Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

1972. JANUÁR 15., SZOMBAT 3 A párthatározat — és a 80 százalék kötél ez A munkásnők helyzete a PEVDI-ben Szocialista brigádok (5.) Mindig ä kereskedelem a Mit tettek az elmúlt évben fi, Központi Bizottság 1970 februári, illetve a kormány ' 1013/1970. sz. határozatának végrehajtásáért, a dolgozó nők élet- és munkakörülmé­nyeinek, szociális helyzeté­nek megjavításáért? Erre a kérdésre kértünk választ most, az év eleji számveté­sek időszakában a Pest me­gyei Vegyi- és Divatcikk­ipari Vállalat párttiitkárá- tól, Janiczky Ferenctől és a Szakszervezeti bizottság titká­rától, Túrái Jánostól. Szervezettebben — túlórák nélkül Erről a vállalatról tudni . kell, hogy dolgozói megfelelő munkakörülményeinek, jó szo­ciális ellátásának biztosítása tekintetében nehezebb hely­zetben van, mint az egy te­lephelyen működő nagyüze­mek. A megye nyolc közsé­gében és városában működő gyáregységei jelentős fej­lesztési és szociális terheket rónak a vállalatra. Vállalatunknál tíz alap- szervezet működik; mun­kájukat a központi alap­szervezet vezetősége irányít­ja. A yezetőség már a múlt év első felében napirendre tűzte a párthatározat vég­rehajtásának tapasztalatait ;— szögezi le Janiczky Fe­renc.» — Vállalatunk legsúlyosabb csontija az elmúlt időkben a ^nagyarányú túlóráztatás volt. Olyan munkahelyeken, ahol a dolgozók többsége nő, még az engedélyezett túlórakeret ♦felhasználása is sok körülte­kintést, méltányosságot igé­nyel, a „fekete túlóráztatás” pedig egyszerűen megenged­hetetlen! Nemcsak azért, mert szabályellenes, hanem mert jogtalanul rövidít meg máso­kat Az történt ugyanis, hogy némelyik gyáregységünkben a jutalmazási keretet „fekete túlórák” díjazására fordítot­ták. Világos, hogy ily’ mó­don nem feltétlenül a leg­jobban. dolgozók jutottak több jövedelemhez, hanem azok, akik vállalkoztak a túl­órázásra. A pártvezetőség ép­pen ezért javasolta, hogy a túlórák engedélyezését szi­gorítsák meg, legyen az kizá­rólag a munkaügyi osztály és a szakszervezeti bizottság joga; javasoltuk, hogy a gaz­dasági vezetők intézkedjenek a munka és a nyersanyag- ellátás jobb megszervezésére, a „hóvégi hajrában” végzett túlóráztatás nagy részét ugyanis a műbőrszállítások rendszertelensége indokolta; javasoltuk, hogy a vállalat ve­zetősége az élüzem cím oda­ítélésénél szabja feltételként a túlórák csökkentését is a gyáregységekben; végül fel­kértük a kommunistákat, hogy munkaidejük jobb kihasználá­sával, szervezettebb munká­val segítsenek elkerülni a túl­órakeret túllépését. Javas­latainkat a taggyűlés hatá­rozatokká emelte, a gazdasá­gi vezetés pedig elfogadta. A vezetésben az arány reális Szóba került azon a tavaszi megbeszélésen az érdi és a kistarcsai gyáregységek gond­ja is-' — Az érdi probléma azóta megoldódott: a műanyag üze­met felszámolták, helyén kor­szerű fonalfeldolgozó üzem épült. A kistarcsai üzem zsú­foltságán pedig úgy segítünk, hogy 1972-ben a keretgyártást átvisszük a pilisszentiváni — jelenlegi legkorszerűbb — gyáregységünkbe, és az így megüresedő helyiségekben fürdőt-öltözőt építünk. A kommunisták