Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-20 / 16. szám
1972. JANUAR 20., CSÜTÖRTÖK ""Jc^í/rfep 3 I munkásosztály hatalmának védelméért, erősítéséért Sajtótájékoztató a 15 éves munkásőrségről Készülnek az idei modellek a' Váci Kötöttárugyárban. A leszabott anyagból a szalag végén bakfisoverallok, midi és mini , nyári frottírruhák formálódnak. Foto: Urbán A munkásőrség fennállásának közelgő 15. évfordulója alkalmából szerdán sajtótájékoztatót tartottak a Parlament delegációs termében. Dr. Vár- konyi Péternek, a kormány Tájékoztatási Hivatala elnökének bevezető szavai után Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka emlékezett vissza az önkéntes fegyveres testület létrehozásának körülményeire. Hangsúlyozta: meg- gyoződéesal hisszük és valljuk, hogy a munkásőrség létrejöttének, jelenének, de jövőjének is a párt- és a munkásosztály, a párt és a dolgozó tömegek szoros kapcsolata, a kölcsönös bizalom az alapja. Változatlanul feladatunknak tartjuk, hogy a párt Amit nem mondái! ki senki Keserű szájízzel távoztak a DCM-bőI „Nővérem, a DCM-köbánya dolgozója volt nyolc évig, mint takarítónő. 1Ó71 szeptemberében ment nyugdíjba. Amikor mindenkit nyugdíjaztak a kőbányában, aki elérte a korhatárt, rendeztek egy kis ünnepséget, amolyan búcsúztató félét, a dolgozóktól összegyűjtött pénzen. Ajándékot is vásároltak nekik, órát, rádiót, ki mit kért. Nem tudni, mi okból, ebből az ünnepségből az én nővérem kimaradt. Mivel egy kicsit fogyatékos, nem méltatták az ünneplésre és az ajándékozásra. Egy köszönöm szóra sem méltatták. Csak majdnem ‘egy évtizedig volt szükség a, kifogástalan munkájára. Még ha nem a nővéremről lenne szó, akkor sem bírtam volna elhallgatni ezt az igazságtalanságot. Tisztelettel Magos Im- téné, Vác, Látóhegy dűlő.” A pénzt megkapta... Szilágyi Lajos, a) Dunai Cement- és Mészmű szakszervezeti bizottságának titkára és helyettese, Kányik János hitetlenül hallgatja a levél tartalmát. Szilágyi Lajos a telefonhoz lép. — Halló, kartársnő! L. Irén megkapta-e az 500 forintot? Legyen szíves, nézzen utána! Igen? A fizetéssel együtt... Ezerháromszáz forint helyett 1800 forint volt a borítékjában? Megmondták neki azt is, hogy ez jutalom a nyugdíjazása alkalmából? Azt nem tudja... — Felém fordul. — Minden nyugdíjba menő dolgozónk a vállalati béralapból érdemeinek megfelelően ki- sebb-nagyobb jutalmat kap. Ezt L. Irén is megkapta. Hogy megköszönték-e neki a munkáját? — Bár nem vagyunk öreg vállalat, mégis vagy száz nyugdíjasunk van — mondja Kányik János, és egy iktatókönyvet mutat. — Második éve, hogy megrendezzük itt a vállalatnál a találkozójukat. A legutóbbi novemberben volt és nagyon jól sikerült. A távol lakóknak még az útiköltséget is megtérítjük. Nézze, L. Irént is meghívtuk. Levelezőlapon válaszolt: „Nem veszek részt.” — Nálunk a vállalati szb-n kívül a műhelyekben, üzemekben úgynevezett szakszervezeti műhelybizottságok is működnek. Ök kezdeményezik — d levélben is említett — búcsúztatásokat, ajándékozásokat, javasolják a jutalom összegét. A kőbánya műhelybizottsági titkára Nagy László, az üzemvezető Martényi Árpád. Ök többet tudnak mondani. Valamit valószínűleg elhibáztak ... Martényi Árpád a jutalmazási javaslat másolatát mutatja: „Nevezett 1963 óta üzemünk