Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

yCCVEI *Kírkm 1971. DECEMBER 5., VASÁRNAP Willy Brandt nyugatnémet kancellár cs Georges Pompidou francia elnök Párizsban tárgyalt. V MAHMUD RIAD egyiptomi mi rüszt er elpök -hely ettes és külügyminiszter a jövő hónap végén, hivatalos látogatásra a Kínai Népköztársaságba uta­zik. keresztül vágtak a frontvona­lon és csodával határos tette­ket hajtottak végre a front mögötti ellenséges területeken. Jelena Koleszovát páratlan bátorságáért, vakmerőségéért és találékonyságáért társnői Aljosa atamánnak nevezték el. Ez a név hamarosan megjelent a németek falragaszain, ame­lyek Aljosa atamán kiadására szólították fel a lakosságot. Jelena Koleszova fejére hatal­mas összegű vérdíjat tűztek ki. Az ellenség minden igyeke­zete hiábavalónak bizonyult, hogy leszámoljanak Jelena Koleszovával és társnőivel. Végrehajtották, amit hazafias kötelességük megkívánt. A Moszkva környékén folyó partizánharcokban 41 parti­zánosztag és 37T diverziós cso­port vett részt, együttesen több tízezeras létszámmal. Harci tevékenységüket a kom­munista párt tizenkét illegális körzeti bizottsága és a területi vezérkar irányította, amely­nek mintegy száz partizánbá­zist sikerült létrehoznia a sű­rű rengetegben. A Moszkva környéki partizánok és diver­ziós csoportok 1941 októbere és 1942 janüárja között haza­fias kötelességük teljesítése során, több mint 17 ezer fa­sisztát semmisítettek meg, lelőttek 6 repülőgépet, 22 tan­kot és páncélkocsit, megsem­misítettek 34 lőszerraktárat, A MAURICE STANS keres­kedelmi miniszter vezette amerikai küldöttség befejezte varsói tárgyalásait* s elutazott a lengyel fővárosból. kisiklattak 5 vonatot, felrob­bantottak 33 hidat, 1034 he­lyen átvágták a telefon- és távíróvonalakat, aláaknáztak 81 utat... Elismerés a hősöknek A haza méltóképpen elis­merte a Moszkva környéki né­pi ellenállók tetteit: több mint' 400 partizán kapott különféle kitüntetéseket és rendjeleket, öten pedig a Szovjetunió hő­se címet kapták meg. A -szovjet partizánok tevé­kenységének hatásosságát kénytelen volt elismerni a hit­leri propagandagépezet is. Idézet a Frankfurter Zeitung 1942. május 24-i számából: „Csak az tudja megítélni, mi­lyen nehézségekkel kell meg­birkózniuk a hátországban tartózkodó egységeknek, aki átélte a telet Keleten. Az ott­honiaknak fogalmuk sincs er­ről a számunkra oly szokat­lan harcmodorról. Az ellen­ség úgy csap le, minth a vil­lám, aztán nyomban eltűnik, támad, elvágja a közlekedési vonalakat, felrobbantja a vas­úti pályákat. Ismer minden ösvényt. Csak, aki kipróbálta már ezt a kétfrontos háborút, az tudja megítélni, mit éltek át csapataink ezen a télen.” Ékesszóló beismerés. Ljubov AliszoVa Egon Bahr Bonnban tájékoztatja .menet közben” a nyu­gatnémet minisztertanácsot Michael Kohllal folyó tárgyalá­sáról. > Helmut Schmidt (középen), a Német Szövetségi Köztársa­ság hadügyminisztere ázsiai körútja során Tokióban a japán nemzetvédelmi hivatal vezetője, Nisimura (jobboldalt) ellép­nek a díszalakulat előtt. Nisimurát pénteken azonban már fel­mentették tisztsége alól, mivel „méltatlan megjegyzéseket” tett az ENSZ-re. HÉT NAP KRÓNIKÁJA Európa hete — Európa éve Varsó: reális remények — Berlin: belejezö szakasz — Brüsszel: leitételes mód — Viharos Ázsia, Afrika és Latin Amerika Az SZKP küldöttsége Leonyid Brezsnyev főtitkár vezetésével elindult Moszkvából, hogy részt vegyen a LEMP VI. kongresszusán. Képünk az elindulás előtt készült a Belorusz pálya­udvaron. Jobbról balra: N. Podgornij, L. Brezsnyev, M. Szuszlov, V. Grisin és K. Mazurov. 144 óra Hétfő: Losonca Pál meg­kezdi afrikai körútját. — A merénylet áldozatául esett Jordániái kormányfő teme­tése. Kedd: Bejelentik a pekin­gi Nixon- látogatás február 21-i dátumát. — A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei tanács­koznak. Szerda: Bonnban Scheel beszámol moszkvai útjáról. — A két német állam tár­gyalásainak finise. Csütörtök: Koszi gin Dá­niába- érkezik. — A jobb­oldali rezsim csapatainak veresége Kambodzsában. Péntek: Losonczl Pál Al­gériából Guineába utazik. — Közel-keleti vita az ENSZ-ben, megbeszélések U Thant főtitkár utódlásá­ról. Szombat: India hadiálla- potban levőnek tekinti ma­gát — Pakisztán háborúja miatt. Miközben a világpolitika iga­zi „év végi hajrában” van, kedvező távlatók rajzolódtak ki az európai biztonság kérdé­sében — már a következő esz­tendőre. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszte­rei a lengyel fővárosban tar­tott tanácskozásukon, mélyre­ható elemzést adtak földré­szünk helyzetéről. Egymás mellé helyezve a pozitív és a negatív tényezőket, arra a megállapodásra jutottak, hogy 1972-re reális remények van­nak egy biztonsági konferen­cia összehívására. Krag dán miniszterelnök úgy fogalma­zott, hogy a következő eszten­dő Európa éve lehet Megjegy­zésének súlyát növeli, hogy Koppenhága éppen ezekben a napokban magas vendéget fo­gad, Koszigin szovjet minisz­terelnök személyében. A héten egyúttal befejező szakaszukba léptek a két né­niét "állata megbeszélései, minden jel 'arra mutat, hogy rövidesen végleg lezáródik a nyugat-berlini egyezmény, va­lamint az ehhez kapcsolódó ki­egészítő szerződések ügye. Scheel, az NSZK külügymi­nisztere, moszkvai útja során viszont a szovjet—nyugatné­met, s a lengyel—nyugatnémet megállapodás mielőbbi ratifi­kálására tett Ígéretet. Ezek a fejlemények — azt hiszem nem túlzás az Európa hete kifeje­zéssel élni — mindenképpen biztatást jelenthetnek a jövő­re nézve is. Az európai kibontakozás hívei azonban jogos figyelem­mel fordulnak Brüsszel felé, ahol nemsokára ülést tart a NATO tanácsa. Az atlanti ha­talmak korábban sem vethet­ték el nyíltan a biztonsági kon­ferencia gondolatát, ám külön­böző feltételeket szabtak, mindenekelőtt a nyugat-berli­ni rendezést. Ez a megállapo­dás létrejött: a NATO olda­láról tehát hozzá kellene já­rulni ahhoz, hogy a finn kor­mány javaslatának megfele­lően elkezdődhessen a multi­laterális, vagyis sokoldalú elő­készítés. Az óvatosság, a fel­tételes mód használata indo­kolt, az atlanti szövetségen/ belül ugyanis jelentős reakciós erők ellenzik az európai érte­kezletet. Ha Európában némileg de­rűsebb lett az égbolt, annál viharosabb Ázsiában, Afriká­ban és Latin-Amerikában. Az India és Pakisztán között nap­ról napra érezhetően fokozódó feszültség eljutott odáig, hogy hadiállapotot jelentettek be Üj-Delhiben. Tüzérségi párba­jok, légitámadások, sorozatos ütközetek a határon — a je­lentések komoly aggodalomra adnak okot. A két érdekelt or­szágnak s az egész világnak változatlanul az az érdeke, hogy az indiai szubkontinens j vitáit ne a pusztító háború eszközeivel intézzék el. Az India és Pakisztán' kö­zötti békének azonban valósá­gos előfeltétele Pakisztán bel­ső békéjének biztosítása. A ke­leti > országrészben rendezett Vérfürdő, az Awami Liga be­tiltása és Rahman sejk letar­tóztatása, tízmillió ember föl­dönfutóvá tétele — ezek azok a tényezők, amelyek a válságot valójában előidézték, minden más csak következménye volt ezeknek. Ha pedig egyes pa­kisztáni héják, jobboldali tá­bornokok változatlanul a kato­nai módszerekben keresik a kiutat, semmit sem oldanak meg, viszont szörnyű veszé­lyeket idéznek fel. Fellángolt a háború heve Kambodzsában is, ahol a sza­badságharcos erők sorozatos csapásokat mértek az ameri- kabarát rezsim csapataira. Lón Nol bajbajutott zsoldosai­nak segítségére immár ötven­hatezer saigoni katona hatolt be a szomszédos országba, te­vékeny amerikai támogatással. Az indokínai háborút tehát úgy „korlátozzák”, hogy végül is mindjobban kiterjesztik. Nem éppen kedvező előjáték mellett startol az ENSZ-köz­gyűlés közel-keleti vitája. Rög­tön halasztással indult, eköz­ben Washingtonban Nixon Golda Mair izraeli miniszter­elnök-asszony újabb Phantom repülőgépekre vonatkozó kéré­seit hallgatta, a kínai ENSZ- delegáció pedig bejelentette egyet nem értését a politikai rendezés alapelveivel. De nem segítette elő az arab erők szükséges tömörülését a Feke­te Szeptember elnevezésű szél­sőséges palesztin szervezet fegyvereseinek kairói merény­lete sem, amelynek a jordániai kormányfő esett áldozatul. A meggyilkolt Vaszfi Teli helyé­be Husszein király ugyan­olyan, vagy még reakciósabb elemeket nevezett ki, a leját­Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Jozef Cyrankie- wicz, a LEMP KB tagja, a lengyel államtanács elnöke és Piotr Jaroszewicz, a LEMP KB tagja, miniszterelnök fogadta a Var­sói Szerződés tagállamainak értekezletén részt vett külügymi­nisztereket. Kép: (balról jobbra) Péter János (MNK), J. Marko (CSSZK), I. Basev (BNK), E. Gierek, A. Gromiko (SZU), S. Jedrychowski (LNK) — (második sorban) J. Cyrankicwicz, C. Manescu (RSZK), P. Jaroszewicz és O. Winzer (NDK). szódott események viszont be­igazolták, hogy egyelőre nehéz lenne egységes és hatékony keleti frontról szólni. (Izgal­makat keltett az arab világban a teheráni lépés is; Irán meg­szállt három kiepiny, de straté­giailag kulcsfontosságú szige­tet. Ez újra kiélezte az iráni— iraki ellentéteket.) A közel-ke­leti helyzet egyébként fontos helyet foglalt el államfőnknek, Losonczi Pálnak algíri tárgya­lásain is. A Bumedien elnök­kel folytatott megbeszélések során magyar részről ismét ki­fejezhették szolidaritásunkat az arab népek antiimperialista harcával. Latin-Amerika sem csendes... Nixonnak a kontinensre kül­dött különmegbízottja, Finch, olyan óvatlan elszólásra ra­gadtatta magát, hogy a chilei egységkormány „nem ' lesz hosszú életű”. Szinte „varázs­ütésre” a reakció erőteljes mozgolódásba kezdett, Santia-’ góban utcai összeütközésekre került sor. Az Allende-kor­mány bejelentette tiltakozását Washingtonban s megfelelő ellenrendszabályokat tett. így rendkívüli állapotot hirdettek, bevezették az éjszakai kijárási tilalmat. A chilei példa ugyan­akkor, e nehézségek ellenére is, gyűrűzik tovább: az uru­guayi elnökválasztásokon szép sikert ért el a Frente Amplio, a haladó Széles Front. A győ­zelem küszöbét még nem tud­ta átlépni, de a szavazatok több mint egyötödével az or­szág fontos tényezője lett, s a kommunisták, valamint más haladó erők közötti összefogás ígéretes az elkövetkezendő küzdelmekre. 4 Réti Ervin HARMINC ÉVE TÖRTÉNT Partizánok - Moszkváért 1941—1942 őszén és telén ha­talmas ütközet bontakozott ki a Szovjetunió fővárosa, Moszk­va körzetében. Ez a csata a második világháború egyik legnagyobb katonai eseménye volt. A Vörös Hadsereg hősi védekezés után elsöprő erejű ellentámadással szétverte és messze hátravetette Moszkva falaitól Hitler legjobb had­érőit. Az ellenséges hadak megsemmisítésében jelentős részt vállaltak a népi ellenál­lók: a partizánok. Összhangban a hadsereggel A szovjet fővárost fenyegető halálos veszedelem idején Moszkva egész lakossága fegy­vert ragadott a hitleri hordák ellen. Mindenütt önkéntes munkászászlóaljak, partizán­alakulatok és diverziós csopor­tok alakultak, amelyek bekap­csolódtak az ellenséggel foly­tatott elkeseredett küzdelem­be. A‘Moszkva környéki parti­zánharcokra jellemző volt a hadműveletek állandó koordi­nálása a népi ellenállók és a Vörös Hadsereg reguláris ala­kulatai között. A Moszkvát a legdöntőbb frontszakaszon, Vo- lokalamszk irányában védel­mező 16. hadsereg katonáival a legszorosabb együttműködés­ben harcoltak a lotosinói, az osztasevói, a ruzai, a -voloka- lamszki és az isztrai képzet partizánosztagai. A partizánok számtalan esetben hajtottak végre rajtaütést az ellenség hátában, megrongálták szállí­tási vonalaikat, felderítéseket végeztek, megsemmisítették a hitleri megszállók kisebb hely­őrségeit. Közismert például az Ugodszkij Zavodi hadművelet, amelyet négy egyesült parti­zánalakulat és a Vörös Had­sereg egységei közösen” hajtot­tak végre. November 23-ról november 24-re virradó éjsza­ka V. A. Karaszev és M. A. Gurjanov parancsnokságával a partizánok váratlan és merész csapással szétverték a 12. né­met hadtest vezérkarát. A volokalamszki országúton Az egész megszállt Moszkva- környék visszhangzott a bátor robbantó partizán, IIja Kuzin nevétől. IIja Kuzin, az egyik partizánalakulat gárdista cso­portját vezette. Ez a csoport azt a feladatot kapta, hogy az ellenség hátában tartsa ellen­őrzés alatt a főközlekedési utat, és ne engedjen át egyet­len tartálykocsi üzemanyagot se. Kuzin és bajtársai becsület­tel teljesítették a parancsot. A volokalamszki országúton na­pokig lángoltak a partizánok által felgyújtott benzines tar­tályok. Az osztasevói partizánok harci sikere a jól megszerve­zett felderítés eredményeként jöhetett létre. A csapat legbát­rabb felderítője két komszo- molista, Volo'gya Koljadov és Tolja Sumov volt. Mindket­ten hősi halált haltak, mint a legendás hős, Zoja Koszmo- gyemjanszkaja. A Moszkva környéki parti­zánok hőstettei között dicső helyet foglal el az az ellen­ség hátországában tevékenyke­dő bátor leánycsoport, amelyet Jelena Koleszova vezetett, aki a háború előtt a 47. számú moszkvai középiskola úttörő­vezetője v.olt. Aljosa atamán A géppisztollyal, gránátok­kal és gyújtópalackokkal fel­fegyverzett lányok többször is X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents