Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-12 / 293. szám

res? jfccrc# sJűvlap 1971. DECEMBER 12., VASÁRNAP Házi múzeum Zsámbokon KfT vélemény Lapu Istvánnét csak Margit néni­nek ismerik Zsám­bokon. Házában egész kis múzeu­mot gyűjtött ösz- sze évek folya­mán. A község la­kói tiszteletben tartják gyűjtő igyekezetét, amely nem csupán holj- by: a község veze­tőségével egyetér­tésben szeretné házát múzeummá nyilváníttatni. A gyűjtemény legnagyobb része népviselet. A ké­pen például egy zsámboki meny­asszonyi párta lát­ható. A községben utoljára 1968-ban viselte a mását egy menyasszony, Foto: Gárdos Támogatás és közgondolkozás Egyazon napon, ugyanazon a vidéken, a nagykátai járás­ban két népművelővel be­szélgettem a művelődési há­zak támogatásáról, önálló gazdálkodósáról. FOVÄZSON SÁNDOR, a nagykátai járási . hivatal művelődési osztályvezetője: — Érzékeltetőül a művelő­dési házak támogatására: a járási székhelyen a műve­lődési központ 200 ezer, a tá- piószecsői művelődési ott­hon 80 ezer, a tápiógyörgyei és a tóalmási művelődési ház 40. illetve 50 ezer forintot kap. A szükséges többit ma­guknak kell előteremteniök. Kézenfekvő, hogy a művelő­dési házak igazgatói ezért a nyereséges rendezvényeket ré­Mire jó a művészet (8.) A művészet mint jelrendszer Miért áldozott mindig is pénzt, fáradságot, energiát a művészetekre az ember, amió­ta csak leszállt a fáról, és két lábra állt? „A MAGAS HEGYEK csú­csán gyakran már a nyár utol­só napjaiban leesik a hó, ami­kor a védettebb, naposabb he­lyeken mág nyárias marad az időjárás. A Föld sok pontján találkozhatunk...” Mi ez? Mondjuk, egy föld- rajztanár előadása kisdiákok­nak az éghajlati viszonyok és a tengerszint feletti magasság összefüggéseiről. „Aki szereti a változatossá­got, elég, ha a virágos környe­zetből a közeli hegyekbe rán- dul, ahol a hó előleget ad a tél örömeiből'’. Ez mi? Mondjuk, egy üdülő reklámszövege a lapokban. „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldell a nyárfa az ablak előtt, De lá­tod amottan a téli világot? Már hó takará be a bérei te­tőt”. TALÄN KÉRDEZNI sem kell, hogy mi ez, feltehetően minden általános iskolát vég­zett magyar állampolgár tud­ja, hogy vers, s remélhetőleg azt is tudja, hogy Petőfi Szep­tember végén című versének kezdő soraival találkozott. Nagy a valószínűsége, hogy a csekély számú, írni-olvasni még nem tudó hazánkfia, sőt még a nyelvünket nem értő külföldi is, ha élőszóban hall­ja ezt a négy sort, legalábbis érzi, hogy verset hallott. Miért? Mitől vers á vers, miért olyan feltűnő tulajdon­sága egy írásnak, hogy vers? Ha valaki azt hiszi, hogy olyan könnyű és egyszerű a válasz, az megfeledkezik arról, hogy szinte minden korban az erre felkészült szakemberek is is­mét és ismét nekigyürkőznek a meghatározásnak. * Maradjunk hát először ki­választott példánknál, a Szep­tember végénél. Itt a „mitől vers”? kérdése még elég egy­szerűen megválaszolható. Fel­tűnő a két rímpár: virágok— világot, előtt—tetőt. Aztán meg sem kell számolni, hogy felfe­dezzük: a rímmel végződő verssorok egyforma hosszúak; ez alkalommal tizenkét szóta- gúak. Ahhoz sem kell nagy fel- készültség, hogy megérezzük: a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályszerű váltako­zása folytán minden egyes verssor szinte külön lüktet; alig tudjuk úgy elmondani, hogy ez a zsongító ritmus, ez a lüktetés, el ne homályosítsa a verssorok tartalmát. Rím, verssor, s légióként a ritmus: ime, máris, néhány olyan formai eszköz, amely elsősorban a vers sajátja. Ed­dig valószínűleg mindenki haj­landó egyetérteni az okfejtés­sel. Ám, ha feltesszük a kér­dést: vers marad-e a vers, rím nélkül és teljesen szabálytalan hosszúságú sorokkal is, való­színűleg sokan elbizonytala­nodnak. A moderp tudomány, amely mindent megmér, mindent kí­sérleti úton is igyekszik iga­zolni, a művészeteket is vizs­gálódásának tárgyává tette. Az eddigi eredmények talán segítenek abban, hogy köze­lebb kerüljünk annak a na­gyon összetett kérdéskomp­lexumnak a megoldásához, amelynek egy-egy része a mű­vészi forma, a formák szabá­lyai, továbbá a néző, aki érti, érzi, vagy éppen nem érti és nem is érzékeli ezeket a sza­bályokat. A TUDOMÁNY A MŰAL­KOTÁS minden összetevőjét 'jeítífk tekinti, amely bizonyos infoqnációt, azaz tájékoztatást ad annak, aki felfogja. A völgy, a kert, a nyárfa, a bérei telő ilyen szó-jel, amely minden magyarul beszélő számára azo­nos információt, azonos tartal­mat hordoz. A verssorokban elhelyezett mondatokat ismét jeleknek, bizonyos jelek ösz- szességének tarthatjuk, és ezek informatív tartalma ugyancsak érthető minden magyarul tudó számára. Eddig azonban még szó sincs művészetről, hiszen tapasztalhattuk: ugyanazt az információt más-más jelekkel, nagyjából más szavakkal és más mondatokkal is közölhet­jük: Ezeket a jeleket-hangokat, szavakat, mondatokat, — gyer­mekekként a beszéddel, majd az iskolában a nyelvtannal megtanuljuk. Ám jelnek fog­hatjuk fel a rímet, a versso­rok hosszát, lüktetését, a vers­szakok rendjét is. Művészi je­leknek. Többnyire ezeket is ta­nuljuk az iskolában; de ha va­laki hem tanulja: a vers a hangzása révén, a hétköznapi bestédtől való eltérése miatt azok számára is felfogható, akik soha nem tanulták a vers­tani szabályokat. így állunk az irodalommal. A festészet — vagy a színház, a film, a szobrászat — jeleivel már komplikáltabb a helyzet, hiszen ezeknek a művészetek­nek a nyersanyaga, amiből a jelek „készülnek”, már nem a szó, a mondat, hanem a kő, a fa, a fény, a szín és így to­vább; s ezeket az anyagok közvetítette jeleket már nem­igen tanuljuk az iskolában. Ám sok mindenre az élét, a gyakorlat is megtanítja az em­bereket, Elsősorban azért, mert a művek tartalmi infor­mációit viszonylag könnyű fel­ismerni. HOGY MENNYIRE automa­tikussá válik egy művészi megoldás, egy művészi jel el­fogadása, arra van egy világ­hírű példa. A századforduló táján Londonban egy akkor megnyílt moziban egy olyan angol tiszt, aki korábban In­diában szolgált, *s addig még nem látott filmet, amikor a vásznon megpillantotta az első premier plant, tehát az egyik szereplő fejének közeli képét, felháborodottan ugrott fel, rendőrért kiabált, merthogy a moziban levágott emberfejeket mutogatnak. Ma a 4—5 éves gyermek a tévé előtt már rég nem csodálkozik ezen, tökéle­tesen érti, hogy itt néni levá­gott fejet lát, pedig nyilván semmit sem hallott a premier piámról, mint a filmművészet egyik kifejezési eszközéről. Ez a jel közkeletűvé'lett. IGENÄM, DE MI A HELY­ZET azokkal a művészekkel, akik új jeleket találnak Iá? A művészettörténet rendszerint éppen őket sorolja a legjelen­tősebb alkotók közé. Mivel új gondolatokat, új tartalmakat, új információt akarnak közöl­ni az emberekkel, s mivel a régi jeleket erre már nem tart­ják tökéletesen alkalmasnak — igyekeznek új jeleket kita­lálni. Bizony, nehéz dolguk van. Mire ugyanis elég széles körben ismertté lesznek az új jelek, éppen elhasználtságuk miatt esetleg már kevéssé al­kalmasak új tartalmak közlé­sére, Mert azt ugyancsak a tu­domány, a nagyon szigorú és precíz kibernetika állapította meg, hogy minél több az új jel valamely információban, annál több új tartalmat képes közölni. Viszont az is igaz: ha minden jel új lenne egy infor­mációban, teljesen új tartal­mat lehetne közölni vele, csak éppen senki az égvilágon nem értené — a jelek kitalálóján kívül. Ahhoz tehát, hogy az új jelek érthetőek legyenek, a ré­giekkel együtt kell alkalmazni azokat, így aztán az összefüg­gések segítenek eligazodni. Ám ha csupa ismert jelből áll egy mű — erre sok a példa! —, akkor semmi újat nem lehet közölni a nézővel. S mivel a nézőtéren — mondjuk, a mo­zik nézőterén — soha nem komputerek ülnek majd, ha­nem különböző „jelfogójú” emberek, a művész mindig va­lamilyen arány kialakítására törekszik, régi jelek, régi in­formációk, és új jelek, új in­formációk között. Lehet, hogy a művész arányt téveszt, de az is lehet, hogy a néző kényel­mes és rest az új jelekkel megismerkedni; nem megoldás ilyenkor, hogy sértődötten há­tat fordítsanak egymásnak. A művészethez ugyanis három dolog kell: az alkotó művész, a jeleket hordozó műalkotás és a jeleket felfogó emberekből ál­ló közönség. Bernáth László ROZSAKÉRT Budaörsön megnyitotta a Dunakanyar Vendéglátó az újjáépített „Rózsakért” kis­vendéglőt. Vezetője, mint el­mondotta: ügyelni fog rá, hogy a nívós szórakozóhely ne váljon italozók tanyájává. A 100 vendéget befogadó ét­terem, a hozzátartozó kony­hákkal, valamint kiszolgáló- és szociális helyiségekkel 420 ezer forintba került. Tröszt áltál rendezett tanfo­lyamok, a zene-, nyelv-, gyors-, gépíró tanfolyam, az ÁFÉSZ-büfé, amelynek forgal­ma után mi is részesedünk — teljesíthető. (A bálok, beatelő- adáisok nálunk nem elég jöve­delmezők: egy ilyen kis köz­ségben nem számíthatunk nagy közönségre — az együt­tesek pedig sokat kérnek. De nem is igen hozatunk le zene­karokat.) A mérleg másik oldalán áll­nak kiadásaink. Az egy főfog­lalkozású, s a 12 tiszteletdíjas népművelő, a főfoglalkozású hivatalsegéd fizetésének folyó- 16ítása, a bábcsoport, ifjúsági klub, kamarakórus, a fotókör, irodalmi színpadunk viszony­lag szerény költségei. A mér­leg, sok töprengéssel, egyen­súlyban tartható.' Mennyivel lenne jobb, ha nem 50 ezer, hanem mondjuk kétszázötvenezer forint támo­gatást kapnánk? Nem sokkal. Kevesebbet kellene idegesked­ni. Indíthatnánk néhány anyagigényes szakkört. De a lelkes, ötletes népművelők szá­mát és képességeiket már nem tudnánk pénzzel megötszöröz­ni. Ettől még az emberek ér­deklődése, aktivitása sem sok- szorozódna. A közművelődés komplex téma: nagyfokú meg­élénkülése, véleményem sze­rint, mindannyiunk gondolko­zásának, érdeklődésének, fé­nyeinek mélyebb változásaitól, időbeosztásunk átrendeződésé­től és még sok más tényezőtől remélhető. Szcnlclyek útja Szombathelyen befejeződ­tek az idei Savarfa régészeti kutatások. Ezek több érdekes lelettel, ismerettel gazdagítot­ták a Szombathely ókori előd­jére, Savariára vonatkozó ed­dig is gazdag anyagot. Az Isis szentély keleti oldalán római épületek sora került elő, köz­tük Jupiter Dolichenus szent kerületének 40 méternél hosszabb határfala. Az Isis 188 körül, a szintén keleti szár­mazású Dolichenus szent ke­rület Septimius Severus csá­szár időszakában/ 208 táján épült. Ez voit a város vallási kultikus központja. Láthatóvá váltak az első és második szá­zadi vert agyagfalú és vályog­épületek maradványai. Eze­ken csaknem fél méter vastag égési réteget találtak, amely háborús- pusztításokra utal. Jövőre folytatják a feltáráso­kat. Az ásatás az érdeklődés homlokterébe kerül, ugyanis 1972-ben lesz 100 éves évfor­dulója a Vasvármegyei Régé­szeti Egylet alapításának. Ez alkalomból a vasi „főváros­ban” tartja vándorgyűlését a magyar régészeti és művészet­történeti társaság. ^ ★ K3t ■ különböző véleményt hallottam. A mindentudó dön­tőbíró szerepére nem vállalko­zom. De megpróbálnám né­mileg feloldani a látszólagos nézetkülönbséget. Az egyik népművelő a na­gyobb anyagi támogatástól, a másik a közgondolkozás, köz- érdeklődés változásaitól, az al­kotó képességek felszabadulá­sától várja a megoldást. De hiszen a több anyagi támoga­tás a szemléletváltozástól is függ, és a jobban felszerelt művelődési házaktól változato­sabb, tartalmasabb tevékeny­ség várható. Egy-egy ilyen kultúrcehtrum kisugárzása pe­dig tagadhatatlan. Több anya­gi ráfordítás, és a szemlélet változása tehát bonyolult köl­csönhatásban áll. A kölcsönha­tás mozgás — e mozgástól vár­ható a minőségi változás. Padányi Anna Magyar József kiállítása Nagykőrösön töltötte ifjúko­rát és ott kezdte képzőmű­vész pályafutását Magyar Jó­zsef grafikusművész. Legkö­zelebbi kiállítását az ELTE Eötvös Klubban (V., Károlyi u. 9.) december 14-én, 18 óra­kor nyitja meg Cyörffy László író. A kiállítás janu­ár 3-ig naponta 10-től 20 órá­ig tekinthető meg. Pálxázati felhívás J aspirantúrára A Tudományos Minősítő Bizott­ság kiadta az 1972. évi belföldi és külföldi aspirantúrára vonatkozó pályázati felhívást. Pályázni lehet ösztöndíjas és levelező aspfrantú- rára, külföldre is: Bulgáriául*, Csehszlovákiába, Lengyelországba; az NDK-ba és a Szovjetunióba. A pályázatokat 1972. január 31-ig kell benyújtani a minisztériumok főhatóságok személyzeti főosztá­lyára. A pályázók felvételi vizsgát tesznek. A sikeres vizsgázók közül előnyben részesülnek azok, akik a pályázati felhívásban felsorolt té­makörökben pályáznak. A részle­tes feltételeket a felhívás tártál mázzá. A pályázati felhívást meg­kapták a kutatóintézetek, egyete­mek, vállalatok, továbbá beszerez­hető a Tudományos Minősítő Bi­zottság titkárságán, Budapest V Münnich Ferenc utca 7. II. emelet. Pártirányítás a községekben A községi szinten tevé­kenykedő pártszervek szerepe mindig fontos volt a pártirá­nyítás rendszerében. Követ­kezik ez a párt felépítésének területi elvéből. Pest megyében is, mint az országban, a községek társa­dalmi, politikai, gazdasági fej­lődését az elmúlt 10—15 év­ben alapvetően a termelőszö­vetkezetek létrehozása, meg­szilárdítása, majd centralizá­ciója, a vidéki ipar erőteljes növekedése (állami és helyi tanácsi vállalatok, ktsz-ek, mezőgazdasági termelőszövet­kezetek, segéd- és mellék­üzemágak, közös vállalkozá­sok stb.) és a gazdasági irá­nyításának reformja határozta meg. A főváros közelsége, a nagy agglomerációs övezet nem csökkenti, sőt igényli a községi szinten tevékenykedő pártszervek önálló munkáját. Gondoljunk csak arra: napon­ta több mint 150 ezer munkás jár a megyéből dolgozni a fő­városba. Egyre nő a megyé­ben — elsősorban a főváros környékén — a budapesti dol­gozók pihenőövezete. Nagy mértékben megnőtt a falun élő dolgozó értelmiségiek szá­ma. A mezőgazdasági munka is iparszerűví vált. Az ipari és mezőgazdasági üzemek gaz­dálkodásában az önállóság, a döntési jogkör szélesedése kezd kibontakozni. A településhálózat történel­mi fejlődése sajátosan úgy alakult, hogy Pest megye nagy részén közepes és nagy köz­ségtípusok jöttek létre. A nemrégen megjelent új ta­nácstörvény, amely a kiala­kult társadalmi, gazdasági helyzethez igazította a köz- igazgatási szervezetet, ezért is talált nagy visszhangra me- gyeszerte. Jelenleg a megyé­ben 156 önálló tanácsú község van, ebből 48 nagyközség és 20 a köztanácsú község. Ai. új helyzet új igényeket tá­maszt, s egyben új feltétele­ket is teremt a falusi párt­munka és ag azt irányító párt- szervek számára. A pártszervezetek jellegé­ben és arányában is számot tevők a változások. A min­dent átfogó falusi, területi alapszervezetekből kinőttek az önálló üzemi, hivatali, in­tézményi alapszervezetek. Kö­vetkezésként szükségessé vált, hogy a községekben tevékeny­kedő, különféle típusú munka- területen dolgozó alapszerve­zetek irányítása a járási szint­ről községi szintre kerüljön, így jött létre — követve a közigazgatási változásokat — az elmúlt években, a járási pártbizottságok aktív szervező munkája eredményeként, 35 helyen községi pártbizottság, 70 helyen falusi csúcsvezető­ség, mint irányító pártszerv. A községi pártbizottságok és csúcsvezetőségek helyét, sze­repét, munkájuk fontosságát mutatja e számokon kívül az is, hogy a megye kilenc járá­sában lévő ossz- és pártalap- szervezeteknek mintegy 75 százalékát közvetlenül ők irá­nyítják. . • Ez az új helyzet megnő vekedett követelményeket tá­maszt a falusi pártszervek és vezetőik elé. A pártbizottsá­gok, néhány kivételtől elte­kintve, • önálló tagfelvételi, fe gyelmi és káderhatáskörrel rendelkeznek. Jelentős részük eredményes munkát fejt ki a község társadalmi, politikai és gazdasági életének irányí­tásában, a politikai műnk; koordinálásában. Munkájuk ban legnagyobb hangsúlyt a gazdasági élet problémái kap | nak, de az utóbbi időben sok i gondot fordítanak a párt bel i ső életére is. Javult — bár I korántsem egyértelműen a foglalkozás a tömegpoliti- : kai munkával és a kulturális i élettel, ezen belül a közokta tás kérdéseivel. A fő gond azonban tovább ra is az alapszervezetek mur. kajának rendszeres segítése A határozatok végrehajtása nak és ellenőrzésének gya korlata még sok helyen nem kielégítő a tanácsok és a tö­megszervezetek pártirányítá­sában. A csúcsvezetőségek tevé­kenysége erősen differenciá­lódik, jóllehet, jogkörük csak némileg szűkebb, mint a párt- bizottságoké. A gyakorlatban pártbizottsági szintű felada­tokkal kell megbirkózni ok. E követelményeknek azonban jelentős részük még nem tud. eleget tenni. Ez részben ma­gyarázható helyi adottságok­kal, a kádermunkaj gyengesé­4 > szesítik előnyben: a belépti díjat hozó bálokat, beatmű- sorokat, a beiratkozási díjat, terembérletet, jövedelmező tanfolyamokat. Az üzletmenet tervezésekor, mivel a kettős könyvvitel jár az észben, könnyen elsikkad az öntevé­keny csoportok, szakkörök ér­deke. Régebben jobb volt a hely­zet: a járási tanács az év végére felhalmozódott össze­gekből konzekvensen támo­gatta a népművelést. A köz­ségekben a közművelődési igényeket legtöbbször félre- söprik az óvodai, iskolai, egészségügyi-, kereskedelmi, vagy szolgáltatási kívánal­mak. Ezek azonnali megol­dást sürgetnek — a népneve­lési problémák, úgy tetszik, évről évre tovább halogatha­tok. A nagykátai járás két köz­ségében, Farmoson is, Kő- kán is, ahol azelőtt főfog­lalkozású pedagógus-népmű­velők dolgoztak, a művelődési házakat most ugyanők tisz­teletdíjas igazgatóként veze­tik. Pedig egy lelkes közmű­velő nem hagyja el a hivata­lát párszáz forintos fizetés­különbségért, de otthagyja, ha úgy érzi, beszűkültek a mű­velődési ház lehetőségei. A kibontakozás útja egye­lőre csak a tanács, tsz, ÁFÉSZ, a községben üzemek összefo­gása: erre látunk példát Tá- piószentmártonban. ahol a mű­velődési ház az összefogás ré­vén évi 220 ezer forintos tá­mogatásban részesül. (Ugyan­itt a Kossuth Termelőszövet­kezet már óvoda építéséről tár­gyal a tanáccsal.) De máról holnapra nem valószínű, hogy az összes szövetkezet a ma­gáévá teszi ezt a szemléletet. És addig a művelődési há­zak? A népművelés nem üzemvezetés, itt nem a forint- beli, hanem a szellemi nyere­ségre kell törekedni... És a kétféle nyereség nehezen egyeztethető össze. SZABÓ JÓZSEF, a tóal­más i művelődési ház igaz­gatója : — ötvenezer forintos támo­gatást kapunk — 150 ezer fo­rintot kell még „megtermel­nünk” ahhoz, hogy fedezzük a kiadásokat. Ez nem könnyű, de azért nyereséges rendezvé­nyekkel, vállalkozásokkal — mifit például az Olajipari

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents