Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-13 / 10. szám

MTÍ. JANUAR 13., CSÜTÖRTÖK fl.« IfCGTEt kJŰriap Tsz-elnökök továbbképzőn Előtérben: a hatékony mg Dr. Bíró Ferenc és Kusza Béla tartott előadást Szerda délelőtt megkezdő­dött a Pest megyei Tanács me­zőgazdasági és élelmezési osz­tálya és a Pest megyei mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek területi szövetségeinek rendezésében a Budapesti Kertészeti Egyetemen a ter- melőszöyetkezeti elnökök há­romnapos továbbképző tan­folyaméi. Intenzívebb zöldség- és tejtermelést Az összejövetel első előadá­sát dr. Biró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának titkára tartotta a ter­melőszövetkezetek gazdálko­dásának időszerű feladatairól. Röviden ismertette az elmúlt év gazdasági eredményeit, ér­tékelte az egyes ágazatok — mint például , a gabonater­mesztés — kiugró sikereit. A többi között rámutatott: a legkritikusabb ágazatok egyi­ke a zöldségtermesztés. Külö­nösen azoknak a növényeknek a termesztésével van baj, amelyek még nem gépesíthe- tők úgy, mint a borsó, és a jelvásárlási árak nem tükrö­zik a ráfordításokat. A megye hagyományosan zöldségter­mesztő terület, nemcsak idő­járási adottságai miatt, ha­nem azért is, mert közel van a főváros, a friss zöldség fel­vevőpiacának egyharmad ré­sze. A Pest megyei termelők a konzervgyárakhoz is közéj vannak, melyek kapacitását 1971-ben már nem tudták ki­használni százszázalékosan az alapanyaghiány miatt. Ugyan­ez a helyzet export tekinteté­ben is. A most megjelent kor­mányhatározat csak egy részét elégítette ki azoknak, a vára­kozásoknak, amelyek indokol­tak voltak, s rentábilissá ten­nék a zöldségtermesztés egyes ágazatait. A részintézkedésnek egyszerű a magyarázata: nem volt honnan több pénzt adni a zöldségtermesztés támogatásá­ra. Ennek ellenére szükséges a zöldségtermesztés fejlesztése, hiszen ha csökken a kínálat, az árak növekednek, s ez nem engedhető meg. A megyében az állati termé­kek előállítása összességében növekedett az elmúlt eszten­dőben, azonban két igen fon­tos területen, a marhahúsnál és a tejnél kevesebbet produ­káltak a gazdaságok, mint 1970-ben. A hústermelés és a tejtermelés növelése is fontos népgazdasági érdek lenne, hi­szen a marhahús keresett ex­portcikk, tejből pedig nincs az országban elegendő. A szarvasmarha-ágazat fej­lesztését csak akkor lehet tel­jes egészében megoldani, ha növekszik dotációja, s eléri az ágazat termelési értékének 15 százalékát a nettó eredmény. Eszközarányosán pedig 8 szá­zalék nyereség szükséges ah­hoz, hogy a gazdaságok növel­jék szarvasmarha-tenyésztő ágazatukat. Egy biztos azon­ban: a baromfitehyésztés és hústermelés rovására semmi szín alatt nem szabad támo­gatni a szarvasmarhatartó ágazatot. Gazdaságos ágazatokkal foglalkozni Lényeges kérdésnek tartotta az előadó, dr. Biró Ferenc a termelésszerkezet igények sze­rinti megváltoztatásának té­makörét. Abból az alapelvből indult ki, amely a gazdasági reform egyik alaptétele is: nem kell olyat termelni, ami nem kifizetődő. Átmenetileg ugyan támogatott az állam ilyen ágazatokat is, de ezt fo­kozatosan csökkenteni kell. A termelőszövetkezetekben az adottságaiknak legjobban megfelelő néhány ágazattal kellene csupán foglalkozni: olyanokkal, amelyek gazdasá­gosak. Gazdaságosan csak a korszerű telepítésű szőlőkben lehet gazdálkodni. A megyei pártbizottság tit­kára beszélt a melléküzem- ágak helyzetéről, a munkaerő­foglalkoztatás biztosításáról is a gyenge termelőszövetkezetek helyzetéről. Elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt még több mint 40 millió forint állami támogatást kaptak a gyenge termelőszövetkezetek, ami 1971-ben már 