dolgozója. Munkáját mindenkor becsülettel elláttaötszáz forint jutalomra javaslom.” — L. Irénről most is ez a véleményem. A levélben foglaltak mégis igazak — két kivétellel. A házi ünnepségből és az ajándékozásból nem azért maradt ki, mert fogyatékos, ehhez egy percig sem férhet vita. A másik: nem történt igazságtalanság. ...a köszönő szót nem — Tavaly alakult ki ez a — úgy vélem — kedves szokás — mondja Nagy László —, hogy a kollektíva kis búcsúztatót tart nyugdíjba vonuló munkatársának. Ezt támogatni kívánjuk a jövőben is. Két ilyen ünnepség volt eddig, A nagyobb kollektívák, mint például a műhely, vagy a bányaművelés dolgozói, fejenként összeadtak'néhány forintot, s ebből vették ajándékot társuknak. Kevés takarítónőnk van. S ezt a pénzösszeadást különben sem lehet megszervezni, ez nem Szervezés kérdése. Aztán: a nyugdíjba vonulók maguk jöttek hozzánk, hogy szeretnék megköszönni a figyelmességet, pár szem süteményre, egy pohár borra vendégül látni munkatársaikat, megkaphatnák-e a műhelyirodát egy órácskára. Persze, hogy meg! Ügy voltunk, a hivatalos köszönő szó mellé illik nekünk is valami csekély ajándékot átadni. Ismétlem, ebből az egészből szép, kedves hagyomány lehet, a jövőben is folytatjuk. — L. Irén még egy köszönő szót sem kapott. Miért? — Az ő hivatalos ügyeit általában a testvére, Magosné szokta intézni — mondja az üzemvezető. — L. Irén nem jött el a leszámolásra sem, azt is Magosné intézte. — Hányán mentek nyugdíjba tavaly a kőbányából? — Nyolcán. — Ebből hány takarítónő? — Négy. — A nyolc nyugdíjba menőből hánynak adott össze szerény ajándékra pénzt a kőbánya kollektívája, hányat ajándékozott meg a szakszervezet? — Hatot. Egy új motívum — Az egyik a kimaradottak közül L. Irén. Ki a másik? — Magosné. — ? Ez új motívum. Olvasónk levelében egy szót sem ír arról, hogy nővérével együtt ment nyugdíjba, és hogy ugyanazok a méltánytalanságok érték, mint nővérét. — Az a helyzet — mondja az üzemvezető —, hogy Magosné is megkapta a vállalati béralapból a jutalmat, Az ö munkájával is meg voltunk elégedve. A végén azonban ... Bejelentette, nyugdíjazása után is itt szeretne dolgozni. Jól van, volt is hely, rendben. Később jött, hogy két helyről is ígérnek jobb munkát, nem jön hozzánk. Rendben- van. Néztünk más után. Egyszer csak jön, hogy mégis inkább ide jönne. Akkor viszont már azt mondtuk: nem! Egyszerre több vasat is tartott a tűzben. ezt nem lehet. Ez tehát az igazi oka, hogy „nem méltatták az ünneplésre és az ajándékozásra” L. Iránt? Testvére miatt! S természetesen Mágosnét sem?! Tiltakoznak. — Három hónap telt el nyugdíjazásuk óta, hogy a szóban forgó ünnepséget megtartottuk. Ennyire késve másnak sem Volt búcsúztató... A másik két takarítónő azért nem maradt ki, mert nagyjából egyidőben ment nyugdíjba másik két dolgozónkkal... Magosnéék elzárkóztak, nem jöttek, hogy szeretnének ők is tartani búcsúztatót... Az okok és az okozatok ösz- szekeverednek, ellentmondásosak a válaszok. Ez hiba volt Ügy tűnik, egy valóban folytatásra méltó, kedves kezdeményezésbe — a nyugdíjba voTrulók megajándékozásába, búcsúztatásába — hiba csúszott, s az eredménye, hogy két ember keserű szájízzel gondol egykori munkahelyére, amit pedig szeretett, ahol becsülettel dolgozott. Lehet, hogy a kőbánya vezetői elítélik Magosné további munkájával kapcsolatos bizonytalankodását, ez azonban külön téma. Egy ember egyszeri — talán érthető — tévedése nem semmisítheti meg, még csak nem is semlegesítheti nyolc év eredményeit Két emberét meg különösen nem! Ügy véljük, a kőbányában csupán egy fél, mondatot kellett volna kimondani: „Emberek, hát mégiscsak ...” Ezt a fél mondatot nem mondta ki senki. Deregán Gábor és a munkásosztály kapcsolatának/ a kölcsönös bizalomnak az erősítésén, fejlesztésén dolgozzunk. Munkánkkal nap, mint nap bizonyítani akarjuk, hogy testületünk méltó a bizalomra, amely szülte, s amely létének, jövendőjének is alapja. A továbbiakban az országos parancsnok kiemelte, hogy a munkásőrségben három generáció olyan kommunista közösségben él, formálja önmagát és környezetét, amely nemcsak kész, hanem képes is mindannak végrehajtására, amit a párt, a kormány megjelöl. Nagy elismeréssel szólt Papp Árpád a veterán mun- kásctökről, akik a testületen belül serkentői a politikai tisztánlátásnak, a becsületes helytállásnak, akár a termelő munkáról, a kiképzésről, vagy a szolgálat ellátásáról van szó. A testület célját, jellegét, tevékenységét meghatározó politikai ismérvek az elmúlt 15 esztendőben nem változtok. Az akkor maghatározott elvek jelentik a testület perspektíváját, ezek fogják szabályozni továbbra is munkáját.^ Elmondotta ezután az országos parancsnok, hogy 1957-ben és azt követően több évig csak párttagok lehettek munkásörök. Ma már minden becsületes dolgozó tagja lehet a munkásőrségnek. Ez bizonyítja annak a fontos elvnek érvényesülését, hogy a szocializmus építése és védelme nemcsak a kommunisták kötelessége, hanem minden becsületes magyar állampolgáré. Évente több ezerre tehető azoknak a száma, akik újonnan kerülnek a testületbe, s az új munkásőrök több mint fele pártonkívüli. A munkásőrség tagjainak áldozatkészségét, ragaszkodását mi sem bizonyítja jobban, minthogy igen magas azoknak a száma, akik hat-nyolc-tíz, sőt csak most, 15 év után kerülnek tartalékállományba, vagy szerelnek le, Ami az összetételét illeti, a munkásőrök 82 százaléka párttag, 67 százaléka a termelő- munka területén dolgozik, a tsz-tagok aránya tíz százalék, a nőké viszonylag alacsony, csupán két százalék. Az idén az új munkásőrök között azonban már több, 8,5 százalék a nő. ök is csakúgy, mint a férfi társaik — felelősségteljesen, becsülettel látják el feladataikat. A munkásőrök átlag életkora 38 év,' az állomány több mint 50 százaléka 35 éven felüli. A munkásőrök sokoldalú kiképzésben részesülnek. Fontos szerepet töltenek be a testület életében a társadalmi parancsnokok, de ma már önálló tiszti állománya is van a munkásőrségnek. Másfél évtized alatt A tanácsi ingatlanközvetítő okmánykészítési Az ingatlanközvetítésről szóló kormányrendeletnek és a most megjelent végrehajtási rendelkezésnek megfelelően jelentősen bővül a tanácsi ingatlanközvetítő szervek tevékenységének, szolgáltatásainak köre és tartalma. A rendelkezés feljogosítja a tanácsi ingatlanközvetítőt a tevékenységi körébe tartozó ügyletekkel kapcsolatos egyes okiratok elkészítésére is. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint a végrehajtási rendelet most már lehetővé teszi, hogy a tanácsi ingatlanközvetítő szerv tevékenységi körében elkészíthesse: a lakáscsere-szerződést; a magánerőből történő társas- és csoportos lakóházépítés szervezése esetén az építőközösséget létrehozó társasági szerződést; bizományi adás-vétel és csere esetében az erre vonatkozó szerződéseket; az állaimi tulajdonban álló épület és telek elidegenítésénél, cseréjénél kötendő szerződést, továbbá gondoskodhat a tulajdonjog telekkönyvi bejegyeztetéséről. Az állampolgárok közötti ingatlan adás-vétel és -csere közvetítésénél a tanácsi ingatlanközvetítő szerv díjazás ellenében nem készíthet szerződést. Jelenleg tehát a tanácsi ingatlanközvetítő szervnek nincs módja ilyen szerződés készítésére, ennek esetleges feltételeit és körét ugyanis külön miniszteri rendelet fogja szabályozni. sokat fejlődött a testület fegyverzeti, műszaki, technikai ellátása, jelentős változások történtek a kiképzés rendszerében, a vezetés eszközeiben, módszereiben is. A IV. ötéves terv előirányzatokat tartalmaz a munkásőrség technikai felszerelésének fejlesztésére. A munkásőrök iránt megnyilvánuló szimpátiát bizonyítja, hogy a közvélemény elismeri, megbecsüli őket — fejezte be tájékoztatóját az országos parancsnok. Zárak és kilincsek A Volga autógyárban készülő Zsiguli gépkocsikhoz számos magyar üzemben — köztük az Elzett Fémlemezipari Műveli sátoraljaújhelyi telepén — készítenek alkatrészeket. A határmenti gyár dolgozói a személygépkocsikhoz komplett külső és belső ajtókilincseket, valamint csomagtartózárakat szállítanak. A jó felkészülés eredménye, hogy eddig már több mint kétszázezer garnitúra alkatrészt szállítottak a szovjet partnernek. A Volga autógyár vezetői úgy a mennyiséggel, mint a minőséggel, elégedettek. HVDSZ-ülés A helyupar és a nők A helyiiparban dolgozó nők helyzetét tárgyalta meg szerdai ülésén a HVDSZ Pest megyei bizottsága. A napirend előadója, Balogh Pálné, a nőbizottság vezetője, elmondta, hogy a megye 25 tanácsi vállalatánál hatezer nő dolgozik. A béraránytalanságok megszüntetésére több helyen konkrét intézkedéseket tettek, alapvetően azonban nem oldották meg a problémát, mert ugyanakkor a férfiak bérét is emelték, ezért a különbségek változatlanul fennállnak. A nők általános és szakmai műveltségének emelésére történtek kezdeményezések: a ceglédi Cipőipari Vállalatnál és a PEVDI-nél tanfolyamokat szerveztek — ám szakoktatókról és pedagógusokról nem tudtak gondoskodni, végül is nem tudták megtartani a tanfolyamokat. A helyiipari vállalatok sokat tettek a nők munkahelyi körülményeinek javításáért. A PEVDI-nél például a konfekcióüzemekben gyorsvarrógépeket állítottak be, amelyek egyúttal kisebb zajjal dolgoznak. A Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál új szociális létesítményt adtak át, állandó orvosi szakrendelést hoztak létre. Ugyanitt az éjszakai műszak fokozatos megszüntetését Is tervezik. Nem feledkeznek meg a vállalatoknál a gyermekgondozási segélyen levő kismamákról, törődnek áz ismét munkába állókkal. Gondot jelent azonban az anyáknak, hogy gyermekeiket nem tudják bölcsődébe, illetve óvodába elhelyezni. Nem megoldott az iskolás korú gyerekek napközibe felvétele sem. A kormányhatározat megjelenése óta a legnagyobb eredményt a helyiiparban is az egyedülálló anyák és a több gyermekes családok erkölcsi