Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-29 / 24. szám
• • Illést tartott az Elnöki Tanács Módosították a honvédelmi hozzájárulásról szóló rendeletet PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRIMr üGYMSÜUETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS-LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 24. SZÄM <ni 80 FII. IKK 1972. JANUÄR 29., SZOMBAT FEBRUÁR 1-TŐL országszerte megkezdődik a helyi népfrontbizottságok útválasztása Bencsik István, a HNF főtitkára adott tájékoztatást a kongresszusi előkészületekről A jemeni külügyminiszter Fock Jenőnél Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke pénteken az Országházban fogadta Mohammed Saleh Aulaqi-t, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét. A magyar államférfiak és a jemeni külügyminiszter megbeszélései szívélyes, baráti légkörben zajlottak le. ADDISZ ABEBA RT-nyitány Halié Szelasszié etióp császár megnyitó szavaival megkezdte munkáját a Biztonsági Tanács Addisz Abeba-i ülésszaka. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács módosította a honvédelmi hozzájárulásról szóló 1959. évi 29. számú törvényerejű rendeletet. A honvédelmi hozzájárulásról szóló régi jogszabály mentesítette a honvédelmi hozzájárulás alól a munkaviszonyon kívül végzett tevékenységből származó és nyugdíj - hozzájárulással adóztatott mellékjövedelmeket. Az ilyen forrásból származó jövedelmek egyes esetekben meghaladják a munkabért és egyéb, nyugdíjjárulék alá eső jövedelmeket. A kiemelkedő jövedelmek szabályozásával összhangban szükségessé vált a honvédelmi hozzájárulásról szóló törvényerejű rendelet módosítása is. Az Elnöki Tanács által elfogadott módosítás előírja, hogy a jövőben az ilyen jövedelmek csak akkor mentesülnek a honvédelmi hozzájárulás alól, ha azok nem haladják meg a nyugdíj járulék alá eső évi keresetet. Az Elnöki Tanács megtárgyalta és tudomásul vette a belügyminiszter jelentését az 1971. évi honosítási, visszahonosítási és a magyar állampolgársági kötelékből való elbocsátási ügyek döntésére való előkészítéséről. Továbbá megtárgyalta és elfogadta az igazságügy-miniszter jelentését o kegyelmi ügyek intézésének múlt évi tapasztalatairól. Végül az Elnöki Tanács egyéb folyamatban levő ügyeket tárgyalt. A finn fővárosban pénteken megkezdődött a Béke-világta- nács elnökségének ez évi rendes ülése. Az ülésen több mint ötven ország neves tudósai, írói, közéleti személyiségei vesznek részt. A BVT elnökségének ez évi ülésén többek között megvitatják a béke és biztonság, a függetlenség, az imperialistaellenes békeharc kérdéseit; elemzik a nemzetközi helyzet Salvador Allende chilei köz- társasági elnök pénteken közölte, hogy milyen változtatásokat eszközölt a kormányban. E szerint a kommunisták és a szocialisták megtartják korábbi miniszteri tárcáikat, hármat az előbbiek, négyet pedig az utóbbiak. A radikálisok egy miniszteri tárcával kevesebbet kapnak, így tehát két miniszterük marad a kormányban. A keresztény baloldal és a radikális baloldal egy, illetve két minisztert küld az új kabinetbe. A további három miniszteri tárcát két kisebb párt tagjai kapták. Ismét miniszterré nevezték ki Jósé Tohát, akit a képviselőház és a szenátus alkotmányellenesen távozásra szólított fel. Egy santiagói bíróság döntése értelmében vállalhat ismét miniszteri hivatalt Jósé Toha. A bíróság döntése szerint a Toha ellen a képviselőház, majd a szenátus által felhozott vádak nem tartalmaznak büntetőjogi alapot a miniszter elítélésére. Salvador Allende elnök rádió- és televízió-beszédében a Toha elleni vádakkal kapcsolatban a következőket mondotta: „Az alkotmánnyal és elnöki jogkörömmel ellentétben, amelyet ugyancsak az alkotmány rögzít, a kongresszus megvonta bizalmát belügyminiszteremtől, elvtársamtól és barátomtól. Ily módon a kongresszus összeütközésbe került az alkotmánnyal, amely nem ruházta jel sem teljhatalommal, sem a miniszter jelelősségrevonásá- nak jogával. Országunk nem fog a fejlődésben visszalépni, amit eddigi történelmünk bizonyított. Mint államfő teljesíteni fogom vállalt kötelezettségeimet és minden kísérlettel szemben védelmezni fogom Chile alapvető Sajtóértekezletet -tartott tegnap az Országház gobelin- termében Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A főtitkár bevezetőjében elmondotta, hogy a kongresszus alakulását a BVT tavalyi budapesti ülése óta eltelt időszakban. Az ülés napirendjén szerepel az európai biztonsággal, az indokínai népek imperialista- ellenes harcával, a közel-keleti helyzettel kapcsolatos problémák megvitatása. Az ülésen Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára tart beszámolót. intézményeit. És mint a forradalom sorsáért való legnagyobb felelősséget hordozó személy, aki jelenleg a népet vezeti, az alkotmány’ által számomra biztosított egész teljhatalmamat felhasználom, hogy országunkat a haladás és a biztonság útján vezethessem”. alkalmából újjáválasztják országszerte a népfrontbizottságokat, s ezeken a választásokon egyúttal számvetést készítenek az elmúlt négy esztendő munkájáról. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez alatt a négy év alatt a szocialista demokrácia fejlesztésére, a szocialista hazafiság ápolására és erősítésére, a népek barátságának elmélyítésére, a béke érdekében való szünet nélküli tevékenységre különösen nagy figyelmet fordított a népfront, s e téren végzett munkájában jelentős eredményeket ért el. — A népfront azonban — folytatta a főtitkár — mint tömegmozgalom jelen volt a közélet legkülönbözőbb területein, és eredményesen tevékenykedett. Nagy szerephez jutott a szocialista demokrácia elmélyítésében, alkotmányjogi területen és az új választójogi törvény alkalmazásánál. — A kongresszusi felkészülés időszaka, a választások és maga a kongresszus is alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet elért eredményeinkre és az egész lakossággal megtárgyaljuk a mindannyiunkat érintő és érdeklő kérdéseket. A továbbiakban mint követendő kezdeményezéseket említette az új típusú munkás-paraszt találkozókat és a békéért való harc fontosságát hangsúlyozta. A párt irányításával dolgozó népfrontmozgalom egyik fő feladatának a hazafiúi érzés kibontakoztatását, erősítését és a szocialista internacionalizmus megvalósítását jelölte meg. Leszögezte, hogy az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága a Hazafias Népfront országos titkárságával közösen fejti ki tevékenységét. — A közelgő kongresszus tartalmi előkészítése a kongresszusi levél közzétételével kezdődött — mondotta a főtitkár, rátérve a választási előkészületek ismertetésére. — Egyidejűleg öt munkabizottságot hoztunk létre a kongresszus elé kerülő témák előzetes, részletes elemzésére. Ezekben a bizottságokban egy-egy témakör avatott szakemberei vesznek részt. Közölte a főtitkár, hogy a kongresszusig még előttünk levő három hónapban újjáválasztják a népfront helyi szerveit, először február 1 és 28 között a városi és községi bizottságokat, majd a járási bizottságokat. Március második felében kerül sor a megyei küldöttválasztó gyűlésekre. A népfront kongresszusán 800 küldött képviseli majd a mozgalmat, a társadalom minden rétegét. — A kongresszusi előkészületek mozgalmasságát érzékelteti — mondotta befejezésül Bencsik Istvár^,—, hogy a következő hetekben az országban összesen mintegy négyezer választási gyűlést rendeznek. NYOLC ÉS HÚSZ Miközben világszerte kommentálják még Nixon amerikai elnök szerda hajnalban ismertetett 8 pontos „béketeryét”, az amerikai légierő egyik vadászbombázója csütörtökön a demi- litarizált övezettől 65 kilométerrel északra ismét bombázta a VBK területét. Ez volt a VDK elleni huszadik légitámadás ebben az esztendőben. Nyilvánvaló, hogy a nyolc pont célja reklámozni Nixon „békeszeretetét”, megtéveszteni az Egyesült Államok népét és a világ közvéleményét és biztosítani jelöltségét az őszi elnökválasztásokon. De figyelemre méltó, hogy miközben az USA egyáltalán nem mondott le a Nixon-doktrináról, az Üj Kína hírügynökség minden kommentár nélkül ismertette Nixon nyolcpontos javaslatát, s a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének ezt elutasító nyilatkozatát. Az afrikai látogató körútját épp befejező Pompidou francia elnök rámutatott a lényegre: — Nem hiszi, hogy az új Nixon-terv valódi béketerv, hisz egy béketerv sohase nyilvános. A Vietnam ellen végrehajtott csütörtöki huszadik légitámadás azonban az. Nyilvánvalóvá teszi Nixon valódi tervét. A. B. T. Ott többet fizetnek? S okan és sokszor írtak már — nem éppen elismerő szavakkal — a vállalatok bérezési gyakorlatáról, a vállalati bérpolitikáról. Az egyre erősödő kritikai hang ellenére a vállalati bérezést mindmáig alapjában véve a szigorú egyenlősdi, az ötlettelen „megfontoltság” jellemzi. Elég fellapozni egy-egy kollektív szerződést: milyen lapos általánosságok, menynyire homályos fogalmazások állnak a „bérpolitika” fejezetcím alatt! S mivel a jelenség általánosítható, az emberben felmerül a kérdés: miként lehet, hogy szinte kivétel nélkül minden iparágban csaknem minden vállalatnál hasonló óvatosság tapasztalható? Miként lehet, hogy nálunk — talán a bányászat kivételével — minden iparágban közel azonos a kereseti színvonal? A Központi Statisztikai Hivatal decemberi adatai szerint az egyes iparcsoportokban elérhető átlagkeresetek között csekély különbség van. Vezet a bányászat 3054 forinttal. A többi iparág között nehéz lenne érdemleges rangsort felállítani. A hazai vegyipar, gyógyszeripar kiugró teljesítményei világviszonylatban is közismertek. Az átlagkereset: 2100 forint. A textilipar mérsékelt produktumai szintén közismertek. Az átlagkereset: 1900 forint. A cipőipar ugyancsak mérsékelt teljesítményéhez nem kell magyarázó kommentár. Az átlagkereset: 1870 forint. A rendkívül nehéz körülmények között dolgozó kohászok átlagkeresete 2300 forint, az összehasonlíthatatlanul kedvezőbb munkafeltételeket élvező műszeripari munkások és alkalmazottak átlagkeresete 2023 forint. A z öntők a kohászathoz hasonló körülmények között dolgoznak. Átlagbérüket most emelik 6, illetve 8 százalékkal, mert akadt olyan öntöde, ahol a havi átlagkereset 2—300 forinttal volt alacsonyabb, mint a hidegüzemi szakmunkásoké. Furcsa és meglehetősen érthetetlen arányok. Melyik az az iparág, melyik az a foglalkozás — az állami iparban —, amelyik „jól fizet”? Hogyan lehet a keresetek alapján megállapítani, hogy egy iparág jövedelmező-e, vagy csak állami dotációk, szubvenciók mankójával létezik-e? A bérrendszer, az egyenlősdire alapozó, tehát torz bérpolitika mindent eltakar, s az iménti kérdésekre nagyon nehéz, majdnem lehetetlen válaszolni. A választ egyébként — furcsa mód — a munkások találták meg. Kár lenne tagadni, vagy nem észrevenni, hogy Magyarországon kialakult a béremelés egy sajátos formája. A munkás otthagyja az egyenlősdi alapján bérező gyárakat és elmegy a magasabb s talán differenciáltabb — kereseti lehetőségeket biztosító szövetkezeti iparba, vagy az agrárterületek ipari vállalkozásaiba. S okan a kötött átlagbérgazdálkodást hibáztatják, ami miatt az ipari vezetők eszközei, lehetőségei ebben a mérkőzésben eléggé korlátozottak. Kedvezőbb szociális juttatásokat nyújthatnak, szebb lehet az öltöző, vagy fürdő, nagyobb lehet a sportpálya, ám ezzel, úgy tűnik, nem ellensúlyozhatják például a tsz kiegészítő üzemek magas órabéreit. S ha csak a béreket vizsgáljuk, akkor el kell jutni a furcsa felismeréshez: érdemesebb a primitív körülmények között működő tsz kiegészítő üzemben dolgozni, mint egy modern gépekkel felszerelt, a világpiacon is számon tartott iparág korszerű gyárában. S úgy tűnik, a munkások egy része a bér kedvéért inkább a manufaktúrát választja, s legyint a világ- színvonalra, a korszerű gépre, nehéz helyzetbe hozva műhelyeket, gyárakat, gyáregységeket. (Csak zárójelben: valami hiba lehet a fluktuációs vizsgálatok körül, amelyek azt bizonygatják, hogy a kilépők legnagyobb része nem a magasabb fizetés reményében változtat munkahelyet.) Említettem már: a vállalatok vezetői előszeretettel hivatkoznak a bérgazdálkodás bizonyos kötöttségeire. Ám érvelésüket némi fenntartással kell fogadni, mert tucatnyi tény bizonyítja, hogy a vállalatok a meglevő lehetőségekkel sem élnek okosan. A béregyenlős- di nem elsősorban iparágak közötti, hanem vállalatokon belüli probléma. Amikor az öntőipar már-már a termelési csőd szélére került — nem utolsósorban az alacsony bérek okozta munkaerőhiány miatt —, akkor több, öntészettel foglalkozó vállalat — saját erőből — a korábbi béremelés többszörösére szánta el magát. S egy további furcsaság: a havi átlagkeresetek 10—20 százalékát kitevő úgynevezett mozgóbér lenne hivatott betölteni azt a differenciált anyagi ösztönzést, amiről a 80—90 százalékot kitevő alapbéreknél egyszerűen megfeledkeznek. Egyszóval: az egész iparban jellemző béregyenlősdi nem vezethető vissza valamiféle pénzhiányra, s nem is magyarázható csak a bérgazdálkodás kötöttségeivel. Sokkal inkább kényelmességről, felesleges óvatosságról, sőt egyes esetekben hozzá nem értésről van szó. A mai bérrendszerben is rengeteg olyan lehetőség rejlik, amelyek felismerésével és kihasználásával a jelenleginél lényegesen ösztönzőbb, differenciáltabb bérezési gyakorlat valósítható meg. V. Cs. / ’ üj panoráma Vácott a most elkészült tízszintes lakóépület legfelső emeletéről ilyen kép tárul a bérházakra és a távolban füstölgő gyárakra. Foto: Urbán HELSINKI Megkezdődött ä BVT elnökségének idei ülése Üj kabinet Chilében Jósé Toha ismét miniszter
