Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-12 / 9. szám

Jászkarafenő büszkesége Sokáig elhúzódott az épí­tés, a munka, de most végre elkészült az ÁFÉSZ jászkara- jenői új áruháza. Az épület berendezésének szerelését ha­marosan megkezdik. A tervek szerint április 4-re szeretnék átadni rendeltetésének az új létesítményt, mindenki örömé­re. Az áruházban több osztály lesz és sok olyan cikket árusít majd, amelyért a község la­kóinak Ceglédre, vagy Szol­nokra kellett autóbuszozniuk, vonatozniuk. SZTÁRPARÁDÉ Kabos László, Ambrus Kyri, Fenyvesi Gabi, Psota Irén és több neves fővárosi művész közreműködésével műsoros es­tet rendeznek a FÉK klubjá­ban, január 15-én, szombaton este. Szabadság, barátság címmel tartanak összejövetelt január 17-én délután a Tán­csics Mihály iskola felsőtago­zatos tanulói, a vendéglátó FÉK honvédelmi körének tag­jaival, a FÉK ifjúsági klubjá­ban. Ezúttal az Élő múlt és a Felvirradt című filmet vetítik a fiataloknak. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6L! XVI. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1972. JANUÄR 12., SZERDA Határidő: január 31. Sck a j@gtaían közteriiletfeghlá Gyakrabban járnak az ellenőrök Cegléden, ebben az egyre fejlődő, alakuló városban gyakran érik furcsa meglepe­tések a járókelőket. Némelyik ház előtt hosszú időn át tég­lából rakott piramis magaso­dik. A tulajdonosok úgy véle­kednek: ki-ki azt tesz a háza elé, amit akar, vagy amit má­soknak enged ott tárolni. A városi tanács illetékes FEKETERETEK Teli szatyrot ci- p,el a szomszéd, külvárosból a bel­városba. Ha jól látom, a „toros­feles” tulajdonát hozza a sógoráék- tól, ahol közösen vágtak disznót a tél elején. — Érkezik a jó falat — mondja, jelentőségteljes pillantást vetve rám, majd a tás­kájára. Ez a kö­szönése: jó falat, népi a jó.,napp,k. — Jó étvágyat hozzá! — kedves- kedek illendően. — Adok én szí­vesen belőle ma­guknak is — ajánlkozik siető­sen, s már nyitja is a pakkot. — Nézze csak, hozom a termést! Valóban, a ter­mést. Nem disznó­torostól, kolbász­tól, szalonnától dagadozik a cso­magja, hanem óriás feketeret­kektől. — Szeretik a fe­keteretket? Egész­séges, vitaminos, jó ez ilyenkor, té­len. Van, aki lere­szeli, mások meg ecetezik, mint a salátát — kínál- gat a szomszéd. — Vigye az egészet, van még nekünk ■ Mv.en. Ha a bor- sobol ennyim ter- t ■ voltíáca. kiáss hétvégi kertben, hát, egy szót sem szólok. De ez a retek! Valaki mondta, hogy sze­reti a talajt. Hát, szerette. Van, vagy egy mázsa. Én meg azt hit­tem, ez is akkora lesz, mint a piros­fejű, vagy az a rókavörös. De nem. öklömnyi a legkisebb. Hát mit kezdjek vele? He­tek óta retken él a család, a rokonság. Vevőt nem talá­lok. Ha a retkem a földben hagyom, jövőre magot te­rem, abból újra retkek lesznek ... Szörnyű! Kérem, segítsen! Fogadja el ezt a kis cse­kélységet. Nem sok. Nem több, mint 'fiat kiló. Ossza szét ; a csa­ládban. — Köszönöm, igazán kedves. — Hát, elfogad­ja — lelkendezik. — Hiába, vannak rendes emberek. Maga épp a hete­dül. e. k. Nehéz évet zártak A Ceglédi Építők futószak­osztályának vezetője, Kiss Ta­más Sándor, a futók tavalyi teljesítményeiről a következő­ket mondta: — Nehéz évet zártunk. A szakosztály fennállása óta, 1971-ben szerepeltünk a leg­több versenyen, 27 alkalom­mal. A csapat gyengült a ta­gok egyéb elfoglaltsága mi­att. Eredményeink azért szé­pek. A megyei váltóbajnoksá­gon, illetve bajnokságon első helyre került a női csapat. Az első hazai, hétnapos nemzet­közi versenyen a legjobban Piróth Eszter szerepelt, aki összesítésben a második lett, serdülő kategóriában pedig a hazaiak között az első. Tóth Sándor 19 induló között a 6. helyen végzett. Rajtuk kívül Kemenczés Ildikó és Kiss László nyújtott még átlagban jó teljesítményt. Három arany­jelvényes és egy ezüstös fu­tónk van az ifjúságiak között. A felnőtt másodosztályú szin­tet hárman érték el: Szűcs Eszter, Tóth Sándor és Máthé István. Edzeni nehezen tu­dunk, de nagyon sokat dolgo­zunk a fejlődésért. NYOLCADIK OSZTÁLYOS FIÚK és szüleik részére PÁLYAVÁLASZTÁSI ÜGYELETET TABTUNK a szakmunkástanuló-beiskolázással és a kollégiumi elhelyezéssel kapcsolatban, munkanapokon 8 órától 16 óráig, SZOMBATON ÉS VASÁRNAP 8 órától 12 óráig. BÁCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Kecskemét, Klapka utca 34. osztálya szeptemberben felhí­vással fordult a lakossághoz: tegyenek bejelentést az el­foglalt közterületekről, mivel a közterületet jogtalanul használni nem szabad. Bérleti díjat kell fizetni érte, és úgy kell elhelyezni az ott tárolni szánt anyagot, hogy az ne za­varja sem a járdán, sem az úttesten a közlekedést. Gondot kell fordítani arra is, hogy a ház előtti árkot fel ne töltsék a tárolt anyaggal. A felhívásnak volt foganat­ja. Sokan jelentkeztek enge­délyt kérni, és be is fizették a bérleti díjat. A tanács műszaki osztályának ellenőrei azóta rendszeresen járják a ceglédi utcákat. Megállapították, hogy az elfoglalt területek sza­porodnak, a bejelentések viszont nem: tehát sok a jogtalan közterü­letfoglaló. Az ügyben határo­zat született: legkésőbb január végéig bejelentést kell tenniük a műszaki osztályon a terület­foglalóknak. Az ellenőrzést sűrítik, és szabálysértési eljá­rás indul azok ellen, akik fi­gyelmen kívül hagyják a ha­tározatot. Tért hódít a pszichológia és a szociológia az építőiparban is Már a vá'lalatvezetők is tanulják A hazai építőiparban kibon­takozó nagy technológiai vál­tás, a gyár jellegű nagyipari építési módszerekre való átté­rés a termelésben részt vevő emberek kapcsolatait és a. ve­zetést is jóval bonyolultabbá tette. Ezért kezdték meg az építőiparban a különböző munkatudományi, munkapszi­chológiai, üzemszociológiai, szervezéstudományi, munka­egészségtani vizsgálatokat. Az első budapesti házgyárban vé­geztek először ilyen jellegű felméréseket. Majd az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium kezdeményezésére a tárca több vállalata alkal­mazott alapos szakmai felké­szültséggel rendelkező üzem- és munkapszichológuosokat. így most már tíz vállalatnál és intézménynél dolgozik mun­katudományokban képzett szakember, több mint húsz pszichológus és szociológus: a vállalati vezetők munkáját se­gítik különféle szociológiai- pszichojógiai vizsgálatokkal. Ezenkívül a miskolci egyetem szociológiai tanszéke, az Or­szágos Munkaegészségügyi In­tézet, a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutató- csoportja és más tudományos intézet is 'végez felméréseket, vizsgálatokat az építőipari vállalatok megbízásából. Eddig csaknem száz tanul­mány kidolgozásával segítet­ték a vállalatok vezetőit dön­téseik tudományos megalapo­zásában. Az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium a vállalatok vezetőinek továbbképzési anyagába is besorolta már a pszichológiai tárgyköröket. Az idei tovább­képzésen néhány jelentős vizs­gálat eredményét, a többi kö­zött a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál végzett iparszociológiai felmérés alap­ján hozott döntéseket megvi­tatják az ágazati igazgatók. A járás fényei DOLGOZNAK A VILLANYSZERELŐK — Milyen munkával kezd­ték az évet? — kérdeztük a DÁV ceglédi kirendeltségé­nek vezetőjétől. — Jelenleg a csemői Rá­kóczi Tsz juhhodályának vil­lamosításán dolgozunk. A 220 ezer forintos költséggel épülő munkával a jövő hét elején végzünk. Az elmúlt év utolsó napjaiban fejeztük be, ugyancsak a község terüle­tén, a kisfeszültségű hálózat építését: 45 családnál gyulladt ki a villany. —• Egy másik brigádunk Dánszentmiklóson, egy most beépítésre kerülő terület kis­feszültségű hálózatának ki­építésén dolgozik. Itt, a jövő héten, 15 új ház kaphat vil­lanyt. Lángolt a Zastawa Halálos balesetet okozott a gyorshajtás A 4-es országos főútvona­lon, a Xecskéscsárda —Abony közti szakaszon tragikus bal­eset történt vasárnap, a kora esti órákban. A Volán GC 23—78 forgalmi rendszámú autóbusza Abonyba tartott. A kecskéscsárdaii vasúti átjárón túl figyelmes lett egy Zastawa személygépkocsira, amely szembe jött az autóbusszal. Közelebb érve a személyautó hirtelen irányt változtatott, és az autóbusznak rohant. Saj­nos, az összeütközést az au­tóbusz vezetője már nem tud­ta elkerülni. Mivel a Zastawa lángolt, megpróbált hátrame­netben eltávolodni tőle, hogy a motorház robbanását elke­rülje, de kísérlete nem sike­rült, mert az autó szinte rá­ragadt a busz orrára, a lök­hárítóra. A busz is kigyulladt. A vezető és a kalauz lélek­jelenlétének köszönhető, hogy az utasok gyorsan, időiben el­hagyhatták a lángoló jármű­vet. A tűzoltók a gyors hívás­ra a helyszínre érkeztek, a mentőkkel együtt, de csak a busz robbanását tudták meg­akadályozni. A személyautó két utasa, dr. Búza Lászióné és fia, nyilván már az ütkö­zés pillanatában szörnyethal­tak és összeégtek. A járási és városi rendőr- kapitányság közlekedésrendé­szeti osztályának vezetője el­mondta, hogy az eddigi vizs­gálatok szerint a balesetet a Zastawa vezetője okozhatta. A nyomokból ítélve gyorshaj­tás következtében lekerült az út padkájára, és járművét, a nagy szintkülönbség miatt, már nem tudta úgy vissza- irányítani, hogy az a menet­iránynak megfelelően folytat­hassa az utat. így került nagy sebességgel a szemközti au­tóbusz elé. A vizsgálat to­vábbra is folyik, Vezet a zsebrádió Cirokseprűt, posztóköpenyt is őriznek Talált tárgyak a vasútállomáson Farkas Jánost, a ceglédi vas­útállomás talált tárgyak osztá- lyának vezetőjét, az elmúlt évben elhagyott és a becsüle­tes megtalálók által visszaszol­gáltatott holmik leltározása közben találjuk. A nyilvántar­tási könyv szerint az elmúlt esztendőben 276 különböző tárgy került a polcokra és vár­ta jogos tulajdonosát. — Ez a mennyiség jóval ke­vesebb az átlagosnál — mon­dotta Farkas János. — 1970- ben például csaknem 600 tár­gyat hoztak be a megtalálók. Az elmúlt évben, úgy látszik, jobban vigyáztak az emberek holmijaikra a vo­natokon és az állomásokon. Ugyanis a legtöbb holmit ezek­ről a helyekről adták be a megtalálók, az elmúlt években is. — Milyen tárgyak szerepel­Mire veiée kor reveié? E (PÉNZ)KÖLTÖI kér­désre látszólag könnyű a fe­lelet: borra. Ám gyanút fog­tam: ha minden markát tar­tó forintvadász tényleg fröcs- csökre költené a „hozo­mányt”, olyan részegek vol­nának, hogy a tenyerük he­lyett a nyelvüket nyújtogat­nák, vakkantások kíséreté­ben. De ilyen, ugye, soha nem fordul elő. (Kh! Kh! — átko­zott köhögés!) Szöget ütött az is a fejembe, hogy a közis­mert antialkoholista hajkun- korító minő buzgalommal gyűjtögeti a borravalót a fod­rászüzletben. Mire? Mire ki­derült, már kocsival keringte körbe a várost, mint nyíró­géppel páciensei kobakját, így lett a borravalóból — ko- csiravaló. Manapság olyan magasra ugrik a borravaló, mint a bolha örömében. Ezért javas­lom, legyünk nyelvújítók: az elavult „borravaló” szó he­lyett használjuk a maibb, életszerűbb kifejezéseket. Például: Trabantravaló, vil- láravaló, nőkrevaló. AZ ÉJSZAKA rémálom kínzott. Megjelent előttem egy vigyorgó képű óriás, aki­nek tíz teknőnyi tenyere volt. Bárhová menekültem, mindig megállított. Később más és más emberi alakokká változva üldözött. Jött mint szerelő, garanciális javításra. Adom a papírt, amely szerint két évig nem kell fizetnem. A mester keze azonban mesz- szire ér. A zsebemig. Onnan markol egy ötvenest, „borra- valóbul kifolyólag”. Ezután a fodrász, a festő, a postás, a kéményseprő, a tehertaxis, a pincér, a műtős, a hivatalnok zsebébe csúszott a tudjami- revaló. Sőt: az Orion-tévé, a szekrény, a bunda, a parket­ta is megtalálja gazdáját, ha zsíros kenyér helyett az el­adót kenik meg. Rémes álom, ugye? A való­ságban ilyesmi nincs. Éppen ennek örültem, amikor csen­gőszó riasztott. Jött a szere­lő. Garanciális ... papír... gúnyos mosoly ... mert csak egy huszas... „Mindenütt jó, de legjobb a borravaló!” — hangzik a mai közmondás. Az imént például levegőt vettem és — ha hiszik, ha nem — ezt is csak borravalóért kaptam. Sokan küldtek már a pokol­ba, de a kaputól mindig visz- szalöktek, mert nem dugtam semmit a fejvételt intéző ördögfőnök patái közé. Ezek után jogos a kérdés: mi is az a borravaló? így va­gyon írva a tudományos meghatározás: „Annak a pénzösszegnek a duplája, amelyet az egyén megkap fi­zetés címén akkor is, ha alig tesz érte valamit.” Tehát: ülök az étteremben. A pin­cért, akire egy órája várok, azért fizetik, hogy engem gyorsan és illedelmesen ki­szolgáljon. Másfél óra múlva elém csapja a hideg ételt, s felszámolja. A fizetésnél pe­dig „dukál” neki legalább három forint. Az lenne igaz­ságos, ha ilyenkor megszólal­na: — Nézze, uram! Én lusta és udvariatlan voltam. A fi­zetésemet viszont úgy ka­pom, mint gyors és jólnevelt pincér. A különbséget ma­gának adom borra-, illetve türelemrevalóul. Én most bátorságot veszek, még ha ezért borravalót is kell adnom, és felhívással fordulok üres zsebű hanfitár- saimhoz: HARCOLJUNK az alkoho­lizmus ellen: ne adjunk bor­ravalót! Mindjárt példát mu­tatok. E cikk megírásáért nem várok az újságolvasók­tól borravalót. Legfeljebb tintáravalót. Kohlmayer Adám nek leggyakrabban a „/eledé- kenység” listáján? — Még; mindig , a zsebrádió vezet. Utána, ősztől tavaszig, a női esernyők következnek. A munkásvonatokon sok ottha­gyott, gondosan elkészített reg­gelivel vagy uzsonnával, akta­táska, szatyor. — Mi volt az elmúlt év ér­dekessége? — Talán az a láthatóan so­kat használt görbzbot, amelyet az egyik Budapestre induló vonaton találtak. Lehet, hogy tulajdonosa valamelyik gyógyfürdő vendége volt. Ki tudja? Az az illető viszont nem ülhetett motorra, aki szintén az egyik vonaton hagy­ta bukósisakját. Aztán volt még cirokseprű, egy bőrönd, telve ruhaneművel, posztókö­peny és egy újonnan vásárolt férfi félcipő is. — Hányán jelentkeztek az elveszettnek hitt holmiért? — A 276 tétel közül 50 ma­rad gazdátlanul, például egy, 141 forintot tartalmazó pénz­tárca is. — Meddig lehet átvenni eze­ket? — Már beszállítottuk volna a Keleti pályaudvarra, a köz­ponti talált tárgyak osztályára, de túlzsúfoltság miatt nem tudták fogadni a szállítmányt, így még körülbelül egy hétig lehet értük jelentkezni. Utána már csak a fővárosi bizományi boltokban találhatják meg gazdáik, ott azonban csak a megszabott ár lefizetése után kaphatják meg. — Ezek szerint kevesen hisz­nek abban, hogy vannak be­csületes megtalálók? — Részben ez is közrejátszik abban, hogy nem keresik az elveszített vagy elhagyott hol­mikat. Legtöbben viszont nem tudják, hogy a ceglédi állomá­son is van talált tárgyak osz­tálya. — Hányas sorszámnál tarta­nak ebben az évben a nyilván­tartási könyvben? — Eddig mindössze 100 da­rab kitöltetlen lottószelvény került hozzánk. Cs. I. Dobos János és neje Tóth Mária, 1972. január í2-én ünnpplik gyé­mánt házasságkötésük évforduló­ját. Ez alkalommal szeretettel kö­szönti hét hálás gyermeke, 11 unokája, 7 dédunokája.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents