Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
/ százhalombattai csillagok mmm XV. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM ÄRA 1.20 FORINT 1971. DECEMBER 25., SZOMBAT PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK! z én nemzedékem, a mai negyven-ötven évesek még jócskán őriznek emléket róla, de a fiatalabbak már aligha ismerik pontosan, hogy mi is volt valamikor a mindenki karácsonyfája. Egy-egy város főterén vagy központi épületében állt, hogy legyen azoknak is, akiknek nincs módjuk kellő anyagiak híjával ilyet otthonukban földíszítem. Mivelhogy otthonuk is alig van. És bizony szép számmal voltak ezek az emberek — úgy két és- fél évtizeddel ezelőtt. Karácsony előestéjén aztán csillogóra fényezett, csúcsos sisakos rendőrök díszőrsége állt a fa mellé, jöttek a jótékony lelkű úri hölgyek (ők is szépen kiöltözve, díszmagyarba, miegyébbe), s gyermekek szavalatai meg a „Mennyből az angyal...” után élelmet, ruhaneműt osztogattak. Mindig nagyon megható volt. Mármint az úri hölgyek számára, akik saját jóságuktól eltelt békességes lélekkel tértek otthonukba. Azzal a fölemelő tudattal, hogy segítettek az ínségeseken, a nincsteleneken, akiknek, ugyebár, így mégis jutott valamicske. Istenkém, ha már többre nem tellett!... Hogy mi telt volna s mi nem, ugyan minek is beszélnénk róla ezen a karácsonyon, amikor nálunk szerencsére már a kisiskolások is fújják-tudják— de főként gyakorlatban érzik, tapasztalják —, hogy az igazságos társadalmi rend hogyan osztja föl a javakat. No, persze, nem a mindenki karácsonyfája alatt. Azazhogy éppen erre gondoltam az idei karácsony előtti napokban, hogy tulajdonképpen nekünk is megvan a magunk mindenki karácsonyfája. Nem azokra a földíszített fenyőfákra gondolok,' amelyeket egyébként szép szokásként manapság is fölállítanak egy-egy köztéren. Ezek ma már inkább csak ünnepi dekorációk, a békesség ünnepének külsőségeit, hangulatát teszik ' teljesebbé. Most inkább arra a mindenki karácsonyfájára gondolok, amely a maga konkrét valóságában tulajdonképpen nem is létezik, de itt áll, itt magasodik előttünk valahol az ország közepén, s körötte állnak ma is ajándékozók és megajándékozottak. Csakhogy ez a karácsonyfa csakugyan mindenkié, s ezért az ajándékozók egyben megajándékozottak is és viszont Ezt a nagy, jelképes mindenki karácsonyfáját ma egy egész ország, egy nemzetté vált nép veszi körül hazánkban. S a karácsóny békességével szívében, agyában ke-j resgéli, nézegeti, hogy mit is talál a fa alatt. Miben leli örömét, milyen ajándék várja? S igaz ugyan, hogy mindenben, amit személyenként talál, így vagy úgy az ő munkája, fáradsága is benne van, mégis ajándék, mert egy-egy ember egyedül, csak a saját erejéből, nem juthatott volna hozzá. Az együttes ajándékvárás és az együttes ajándékozás közös öröme szépíti, fényésíti meg igazán a mi ünnepünket 1971 mindenki karácsonyfája körül. it is találunk ezekben a karácsonyi csomagokban? Az egyik fölirata ez lehetne: békés, biztonságos élet. A másiké: javuló életkörülmények. A harmadiké: növekvő életszínvonal. A negyediké, ötödiké, hatodiké... lakásépítési program, újabb segítség a nagy családosoknak, egészségügyi, szociális intézkedések és így tovább, és így tovább. Valójában sorolhatnék számos konkrét „ajándékot”, országosat is, Pest megyeit is, mint a felépült és felépülő új lakások (amiből, persze, még mindig nem elég), új kórházak, iskolák, ABC-áruházak, utak, járdák, s ki tudja, mi minden. Ám e sok-sok részlet, az idei gyarapodásunk annyiféle szemmel látható objektuma csak illusztráció lehetne a legfőbb, a legfontosabb tényhez, hogy békében, együttes munkával haladunk jslöre anyagiakban, kultúrában, az emberibb élet- és közösségi viszonyokban. Vagyis, mondjuk ki: a szocializmus megvalósításában: Elsősorban ezt nyújtja, ezt ajándékozza számunkra ez a — szocialista mindenki karácsonyfája. A világban most, a békesség ünnepén, fegyverek is szólnak. Az a másik — az a nálunk letűnt, ajándékosztogató — társadalmi rend mutatja igazi arculatát. Minden rokonszenvünk az ellene harcoló erőké, akiknek győzelméről s nyomában a békéről is írhatunk majd mielőbb. Mert ez a megalapozott remény is ott van idén a karácsonyfa alatt. A nemzetközi események ugyanis ösz- szességükben azt tanúsítják, hogy a szocializmus, a haladás és a béke erői bonyolult és nehéz körülmények között folytatott harcban további sikereket érnek el. Ennek köszönhető az is, hogy az imperialista agresszió bárhogyan is manőverezik oly sokfelé, de itt, a világpolitika, valamennyi haladó erő szempontjából is jelentős európai térségben sikerült megőrizni, fenntartani a békét. Sőt, mind nagyobb támogatásra talál a szocialista országok javaslata az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívására, amely talán már 1972-ben összeül. Ez a javuló európai légkör egyik nagy örömforrása az idei karácsonyunknak. ármennyire drágán féltett és minden erővel védett J kincsünk a béke, önmagában mégis csak lehetőség. Hogyan élünk, hogyan akarunk élni 1971 kará- csonya után? — ez a most következő új esztendő fő kérdése. A kdrmány megadta rá a feleletet, éppen az e napokban lezajlott országgyűlési ülésszakon, a jövő évi költségvetés tárgyalása során. Folytatni akarja az eddigi életszínvonal-politikát. Gazdasági fejlődésünk lehetővé teszi, hogy az életkörülmények jövőre is a IV. ötéves terv szerint javuljanak, s — mint ismeretes — a lakosság reál- jövedelme 5—6 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér pedig 2—3 százalékkal legyen magasabb az ideinél. Ez hát a párt, a kormány álláspontja az MSZMP X. kongresszusának szellemében, miszerint a termelés emelésével összhangban növelni kall a nép jólétét, gazdagítani életét, biztosítani műveltségének gyarapítását. Ám e mondatban az is benne rejlik, hogy'az előző kérdésre (hogyan akarunk élni?) nemcsak a párt, az állam vezetőinek kell válaszolniuk, hanem mindannyiunknak. Mert a termelés emelése mindannyiunkon múlik, úgyszintén a munka termelékenységének növelése is (amely egyébként szépen alakult az idén), s a gazdálkodás szervezettségének, a munkaszervezésnek a javítása is, hogy csak néhány legfontosabbról szóljak. A párt Központi Bizottságának december elsejei ülése és most az ország- gyűlés pontosan megvilágította azokat a feladatokat, amelyek további egyenletes fejlődésünk, mindannyiunk boldogulásának feltételei. " Mert miért is tagadnánk: nemcsak ajándékok, eredmények sorakoznak a mi közös, nagy karácsonyfánk alatt, hanem terhek, gondok is. Egy sincs azonban köztük, amelyet ne tudnánk elgörgetni, elhárítani, leküzdeni. Valamennyihez megvan a reális lehetőség és a reális erő is. Mégpedig úgy, hogy ne kerüljünk átmenetileg sem rosszabb körülmények, életviszonyok közé. Sőt, javuljon életszínvonalunk. Nem üres optimizmus, hanem valóságos tény az, hogy jelenlegi gazdasági, helyzetünkben az eredmények és a problémák mérlege kedvező. Ez pedig további bizakodásra ad okot. zűkebb hazánkban, Pest megyében is ezzel a bizakodással 'vehetjük körül a karácsonyfát. A mai lapszámban közölt megyei mérleg, a megyei tanács egyik vezetőjének tájékoztatója arról tanúskodik, hogy a társadalmi és a gazdasági élet itt is tovább fejlődött, bővült a lakosságnak nyújtott szolgáltatások köre, a kereskedelem, az ÁFÉSZ-ek forgalma pedig egyenesen meghaladja az országos arányt Persze, sokat is fejlődött Pest megye üzlethálózata, sok új bolt nyílott az idén. No és aztán a gondok? Az országosak megyei vetülete természetesen itt is tükröződik, a beruházásokkal most egyelőre itt is csínján kell bánni, a népgazdasági egyensúly helyreállításában itt is jelentkeznek tennivalók, vigyázni kell a költségek növekedésének visszafogására. Ám mit szóljunk ahhoz a gondhoz, hogy több helyütt nem tudják a • telekigényeket kielégíteni? Olyasmi ez, mint az autóvásárlási igények kielégítetlensége. Minőségileg más, mint a hajdani gondok. Mint ahogyan az is, hogy az ipar nem követi elég gyorsan a változó divattal változó igényeket, pedig az emberek új ruhában szeretnek, akarnak járni. Telik rá. Nem azt mondom én, hogy nincsenek sokan, akiknek nem a telek- és autóvásárlás az elsődleges problémája. ám össztársadalmilag mások a mai gondok, s a legnehezebben élőknek sem kell létfenntartási problémák miatt gyötrődniük. Ez is mindenki előtt nyilvánvaló. Gondjaink a továbblépés, a magasabb szintű életvitel, a növekvő anyagi és kulturális igények helyes, érthető és emberi indítékaiból fakadnak. Ezekre azonban vezetőknek és vezetetteknek összhangban, közös tettekkel lehet csak válaszolniok. Van értelme ezeknek a közös tetteknek, céloknak ugyanúgy, mint a különféle — egyébként a párt- és állami fórumokon pontosan meghatározott — sokszor bizony valóban nem könnyű problémák együttes leküzdésének. Mert nem elfecsérelt erőfeszítésről van szó, hanem arról, hogy magunk látjuk hasznát. Meggyőzően tapasztalhattuk ezt az elmúlt másfél évtized alatt mindenkor, nincs hát okunk most sem az ellenkezőjére gondolnunk. A szocialista öntudat és az anyagi érdekeltség kettős pillérére építve társadalmunk biztBsan fejlődhet tovább, megteremtve a maga szükséges anyagi javait, egyre növekvő mértékben. Ez‘a biztos tudat és lehetőség is ott van az idei karácsonyfa alatt. t indehhez a legfontosabb körülmény ismerete és érzete járul. A már említett másfél évtized ^ politikájának nyugodtsága és kiegyensúlyozottsága. Az a stabil politika, amely alapelveiben változatlan, s amely reálisan lelkesítő és (nem szójáték) lelkesítőén reális célokat tud egy egész ország népe elé tűzni. Egységes szemlélettel, egységes cselekvéssel mindezek valóban elérhetővé válnak. Ezért ünnepelhetünk békességben, nyugodtan és bízón az idei karácsonyon. Kell-e nagyobb, szebb, értékesebb karácsonyi ajándék mindennél? LOkOS ZOLTÁN "T A Mindenki karácsonyfáin m