taggyűlése K fentieken kívül azt is hatá­rozatba foglalta, hogy a nők helyzetének felülvizsgálásá­ra az év második felében visz- szatér. — Ezt a taggyűlést decem­ber 16-án tartottuk, és szé­les körű vizsgálatok előzték meg. Megvizsgáltuk például a nők szerepét, arányát a termelésben — és a vezetés­ben. Ezek szerint a vállalat központjának kilenc osztály- vezetője közül négy,' a hat gyáregységvezető közül egy a nő. Tizenhat kinevezett üzem­vezetőnk között mindössze három nőt találunk, a tizen­egy csoportvezető között nyol­cat. Ez az arány a nők össz- létszámához viszonyítva ala­csony, képzettségükhöz képest viszont reális. — A bérezést vizsgálva meg­állapítottuk: mivel vállala­tunknál személyi besorolási rendszert alkalmazunk, és a fizikai dolgozókat darab-, il­letve időbérben fizetjük, lehe­tőség nyílik a személyi diffe­renciálásra. A szakszervezet jó partner A munkásnak életkörülmé­nyei — de még szakmai to­vábbképzésük, s ebből ere­dően előléptetésük is —nagy mértékben függnek attól, hogy el tudják-e helyezni gyerme­küket bölcsödében, óvodában vagy sem? Mint a vizsgálat feltárta, az egyes gyáregysé­gekben dolgozó nők helyzete e tekintetben eltérő. Gyom­ron, Kistarcsán, Abonyban és Monoron sikerült elhelyezni a gyermekeket Annál több gon­dot okoz ugyanez Szentend­rén, Cegléden; Pilisszentivá- non a létszám feltöltését is gátolja az óvodai helyhiány. — Az utóbbi időkben gyak­ran került szóba az az igény, hogy a nőket ■— elsősorban a családanyákat — mentesítsék az éjszakai műszaktól. Válla­latunk e tekintetben jó hely­zetben van: gyáregységeink zöme két műszakban műkő» dik. Túrái János veszi át a szót, és arról tájékoztat, mit tett a szakszervezet a nők fokozott anyagi megbecsülése, jutalma­zása, segélyezése, üdültetése érdekében. — A vállalati szakszervezeti tanács — amelyben a nők 64,5 százalékkal képviseltetik ma­gukat — ugyancsak állandóan figyelemmel kísérte a párt- és kormányhatározat végrehajtá­sát. A monorl kojjfekcióüzem és a kistarcsai gyáregység dol­gozóinak szociális ellátottsága nem felelt meg a követelmé­nyeknek. A VSZT ezzel kap­csolatos javaslatait a gazdasá­gi vezetés beépítette ötéves in­tézkedési tervébe. Ennek ered­ményeként Monoron épületet vásároltunk, amelyben ez év első felében korszerű fürdőt, öltözőt, étkezdét alakítunk ki. Allástfoglalt a VSZT a több gyermekes és az egyedülálló anyák fokozott anyagi támoga­tásában. Ennek alapján 1971- ben 77 több gyermekes anya kapott iskolai felszerelést, tan­szereket, összesen' 19 ezer fo­rint értékben; 115 egyedülálló anyát részesítettünk pénzjuta­lomban, 64100 forint összeg­ben, 36 200 forintot fordítot­tunk 63 gyermekgondozási sza­badságon levő anya segélyezé­sére; több mint 27 ezer forin­tot tett ki a szülési segélyek összege, amiben kereken 100 kismama részesült; a VSZT határozata értelmében kamat­mentes kölcsönnel támogatjuk azokat a nőket és fiatalokat, akik lakást kívánnak építtetni. Ilyen célra 1971-ben 265 ezer forintot fizettünk ki 17 dolgo­zónknak, közte kilenc nőnek. Az anyagi megbecsülésen túl — A nők erkölcsi megbecsü­lése is szívügye a szakszerve­zetnek. Az