Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-21 / 300. szám

4 K^öriflP 1971. DECEMBER 21., KEDD Hová tegyék a könyvet? Felszerelést vesz a termelőszövetkezet KÖZMŰVELŐDÉSI GONDOK A VÁCI JÁRÁSBAN A váci járás joggal lehet büszke a közművelődés és a kulturális fejlődés terén elért eredményeire — állapította meg Berkó Árpád, a járási művelődési osztály vezetője tegnap délelőtt azon a közmű­velődési tanácskozáson, ame­lyet a járási pártbizottság kezdeményezésére hívtak ösz- sze. Jó néhány megyei vagy or­szágos hírű rendezvényt em­líthetünk. A fóti ősz műsora­it, a vácrátóti Mozart-hang- versenyeket, a zebegényi kép­zőművészeti szabadiskolát, a szobi nemzetiségi napokat, a dunakeszi művészeti napokat. Ugyancsak jól működnek a múzeumok, egyiket-másikat jobban számontartják a me­gye, a járás határain túl, mint idehaza. A képhez azonban hozzátar­tozik, hogy a járás lakosságának több mint negyven százaléka nem végezte el az általá­nos iskola nyolc osztályát. S a riasztó számok ellenére is a felnőttoktatás az utóbbi években halódik. Ennek bizo­nyára az az oka, hogy az „is­kolás” módszerek miatt sokan visszariadnak a tanulástól. Mint a későbbiekben Baráth Endrétől, a járási pártbizott­ság művelődési osztályvezető­jétől hallottuk, a jövőben a művelődési házakban kellene szervezni magánvizsgára elő­készítő tanfolyamokat. Így ke­vésbé hatnának a gátló körül­mények. A nagy- és kisközségek 40 művelődési intézménye közül mindössze 23 alkalmas fel­adata ellátására. Működésük akkor lenne igazán gyümöl­csöző, ha a helyi üzemek, ter­melőszövetkezetek anyagilag és erkölcsileg segítenék a kul­turális intézmények munká­ját. Püspökhatvanban már megvalósult a közös fenntar­tás — mondta el felszólalásá­ban Jakus Lászlóné tanács- titkár —, s Galgagyörkön is tapasztalható hasonló fejlődés. A nagyközségek közül Gödön és Dunakeszin kötnek a kö­zeljövőben hasonló szerződést. Takács Lajos, a gödi Egye­sült Dunamenti Termelőszö­vetkezet párttitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalmi összefogás ne helyettesítse a taná­Kotrógépre, dózerra, homlok- és forgórakodókra kioktatunk az általános iskola Vili. osztályát elvégzett, katonai szolgálatukat letöltött fiatalokat. Vontatóvezetői jogosítvánnyal rendelkezők előnyben I A jelentkezőket 3 hónapi gyakorlat után SZAKMÁSITÓ TANFOLYAMRA KÜLDJÜK. Munkahelyeink: Pétfürdő, Ajka, Százhalombatta, Almásfüzitő, Leninváros, Visonta. Jelentkezés az alábbi címen: 22. CZ. ÁLLAMI építőipari vállalat gépgazdálkodási osztálya j Budapest V., Irányi u. 17. i csők művelődési beruhá­zásait. A művelődési intézmények se­gítésén túl, a tsz szerződést köt a gödi általános iskolák­kal, saját erőből fejlesztik az iskolák politechnikai felszere­lését és szemléltető eszköz­tárát. Weisz Gábor, a váci városi­járási könyvtár igazgatója a területi könyvtárakról tájékoz­tatott. A nagyközségek közül Dunakeszin életveszélyes, Gö­dön és Nagymaroson igen rossz körülmények között mű­ködik a könyvtár. A könyvállomány gyara­pítására lenne mód, de a könyvek elhelyezésére már alig-alig. A kisközségekben a személyi feltételek is igen rosszak. A két-háromszázforintos tiszte­letdíjért nehezen találni szak­képzett, alkalmas könyvtárost. A továbbiakban a közműve­lődési tanácskozás a jövő fel­adatait határozta meg. Duna­keszinek és Szobnak, a járás két nagyközségének a feladata lenne, hogy a kisközségek kul­turális munkáját támogassa. A váci Madách Imre Művelődési Központ jó együttműködés esetén sok segítséget adhat a községi művelődési házak ve­zetőinek. Hasonló okok miatt helyes elhatározás, hogy megala­kul a járási közművelődé­si tanács, amelyben a kulturális szak­embereken, a népművelőkön, a párt- és tömegszervezeti ve­zetőkön kívül helyet kapnak az üzemek, szövetkezetek és intézmények gazdasági veze­tői is. Cs. A. A Hajdúság ipari centruma A vidéki iparfejlesztési prog­ram keretében ipari központ­tá válik a hajdúk legnagyobb települése. Hajdúböszörmény. A második világháború előtt csak egy hatszáz főt foglalkoz­tató kötszövő üzem, továbbá néhány kisebb malom és da­ráló képviselte a városban az ipart. Az 1965-ben megkezdő­dött gyors ütemű fejlődés óta azonban egymás után adott otthont Hajdúböszörmény fő­városi üzemeknek. 1975-ben Hajdúböszörményben már több mint hatezer embert fog­lalkoztatnak ipari munkahe­lyen. A két srác úgy verte egy- mást az utcasarkon, mint­ha most emelték volna meg az egy órára jutó verés normáját, s nekik itt és most kellene be­bizonyítaniuk: a szorgalom és a hozzáértés a még oly szigo­rú norma kereteit is képes szétfeszíteni. A két srác nem­csak verte egymást nagy-nagy szakértelemmel, hanem leg­alább még oly szakértelemmel tartott előadást egymásnak és a világnak arról, hogy a tíz év körüli kor semmiképpen sem jelenthet akadályt, ha egy önmagára valamit is adó em­ber bátran akar meríteni a magyar káromkodások kime­ríthetetlen kincsestárából. Szülő vagyok, tehát örök pe­dagógus. Ahogy ott verték egymást, eszembe jutott boldog gyermekkorom, amikor néha olyan pofonokat és rúgásokat kaptam az ilyen utcasarkokon, amelyekhez fogható csak az volt, amit én adtam visssza gyorsan és keményen. Szép idő volt, jó idő volt, de a kapita­lizmus átkos ideje volt mégis, amikor a szülői társadalom mit sem törődött más gyermekével, akár meg is ölhették volna egymást, ha olyan hülyék let­tek volna a gyerekek, mint amilyenek mór akkor a felnőt­tek voltak. Ma azonban más világ van, szülői munkaközös­Kapós, de kevés a csákvárí TV-FIGYELŐ zöldmázas A Dunántúl legnagyobb fa­zekasfalujában, Csákváron, a helyi építőipari ktsz fazekas részleget alapított a „gölön­csérmesterség” hagyományai­nak folytatására. A nyolc dol­gozóból álló részleg év közben is alig győzi a munkát, de az ünnepek előtt szinte megállás nélkül dolgoznak a korongok, hogy legalább a megrendelé­sek egy részét tudják teljesí­teni. Kapós ajándéktárgy lett a csákvárí zöldmázas boros­készlet, a népművészet hagyo­mányait őrző kancsók, tálak köcsögök. A karácsonyi aján­dékvásár idejére 400—500 egye­dileg megmunkált, ízléses dísztárgyat szállított a Hermes szövetkezet boltjaiba a faze­kasrészleg. Az áru igen ke­lendő volt: szinte két-három nap alatt elfogyott. A csákvárí fazekasmunkák népszerűségére jellemző, hogy a helyi ÁFÉSZ - boltba, — ahová rendszeresen szállít árut a fazekasrészleg — az ország legtávolabbi tájairól is érkeztek a csákvárí zöldmá­zas cserepek iránt érdeklődő vásárlók. — Sámánizmus címmel rendezett kiállítást a Csepel Autógyár szakszervezeti művelődési központjában a Központi Múzeumi Igazga­tóság. irodalom a képernyőn. Tataxj Sándor három novellá­jának tévéjátékká egyesített pénteki bemutatója (Nagy­apák, szülők, unokák!) régi igazságot bizonyított: vannak helyzetek, írói stílusok, me­lyek ellenállnak az adaptáció­nak. Az első emberi dráma (A teljes bosszú) alaphelyzete olyannyira ellentmondásos, hogy inkább a sejthető írói szándék ellen érvel. Tekint­hetjük ugyan a hőst — doho- gásai alapján — a népelnyo­mó rendszer elleni anarchista lázadónak, de mit szóljunk ahhoz, hogy a „felkelés” köz­vetlen oka a zugpálinkafőzés szabadságának védelme? (Ez inkább szesztestvéri, mint po­litikai együttérzésre alkalmas magatartás.) Az Éjféli mise valódi családi-társadalmi problémát tükröz, Az aviati- kus unokája viszont a rende­ző Nemere László kísérlete a filmburleszk világában, tegyük hozzá: meglehetősen elmarad­va saját legjobb színvonalá­tól. Az abszurddá élezett hely­zeteket csak mesteri kivitel­ben tudjuk elfogadni, máskü­lönben a szándékoltság fércei kilógnak a cselekmény szöve­téből. A szombat éjszakai bemuta­tó egységesebb képet mutatott. Hintsek György, a rendező­átdolgozó A tetovált nő-ben azokat az élni (és minden tör­ténelmi forgószelet túlélni) tu­dó hamisítatlan pestieket vitte képernyőre, akik Karinthy Fe­Számítóközpont- és klubavatás a ceglédi kórházban Tegnap délután a ceglédi városi kórház két új intézmé­nyét, úgy lehet mondani, já­rulékos beruházását avatták fel ünnepélyes keretek köze­pette. Előbb a kórház új épü­letének alagsorában nyitották meg a számítóközpontot. Ebben a központban számí­tógépsor gyorsítja meg a kór­ház orvosi és gazdasági admi­nisztrációját. Különösen jelentős segít­séget nyújt a betegnyil­vántartásban és a kórház orvosainak kutatómunká­jában az adatok feldolgo­zásával, a gazdasági adminisztrációnak pedig elszámolásai elkészíté­sében. v Az egybegyűltek a számító- központból, az új kórházépü­letből a régi épületekbe men­tek át. Azok egyikében dr. Unoka József kórházigazgató felavatta és átadta a kórház dolgozóinak a most létesített klubhelyiséget. A ceglédi kórház 500 dolgo­zója közül mintegy 300 fia­tal. Sokan közülük a kórház területén kialakított orvos- és nővérszállásokon, tehát a vá­ros központjától messze lak­nak. Így szórakozási lehetősé­gük jóformán nincsen. “Éppen ezért szerdán és szombaton a fiataloké a klub, amelynek előadótermében csütörtökön viszont az or­vosok szakmai előadáso­kat hallgatnak és szakmai megbeszéléseket folytatnak a délutáni órákban. A hét többi napjain folyama­tosan sor kerül úti élménybe­számolókra, irodalmi és kép­zőművészeti előadásokra. A három helyiségből álló klubban tv-készülék is van, amelyet esténként az éppen szolgálatban nem levők hasz­nálhatnak. Az egyik helyiség a szakszervezet könyvtára és olvasószobája. A kórház dol­gozói nagy örömmel vették birtokba és az avatóünnepség után már első este megtöltöt­ték klubjuk helyiségeit. Békéltetek ség van, ifjúságvédelem van, kollektív szülői felelősség van, tehát... Igen, odamentem, szétválasztottam a két vereke­dő srácot, egyiket a jobb, má­sikat a bal kezemben tartva, igyekeztem a lelkűkre beszél­ni: — Dolgozó, felnőtt és becsü­letes emberek lesztek, de csak akkor, ha már most megtanul­játok fiaim, az egymás kölcsö­nös tiszteletét és megbecsülé­sét. Ti, gyermekeim, nem tud­játok mi a háború... Ne rúgj belém kisfiam, mert nem illik, hogy egy nagyobb bácsiba csak úgy belerúgj ... Köpni sem il­lik ... Szóval, kisfiúk, a békét, a békés egymás mellett élést már most, ebben a korban kell megtanulnotok. Ha a felnőtt bácsik, akik annak idején, de még manapság is háborúkat robbantottak és robbantanak ki... ... Ne csípj a lábamba, kis kölyök, mert azt nem szere­tem, hanem hallgasd csak to­vább ... szóval, ha a felnőtt bácsik már gyermekkorukban megtanulták volna szüleiktől, meg a felnőttektől,' hogy a vi­tás kérdéseket... Ne mondj ilyen csúnyát, kisfiam, mert ez nagyon illetlen dolog ... tár­gyalások és nem az erő útján intézzék el, akkor más lenne már ma a'világ. S ugye, ti is azt akarjátok, hogy másmilyen legyen a világ. Na, ügye... mondtam már, hogy ne köpj le, mert az egészségtelen és gusztustalan is... Látjátok, én most itt vagyok közietek. Ti vagytok most a két háborús fél, én vagyok a közvetítő és szé­pen, hármasban megbeszéljük, miért haragudtok egymásra, mi a diplomáciai státusotok, meg miegyebek... Te kis dög, ha még egyszer leköpsz ... Te, ne rugdoss, az anyád keser­űit... Én nem az anyádat szi­dom ... Na, szóval beszéljük meg... ... még hallottam egy kala­pos öreg nő rikácsolását: — Fogják meg a disznót... Nem szégyelli magát, nagy lakli és két ilyen kis gyereket odaáll megverni, a nyílt ut­cán !... ... zihálva ugrottam be egy kapu alá. Megmenekültem. A fene egye meg az én békélte­tő fejemet! Gyurkó Géza renc írói világában oly fesz­telen magabiztossággal nyü­zsögnek. Átmentette az ala­kokat körüllengő enyhe iró­niát, és apró sikereik-kudar- caik még enyhébb reményte­lenségét is, tollrajzoknak el­sősorban könnyed vonalveze­tését, eszköztelen biztonságát helyezte előtérbe. Az ismert színhelyek, az életforma fent- jeinek és lent-jeinek beava­tott kezelése jellemezte a szí­nészi, játékot. Inke László lus­ta írója, aki megszépített ka­landok szóbeli előadásával „alkot”, Huszti Péter minden­kit körüludvarló, helyezkedő fiatal orvosa, Schütz lla táj- szólásos, napról napra élő „el­hagyott” lánya, dekorációként pedig színészek és közismert civilek kellemesen szórakoz­tató játék részeseivé lettek. Kettős szerepben. Ez a ré­gebbi francia film a „játék a játékban” ismert dramatur­giái formuláját játék és való­ság párhuzamossá tételével sem nehezítette el; a szórakoz­tató vígjáték megfelelt a va­sárnap esti igényeknek. Min­denekelőtt az esett, tragikus figurák sikeres filmalakítója­ként megismert Francois Pé- rier jóvoltából, aki maszk, el­változtatott hang vagy gesztu­sok mankói nélkül is pompá­san oldotta meg a kettős sze­rep fordulatait, lendületes összjátékban együttműködve a rutinos partnerekkel, első­sorban a finom szépségű Mi­cheliné Presle-lel. A magyar szinkront kitűnően oldotta meg a Périertől eltérő alkatú Módi Szabó Gábor (rendező: Vas János). Röviden, a „Mindennapi és örök...” című összeállítás ér­telmesen végigélt életek pél­dájával szolgált — ez volt az érdeme a közelmúltban el­hunyt kiválóságok felidézésé­nek. Losonczi Pál afrikai utazá­sát véletlenszerűségében is mozgalmas (részben már a híradóban látott) riportfilm örökítette meg. Nagyobb kö­rültekintéssel jobb filmek is születtek ilyen alkalmakkor, de információs tartalma tekin­tetében (zene, táncok) ez is szolgált érdekességekkel. A ma délutáni dokumen­tumfilm egy Balaton melléki termelőszövetkezet életébe ad bepillantást. Az országházi je­lentés után este magyarul be­szélő jugoszláv filmet (Két mamám és két papám van) láthatunk, majd a Jogi esetek foglalkozik a szülő—gyermek viszony problémáival. Szerdán intünk búcsút a sokáig figye­lemmel kísért Fazekas-család­nak; este ismét fjlm a főmű­sor: a Találkozások c. francia alkotás Michéle Morgan és Pierre Brasseur főszereplésé­vel. A számítógép-sorozat csü­törtöki adása a szakember­kérdést tárgyalja, este pedig Roger Martin du Gard Nobel- díjas regényének, A Thibault- családnak drámaváltozata ke­rül közvetítésre a Thália Szín­házból, felvételről. A péntek elsősorban a nyugdíjasoké és a gyerekeké: lesz Életet az éveknek, továbbá színdarab­közvetítés (a Rab ember fiai a Bartók Színpad előadásában), Hókusz-pókusz, verses-zenés összeállítás. Beethoven IX. szimfóniája után késő este magyarul beszélő olasz tévé­film (Moravia Rómája) zárja a műsort. Lehotay-Horváth György Könyvtárosok jutalmazása A legtöbb új könyvtári ol­vasó szervezéséért a járási könyvtárak öt munkatársát, valamint négy községi és öt tiszteletdíjas könyvtárost ju­talmaztak meg tegnap a me­gyei könyvtárban. A jutalma­kat Debreczeni Jmrév.i, a me­gyei könyvtár igazgatója adta át. Tüzelés ól Ároktőn • GÁTŐR - SZÉL ELLEN • TANYÁZÓ - FÉRFIAKNAK ® A HÁZBAN - CSAK ASSZONY Borsod megye déli, már al­földi jellegű vidékén, a Tisza mentének falvait az úgyneve­zett két beltelkes település jel­lemezte. Az egyik telken kizá­rólag a lakóházak, míg a má­sikon csak a gazdasági épüle­tek, köztük az ólak épültek. Ez az ősi települési forma az állattartó gazdálkodással függött össze. Bomlása már a század elején megkezdődött, s különösen az utóbbi évtizedben a falusi la­kosság életmódjának változá­sával, a beltelkeken az új csa­ládi házak építésével gyakor­latilag be is fejeződött. A mis­kolci Herman Ottó Múzeum kutatói azonban Ároktő köz­ségben, a Deák Ferenc utca 42. szám alatt egy, még a régi életformát teljesen megőrző két beltelkes, tüzelőólas telket találtak. A belteleknek számító területen álló vályogból ké­szült nádtetejű tüzelőólas is­tálló a rajta lévő évszám sze­rint az 1809-as évek végén épült. A tizennyolc méter hosszú építménybe két ajtó vezet, benne a két oldalt elhelyezett jászol mellett mintegy harminc szarvasmarhát tudtak bekötni. Az ajtók előtt szélvédőként két oldalt úgynevezett gátőrt is emeltek. Bent az ólban pedig látszik még az a hely, ahol az állatok mellett tanyázó férfiak az őszi és téli napokon tüzel­tek. A család férfitagjai ugyanis csak ünnepnapokon jártak be a házba, amely egyébként az asszonyok és gyermekek lakóhelye volt, — többi idejüket az ólban az álla­tok gondozásával töltötték. A muzeológusok megállapí­tása szerint a hajdani tüzelő­ól az ősi alföldi lakóháztípus egyik napjainkig fennmarad változata. Megóvására és nép műemlékké nyilvánítására ja­vaslatot tettek. Nyársdugás Somogy megye falvaiban a kará­csonyi ünnepek előtt a hízott ser­tések ezreit vág­ják le. Több falu­ban egy régi nép­szokást, az úgyne­vezett nyársdu­gást. is felelevení­tették a fiatalok. Álruhába öltözött fiúk, lányok kere­sik fel a disznó­tort ülő családo­kat. Kihegyezett gallyakat — nyár­sakat — dobnak be a lakás abla­kán, vagy ajtaján. A nyársakra jó­kívánságokkal, rigmusokkal tele­írt papírokat köt­nek. A gazdasz- szony szokás sze­rint hússal, kol­básszal, hurkává tűzdeli meg a ki­hegyezett ágaka, és úgy teszi ki a: ajtó elé, ahonnai a nyársdugók az­tán magukkal vi­szik. Az ilyen mó­don összegyűlt ■ fi nőm falatokat ( mulatságban résztvevők egyiké­nek a lakásán vi dámság közepetu fogyasztják el. I A i

Next

/
Thumbnails
Contents