és anyagi támogatásában érték el. A különféle kedvezményeket — pótszabadságok, rendszeres szociális segélyek — rögzítik a kollektív szerződések is. A tapasztalatok alapján a megyei bizottság., megállapította: az eredmények ellenére hosszú évek kitartó munkájára van szükség, hogy a nőpolitikái határozatot megvalósítsák. Éppen ezért javasolták a vállalatok gazdasági és szakszervezeti szerveinek, hogy legalább éveóte egyszer tárgyalják meg a nők helyzetét, (S. L) Többet temmi TIZENNYOLCEZER Nö dolgozik Pest megyében az állami és szövetkezeti kereskedelemben, a pénzintézeteknél. Ezek az asszonyok és lányok hátrányosabb helyzetben vannak, mint a más szakmákban foglalkoztatottak — állapította meg a KPVDSZ megyebizottságának felmérése. Az üzletek és a vendéglátóipari üzemek nyitva tartása eltér a népgazdaság egyéb ágaiban alkalmazott munkaidő-beosztástól. Hosszabb-rövidebb műszakok, vasárnapi, ünnepi nyitva tartások nehezítik az ott dolgozók körülményeit. Közismert, hogy a sok kis, korszerűtlen üzletben az asz- szonyok általában egyedül vagy másodmagukkal dolgoznak s ők végzik a nehéz fizikai munkákat is. Többségük gyermekes anya, akiknek a mindennapi utazás, a gyermekintézmények hiánya sokszor megoldhatatlan gondokat okoz. A pénzintézetéknél a rendszeres túlóráztatás jelent terhet A nehézségek ellenére a képesítéshez kötött munkakörökben dolgozó nők 70—80 százaléka rendelkezik a^ előírt végzettséggel, s figyelemre méltó erőfeszítéseket tesznek szakmai és politikai műveltségük emelésére. A szakmunkásképző tanfolyamokon részt vevők 80, a politikai oktatásra járók 70 százaléka nő. A szakszervezet vizsgálta a nők vezetésben való részvételét is, amely egyáltalán nem tükrözi a szakma elnőiesedését. S bár a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az asszonyok alkalmasak vezetői posztok betöltésére is, többségük családellátási gondjai miatt nem meri vállalni a nagyobb felelősséggel járó beosztást. A nők közéleti tevékenysége távolról sincs arányban a tár- dalmi életben betöltött tényleges szerepükkel, messze elmaradnak a lehetőségektől és a követelményektől. Egyedül o szakszervezeti tisztségekben emelkedett a nők száma, elsősorban a bizalmiak között Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve a szakszervezet vizsgálódásai szerint sehol nem érvényesül: a pénzintézeteknél az azonos munkakörben dolgozóknál a férfiak bérének 76, a különböző vállalatoknál 72, a szövetkezetekben pedig 92 százalékát kapják az as» szonyok. • A KERESKEDELEMBEN tehát sok a megoldatlan feladat. A nők helyzetének megköny- nyítéséről szóló kormányhatározat végrehajtása hosszú évekre megszabja a szakszervezeti bizottságok munkáját. Mindenekelőtt azon kell munkálkodniuk, hogy megszűnjenek a ma még ható előítéletek, amelyek akadályozzák a nők tényleges egyenjogúságát. Jobban figyelembe kell venni a szakmában dolgozó asszonyok érdekeit az üzletek nyitva tartási idejének megállapításánál is. A túlórák csökkentése érdekében el kell érni, hogy az árut mindig nyitva tartási időben és kis tételekben csomagolva szállítsák. Keresni kell a módját a 44 órás munkahét bevezetésének is. El kell érni, hogy a nők gondjainak megoldása minden szakszervezeti bizottság ’ munkájának szerves része legyen. Soós Ibolya .