elmúlt évben 130 dolgozónk — közte 80 nő — kapott kiváló dolgozó kitün­tetést, a könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést 25-en nyerték el, köztük 14 nődolgo­zó. A gazdasági, a párt- és a szakszervezeti vezetőség az 1970. évi munkaverseny leg­jobb szocialista brigádjainak jutalmazására 52 ezer forintot fordított. E brigádok összlét- száma jelenleg 1013, köztük 850 nő. — Az időnkénti felmérések, vizsgálatok azt a célt szolgál­ják, hogy állandóan ismerjük munkásnőink helyzetét a gyár­egységekben és idejében orvo­solhassuk, ha valamilyen hát­rány, sérelem éri őket. Sajnos, legjobb szándékaink, szerveze­ti intézkedéseink sem könnyít- hetik még második műszakjuk terheit, és ez nagy mértékben közrejátszik abban, hogy ki­sebb számban tudnak bekap­csolódni a szakmai, politikai továbbképzésbe, mint a fér­fiak. Büszkék vagyunk rá, hogy a nehézségek ellenére, a hatvankét ember közül, aki állami oktatásban vesz részt, 51 nő. Középiskolában 36 mun­kavállalónk — közte 30 nő — tanul. Kevesebben kapcsolód­nak be viszont a politikai ok­tatásba, és rendkívül magas a szakképzetlen munkásnők szá­ma: betanított munkásaink 90,5 százaléka nő. Az elkövet­kező években éppen ezért szaktanfolyamokat kell szer­veznünk. , Nyíri Éva Kora tavasszal, rügyfaka- dáskor és a gyümölcsfák _ vi­rágzása idején lenyűgözőbb, pompásabb látványt elképzel­ni is nehéz annál, amit a Du­na túlpartjáról nézve Nagy­maros hegyoldala nyújt De aki gyönyörködni akar ben­ne, siessen, mert, ha a most még gyümölcsadó fák kihal­nak, néhány év múlva nem bo­rul többé virágba a hegyoldal. Pusztuló málnások — A málnások is kipusztul­nak lassan, már most sem számot tevő a termelés — ál­lapítja meg dr. Jancskár Sán­dor, Nagymaros nagyközség elnöke, s elmondja, hogy a kiöregedett málnát gazdáik kivágják, de ritkán telepíte­nek újat a helyébe. Tudni kell Nagymarosról, hogy még 3—4 esztendeje is hatalmas mennyiségű málna került a községből a fővárosi meg a külföldi piacokra. Né­hány évtizede itt kezdődött és innen terjedt el a Duna—Ipoly szögében, Málnaországban, az annyi falu jólétét biztosító gyümölcs karrierje. Küllőn táj­fajtát nemesítettek, az egykor legjobb fizetőnek és zamatú- nak bizonyult nagymarosi málnát. — Nem volt kert, ahol ne termelték volna — mondja a nagyközség elnöke. — Igaz, nemrég még csaknem minden házhoz tartozott fél-, többhöz egyholdas vagy még nagyobb kert. Az utóbbi esztendőkben egyre több régi háztulajdonos adja el kertje kisebb-nagyobb részét házhelynek, sokan pe­dig eladják kertestül a házu­kat is. Csak az idén legalább 150 ingatlan cserélt gazdát. Lakóház épül tehát a mál­na helyére, s ha útban van, a gyümölcsfát, még a nemes őszibarackot is kivágják.