Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
10 st^íHhp 1971. NOVEMBER 7., VASÁRNAP fOHN REED: A felkelés (Részlet) Ütött egy tisztet, aki nagyon izgatott lett, amikor meglátta, ki áll előtte és zavarában katonásan tisztelgett. — Excellenciád —- dadogta, a régi rendszerben szokásos megszólítást használva —, a palotába nem szabad senkit sem beengedni... nincs jogom ... Egy autó haladt el mellettünk. Góc ült benne, hangosan nevetve. Utána egy másik autó. Az első ülésein fegyveres katonák. Bent a kocsiban az Ideiglenes Kormány néhány letartóztatott tagja üli Peters, a Forradalmi Katonai. Tanács lett tagja, sietve jött át a téren. — Azt hittem, hogy ezeket az urakat már tegnap este elfogták — mondtam az autóra mutatva. — Ö — felelte, egy felsült kisfiú fintorával —, azok a marhák megint futni hagyták legtöbbjét, mielőtt közbeléphettünk volna. A Voszkreszenszkij prosz- pekten matrózok vonultak, mögöttük, amíg a szem ellátott, katonák meneteltek. A mikor kiértünk a Morsz- kajára, már egészen sötét volt, csak a Nyevszkij sarkán égett egy lámpa. Alatta egy nagy páncélautó állt, motorja zakatolt, és dőlt belőle a füst. Egy kisfiú felmászott az autóra. és az egyik géppuska csövét vizsgálgatta. Mindenfelé katonák és matrózok álldogáltak, mintha várnának valamire. Visszamentünk a Vörös Kapuhoz. Itt néhány katona állt,' nézték a Téli Palota kivilágított ablakait, és hangosan beiszélgettek. — Nem, bajtársak — mondta az egyik —, nem lőhetünk rájuk. A női zászlóalj is bent van, még azt mondanak, hogy orosz nőkre lőttjunk. ‘ , A Nyevszfcij sarkán szintén egy páncélautó fordult be. A toronynyíláson egy férfi kidugta a fejét: — Rajta! Vágjunk át és támadjunk! A másik autó vezetője igyekezett túlharsogrm a motorberregést: — A bizottság azt mondja, hogy várjunk. Ezeknek a farakások mögött ágyúik is vannak... • EJrrefelé nem jártak a villamosok, a gyéren világított utcán kevés ember mutatkozott; de néhány háztömbbel arrébb csilingelték a villamosok, embertömeg hullámzott az utcán, a kirakatok ki voltak világítva, a mozik előtt fényreklámok — az élet a szokásos mederben folyt Volt jegyünk a Marinszkij Színházba — minden színház játszott —, de ezúttal az utca érdekesebb volt a balettnél... A sötétben farakáson botorkáltunk át, mellyel a Rendőr- ségi-híd bejáratát torlaszolták el. A Sztroganov-palota előtt néhány katona* tábori • ágyút állított fel. Különböző egyenruhái ú katonák jöttek-mentek, látszólag minden cél nélkül, és sokat beszéltek... Mintha az egész város a Nyevszkijen sétált volna. Minden utcasarkon óriási tömeg — mindenütt heves vita. Az utca- kereszteződéseknél egy-egy tucat katona állt őrt, drága prémekbe öltözött öregemberek öklüket rázták feléjük, jól öltözött nők szitkokat szóltak rájuk; a katonák nemigen vitatkoztak velük, zavartan vigyorogtak ... Az ágyúdörgés megszűnt, és minél jobban közeledtünk a Téli Palotához, annál csendesebbek és elhagyatattabbak voltak az utcák. A Városi Duma épülete ki volt világítva. Valamivel távolabb embertömeg sötétlett. Néhány matróz dühös kiáltással megállított bennünket. A kocsi megállt, kiszálltunk. IVfeglepő jelenét játszódott le előttünk. A Jekatyeri- na-csatorna sarkán, egy ívlámpa alatt, fegyveres tengerészek kordonja húzódott a Nyevszkijen keresztül, elzárva az utat a négyes sorokbon vonuló nagyobb csoport előtt. Vagy három-négyszázán lehettek, frakkos férfiak, jól öltözött nők, tisztek, minden rendű és rangú emberek. Felismertünk köztük számos kongresszusi küldöttet, men- sevik és eszer vezetőket, Avkszentyevet, a parasztszovjetek sovány, vörös szakállas elnökét, Szorokint, Ke- renszkij szócsövét, Hincsu- kot, Abramovicsot; és elöl a fehér szakállas öreg Sedréidért, Petrográd polgármesterét, Prokopovicsot, az ideiglenes kormány közélelmezési .miniszterét, akit aznap reggel letartóztattak, majd szabadon bocsátották. Megpillantottam Malkint, a Russian • Daily News riporterét. — Megyek a Téli Palotába meghalni! — kiáltotta vidáman, A menet megállt, de éléről hárigos vita hallatszott.- Schreidér és Prokopovics tárgyaltak a magas termetű matrózzal, aki szemmel láthatólag a parancsnok tisztét töltötte be. — Követeljük, hogy engedjenek át bennünket! — kiabálták. — Látja, ezek az elvtársak a szovjetkongresszusról jönnek! Nézze meg a beLENIN. ROZSNYAI ZOLTÁN RAJZA DEMENY OTTO: Per (Angela Davisnek) Majd védeni magam a korlát elé állok. Elpusztíthattok engem. Szólok — nem kiabálok. Nézzetek szépségemre, nézzétek okosságom! Minden erő elévül, 1 de burjánzik az álom. S kínból, nyomorúságból terem piros virágot. Feketének, fehérnek oszthatatlan világot. * Ahol helyetek nem lesz; ti onnan kirekedtek.- Majd magatokban játszó fogatlan vének lesztek. S számoljátok — száz bomba is jutott egyre-egyre; jussát, boldog hazáját mégis kiverekedte. Dühvei, daccal s a végső érvvel, amit kigondolt. Mert az erőszak ellen ereje végtelen volt. •fSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSJSSSSSSS/SSS/fSSSSSSSSfSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSfSSSSSSSSfSSSSrSSj RUBIN SZILÁRD: Kisvárosi legenda SSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SYSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSé ZELK ZOLTÁN: Kinek mi jut István tegnapelőtt Rómába utazott, László tegnap Párizsból jött haza, Ferenc Bostonban keltezett képeslapját ma hozta meg a posta. Kinek mit jut, nem irigykedem én: kat-kai — mondják a tanulékony percek, utánozva a kerekek szavát, s én tenyeremmel, ahogyan szokás, letörlöm a tél fagyni készüld leheletét emlékem ablakáról: a töltéstől egy karnyújtásnyira ott áll most is a körhinta a réten, megül a hő a lovacskák farán, megül a teve két púpja között. Az overallók közt Bocskai-ruha, a bányászsapkáik mellett lobogó Ihűvészhaj, címeres diákcsákó. Az élen vörös, illetve fehér zászlóval egy vájár meg egy lakatos halad, lobogóikat időnként elcserélve. Mögöttük AH, a köpcös gimnazista' lépdel, karján bársonydobozzal. Vajon mi rejlik abban a ládikában? Hátrább, a művészhajú a hegedű- tokját hozza. Vajon mi célja vele? Ideje, hogy rövid káder jellemzést adjunk hőseinkről. Baksay Ali, az önképzőkör neves novellistája nyilván dicsőségvágyból csatlakozott a >küldöttsóghez. A másodhegedűs talán első hegedűs szeretne lenni. Az ügyvéd képében a módos, de haladó polgárság vonul ki tisztelegni. Vonul, ámbár csak sereghajtóként. Mindenesetre zsakettel és keménykalapot húzott. A kalap Zápolya reménysége. Egy szélroham, és a csákókkal, sapkákkal, a másodhegedűs széles karimájú művészkalapjával is ellentétben, hirtelen elszáll, az útra huppan, és sebesen gurul a város felé. Az ügyvéd látszólag buzgón űzi, de ahogy beéri, hátrasandít. Azzal megrúgja, hogy csak úgy süvít. — Ejnye, ügyvéd úr! — rikolt egy gúnyos hang. Az ügyvéd szabadkozva integet, hajlong. Megy ő, csak a kalapja legyen meg. Vagy agyhártyagyulladást kapjon?! A kalap végül egy tócsába pottyan, s Zápolya búsan utánanyúl. — Megyek! — kiáltja, de ujjai bezárulnak. A szél süvít, a kalap mocorog, billeg, ám elszállni nem hajlandó. Az ügyvéd undorral nézi, majd fölkapja, és dühvei lerázza róla a sarat. Csatlakoznia kell! Pedig a hátrány, amit a szélnek meg a rúgásnak köszönhet, még előny is lehet: mentség a törvényes kormány előtt. Mert tegyük fel, hogy a szél az ellenkező irányból fújt: nem a határ, hanem a város felől. Ez esetben ő kizárólag a kalapja miatt került ide a főtérről. Idáig kellett' üldöznie. Ám ha felzárkózik a küldöttséghez? Ki hiszi el, hogy mind a kalapot kergették? Alinak máris gyanús. A zsakett, véli, biztosan Zápolyáé, a kalap viszont mintha kölcsönzött volna: több számmal nagyobb, mint Zápolya feje. Ez a látszat, amit jelenleg nincs idő leleplezni, de a felszabadulás után okvetlen tisztázni fogja. — Jöjjön, jöjjön, ügyvéd úr! Elvégre jogásznemzet vagyunk ! v. De Zápolya legszívesebben magánemberként tartózkodna az országúton. Független magánemberként, aki napi sétáját végzi. Legfeljebb tüzet kéme vagy az időt kérdezné meg az illetőktől, akikkel összeakadt. Mert azt, hogy milyen járatiban vannak, neki nem muszáj tudni. Olykor mintha a művészhajú is ingadozna. Ki tudja, hányadszor áll meg az út menti fűzek mellett, hogy szükséglét végezze? Az őshátsó gondolatai azonban minden politikai tartalmat nélkülöznek. j. A város felől közben egy kerékpáros suhog a csoport után.' Nyomja a pedált, hogy szinte szállni látszik. De a hegedűst ez nem hatja meg: — Szép kis ficsúr! — kiáltja megvetően. — Jő, hogy nera taxit bérelt! Zápolya még reménykedik a kalaptrükkben. Alighogy felí \ Miután utolsó fogpiszkálót is összetörték, darabjait fca- $ tanás rendbe állították, sóval meghintették, majd szórakozot- $ tan lesöpörték, néhányan azzal az elhatározással álltak fel a ^ Pannónia söröző asztala melllőd, hogy a közeledő szovjet csapa- ^ tok elé mennek. $ A hír, hogy az oroszok legkésőbb estig bevonulnak, abban a ^ kritikus percben terjedt él a patinás sörözőben, amikor a $ zóna felszolgálásának ideje lejárt, a menüé pedig megkez- ^ dődött. De a Pannóniában már csak haladó gondolkozásé ^ férfiak tartózkodtak, infarktust senki sem kapott; a hír a le- ^ vés és a főzelék között csak mellesleg került terítékre, a kül- ? döttségmenesztés nagy témáját pedig már a a pótkávé mellett 5 vitatták meg, döntésüket az időjárás alakulásától is függővé ^ téve. Erről a két piccolófiú ismételten jelentést tett a bokszok- ^ ban ülő vendégeknek. $ Az ötlet egyébként több asztaltársaságban is felvetődött, $ jobb köztisztviselők közt is. A városban hatszáz új polgármes- $ terjelölt volt. De a végsőkig csak a Pannóniában tartottak ki. $ Fél négykor a tulajdonos már át is adta a fölkerekedő urak- ^ nak a nagy fehér kenyeret, mélyet jelképnek szántak. Ám a § kihalt utcára lépve a delegátusok sorra elbátortalanodtak, s ^ a széles országút helyett mégis a meleg otthont választották. | Annál is inkább, mert közben esni kezdett. $ A főtérre érve csak egy Zápolya nevű ügyvéd csatlakozott $ a szính ázi másodhegedűshöz, akit Bocskai-ruhába öltözött ^ diák várt a Hattyú Szálló előtt. Báksay Ali itt adott találkát b a barátjának, de Türk, szokása szerint, késett, t Mialatt várta, Bauer Tibor, Türkiz és Baksay osztálytársa $ egy ablakból többször lefényképezte a társaságot, de képed, § Ali szüntelen forgolódása és a Második Ukrán Front had- ^ mozdulatai miatt, nem kerülhettek a város történetének al- | bumába ... ^ A másodhegedűs hamar megelégelte az ácsorgást. § — Uram — mondta —, az én cipőtalpam már átázott! $ Hangjában súlyos vád volt, melyre Zápolya, a cipőgyár jog- ^ tanácsosa lévén, csak sóhajjal tudott válaszolni. A lyukra már ^ rá se nézett. | A művésznyamor azonban így is döntött, s végül Türk nél- S kül indultak útnak a kongó utcákon, szemközt a metsző széliéi. ^ Épp jókor, hogy csatlakozzanak a munkások csoportjához. ^ A küldöttség már a határban jár. Megy az országúton, a ^ tar fák és csupasz mezők közt. Az ég kavemás, a szél baljós ^ dübörgést sodor a csatasíkról. De a misszió bátran vonul. Megy § tarka, protokollcáfoló öltözetben, ám ünnepi komolysággal. TV ovember 7-én, szerdán, ké- son keltem. A Péter-Fai erőd felöl eppen a déli ágyú- szo hallatszott, amikor a Nyevszkijen végigmentem. Hi- aeg, barátságtalan idő volt. Az ziíiami Bank lezárt kapui előtt szuronyos katonák álltak. — A kormány emberei vagytok? — kérdeztem tőlük. — A kormánynak már befellegzett Szlava bogu! (Hála istennek!) — Ennél többet nem tudtam meg tőlük A villamosokról fürtökben lógtak az utasok — férfiak, uok, gyermekek. Az üzletek nyitva voltak, és mintha az utca nyugodtabb lett volna, mint az előző napon. Éjszaka a házak falait új, felkeléseiienes plakátokkal ragasztották tele — a parasztokhoz, a katonákhoz, a petrográdi munkásokhoz intézett felhívásokkal. A Morszkaja sarkán beleütköztem Gomberg kapitányba, egy mensevik „honvédőbe”, a párt katonai osztályának titkárába. Arra a kérdésemre, hogy a felkelés valóban megtörtént-e már, fáradtan, vállv.onoga- tással válaszolta: — Csórt znajet! (Az ördög tudja!) Meglehet, hogy a bolsevikok a kezükbe kaparintják a hatalmat, ae három napnál tovább nem tarthatják meg. Nincsenek kormányzásra alkalmas embereik. Talán jp is, ha engedjük, hogy megkíséreljék, legalább belebuknak... A Szt Izsák tér sarkán levő katonai szálloda előtt fegyveres matrózok álltak. A szálló halijában sok fel-le sétálgató vagy suttogó hangon beszélgető fiatal tisztet láttam; a matrózok nem engedték ki ókét a kapun... A palota nyugati sarka előtt nagy páncélautó állt Rajta vörös zászló, újonnan . ráíestebt vörös belük: SZRSZD (Szovjet Rabocsihi Szoldatsz- kih Gyepű tatov). A Szt Izsák téren ágyúkat állítottak fel. A Novaja ulica torkolatában barikádot emeltek: ládák, hordók, egy régi ágybetét, egy . vagon.. A Mojka rakpart végét farakással torlaszolták el. A ház előtt végig ugyancsak mellvéddé magasodó farön- ! kök... a,v. — Gondoljátok, hogy itt harcra kerül sor? — kérdeztem. — Bizony, mégpedig hamarosan — felelte egy katona idegesen. — Jó lesz, elvtárs, ha elmegy, mert könnyen baja eshet Abból az irányból fognak jönni — mutatott a tengerészeti hivatal felé. i— Kik fognak jönni? — Azt nem tudnám megmondani, testvér — mondotta es köpött egyet. A palota bejárata előtt katonák és matrózok csoportosultak. Egy matróz beszámolt , a Köztársasági Tanács végóráiról. — Szépen besétáltunk, és minden ajtóhoz katonát állítottunk. Odamentem az ellenforradalmár kornyilovistá- hoz, aki elnökölt: — - Nincs többé Tanács. Menjetek haza! ... Nem messze tőlem egy csomó katonától körülvéve, tábornoki egyenruhában, egy szürke bajuszos, alacsony termetű ember állott Arca pipacsvörös volt. — Alekszejev tábornok vagyok — ordította. — Mint felettese és a Köztársasági Tanács tagja, követelem, hogy engedjen be! — Az őrt .álló katona a fejét vakarta — nem tudta, mitévő legyen. Megszólépőjegyüket! A Téli Palo- ? tába megyünk! A matróz nem tudta, mi- b tévő legyen. Óriási kezével t meg vakarta a fejét, majd mo- j górván válaszolt: — Parancsot $ kaptam a tanácstól, hogy sen- ^ kit se engedjek a Téli Palo- ^ tához. De elküidök egy baj- ^ társat, hogy hívja fel tele- ^ ionon a Szmolnijt... — Ragaszkodunk ahhoz, hogy ^ átengedjenek! Nincs nálunk b fegyver! Mi menni fogunk, b akár engedi, akár nem! — kiáltotta az öreg Schreider, ^ nagyon izgatottan. — Parancsot kaptam ... — ^ ismételte a tengerész kedvet- ^ lenül. ^ — Hát lőjenek ránk, ha akar- ^ nak! Mi menni fogunk! Előre! b — kiáltották mindenfelől. — b Készek vagyunk a halálra, ha ^ van szívük lőni oroszokra és ^ elvtársakra! Itt vagyunk, lő- ^ jenek! ’ ^ — Nem — mondta a ten- ^ gerész kanokul —, nem en- ^ gedhetem át magukat. — És mit tesz, ha megyünk? $ Lőni fog? % b — Nem, nem fogok lőni $ fegyvertelen emberekre. Nem lövünk fegyvertelen oroszok- ^ ra... ^ — Mi megyünk! Mit tehet ^ ez ellen? — Majd teszünk valamit — ^ mondta a tengerész, s szem- b mel láthatóan zavarban volt. ^ — Nem engedhetjük tovább ^ magukat. Majd teszünk vala- ^ mit. ^ — Mit fognak tenni? Mit ^ fognak tenni? Tikkor megjelent egy másik ^ matróz, igen dühösen. El- s fenekelünk benneteket! —$ kiáltotta erélyesen. — És ha ^ kell, lövünk is rátok. Most ^ eriggyetek haza, s hagyjatok $ békén bennünket! S Az urak dühösen szitkozód- ^ tak. Prokopovics felállt va- b lami ládára, és esernyőjével | hadonászva szónokolt: — Elvtársak és proletárok! ^ Erőszakot alkalmaznak eile- ^ nünk! Nem engedhetjük meg, ^ hogy e tudatlan emberek ki- ^ ontsák ártatlan vérünket! | Méltóságunkon alulinak tar- b tóm, hogy itt az utcán holmi ^ váltóőrök (sohasem sikerült $ megtudnom, mit értett .váltó- ^ őrön) lepuffantsanak minket. ^ Menjünk vissza a Dumába, és ^ ott vitassuk meg, mi a leg- ^ helyesebb út á haza és a for- ^ radalom megmentésére! Ezután a menet méltóságtel- ^ jes csendben visszafordult, és ^ elvonult a Nyevszkijen, még ^ mindig négyes sorokban. 5!
