Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-05 / 287. szám
1971. DECEMBER 5., VASÄRNAP rear ftCCYEI '^lúrSap Közös nyelvünk: a béke Viták, találkozások, emberek Beszélgetés át. Mondok Pállal inmdmrszági útjáról Idézet a francia Charente Libre című angouleme-i napilap 1971. november 17-i számából: „A Magyar Béketanács küldöttsége tegnap Charente-ba látogatott. A chessnay-i ellenállási emlékmű előtti tisztelgést követően a delegációt a szakszervezetek házában üdvözölték a békemozgalom helyi vezetői. Andrés Précigout, a békemozgalom megyei titkára mutatta be a megjelenteknek a delegációt: Darvasi István országgyűlési képviselőt, a Parlament külügyi bizottságának tagját, a Magyar Hírlap című napilap fő- szerkesztőjét, a Magyar Béketanács alelnökét, dr. Mondok Pál országgyűlési képviselőt, a Parlament külügyi bizottságának tagját, Pest megye tanácselnökét, a Magyar Béketanács alelnökét, Balogh István közgazdászt, a Magyar Béketanács titkárságának tagját, a delegáció tolmácsát, s a küldöttség francia- országi állandó kísérőjét, Corentin Bourvcaut, a francia országos béketanács titkárságának tagját, a Combat pour le paix című lap főszerkesztőjét”. Dr. Mondok Pál a Francia Országos Béketanács meghívására a Franciaországban töltött egy hétről — kérdéseinkre válaszolva — a következőket mondotta: — Delegációnk Angouleme- ben és Tours-ban találkozott a francia békemozgalom helyi képviselőivel, megvitattuk az európai biztonsággal összefüggő kérdéseket, majd Párizsban a francia békemozgalom vezetőivel folytattunk megbeszéléseket az európai biztonság kérdéseiről, a vietnami háborúról, a Közel-Kelet problémáiról és a két békemozgalom együttműködéséről. Milyen volt a találkozók, viták, megbeszélések légköre? — Francia barátaink érezhető megkönnyebbüléssel regisztrálták Leonyid Brezsnyev sikeres franciaországi látogatását, mély nagyban ráirányította a francia közvélemény figyelmét a szovjet békeoffen- zíva vezérmotívumára: az európai biztonsági értekezlet összehívásának kérdésére. így küldöttségünk,^ az előző két magyar béked’elegációnál sokkalta meghittebb, közvetlenebb beszélgetésekbe elegyedhetett a francia békemozgalom aktivistáival, kik (ne feledjük) a társadalom legkülönbözőbb osztályait, rétegeit s politikai, világnézeti irányzatait képviselik. Ez a többszó- lamúság azonban egy percig sem volt zavaró, mivel az egymást érteni akarás harmóniájába olvadt. Mindenütt mohó kíváncsisággal érdeklődtek hazánk életének hétköznapjairól, életünk, szinte valamennyi zegzugát fürkészték kérdéseikkel — melyeket félreérthetetlenül, . egyhangúlag a szolidaritás kérdőjeleivel tettek fel. A francia békeaktivisták miként viszonyulnak az európai biztonsági értekezlet mielőbbi összehívásához? — Egységes véleményüket André Souquiere, a Francia Országos Béketanács főtitkára tőmondatban fejezte ki: „Az értekezlet 1972-ben realitás”. Technikai előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatban elképzeléseik általában — a témakör sokrétűségét véve figyelembe — a tematikai bon- tottság felé hajlik. Egyes vélemények szeretnék, ha a tanácskozás vagy egy két részből álló konferenciából, vagy két egymást követő konferenciából állna, melyek közül az első a katonai kérdésekkel foglalkozna, míg a másik a gazdasági, kulturális és tudoinányos együttműködéssel összefüggő kérdéseket vizsgálná meg. Mások szerint egy tanácskozásra kerüljön sor, amely három különböző (katonai, gazdasági és kulturális) bizottságban dolgozhatna. % Miképp folynak Franciaországban az európai népek kongresszusának előkészítő munkálatai? — A szakszervezet (CGT), a kommunista párt (FKP), a szocialisták, gaulle-isták, katolikusok, protestánsok közreműködésével, tehát széles skálájú részvétellel november elején alakult meg az Európai Biztonság és Együttműködés Francia Köre (Cercle Francais de la Sécurité et de la Coopération Européennes). A kör első ténykedése, hogy több tízezer kérdőívet terjeszt az országban, melyeken az európai biztonság és együttműködés előmozdításának útjaira, módjaira vonatkozó kérdések szerepelnék. A beérkező válaszok értékelését már meg is kezdték.. Tervezik kétoldalú tárgyalások felvételét más országok partnerszervezeteivel, elsősorban a belgákkal, finnekkel és olaszokkal. Ahol pedig úgy érzik, hogy az európai népek kongresszusának előkészítése még a kezdeti nehézségekkel küzd — elsősorban az NSZK- ba és Angliába —, már a közeljövőben segítő delegációt kívánnak küldeni. A miág ' neuralgikus pontjaira miként tekintenek a francia békeharcosok? — Indokína és Közel-Kelet áll az érdeklődés középpontjában. Meglepően egységesen s hozzánk közelállóan értékelik az eseményeket Az indiai—pakisztáni ellentmondás előtt azonban francia barátaink kissé még értetlenül állnak, tulajdonképpen nem is igen foglalnak állást Az egy hét alatt sokhelyütt jártak, számtalan személyes ismeretséget kötöttek. Találkoztak közéleti vezetőkkel, barátságot kötöttek a francia hétköznapok egyszerű kisembereivel. Minden bizorínyal volt köztük olyan, kit nem tudnak feledni.., — Nem is egy. De mindegyikükről részletesen szólni most nines alkalmam. Ám, Andrés Précigout-ról és Vincent Labeyrie-ről nem beszélni, nem lehet. Précigout-val Angouleme-ben, Labeyrie-vel Tours-ban találkoztam. — Angouleme 70 ezer lakosú, patinás kisváros: munkás- békehaTcosokkal, munkanélküliekkel és fegyvergyárral. Nagy ellentmondás: a munkások többségének a fegyvergyár ad kenyeret. Andrés Précigout is itt dolgozik: öntő, s a város békemozgalmának titkára. 35 éves, nős, felesége szövetkezeti elárusító, egy gyermekük van. Algériában harcolt s vált békeharcossá. Nyíltszívű, nyíltszemű, örök mozgó.. 1 Lát, hall és cselekszik. Találkoztunk vele munka közben: az öntödében, a városházán: a békeaktivisták összejövetelén és otthonában. Szavára hallgatnak a munkások, de az értelmiségiek is. Mi is hallgattunk rá és hoztuk haza javaslatát: meg kellene valósítani a békemozgalomban tevékenykedő francia és magyar munkások cserelátogatását, ötös-hatos csoportokban. E vendégeskedés során megismerkedhetnének a mieink — a munkáscsaládoknál megszállva — a francia osztályharc hétköznapjaival, a francia békemozgalom módszereivel, s ők — szocializmust építő mindennapjainkkal. A cserelátogatások lebonyolításához a szakszervezet (CGT) is segítséget nyújtana. — A másik találkozás merőben más volt Balzac városában, a 170 ezer lakosú Tours- ban. Itt, a békemozgalom prímét az értelmiség viszi, élén Prof. Vincent Labeyrie-vel, a 45 éves kommunista egyetemi tanárral, Nem, nem tanárral: igazgatóval, sőt egyetemalapítóval. Labeyrie professzornak, a Francia Kommunista Párt városi bizottsága tagjának kezdeményezésére ugyanis a városban nemrég egyetemet alapítottak, mely a környezetszennyeződés elleni küzdelem szakembereit neveli. Céljuk: a mezőgazdasági és ipari szeny- nyeződés csökkentése és megszüntetése, a világ zavartalan biológiai körforgásának biztosítása. Az egyetemnek 500 hallgatója van és már felvette a kapcsolatot a világ valameny- nyi hasonló témakörben dolgozó tudományos intézetével. Az igazgató-professzor örömmel értesült tőlünk,’a nálunk nemrég • módosított szennyeződés elleni szankciókról. Küldöttségünk tagját, Bokorné dr. Szegő Annát, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársát pedig meghívta az egyetemre, előadások tartására. Vincent Labeyrie olyan békeharcos, ki minden idegszá- ,Iával az ember békéjéért és a békés emberiség jövőjéért küzd. Sűrítve, hogyan lehet ösz- szefoglalni az egy hét élményeit? — A franciaországi latolgatás nagy tanulsága számomra, hogy bármerre jártunk, rá kellett döbbennem: közös nyelvünk a béke. Mert szót tudtunk érteni a három éve hazánkban járt, angouleime-i munkással (ki csodálta közéletünk s gyári életünk „beleszólás” demokratizmusát, de „megcsodálta” munka közbeni életünk túlzott demokratizmusát, lazaságát is), a napi 4 frank segélyt kapó munkánál - külivel (ki név szerint „jegyzi” a munkásnyúzó üzemtülaljdo- nosok tetteit), az állást nem kapó fiatal spanyol—történelem szakos tanárnővel (ki nekikeseredve Párizsba készül), a húsz éve kint élő, de még mindig magyar államipolgár hazánkfiával (ki fél hazalátogatni, mert attól tart, hogy nem enged jük vissza), a toursi, régi nemesi családból származó s ma is így gondolkodó körzeti orvossal (ki azonban mint a helyi természetvédelmi bizottság elnöke pár fa kivágása miatt „kiborul” s szenvedélyes vadászként fegyver- gyűjteményére a legbüszkébb), a két toursi polgármesiter- helyattessel (kiknek vendégszeretetéből futotta a béke küldötteire is), Calder festővel, (kinek műterme a mindene), Párizsban, Colombes polgár- mestérével (ki a vörös külváros kommunista vezetője), Rémé Rogmon katolikus plébános- asztalossal (ki sehová sem utazik: mert repülőre és gépkocsira nem ül, a vonaton meg szédül, a fiatalokkal nem tud mit kezdeni, s reszket: mi lesz parókiájával, melyet lebontásra ítélt az építkezés), Bemard Goulon-aal és, Elizabeth Ma- thyot-val, a párizsi városi békebizottság titkáraival (kik városuk szerelmesei) és a vendéglőssel (ki a lassú kiszolgálásért egy pohár kpnyakkal kért bocsánatot). — Hogy szót tudtunk érteni: utunk sikerét jelentette. Alacs B. Tamás Híímán Kató születésnapján A magyar munkásmozgalom kiváló nőalakjának, Hámán Katónak emlékét kegyelettel ápolják szülőfalujában, Kom- polton és egész Heves megyé- hen. Születésének 87. évfordulóján megyeszerte ünnepségeket rendeztek. A kompolti szülőházánál szombaton megtartott koszorúzási ünnepségen ott voltak a miskolci MÁV Igazgatóság, valamint a környékbeli községek képviselői és a környékbeli üzemben dolgozó szocialista brigádok. Egerben a Hámán Kató úttö- rőházban tartottak emlékünnepélyt, a Hámán Kató nevét Viselő úttörőőrsök és -rajok részvételével. 72 lakás decemberre Ankét Gödöllőn Időszerű munkaügyi kérdések — legújabb munkajogi gyakorlatok címmel ankétot rendez a gödöllői szakmaközi bizottság december 8-án, a járási hivatal nagytermében. A járás és a város intézményeinek, vállalatainak és szövetkezeteinek vezetőit, jogászait, munkaügyi és szakszervezeti tisztségviselőit hívják meg, hogy tájékoztassák őket a Munka Törvénykönyve legr utóbbi változásairól, illetve az 1971—75. évre kötött kollektív szerződések főbb sajátosságai-: ról és az ezzel kapcsolatos kérdésekről. Dr. Posta Gyula, a Szakszervezetek Országos Tar nácsának alosztályvezetője tart vitaindító előadást. 1975 Egymillió az Aurórából Január elsejével Nyírbátorba költözik a fővárosi Auróra cipőgyár. Az áttelepítés előkészítését már 1970-ben megkezdték: mintegy 40 millió forintos beruházással modern épületeket emeltek. Készen van többek között és az év végéig átadásra kerül a gyár 2500 négyzetméter alapterületű üzemcsarnoka. Ebben helyezik majd el a cipőgyártás kellékeit, a futószalagszerűen működő gépsorokat. Január elseje után már itt termel: félévenként mintegy 240 ezer pár cipőt az Auróra. Előre gondoskodtak az új üzem szakmunkásgárdájáról. Jelenleg is -260 szakmunkás és 130 ipari tanuló gyakorolja a modern cipőgyártás mesterfogásait. A Nyírbátorba települő Auróra cipőgyár 1975-ben már ezer főt — zömében nőket — foglalkoztat, s termelése eléri majd az egymillió pár cipót. Pontyok és süllők Kimagasló -eredménnyel fejeződött be az őszi halászat a paksi Vörös Csillag Halászati Tsz biritói halastavában. A 140 hold kiterjedésű nevelőtavakból a tervezettnél 2 vagonnal több, összesen 14 vagon halat — zömében pontyot, kisebb részben süllőt és növényevő halat — fogtak ki a szövetkezet tagjai. A holdan- kénti 10 mázsás átlaghozam az eddigi legjobb eredmény a HTSZ történetében. — Kongresszusi ifjúsági napokat rendez á váci Kötöttárugyár KlSZ-szerveze- te. Az egyhetes munkaverseny, amelyre a- gyár minden üzemrésze és dolgozója benevezett, holnap kezdődik. Befejezéséhez közeledik Halásztelken az űj lakótelep első részének építkezése. Ebben az esztendőben 72 lakást adnak át a Váci Építőipari Vállalat munkásai. Jelenleg — míg az idő engedi — a második sorház külső munkálatait végzik. (Foto: Urban) •B* r B H •« IS o® •• Túl a bu¥OS koron árom-négy esztendeje, a gazdasági reform bevezetését megelőző és követő hónapokban a tervek, elképzelések ismertetésekor a legtöbbet emlegetett teendők között szerepelt a műszaki fejlesztés. Javaslatokban nem volt hiány, s ami azt illeti, bizakodásban sem. Gyárak, vállalatok sokasága vélte úgy, hogy rövid idő alatt túljuthat az elavult berendezések, korszerűtlen technológiák alkotta kátyún, s némi zavar, tétovaság csak akkor támadt, amikor elhangzott a jogos kérdés: mi módon? Az ezt követő időszak azután vállalatok sokaságánál tetette ' félre a javaslatokat és terveket, mert kiderült, hogy a gyors, mindent átfogó műszaki fejlesztéshez nincsenek meg a kellő feltételek. Elsősorban az anyagiak fránya volt az, amire a vállalatok gátló okként hivatkoztak, s kialakult az a bűvös kör, amely így valahogy írható le: nincs pénz műszaki fejlesztésre, emiatt a termelékenység nem növekszik, a termelésbővítés tehát csak újabb létszám felvételével oldható meg. Az alacsony termelékenység s a létszám gyarapodása mérsékli a munka hatékonyságát, emiatt nem képződnek megfelelő alapok a műszaki fejlesztésre, s mivel nincs pénz a műszaki fejlesztésre ... Időbe s kemény munkába télt, míg a bűvös körön a vállalatok egy része áttörhetett A párt Központi Bizottsága december 1-én tartott üléséről kiadott közlemény joggal állapítja meg: „A gazdasági munka fontos területein okoz hátrányokat, a gazdaságos gyártpiányszerkezet kialakulását fékezi, hogy a műszaki fejlesztés sok helyen még lassú” Azaz a vállalatok egy része — s nem jelentéktelen része — még mindig a bűvös körön belül topog. Anélkül, hogy kétségbe vonnánk a gazdasági szabályozók némelyikéneik ellentmondásos hatását, megállapíthatjuk: a bűvös körön belül maradt vállalatok nagyrészt maguk tehetnek arról, hogy gondjaik száma gyarapodott. E helyeken ugyanis azt tartották, hogy vagy mindent, vagy semmit. Teljes, mindent átfogó korszerűsítést, de ha ezt nem lehet, aíkkor hagyni kell az egészet, részletekkel fölösleges bíbelődni Arra, hogy a fokozatos haladással, a részletek egymás utáni sorra yevésével igenis elérhetők jelentős eredmények, szép száminál, kínálkozik példa. A Ceglédi Cipőipari Vállalatnál — igaz, ez ritka eset — maga az új, városszéli telephely is így, fokról fokra épült meg. A gépek, berendezések cseréje, a technológia korszerűsítése hasonló szakaszos terv szerint ment végbe. Mindez ugyan nem néhány hónap alatt sikerült, de v^- gül is az eredmény a fontos. Ma a vállalat gépeit, technológiáit tekintve — kategóriáján belül — korszerűnek mondható, s ami szintén lényeges: a termékválaszték bővítésével egy időben az áruk minősége sóikat javult. A fentiekkel sok tekintetben azonos utat járnak a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, ahol ugyancsak nem futotta a teljes, mindent átfogó rekonstrukcióra, de arra igen, hogy ne csak új termelőterületeket létesítsenek, hanem ott gépészetáleg is korszerűbbet hozzanak létre. így valósult metg a. fénycsőfojtó üzem, a nyomta- tottáramkör-gyáirtás, így nőtt az egy foglalkoztatottra jutó termelés, módosult, mégpedig a kívánatos irányban, a termékösszetétel, s gyarapodott a termelési érték összege. Követhető-e- ez az út, alkalmazható-e ez a módszer másutt is, ott is, ahol még mindig azon siránkoznak, hogy bévül vannak a bűvös körön? Tisztában kell lenni egy nagyon lényeges tényezővel: a beruházási, fejlesztési javak mennyisége a kívánalmaktól jócskán elmarad. Óhajokra pedig nem lehet tervezni. Ahol tehát még ma is a mindent vagy semmit elvét vallják, ott a következő esztendők csak súlyosbíthatják, a gondokat, ahelyett, hogy könnyítenék azokat. Marad tehát megoldásként a szerényebb, de megalapozottabb fejlesztés, a korszerűsítés takarékosabb módja, a kevesebbet, de azt jobban. Mi tagadás, a gyár, a vállalat egészét átfogó rekonstrukció, új termelőegységek létrehozása a fejlődés látványosabb eredményeivel kecsegtetne, mint a szerényebb, a teendőket szakaszokra osztó haladás. Ám a döntő szót csak úgy lehet kimondani, ha nagy körültekintéssel tisztázták, hogy mihez vannak meg a feltételek, s mihez nincsenek. A hosszú évékig vonszolódó „fejlesztések” — mint amilyen például a tiny- nyei mészüzem építése, amelynek eredeti befejezési határideje 1967 lett volna, de még ma sincs teljesen készen —, a műszaki haladást szolgáló pénzügyi alapok túlterhelése nemhogy kamatokat hozna, hanem a terheket* növeli. A terhek súlyosbodása viszont azzal jár, hogy a vállalat végül a legegyszerűbb feladatokra sem képes pénzt előteremteni, s miközben fejlesztési munkái megrekednék, a termelés akadozik, a szállítások késedelmei maguk után vonják a fizetésképtelenséget, s innét már csak hajszálnyira esik a szanálás. Meggyorsítani a műszaki fejlesztést, mindenütt lehet, de annak mértéke, üteme területenként más és más. Nem minden áron elért eredményekre van szükség, hanem — hogy ugyanazokat a szavakat használjuk — az eredménnyel arányban álló áron elért fejlődésre. A vállalati középtávú tervek vizsgálata azt mutatja, hogy e felfogás- csak lassan hódít, s még mindig szép számmal lelni irreális beruházási és létszámigényeket. Az idei tapasztalatok arra figyelmeztetnek ■— s ezt a Központi Bizottság üléséről kiadott közlemény is aláhúzza —, hogy reálisabb, rész és egész összefüggéseit jobban fölismerő vállalati magatartásra van szükség minden termelőterületen. Csakis e magatartás megszilárdulása teremthet alapot ahhoz, hogy a vállalatok ötéves tervei olyan programok legyenek, amelyek a valósággal összhangban állnak, azaz maradéktalanul végrehajthatók. Mészáros Ottó * A
