Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

12 "‘‘i&Ctrtap 1971. NOVEMBER 7., VASÄRNAP Most elsőizben Pest megye múzeumaiért emlékphkctt Tegnap délelőtt a Pest me­gyei Múzeumok Igazgatóságán megbeszélést tartottak a me­gye múzeumainak vezetői és dolgozói. A tanácskozáson részt vett dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnökhelyettese. Dr. Ikvai Nándor, a Pest me­gyei Múzeumok igazgatója be­számolójában a megye múzeu­mainak jövő évi feladatait is­mertette, melyek között fő he­lyet foglal el Dózsa születésé­nek ötszázadik, Petőfi születé­sének százötvenedik és a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom ötvenötödik évfordulójá­nak méltó megünneplése. Ezután került sor első ízben a Pest megye múzeumaiért emlékplakett átadására. Ez al­kalommal tízen részesültek eb­ben a kitüntetésben, vala­mennyien több mint egy évti­zede dolgoznak a megye mú­zeumaiban: dr. Ikvai Nándor, a Pest megyei Múzeumok igaz­gatója, Asztalos István, az aszódi Petőfi Múzeum vezető- | je, dr. Toros László, a nagy­kőrösi Arany János Emlékmú­zeum vezetője, dr. Balanyi Bé­la, a nagykőrösi Arany János Múzeum vezetője, Molnár La­josáé, a hagytarcsai falumú­zeum vezetője, Jakus Lajos, a penci múzeum vezetője, La- czus Géza, a szobi Börzsöny Múzeum vezetője, Schlier Alujzia, a tápiószelei múzeum teremőre, özv. Vrbán Jánosáé, a váci Vak Bottyán Múzeum hivatalsegédje és özv. Uracs Györgyné, a váci múzeum te­remőre. A helyi múzeumok fejleszté­séért emlékplakettel tüntették ki a ceglédi városi tanácsot, a nagykátai járási hivatalt és az aszódi nagyközségi tanácsot. November 13-án: Kiuhkonferencía A KISZ Pest megyei bizott­sága, valamint a ceglédi vá­rosi vezetőik ifjúsági klubve­zetői konferenciát rendeznek november 13-án. A művelő­dési hasiban tartandó előadá­son Balassi István, a megyei klubtanács titkára ismerteti a megyei klubtevékenységet. Délután a fegyveres erők. klubjának irodalmi színpada tart bemutatót, majd Szabó Ferenc, a KISZ megyei bizott­ságának munkatársa értékeli az 1971-es esztendőst, s adja át a jutalmaikat a legaktívabb KISZ-tagoiknak. Négy órától a ceglédi Fórum ifjúsági klub bemutató klubfoglalkozására kerül sor, s ezután zenés tánc­est lesz. MIRE JO A MŰVÉSZÉT? (3.) Ki akar a Holdra menni? Miért áldozott mindig is pénzt, fáradságot, energiát a művészetekre az emberiség, amióta c§ak leszállt a fáról és két lábra állt? AZ ELSŐ EMBER A HOLDRA LÉPETT. Újságíró vagyok, embereket kellett fag­gatnom: mit Szólnak hozzá? Egy külföldi filmrendező azt felelte: „Engem jobban érde­kelnek a földi dolgok. Annyi mindenen kellene segíteni itt lenn az embereknek!” E filmrendezővel sqjcan egyetértőnek. Hiszen hányán akarnak.a ma élő emberek közül a Holdra jutni? ötezren, ötvenezren, ötmillióan? Rá se férnének sokkal többen. Itt a földön meg már több mint hárommilliárdnyian vagyunk! Érdemes öt- vagy akár ötven­millió különc ember miatt annyi pénzt elpocsékolni? Nemcsak a művészetekét tartják tehát sokan felesleges pénzkidobásnak, hanem a tu­dományt is, ha nem látni azonnal a felfedezés, a kutatás közvetlen liasznát. Marx György, a 'kitűnő magyar fizi­kus idéz rosszallólag egy ilyen eszmefuttatást: „Persze, a tudósok szeretnek játszani, akár a gyerekek. Csakhogy já­tékuk a .mi zsebünkre megy! Sokba kerülnek az űrhajóik, a teleszkópjaik, a gyorsítóberen­dezéseik. Tegnap milliókat vertek el, ma milliárdokat kérnek. Inkább a mi fizeté­sünket emelnék fel! A földi jólét fontosabb a boldogság­hoz, mint azt firtatni, hogy mi történik ezer fényévnyire in­nét.” S hogy ne gondoljuk, hogy az ilyesfajta kérdésfeltevés csak egyszerű, iskolázatlan, rossz körülmények között élő emberek némiképp érthető indulatából fakad, idézünk egy professzort, egy társadalom­filozófust, aki éppen a kiüre­sedő művészet védelmében hi­vatkozik így a tudományra: ^A mai napig nem képes sen- kisem megfelelni arra, miért is akar az ember behatolni a világűrbe." A PROFESSZOR ÜGY LÁTSZIK ELFELEDTE, hogy már a középiskolában hallott azokról a vakmerő, nemegy­szer az életüket áldozó embe­rekről, akik így vagy úgy, megpróbáltak elszakadni a Földtől, s repülni akartak. Na­gyon sokan szörnyethaltak, az igaz. De meggyőződésem, hogy h*i a szóban forgó professzor manapság távolabbra utazik, feltétlenül repülőt vesz igény­be!. .. Ezzel azonban még nem ma­gyaráztunk ■ meg mindent. Miért izgult lélegzetvisszafojt­va az emberiség az óceán át­repülésiénél, az első űrhajós útjánál, az első holdbéli lépé­seknél? Olyan milliók is, akik­nek vajmi kevés esélyük volt, illetve van az óceánrepülésre, az űrhajózásra, s kiváltképpen a holdutazásra? Nyilván azért, mert saját emberi lehetősé­geink tágulását, a természet' leigázásának győzelmét érez­zük át ezekben a pillanatok­ban. Mert emberi természe­tünk fontos része — ha nem az alapja —, hogy érezni és tudni akarjuk, milyen a világ, rajtunk kívül, milyen a világ az emberiség számára? A ter­mészettudomány azt vizsgál­ja: az embertől függetlenül, milyen szabályok mozgatják a világot? A művészet azt ku­tatja, milyen szabályok moz­gatják az embert és milyenek kapcsolatai a világhoz. A MŰVÉSZET ÉS A TUDO­MÁNY ugyanannak a véget nem érő megismerési folya­matnak két eszköze. A világ emberi birtokbavételének két­féle, de egyirányú módja. Né­ha jelentéktelenné is válnak a különbségek, vagy legalább­is elmosódnák.' A klasszikus görög költő versben írta meg mezőgazdasági szaktanácsait. Az optikai törvények felfede­zése a múlt század vége felé, forradalmasította a festésze­tet, létrehozta az impresszio­nizmust, mint irányzatot. Az öröklődésben oly fontos sze­repet ■ játszó fehérjemolekulák úgynevezett kettős spiráljá­nak felfedezéséről szóló könyv nemrég nagyobb sikerrel fo­gyott a világ laikus millióinak jóvoltából, mint ugyanebben az időben a világon megjelent több tízezer mű. Mert a súlypont időnként eltolódhat. Voltak, s lehetnek korok, amikor a világ megis­merésében a tudományok játsszák a döntőbb szerepet, más korokban — mert a kuta­tást előítéletek akadályoz­zák, vagy a tudományos fel­ismerésekhez a feltételek még nem adottak — a művészet tudott többet mondani a vi­lágról, az emberekről, az em­beri kapcsolatokról. MANAPSÁG alighanem a tudományos megismerés szerepe a nagyobb, de mint ahogy soha korábban, úgy most sincs szó arról, mintha a művészi megismerés elve­szítette volna jelentőségét. Ellenkezőleg A tudomány új meg új felismerései előkészí­tik a talajt, felhalmozzák az új megismerni valókat a mű­vészetek i számára. Majdnem bizonyos, hogy az új évez­red a művészetek nagy rene­szánszának. újjászületésének nyitánya is lesz. Bernáth László Magyar bemutatóest az Operaházban Kialakult hagyomány már a budapesti Operaházban, hogy minden évadban az egyik be­mutatóestet új magyar műnek, vagy műveknek szentelik. A most színre hozott három mű szerzői: Maros Rudolf, Szoko- lay Sándor és Petrovics Emil nemcsak hogy neves, elis­mert komponisták, de mind­hárman sikeres színpadi mű- v_ek alkotói is. Vonósszimfónia. ™a™s R“­_______________ «dől/, az Öt­venes évek közepén ír­ta Vonósszimfóniáját Azóta tizenöt év telt el, és a zene­szerző már más stílusban komponál. Művét mai füllel nem hallja az ember olyan modeimnek. mint annak ide­jén, frisseségét azonban még­sem vesztette el. A Vonósszim­fónia igen színesen hang­szerelt, szép hangzású, világos szerkezetű, könnyed hang­vételű mű, nem véletlen, hogy a koreográfus, Barkóczy Sán­dor, a sok hasonló stüusú al­kotás között ezt választotta ba­lettje zenei anyagának. Bar­kóczy balettjének nincs cse­lekménye, szóban is elmond­ható története; koreográfiája a zenét ülteti át a tánc nyel­vére, annak formai felépítését, mozgását követi, ellentéteit és azok feloldódását fejezi ki a balett eszközeivel. Ez