Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
1971 DECEMBER 19., VASÁRNAP rtíf ütőre i s^Cirlap 25 éves a Pajtás Negyedszázaddal «Belőtt: 1946. december 20-án új lapot árultak a rikkancsok — ekkor jelent meg a Pajtásnak, a magyar úttörők lapjának első száma. A háború okozta pusztulásból, nyomorúságból az ország még csak akkor kezdett kilábalni, de voltak messzire tekintő emberek, akik tudták, hogy a jövő generációja, a jövő építői: a gyermekek, s az ő felkészítésüket a jövőre minden eszközzel támogatni kell. A kommunisták irányításával létrejött úttörőmozgalom és lapja ebben a helyzetben egy fontos változás kezdete volt — olyan mag, amelyből mára hatalmas, virágzó, sőt már termést hozó fa nőtt. A szerény kiállítású lap eleinte kéthetenként, 12 oldalon jelent meg. Néhány év múlva már hetilap lett belőle, később — a növekvő igények kielégítésére — a szebb kiállítást biztosító mélynyomásra tértek át, 1968 óta pedig 32 oldalon jelenik meg a gyermekek népszerű hetilapja. A negyedszázados Pajtás hetenkénti példányszáma megközelíti a háromszázezret. Kertészcsemeték között Halásztelek új iskolája Talán itt kezdi ei most, vagy a következő években a jövendő nagy szőlésze, a zöldségnövények egyik leendő híres nemesítője, a gyümölcsbetegségek valamelyikének gyógyítója az életpályáját? Ki tudja. Egyelőre szerény, kissé megszeppent tekintetekkel találkozunk, járván az osztályokat, s a kollégiumi termeket. Két gyorsfénykép, két harmadéves, vagyis most végző fiatalról. Óráner Ági Tápió- bicskéről való, s már megvan a helye: a tápiószentmártoni Rákóczi Tsz-ben lát munkához, miként a solymári Bertalan Ferenc is tudja már, hogy Szigetcsépen, az egyetemi tangazdaság szőlejében fog dolgozni. Utóbbi azt is elmondja, bár az általános iskolában csak 2,8 volt az átlaga, itt már négyesre küzdötte föl magát, s a szülők örültek, hogy bentlakásos iskolába kerül, jó szakmához jut. „A szőlészetet kedvelem, a borászatot már nem annyira” — lám, ebből a 16 éves. fiúból már a szakember beszél, hiszen mi tagadás, magam aligha tudnám megkülönböztetni e két, olyannyira egybefolyó részterepet Megyei vendégeit „Pest megyei Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet” — Egy svéd asszony szemével... — Egy hete vagyunk Magyarországon. Rövid idő ez ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogyan is élnek-----önök. Mikor) megérkeztünk, ak kor láttuk, milyen keveset tudunk hazájukról. Ezentúl minden alkalmat ■megragadunk, hogy ismereteinket elmélyítsük... A SZÖVOSZ VII. kongresz-, szusán Svédország Fogyasztási Szövetkezeteinek Szövetségét ketten képviselték: Olof Moback és Lennart Pet- terson, akit elkísért ifjú felesége is. Jómaga is dolgozó nő, gimnáziumban tanít, egy ötéves kislány anyja. Nagyon szívesen beszéltek magyarországi benyomásaikról. Pettersonné sokat kérdezett a magyar nők élet- és munkakörülményeiről. Ismerősei, kollégái otthon élménybeszámolót várnak tőle, szeretné megbízhatóan tájékoztatni őket. Budapesttől Ceglédig — ahová ellátogattak —i hosszú az út. Nem érezték idegenben magukat — nemcsak a nagyon szívből jövő vendéglátás miatt — hanem azért sem, mert Malmö és környéke, ahol élnek, hasonlít az ut két oldalán elterülő tájra. Náluk is sok a tanyabokor, csak azok teljesen villamosítottak. Szóvá tették, milyen sok kis üzletet látnak mindenfele. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt * Svédországban is sokat vitáztak, melyik forma a jobb, de aztán az élet a teljesen ön- kiszolgáló rendszerű szupermarketek mellett döntött. A nagyvárosok közvetlen környékén áruházak épültek, óriási parkolókkal. Oda járnak ki vásárolni, mert .minden jelentősen olcsóbb, ’ mint a belvárosi hasonló üzletekben. Nagyon sokan élnek ezzel a lehetőséggel. Amikor megtudták, hogy mások a telepü- ési viszonyok — főleg az al- öldön, ahol az emberek szét- ■ban élnek —*• megértók a kis boltok jelentőségét. A naponta szükséges cikkeket mindenkinek a lakóhelyéhez közel kell megvásárolnia, míg a tartósabb, nagyobb fogyasztási cikkeket egy-egy központi helyen, az keresik. Tapasztalataik/ szerint Magyarországon jóval olcsóbb az élet, mint náluk — állapította meg Pettersonné, aki a svéd háziasszony szemével is néz- tó az országot. Elmondta, hogy mi lényegesen kevesebb lakbért fizetünk, szolgáltatásért és — ennivalóra szintén. Egy reggelt a Lehel téri piacon töltöttek, gyönyörködtek a változatos élelmiszerhegyekben. Látogatást tetteik egy óvodában is, ahol a berendezés és a gyerekekkel való foglalkozás messze felülmúlta várakozásukat. — őszintén kijelenthetem — mondta Pettersonné: minden tekintetben gazdag, színes, eleven életet találtunk hazájukban. Az emberek kiegyensúlyozottak, jól és szépen öltözöttek, az iizlepek valósággal ingerlik az embert a vásárlásra. Nagyon örülünk, hogy átértékelhetjük önmagunkban, amit eddig Magyarországról hallottunk. EKÖZBEN Ceglédre érkezünk. A Kossuth téren óriási pulykát cipelt egy asszony. Mindennapi látvány, tudnivaló, hogy ennél a családnál pulykasült lesz az ünnepi menü. Pettersonné kíváncsian nézte. Náluk az ünnep előtt pontosan tizennégy nappal kell a szárított halat fűszeres lébe pácolni. Eközben legalább négyszeresére dagad, amit aztán karácsony estéjén főznek meg. Ebből a halból minden családtagnak és látogatónak illik enni legalább egy falatkát. A karácsony náluk is a szeretet, a családi összetartozás nagy ünnepe, amit sok ötlettel tarkítanak. Különösen falun és az idősek körében élnek még a népszokások, amikről a városiak lassan megfeledkeznek. — Mit is mondhatnék befejezésül — sóhajtott az asszony. — A megszokott formulát, amit viszont teljesen átérzünk: nagyon-na- gyon jól éreztük magunkat, hasznos és tanulságos napokat töltöttünk hazájukban. Valószínű, hogy turistaként hosszabb időre visszajövünk. Komáromi Magda íme, a Halásztelken frissen fölépült, valójában szigorúan kertészeti utánpótlásra szánt szakmunkásiskola főfalának fölirata. E falak között vagy másfél hónapja oktatnak mindössze; a tantestület vezetője, Petik István fogadta a minap a megyei vendégeket, akiknek társaságában ott volt dr. Gergely István mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszterhelyettes is, a tárca műszaki fejlesztési feladatainak irányítója. Dr. Bíró Ferenc, a megyei pártbizottság titkára, dr. Pénzes János, a megyei tanács általános elnökhelyettese, valamint a ráckevei járás két vezetője, Dobrai Lajos, a pártbizottság első titkára és Szabó József, a járási hivatal elnöke üli körül az asztalt, de itt van Kusza Béla, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, s a tantestület több tagja is. ' „Szakmunkások nélkül kevésre jutnánk” Gergely István az őt köszöntő kislányoknak: — Ha befejeződik az építkezés, a magyar . mezőgazdasághoz méltó lesz ez az intézet, amelyet a főváros és Pest megye kertészeti ellátásának egyik feltételeként hoztak létre. Azt kívánjuk, hogy a kertészcsemeték gazdagítsák majd a nagyüzemeket, sok szőlőt és gyümölcsöt termesszenek, s kerüljön tőlük elegendő zöldség a fogyasztók asztalára. Pénzes János: — Ha a zöldségtermesztés műszaki fejlesztése megkezdődik, szakmunkások nélkül vajmi kevésre jutnánk. Amikor Halásztelket az iskola helyéül kiszemeltük, a kedvező hátországot láttuk: a Kertészeti Egyetem tangazdaságát, a csepeli Duna Termelőszövetkezetet ; ezek a gazdaságok, társaikkal egyetemiben, szívesen látják a tanuló- kaF gyakorlása. Gergely István: — A gyakorlati oktatásra szerintem egy ilyen, iskolának nagyobb súlyt kell helyeznie, mint az elméletire. Sajnos, nálunk eddig a fordítottja történt. Elmondok egy esetet: a közelmúltban erdészeti rakodók versengésére került sor Ge- raencen; nos, a svéd meghívottak tizenhétszer annyit teljesítettek, ám elméleti terén a magyarok voltak fölényben. Az a meggyőződésem, hogy a gyakorlat javára valamit engednünk kell az elméleti színvonalból... Petik István: — Az óraszám kétharmada a gyakorlati, s csak a többi elméleti... Gergely István: — Elég is az... Szép ez az épület, most már az a fontos, hogy a gyerekek érezzék otthon magukat benne. Ezen a tájon az ország legintenzívebb, legkorszerűbb kertgazdaságai találhatók, egyszóval olyan környezetben tanulhatnak a fiatalok, ahol úgyszólván a kertészkedéssel ébrednek az emberek !... Tizenhétmilliós beruházás Mindent összevéve, 17 millió forintos beruházás ez itt a főváros határában; a diákszálló igaz, még csak jövőre nyújt otthont, addig a tangazdaság KISZ-táborában laknak a tanulók. Maga az iskola azonban már lényegében berendezett, jóllehet, még sok mindent meg kell teremteni, így a „Bormúzeum” föliratú ajtó mögé még palackok erdeje kívánkozik... (A miniszterhelyettes mindjárt kilátásba helyezi, hogy a jövő évi borvilágversenyről küldet ide majd „pályázati példányokat”.) S kiket dicsér a kivitelezés? Tököli építőket; miként az igazgató leszögezi; „alapvető hiba nincs”, ami, gondolom, már nagy szó. Ugyancsak . ő tájékoztatja a vendégeket arról is, hogy az első szülői értekezleten a 114 gyerekre vagy 120 szülő jutott, ennyi jött el, ami komoly eredmény, nagy fokú érdeklődés jele. A maiak pótlása, helyesebben a jövő évi első osztály benépesítése is napirendre került: a tanárok fölkeresik az általános iskolákat ahol különben — így tapasztalják — máris megkezdődött' bizonyos fajta korteskedés a leendő munkaerőért. A gyárak egynémely képviselője valóságos buzdító beszédekkel igyekszik rábírni az ifjakat arra, hogy náluk tanuljanak szakmát. Elég nagy gond mező- gazdasági pályára hívni, a mai gyerekeket, ám, ha ide, a -pompás épületbe, szőlőtőkék finom művű rajzai, s más szemléltető eszközök birodalmába eljönnek, csak-csak támad kedvük az itt tanulásra? A kertészkedés vára Az igazgató mindenesetre vallja, hogy nem lesz egyetlen hely sem üres. Persze, nem kizárólag Pest megye fiataljait várják az új tanodába, de azért nem titok, hogy lehetőleg ők legyenek a legtöb&en. Kicsiny vára alakul hát Halásztelken a kertészetnek; s nem pusztán az új generációt nevelik, de azt is tervezik, hogy megszervezik a felnőttek tanfolyamait. Bízvást mondhatni tehát, hogy — némi előlegezett jóindulattal — esztendők múltán a falu neve messzire ható lesz a szakberkekben. Mintha máris hallanám az elismerő véleményt: „Ja, kérem,, Halásztelken végzett ...” Keresztényi Nándor Pincelabirintus Eger sok-sok pincéjében a járatok gyakran egymásba kapcsolódtak; a török idők alatt pedig hadászati céllal épült alagutak csatlakoztak hozzájuk. Veszedelmet jelent a városra a pincék ismeretlen sokasága. A városi tanács építési osztálya nagy vállalkozásba fogott. A Budapesti Műszaki Egyetem ásvány- és földtani tanszékét megbízta ai üregek felmérésével és térképek készítésével. Eddig 80 km-nyi járat felmérésével végeztek. . Múzeum a Serházban Serház néven emlegetik Debrecenben a Bem tér 3. szám alatti épületet. Az 1820- ban készült házban annak idején a Tiszántúlon először gyártottak sört. A városi műemlékvédelmi bizottság és a Debreceni Ingatlankezelő Vállalat elhatározta, hogy megmenti és helyreállítja e nagy értékű ipari emléket. A teljes felújítás után a Déry Múzeum anyagából múzeumot rendednek be az egykori debreceni Serházban. Közvetve a Zsiguli-programba Porkohászati technológia? Mi az tulajdonképpen, és miért jó? A Pest megyei Idézet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tanulmányából: „A kemény fémek jelentik a porkohászat legjelentősebb hozzájárulását az utolsó ötven év rohamos ipari fejlődéséhez. Alkalmazásukkal a forgácsolás sebessége ugrásszerűen megnőtt, a szerszámok élettartama fokozódott. Mindezek ellenére még ma sem tartunk ott, hogy a keményfémekben rejlő lehetőségeket maradéktalanul kihasználjuk.” Fóti Péter Kezdjük beszámolónkat az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 1969-ban készült „A porkohászat fejlesztése” című ismertető tanulmányából vett idézettel: „Porkohásza ti úton olyan kiváló mechanikai, fizikai vagy kémiai tulajdonságú szerkezeti anyagokat lehet előállítani, amelyeket a klasszikus olvasztásos módszerrel gyakran ^íem lehet elérni... Ez a gyártási ágazat hazai adottságainknak különösen megfelel, mert kevés anyagból sok munkával, nagy fajlagos értékű és világszerte keresett árukat termel.” Egy elhanyagolt vállalat A porkohászat több támogatást érdemel Ismét önállóan A hazad vasporkohászat eí- avult és stagnál, a kemény- fémgyáirtás pedig annyira visszafejlődött, hogy míg évekkel ezelőtt keményfémlapká- kat exportáltunk, ma már importra szorulunk. Magyarországon 1938 óta hasznosítják a parkohászati technológiát, fellendülése 1952- ben kezdődött, amikor a Pest megyei Porkohászati Vállalatot alapították. De ez a cég valahogy mindig hátul állt a „szerencsére” várók sorában. Nevezték Kemény fémipari Vállalatnak, tartoztak a KGM felügyelete alá, 1963-ig az általános gépiparhoz. Ez idő tájban született egy nyilatkozat: ebben a technológiában van fantázia! A nyilatkozatot 60 millió forintos beruházás elhatározása követte. Aztán hoppá: átszervezés, a gyárkapura új tábla került: „Szerszám- és Gépelem Gyárak Porkohászati Gyára”. Az összevonással el is úszott a 60 millió. Évek leitek el, s 1969-ben a Szerszám- és Gépelem Gyárak központjában is úgy látták, hogy van fantázia ebben a technológiában, s 50 millió forintos beruházást határoztak él. De nem sokkal később már a levegőben volt a decentralizáció, s nem nagyon igyekeztek a milliók kiutalásával. 1971 júniusáig vártak, s ékkor a gyáregység önállóvá vált, a kapura új tábla került: Porkohászati Vállalat. Az átszervezéssel él is úszott az 50 millió! A cégnek feladták a leckét: a csaknem húsz év mellőzöttségét pótolják önerőből, teremtsék meg a gazdaságos munka félgyárban Vasporkohászattal s keményfémgyártással foglalkoznak. Vagyis a két feladatnak megfelelően a vasat, acélt, színesfémet — wolframot, tan- tált stb. — porrá őrölnek, a port kevert állapotban, sajtolják, olvadáspont alá hevítik, előzsugorítják, kalibrálják, a porból lett képlékeny elegy kitölti a mintát, zsugorítják, s míg a kohászat félkész termékét ad ki, a porkohászati technológiával olyan pontos méreteket lehet elérni, hogy a további megmunkálás, forgácsolás stb. fölöslegessé válik. Tehát gyorsabb, hatékonyabb a termelés, s az így készült szerszám, alkatrész jó minősége a felhasználónál tovább kamatozik. Pálfi Kálmán igazgató elmondotta például, hogy a Mátravidéki Fémművekben korábban egy keményfém szerszámmal 1,6 millió tubust tudtak elkészíteni, aztán az alkatrészt vagy újra kalibrálták, vagy eldobták. A parkohászati technológiával készült szerszám alól hatmillió tubus futhat ki minőségi romlás nélkül! A Porkohászati Vállalatnak önerőből kell tehát pótolnia az évtizedes elmaradást. Nézzünk csak körül az üzemekben: a gépek átlagban 19 évesek, 22 évesnél öregebb kemencét használnak, de van ötvenéves présgépük is. Dolgozni lehet rajtuk, de műszakilag teljesen elavultak, a tizedes pontosságot még tartani tudják, de a mikront már nem, s ezt a világszínvonal megköveteli. Hát igen, még a nyereségnek megfelelő arányú fejlesztés sem következett he a Porkohászati Vállalatnál, például három év alatt százmillió forintot tettek a „közös kalapba”, s kilencmilliót kaptak vissza ... Pedig feladat van bőven: közvetetten bekapcsolódnak a Zsiguli- programba, hiszen szerszámokat szállítanak például az Edzettnek, a Bakony Műveknek. A tőkésexportot is fokozni tudnák, az angol Gönlimg cég a mai 700—800 ezer forintos megrendelését húszmillióra is szívesen növelné. És a belföldi igények! A mai, évi 250 millió forintos termelési érték csak azok egy részét fedezi... é • Visszatérő görbe Szász tonna nyersvas termelésére az USA-ban 41 kilo-, gramm, AngLiában 24, Magyarországon 8 kiló vasporkohászati termék jut Az egész világon nagy az érdeklődés e technológia iránt. Hazánkban parkohászati szakképzés nincs, egy szakember a Szovjetunióban tanul, az aspirantúra után szívesen fogadnák a Porkohászaitá Vállalatnál, de már úgy látszik, hogy inkább a kutatást választja. És az egyik legjelentősebb cégünk, a Porkohászati Vállalat, nem tartott lépést a fejlődéssel! Az önállóvá vált Porkohá- szati Vállalat évi fejlesztési alapja 15 millió forint. Ebből a Pest megyei vállalatinál elhatározták, hogy idén két présgépet vásárolnak. De a behozatali engedélyt nem kapják meg. (Ismert, hogy devizagazdálkodási meggondolásokból a behozatal ellenőrzött és korlátozott.) Csakhogy Bene László- né főkönyvelőtől megtudtuk, a várható behozatali letét miatt jövőre a vállalat már képtelen lesz a két fontos gépet megvásárolni. Az idei vásárlást kérik! Ha ez nem következik be, akkor a porkohászatról eddig leírtak önmagukba visszatérő körré váltak: a nagy igényt, a nagy lehetőséget nem követi még a Viszonylagos fejlődés sem!
