Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-12 / 9. szám

JEGYZET A biztosításról Téli nagyjavítás Téli nagyjavításon Van az úri Béke Tsz 18 darab MTZ traktora. A szövetkezet korszerűen felszerelt lakatosüzemében Orbán János egy indítómotort javít. Foto: Pétcrffy M0M0B»vnm —MTI TTI'UITT MI'HI XIV. ÉVFOLYAM, 9. SZÄM 1972. JANUAR 13., SZERDA A könyvtárak helyzete Túlzsúfoltság, helyiséggondok Huszonegyezer köteitel gyarapodott a járási könyvtár választéka — Könyv a Bl ifish Múzeumból Pásztor Antal, a monori já­rási könyvtár vezetője igen el­foglalt ember. A közelmúltban készült el a járás közművelő­dési könyvtárhálózatának öt­éves terve, és ez különösen megfeszített - munkát kívánt. Erről a tervről, a végzett mun­káról és az elkövetkező fel­adatokról beszélgettünk. — Sajnos, csaknem kivétel nélkül, gondot okoznak a szűk helyiségek. A monori helyze­ten némileg javít, ha június­ban megkapjuk az OTP helyi­ségét. Persze,' csak némileg, mert több mint 1,5 millió kötet volt a forgalom. A III. ötéves terv időszakában járásunk terüle­tén könyvtáraink több mint 200 könyvkiállítást készítettek. Elkészült a járási és az öt függetlenített községi könyvtár és a négy tiszteletdíjas könyv­tár katalógusa. Ez igen nagy munkát igényelt, amelyhez a megyei könyvtár sok segítséget adott. Helyes gyakorlatnak bi­zonyult, hogy csaknem valamennyi ren­dezvényünket a művelődé­si házakkal közös szerve­zésben tartottuk meg. nak a kért könyvet Milánóból hozattuk. Természetesen csak igen indokolt kéréseknek te­szünk eleget. Az ötéves terv során 1400 kötet könyvtárközi forgalmat bonyolítottunk le. — Várható-e az elkövetkező években javulás? — Igen. Reméljük, hogy a következő ötéves terv megold­ja a helyiségproblémákat. Elsősorban a nagyközségek égető könyvtárgondjain szeretnénk javítani, de az egész kis helyek (Csévha- raszt, Bénye) is igen fon­tosak. A DOLOG VÉGE V Éjszakai körúton voltunk a monori járás néhány községé­ben. Hét vége volt, főleg a szórakozóhelyeket figyeltük, s amit Bényén és Káván tapasz-r taltunk, nem igényelt semmi­lyen kommentárt, beszélt a helyzet önmagáért. Fiatalok álldogáltak a bezárt kocsmák előtt, megtöltött literes üve­gekkel, állva iszogattak, és amikor megkérdeztük tőlük, miért éppen itt, rezignáltál visszakérdeztek: hát hol? Ugyanis sem Bényén, sem Ká­ván nem volt — az utcán kí­vül —, ahol összejöjjenek.' Mi történt azóta Káván? Klubkönyvtárat kaptál: a fiatalok. A régi könyvtárból átcipelték a könyvekét, s az üres helyiséget rendbe hozták — a járási KISZ-bizottság anyagi támogatásával. Van te­hát már KISZ-helyiségük is. „Kulcsot” kaptak. Hogy ez­után mi lesz, az csupán raj­tuk múlik. („Volt KlSZ-helyi- ségük — mondta Káva körze­ti rendőre még az éjszakai körúton —, de egyszer része­gen mindent összetörtek ben­ne, nekem kellett közbeavat­koznom.” Remélhetőleg ezt a régi „hagyományt” nem újít­ják fel.) És mi történt Bényén? A volt művelődési ház épü­letét a pilisi ÁFÉSZ kezdte ta­tarozni, hogy majd bisztrót nyitnak, hideg, meleg étellel, s végre kulturált szórakozóhe­lyet létesítenek Bényén. Dol­goztak, dolgozgattak, csak ép­pen látszatja nem volt. Kará­csony előtt a bényei fiatalok megkeresték a közös tanácski­rendeltség vezetőjét, s kérték: kapják vissza a helyiséget, hi­szen az ÁFÉSZ a jelek szerint már egyáltalán nem tartja fon­tosnak a munkát. Az ÁFÉSZ tényleg nem tartotta fontos­nak. Annyira nem, hogjt nem is érdekelte őket az egész. így azfán a karácsonyi "öält"'ä ta­nács segítségével rendbe ho­zott régi művelődési házban rendezték meg a gyereke!:. Igaz, berendezésük még nincs, de majd azt is „kerítenek”. Helyük van — és számukra ez a legfontosabb. (k. zs.) Á biztosítás előnyeiről és kölcsönös hasznáról úgyszól­ván mindenki meg van győ­ződve, kivéve azokat, akiknél: más a véleményük. Mert ho­gyan is vélekedhet az a 67 éves nénike, aki 1955. szep­tember 1-én 20 éves időtar­tamra kötött biztosítást, azaz ha 20 éven bejül meghal, ak­kor hozzátartozói kapják az összeget, amennyiben túléli ezt az időt, akkor még életében is visszakapja a pénzt. Évekig fizette a megállapított díjat, míg egyszer a biztosítási ügy­nök rávette: kössön emelt szintű biztosítást. A díjtételt annak rendje szerint fel' is emelték, de az erről szóló pót- kötvényt a mai napig npnj kapta meg. Sok panasz elhangzott már a monori MÁVAUT-állomás illemhelye miatt,. s megoldás mdndez.ideig nem történt, az illetékesek talán ráültek — a fülükre. Idős nénike rohant kétség- beesetten a főtér felé — vala­ki útbaigazította — és kikelt magából, amikor a gombai autóbuszt — visszatérőben — nem találta az indulási he­lyén. Elment — és ő lemaradt! Nem nehéz kitalálni — miért! Az illemhely zárva, a belépés ■— tilos! (A legközelebbi il­lemhely a főtéri eszpresszó­ban van!) Ám, nehogy azt gondolja valaki, hogy az ilyen eset egyedi. A járási székhely nem régen épült MÁVAUT-állo- mása nagy forgalmat bonyo­lít le, s mi sem természete­sebb, hogy az utasok, a me-‘ rül't a restanciát \ egészen fel­dolgozni ... Ugyanis a nénike pótkönyvát még a mai napig sem kapta meg. Enélkül pedig hiába fizetett emelt szintű biz­tosítást. S ahogy velem szem­ben ül, szívesen fordítanám tréfára a, dolgot: sebaj, majd a következő tervidőszakban csak megérkezik a pótkötvény is — de látom szemében a ki nem mondott kétkedést: meg is kell azt ám érni... S ha arra gondolok, hogy sok hasonló eset van, mint mond­ta a tisztviselőnő, bizony, ez nem valami jó propaganda. P. S. leg váróteremben, a pontos közlekedési eszköz mellett, az illemhelyét is igénybe óhajt­ják venni, ha a helyzet úgy kí­vánja. Jó humorú fiatalok álltak múltkoriban a vasráccsal, nagy lakattal lezárt illemhely előtt. — Olyan ez, mint egy mú­zeum — mondta egyikük —, belépni csak engedéllyel le­het! — Á, dehogy — szólt közbe egy másik —, olyan, mint egy barlang bejárata: külön veze­tő kell hozzá! De félre a tréfával! Kétség sem férhet hozzá, hogy egy ilyen nagy pályaudvaron mennyire szükséges ennek a helyiségnek az üzemeltetése. Ezt minden kultúrembernek tudnia kellene! (ő) a több mint húszezer kötet elhelyezése meghaladja le­hetőségeinket. A járás könyvállománya az elmúlt öt évben 21 ezer kötet­tel növekedett, 1971-ben 101 ezer 481 kötet volt könyvtá­raink állománya. Csak 1970-ben értük el, hogy a monori járásban egy lakosra egy könyv jus­son. Az olvasók lezárna öt év alatt csaknem négyezerrel emelke­dett, és az év végére elérte a 14 ezer 360-at. Még egy érde­kes adat: az elmúlt Öt évben egymás mellé a konyha falá­ra. Mindenkinek írt: a szülei­nek, a nővéreinek, a barátnő­jének, a fiúnak, akit szeretett. Az utolsó lapra egy sírt raj­zolt, fejfával. „írjátok rá, hány évet éltem, és temessetek a bátyám mellé.” Tizenhárom éves volt. „Anyám, te mindig rossznak tartottál engem, de megbocsátok. Utáltam iskolá­ba járni, utáltam a tanárokat is, mert csak egyetlenegy volt hozzám jó.” „Te azt mondtad, a barátnőm vagy, és mégis le­járattál engem a fiú előtt, akit szerettem, de én neked is meg­bocsátok most.” Sokat ivott, hogy bátorsága legyen, aztán felakasztotta magát. Egyedül volt otthon, mint általában. Tizenhárom éves volt, jóval többnek lát­szott, s jóval többet élt. Sza­badságot akart. A bátyja mel­lé temettél:. F. soha nem beszélt öngyil­kosságról. Egyedül élt, gyere­kei felnőttek, családot alapí­tottak. Mindennap a teljes ré­szegségig leitta magát. Tarto­gatott a szobájában egy régi Browningot, egyetlen lőszer­rel. Búcsúlevelet nem hagyott. Z. elköltözött otthonról. Ügy érezte, betegsége miatt terhére van a családjának, az embereknek, nincs helye sehol. Egyedül élt ő is, ivott, kereste a menekülés legrosszabb útját. Egy este — italosán — halá­los adag inzulint adott be ma­gának. Karácsonv este egy har­mincéves fiatalembert gázolt el a vonat. „Elment ünneplő­ben, hogy hoz valami italt. Megcsókolt, és azt mondta, hogy nekem jó, még előttem van az élet... Kérdeztem, miért mondja ezt, de nem vá­laszolt.” Az öngyilkosok halálán megdöbbenünk. Érthetetlen­nek tűnik, hogy valaki velünk élt, közöttünk járt, és egyszer­re — nincs többé. Miért vá­lasztotta a halált, miért nem az életet? Monoron az elmúlt két hónap alatt négy öngyil­— Kielégíti-e a könyvtár a magasabb igényeket? Milyen a szakkönyvellátottság? — Általános könyvtár va­gyunk. Hogy a szakkönyvek iránt mennyire megnőtt az ér­deklődés, bizonyítja az is, hogy az elmúlt évben a könyvtár- közi forgalom 352 kötet volt. Még külföldről is jó né­hány kötet könyvet kér­tünk és kaptunk. így töb­bek között a londoni Bri­tish Múzeum könyvtárából Swift Gulliverjének ere­deti példányát. Nem kevésbé volt érdekes, hogy az egyik monori tanár­kosság történt. Riadtan kere­sünk választ a miértekre. A helyszínen felvett jegyzőköny­vek az érzelmi okokat nem kutatják. „Elzárkózott, mindig egyedül akart lenni.” „Azt mondogatta, hogy néki rákja van, belebetegedett. A bonco­lási jegyzőkönyv szerint nem volt rákos.” „Ha kérdeztük, nem beszélt.” „Istenem, ha előre tudtam volna ...” Vajon törődünk önmagun­kon kívül mással is? Eleget figyelünk egymásra? (k. zs.) MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Vizsgálat egy min­den gyamú felett álló polgár ügyében. Nyáregyháza: A medve és a baba. Tápiósüly: Tiszta égbolt. Űri: Furcsa pár. Vccsés: Hanigyaboly. KIÁLLÍTÁS Gyomra, Ságvári Endre Űt- törőház: Rákóczi-biállítás, nyitva 9-től 14 óráig, ugyanitt tart nyitva az úri Zrínyi Ilona úttörőcsapat honismereti szak­körének vándorkiállítása. Az olvasók számát mintegy 2600 fővel, a könyvkészletün­ket körülbelül 80 ezer .kötet könyvvel szeretnénk gyarapí­tani. így elérnénk régi álmun­kat, hogy egy lakosra majd­nem két kötet könyv jutna. És ami szintén nem közömbös: tiszta, kényelmes könyvtárak­ban fogadnánk az olvasókat, raktározási gondok nélkül. Kívánjuk, hogy így legyen. Szalontai Attila Búcsú Blázy Lajostól Tegnap a monori temető­ben kisérték utolsó útjára Blázy Lajost, a Monori Járá­si Hivatal mezőgazdasági osz­tályának csoportvezető ügy­intézőjét. Már korán megis­merkedett az élet nehézsé­geivel. Édesanyját hétéves korában elvesztette, men- helybe került. Elvégezte a középiskolát, de a munkanél­küliség miatt csak segéd­munkás lehetett. 1945-ben lett a párt tagja, élénk köz­életi tevékenységet fejtett ki. 1964-ben a Munka Érdem­renddel tüntették ki. Pilisen hosszú évekig a községi párt- szervezet titkáraként dolgo­zott. Szerették őt kollégái, is­merősei, közvetlenségéért, szerénységéért. Régi gyomor- betegsége okozta halálát. Tegnap a sírnál Magócsi Károly művelődésügyi osz­tályvezető és Tunyogi György, a mezőgazdasági osz­tály vezetője búcsúztatta. Emlékét megőrizzük. G. J. Az ifjúsági mérkőzések né­zői mindig azok közül kerül­nek ki, akiket érdekel csapa­tuk sorsa. Egy kicsit a jövőt, A fák nyeséséről A DÉMÁSZ monori kiren­deltségének értesítése szerint Monoron, Pilisen, Nyáregyhá­zán, Vasadon és Csévharaszton hamarosan elkezdik a villa­mos hálózat közelében levő fák téli nyesését. A szaksze­rűbb gallyazás érdekében ké­rik a lakosságot, hogy saját portáik előtt ezt végezzék el, úgy, hogy a villamos vezeték­től a fák ágai másfél méternél távolabb legyenek. a folytatást keresik a gyakran még csetlő-botló, de nagy lelkesedéssel játszó srácokban. Nos, ha ilyen szemmel néz­zük a monori és a pilisi után­pótlást — szebb színben lát­hatjuk a jövőt. A monoriak ificsapata vezet a tabellán. Látszik az együttesen, hogy ügyes gyerekek foglalkozta­tott gárdája. Ami pedig a pi­lisieket illeti, amikor először láttam őket, bevallom, magam is mosolyogtam. Néhány olyan apró kis emberke rúgta a lab­dát, hogy az ember önkénte­lenül is mosolyog. A játékuk még jobb kedvre hangolta a nézőket. Rendkívül ügyesen, szellemesen játszottak, bátran cseleztek a 20—30 kilóval ne­hezebb ellenfelek ellen. És a végeredmény? A megyei Ifi­bajnokságban a 2. hely. Ennél nagyobb eredményt nem hiszem, hogy várt valaki az együttestől, örülhetnek a vezetők Pilisen, a folytatás jó kezekben van. (szaft i) PILLANATKÉP A KIS BEJÁRÓ Sokan várnak a Rákoskert és Gyömrő felé me­nő autóbuszra a monori MÁVAUT pályaudvaron. Mindenki igyek­szik hamar elfog­lalni a helyét. Az öiórás busz min­dig tömött. így van ez most is. Mire mindenki fölszáll a buszra, már szinte gom- bostünyi hely sincs. Egy utas van csak, aki nem siet. Nyolc-kilenc év körüli legény­ke, a pádon ül, félredőlve, a házi feladatát írja, a tompa • világítás mellett. Ide jár iskolába Maglód­ról mindennap. Minden időt ki kell használni, gondolja... Két perc van az indulásig. Az uta­sok izgatottan le­sik, mikor száll már fel a fiú. Jön a sofőr, felzúg a motor. Történe­tünk szereplője azonnal felugrik, még az ajtónyílás előtt. Menet köz­ben bepakol a tás­kába. Mindenki mosolyog a busz­ban, amikor felér. A táskáját egy idősebb utas elhe­lyezi a csomagtar­tón .... G. J. Természetesen nem hagyták annyiban a dolgot. Reklamál­tak az új ügynöknél szóban, majd írásban is az Állami Biztosító gyömrői kirendeltsé­gén. A reklamációkat az idős néni fia fogalmazta, és mivel 1969-ben feladott kérésére még 1970 tavaszán sem kapott választ, nem átallotta papírra vetni: „Attól eltekintve is, hogy a panaszokra, reklamá­ciókra, közérdekű bejelenté­sekre adandó válaszokra vo­natkozó rendeletek intézked­nek, üzleti szempontból sem tartható helyesnek, ha az ügy­felek kérését ennyire figyeú men kívül fiagyják.” Ezt 1970. április 13-án adta fel postára 6190 ajánlási rag­számmal, s amikor újabb hó­napokig sem érkezett meg a várt kötvény, személyesen ke­reste fel a kirendeltséget. A szőke tisztviselőnő csinos volt és nagyon kedves. Láthatóan kellemetlenül érezte magát, de — mint mondta — annyi ha­sonló eset van, hogy egysze­rűen nem tudnak vele mit kezdeni. Hihető is ez, mert az­óta ismételt másfél év telt el, s úgy látszik, még nem sike­AZ OKOK Nedves tócsák az aszfalton. Az út szélén kerékpáros szit­kozódik, mert lefröcskölte egy teherautó, csupa sárfolt a ru­hája, az arca is. A kirakatok­ból most szedik ki a karácso­nyi dekorációt. A piactéri me­gafon szirupos zenét csorgat a levegőbe. Emberek sietnek, emberek szállnak az autóbu­szokra, emberek vásárolnak, köszönnek egymásnak, beszél­getnek. Emberek élnek. Noteszemben a legutolsó be­jegyzések: a monori járásban az 'elmúlt esztendőben 30 em­ber lett öngyilkos. Nyolc nő és 22 férfi. A legfiatalabb 13 éves volt, a legidősebb 74. A legkülönbözőbb halálnemeket választották, önakasztás volt a legtöbb — 19. A többi: méreg, rohanó vonat — és egyetlen pisztoly. Miért? É. nyolcoldalas búcsúlevelet írt. Körülrajzolta a kockás fü­zetlapokat virággal, aztán mindegyiket kirajzszegezte Monor, busz-pályaudvar 1 Szót kér az utazó (1914—1972) Sportjegyzet: Monor és Pilis Biztató utánpótlás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents