Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-21 / 300. szám
1971. DECEMBER 21., KEDD rt)< uecrm tJiérlap 5 re KUSZ Bhutto NIXON AMERIKAI ELNÖK elutazott a Bermudákra, ahol két napon keresztül fog Heath brit miniszterelnökkel tárgyalni. Az elnöki különrepülőgép magyar idő szerint hétfőn 17.10 órakor már megérkezett a Bermudákra. SZTANKO TODOROV miniszterelnök vezetésével vasárnap bolgár párt- és kormányküldöttség utazott a Vietnami Demokratikus Köztársaságba. A PAKISZTÁNI RÁDIÓ jelentése szerint Zulfikar Ali Bhutto New Yorkban, illetve Washingtonban tett látogatása után hétfőn reggel érkezett vissza Islamabadba. Bhutto még mint pakisztáni miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter szombaton mintegy félórás megbeszélést tartott Washingtonban Nixon amerikai elnökkel, s útban hazafelé vasárnap délelőtt rövid időre megszakította útját Londonban. Itt a repülőtéren tartott sajtóértekezletén „sötétnek és igen rossznak” minősítette az országában fennálló "helyzetet, de figyelmen kívül hagyva a realitásokat, elsősorban Jahja Khan Kelet-Pa- kisztánba vezényelt csapatainak múlt heti feltétel nélküli kapitulációját, továbbra is „az egységes Pakisztánról” beszélt. A 43 ÉVES Zulfikar Ali Khan Bhutto, Pakisztán új köztársasági elnöke, dúsgazdag nyugat-pakisztáni földbirtokoscsalád sarja. Jogi tanulmányait a California (Berkeley) egyetemen és Oxfordban végezte. 1958—1960 között kereskedelmi, 1960—65 tájékoztatásügyi, majd energia- és nyersanyagipari, valamint a kasmi- ri ügyekkel megbízott miniszter. Külügyminiszteri tárcát kap 1963—1966 között. Az ötvenes években, majd 1966-ban a pakisztáni ENSZ-delegáció tagja, később vezetője lett. 1967-ben alakította meg a Néppártot, amely nacionalista, polgári irányvonalával vált ismertté. Az akkori elnök, Ajub Khan 1968-ban azért tartóztatta le, mert túlságosan ellenzéki magatartást tanúsított a marsall katonai vonalával szemben. A Néppárt élén Bhutto síkraszállt az 1966-os taskenti megállapodás ellen, amely véget vetett az India és Pakisztán között Kasmir birtoklásáért folytatott háborúnak. 1969-ben, amikor Bhutto ismét külügyminiszter lett, többször tett olyan nyilatkozatot, hogy a Mudzsibur Rahman sejk vezette Nemzeti Avatni Párt esetleg kompromisszumot köthetne, és átalakíthatná politikáját oly módon, hogy egy erős pakisztáni szövetség jöjjön létre. Rahman sejk ezt az együttműködési ajánlatot elutasította, s ettől kezdve Bhutto gyakorlatilag elveszítette bázisát és befolyását Pakisztán keleti országrészében. Az Avami Ligával való együttműködési készségét egyébként a konzervatív jobboldal igen élesen bírálta. A Néppárt 1970 decemberében nagy győzelmet arat a választásokon, és abszolút többségbe kerül Nyugat-Pakisztán- ban. A keleti országrészben ugyanakkor nem sikerül növelni súlyát. Itt gyakorlatilag teljessé válik Mudzsibur Rahman sejk pártjának politikai befolyása. Zulfikar Ali Khan Bhutto külügyminiszterként képviselte Jahja Khan kormányát az Egyesült Nemzetek Szervezetében. amikor most háború robbant ki Pakisztán és India között. Az ENSZ-ben mondott beszédeit India- és szovjetellenes heves kirohanások jellemezték, ugyanakkor köszönettel nyugtázta a kínai támogatást. AZ AP FELTÉTELEZI: Bhuttónak a köztársasági elnöki tisztségben egyik elsőrendű feladata lesz, hogy döntsön a március 26-án hazaárulás vádjával börtönbe vetett Mudzsibur Rahman sejknek, a törvényen kívül helyezett kelet-pakisztáni Avami Liga vezetőjének sorsáról. Megszűnt a II. világháború utáni valutarendszer Mit is jelent tulajdonképpen a pénzügyi és politikai világszenzáció? Nixon amerikai elnök vasárnapra virradó éjszaka bejelentette, hogy a tizek pénzügyminiszteri tanácskozásán megszületett a „világtörténelem legjelentősebb pénzügyi döntése’’: az USA hozzájárult ahhoz, hogy 7,9 százalékkal leértékelje a dollárt, és azonnali hatállyal felfüggessze a behozatali cikkekre kivetett 10 százalékos importadót. Ezzel egy időben a nyugatnémet márkát, a svájci frankot, a japán yent, a belga frankot és a holland forintot felértékelték, az olasz lírát és a svéd koronát leértékelték, míg a francia frank és az angol font változatlan maradt. Szato japán miniszterelnök kijelentette: e megállapodás a háború utáni valutarendszer megszűnését és japán szemszögből „a terjeszkedés új korszakának kezdetét” jelenti. A dollárt leértékelték — s ez a pénzügyi és politikai „világszenzáció”. Ismét megerősítette a régi tapasztalatot, nevezetesen azt, hogy a tőkés világ hatalmainak egymás közötti vitás kérdéseiben a tényleges erőviszonyok döntenek. Az Egyesült Államok látszólag kedvezőtlen helyzetből indult. Lanyhuló termelés, fokozódó munkanélküliség, a fizetési mérleg krónikus hiánya, a külkereskedelmi mérlegnek az ország történetében első ízben jelentkező deficitje, a dollár állandó értékvesztése. Ez volt a kiindulópont. De — csupán „tisztán gazdasági” értelemben. Tisztán gazdasági viszonylatok azonban nincsenek. Bármilyen kedvezőtlen is lett az Egyesült Államok gazdasági pozíciója — tényleges stratégiai; politikai túlsúlya miatt továbbra is az „erő helyzetéből” tárgyalhat a tőkés világon belük Ez a magyarázata annak, hogy gazdaságilag gyenge pozíciója ellenére a nagy devizacsatában az Egyesült Államok a maga alapvető érdekeit érvényesíteni tudta. Voltaképpen az Egyesült Államok csak egyetlen ponton hajtott végre visszavonulást. Nevezetesen abban, hogy egészen november végéig Washington kereken megtagadta a dollár leértékelését. Addig az amerikai erőfeszítések arra irányultak, hogy a többi országok egyoldalúan értékeljék fel valutáikat — a dollár árfolyama viszont ne mozduljon. Ennek a politikának a szolgálatában vezette be Nixon a 10 százalékos import különadót, amellyel megdrágította a versenytársak Amerikába irányuló kivitelét. Ugyanezt a célt szolgálta az is, hogy egyes vezető tőkés országokat a valuta „lebegtetésére” kényszerítették. Ez a kereslet-kínálat ideiglenes szabad érvényesülését jelentette, ami az összes vezető valuták árfolyamát magasba hajtotta a dollárhoz képest. A gyakorlatban ez úgy hatott, mintha már fel is értékelték volna ezeket a valutákat. Ez tovább drágította az. Egyesült Államok versenytársainak áruit a világpiacon. Más szóval: javította az USA versenypozíciói! Az az eredeti elhatározás, hogy a válságot a dollár leértékelése (tehát az unciánkénti 35 dolláros aranyár megváltoztatása) nélkül kell megoldani, nem elsősorban gazdasági, hanem politikai és pszichológiai döntés eredménye volt. Nixon úgy vélte, hogy választási év küszöbén nem lenne tanácsos a leértékelés végrehajtása. Az ősz folyamán azonban mind világosabbá vált, hogy létrejött a vezető tőkés országok egységfrontja Washingtonnal szemben. Ezek az országok nyíltan kijelentették: egyoldalú lépésekre nem hajlandók, csak akkor értékelik fel hivatalosan a maguk valutáját — ha Washington is „hozzányúl” a dollárhoz. Ebben a helyzetben az amerikai pénzügyi és bankvilág taktikát változtatott. Olyan döntés született, hogy az Egyesült Államok is leértékeli a dollárt — de ugyanakkor súlyos kereskedelempolitikai követeléseket is támaszt vetély- társaival szemben. Így történt, hogy Rómában, a tíz vezető tőkés ország tanácskozásán, majd utóbb Brüsszelben Washington bejelentette a leértékelést — s egyben új követeléseit is. A leértékelésre vonatkozó döntést azután megerősítette a Nixon—Pompidou találkozó. A mennyiségi arányokat pedig meghatározta a Washingtonban vasárnap hajnalban véget ért kétnapos pénzügyminiszteri konferencia. A dollárt 7.89 százalékkal értékelték le. ami azt jelenti, hogy 1934 óta első ízben megváltozott az arany dollárban kifejezett hivatalos árfolyama: 34 dollárról 38-ra emelkedett. Ezzel egyidőben felértékelték a japán yent 7,6 százalékkal, a nyugatnémet márkát és a svájci frankot 4,6 százalékkal, míg az angol font és a francia frank árfolyama változatlan maradt. A különbségek természetesen összeadódnak. A „lebegtetés” előtti utolsó fix árfolyamhoz képest tehát a yen 15,6 százalékkal, a nyugatnémet márka és a svájci frank 11,6 százalékkal, a frank és a font pedig 7,8 százalékkal értékelődött fel a dollárhoz képest. Ebből is látszik, hogy — ha hozzá is kellett nyúlni a dollárhoz — az amerikai követelés alapvető gazdasági része nevezetesen a versenytársak devizáinak felértékelése, teljesült. Ezen a tényen semmit sem változtat, hogy Nixon törölte a tízszázalékos import különadót. Először is: ez kezdettől fogva ideiglenes intézkedés volt, és célját a felértékelés kikényszerítésével elérte. Másodszor: az import különadó csak az Egyesült Államokba irányuló exportot drágította meg a versenytársak számára a vezető valutáknak dollárhoz viszonyított felértékelése viszont az egész világ kereskedelmi forgalomban olcsóbbá teszi, és ezzel ösztönzi az amerikai exportot. Az Egyesült Államok tehát — bár pusztán gazdasági szempontból gyenge pozícióból indult — voltaképpen elérte céljait. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a dollár leértékelését a szenátusnak még jóvá kell hagynia. Az amerikai kormány — nem is túlságosan gyengéd formában — már közölte szövetségeseivel: erre jóváhagyásra csak akkor lehet számítani, ha teljesítik az amerikai kereskedelem politikai igényeket. Ezek lényegében a Közös Piac ellen irányulnak, és hármas alapvető követelést tartalmaznak. Először: a Közös Piac megnyitása az amerikai mezőgazdasági behozatal előtt, és a mezőgaz daságot támogató protekcionista rendszer megszüntetése. Másodszor: megszüntetni a Közös Piac, valamint az afrikai és a mediterrán térség tizenkilenc állama között már létrehozott egyezmények rendszerét. Harmadszor: abbahagyni a tárgyalásokat az angol, dán, norvég csatlakozás után „kimaradó” EFTA-tagál- lamokkal; nevezetesen Svédországgal, Ausztriával, Svájccal, Portugáliával és a társult Finnországgal. Mindez arra mutat, hogy a csata távolról sem ért véget. Igaz: az Egyesült Államok eredeti céljait nem az eredeti formában érte el: a dollár leértékelését elkerülni nem tudta. Alapvető gazdasági követelései azonban teljesültek, a Közös Piac pozíciói elleni of- fenzívával egyben már meg is nyitotta a tőkés világon belüli gazdasági küzdelem következő szakaszát. Olasz elnökválasztás Kiút a patthelyzetből? Hétfőn a jelek szerint döntő szakaszhoz érkezett a köztársasági elnök választás 11 napja folyó eseménysorozata. Délelőtt a parlament épületében a képviselőkből, szenátorokból és tartományi külAZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK kőműves, épületbádogos, vízvezeték-szerelő, lakatos, asztalos, festő, hidegburkoló, villanyszerelő, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő, üveges, gépkocsiszerelő, karosszérialakatos, könnyűgépkezelő, útkövező szakmunkásokat, toronydarukezelőt (EDILMAC típusú toronydarura), „Belorusz" rakodógépre gépkocsivezetői jogosítvánnyal rendelkező kezelőt, gépkocsivezetőket, segéd- és betanított munkásokat (16 évet betöltött fiúkat is), raktári segédmunkásokat, rakodókat. Jelentkezni lehet: a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán, Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt. döttekből álló választói testület megejtette a 18-ik szavazást is. Ez újra eredménytelennek bizonyult. A 420 fős kereszténydemokrata választói tömb vasárnap késő este ülést tartott, hogy meghatározza az elkövetkező szavazásokon követendő tak- titkát. Bár még mindig nem döntöttek új jelölt mellett, annak ellenére, hogy Fanfani jelöltsége a jelek szerint visz- szavonhatatlanul vereséget szenvedett. A parlament folyosóin, a kulisszák mögötti pártközi megbeszélések azonban sejtetni engedik, hogy szóba került már más, a többi pártok számára elfogadható kereszténydemokrata politikus jelöltsége is. A legnagyobb esélye közöttük kétségkívül Aldo Moro külügyminiszternek van. Míg a szocialista párton belül ugyancsak felmerült De Mar- tinoén kívül — aki mellett a párt hivatalosan továbbra is kitart — új név: Nennié, az idős pártelnöké és Pertinié, aki jelenleg a képviselőház elnöke. Megfigyelők véleménye szerint várható, hogy a kereszténydemokrata választói testület hétfőn este újabb ülést tart, s ezen már újabb jelöltek mellett határozhat, így a keddi vagy szerdai szavazás meghozhatja a végső döntést. NDK-beli testvérmegyénk életéből s kincstári vendéglő helyén Az NDK-beli testvérmegy énkben, Suhlban megjelenő testvérlapunk, a Freies Wort tudósítását közöljük az alábbiakban egy új üdülő- és turisztikai központról. Az obcrhoíi vendéglátó-kombinát. Valamikor, vagy 600 évvel ezelőtt regi ház állt azon a helyen, ahol ma a nagyméretű Panoráma Interhotel áll. Az ős házikót először az udvari kíséret pihenőhelyéül használták, majd később Oberer Hof, magyarul: felső udvar néven kincstári vendéglőt nyitottak. Ez volt a település névadója, ma Oberhof. Aki ezt tudja, annál jobban gyönyörködik a korszerű ellentétben, a nagyméretű hotelben, amelynek minden kényelmét javarészt bányászok és üzemi munkások élvezik. E napokban adták át az új létesítményt, amely NDK-beli és jugoszláv építő szakemberek közös munkája. Nagy vendéglátó kombinátot létesítettek itt, amely hét egységből áll és egy időben 1100 ember kiszolgálását biztosítja. Különlegessége a szerb parasztvendéglő és a Hegyi Kristály nevű étterem, ahol a felfüggesztett bányászlámpák, a terem pala padlózata teremt eredeti bányász hangulatot, atmoszférát. A fa borítású bárhelyiségtől a thüringiai nemzeti különlegességekig mindent megtalál itt a vendég. Hogy mindenki jól érezze magát, 70 ember szorgoskodik a modem konyhákon, amelyekben 20 perc alatt 800 bifszteket lehet elkészíteni. December eleje óta mun- kások, munkásnők, az NDK számtalan gyárának, üzeméinek dolgozói kezdték meg tél, pihenésüket az oberhofi hotelben. A Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának határozata értelmében ugyanis a három legszebb hazai hotelt a munkások pihenőhelyévé Ítéli tenni. Acélgyáriak, vájárok, vegyészet, üzemiek, hajóépítők és erőművek, valamint textilgyárak dolgozói üdülnek itt. Természetesen mindenek élői, olyanok, akik nagyszerűéi megállták helyüket a nap, munkában. Kedvezménykén. a szállodai szolgáltatások és általában pihenést biztosíts szolgáltatások árát jelentősei, leszállították, vagy teljesen ingyenessé tették a szakszervezeti beutaltak számára. Emellett az üdülő dolgozóknak estélyeket, kirándulásokat, sítúrákat szerveznek, téli sportolási lehetőségeket biztosítanak. A gyerekek — óvónői: felügyelete mellett — a hotel gyermekjátszóját vehetik birtokukba. A szakszervezetek évente 7ú ezer ember üdülését biztosít-- ják; a most megnyílt oberhofi Panoráma mellett a drezdai Interhotelban és a rostock-warnemündei Neptun Szállóban. A szerb parasztvendéglő. ÖN IS NYERHET! Még tart a p * A KERESZTREJTVÉNY A Z A T Leértékelték o dollárt
