Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-19 / 299. szám

\ rtsi «tc> KJCírlap 1971. DECEMBER 19., VASÁRNAP Mire jó a művészet (9.) Oidiposz szmokingban Miért áldozott mindig is pénzt, fáradságot, energiát a művészetekre az emberiség, amióta csak leszállt a fáról és két lábra állt? időszámításunk előtt 525-ben vagy 524-ben, Athén közelében, egy földbirtokosnak íia született. Később felnőtt fiatalemberként nagyon szere­tett költeményeket írni, de ezekkel nem volt igazi sikere a poéták versenyein. Furcsa újítást vezetett hát be. Divat­ban volt akkoriban, hagy a jókedvű, vidámságot, bort ho­zó Dionizosz isten ünnepén olyan táncos játékot mutassa­nak be, amelyben a táncokon kívül egy verset mondó kórus is szerepel, meg egy színész, akik így, együtt, különböző tör­téneteket, emberek és istenek szenvedéseit, sorsát mesélték el. A fiatalember elhatározta: ne egy színész beszélgessen a kórussal, hanem kettő, akik egymással is dialogizálhatnak, az adott történetben szereplő különböző személyek állás­pontját képviselhetik. Ez az újító fiatalember írt hát egy darabot, arról — a korabeli mondából jólismert — Oidiposz királyról, aki nem tudta, hogy egy verekedésben -az apját gyilkolta meg, s hogy később saját édesanyját vette felesé­gül, akitől gyermekei ts szü­lettek. Mikor mindez kiderül, Oidiposz megvakítja magát és elbujdosik, de előbb megátkoz­za rajta gúnyolódó fiait, akik aztán egymás kardjától esnek el. Oidiposz leánya, Antigoné is elpusztul, amikor azért .küzd, hogy mindkét testvérének egy­formán adják meg a végtisz­tességet. A történetet a nézők már a bemutató idején — 464-ben — mindannyian "jól ismerték, csak így, párbeszédekben, dráma formájában nem találkoztak még vele soha, merthogy az újítással az akkor fiiár' nem* is olyan fiatal költő —' akit Äiszkhülosznak hívtak — a modern drámát teremtette meg. Oidiposz, Antigoné és a nagy görög drámaköltő többi hőse azóta, immár 2300 eszten­deje, újra meg újra szerepel a világ színpadain. HA EZBK UTÁN valaki fel­teszi a kérdést: Mitől klasz- szikus egy dráma, vagy bár­mely más műalkotás, akkor elég egyszerű válasz kínálko­zik. Klasszikusnak nevezhe­tünk egy művet, ha megszüle­tése után, jóval alkotója halá­la után is, játsszák a színpa­don, illetve olvassák — tehát nem feledkeztek meg róla. Nos jó volna, ha ilyen egyszerű lenne a válasz, bér az igazság bizonyos elemei ebben az egy­szerű válaszban is benne fog­laltatnak. Közelítsük meg most fordítva a problémát: nem ne­vezhetünk klasszikusnak olyan műveket, amelyek ‘ már meg­születésük évtizedeiben fele­désbe mentek. Csakhogy, már arra is akadt -példa, hogy a mű megszületése idején, s utá­na még sokáig, nem figyeltek fel az alkotás jelentőségére, hanem jóval később fedezték csak fel értékeit. S itt nem csu­pán \ arról az egyszerű esetről van szó1, amikor jelentős művé­szekről mit sem tudnak a kor­társak: például Franz Kafká­ról vagy Csontváryról. A késői felfedezéseknek nemcsak ro­mantikus okai . vannak. Elő­fordul. hogy egy, már életében jelentősnek elismert művész­nek bizony’os művei, mellett ér­zéketlenül mennek el a kor­társak — esetleg az utódok is —, és. csak késői nemzedé­kek éreznek rá, milyen érté­keltet rejt! MIÉRT? Hát ml köze a '„klasszikusságnak” a ráérzé- sekhez? Hiszen, egyszer erre érezhet rá a kor nézője, más­szor amarra. Ha ezzel függne össze a klasszikusság kritériu­ma, akkor az értékek ugyan­csak megbízhatatlanokká vál­nának. Persze,, nem egészen ez a helyzet. Tudniillik jobbára •sak olyan műalkotásra lehet < Vráérézni”, amely erre lehető- íéget ad: olyan erővel tudja felidézni a maga korát, hogy azok más korszakok hasonló vonásait, is felidézhetik, ma­gyarázhatják, árnyalhatják. Meg is állapodhatunk abban, hogy klasszikusnak csak az a műalkotás tekinthető, amely olyan hiteles erővel sugallja a maga korát, hogy éppen ez ad lehetőséget más korok rokon- vonásainak beleérzésére is. A művésznek nemcsak a saját koráról kell igazat és elhihető erejűt mondania, hogy műve fennmaradjon, hanem fel kell fedeznie valamit az emberről. KLASSZIKUS MÜ tehát az, ami örök érvényű dolgokat tud mondani az emberről? Örök érvényűt „általánosan igazat” mondani azonban az ember­ről nem lehet egyértelműen korhoz kötött, meghatározott társadalmi viszonyokhoz kö­tött kapcsolatainak ábrázolása nélkül. Azok' a bizonyos álta­lános emberi tulajdonságok csak a történelem meghatáro­zott pillanataiban mutathatók be, mert olyan ember nincs, aki a történelmen kívül élne! Klasszikus műalkotás tehát csak az lehet, amely képes megidézni egy kort olyan erő­vel, hogy más lcorok is felis­merhessék egy-egy vonásában a magukét, i Dehát akkor miért öltöztetik néha Aiszkhülosz Oidiposzát szmokingba, s egyáltalán: ho­gyan lehet akkor klasszikuso­kat modernizálni, mai környe­zetben megidézni? Aid. ilyen kérdéseket tesz fel, nyilván úgy gondolja, hogy a klasszi­kusok sajátos korát elsősorban a díszletekkel, a kosztümökkel, s talán a beszéd módjával vagy a mozgással kell felidézni. Pe­dig ezek csak külsőségek, ame­lyeket bátran el lehet hagyni, különösen, ha a nézővel ép­pen azt akarják érzékeltetni, hogy ez a megidézett kor itt vagy ott rímel a mienkkel. A lényeget az emberi kapcsola­tok viszonya rendje árulja el a korról. Antigoné szilárdsága, megtörhetetlen állásfoglalása, meg nem alkuvó kitartása egy maga választotta elv mellett: olyan emberi magatartás pél­dája, amely éppúgy volt, van és less, mint ahogyan gyakran összeütközésekhez vezetett és vezethet ma is. Ez Antigoné már nemcsak korhoz kötött, hanem „örök emberi” üzene­te. Mindehhez képest igazán lényegtelen, hogy görög ruhá- ba^i — ami ma éppúgy .nem lehet azonos Antigoné vagy akár Aiszkhülosz korának női viseletével — vagy mai estélyi ruhában szereplő színész szá­jából halljuk a tragédia vere­tes sorait.'Az estélyi ruha eset­leg — nem bizonyosan, de ta­lán — hozzásegítheti a nézőt, hogy a leginkább mához szóló üzenetre figyeljen! HOGY EZ CSAK EGYFÉLE magyarázata Antigonénak? Lehetséges. Éppen ez ad mó­dot a rendezőknek «arra, hogy mindegyik a maga művészi hite és gondolatai szerint ele­mezze nekünk a drámát, fe­dezzen fel új értelmezési le­hetőségeket számunkra. Énei­kül nincs is értelme a klasszi­kusok felújításának. Akkor elég lenne egyetlen minta- -előadás és 2300 éve ugyanazt a darabot, ugyanúgy játsza­nánk. De altkor kit érdekelne ugyanaz, akár másodszor is? Az él<ji művészet soha sem múzeumi tárgyaltat mutogat. Nem kiállítás, hanem alkotó, bennünket, nézőket is alakító folyamat. Akkor köszönthet­jük csak érdeklődéssel a 2300 éves apagyilltos, anyagyalázó, szerencsétlen Oidíposzt — gö­rög köntösben vagy szmoking­ban —, ha nekünk, ma és itt felidéz valamit rólunk: em­berekről Bern át h László ÚJ CIKKSOROZAT KÖZLÉSÉT KEZDJÜK MEG KARÁCSONYI LAPUNKBAN Nem helytörténet, nem szo­ciográfia, nem útirajz és nem is aktuális riport lesz az a cikkfüzér, amely karácsonyi .lapszámunktól kezdve hétről e cím alatt hasábjainkon meg­jelenik. Figyelmes barangoló járja be Pest megyét keresztbe- hosszúba: Szobtól Nagykőrösig, Aszódtól Ráckevéig, Zsámbék- tól Zsámbokig, s a távol és közelmúltat'a jelennel egybe­vetve, pillanatképekben igyek­szik rögzíteni mindazt, amit megismert, észlelt, látott és hallott. Pest megye számos városá­nak, községének regés-kalan- dos históriájáról, megszívle­lendő hagyományairól, válto­zatos település- és fejlődésfor­máiról, intézményeiről és em­bereiről ad tarka, miniatűr- ábrázolatokat a rövidebb- hosszabb írásokból álló soro­zat, amelyből végül is me­gyénk hajdankorát, s mai éle­tét bemutató színes mozaik­kép formálódhat. Múltunk eseményeiben, ha­gyományaiban járatos, azokat korszerűen értékelő, jelenünk feladataival. kívánságaival, küzdelmeivel bensőségesen azonosuló író: Békés István vállalkozott arra, hogy Pest megyét bebarangolva, tapasz­talatait, benyomásait jegyzet­tömbjében és agyában rögzít­se, a hallottakat-látottakat a tényekkel egybevesse, s cik­keiben megpróbálja felvázolni egy-egy Pest megyei telepü­lés arculatának jellegzetes vo­násait. Vajon nem végez-e ezzel a vállalkozással felesleges mun­kát a lap és az író? Amikor annyi ismeretlen vagy alig is­mert hely van az országban és a világban, vajon be kell-e mutatni Pest megyének Pest megyét? Ügy véljük, hogy a „megye­járás” nem felesleges és hogy Pest megyével éppen Pest me­gyét kell és illik újabb és újabb szemszögből megismer­tetni. ' Az események krónikája !az j aktualitások tükörcserepeit j villantja fei, a publicisztika a közélet problémáit # elemzi, a I hírcikkek a múlékony közna­poknak kölcsönöznek némi maradandóságot — a Pest me­gyei barangolások színes váz­lataiban megyénk különböző történetű településeinek mába torkolló ‘ sorsát igyekszik a szerző emlékezetes, élvezetes olvosmánnyá tömöríteni. Pest megye — kicsiben az ország. Tájain romkoszorúzta hegyek, erdős dombvidékek, legelők, lapályok, gabonaföl­dek és gyümölcsöskertek, fo­lyópartok és szigetek váltakoz­nak. Ódon kastélyok, régi pol­gárházak, szegény zsellérszál­lások, templomok és betyárta­nyák idézik a hajdarii időket, hatalmas erőmű, nagyüzem, gyár, szövetkezetek, áruházak, egészségházak, kórházak, sok­szintes panelházak, modern művelődési házak, iskolák, la­kó- és üdülőtelepek raja ta­núsítja az alkotó jelent. Aki Pest megyéről szól — az országról beszél. Aki a múl­tat vizsgálja— a jelennek kí­nál* tanulságot. Aki a máról ad számadást — a jövő felé veze­tő utat is keresi. Nagy tétek ezek olyan röpke írások szá­mára, mint amilyenek a Pest megyei barangolások lesznek, de minden jószándékú írásnak méreténél nagyobb a tétje. Mi azt óhajtanánk, hogy ol­vasóink együtt barangolják be oz íróval e cikksorozat zegzu­gos útvonalát, azt szeretnűk, ha a megyebeliek ezeken az írásokon keresztül bensősége­sebben megismerkednének, megbarátkoznának egymással, ha növekednék közös érdeklő­désük, ha erősödnék egykori és mostani életük ■ tapasztala­tainak cseréje. Reméljük, hogy olvasóink­nak' a Pest megyei barangolá­sokban kedvük fog telni. 4­A művelődés hajlékai a Tápió mentén Természetesnek tartjuk ma­napság, hogy a nagykátai járás 15 községében 14 művelődési ház van. Magától értetődőnek fogjuk fel, hogy minden köz­ségben — kivéve Szentmártori- kátát — található egy otthona a kultúrának, művelődésnek, ismeretterjesztésnek, könyvek­nek, kluboknak, művészeti együtteseknek. Sajnos, azt is természetes­nek tartjuk, hogy a művelődés hajlékainak csak a fele alkal­mas arra a járásban, hogy büszkén mutathassunk rá, íme, olyan fedél van a kultúra ott­honán és olyan falak határol­ják, amilyenek korszerűségük­kel, meghittségükkel, ízlésük­kel meghódíthatják a közmű­velődés még fehér foltjait. Sajnos, ezeknek a művelődési házaknak a fele erre nem al­kalmas. „Új hullám” A külső azonban még nem minden, a tartalom határozza meg, hogy a közművelődés milyen széles sugarú körben érvényesül. A közművelődés tartalmi munkája hatással le­het — hatással is van — azok­ra, akik anyagi eszközeikkel lehetővé tehetik, hogy a műve­lődési házak külsőleg is meg­változzanak. Mintha újabb művelődési otthonok alapításának korsza­kát élnék a járásban. Tápió- ságon új könyvtárat és klub­termet építettek. Felújítják a tápióbicskei művelődési házat. Tápiószelén már lebontották a régit, és újat emelnek helyet­te teljesen modern építészet: megoldásokkal. Jövőre újabb művelődési házak felújítására kerül sor. Utoljára ennyi anyagi áldo­zatot a kultúra hajlékaira 1965-ben hoztak errefelé, ami­kor két művelődési otthont ad­tak át. Azelőtt pedig az ötve­nes évek végén. A művelődési házak csino­sításának „új hulláma” talán összefügg azzal is, hogy a köz­ségek nagyobb önállóságot kaptak saját ügyeik, így köz- művelődési ügyeik intézésé­ben is. S amit teljesen saját­jáénak mondhat egy község, arra több és nagyobb gondot fordít. Maga a járási művelő­dési központ Nagykátán is a nagyközségi tanácshoz került. Szervezetileg. Természetesen módszertanilag továbbra is ugyanúgy irányítója a községi művelődési házak munkájá­nak, mint azelőtt. A községek közművelődésének . munkásai szakmai, módszertani taná­csért közvetlenül ezután is a járási művelődési központhoz fordulhatnak. Árnyaltabb feladatok A járásnál azt mondják, hogy nemcsak a művelődési otthonok változnak, hanem az femberek is. Tápiógyörgyéről elment a művelődési ház igaz­gatója, Tápiószelén a ház le­bontása miatt vált meg az in­tézménytől az igazgató. Az utánpótlás biztosítása sohasem volt könnyű, de az imént fel­sorolt példák is bizonyítják, hogy a közművelődés állandó mozgása, változása az eddi­gieknél is sokkal jobban fel­veti a kis községekben a mű­velődés irányításában dolgo­zók utánpótlásának kérdését. A nagyközségek megnöveke­dett hatásköre és anyagi ereje elég biztosítéknak látszik, hogy üres állásokat betöltse- nek, hogy az igazgató mellé ott, ahol szükséges, ott, ahol ezt a tartalmi munkával bizo­nyították, művészeti előadó Is kerüljön. Tápiószecsön már alkalmaztak egy művészeti előadót. A közművelődésig munka ugyanis intenzívebbé, sokré­tűbbé, árnyaltabbá vált. Réte­gek alakultak ki a községek­ben is, akiknek érdeklődése, műveltségi szintje különböző. Mindenkihez meg kell találni az utat, nemcsak a .tartalmi munkában, hanem új formák létrehozásában is. Klubok létesítésével már sikereket értek el. De mintha kevés lenne a járásban a klub. Nagykátán működik a Kos­suth klub, amely főleg isme­retterjesztési munkát végez, és létezik az Akvárium klub, amelyben fiatal értelmiségiek tömörültek. Szenímártonkátán a Magvető ifjúsági klub in­kább beatklub, a. tizenévese­ket tömöríti. Tápiószentmár- tonban a KISZ-klub szintén a legfiatalabbak érdeklődését keltette fed. Több klub alapítá­sa lenne szükséges, hogy min­denki megtalálja szabad ide­jének a legmegfelelőbb társa­ságot és programot, hogy le­hetősége nyíljon érdeklődésé­nek kielégítésére. Együttesek reneszánsza A különböző tanfolyamok is ezt a célt szolgálják. Nagyká­tán és Tóalmáson gépírónői tanfolyamra lehet járni. Nagy szó ez, hogy nem’ kell bejárni Budapestre, mert az sok időt és terhet jelent. Ugyancsak az említett két helyen német nyelvtanfolyamot is indítot­tak, Tápiógyörgyén pedig gyermek tánc-, mozgásművé­szeti tanfolyamot. Tápiászent- mártonban képzőművészeti kör működik. A tanfolyamok száma sem mondható soknak. E tekintetben bizony, hátrány­ban van a járásban .lakó, még a kisebb városok lakóival szemben is. A cél csak az le­het, hogy ne legyen hátrány­ban azért, mert ki$ helyen él. Ezért a tanfolyamok szá­mát szaporítani kellene. A művészeti együttesek vi­szont mintha újabb reneszán­szukat élnék. Már a „Tápió- menti Nyár” rendezvénysoro­zatai bizonyították, hogy a helyi hagyományokra támasz­kodó népi együttesek milyen nagy tömegeket tudnak meg­mozgatni. A tápiő'szecsöi, a szentfyrinckátai, a nagykátai együttesek, a szentmártonka- tai „Röpülj páva”-kör, a tá- piószentmártoni irodalmi szín­pad mind spontán alakult tár­sulatok. Tagjaik kedvtelésből próbálnak, szerepelnek, mi­közben társaságra találnak, miközben népi és irodalmi ha­gyományokat őriznek, miköz­ben bővül látókörük és előse­gítik, hogy közönségük látó­köre is szórakozva táguljon. A spontán alakuló együttesek­ben nagy fantázia van ma is. Értő vezető kell az élükre, akik müvészileg-szakmailag, műveltségben és emberileg igazi vezetők lehetnek. Akkor nemcsak az együttes tagjaira vannak hatással, hanem a közönségre is. Különösen a minőségi munka a fontos. Hi­szen a statisztikai adatok bi­zonyítják, hogy egy-egy ren­dezvényen pem mindig telik meg a nagyterem — a kényel­mes otthon és a tv nagy kon- kurrencia —, viszont azt is bi­zonyítják, hogy a rendezvé­nyek szama nő, s színvonaluk emelkedik. B. Gy. Sokszínű karácsonyi tv-műsor A televízió karácsonyi kíná­lata sokszínű szórakozást ígér jövő hétre a különböző érdek­lődésű, ízlésű nézők számára. A december 20-i rendkívüli adásnapon a sportrajongók ta­núi lehetnek a Szovjetunió— Svédország jégkorong-mérkő­zés küzdelmeinek. Két ma­mám és két /papám van — ez a címe arínak a jugoszláv íflmvígjátéknalt, amelyet 21-én este j»utataaikv.he»-nya.. . December 22-éu délelőtt a szünider- matiné műsora a gyermekek számára igen kel­lemes időtöltést ígér. Csütör­tökön kerül képernyőre Roger Mariin du Card: A Thibault- család, című regényének szín­padi változata. A következő napon az Éle­tet az éveknek című műsor igazi cserhegével szolgál. A nézők néhány érdekes film­részletben Bársony Rózsival, Kiss Manyival és Salamon Bé­lává^ találkozhatnak. December 25-én az Egri csillagok I. része szórakoztat­ja a vakációzó gyerekeket. Az esti főműsorban érdekesnek ígérkezik Jókai Mór: Három- királyok csillaga című regé­nyének dramatizált változata, amelyet A vasrács címmel mutat be a magyar televízió. Karácsony második napján délelőtt az Egri csillagok II. részét láthatják az ifjú né­zők. A tévé. a nézők kívánsá­gára. délután ismét műsorra tűzi a Halhatatlanul című üsz- szeállítást, amely a Duna men­ti költők verseit fűzi csokor­ba. Az est főműsora Kós Ká­roly: Budai Nagy Antal című drámájának tévéjáték-változa­ta. Önállóan Az érdi Vörösmarty Gimnázium­ban a biológiatagozatos osztályok szakóráit a korszerűen berendezett előadóteremben tartják, ahol minden növendék önállóan el­végzi a tanár által bemutatott kísérleteket. Képünkön éppen orsósférget boncolnak a tanulók. (Foto: Gárdos) t * Pat megyei harci n cjofáóoh

Next

/
Thumbnails
Contents