Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-22 / 301. szám

1971. DECEMBER 22.. SZERDA nat necw Elfogadta a költségvetést az országgyűlés ta, az áremelkedések három területre koncentrálódtak, nőtt az ára a zöldség- és gyümölcs- féléknek, az építkezésnek, né­hány szolgáltatásnak és egyes divatcikkeknek. A zöldség- és gyümölcsárak 1971-ben átlag 12—15 százalékkal emelked­tek, s ez az alacsony fizetésű dolgozók, a sokgyermekes csa­ládok és a nyugdíjasok szá­mára okozott gondot. A drá­gulás elsősorban a kedvezőt­len terméssel függ össze. A gyümölcstermés 12 százalék­kal, a zöldségtermés 6,5 szá­zalékkal alacsonyabb a tava­lyinál, s ebben jelentős szere­pe van az időjárásnak. Mint mondotta, az előirány­zottnál 10 százalékkal keve­sebb friss zöldség- és gyü­mölcsfélét exportáltunk, az ár­emelkedést azonban ez sem tudta közömbösíteni. Az álla­mi árpolitikában a burgonyá­ra és a hagymára mint alap­termékekre összepontosítottuk a támogatást, eredménnyel. A burgonya ára jelenleg azonos a tavalyival, a hagyma ára pedig 20 fillérrel haladja meg a tavalyi árat. A továbbiakban a lakossá­gi építkezések áralakulásáról beszélt. Az áremelkedés 1971- ben négyszázalékos, ez a drá­gulás azonban a lakosság zö­mét nem érinti. A lakossági építkezések drágulása annak ellenére következett be, hogy a hazai termelésű alapvető építési anyagok fogyasztói árát 1968-ban maximáltuk, és ez- ideig nem változtattuk. A la­kosság időről időre mégis csak drágábban jutott építőanyag­hoz, mert a rohamosan növek­vő kereslet egy részét csak magasabb áron importált épí­tőanyagokkal tudták kielégí­teni. A lakosság nagy mérték­ben megnőtt kereslete éleszti az építési munka drágulását is. 1972-ben a belföldi építő­anyagok árának emelése is egyelőre tovább növeli az épí­tési költségeket, viszont a be­ruházási piac egyensúlyának fokozatos megteremtésével és az építési árképzés megszigo­rításával el akarjuk érni, hogy az új anyagárak mellett az építési díjak emelkedése lé­nyegesen mérséklődjön. A di­vatcikkek árviszonyainak ala­kulásával kapcsolatban elmon­dotta: sok zavar forrása a ter­mékek választékának gyors cserélődése. A lakosság az ol­csó cikkek eltűnését, részará­nyának csökkenését áremelés­ként érzékeli. Ugyanakkor a vásárlók döntő többsége, a munkásság nagy része ma már igényli a nemes kikészítésű, korszerű használati tulajdon­ságokkal bíró és a divat válto­zásaihoz igazodó termékeket. Arra persze gondot kell for­dítanunk, hogy az olcsó cikkek mindig kaphatók legyenek. A belkereskedelmi miniszter 1970-ben kiadott rendelkezései eredményeseknek bizonyultak. Az 1972. évi árpolitikai in­tézkedésekkel kapcsolatban hangsúlyozta, azok döntően termeléspolitikai meggondolá­sokon alapulnak, de a terme­lői árintézkedéseket a nemzet­közi értékviszonyok is indo­kolják. Viszonylag széles kör­ben kell a' termelői árakat emelnünk az iparban. A cu­korrépa és a dohány felvásár­lási alapárát 20 százalékkal emeljük, további tíz, illetőleg öt százalék felárat kap az, aki több éves szerződésben vállja a termőterület növelését. Ezek az áremelések ugyanakkor csak korlátozott körben gya­korolnak hatást a fogyasztói árakra. Nem emelkedik a cu­kor- és trafikáruk fogyasztói ára, az öntvény, a réz, az alu­mínium és a műanyag alap­anyagok termelői árának eme­lése is legtöbb esetben a fo­gyasztói árak változtatása nél­kül hajtható végre. Ez persze azt jelenti, hogy a költségve­tés nem mond le a bevételek­ről. Viszont forgalmi adómen­tes cikkek fogyasztói árát a termelési költségnövekedéssel összhangban emelnünk kell, ezért drágul például a kerék­pár, néhány alumínium edény vagy a garzontűzhely. Más a helyzet az építőanya­goknál. A költségvetés a múlt­ban is támogatta, és a jövőben is támogatni fogja a szövetke­zeti és társasház-építkezést, ezeknél és a családiház-épít- kezéseknél hosszú lejáratú kedvezményes hitelek is segí­tik a családokat. Mindezeken kívül a dolgozók lakásgond­jai megoldásához az állami in­tézmények és vállalatok egy­re fokozódó segítséget nyújta­nak. A költségvetés azonban nincs abban a helyzetben, hogy mindezeken kívül még az építöanyagárakon keresztül is burkolt állami támogatást nyújthasson az építtetőknek. Ezért kell az építőanyag fo­gyasztói árakat az új termelői árakkal összhangban felemel­ni. A sör áremeléséről szólva dr. Csikós-Nagy Béla elmondotta: a keresletet a bővülő termelés és a növekvő import mellett sem tudjuk zavartalanul ki­elégíteni. Jellemző, hogy amíg az egy főre jutó évi borfo­gyasztás 30—35 liter körül ala­kul — és ez nagyjából megfe­lel a felszabadulás előtti fo­gyasztásnak —, addig az egy főre jutó évi sörfogyasztás a háború előtti mintegy 4 liter­ről 60 literre emelkedett. Az alkalmazott ármechaniz­mus eddig sem volt és ezután sem lesz problémamentes, s ez mindenekelőtt hatékony árel­lenőrzést tesz szükségessé. 1971-ben az árhatóságok és a társadalmi szervezetek több mint 32 ezer árellenőrzést vé­geztek. A vizsgálatok során megállapított szabálytalansá­gok miatt 19 bűnvádi, több mint 2200 szabálysértési, 173 fegyelmi eljárást kezdemé­nyeztek, és több esetben ke­rült sor vállalati vezetők nye­reségprémiumának elvonásá­ra, illetve csökkentésére. Kor­látoztuk az önálló vállalati ár­képzést, amikor megbomlott az összhang a vállalati és a társadalmi érdek között, s ez­zel a lehetőséggel a jövőben is élni kívánunk. Így például az építésügyi és városfejlesz­tési miniszterrel egyetértésben átmenetileg fel kívánjuk füg­geszteni az építési vállalatok árképzését, szabályozni kíván­juk a költségfelszámítás mód­ját. A továbbiakban példákkal jellemezte az elmúlt 10—15 év távlatában kimutatható ked­vező ártendenciákat, felhívta a figyelmet a munkatermelé­kenység növelésének, az ön­költség csökkentésének, a gyártás- és gyártmánykorsze­rűsítésnek, és nem utolsó sor­ban a gazdaságtalan termelés korlátozásának fontosságára. A nemzetközi versenyképesség javításával, a fogyasztói elvá­rások és a termelésben való helytállás jobb összekapcsolá­sával kell a jövőben a IV. öt­éves tervben lefektetett cél­jaink megvalósításán munkál­kodnunk — fejezte be felszó­lalását dr. Csikós-Nagy Béla. Dr. Csanádi György és cseréje. dr. Baskay Tóth Bertalan eszme­Kovács Istvánná felszólalása Kovács Istvánná Pest me­gyei képviselő, a kistarcsai Hazai Fésűsfonó- és Szövő­gyár csoportvezetője, felszóla­lásában a cigány lakosság, va­lamint gyermekeik iskolázta­tásának gondjaival foglalko­zott. — Tapasztalatom szerint a cigány ’akotsság helyzete sokat javult a felszabadulás óta, de a javulás nincs arányban a kormányunk adta lehetőségek­kel. Elsőként a cigány tanulók helyzetéről szólt. Az 1970/71-es hangzottakhoz. Irodáinkban, nemcsak idehaza, külföldön is, már megjelentek a jövő évi utazásokról szóló kiadványok ármegjelöléssel. A dollár ár­folyamának leértékelése vagy veszteséget jelent számunkra, vagy áraink módosítását. A megoldás lehetőségét meg kell vizsgálnunk, s ezt indokolja az is, hogy a szállodaipar távasz- szal szintén ármódosítást ter­vez. Szóval, gond az van elég, mégis bízom benne, hogy si­kerül megoldanunk valameny- nyit. Dr. Stark Janka, a 19-es választókörzet képviselője, a Pest megyei tbc-gondozóinté- zet igazgató főorvosa egészen másmilyen gondokról beszél. — Sok szó esett az ország- gyűlés első napi tanácskozásán a szociálpolitikai intézkedé­sekről. örvendetes tény, hogy államunk minél több pénzt fordít erre a célra. Ami gondot jelent: az egyre növekvő táp- pénzkiadások. Jó azonban, hogy a kormány nem tervez olyan pénzügyi intézkedéseket, amelyek egyformán sújtanák a táppénzcsalókat és a vétle- neket. Ennek a problémának a megoldására, véleményem sze­rint három feltétel van: a kör­zeti orvosok jó szakmai kép­zettsége, megfelelő szocialista szemlélete és az orvosi etika betartása. E három feltétel biztosítása esetén szükségtelen a másfajta ellenőrzések foko­zása. A körzeti orvos az, aki ismeri a beteget, nemcsak a betegségét, hanem magát az embert is, tudhatja, és csak ő tudhatja, hogy milyen ember, valóban beteg-e. Sok embert érintenek a nyugdíjasokkal kapcsolatban tervezett új in­tézkedések is. Például az, hogy a tovább munkában maradók nyugdíját felemelik. Ez, meg­ítélésem szerint, nemcsak a foglalkoztatási és kereseti le­hetőségek bővítését jelenti, hanem sok, nagy tapasztalaté ember további eredményes munkálkodását is. Ezekről az emberekről — ha egészségügyi állapotuk megengedi — nem mondhatunk le egyelőre. Mint az elmondott néhány példa is bizonyítja, sok érde­kes és tanulságos beszélgetés egészítette ki a szünetben a tanácskozás második napjá­nak hivatalos felszólalásait. Prukner Pál munkások lesznek, közép­vagy felsőfokú iskolát is vé­geznék. Sajnos, számúk kicsi. — Szeretném felhívni a fi­gyelmet arra, hogy a lakáskö­rülményeik megoldását célzó kedvezményes feltételek — amelyeket kormányunk bizto­sít — nincsenek maximálisan kihasználva. Ennek jelentős oka, hogy a típusterv szerinti lakásépítésre biztosított 65 ezer, illetve 75 ezer forint ke­vésnek bizonyul. Az. építkezni szándékozó családok zöme nem tudja a legminimálisabb előtakarékossági összeget sem félretenni, még folyamatos munkaviszony mellett sem. Az okok között szerepel a nagy család, a betegség és a vi­szonylag kis jövedelem. — Hiányosság az is, hogy az ország területén nagyon kevés helyen ismerik és ismertetik azt a rendelkezést, amely 1970 tavaszán jelent meg, s amely szerint azok is kaphatnak la­kásépítési kölcsönt, akik nem rendelkeznek 10 százalékos alappal. A továbbiakban a cigány la­kossággal szemben még meg­levő előítéletek leküzdéséről beszélt. Hangsúlyozta a társa­dalmi szervek, az üzemek, vál­lalatok, gazdaságok nagyobb erkölcsi és anyagi segítségé­nek szükségességét. — Ha előítéletektől mente­sen mindenki elvégezné a rá háruló feladatokat, rövid időn belül nagyot lépnénk előre a cigány lakosság társadalmi beilleszkedésének útján. Javasolta, a meglevő problé­mák mielőbbi megoldása érde­kében az illetékes szervek vizsgálják felül a feladatkö­rükhöz kapcsolódó előírásokat és azok végrehajtását. Célsze­rű lenne — mondotta —, ha á meglevő pénzügyi kereteket nem apróznánk el, hanem azt egyes telepek teljes felszámo­lására használnánk fél. Dr. Faluvégi Lajos zárszava tanévben 59 600 cigány szár­mazású gyermek járt az álta­lános iskolákba. Beiskolázásuk minden évben szabályszerűen megtörténik, de lemorzsolódá­suk aránya nagyon nagy, csak két százalékuk végzi el a nyol­cadik osztályt. Oktatásuk so­rán gondot jelent, hogy az al­só tagozatba járók között sok a túlkoros. Mintegy 13 ezer gyermeknek a felső tagozatba kellene járnia. A tények azt bizonyítják, hogy a lehetősé­gek ellenére nem megoldott az iskoláztatásuk. Változtatni kell ezen, hiszen az általános iskola el nem végzése a ké­sőbbiekben nemcsak társadal­munknak okoz gondot, hanem káros kihatással van életkö­rülményeikre, életszínvona­lukra is. Ezeknek a fiataloknak az iskolába járását döntően a rossz lakáskörülmények gátol­ják, valamint az, hogy a szü­lők gyakran költöznek, és nincs állandó munkájuk. Az eddigi vizsgálatok, felmérések is azt mutatják, hogy ahol a szülőknek állandó munkahe­lye van, ahol rendszeres jöve­delemmel rendelkeznek, ott a lakáskörülmények is megol­dottak, s gyermekeik iskolába járása is kielégítőnek mond­ható. Közülük kerülnek ki azok, akik a nyolc általános iskola elvégzése után szak­A pénzügyminiszter beveze­tőben hangsúlyozta, hogy az eszmecsere sok tanulságul szolgált a kormány számára. A képviselők észrevételei hasz­nos tanácsot, iránymutatást je­lentenek a további munkában. örömmel nyugtázta, hogy egyetértés nyilvánult meg a jövő évi terv és költségvetés fő vonalával, mert az a folya­matos fejlődést, az egyensúly javítását, a gazdaságban meg­levő kedvező tendenciák ki­bontakozását szolgálják. Az 1972-re vonatkozó tervek, gaz­dasági elképzelések jellemzője, hogy töretlenül folytatjuk életszínvonal-politikánkat, ha­ladunk a negyedik ötéves terv­ben megjelölt úton. A vita másik fontos tanulsá­gaként értékelte Faluvégi La­jos, hogy a kormányzat szá­mára bátorítást és ösztönzést adott nemcsak a feladatok ki­jelöléséhez, hanem a gondok őszinte feltárásához. A parlamenti tanácskozás­ban kifejezésre jutott az is, hogy tervezési és irányítási rendszerünk időtálló, alkalmas arra, hogy rugalmasan szolgál­ja gazdaságpolitikai céljainkat. — Intézkedéseinket nagyon átgondoltan, szervezetten, gyorsan és egységesen kell végrehajtanunk — folytatta. Értékes segítséget nyújtott eh­hez a közelmúltban lezajlott gazdasági aktíva, s e mostani tanácskozás — hiszen irányítá­si rendszerünket az jellemzi, hogy az utasításokon túlme­nően a vélemények egységére épít. A pénzügyminiszter ezután beszámolt arról, hogy a kor­mányzati szervek a közeli na­pokban kiadják a különböző intézkedések megtételéhez szükséges végrehajtási rendel­kezéseket, így a vállalatok és szövetkezetek idejében fel tud­nak készülni feladataikra. Kü­lönösen fontosak azok az új szabályozók, amelyek szerve­zettebb munkát követelnek minden gazdálkodó egységtől a beruházások területén. A mezőgazdasági kérdések­kel kapcsolatban hangsúlyoz­ta: a legfontosabb feladat most az, hogy a folyamatban levő beruházások a népgazda­ságnak ebben az ágában is mi­nél hamarább befejeződjenek, és minél hatékonyabban ki­használják az új lehetőségeket. Meg kell követelni — tette hozzá —, hogy a meglevő ka­pacitásokat is jobban kihasz­nálják az üzemek. Az ipari feladatokról szólva a pénzügyminiszter megje­gyezte, hogy erről a témáról ugyan kevesebb szó esett a parlament plénumán, azonban a gondok, a feladatok e terü­leten sem kisebbek. Reméljük — fűzte hozzá —, hogy az új körülmények között, terveink valóra váltásában előbbre lé­pünk, és az ipari vállalatok eleget tesznek annak a felada­tuknak, hogy az új viszonyok között jövedelmezőbben gaz­dálkodjanak. A tanácsi munkával kapcso­latban két problémakört em­lített meg a pénzügyminiszter: a napi gond, hogy az előirány­zott bevételekhez milyen gyor­san jutnak hozzá a tanácsok, s ugyancsak mindennapos fel­adat a lakásépítés finanszíro­zása. Azt ígérhetem — mondotta a miniszter —, hogy a tanácsi költségvetések fizetőképessé­gét minden körülmények kö­zött biztosítjuk, átmeneti ne­hézségek esetén is. A lakás­építést illetően pedig a taná­csok az új forrásokat — a la­kásépítési program sérelme nélkül — igyekezzenek úgy felhasználni, hogy ne legyen törés a terv végrehajtásának ütemében. A továbbiakban kitért a mi­niszter arra, hogy a tudomá­nyos kutatásra szánt anyagi eszközök örvendetesen növek­szenek. A távlati tudományos kutatási terv készülőben van, illetve bizonyos változatban már rendelkézésre áll. A táv­lati tudományos kutatási terv előreláthatólag a jövő év első negyedében kerül majd a kor­mány elé. Bejelentette, hogy a kiala­kult gyakorlatnak megfele­lően a költségvetéssel kapcso­latban felmerült javaslatolcat, észrevételeket a kormány tü­zetesen megvizsgálja, munká­jában hasznosítja, illetve a felszólalt képviselőknek javas­latuk sorát illetően választ adnak. A pénzügyminiszter röviden kitért az elhangzott külpoliti­kai jellegű felszólalásokra. Egyetértését fejezte ki azzal az észrevétellel, hogy pártunk és kormányunk külpolitikája szoros kapcsolatban van a belső építőmunkákban érvényesü­lő törekvéseinkkel. Amikor a szocialista testvérországokkal együtt a világbéke fontos al­kotóelemének tekintjük az európai biztonságot — hang­súlyozta —, akkor helyes alá­húzni azt: az európai bizton­ság megteremtésével kapcso­latban nemcsak a népek kö­zötti párbeszéd megértőbb lég­körére gondolunk, h~nem arra is, hogy ennek végén gazdasá­gi kapcsolataink is javulnak, és ez kölcsönösen előnyös. Zárszava végén a pénzügy- miniszter hangsúlyozta: a jövő évi állami költségvetés olyan programot tartalmaz, olyan célokat tár elénk, amelyek megvalósításáért érdemes lel­kesedni, tevékenyen dolgozni. Gondosan kidolgozott terv és reális költségvetés alapján lá­tunk munkához. A kormány nevében azt kívánom, hogy közös munkánknak a jövő év­ben is sok sikere, szép ered­ményei legyenek. Befejezésül kérte az ország­gyűlést, hogy a jövő évi költ­ségvetésről szóló törvényja­vaslatot változtatás nélkül fo-" gadják eh i k 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents