Akiknek gond Márianosztrai út 14., Fizi Antalné: — Tizenhetedikén jelent meg a kutunkban az olaj, emlékszem, éppen a férjem ne- venapja volt. Jó kis emlék. Azóta nincs egy nyugodt napom, állandóan idegeskedem. Magunk építettük a házat, magunk daraboltuk hozzá a köveket, itt Zebegényben, ökrökkel szállítottuk ide, kézben hordtuk fel. Hatvanhatban nekiálltunk kiásni a kutat, a férjem ásta, én talicskáztam, betegen. Tizenhetedike óta se éjjelem, se nappalom. Most mondja meg, mi lesz? Miből, hogyan lesz nekünk vizünk? Prétyi Józsefné tanácselnök: — Egyelőre nem tudom, hogy mi lesz a két család ivóvizével, arra pedig gondolni sem merek, hogy az olaj esetleg eléri a többi kutat is. Ze- begény központi részén hét kilométer hosszúságban van vízvezeték, a vizet egy forrásból nyerjük. Logikusan következne, hogy építsük ki a vezetéket Űjvölgy felé, s akkor minden gond megoldódna'... Megoldás lenne az is. ha Űjvölgy- ben mélyfúrású kutat fúratna az a cég vagy vállalat, amelyik a szennyeződésért felelős. Vagy, nem tudom, a két szeny- nyezett kutat ki lehet-e úgy tisztítani, hogy újra egészséges ivóvizet adjon. A környéken többen emlékeznek arra, hogy a második világháborúban a németeknek volt egy (vagy több) gázolajtánkjuk, nem lehetetlen, hogy föld került rá, s az oldalát most ette ki az idő. A KÖVIZIG hivatott arra, hogy kiderítse a szennyeződés eredetét. Megkeresik a „tettest" Dunakanyar Vízművek, Kiszel János igazgató és Kelemen József területi művezető: — Szobnál, az Ipoly deltájánál levő kavicsterasz feltárás alatt álló kútja hivatott megoldani a három kilométerre levő Zebegény, Űjvölgy és a környező községek vízgondját. Ez a jövő. A terv kidolgozás alatt van. Attól nem kell félni, hogy a zebegényi vízvezeték, illetve a forrás elszennyeződik. A KÖVIZIG-nek van lehetősége, módja és eszköze arra, hogy megkeresse a szeny- nyeződés eredetét. Eléggé ismerem a környéket, kizártnak tartom, hogy akár a benzinkúttól, akár a kenyérgyártól származzon az olaj, három kilométerre vannak a Márianosztrai úttól. Véleményem szerint a patak vízgyűjtőjében kell keresni az okot. A geológiai vizsgálat, néhány kutatófúrás választ adhat a kérdésekre. Kézenfekvő javaslat, hogy a szennyezett kutak vizét intenzíven ki kellene szívatni, ezzel meg lehetne akadályozni a többi kút esetleges elszennyeződését. A KÖVIZIG. a Középduna- völgyi Vízügyi Igazgatóság szakemberei i megkezdték a vizsgálatot, nyilatkozni érdemben természetesen még nem tudnak. S ezzel a kör egyelőre bezárult. Annyi azonban feltétlenül bizonyos, hogy a szennyeződés eredetét mindenképpen ki kell deríteni, mert ennek ismeretében lehet védekezni az esetleges további szennyeződés ellen. Az arra illetékes hatóságok pedig, reméljük, támogatják a két családot abban, hogy káruk megtérüljön, és ismét egészséges vízhez jussanak. Pillanatnyilag a vízügyi szakemberek dolga, hogy a lehető leggyorsabban megtegyék a legcélszerűbb intézkedéseket. Deregán Gábor A vezetők rangja Í rjuk le rögtön: a vezető rangját nem címe szabja meg. A tekintélyt, a tiszteletet, az elismerést nem az határozza meg, hogy valakit vezér- igazgatónak vagy üzemvezetőnek, termelőszövetkezeti elnöknek vagy brigádvezetőnek, egy intézmény elnökének vagy osztályvezetőjének hívnak. A rang: szakmai tudás és emberi alkalmasság, politikai tisztánlátás és a vezetés iránti érzék következménye. Elvben. A gyakorlatban ugyanis legtöbbször a vezetők címük után kapják rangjukat. Ami — nem ritka esetben — egybeeshet De különbözhet is. Sűrűn leírjuk, még többször hangoztatjuk: nem könnyű vezetőnek lenni. Igaz. Éppen ezért a vezetők kiválasztásának, képzésének, ellenőrzésének és megbecsülésének messzemenően ehhez kellene igazodnia. Nem ez történik. Napjainkban, amikor egyre nagyobb figyelem terelődik a vezetésre — s ezt a közelmúltban az országos gazdasági aktíván Focfc Jenő miniszterelnök, a párt Központi Bizottsága ülésén Nyers Rezső egyaránt hangoztatta —, a vezetés becsületét rangját is növelni kell. A jó vezetését természetesen. Fordítsunk a dolgon, s a fontiekre utalva fogalmazzuk meg így a kérdést: nincs elég rangja, becsülete a vezetőknek? Akár igennel, akár nemmel felelnénk is a kérdésre, nem állítanánk igazat Nem nehéz a megyében olyan gazdasági vezetőket találni, akiknek címe és rangja egybeesik, akik élvezik és megérdemlik a megbecsülést. Van gyárigazgató és termelőszövetkezeti elnök, a megye országgyűlési képviselői között, jő néhány gazdasági vezető lelhető a különböző megyei vezető testületekben s így tovább. Az erkölcsi megbecsülést kitüntetések, miniszteri elismerések ugyancsak bizonyítják, s tény, hogy a vezetők jó része anyagilag is megfelelő honoráriumban részesül. Azaz, ahogy korábban írtuk, senki nem állíthatja, hogy a vezetők megbecsülésével nagy bajok lennének. Ám azt sem mondhatja nyugodt lelkiismerettel bárki, hogy minden rendben lenne. M i okozza a bizonytalanságot, mi teremt ellentmondásos helyzetet? Anélkül, hogy túlságosan belebonyolódnánk a magyarázatba, szükséges utalni arra: a vezetésnek nincs valamiféle abszolút mércéje, s csak közvetett úton, sokféle tényező mérlegelése után dönthető el, hogy adott helyen milyen a vezetés, milyen a vezető. Volt példa arra a megyében — az egyik nagy építőanyagipari üzemben —, hogy bár egymást váltották az igazgatók és a főmérnökök, a gyár szekere tapodtat sem jutott előbbre. Nem, mert irreálisak voltak a követelmények, azaz a legképzettebb vezető is „tehetetlennek” bizonyult. Amikor tehát a vezetők rangját vizsgáljuk, nem tekinthetünk el annak mérlegre helyezésétől sem, hogy milyen körülmények, feltételek és adottságok között tevékenykedik a vezetés, a vezető. Ahogy ennek fordítottja szintén sokat nyom a latban. A legjobb feltételek, a legkorszerűbb körülmények között is lehet alacsony színvonalú a vezetés, egész egyszerűen azért, mert szakmailag vagy emberileg — esetleg mindkét tekintetben — alkalmatlan személy — személyek — kezében van a kormányrúd. Ha most mindezekhez még azt is hozzátesszük, hogy a vezetés, a vezető elbírálásában — hivatalos és nem hivatalos megítélésében egyaránt — sokféle szubjektív elem is érvényesül, úgy nagyjából választ adtunk arra a kérdésre, miért nehéz a vezetés való rangjának megállapítása. Ha ez nehéz, akkor még nehezebb a ranghoz illő megbecsülés biztosítása. Kár lenne tagadni, hogy van, létezik az a demagóg magatartás, amely szemben áll mindenfajta vezetéssel, amelynek semmiféle vezető nem jó. Ahogy nem nehéz találni rossz vezetőt sem; hatalmaskod ót, korlátoltat, szakmailag, emberileg, tehát politikailag is alkalmatlant. Mindkét tényező együttes hatásaként létezik egy nehezen megfogalmazható, de széles körben elterjedt nézet, amelynek vallói szerint a vezetők sokat keresnek, jól élnek, csak parancsolgatnak, nem törődnek beosztottjaik bajaival s így tovább. E nézet bizonyos fokig föllelhető hivatalos megnyilatkozásokban is, amikor általában dicsérik vagy kárhoztatják a vezetést, anélkül, hogy rámutatnának: melyik vezetésről — vezetőről — van szó, annak milyen tevékenységi köréről stb. Vezetés, vezető alatt ugyanis szinte mindenki mást ért a gyárban, a termelőszövetkezetben, a községben, a járásban, az országról már nem is beszélve... Ezért kerül sűrűn egy kalap alá a kiváló, a szűkebb és nagyobb közösségnek egyaránt sok hasznot hajtó vezető azzal, aki csak attól vezető, hogy annak nevezték ki... Mivel kuszák a megítélés viszonyai, kusza az eredmény is: megbecsülést kap az, aki’ nem szolgált rá, s aki sokat nyújtott, az még köszönömöt sem. Azaz a vezetés rangja nem kötődik szorosan a tényleges teljesítményhez, hanem sűrűn véletlen tényezők összejátszása is kialakíthatja, tehát esetlegessé válik. Ami sem a vezetők rangjának, sem a vezetőket megítélők tekintélyének nem használ. Sőt, írjuk le nyugodtan: sokat árt! I^r em szükséges különbjei sebben bizonygatni, hogy a vezetők na- gyob megbecsülése — erkölcsi, anyagi elismerése — elválaszthatatlan a közgondolkodás fejlődésétől, s még inkább az elbírálási rendszer tökéletesítésétől. Az az újból és újból megfogalmazott igény, amely több megbecsülést sürget az arra érdemeseknek, csak akkor érvényesíthető a gyakorlatban, ha az együttjár az arra rászolgálok fe- lelősségrevonásával; előbbre lépni ugyanis csak két lábbal, s nem eggyel lehet. Márpedig szükség van az előbbre lépésre, mert tény: „Még mindig találkozni egyes vezetőknél önelégültséggel, szerénytelenséggel. Előfordul a hatalommal való visszaélés, a jogtalan anyagi előnyök szerzésére irányuló törekvés is. Egyes vezetők érzéketlenné váltak a dolgozók problémái iránt. Gyakori a bírálat elhárítása, visszaverése és megtorlása. Az ilyen jelenségekre a közvélemény egyre érzékenyebben reagál. Helyenként ezt eltúlozzák; alaptalanul rágalmaznak, az egyes vezetők által elkövetett hibákat az egész vezetésre általánosítják”. Az idézett megállapítás a párt Politikai Bizottságának a kádermunkáról szóló határozatából való. A határozatot 1967. május 9-én hozták. Semmit nem vesztett aktualitásából. Mészáros Ottó
