Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

APLOMONOB I9Ö9. MÁRCIUS 1«, VAS A RN AP XI. ÉVFOLYAM. *3. SZÁM * 3969. MARCjUS 16.. VASARNAr*”* ÉVFOLYAM, St S7.AM tm. MÁRCIUS IR. VASÁRU AP CsoS: a kékcsempes fürdőszobán őt Húsgyár a tanyaközpontban Jól kezdődik az új év Foton A megyei tanács és helyi iisemek segítsége Szaporodó gyermekintézmények A kombinát — madártávlatból Az elmúlt években a kor­mány hatékony intézkedése­ket tett a hústermelés foko­zására. Ezt a célt szolgálta a mezőgazdasági nagyüzemek­nek a korszerű sertéstelepek építéséhez nyújtott állami tá­mogatás. Azóta bebizonyoso­dott, hogy sikerrel járt a program, jelentősen emelke­dett a serteshústermelés. A környék egyik legnagyobb sertéskombinátja a ceglédi Vörös Csillag Termelőszövet­kezetben épült fel, s a napok­ban adták át rendeltetésének az új telepet. A vezetőség 1968 októberében hozott határozatot a kombinát felépítéséről. A tervezésnél alapvető követel­ményként tartották .szem előtt, hogy a létesítmény minden te­kintetben újszerű legyen, s hogy kevés emberi munka fel- használásával lehessen magas termelékenységet elérni üze­meltetésében. A Pest—Nógrád megyei MEZÖBER tervezőivel közösen, sikerült kielégíteni ezeket a kívánalmakat. A tömbösített sertéstelep azt Jelenti, hogy' egy épülettömb­ben folyik, a fiaztatástól a hiz­lalásig, minden folyamat. A tervkészítés időszakában több hazai és külföldi korszerű ser­téstelepet felkerestek, s a szer­zett tapasztalatokat is felhasz­nálták. A tervezés és a kivitele­zés egyidejűsége tette lehetővé, Hogy az építkezés elhatározá­sától az. átadásig mindössze Három esztendő telt el. A generálkivitelezőnek, a termelőszövetkezet építőüze- unének feladata volt az állan­dó egyeztetés, együttműködés a tervezőkkel, az alvállalko­zókkal. A jó összhang olyan művet hozott létre, amilyennel az országban még máshol nemigen dicsekedhetnek. Olyan etetési technológiát dol­goztak ki, amilyenre hazai vi­szonylatban még nem volt pél­da. Másik előnye a teljesen zárt rendszer. 1 Az egész sertéstelep össze­sen tizenegyezer négyzetméter alapterületű. Építéséhez két­százötven vagon előregyártott elemet és tizenegyezer köbmé­ter betont használtak fel. Biz­tonságos üzemelését garantálja az egymástól független két i elektromos vonal, a víz- és a léghűtés, (Mint érdekességet említjük: a padlófűtés termál­vízzel működik. A hatvanöt Celsius fokos víz a fűtőberen­dezésben 40 fokosra hűl le, on­nan a kertészet fóliatelepére jut, ahol az altalajt fűti.) A hizóhajók egymással szemben helyezkednek el, ab­ból a meggondolásból, hogy gombnyomásra egy szerkezet áthúzza a vályút az egyik ha­jóból a másikba, miközben automata adagolja bele az ele- séget, tehát a vályú megy a disznóhoz. A korszerűség jel­lemzője még, hogy például a fiaztatóban háromféle hőmér­sékletet lehet biztősítani. Árasztásos trágyaszállítást ve­zettek be a telepen, és a szel­lőztetés is megoldott. A telep teljesen zárt, csu­pán egy helyen lehet bemenni, illetve kijönni: a kékcsempés’ öltözőn keresztül. Külön fehér és fekete öltözők, fürdők, pi-. henők állnak a dolgozók ren­delkezésére. Az objektumhoz tartozik még egy százvagonos magtár és takarmánykeverő, amelynek kapacitása nagyobb, mint amekkora a telep ellátá­sához kell. Amikor a telepet teljes ter­melésre beállítják, négyszáz­húsz anyakocának és szaporu­latának ad helyet, és évente nyolcezerötszáz hússertést bo­csát ki.t Ha feltöltik a kombi­nátot, egy időben összesen hatezer sertésről kell gondos­kodni. Ezt a munkát mind­össze tizennyolc gondozó látja el. Az állatorvost és a techni­kai személyzetet is beszámítva, Foto: Apáti-Tóth Sándor összesen 25—28 személy dolgo­zik ebbén a hatalmas épület­ben. A termelőszövetkezet nem várta meg, amíg a teljes épít­mény elkészül. Amikor egy- egy részt átadtak, már meg is kezdték a jószágok betelepíté­sét. A kocséri Petőfi Termelő- szövetkezettel kötöttek szerző­dést, onnan szállítják az észt­lapály tenyészállatokat. Azóta a Vörös Csillag Tsz-ben már megkezdődtek a keresztezési kísérletek saját tenyésztési rendszerüknek megfelelő állo­mány kialakítására. így történhetett, hogy a hi­vatalos műszaki átvétel nap­ján a hatalmas épület sok ha­jójában már sertések röfögtek, s mi több, az első exportszál­lítmány is elhagyta a telepet. Az ötvenhétmillió forintos beruházás jelentős mértékben megjavítja Cegléd és környé­kének sertéshúsellátását. Tam asi Tamás Jó hírrel fogadott minket Vincze József, a Fóti Nagy­községi Tanács elnöke: — 1972 jól kezdődik a fó­tiak, legalábbis a kisgyerme­kes családok számára. A köi- ségi bölcsőde' — elég hosszú építkezés után — 1972 elején megnyitja kapuit. A napok­ban jártak itt a Pest megyei 6. számú Szövetkezeti Építő­ipari Vállalat vezetői, s velük rögzíthettük most már a vég­leges határidőket. December 31-re az építővállalat készen átadja az épületet, a januári műszaki átvétel és a belső be­rendezés után 1972. február elsején rpegkezdheti működé­sét az új fóti bölcsőde, amely­re bizony nagy szükség van rohamosan fejlődő községünk­ben. Köszönet az épííővállalatnak Saáry Gábor igazgató és mun­katársai szívükön viselték az építkezés ügyét. Külön öröm, hogy a megyei tanács 400 ezer forinttal segítségünkre sietett, hogy az új bölcsőde belső be­rendezése is méltó lehessen a modem épülethez. — Milyen más újdonságot hoz még az év vége és az új év eleje a fótiaknak? — Jó érzés, hogy már nem­csak tervről, hanem működő, új létesítményről is beszámol­hatok! A közelmúltban nyitot­tuk meg a megye első önálló gyermekkönyvtárát. Már ma­gában ez a tény is örvendetes dolog, de még inkább az, ha figyelembe vesszük, hogy a községben levő szervek, intéz­mények összefogásával, saját erőből sikerült létrehozni a gyermekkönyvtárat. A nagyközségi tanács a kö­zelmúltban együttműködési szerződést kötött a területén tevékenykedő üzemekkel. A jó együttműködés máris tettekben nyilvánult meg, hiszen a MÜFA Ktsz el­készítette a könyvállványo­kat, az olvasóasztalkákat. Az ÁFÉSZ textíliával, függöny­nyel, a Vörösmarty Termelő- szövetkezet pedig magnóval és játékokkal segített otthonossá tenni a helyiséget. A gyer­mekkönyvtár megnyitóján — a Papírfeldolgozó Ktsz felké­résére — Horváth Ferenc szín­művész tartott Irodalmi estet. — Mindkét hír arról tanús­kodik, hogy Foton nagy figyel­met fordítanak a gyerekek minél jobb ellátására, neve­lésére. — Hadd támasszam alá ál­lításomat olyan további ter­vekkel, amelyeket 1972-ben akarunk megvalósítani a gyer­mekek érdekében. — Ilyen például az, hogy 1972 januárjától önálló gyer­mekszakorvos működik Foton. Egyelőre a község két orvosi körzetének gyermekeit fogad­ja a Szabadság úti rendelő­Van a konzervgyárban egy fiatal segédmunkás, akit mun­katársai Sanyinak hívnak. Pe­dig az igazi neve Mohamed Abu Sawar. Már körösinek számít ő is, s az, hogy munkatársai ma­gyar névre „keresztelték”, azt is jelenti, hogy befogadták maguk közé. Másfél évvel ezelőtt ven­dégségbe jött a városba. Ak­kor még ő sem gondolta, hogy itt fog letelepedni. Amikor ar­ról kérdezték, hogyan tetsze­nek neki a magyar lányok, azt válaszolta: — Szépek, de én tanulni jöttem. Nos, Mohamed ez egyszer nem állta a szavát, öt hónapja megnősült. Felesége magyar, s ami külön érdekesség: a pesti kislányból is körösi asszony lett. Mohamed-Sanyit a tanulás vágya hozta Magyarországra. Megtanult magyarul, s leg­utóbbi találkozásunkkor már csak alig észrevehetően volt idegenes a kiejtése. Mohamed éppen „dicsekedni” jött, meg­mutatni a KISZ-tagsági köny­vét. 1 — A taggyűlés, amelyen fel­vettek, emlékezetes marad számomra. Hiszen a gyár KISZ-istái egyhangú szavazat­tal kezességet vállallak értem, ben, melynek új berendezéséi a megyei tanács biztosította. A község legerősebben fejlődő részén, Kisalagon már bővítik az óvodát, 1972-ben egy űj óvodás csoportot tudunk majd elhelyezni az új épületben, melyet a Vörösmarty Tsz épí- tőbrigádja épít. A kisalagi is­kolások helyzetét javítja a magán ház megvétele, mely­ben 1972-ben egy új napközis csoport és egy új elsős tanuló­csoport kap helyet. Tehát böl­csődével, óvodával, iskolával, gyermekkönyvtárral, gyer­mekszakorvossal gazdagodik községünk az új évben — mondta Vincze József tanács­elnök. Jól kezdődik az új év Pó­ton. Novak Imre egy emberként ajánlottak a KISZ-tagságra. Két héttel ez­előtt újabb öröm ért. Igaz, hogy továbbra is segédmun­kásként, de bekerültem a gyá­ri . villanyszerelők közé, s így a villanyszerelő szakmát is megtanulhatom. Azzal tehát; hogy Nagykőrösre jöttem, és itt családot alapítottam, nem adtam fél az eredeti elképze­lésemet, azt, hogy tanulok. — Magyarország a második hazám. Szüleimnek is csak azt tudtam mondani, amikor nem­régiben otthon voltam: nem érzem, hogy idegen vagyok, mintha veletek volnék olyan, hiszen mindenütt segítenek. A levelek jönnek-mennek Jordániából Magyarországra, innen oda. Sok beszélgetés előzte meg Gamilnak, Moha­med 19 éves öccsének a levelét is. Gamil is Magyarországra szeretne jönni. — Boldog lennék, ha eljön­ne — fűzi az újsághoz Moha­med. — Ű még könnyebben boldogulna, segíthetnék neki a nyelvtanulásban. Biztosan öcsém is ugyanúgy megtalál­ná a helyét ebben a barátsá­gos országban,' mint én, hiszen ahová csak fordulok, minde­nütt segítséget kapok, ha va­lamilyen nehézséggel nem si­kerül egyedül megbirkóznom; Szabó Mária Régi mesterek Nógrádiról írtak a juhászok Még ott áll a nagy kalaposláda a tenyérnyi monori műhely nedvesedő sarkában. Szélén, szegélyén már eszi, marja a rozsda a bádog­lemez borítást. Megfakult, veszti a színét a szépen rajzolt két kezdőbetűje, a B. S. is. Mint ahogy deresedik a mester is. Pedig mennyien ismerték, várták, nem múlt el egyetlen nagy országos vásár sem, ahol nem raktá volna ki keresett portékáját a csa­lád. Mert híres kalaposdinasztia volt a szikes, homokos nagy Pest megyében a Baranyi csa­lád. Az alapító családfő céhmester már a XVIII. század elején nádori privilégium alapján le­gényt, inast tarthatott. A becsület a nagyapa társa, kísérője volt. Erről az útról afe unokák sem tértek le, Sándor és Lajos átvette apai örökségként ,a megbecsült mesterséget. Lajos, sajnos, hamar „kiállt” a sorból, Sándorból meg fáradt, sajgó derekú Sándor bácsi lett. Az egyetlen dédunoka pedig a tollat vá­lasztotta: költő, íróember lett, Európa-szerte ismerik a nevét: Baranyi Ferenc. Az egyre zsugorodó vásárokon nem keresik már a mutatós Kossuth- meg a kackiás kun­kalapot, a juhászok is már micisapkában jár­nak; pedig annak idején, ha a kalap kunkori szélét telimérte a csárdásné kadarral, bizony hamar nótára fakadtak az emberek. Igaz, ak­kor a szellős sátor alatt a s’ercegő lacipecsenye mellé nem morcos képű férfiember mérte blokkra a kőbányai világost... Akkor még a tüdő sem zihált a fullasztó gőzben, míg a tomp kalappá formálódott, s a lábak sem fáztak, nem fogott „verebet” a veresedő orr sem a hosszú úton. amíg a ládába rakott ka­lapokkal a kocsi a ceglédi, kátai, körösi, pesti vásárokra ért. Tüzelt, melegített a bütykös, teli ä Strázsahegy tőkéinek aranyló levével. Negyven-Ötven évvel ezelőtt! Ma bizony a csatos látása is szédülést okoz. A kocsi persze, mielőtt a „négyesre”, a mai műútra ért, megállt, összevárta Monor neves kézműveseinek, mestereinek kocsijait. Nem is mesterei voltak ezek, hanem művészei a szakmának... A Nagy família csizmákat ké­szített, lakkos, kemény szárú csizmákat. Csi­korgó, nyikorgó, elnyűhetetlen portékát, bírta a sarat, havat, esőt. Ilyen lábbeli ma már csak a mesékben fordul elő. A Kovács család kocsiján a láda passzentosan bélelt csizma­nadrágokkal, „trityikkel” volt tele; a dús zsi­nórozás a lajbikról sem hiányzott. Nemcsak mustrálgatták, vették Is a tartós portékát. A sallangos, csengős lószerszámokkal meg­rakott kocsi is beállt a sorba, ahonnan a Kal­márék mézesbábos kocsija sem hiányzott. A századforduló első, második évtizedében bizony nem volt tanácsos egyesegyedül kocsi- kázni a vásárokba vivő rázós országutakon. Balog Tutáék csárdabeli kegyetlen gyilkosság­sorozata Dánoson megrettentette az éjszakába járó embereket, sok volt a gyanús szándék­kal kóricáló szekér, amely könnyen keresztbe fordult az úton. Ilyenkor aztán előkerültek a láda mellől a tartalék kocsilőcsök ... Tisztít, alakít, formál még a mester — Mo­nor utolsó kalaposmestere; újak készítését azonban már nem vállalja. . Pedig itt a levél, most írtak a juhászok Nógrádból. Mert a monori Baranyiak nevét, hírét ott is ismerik. Meg aztán a juhászéknál a micisapka is kezd kimenni a divatból. Kiss Sándor 71 december Trópus Vácrátóton, a botanikus kertben. Abu Sawar

Next

/
Thumbnails
Contents