220 millió forint sem volt, s várhatóan tovább csökken. Ezekben a gazdasá­gokban csak az a megoldás látszik célszerűnek, nogy sza­kítanak a hagyományos ter­melési szerkezettel, és cgy-két gazdaságos ágazattal foglal­koznak csupán. Az előadó részletesen szólt a beruházások jelenlegi hely­zetéről, a pénzhiány és ár­emelkedés okozta gondokról. Beszélt arról is, hogy a mező- gazdaság érdekében alakult TÖVÁLL-ok a munkavállalá­saikban elkalandoztak az ere­deti céltól, a mezőgazdasági építéstől. A legutóbbi megyei felmérés adatai szerint összes munkájuk 4,7 százalékát vég­zik csupán a mqgye mezőgaz­dasági üzemeiben, s túlnyomó- részt a fővárosban dolgoznak. Délután a Pest megyei Ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának vezetője, Kusza Béla tartott beszámolót a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom helyzetéről és a fej­lesztési feladatokról. Az állam segíti a cukorrépa termelőket Többek között beszélt arról, hogy g silótakarmányok ter­méseredményei a megyében a vártnál kedvezőtlenebbül ala­kultak, a holdankénti hozam még a 100 mázsát is alig érte el. Tájékoztatta a tsz-ek elnö­keit a fólia alatti zöldségter­mesztés új állami dotációjának rendszeréről és arról, hogy ezentúl a cukorrépa-termesz­tés érdekében 70 százalékkal dotálja a népgazdaság a cu­korrépa termesztéséhez szüksé­ges gépsorok vásárlását és 15 forinttal emelik a mázsánkénti átvételi árakat. Bteszélt a szarvasmarha-állomány alaku­lásáról és arról a tényről, hogy a megyében túl fiatal a tehén- állomány, mindössze 5,4 éves. A célpontos beruházások elemzésekor részletesen ismer­tette Kusza Béla a megye 1972-es lehetőségeit. Többek között elmondotta, hogy 21 millió forint áll rendelkezésre meliorációs munkákra, és 18 kilométer bekötő utat építhet­nek a gazdaságok, ha a majo­rok útjaihoz szükséges pénzt biztosítják. A megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztá­lya vezetőjének tájékoztatója utón Csckő Jenő, a Pénzügy­minisztérium bevételi főigaz­gatósága Pest megyei hivata­lának vezetője számolt be a tsz-vezetők előtt az elmúlt esz­tendőben végzett vizsgálatok eredményeiről. A konferencián tegnap nem hangzottak el felszólalások. A vitára ma délután kerül sor, miután a részvevők meghall­gatják dr. Madas András, az Országos Tervhivatal mezőgaz­dasági és élelmezésügyi főosz­tályvezetőjének előadását a mezőgazdaság népgazdasági szerepéről. m. kovács Elhunyt Egri Gyula Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Egri Gyula elvtárs, a magyar forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosa, a Magyar Szocial'sta Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Központi Ve­zetőségének tagja, országgyűlési képviselő január 11-én 49 éves korában szívbénulás következtében váratlanul elhunyt. Egri Gyula elvtárs temetése január 15-én, szombaton 11.30 órakor lesz Pécsett, a központi temetőben. Az elhunyt elvtársai, barátai, munkatársai és tisztelői 10.30-tól róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Budapest—Pécs, 1972. január 12. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége Szocialista brigádok (3.) Követendő vállalás „Magyar Gördülőcsapágy Művek Diósdi Gyára gazdasá­gi vezetőinek, párt- és szak- szervezetének. Az üzemfenn­tartási főosztály Barátság szo­cialista brigádja vállalja, hogy legalább 1975. december 31-ig a gyár dolgozói maradnak. Munkatársainkat is meggyőz­zük, beszélgetünk velük, és mindent elkövetünk, hogy a tervet teljesítsük, a rekonst­rukcióval járó nehézségeket le­küzd jük. Felhívjuk gyárunk szocialista brigádjait, csatla­kozzanak vállalásunkhoz. 1971. április 20. A Barátság szocia­lista brigád kollektívája.” Q Miért vállalták mindezt? Bállá László válaszol a ki- | lenctagú brigád nevében. — Közismert, hogy gyárunk milyen nehézségekkel küszkö­dött. Felvetődött, hogy önál­lóak leszünk, nem tartozunk többé Debrecenhez .,. aztán a rekonstrukció... lesz, nem lesz ... Mit részletezzem, tel­jes volt a bizonytalanság. Az emberek sorra léptek ki, a környékbeli gyárak pedig szí­vesen alkalmazták a mi szak­munkásainkat. Ügy éreztük, itt az ideje, hogy segítsünk, ezért vállaltuk, hogy mi nem lé­pünk ki öt évig. 9 Milyen volt a felhívás v.sszhangja? — Nem hozott akkora ered­ményt, mint gondoltuk — folytatja Bállá László —, de annyit elértünk, hogy az em­bereket elgondolkoztattuk. Egyelőre hat brigád csatlako­zott a hatvanhatbóL Wágner Mátyás veszi át a szót: — Vállalásunk különféle szóbeszédekre adott alkalmat. Mondogatták: biztosan rábe­széltek minket, nem önzetlenül te .tűk. Pedig mi magunktól kezdeményeztünk, és nem kap­tunk érte semmit. A Barátság brigád a karban­tartó részleg törzsgárdája, fel­adatuk, hogy az üzemelést biz­tosítsák. Jól ismerik a közhan­gulatot, az emberek vélemé­nyét, hiszen az egész gyár te­rületén dolgoznak, és tudják a gyár problémáit is. Nemcsak azért, mert általában minden­ről tájékoztatják a kollektívát a Csapágyban, hanem azért is, mert a brigádban több szak- szervezeti tisztségviselő dolgo­zik. Amikor olyan rémhírek terjedtek el, hogy megszűnik a gyár, elhatározták: példát mutatnak. — Megérte a „kockázatot” — mondja Kővári István —, mert elindult egy ellenkező folya­mat, és az emberek ma már látják a Csapágy jövőjét, és bizakodnak. Olyannyira, hogy sokan, akik korábban kilép­tek, most jönnek vissza. ® A brigádvezető vélemé­nye? — Ennek örülünk is, meg nem is — magyarázza Vuleta Antal. — Miért mondom ezt? Nagyon egyszerű oka van. So­kan elhagyták a gyárat a bi­zonytalanság miatt, amikor kedvező ajánlatot kaptak má­sutt. A mi szakmunkásainknak ugyanis olyan jó hírük van, hogy másutt mindjárt csoport- vezetői feladatokkal bízzák meg őket. Egyikük-másikuk olyan jó cserét csinált, hogy három forinttal is nőtt az óra­bére. Ha most visszajönnek, nyilván a magasabb bérrel ve­szik őket vissza. S a mi bri- gádunk — mindegyik tagja j több mint tíz éve dolgozik itt — egy évig vár 50 fillér óra­béremelésre. Ez a hűség ju­talma? ... Bólogatnak a többiek is, majd Adorján József visszatér az előbbi gondolatmenethez, a brigádvállaláshoz. — A gazdasági vezetés ná­lunk mindig beszámol gond­jairól, tudjuk, miben kell se­gítenünk. A mi munkánk a za­vartalan üzemelés biztosítása; ebből következően vállaltuk, hogy a gépek állását még rö- videbb időre csökkentjük. Ügy gondoljuk, ha a jelenlegi — igen korszerűtlen — géppark­kal megoldjuk az üzemeltetést, megtettük a magunkét. A tar­talék gép kevés, s bizony ezek a régi gépek gyakran javításra szorulnak. — A mi hibánkból nem is volt még gépállás — szögezi le 'Wagner Mátyás. ® Mit mutat a brigád­napló? Hű tükre a brigád életének. Havonta összehasonlítják a vállalás és a teljesítés mérté­két, pontosan vezetik a társa­dalmi munkák elvégzését. Rendszeresen patronálják 'az érdi gyógypedagógiai iskolát, szemléltető eszközöket, felsze­relési tárgyakat készítenek a gyerekeknek. A Vas utcai kór­házzal szocialista szerződést kötött a gyár, a Barátság bri­gád két alkalommal általános karbantartást végzett. Az ő gondjuk a községi játszótér felszerelésének, játékainak ja­vítása ... — Május elseje óta brigá­dunk azt a kedvezményt kapta — mondja Vuleta Antal —, hogy sem reggel, sem délután nem kell bélyegeznünk. Ezt a közvetlen gazdasági vezető és a szakszervezeti bizottság együttes javaslatára az igazga­tó engedélyezi. Mondhatom, ezzel senki sem él vissza. Nemcsak azért, mert a többiek árgus szemmel figyelik, ha­nem azért sem, mert nálunk az elvégzendő feladat a fontos, é? nem a munkaidő. Ha tíz percet, ha fél órát kell rádol­gozni, maradunk, s ha éjjel ki­jönnek, hogy leállt a gép — volt már rá példa —, akkor is tudjuk a kötelességünket. Soós Ibolya Egri Gyula 1923. április 31- én Tatabányán, munkáscsa­lád gyermekeként született. A polgári iskola elvégzése után kitanulta a lakatosszakmát, s 1940 elejétől a felszabadulásig segédként a tatabányai villa­mosműhelyben dolgozott. Édesapja és munkatársai pél­dáját követve, már fiatalon bekapcsolódott a munkásmoz­galomba, belépett a szakszer­vezetbe, tagja lett a szociálde­mokrata pártnak. 1944 máso­dik felétől részt vett a fegy­veres ellenállási mozgalom szervezésében, munkahelyén csoportot szervezett az erőmű fasiszták elleni fegyveres vé­delmére, a gépek, berendezé­sek leszerelésének megakadá­lyozására. A felszabadulás után üze­mének bizalmijává, majd a kerületi pártbizottság tagjává választották. Később is külön­böző fontos pártfunkciókat töltött be városában, illetve Komárom megyében, majd pe­dig Baranya megyében. 1950 májusában a Heves megyei Pártbizottság első titkára lett, 1952 közepétől két éven át a Baranya megyei Pártbizottság első titkári tisztét töltötte be. Ezután belügyminiszter-he­lyettes, illetve a miniszter el­ső helyettese; közben megvá­lasztották a párt Központi Vezetősége titkárának, ebben a beosztásában 1956-ig tevé­kenykedett. Az ellenforradal­mat követő konszolidáció éveiben az egri városi pártbi­zottság első titkáraként, illetve a Baranya megyei Pártbizott­ság első titkáraként szol­gálta az ország, a nép érdeke­it, hosszabb ideig tevékenyke­dett az MTSH elnökeként, tag­ja volt az országgyűlésnek, s a Bányaipari Dolgozók Szakszer- övezete Központi Vezetőségé­nek. Pártunk, népünk nagyra ér­tékelte Egri Gyula áldozat­kész munkásságát, érdemeit a Magyar Népköztársaság szá­mos kitüntetéssel — köztük a Munka Vörös Zászló Érdem­rendjével — is elismerte. Népszerűek a lakásszövetkezetek Óvodai fejlesztés — ésszerű összefogással A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése Amint arról lapunk első ol­dalán röviden beszámoltunk, szerdán a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának ülésén két, sokakat érintő napirendi előterjesztés megvitatása sze­repelt. A megyében jelenleg 15 la­kásfenntartó, tíz lakásépítő, egy garázs- és egy, üdülőszö­vetkezet működik. A 27 szö­vetkezetnek mintegy 1500 tag­ja van. Bár a laká jszövetkeze­tek hosszabb múltra tekint­hetnek vissza, valójában csali az elmúlt egy, másfél esz­tendőben kezdett hódítani szélesebb körben e forma, s ma megállapítható, hogy népszerűvé vált. A lakásszö­vetkezetek soraiban szép számmal vannak munkások és fiatalok, s pozitívum, hogy e társulási formák fokozódó mértékben megkapják a kü­lönböző hivatalos szervek és társadalmi szervezetek támo­gatását. A lakásszövetkezetek a MÉSZÖV tagjaként működ­nek többségükben, s tevékeny­ségük koordinálását, illetve se­gítését a MÉSZÖV lakásszö­vetkezeti választmánya látja el. A végrehajtó bizottság elé terjesztett jelentés a többi kö­zött megállapítja, hogy a lakásszövetkezetek mű­ködésében gondot okoz a jogi szabályozás némely kérdésben föllelhctő el­lentmondásossága, az anyagellátás akadozása, a kivitelezői kapacitás szűkössé­ge. A lakásszövetkezetek je­lentőségét és szerepét megvi­lágítja, hogy e formán belül a negyedik ötéves tervben há­romezer lakás felépítését ter­vezik a megye területén, a la­kásfenntartó szövetkezetek pe­dig a tervidőszak végére már mintegy hétezer otthon gond­ját viselik. A megye legkülön­bözőbb részein már ma is mű­ködő lakásépítő szövetkezetek mellett továbbiak megalakulá­sa várható, ahogy számítani lehet arra is: továbbterjed a lakásfenntartó szövetkezetek népszerűsége. Míg a lakásépí­tő szövetkezetek esetében ma már elsősorban telepszerű és több szintes építkezési forma a jellemző, a lakásfenntartó szövetkezeteknél gondot okoz, hogy szétszórtan, általában kis lakásszámot összefogva műt ködnek. Az előterjesztéssel kapcso­latban a végrehajtó bizottság tagjai több kérdést tettek fel, s a vitában megállapították, hogy a lakásszövetkezetek a szövetkezeti mozgalom friss, de máris jó eredményeket el­ért és támogatásra érdemes formái, s ezért minden érin­tett szerv és szervezet a jövő­ben az eddigieknél is nagyobb mértékben segítse működésü­ket. A végrehajtó bizottság ha­tározatot hozott arra, hogy az illetékesekből alakított bizott­ság dolgozzon ki a helyi taná­csok számára a lakásszö­vetkezetek támogatásáról egységes útmutatást, valamint észrevételező jelen­tésben hívja fel az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium figyelmét a jogi szabá­lyozásban fellelhető ellentmon­dásokra. A második napirendi pont­ként beterjesztett jelentés a megye óvodai ellátottságának helyzetéről és az óvodai neve­lés továbbfejlesztésének főbb feladatairól a többi között megállapítja: az elmúlt idő­szakban a megye területén je­lentős erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy javul­jon mind az ellátottság szín­vonala, mind az óvodákban fo­lyó nevelőmunka. Az óvodai csoportok száma 1965 és 1970 között 567-ről 659- re emelkedett. A fejlesztés el­sősorban a meglevő épületek bővítésével valósult meg, új óvoda csak kis számban léte­sült. A fejlesztés, illetve korsze­rűsítés következményeként az elhelyezhető gyerekek száma 2335-tel növekedett. de ennek ellenére az óvodai helyek kihasználtsága még mindig meghaladja a száz százalékot, s különösen kedve­zőtlen állapotokat találni a fő­várost körülvevő agglomerá­ciós övezetben. Mindez oda vezet, hogy nagy a hely hiá­nyában elutasított gyermekek száma, 1970-ben például 1870 jelentkező számára nem tudtak helyet biztosítani. Az óvodai ellátottságot tekintve a váro­sok helyzete valamivel jobb, mint a községeké, s eredmény­nyel jártak azok az erőfeszíté­sek, amelyek az erők összefo­gását, a meglevő eszközök ész­szerű és koncentrált felhasz­nálását célozták. Mind a jelen­tés, mind a végrehajtó bizott­ság tagjai megállapították, hogy továbbra is szükség van a helyi erők mozgósítására, a társadalmi összefogás segítsé­gül hívására, de ezt minden esetben csak a reális adottsá­gok határáig szabad igénybe venni. Az óvodák fejlesztése, kor­szerűsítése, bővítése mellett to­vábbi nagy figyelmet szüksé­ges fordítani az. óvodákban fo­lyó nevelőmunka színvonalá­nak növelésére. A jelentés is megállapítja, s a vitából is ki­derült, hogy ez^n a területen még több kérdés tisztázásra és rendezésre vár, különösen ami a vezető óvónők továbbképzé­sét illeti. Éppen ezért a végre­hajtó bizottság úgy határo­zott, hogy a következő idő­szakban minden lehetséges eszközzel megyei méretekben elő kell segíteni az óvodai pe­dagógiai munka színvonalának emelését, illetve, hogy az óvodaépítkezéseknél előnyben kell részesíteni azt a könnyűszerkezetes módszert, amelynek kivite­lezője — a hernádi Már­cius 15. Termelőszövetke­zet — éppen megyénkben található meg. Furcsa állapot ugyanis, hogy míg az ország jó néhány me­gyéjében nagy sikert aratott ez a rendkívül rövid építési határidőket lehetővé tevő és költségmegtakarítást eredmé­nyező könnyűszerkezetes építé­si mód, addig a megyében még mindig nem talált az érintettek részéről elfogadásra. M. O.

Next

/
Thumbnails
Contents