Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

Az utolsó simítások A Rákóczi Termelőszövet­kezet útépítő brigádja az utol­só simításokat végzi a Rá­kóczi utcai, illetve Kossuth Lajos utcai csatorna beköté­sén. Foto: Godány Dezső Erdei iák A pálfájai parkerdőben a termelőszövetkezetek erdő- gazdasága kiürítette a szét­szórtan elhelyezkedő erdész­házakat. Így a nyárkútréti két szoba, konyhás erdészház is üresen, kihasználatlanul álk Hasznosítására azonban most remek terv született: az er­dőgazdaság hosszú lejáratú bérleti szerződést kötne a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságával, lehetőséget adva ar­ra, hogy a közalkalmazottak szakszervezetének hétvégi pi­henőházat létesítsenek a volt erdészlakban. V A szép terv megvalósításá­hoz sok társadalmi munkára lesz szükség, de megéri, hi­szen a kellemes környezetben igazi felüdülést nyújtanak majd a hétvégi pihenők. . MOZIMŰSOR Verseny a javából, I—n. Amerikai vígjáték. Kísérőműsor: Piaroák vilá­ga. Előadások kezdete: 3 és fél 7 órakor. Matiné A Jelena-öböl. Előadások kezdete: délelőtt 10 órakor. Hétfői műsor Dél csillaga. Hajsza az el­tűnt' gyémántokért, a dzsun­gelén át. Angol—francia szí­nes film. Kísérőműsor: Én, az egér. Magyar híradó. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. Kihal a bognár szakma ? Két mester maradt Ezelőtt negyvenegynéhány esztendővel,, amikor Dér Ba­lázs .bognártanulónak, szerző­dött apjához, Dér Imre bog­nármesterhez, 47 bognármester élt és dolgozott Nagykőrösön, s mindnek volt munkája elég, sőt, aratás után, amikor a ga­bona asztagba hordása nagyon próbára tette a kocsik kere­keit, alig győzték a sok mun­kát. És 50 esztendő múltán városunkban már csak két mester folytatja a bognár­ipart: Dér Balázs és Bánffy Sándor. Igaz, hogy az utóbbi, már csak félig bognármester, mert egy évvel ezelőtt az asz­talosiparra is engedélyt kért. A két mestert meglátogat­tam. Dér Balázs műhelyében néhány szerszám- nyél és egy frissen készült húsvágódeszka árulta el, hogy a műhelyben faipari munka folyik. A mester éppen egy öreg emberrel beszélgetett, Sárai Szabó Jánossal, aki valamikor szintén bognármester volt. — Miért választotta ezt a szakmát? — kérdeztem Dér Balázstól. — Nemigen volt választásom .— felelte. — Nagyapád és még a dédapád is bognár volt, mondotta az apám, s ezzel a pályaválasztás el volt intézve. Felszabadulásom után, mint segéd dolgoztam, s apám halá­la után átvettem a műhelyt. Abban az időben a javításokon túl, sok új kocsifamunkát is végeztünk, és nagy divat volt Kőrösön a taliga. A lőcsösko- csit gumikocsi, majd autó vál­totta fel, s vastaliga, majd két­kerekű kocsi lépett a fataliga helyébe. Kocsikerék-javítás is már csak néha akad. Szeren­csémre, gépeim vannak, s fel­felkeresnek fatörzsből való deszkakivágással és gyalulta- tással is. Kitartok. A nyugdí­jig már nem sok van hátra. — Sose volt jó a bognár- ság — szólt bele a beszélgetés­be Sárai-Szabó János. — A bognármesterek közül egy sem gazdagodott meg, inkább el­szegényedtek. A gazda minden bognármunkáját egész évben átalányban végeztük, pár má­zsa gabonáért, amit aratás után kaptunk meg. Ha elmen­tünk szerszámfát venni, elő­ször is azt kérdezték: „Van-e pénz a lajbizsebben?” Nagy volt a konkurrencia. 60—80 pengőért csináltunk egy lőcsös kocsit, s a vásárban, silányabb minőségben, 23 pengőért is kapható volt. Bánffy Sándor mestertől már bizakodóbb sza­vakat hallottam: — Az 1950-es években, Csongrádról jöttem Nagykő­rösre — mondotta. — Műhe­lyemet korszerű gépekkel sze­reltem fel, és a kisipari ma­gánmunkákon kívül a nagy­üzemi gazdaságoknak kezdterrí dolgozni. Mikor láttam, hogy a bognárszakma már nem ad elég munkát, bár néha még kocsit és autókarosszériát is csinálok, elővettem az épület- asztalosi bizonyítványomat, s az asztalos és bognármesterség kitanulására mindjárt két ta­nuló szerződött hozzám. Szere­tem mind a két szakmát. Bí­zom benne, hogy nem halnak ki egészen. K. L. Új telefonközpontot kér a város Senki sem vitatja, hogy a 26 ezer lakosú Nagykőrösnek a jelenlegi 600-as telefonközpont már nem elégséges. Sokan vár­nak arra, hogy beszereljék hozzájuk is a telefont, különö­sen a tormási városrészben és az újonnan létesített Kecske­méti úti, illetve Ceglédi úti lakótelepeken. Nánási Sándor, a postahiva­tal igazgatója, tájékoztatta a városi tanács végrehajtó bi­zottságát, hogyan lehetne a gondokon segíteni. A jövő esztendőben Cegléd automata központot kap. A Budapestvidéki Posta Igazga­tóság tervei szerint, a ceglédi központot „szétosztják” a már sorban álló községek, városok, köztük Nagykőrös között is. így e város plusz 200 előfi­zető bekapcsolására kapna le­hetőséget. Ugyanakkor, a köz­pont bővítésén túl, a tervek szerint, a tormási városrész százas automata hálózatot kap. A városi pártbizottság és a városi tanács végrehajtó bi­zottságának támogatásával azonban azt kellene elérni a Budapestvidéki Posta Igazga­tóságnál, hogy a nagykőrösi központ bővítésére a 800-as ceglédi központot megkapjuk, s a mi jelenlegi központunkat osszák szét a többi községek­nek. Erre már 1973-ban sor kerülhetne, ha a posta egyik szolgálati lakását kiürítenék. A városi tanács végrehajtó bizottsága a telefonközpont bővítésének végleges megoldá­sára felajánlotta, hogy a fel­szabadítandó lakás lakójának, kellő időben, szövetkezeti la­kást biztosít. Most már csak idejében kell kopogtatunk az illetékes ajta­ján, hogy ezt a kézenfekvő bővítési tervet megvalósíthas­sák. Hétfőn: Mezőgazdasági szakelőadások December 6-án, hétfőn, dél­után 5 órakor, Szalatkay Sán­dor a Hunyadi Termelőszö­vetkezet klubjában ^ paradi­csomtermesztés gazdaságos­ságáról tart előadást. Ugyanezen a napon, este 6 órakor, a Petőfi Termelőszö­vetkezet bokrost klubjában dr. Konrád Zoltán „A zöld­ségtermesztés új útjai” cím­mel tartja a mezőgazdasági dolgozók továbbképző szak­előadását. ’A'PCátME&YEI HÍRLAP •• kT?TON KIAPASA XV. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1971. DECEMBER 5., VASÁRNAP Nagyobb figyelmst a közlekedésben A város baleseti gócai Legveszélyesebb a vasúti átjáró és az állami gazdaság útszakasza Évek során minden város­ban, minden országúton kiala­kulnak a veszélyes helyek, s ezeket jó megjegyeznünk, mert nagyobb figyelemmel azokon is elkerülhetők a bal­esetek. Városunkban a kétéves ta­pasztalatok szerint nyolc ilyen veszélyes hely akad. A legve­szélyesebb a nyolc balesettel vezető” vasúti átjáró' (golyás sorompó), ezután három hat balesetes következik, a Ceglédi út—Szabadság tér, a Kecskeméti út—Pe­tőfi út—Kálvin tér keresz­teződése és az állami gazdaság környé­ke. öt-öt balesettel követke­zik a Ceglédi út—Zsemberi Gyula út kereszteződése, majd e dicstelen pontversenyt a négy balesetes Szolnoki utca— Vágóhíd utca kereszteződés és a három balesetes Ceglédi út— Abonyi út kereszteződése zár­ja. A vasúti sorompónál bekö­vetkező balesetek többségét majdnem minden esetben a kellő körültekintés nélkül ve­zetett személygépkocsik és mo­torkerékpárok, a Szabadság té­ri és a piac környéki balesete­ket az elsőbbség meg nem adá­sa és a szabálytalan kanyaro­dás okozták, valamint a kerék­párosok, akik különösen heti piaci napokon veszélyeztetik a forgalom biztonságát. Az állami gazdaság környé­kén, különösen fizetésnapokon, az úton haladó idegen au­tósoknak jelentenek bal­esetveszélyt a szabálytala­nul kikanyarodó, s olykor ittas kerékpárosok. Szinte érthetetlen, hogy a Ceglédi út—Abonyi út, illetve a Szolnoki út—Vágóhíd utca kereszteződésében miért kö­vetkeznek be egymás után á balesetek, hiszen a széles út­szakasz áttekinthető, a jelző­táblák a helyükön állnak. A balesetek előidézője nyilván csak a közlekedési fegyelme­zetlenség. Ebben az esztendő­ben a legsúlyosabb sérüléssel járó balesetek a vasúti átjáró­nál és az állami gazdaság út­szakaszán fordultak elő. Minden gépjárművezetőnek, kerékpárosnak hasznos, ha tu­domást szerez ezekről a bal­eseti gócokról, és nagyobb fi­gyelemmel, körültekintéssel vesz részt a közlekedésben az említett helyeken. (Szabó) A Vasi Szemle alapitója Pável Ágoston, a jeles tu­dós, filológus, polgári huma­nista, néprajzos, költő és mű­fordító, szlavisztikai .szakem­ber születésének 85. és halá­lának 25. évfordulója alkal­mából emlékünnepséget ren­deztek Szombathelyen. Az ün­nepségen részt vett Pável Ágoston özvegye és leánya is. A Berzsenyi Dániel megyei könyvtárban emlékkiállítás nyílt. Pável negyed századon át dolgozott Szombathelyen mint pedagógus, múzeum- és könyvtárigazgató. Ű hívta élet­re a Vasi Szemle című tudo­mányos folyóiratot. Tudomá­nyos munkájának központi te­rülete a délszláv filológia volt Sokat tett a két nép s tágabb értelemben a Pannon tájak embereinek kölcsönös együtt­működéséért. KEDDEN: Nők akadémiája Kedden este, 6 órakor, a művelődési ház emeleti klub­termében, a nők akadémiá­jának érdekes előadására ke­rül sor: Siposné Kovács Zsu­zsa budapesti szociológus azo­kat a gondokat elemzi, ame­lyek a nagy családok együtt elését megnehezítik. Jobb időben érvényesíttetni a lejárt személyi igazolványokat Sz. Dezsőt a kecskeméti vas­útállomáson igazoltatta a rendőr. Személyazonossági igazolványa nemcsak gyűrött és szakadt lapú volt, de ala­posan meg is öregedett: csak­nem két esztendeje lejárt. A szabálysértési hatóság 250 fo­rint pénzbüntetésre ítélte Sz. Dezsőt. Hasonlóan járt N. János is, akit a Ceglédi úton igazoltat­tak. Ö szintén érvénytelen, le­járt határidejű személyazonos­sági igazolványt adott a rend- ön kezébe. 300 forintba került feledékenyságe. Sorolhatnánk tovább, hiszen aki a személyi igazolvánnyal kapcsolatos rendelkezéseket megszegi, a jogszabályok sze­rint 1000 forintig terjedő Bulgáriáról - szeretettel Bodor Tibor tanúságtétele „Tenyérnyi kicsiny ország ez a föld, De énnékem a világmindenségem, mert nagyságát nem távolsággal mérem, de szeretettel, mely mindent betölt.” Georgi Dzsagarov írta eze­ket a sorokat szülőhazájáról, Bulgáriáról. S aki járt már Bulgáriában, az tanúsíthatja, hogy ez az ország bűvöletébe vonja az idegeneket. Tanúsít­ja Bodor Tibor színművész is, aki a közelmúltban látogatott abba az országba, amelynek történelme olyan sok hasonló vonást mutat a miénkkel. Előadói estjén arról a mér­hetetlen szenvedésről hallot­tunk, aminek következtében a bulgár népköltészet nem is­meri a derűs, könnyed hang­vételt, hiszen a török elnyo­más 500 éve alatt a kezdeti nagy lendülettel induló nem­zeti irodalom elsenyved, a nép nyelvét üldözik, s a népkölté­szet szinte suttogva terjed, de él. Az elnyomás ellen támad egy bolgár Petőfi, Hriszto, Bo­tev, aki az oly ismerős gon­dolatot fogalmazza meg ver­seiben : ...itt az idő, elég vált az önkény, a rabság, talpra... Ez a fiatalon meghalt költő életében mindössze 22 verset írt, de az irodalomtörténetbe e huszonkettővel is beírta ne­vét. v Nagyot ugorva a történe­lemben, Geo Milev nevét ér- •demes jól megjegyeznünk, aki a szabadság olthatatlan vá­gyával, a fasizmus ellen eme­li fel hangját Szeptember cí­mű versében, amelyért bíró­ság előtt vonják felelősségre, s ítélik három év börtönre, de a fasiszta suhancok, a bírósági tárgyalás után, szó szerint ízeire tépik a bátor hangú költőt. A bolgár költők tragikus sorsát érzékelteti a száraz számadat: 1945 előtt 80 szá­zalékuk nem éli túl a negy­venedik évet, megölik őket vagy az öngyilkosságban ke­resnek menekülést... A mai bolgár líra egyik képviselője, darabos, szóki­mondó verseivel, a Dimit- rovgrád újjáépítésén évekig dolgozó Penjo Penev, aki lí­rájában azokat ostorozza, aki­ket más nem érdekel, mint ki­csiny, beszűkült világuk: „Csak szatócsbolt s konyha a világ? Szólni itt kár! Az efféléknek, gyomor, te vagy a párttitkári’’ Érdemes megszerezni Jor­dan Radicskov Kecskeszakáll című könyvét, amit az el­múlt esztendőben jelentetett meg a magyar könyvkiadás a Modern könyvtár sorozat­ban. Az író, sajátságos hu­morával, szatírájával, jeles képviselője a mai bolgár no­vellairodalomnak. A „Süvít a szél, nyög z Bal­kán” című Bodor irodalmi összeállítás szép vállalkozás: egy nemzet irodalmát kíséri végig, születésétől a máig. Ezt a szép vállalkozást az a gon­dolat viszi sikerre, hogy a né­pek barátságát nem elég hangoztatni, abban hinni kell, s tenni is kell érte. Akik ezt az irodalmi össze­állítást meghallgatták, való­ban közel kerültek a sokat szenvedett és szenvedésekben eggyé, naggyá kovácsolódott bolgár néphez. pénzbírsággal büntethető. A személyazonossági igazolvány érvényességi ideje annak a hó­napnak utolsó napján jár le, amelyik a második lapon fel van tüntetve. Érdemes tehát idejében gondoskodni tíz ér­vényesítésről, nem a büntetés megfizetése után. Egy hét helyett egy nap alatt Vörösborerjesztő berende- dezést készítettek a moson­magyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár szombathelyi gyá­rában. Köztudott, a vörösbor^ értékét nemcsak zamata, de színe is adja. Hagyományos módon eddig 5—7 nap kellett ahhoz, hogy kioldódjon a szőlő héjában levő festék­anyag. Az új berendezéssel ehhez 24 óra elegendő. Az új konstrukciót a Bala­tonfüredi Állami Pincegazda­ság soproni üzemében próbál­ták ki sikerrel. S s P mo O ffl R íi T Városi úttörő-sakkvetélkedő November 29-én, az Arany J ános Művelődési Központ termében, körmérkőzéses rendszerben került sor az út­törő-olimpia városi sakkvetél­kedőjére. A verseny több mint 4 óra hosszat tartott, pedig volt sakk-készlet is bőven. A mérkőzések színvonala és idő­tartama egyaránt növekedett az előző éveiéhez hasonlítva. Végezetül ezek a sorrendek születtek: Üttörőfiúk: 1. Farkas Zoltán (Kossuth iskola) 5 és fél; 2. Varga Tibor (Arany) 5; 3. Ka- mocsai Sándor (Petőfi) 4 és fél; 4—5. Szabó László (Rákó­czi) és Hupka János (Petőfi) 4—4; 6. Nagy Attila (Arany) 3; 7—8. Fehér László (Kossuth) és Pál Sándor (Rákóczi) 1—1 pont. Kisdobos fiúk: 1. Hupka An­tal (Kossuth) 3; 2. Mocsai Fe­renc (Arany) 2; 3—4. Pap Jó­zsef (Petőfi) és Halász Ambrus (Rákóczi) fél-fél pont. Üítörőlányok: 1. Hanusz Ju­dit (Arany) 5; 2. Kulcsár Ág­nes (Arany) 3 és fél; 3. Bekő Irén (Kossuth) 2 és fél; 4. Perlaki Tünde (Kossuth) 2; 5. Balogh Ilona (Rákóczi) 1 és fél; 6. Pál Katalin (Rákóczi) fél pont. Kisdobos lányok: 1. Barta Györgyi (Arany) ellenfél nél­kül. A versenykiírásnak megfe­lelően, az első 2—2 helyezett fiú és leány, valamint a győz­tes kisdobos fiú és leány ju­tott a december 5-1, Budapes­ten megrendezésre kerülő me­gyei úttörő-olimpiai döntőbe. A látottak után ismét felve­tődött a gondolat:'felnőttekből is jó lenne városunkban sakk­csapatot létrehozni. Az után­pótlást a tehetséges fiatalok biztosítanák. A sportotthonban edzenek a birkózók December 1-én a konzerv­gyárból a felújított sportott­honba hozták a birkózósző­nyegéket. E napon először tar­tották a .Kinizsiben edzésüket a helyi birkózók, mintegy har­mincán. Reméljük, hogy a kez­deti lelkesedés tartós marad. A Magyar Birkózó Szövetség jóváhagyta, s a nyomtatott meghívók már elmentek vi­dékre, tehát semmi akadálya sincs a december 19-re terve­zett, országos XI—IV. osztályú kötöttfogású Miskey Árpád emlékversenynek. A hagyo­mányos nagykőrösi viadalt ez­úttal is felnőttek részvételével rendezik a sportotthonban. Vasárnapi sportműsor Kosárlabda Cegléd: a Pest megyei kö­zépiskolák cegédi körzeti dön­tője, a férfi—női II. korcso­portban. Sakk Budapest: a téli úttörő­olimpia megyei döntője. Torna Monor: csapatverseny a me­gye legjobb női szakosztálya címért. S. Z. t á

Next

/
Thumbnails
Contents