Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
1971. NOVEMBER 7., VASÄRNAP ll PAPP LAJOS: Utóp C. DROBIZ: na Ha a tavaszi díszszemléken nem láncfogakat csikorgató tankok nem alligátor-formájú kétéltű rohamlövegek, nem viperaként ágaskodó rakéták, tekintetnél sebesebb, szuperszonikus archeopterixek tülekednének dübörögve és dermesztő menetekben. ó, ha minden háború úgy kezdődnék, hogy a legfegyelmezettebb.kiskatonák az előírásoknak megfelelően végrehajtott „liáátra-arc!” után kézenfognák a fehér bottal tapogatózó világtalanokat. Hogy átvezessék őket elsötétített nappalaik mérges-alattomos futóárkain a városainkba sereglctt szirénák biztató rivallgása közben. Ha majd minden haditámaszpont hétvégi kirándulóhely lett, sárga-piros víkendházakkal és fenyőillatú, dúsított levegővel és a vízpart homokjában játszadoznak későbbi városok falához sorozott kőművesek, továbbszolgáló technikusok és törzsszolgálatot teljesítő mérnökök, statisztikusok. És aztán letáboroznának négyen-öten is a legforgalmasabb, ,csattogó-dörömbölő útkereszteződéseknél, hogy megállíthassák mind a robogó járműveket, amikor egy kisfiú sebesen guruló, tarka labdája után szalad ki a kapu alól. A MENYASSZONY szőr látsz életedben!? — for- tyant fel hirtelen. — Hát hányadszor? — Másodszor. — Akkor sem emlékszem magára. — No. akkor drágám... — nyúlt mélyen sóhajtva a reti- külje felé, mire én halálosan megdöbbentem. „Revolver” — meredtem faifehéren a hercig kis táskára. — ... emlékeztetlek egy kicsit az előzményekre. Tegnapelőtt, délután, úgy öt óra tájban átadtad a helyedet a trolin. Aztán jegyet váltottál nekem is. A leszállásnál előzékenyen segítettél, és azt javasoltad, hogy legyek a feleséged. — Persze, most már valóban úgy rémlik, mintha együtt utaztunk volna — hümmögtem az orrom alatt. — Igen, igen... Másra azonban nem emlékszem. Becsületszavamra! — Erre el voltam készülve. Sejtettem, hogy így fogadsz. De miért nem ülsz le?! Lehuppantam a heverőre. — Gyújts rá!’Bátran!... Rágyújtottam, bár még egyetlen cigit sem szívtam el életemben. 5 — No, most már mehetünk ■ szép sorjában. Hol dolgozol? ! Megmondtam. ! — Ugye, nagyon fáradt szok! tál lenni munkából hazafelé S jövet? — melegedett fel az if■ jú hölgy hangja. — Boldog ivagy, ha feljuthatsz a trolira, ! ha leülhetsz, pihenhetsz egy • csöppet. Mégis, meglátsz vala- ! kit, és rögtön átadod néki a (helyed. Miért? Kértelek ón ! ilyesmire? ! — Nem. ! — Tehát, akkor valami beljső sugallatra ültettél le en- i gém? ! — Igen. j —Jól van!... De haladjunk : tovább! Kértem én tőled egy : szóval is olyasmit, hogy nékem > is válts jegyet? | — Nem. De addig kotorái szott a táskájában, hogy már i én kezdtem únni a dolgot. Azt I hittem, otthon hagyta a pénzét. ' — Értem. De mit mondtál akkor? Jusson csak eszedbe! — Már eszembe jutott... „Majd, ha legközelebb megint együtt utazunk, maga vált nej kém jegyet.” Ezt mondtam. I — Pontosan. Szóval már ak| » Egy novembervégi szürkületben, úgy délután hat óra körül át nem fogható világtengerek óriás bűvárharangjai alól, hegyek gyomrában izzított széntelepek fehérre heviilő energiáiból, vízesések szikra-ívéből hirtelen föllobog majd a megálmodott, _ második verőfény az égen. , kor eldöntötted magadban, hogy legközelebb újra együtt utazunk.-.. De mindent betetőz az, ami a leszállásnál történt., Mi történt? De ne hazudj ám! — Segítettem leszállni. — De hogyan segítettél? — Odanyújtottam a karomat. * — Ezt akartam hallani !t És kényszerített erre a gesztusra valaki? — Senki. — Helyes! Ml következik mindebből? Sok minden... Három' dologra nem kért, nem kényszerített senki, de te három dolgoban is előzékeny, kedves, udvarias voltál. Így csak egy vőlegény viselkedik a menyasszonyával szemben! Jó ideig néma maradtam. Aztán támadt egy mentőötle- tem. — Nézze — mondtam —, én a szavaimért mindig felelősséget vállalok. De a helyzet az, hogy tegnapelőtt én egy másik trolin egy másik nővel szemben viselkedtem így. Ma meg egy falusi kislánynak mutattam meg, hogy merre kell mennie a pályaudvar felé. — Szóval még szoknyavadász is vagy? — pattant fel Áthajolt az asztal fölött és pofon ütött. Aztán legnagyobb csodálkozásomra folytatta: — No, nem baj, minden meg van bocsátva, az esküvőig még le- génykedhetsz egy kicsit. De aztán semmi kilengés, semmi házasságtörés, mert... ! Hát lenne szíved megcsalni egy szegény anyukát? — Anyukááát?... Mit akar ez jelenteni? — Mintha már céloztam volna rá... Végre is gyermekeink lesznek és így én anyuka leszek, nem gondolod? i— Tudtommal semmi olyasmi nem iörtónt közöttünk a trolin — gurultam most már méregbe —, ami miatt önnek gyereke születhetne! — Kis butuskám, te — pas- kolta meg gyöngéden arcomat és a heverő felé kezdett húzni. — Az ilyesmi nem a trolin szokott történni! Majd hirtelen szájancsó- koit. — Na, gyere már, ne vacakolj. .. Elég az ellenállásból! Krecsmáry László fordítása f z üzem műkedvelő festői tárlatának megnyitása előtt két nappal a rendező bizottság stúdiójába tekerccsel a hóna alatt belépett egy férfi. — íme — szólt tétován —> én is elhoztam önökhöz a festményemet. Azzal kibontotta a tekercset. A képzőművészeti stúdió vezetője és munkatársa helyükről felugorva, szinte eszelősen siettek a kép fogadására. A munkatárs rohant a villany- kapcsolókhoz, hogy felgyújtsa a központi, és az oldalvilágítást, no meg a rejtett világítás fénycsöveit; a vezető pedig áhítatosan ingatva fejét, remegő hangon mondta: — Szinte hihe-he-hetetlen! Ezt ön alkotta? — Igen, én — felelte szemlesütve a férfi. — Es az égegy vitáim senki sem segített önnek ebben az alkotásban? — Senki. Az égegy világon senki. J. KOTLJARSZKIJ: Üzemi demokrácia — Már korábban is próbálgatta az ecsetet? J^em. Korábban sohasem " fogtam a kezembe ecsetet, viszont — tette hozzá — ceruzával azért rajzolhattam olykor. De első jelentős művem — ez! — Szinte hihetetlen! — kiáltott fel a stúdió vezetője, majd tekintetét munkatársára emelve így szólt: — Ide nézz, Pétya, milyen friss színek! Nemcsak a szeme, de a lelke is gyönyörködik az embernek. — Lenyűgöző színek! — hagyta jóvá a munkatárs. — És mindehhez járul még a ragyogó kompozíció! Csak nézze, milyen lágy vonásokkal ábrázolja a tehenet, és milyen nagyszerűen helyezi el a kép bal felső sarkában! Ennek a BORBÉLY TIBOR: zárkózott, s ujja máris a karima alá téved. Lopva, könnyedén megintcsak lazát rajta. A kalap elszáll, a kerékpáros azonban el is kapja, és készséggel visszanyújtja. A gépről nyurga, izgatott diák ugrik le. — Csakhogy itt vagy! — támad rá Ali, Türk az útfélre dobja a gépet, és beugrik a barátja mellé. Ali döbbenten mered a tékozlóra: — litt hagyod ? — Muszáj! SS-gép. A Gestapo élői loptam... — Kár érte... De Türk egy Rolls Royce-ra is fütyülne most — Itt van a versem! 1 Ali rá se pillant a kéziratra. — Ezért jössz későn? — A végét átírtam... * — Most?! A szó vad zúgásba fullad, a város felé húzó szovjet repülők zúgásába. A pilóta, aki a legalacsonyabban száll, talán bele is láthat a költeménybe. Ő a megmondhatója, hogy Türk, az utolsó percben, nemcsak kereszt-, de belső rímet is csinált. Zápolya mélyen és véglegesen szemére húzta a kalapját, így nem fújja le a szél, viszont látni sem kell. Elég hogy a dübörgést hallja! Akik látnak, a szemközti dombra merednek. A domb és a felkúszó út egy pillanatig még üres, aztán előbukkan egy harckocsi ágyúcsöve. Elérkezett a helytállás perce! Türk, a költők örök hiúságával megigazítja lúdtollas diáksapkáját, Ali a történész komolyságával stopperórájára tekint Nyilván a kíváncsi utókorra gondol. A dombon felbukkannak a tankok. Sötéten, fenyegetően jönnek az ónszínű égbolt alatt. Meg lehet állítani ezeket a kolosz- szusokat verssel meg hegedűvel? Így, szemtől szembe végzetes nagyralátásnak rémlik! A kis csoport azonban halad. Mennek, a munkások csillagában, a bányászok jószerencséjében bízva. A fiúknak meg mintha külön nagyszerű horoszkóp volna a zsebükben: Ali már integet is. Kedvesen, bizalmasan, mintha óriási gyerekkocsik közelednének, nyomukban álruhás pesztonkákkal. Az élen közben magasra tartják a zászlót a vöröset meg a fehéret is, valaki fölemeli az „Isten hozott!” szövegű táblát, s a küldöttség lelkes éljent kiállt. A félelmetes harckocsik lassan megállnak az apró emberkék előtt. Egyetlen valaki lépdel, vakon és gyanútlanul, egyenesen neki a tanknak. Ott koppan egyet és megáll. Keze reszketve tapogatja a páncélt, a géppuska csövét. Aztán vadul hátralöki a keménykalapot, bokáját összevágja, és inogva lélép. Egy tank mögül ezalatt gépkocsi bukkan elő, a tisztek kiszállnak, a küldöttek élé lépnek. — Mi... — kezdi a vájár. A parancsnok szigorúan és bizalmatlanul néz. De a katona ébersége mögül egy nagyobb, erősebb ösztön tör fel, s mielőtt a küldött folytatni tudná, már kezet is nyújtott. Add tovább! Naponta négyszáz milliárd vörös vérsejted elhal s helyette, — másik újraéled. Önmagad vagy, az örök megújulás hitéhez méltó példaképed. Négyszáz milliárd halál. Nyomában: négyszáz milliárd vörös győzelem! Akár e kor. A véres s vértelen és végtelennek tűnő küzdelmek sora, amit csupán hitetlen tagadhat, vagy gyáva ostoba. S mert zizzenő röpcédulákkal nekünk nem üzen most a május, s a hátakra sújtó rendőrkardlap könyvbe zárt világ, — vörös, örökkön frissülő hitedből, magadnak készíts röpcédulát, — és add tovább! Tedd, — h isz régóta vallód is velem: (mióta már?...) .„Szikrából csap fel a láng..." — és mireánk a szikra sorsa vár! Tudd: szikrát élesztenek e szívben készített röpcédulák, hát add tovább! Add tovább! * Ha tiszta szívvel harsogod a május jelszavát s nem szégyenkezel, — (Hiszen hited, csak akkor jelmez, ha benne nem hiszel...) onnét, ahol még elnyomottak élnek, visszazengik eszméd s szíved szavát, s biztatnak elvtársaid, hogy áll a harc, és él a hit, és kell a hit, — hát add tovább, — add tovább, — add tovább! J í $ Valaki hevesen csöngetett. $ Rohantam ajtót nyitni. Egy $ fiatal hölgy furakodott be. $ Bambán meredtem utána, $ majd követtem, s ^ — Nagyon sóikat gondolkoz$ tam a javaslatodon — süppedt J bele lihegve egyik fotelembe J —, örömmel közlöm, hogy ^ mindennel egyetértek. Mielőtt ^ azonban végképp elszánnám ^ magam, meg kell tekintenem a ^ lakásodat Mert ugye, manap- ^ ság nem minden lakás... Jaj, segítsd már le a kabátomat, ^ mert belemelegszem... Kö- ^ szőnöm. Jé, telefonod is van? ^ Az meg ott a konyha? Hát ez | igazán cuki' Gáz, meleg víz, | fürdőszoba — van minden!... | Csak az a kár, hogy egy szo- ^ bád van. A jövőre is gondol- ^ ni kell, aranyoskám! Ma még ^ csak ketten vagyunk, de egy ^ év, két év, és már itt is van § néhány gyerek! Az ám! Ésak- ^ kor mi lesz? Szűk lesz az S egyetlen szoba!... ^ — Kislány — igyekeztem ^ felhasználni a lélegzetvételnyi | szünetet —, maga elltévesztet- te a lakást! s § — Micsoda? Csak nem azt * akarod mondani, hogy előstúdió vezetője. Van végre, akitől tanulhatnak, akire jelnézhetnek! Ez az alkotás elhalványítja a többi képet. — Ez a szent igazság — helyeselte Pétya. — Mondtam én, hogy piktorokkal és mázolókkal, no meg piktölmányokkal meg mázol- mány okkal vagy úrik tele — folytatta az előbbi. Ha tőlem függne, akkor az egész galériába egyedül ezt az egy festményt állítanám ki! Nekem aztán hihet: ön egy igazi őstehetség! — Valódi zseni! — tódítatta Pétya. — Titán! TJa így látják, akkor füg- J-L gesszék ki jól látható központi helyre —» mondta most már távozóban — magabiztosan, tekintélyének súlyát is fitogtatva a kép festője. — így hajtjuk végre, igazgató kartárs! — mondták egyszerre, szemükkel kísérve a távozót. Fordította: Sigér Imre térbeli megoszlásnak köszönhető, hogy mi az egész képet a tehén szemével látjuk. — Elbűvölő kompozíció — erősítette meg a képzőművészeti stúdió vezetője. l\Ti a véleményük, méltó-e az én képem a kiállítás többi képéhez? Egyáltalán kiállítható-e? — érdeklődött a kép tulajdonosa. Szerényen, tartózkodóan. — Méghogy méltó-e? A főhely illeti meg a képek között! Ez, ez egy valóságos Gerami- szov! ön valóban sohasem fogott eddig ecsetet a kezébe? — Soha! — állította kezét szívére téve. — íme, megvan, akitől példát vehetnek-a mi üzemi festőművészeink! — mondta ünnepélyesen a képzőművészeti A motorok túlharsogják az üdvözlő szavakat, de tartalmuk | leolvasható a barátságos és hálás arcokról. S hőseink felbuz- ? dúlnak. 5 Ali előllép, és a tiszt élé tartja a pompás bársonydobozt Keze $ reszket, de arcán a városatyák nemes fensége ÜL A kapitány $ bámul, majd széles mosollyal kiemeli a ládika tartalmát, a J hatalmas, díszes kulcsot, Felmutatja, s a közeli város falé int. J De ez csak a kezdet Türk, az SS-biciklSn érkezett diák most könnyedén félre<ta-| szítja Alit, s meghajlik, mint egy iskolai évnyitó ünnepségen.? Fejét fölveti, szeme a ködös távoliba tekint. Hangiját elnyeli J a motorok dübörgése, de gesztusairól, átszellemült arcáról $ látni, hogy szavalni kezdett. ■ A tisztek zavartan toporognak. Igaz, hogy egy mukkot se 5 lehet megérteni, de azért ünnepi perc ez. Maga a tankcsoport $ parancsnoka is csak lopva pillant az órájára. Mi lesz, ha egy? bujkáló nyilas most röpíti a levegőbe a porcelángyárat Tűrhe- 5 tő-e akkora késés, a haditerv könnyelmű megszegése a várat- $ lan matiné miatt? J A háttérben közben újabb műsarszám készül. A „Dongó” 5 című virtuóz zenedarab kottája máris ott függ Zápolya hátán. $ Az ügyvéd, mint a koncertek kezdete előtt, megigazítja a nyak- ? kendőjét, a művész ázó hegedűjét hangolja. A múzsák hajlékává lett mezősógen azonban türelmetlenül $ zúgnak a tankok. A parancsnok kezet fog a meghajtó poétá-$ val, aztán a hegedűs félé fordult: ' — Ott — mutat a város felé — majd lesz idő az ünnep-' lésre meg a barátkozásra. Itt már — jelzi szigorú fej rázással — ? egy percet sem veszthet. A művész megértőén elcsomagolja hegedűjét, összehajtja aj kottát. — A G-húrom úgyis rossz volt! — sziszegi Ali felé. DeJ Ali erre csak legyint: — Másra kell most a vonó! — S a nép- J ügyész komorságával tekint körüL J A munkások derűsen összenéznek, de Ali korántsem érzi, J hogy fontoskodott. Hisz itt, a küldöttek közt, tán nem lenne*ki- J nek a körmére nézni? A parancsnok rögtön elkobozhatná Zá- J pólya keménykalapját, hogy nagyságát a jogtanácsos fejével J összevesse. De erre most nem jut idő. A sereg félelmes zúgással tovább árad, a delegáció felkapj egy előzékeny teherautóra. Az arcokon diadalmámor, a kétj diák megdicsőülten szorítja egymás kezét. — Nagy vers volt?! — ordítja Türk a dübörgésben. — Mint alkalmi! — ordítja vissza Ali. j A perc azonban mégiscsak nagyobb. S ahogy elkomolyodnak, J egyszerre kicsik, majdnem gyerekek lesznek. Körülöttünk hatalmas áradatban vonul a sereg. Az ágyúk, J a géppuskák fenyegetően néznek a hegy lankáid ózó városra.! De holnap, ha a Pannóniában asztalhoz ülnek, Zápolya je- 5 lenthetá: ? — Ügy elesni, ahogy azt a mi' városunk tette, nemhogy egy J helység, de Zsiga, a legügyesebb pincér is ritkán szokott. Mert $ itt, uraim, egy kávéscsésze se tört össze! í
