Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

MC I MAPLÖ ^e*s" A P£$T MEQYCf HffttAP £ 0 I Ö H K I A t 4 S a XV. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1971. DECEMBER 5., VASÁRNAP Eredményes munka a Vöröskeresztben Előadások sok ezer résztvevővel Sikeres véradónapok — A váci párl-végrehajtóbizottság elismerése Az MSZMP váci 'végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén, a Vöröskereszt munkáját vitat­ta meg. Vácott 33 Vöröske­reszt-szervezet működik, hu­szonegy különböző üzemekben* háröm hivatalokban és kilenc az orvosi körzetek mellett. A szervezeteknek összesen mint­egy 2300 tagja van,. Olyan he­lyeken, ahol nagyobb a lét­szám és több szervezetet is lét­re lehetett hozni — csücsveze- tőségek irányítják a Vöröske­reszt-munkát, mint például a DCM-ben, az Izzóban, és a Kötöttárugyárban,, de csúcsve­zetőség létrehozását tervezi a Forte-gyár és az Öntöde szer­vezete is. A Vöröskeresztnek több nagy feladata van, de ezek kö­zül is kiemelkedik a véradás, a tisztasági mozgalom, a pol­gári védelem, egészségügyi szakszolgálat szervezése, s az egészségügyi felvilágosítás. Az elmúlt évben száznál több egészségügyi előadást szervezett a Vöröskereszt Vácott, s mintegy hatezer- hatszázan hallgatták meg az előadókat. Ez azt jelenti, hogy a város lakosságának több mint hu­szonhárom százaléka részt vett ismeretterjesztő felvilágosító előadáson. (A megyében átla­gosan a lakosság nyolc száza­léka megy el.) Tizennyolc tan­folyamét is rendezett a Vörös- kereszt. Az üzemi szervezetek ott tudnak igazán jól dolgozni, ahol a gazdasági vezetők is becsülik munkájukat. Nem véletlen, hogy a For­te, a Gumigyár, a Hajó- ' gyár, az Öntöde, a Kötött­árugyár és a Fonógyár szervezeteit a legjobbak közt tartják számon. UfJ-anis ezeken a helyeken — például a Fortéban — az igaz­gató teszi lehetővé a többszörös véradók megjutalmazását, s egyébként is érzik a vöröske­resztesek, hogy becsülik társa­dalmi, a társadalomért végzett munkájukat. Ott, ahol nem ilyen a szellem — például a DCM-ben és a HAGY-ban — sem a munka, sem a szerve­zettség nem megfelelő. Itt az évenként visszatérő önkéntes véradónapon kívül semmit sem tesz a Vöröskereszt-szer­vezet. Ennek ellenpéldája a II. te­rületi szervezet — dr. Áfra Tamás körzete — példamutató munkája, melynek olyan híre van a városban, hogy rendez­vényeire a város minden ré­széből jönnek az érdeklődők. Minden évben két-három eset­ben tartanak előadással egybe­kötött taggyűlést, melyen ne­ves szakorvosok beszélnek a beteg ember életmódjáról, a betegségek megelőzéséről - és más kérdésekről. Vácott hagyománya van a véradómozgalomnak, amit az Is bizonyít, hogy még a gyen­gébb szervezetek is jól meg­szervezik az önkéntes véradó­napokat. Idén eddig több mint 990 liter vért adtak a váciak üzemi, hivatali és területi véradónápokon. A végrehajtó bizottság elis­merését fejezte ki a városban folyó vöröskeresztes munkáért Pauli esek Imréné titkárnak, s egyben felhívta figyelmét azokra a feladatokra is, me­Napló Tárlat TÉL lyek lehetővé teszik a tovább­lépést. Feltétlenül több felvilá- gtxsító — ismeretterjesztő elő­adást kell rendezni a jövő év­ben, s az eddiginél még több hallgatóval. Jelentős feladat vár a váro­si Vöröskeresztre a középisko­lások egészségügyi felvilágo­sításában, az üzemekben szer­vezett felvilágosító előadások szaporításában is. Ebben sokat segíthet a ‘ Szőnyi Tibor Kór­házban hamarosan megalaku­ló több új szervezet is, me­lyek feladataik közé felvehetik az üzemi szervezetek szakmai támogatását, különösen azokon a helyeken, ahol nincs füg­getlenített üzemorvos. b. h. Miből táboroznak a lówysíák? /f «II* Várhelyi Kálmán (Dunakanyar FotoíkTub) Jelv. — a tanműhelyből Hatszáznegyvénhét növen­dék gyakorlati oktatását szol­gálja a váci Lőwy Sándor Gépipari Technikum és Szak- középiskola tanműhelye. Mint Gábor Zoltán műhelyvezetőtől megtudtuk, tizenöt oktatótól tanulják a növendékek az alapfogásokat. . Az első és második osztá­lyosok kereteket, kalapácso­kat és vágóeszközöket készíte­nek, s olyan, az oktatáshoz szükséges szemléltető eszközö­ket, melyek nem, vagy csak nagyon drágán kaphatók a ke­reskedelemben. A harmadikosok és negye­dikesek már komoly, bérmun­kát végeznek a Hajógyárnak és a Híradástechnikai Anya­gok Gyárának, önmaguk is el­lenőrzik készítményeiket ki­szállítás előtt, s nyilván ennek is köszönhető, hogy ebbe az üzembe kevés reklamáció ér­kezik a megrendelőktől. Évente mintegy 82 ezer al­katrészt készítenek a diákok, körülbelül félmillió forint ér­tékben. Százezer forint vissza­vándorol a növendékekhez, klubfelszerelésre, a továbbta­nulók támogatására, táborozá­sokra és kirándulásokra. A. M. Faliszőnyegek, kerámiák, bímeskövek... Nemrégiben zá­rult Szirtesné Gál Gabriella önálló kiállítása a nagy­marosi művelődé­si házban, amelyet a népművészeti szakkör rendezett. A kiállítás anyaga meglepően sok te­rületre terjedt ki: láthattunk falisző­nyeget, kerámiát, akvarellt, mozaik­berakást, szobrot, fafaragást, üvegre festett képet, réz- domborművet — egyéb iparművé­szeti tárgyat. Ha ennyiféle a kiállí­tás anyaga, ennyi­féle technikát ölel fel, akkor az em­ber szkeptikusan reagál: lehetetlen, hogy jó legyen. Gál Gabriella esetében érdekes jelenséggel állunk szemben. Érett ember, aki egyrészt először a saját ma­gánéletét építette fel, másrészt fiatal keresgélő alkotó, aki ép- pen\ azután a terület után ta- pogatódzik, amelyen majd leginkább ki tudja fejezni ma­gát. Östehetség — vagy „self- made man” női változata? Ér­zelmi beállítottságú lelkialkat párosul ebben az esetben JÓ LÉGKÖRBEN Látogatás a verőcei fűrészüzemben Verőcénél, aha! a Börzsöny, egészen a Dunáig húzódik, tet­szetős, korszerű kisüzem dol­gozik, az Ipolyvidéki Erdőgaz­daság fűrészüzeme. Az üzemcsarnokban egymás mellett sivítanak a szalagfű­részek. Éktelen nagy a zaj. Az egyik gép kezelőjének ki­áltom, hogy mi járatban va­gyok. Fejével int a sor vége felé, ott áll a gép előtt Hajdú András, az szb-titkár. Örömmel fogad, szabadkoz­va mégis arra kér, fogjuk rö- , vidre a beszélgetést, ne áll­jon a gép hiába. Arról kérdezem, milyen munkát végez náluk a szakszervezet, egy ilyen kisüzemben melyek az időszerű tennivalók? Az üzem történetével kez­di. Valamikor téglagyár volt itt, később az Erdei Termék Vállalat már fűrészárut ter­melt. Az erdőgazdaság 1964- ben vette át az elavult gépe­ket, az ütött-kopott bódékat. Az egészben csak a munkások tudása képviselt értéket. Mert igaz ugyan, hogy a fűrész­üzemben jobbára csak beta­nított munkások dolgoznak, de csak az ismeri igazán a ja fortélyát, aki dolgozott már vele vagy 15—20 évig. S akik megmaradtak, csak azért, mert szerették a fát. Igaz, télen, nyáron, hideg víziben mosakodtak s lavórban, a fér­fiaknak, nőiknek egy öltözőjük volt, de azt se igen használ­ták, mindenki abban a ruhá­ban dolgozott, amiben bejött. Rövid másfél év után a gaz­daság úgy döntött, hogy új fűrészüzemet épít A munká­sok örömmel fogadták a hírt, tudták, hogy az üzem elsősor­ban az ő kényelmükre épül, a fűrész a szabad ég alatt is elmegy. Hajdú András is 1964-ben került az üzembe. Nem ide­genként jött, jól ismerték az emberek a környéken. Bri­gádjában rövid idő után bizal­mi lett, később szakszervezeti elnöknek, majd titkárnak vá­lasztották, 1969-ben. Elkészült az új üzem. Nem kellett nógatni az emberek, maguktól is jó­kedvvel, akarással láttak a dologhoz. A szakszervezetnek is nőtt a tekintélye. Úgyszól­ván minden szervezés nélkül mindenki szakszervezeti tag lett itt. A megjavult munka- körülmények jó légkört te­remtettek, jó munkásgárdát kovácsoltak egybe. Büszkék rá, hogy náluk ritkán jelent­kezik valaki, hogy ki akar lépni. S akik elmennek, azok sem bérproblémák vagy a munkahely légköre miatt ve­szik a munkakönyvüket. Mi ennek a titka? Az — magya­rázza a titkár —, hogy itt bi­zalommal fordulnak orvos­lásra váró gondjaikkal az emberek,' mind az igazgatóhoz és a művezetőhöz, mind a szakszervezethez. Túl szép a kép. Talán lát­szik rajtam a hitetlénkedés, mert Hajdú András példákat keres. Ez évi feladataik egyike volt, hogy megvizsgálták az itt dolgozó nők helyzetét, munkakörülményeit. Negyven lány és asszony dolgozik az üzemben, külön-külön beszél­gettek mindegyikkel. Amikor a munkájukkal kapcsolatos panaszaik után érdeklődtek, azt mondták a nők, kár erről kérdezni, nekik most semmi bajuk sincs, másutt sem keresnének 1800— 2000 forintnál többet A fér­fiak bére sem sokkal maga­sabb, pedig ők mázsákat emel­getnek. Végignézzük az üzemet. Va­lóban ragyogó öltözőik, für­dők, állandóan hideg, meleg víz. Az emeleten ebédlő, már régen nem a farakásokon tíz­óraiznak a munkások. S ez mégsem jelenti azt, hogy a szakszervezetnek nincs dolga. De az, mind kellemes feladat Hiszen hat faluból járnak ide a dolgozók, mégis szívesen mennek közösen színházba, moziba, kirándulni. Az ilyen programokat a szak- szervezet rendezi. Jövőre pe­dig fagyái tmánytermelő tan­folyamot szerveznek, máris van húsiz jelentkező. Az szb- titkár vitázik a Volánnal is. Legtöbb munkásuk Kós- pallagról jár be dolgozni. A délutános műszakban dolgo­zóknak este háromnegyed li­kőr indul hazafelé a busz, de nem Verőcéről, hanem a szomszédos Kismarosról. A dolgozóknak minden este két kilométert kell gyalogolniok gz indulási állomásig. Azt kér­ték a MÁVAUT-tól, hogy in­dulás előtt szaladjon le értük a kocsi Verőcére, legföljebb tíz percről van szó. A vállalat nem engedélyezte, mert sze­rintük Verőcén nem tud meg­fordulni a busz. Akik a kör­nyéken laknak, mindnyájan tudják, hogy Kismaroson is egy utcába tolat be, úgy for­dul meg, s ezt Verőcén is megtehetné. A titkár hirtelen az órájá­ra néz. Lám, hogy elszaladt az idő. Sietve eihös^ön, ,,s, máris indítja a gépet.' Csulák András rendkívüli kézügyességgel, — hogy ebből mi alakul ki, majd meglátjuk. Gál Gabriella fes­teni, rajzolni soha nem tanult, ötvös, szobrász, keramikus ke­ze alatt nem dolgozott. Ezeket a technikákat minden útmu­tatás nélkül, egyedül próbálta ki, a tárgyakat — szobrokat, tálakat, képeket, dombormű­veket — maga alkotta meg, ( technikailag remekül. Ami ‘ hátra van, az az általános és egyben egyéni és egyedi, de örökérvényű ember^ mondani­való formába foglalása. Ha a kiállítás anyagából ki­emeljük azt, ami a legérettebb, akkor a két faliszőnyeget kell megemlítenünk: egy kopár fa sziluettjét, kék és vörös háttér előtt (képünk) és egy mesesze­rű, Klee-re emlékeztető, bájos, kék-rózsaszín-fekete faliképet. Elragadó és egyéni a Szent­endrét ábrázoló kis üvegre fes­tett kép is és a játékos, suba­szövésű kiterített „állatbőr”. Érdemes erre a még ismeret­len, magának dolgozó, utat ke­reső, alkotó emberre felfigyel­ni. Vágó Zsuzsanna Köisegí kai;kában csónakház épül Szobon A szobi gimnázium eve­zős szakosztály ma már or­szágos tekintélynek örvend az evezős sportban. 1971-ben megnyerték az gfjúsági Nép­köztársasági Kupát, de . több aranyéremnek és előkelő he­lyezésnek is tulajdonosaik. Az első sikerek -után na­gyobb sportkörök 600 000 fo­rint értékű hajót adtak a fia­tal szakosztálynak. Ekkor tá­madt a nagy gond — hol tá­rolják az értékes hajókat? Ruszti Béla, a nagyközség tanácselnöke összehívta a he­lyi üzemek gazdasági vezetőit és segítségüket kérte egy csónakház felépítéséhez. Az üzelmek szívesen tettek ele­get, a tanácselnök kérésének és még ebben az évben tető alá hozzák a negyedmilliós értékű, 22 méter hosszú és 8 méter széles vasvázból készült hullámtetős csó­nakházat. Mint a tanács elnöke * el­mondta, nem az első eset, hogy a helyi üzemek társa­dalmi összefogással segítik a községet. A közelmúltban egy 36 000 forint értékű fürdő- medencét építettek az óvoda udvarán, ahol a következő nyákon már pancsolhatnak a legkisebb szobiak. Mint el­mondta, a segítségnyújtásban élen­járt a betonüzem, a ktsz, a gazdasági vasút, egy MÁV szocialista brigád és a gyümölcsfeldolgozó. Munkásaik szombati 4s va- sárnapi szabad idejüket ál­dozták fel, hogy a fiatalok megfelelő csónakházat, a leg­kisebbek pedig mini strandot kapjanak. ü. Vácra jön az új Omega Nem kellett sokáig várnia a város fiataljainak, hogy meg­győződhessenek róla, hogy si­került az „erősítés” a nyáron átszerveződött neves beat- együtteseknél. A Hungária és a Lokomotív GT bemutatko­zása után csütörtökön este az új Ómega-együttes hangverse­nyére kerül sor a Művelődési Központban. Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (302-es telefonon hív­ható) központi rendelőintézet­ben az alábbi orvosok tarta­nak éjszakai ügyeletét: Hétfőn: dr. Áfra Tamás, kedden: dr. Bénik Gyula, szer­dán: dr. Vajta Gábor, csütör­tökön: dr. Steiner Antal, pén­teken, szombaton és vasárnap: dr. Bea Mátyás. A beosztásban hétközben változás történhet. A Váci Autójavító és Fémipari Vállalat FELVESZ LAKATOS SZAKMUNKASOKAT sződligeti telepére, továbbá VAS­ESZTERGÁLYOSOKAT a központi telepre. JELENTKEZÉS: Vác,. Dózsa György út 53. k

Next

/
Thumbnails
Contents