^ A szántóföldön vagy a szőlő he­lyén telepített málnások fel- frissítésével sem nagyon tö­rődnek a marosiak. Akié még tgjem, pénzel belőle, de hiá­ba fizet jól, az idősebbek már nem bírják a vesződséget ve­le, a fiatalabbak nem is any- nyira a gondozásával, inkább a szedésével járó fáradtságot sokallják. Nekik már nem kell a málna, sem az érte járó pénz, nem akarnak vele bí­belődni, de a szőlővel, gyü­mölcsöskerttel sem. Bejárók. Naponta 1500—1600 ember utazik Vácra vagy a főváros­ba. Ipari dolgozó a legtöbb. Helyi munkaalkalom . is akad, csakhogy... — A nők helybeli foglalkoz­tatása nagy gond, bár az utób­A nagykőrösi ÁFÉSZ ruhá­zati áruházának Tyereskova szocialista brigádja a legutób­bi értékelésnél elnyerte az arany fokozatot, most pedig éppen hogy teljesítette válla­lását. ® Mi történt? Biczó Györgyné osztályve­tő, a brigád egyik tagja vála­szol: — Azt'ajánlottuk fel, hogy egy százalékkal többet adunk el, mint az áruház többi osz­tálya. A vállalással csak azért nem maradtunk le, mert az áruház forgalma alacsonyabb volt a vártnál. Éveken keresz­tül egyenletesen emelkedett a ruházati cikkek kereslete. Az utóbbi időben azonban töb­bet költenek lakásberendezés­re, háztartási gépekre. Nagy­kőrösön és másutt is egyre több lakás épül, s ez sok pénz­be kerül. Nyilvánvaló, hogy az emberek az öltözködésen takarékoskodnak. Azt mondják, az áru- t háznak igen gazdag a vá­lasztéka, Ceglédről, sőt Kecskemétről is ide járnak vásárolni... — Erre büszkék is vagyunk. bi esztendőkben enyhült. A Duna-környéki Háziipari Szö­vetkezet központja itt van ná­lunk, nagyobb részlegei meg­találhatók Vácott, Gödön és másutt is a járásban. Itteni részlege körülbelül 150 idő­sebb nőt vagy több gyerme­kes anyát foglalkoztat. To­vábbi 100 nődolgozó talál munkát az Erdei Termékeket Feldolgozó üzemben, amely újabban átvette a Hungarod- rog gyógynövény-csomagoló- ját is. Meglévő két ipari üze­münk egyenként mintegy 200 —200 embernek biztosít mun­kát Az egykori Nagymarosi Gépgyár, a Szerszámgépipari Művek kőbányai gyárának nagymarosi telepe, jelenlegi helyén nem fejleszthető. Szó­ba került már, hogy a község más helyén folytatná mun­káját, megfelelőbb kéretek kö­zött, amit mi szívesen is lát­nánk. Másik jelentős üze­münk a Vas és Műszaki Ktsz, a községben szétszórtan, több helyen dolgozik. Arról is szó esett, hogy a ktsz megfelelő üzemi épületet emel. Más ipa­ri üzem idetelepülésére, ennél nagyobb arányú iparfejlesz­tésre nem számíthatunk. — Így hát, miután a gyü­mölcskertészkedés elsenyved, jóformán csak máshol dol- 'gozók alvóvárosa lesz Nagy­maros? Plusz 300 ember — Igen, de üdülőhely is! Sok-sok esztendővel ezélőtt, ha talán hivatalosan nem is viselte az üdülőhely tangót, az volt már Nagymaros. Fő­városi családok seregestül nyaraltak itt, többnyire szobát béreltek két-három hónapra. — Az már régen volt. Ma alig találni nyáron egy-két kiadó szobát. A felnőtt, csalá­dot alapító gyerekek foglal­ják el a ház második vagy harmadik szobáját, nem egy helyen pedig éves bérlők és albérlők. Ennek ellenére az üdülőkben, vikendházakban és a kempingben tavasztól őszig állandóan legalább 800, hétvégeken továbbá 250—300 ember növeli a lakosságot. — Ami tekintélyes szám az állandó lakosokéhoz viszo­nyítva, hiszen a legutóbbi népszámláláskor 5026 főt ol­vastak össze. — Csakhogy a nyaralók és üdülők száma jóval több is le­hetne — jegyzi meg töpreng­ve dr. Jancskár Sándor elnök. El kell mondani az elnök­ről, hogy 1970-ben választot­ták meg, de 1972-ben már 15 éve dolgozik a nagymarosi Csak... az áruház idei tervét 96 százalékra tudtuk teljesí­teni. Tíz éve vagyok osztály- vezető, de erre még nem volt példa. • Ha gondokkal kezdtük, folytassuk... — Reggel 8-tól 12-ig és délután fél 3-tól 6-ig tartunk nyitva. Nem va­gyunk annyian, hogy két műszakban dolgozhassunk, ezért ebben a formában tud­juk megoldani, hogy reggel és este is vásárolhasson a lakos­ság. A brigád csupa nőből áll, mondanom sem kell, hogy milyen rossz ez az osztott munkaidő. A déli ebédszünet éppen arra jó, hogy hazamen­jünk és együnk valamit, s már jöhetünk vissza. Gyakorlatilag regei 7-től este 7-ig nem va­gyunk otthon, a család, a ház­tartás gondjai késő estére ma­radnak. Szóval, kevés a sza­bad idő. így nem csinálhatunk olyan gyakran közös progra­mokat, mint ahogy szeretnénk. A tanulásra viszont mindig szakítunk időt. A brigádból ketten pártoktatásban vesz­nek részt, ketten a KISZ sze- j mináriumára járnak, a többiek tanácsházán, ugyanis 13 évig vb-titkér volt. Törzsgárdatag tehát a hivatalban. Hivatali kötelességével jár, de azon túlmenően is erősen foglalkoz­tatja a nagyközség sorsa. — Nagymaros jövőjét leg­jobban üdülőhely jellegének fejlesztése biztosíthatja. Van Duna-strandja, de an­nak épületeit fel kell frissí­teni. Eddig a Nagymarosi Köz­ségi Sportklub használta eze­ket az épületeket, most már azonban tető alá kerülhet sa­ját klubhelyisége, az öntözője, csónakháza. Evezősei edzésére még tanmedencéje is van. így hát a strand fejlesztésének, bővítésének nincs már akadá­lya, csakhogy a környéke ren­dezésre szorul, a partját pedig viszi a víz. Készülnek azonban a partvédelmi munkálatok tervei és még az idén részben meg is valósulnak. Uj művésztelep Tavaly, tavalyelőtt a Du- na-parton 40 vikendtelket ér­tékesítettünk, be is épült már csaknem valamennyi. Most a hegyoldalon 400 telket alakí­tottunk ki, egy részüket az OTP már él is adta. Minden­esetre több a venni szándéko­zó, mint amennyi a telek. De beszéljünk arról, hogy a IV. ötéves tervben mit tesz Nagymaros saját fejleszté­séért? — A Vörösmarty utcában befejeződött, az Ady Endre utcában épül az úttest és a vízlevezető csatorna. Az egy­millió 700 ezer forintos mun­kát egy év alatt is elvégezhet­tük volna, de 1971-ben nem volt ennyi pénzünk. A tervidő­szak további éveiben annyi ut­cában folytatjuk ezt a munkát, amennyire pénzünkből futja és 1975-ig tíz lakást is épít a nagyközség. Szükség lenne új napközi otthonra, meg kony­hára is, erre azonban már nem telik. Pedig a mostani konyhát igazság szerint nem is szabadna használni. A napkö­zi otthon foglalkoztatóját visz- sza kellett költöztetni az el­avult épületből az iskola tan­termeibe. ^lacsony szobái rossz levegőjűek, kicsi ablakai miatt sötétek is. — A Képzőművészeti Alap ebben az ötéves tervben meg­nagyobbítja a művésztelepet. Erre azonban ott, ahol most van nincs lehetőség. Az alap 3000 négyszögöles területre kért a tanácstól felhasználási engedélyt, már meg is kap­ta. Ehhez több telket ki kell sajátítani, ezt most készítjük elő. Szokoly Fndre a szakszervezet tanfolyamaira jelentkeztek. Pintér Erzsébet nemcsak az áruház, hanem az egész szö­vetkezet legfiatalabb párttag­ja, nincs még húszéves, ö is a Tyereskova brigádban dolgo­zik. — Ebben az áruházban vol­tam tanuló s örültem, hogy utána itt maradhattam. Pedig sokszor összeszidtak a kol­legák, de most már örülök ne­ki. Ha nem olyan szigorúak hozzám, nem jutok odáig, ahol most tartok Nagyon jólesett az a bizalom, ahogyan támogat­ták párttagfelvételemet. Any- nyit mondhatok, hogy itt min­den fiatal megtanulhatja a szakmát, mert mindenki se­gít és jót akar. Pintér Erzsébet elmondja azt is: brigádjuk a forgalom 1 százalékos túlteljesítésén kí­vül vállalta, hogy mindegyi­kőjük egy-egy tagot szervez az ÁKÉSZ-nak. Foglalkoznak könyvterjesztéssel, bizomá­nyosi rendszerben, árusítják a könyveket. Tavaly a MÉ­SZÖV könyvterjesztési ver­senyében harmadikok lettek. Kása Ambrusné brigádve­zető az áruház árukiadója. Nincs egy szabad perce sem, csak úgy tud időt szakítani, hogy felváltják. Részt vett a szocialista brigádvezetők me­gyei értekezletén, ahol meg­választották küldöttnek a feb- ruán 8-án tartandó országos tanácskozásra <g) Felszólal? — Szeretnék. A kereskede­lemnek arról a gondjáról aka­rok beszélni, hogy sokan visz- szaélnek a reklamációval. Ez elsősorban a cipőkre vonatko­zik Nincs olyan cipő, amelyet, ha állandóan hordanak, főleg télen, ne menne tönkre. Hat hónapig viszont kötelesek va­gyunk cserélni. Olyan vevőnk is van, aki egy szezonban há­rom csizmát „hord el” s mi tudjuk, hogy nincs egészen igaza, de nem tehetünk sem­mit. ® A brigádvezetők me­gyei értekezletén elhang­zott, hogy a különböző fó­rumok túl sokat foglalkoz­nak a kereskedelemmel. — Nem véletlenül, hiszen va­lamennyien látjuk: árt ne­künk, hogy mindig a kereske­delem a téma. A televízió egyik legutóbbi vitaműsorá­ban egy cipőgyár igazgatója úgy nyilatkozott, hogy ők azért nem gyártanak bizonyos ter­méket, mert a kereskedelem nem rendeli meg tőlük. Egy- egy ilyen műsor arra jó, hogy utána mást se halljunk a ve­vőktől, minthogy: azért nem lehet ezt vagy azt kapni, mert nem rendeljük; a tv-ben is benne volt, hogy a kereskede­lem a hibás. Mi vagyunk az ütközőpont: a gyár is, a ve­vők is minket okolnak. — Az országos értekezlet, úgy gondolom, jó alkalom lesz, hogy megvitassuk a szocialista brigádok és a kereskedelem gondjait, kicseréljük tapaszta­latainkat. Soós Ibolya Befejeződött a tsz-einökök tanácskozása Tegnap befejeződött a Buda­pesti Kertészeti Egyetemen a Pest megyei termelőszövetke­zeti elnökök háromnapos to­vábbképző tanfolyama. Dél­előtt a TOT érdekképviseleti munkájának jelentőségéről, követelményeiről és további feladatairól hallgattak elő­adást, majd megvitatták a gaz­daságokban jelentkező problé­mákat. Délután az élelmi­szergazdaság főbb céljairól, « a közgazdasági szabályozók szerepéről és várható hatá­sukról volt szó az előadásban és a konzultáción is. Az elnökök véleménye sze­rint hasznos volt a háromna­pos összejövetel. Alkal­muk volt a megye közös gazdaságai vezetőinek megis­merkedni a többi tsz-szel is. Ez az ismeretség a későbbiek­ben kooperációk alapja lehet Nagymaros Üdülőhely és alvóváros

Next

/
Thumbnails
Contents