a fajta törekvés már nem új, külföl­dön többen kísérleteztek ilyen cselekmény nélküli táncmű­vekkel, különösen a nagy ba­rokk mesterek, J. S. Bach és Vivaldi alkotásaira, nálunk azonban nincsenek még ha­gyományai, itt inkább az iro­dalmi librettójú táncjátéko­kat művelik. Éppen ezért a magyar közönség jobban meg­szeretné az ilyen típusú ba­letteket, ha először inkább ál­talában ismert és népszerű szimfonikus művek koreogra­fálásával próbálkoznának. Barkóczy két szólista és a tánckar mozgásaival és alak­zataival fejezi ki Maros zené­jét Kicsit túl is lép a szoro­san vett zaneálbrázoláson, tán­cosai emberi magatartásfor­mákat és viszonylatokat is ábrázolnak: magányt, egy­másra találást, elválást Per­sze, a játékszabályokat a ko­P E ST MEGYEI ALKOTÁSOK Három >xV - 4, , FERENCZY BÉNI: ADY MASZKJA DEMJÉN ATTILA: ADY PORTRÉJA VARGA IMRE: MÁRVÁNYSZOBRA A három aromás a ráckevei gimnáziumban található. Demjén Attila.műve festmény, mely tisztes megoldással a költő külső megjelenésének alapvető mozzanatait figyeli, a gondolatokká érlelődő szemlélődés megnyilvánulásait a tágra nyílt szemekben. Ferenczy Béni Ady-maszkja a halál első óráit idézi, az elmúlás még nem rombolta szét a fej méltóságát, a .csukott szemhéj csupán életalvásra utal, — nemes csönd hatja át a belső tűztől izzó formákat. Varga Imre márványban kutatja e költé­szetté alakított élet minden rezdülését, és> szobrászati eszközökkel jelzi a tényt, azt,* hogy Ady nem egy ember, hanem egész gyü­lekezet — versforrásai táborrá növekedtek. Ahány költemény, annyi Ady — ahány szob­rász, annyi Ady-portré. — a kérdés csupán, hogy Varga Imre mit látott meg Ady életé­ből, mit tud szoborban átnyújtani e feszült igazságú költészetről nap mint nap az intézet előterébe lépő fiataloknak, aikik eszmére, teendőkre, hivatásra várnak, képes-e arra, hogy plasztikai ügyeletese legyen Ady lírájának? A válasz egyértelmű igen. A homlok rán­caiban, a kemény akaratot sejtető ajakban, a nagy szemek melegségében tárja fel Ady Endre magyarság-önarcéképét, az öregedő férfi Csinszkához közelítő álmait. A boltoza­tos fej hajzuhatagában örök forradalmisága lobog, a nyugtalan cselekvőerő medret talál a ruházat mélyített ráncaiban. Melyik a legigazibb Ady-láttatás a három arcmás közül? E kérdésre mór bonyolultabb a válasz, hiszen Demjén Attila festménye in­kább az anatómiai hasonlóságokra törekszik, Ferenczy Béni és Varga Imre szobra a szel­lemiség, a belső karakter képzőművészeti le­írását adja. Egy bizonyos, — mindhárom mű nemcsak képviseli, hanem sugározza Ady Endre életének és költészetének egy-egy kor­szakát. Losonci Miklós A Vonósszimfónia egyik jelenete reográfus állapítja meg. A közönség a darab közben el­gondolkodhat azon, vajon az adott zenei frázisnak miért éppen az a mozdulatsor felel meg és miért nem valami egé­szen más. Vagy: ha megismét­lődik az egyik zenei effektus, a hozzá tartozó táncalakzat­nak is pontosan meg kell ismétlődnie? A koreográfia mindenesetre nagyon muta­tós,’ a klasszikus balettől nem túl messszire távolodott stílu­sával Csikós Attilának a kék, illetve a sárga különböző ár­nyalatait felhasználó női és férfi jelmezei egységes vizuá­lis hatást nyújtanak, ugyan­akkor világosan meg lehet kü­lönböztetni az egyes csoporto­kat is. A szólisták, Kékesi Má­ria és Dózsa Imre, valamint a tánckar, színvonalas teljesít­ménye külön dicséretre méltó. Az áldozat. Ismét érdekes, izgalmas szín­padi művet komponált Szo- kolay Sándor, a mai magyar zene egyik legerőteljesebb drámai tehetsége. Az áldozat című balett zenéjében is nagy drámai indulatok feszülnek. Az ősi ösztönvilág hangja és a személyes líra vegyül ebben a végig jól táncolható muzsi­kában. A kifejezés szuggeseti- vitását azzal is fokozza a ze­neszerző, hogy a zenekaron kívül a kórust is felhasznál­ja. Az énekkar fontos dra­maturgiai szerepet kapott, a szövegeit balladákból, primi— tív népek indulatszavaiból és látin nyelvű egyházi sízövegek részleteiből állították össze. Kardos Ferenc librettója a nálunk Kőmíves Kelemen cí­men ismert nemzetközi balla­datéma változata. A darab lé­nyege: ahhoz, hogy megte­remtsünk, felépítsünk vala­mit, súlyos áldozatra van szükség. A táncjáték történe­te az emberi társadalom ki­alakulásával kezdődik. A fé­lelemtől űzött emberek kü­lönböző csoportokba tömörül­nek és a másik csoport em­ber ellen támadnak. Majd hozzákezdenek a jelképes „fal” felépítéséhez, de ez ösz- szeomlik. Az emberek első iglazi alkotása csak a Kivá­lasztott feláldozása után ké­szülhet el. A történet első fele, a csoportok kialakulása csak lazán kapcsolódik a cse­lekmény lényegéhez, ezért, ha ez kimaradt volna, tehát rö- videfaben, koncentráltabban — véleményünk szerint — még sokkal nagyobb hatása lehe­tett volna az amúgy is sike­res műnek. Fodor Antal, a koreográfus, akinek ez az operaházi bemutatkozása, biz­tos kézzel válogat a modem balett változatos eszköztárá­ból. Mindvégig érezni lehe­tett, hogy a témáról és Szoko- lay zenéjéről személyes mon­danivalója van, és hogy az ötleteket egységes folyamattá képes összefogni. Orosz Adél nagyon szépen táncolta el a Kiválasztott szerepét, különö­sen poétikus volt alakítása a lezuhant férfit felélesztő je­lenetben. A többi szólisták: Markó Iván, Némethy Sán­dor, Nagy Zoltán, Vámos György és a tánckar szintén tudásuk legjavát adta. Csikós Attila díszletei és Gombár Judit jelmezei célszerűen szolgálták a drámai kifeje­zést. FSÍStraté. Petrovics Emil _ Lysistrate cunu iy vígoperájának színpadi bemu­tatója kapcsán sok kérdés ve­tődik fel az emberben. Arisz- tophanesz 2400 éves, pompás komédiája a görög asszonyok­ról, akik házastársi köteles­ségeik szervezett megtagadá­sával, „szerelmi sztrájkkal kényszerítették férjeiket a rég áhított béke megkötésére — ma is eleven hatású. A nem­rég elhunyt kiváló költő, De- vecseri Gábor a hangver­senytermi előadás céljára, a színdarabból a cselekiménye- sebb részek elhagyásával, il­letve tömörítésével oratórikus jellegű szövegkönyvet készí­tett. Ebben a formában került most r— lényegében változta­tás nélkül vissza a színpadra. Ez hát az egyik ellentmon­dás. A másik az, hogy a darab komikuma vaskos, erotikus humor, amelynek — mai ízlé­sünknek megfelelően — az operaszínpadon — mint lát­ványnak — szükségszerűen el kell sikkadnia. A rendezés fel­adatára vállalkozó kitűnő ko­reográfusnak, Eck Imrének ezekkel a problémákkal kellett szembe néznie. A klasszikus görög környe­zet, az időmértékes ver­selés erős hatással van a zene hangvételére is: Petrovics Emil ritmikus, egészséges, derűs muzsikát írt. A bemutatása óta eltelt évek­ben az ő stílusa is sokat fejlő­dött, ma már bizonyára egé­szen másképp komponálná meg a Lysistratét, ha egyálta­lán hozzányúlna és nem vá­lasztana valami drámaibb té­mát. Lysistraté , szerepét Házy Erzsébet énekelte, jó hangi diszpozícióban, ügyesen eleget téve a táncos követelmények­nek is. Ágay Karola és Réti József a két karvezető, nehéz, magas szólamaikat zeneileg hibátlanul adták elő, de Ágay- nak a szövegét nem lehetett mindig érteni. Keserű Ilona díszletei, jelmezei modemek és látványosak, de nem feltétle­nül meggyőzőek. A balett eb­ben a darabban inkább illuszt­ratív jellegű. Eck Imre szellemes koreog­ráfiát tervezett. A szólókat Boross Erzsébet és Sebestyén Katalin táncolta. A színház kórusa (karigazgató: Nagy Ferenc) mind a Szojcolay-, » mind a Petrovics-műben jól látta el feladatát, az utóbbiban annak színészi és táncos-vo­natkozásait is. A zenekarra szintén nagy felelősség hárult a három különböző stílusú új mű bemutatásával, de Erdélyi Miklós karnagy ihletett és avatott vezetésével, valamény- nyi darabban igen színvonalas produkciót nyújtottak. Kertész Iván I i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents