Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
# CEGLÉDI PEST MSEVEI p'eIAP kííijSmkimpAsÁ VÁCI tJAPlOMONQB^VTDÉ V'JWh A US! MtCTfl HlíUP KŰIÖNKIAO/CSA HL ÉVFOLYAM, 6J. SZÁM 1969. MÁRCIUS 16., VASARNAP XI. ÉVFOLYAM, 63. SZÁMI i. MÁRCIUS 16., VASAKXAPXÍI1 ÉVFOLYAM, 63. SZÁM KLŰILON KIAPASÁ" 1969. MÁRCIUS 1«.. VASAR.NAP Idő, idő, idő! Lépést tartani... Vác, DCM Emberek a kemencék körűi így, utólag, jelképesnek tűnik már az első lépés Is. A monori József Attila Gimnázium igazgatósága és pártszervezete őszinte beszélgetésire hívta azokat a tanárokat, akik tavaly, illetve az idén kerültek az iskolához, vallanának arról, hogy érzik magukat a tantestületben, sikerül-e álmaikat, elképzeléseiket meg- valósítaniok. Mindenkinek alkalmas időpontot azonban délután fél 5-nél előbb semmiképpen sem sikerült találni. Senki nem ért rá előbb. Tanulószoba, felkészülés a másnapi kísérleti órára, KISZ- fioglalkozás... Bevallom, megfordult a fejemben: elhangzik majd néhány kellemesen langyos mondat, köszönjük, jól érezzük magunkat, mindenki nagyon kedves hozzánk, természetesen megvalósíthatjuk a terveinket, fél órát, egy órát feszeng majd mindenki, néhány hivatalos mondat, és rohanás haza. Nos, talán addig volt csend, míg elolvadt a kávéban a cukor. Aztán... »Kilencedik éve tanítok, második éve itt, Monoron. Biológia az egyik, szakom, a kémiát most végzem levelezőn, az egyetemen. Jó, hogy kémiát is tanítok, korszerű laboratórium áll a rendelkezésemre itt az iskolában... Hasznát veszem ennek én magam is, s hasznát veszik ennek természetesen a diákok... Nagy tervekkel indultául, ilyenek- liel, hogy külön ' foglalkozom majd a jobb. képességű, tanulókkal, hagyoSb' 'léptéiéicef haladjanak, többéi tudjanak. A gyengébbekkel azért, mert szükségük van a segítségre, hogy utolérjék a többieket, legalábbis az átlagot,.. Kevesebb időm jut erre, mint szeretném. Hogy miért? Soroljam: egyetem, tanulószoba, felkészülés a ,,hagyományos” órákra, felkészülés a kémia kísérleti órákra, a kémiai kísérletekhez, munkaközösségvezető vagyok, Vecsésről járok át naponta Monorra, otthon a háztartás, a két gyertek. .. Szeretnék velük is foglalkozni, segíteni nekik a tanulásban. .. Lassan ők kerülnek hátrányos helyzetbe. A biológia legújabb eredményeit is figyelemmel kellene kísérni. .. Idő, idő, idői’’ © „Tavaly kerültem ide, általános iskolában, szakmunkás- képzőben tanítottam. Nem udvariasságból mondom: jó itt. Csak kevés a nap huszonnégy órája. Otthon is előjönnek az Iskolai dolgok, állítom, hogy vasalás közben támadnak a legjobb ötleteim. Tv-re nincs időm, olvasásra nincs időm, az újságokat kéthetente lapozom át, egyszerre az egészet. Érzem, mint történelem tanárnak ez roppant kínos, de Klárihoz hasonlóan sorolhatnám én is. Hátrányos helyzetű pedagógus vagyok.” o „Szeptembertől tanítok főállásban gyors- és gépírást, heti negyven órában. Naponta hat-hét óra a tanteremben, s bizony... Jövőre jobban meg kellene válogatni a szakközép- iskola tanulóit. Politikai, gazdaságtan szakosítóra járok. Van egy kislányom, eddig mindig kitűnő tanuló volt... Bejáró pedagógus vagyok én is...” O „Eddig tanítottam, az idei évtől az iskolapszichológus munkáját végzem. Jobban érzem így magam. A tantestületben jó az összhang, sokat segítenek a kollégák. Több a munkám, mint azelőtt, falán mert sehol nincs rögzítve, hogy mi is pontosan az iskolapszichológus feladata. Ez nem panaszként szól, érdekel a munkám. Én is Vecsésről járok át Monorra, sötét este van, mire hazaérek. Tizenhat hónapos a bébim, időnként elfelejti, hogy én vagyok az anyu. A pénz? Elviszi a segítség, a pótmama.” „Itt érettségiztem, itt kezdtem tavaly tanítani. Eleinte gátlásaim voltak, hogy az egykori tanáraim, kollégáim lettejt, de nagyon kedvesén fogadtak. Nagyon sok idő megy el a felkészülésre, a gimnazisták közé nem lehet csak úgy beállítani... A másnapi órák jutnak eszembe a televízió előtt is. Hogy így képzeltem-e? Körülbelül igen.” „Döbbenetesen sok az adminisztráció P’ „Én úgy képzeltem még két éve is az egyetemen, hogy ha dolgozni fogok, magam osztom be az időmet. Nem így van. De van jó Oldala is a sok elfoglaltságnak. Megadja az alkotás, a sikerek lehetőségét! S mindezt a tantestület jó hangulata, az* összhang csak segíti.’’ & „A szakszervezet javaslatára az igazgatóság lehetővé tette, hogy a kisgyermekes anyák heti egy szabadnapot kapjanak. Marad természetesen iskolai munka erre a napra is, bőven. Például az új ellenőrzési midíVkr miatt nagyon sok a dolgozat, ezt valamikor ki is kell javítani... ” „Szerintem a mi munkánk egy részét össze is lehetne csapni, egy kézlegyintéssel is el lehetne intézni. Az más kérdés, és nem tudom, szerencsés véletlennek nevezzem-e, hogy ezt egyikünk sem teszi. Ebben a légkörben valósággal „feldobódik” szellemilég az ember. Egy azonban bizonyos, tanítani csak az tud, aki tanul is közben, nagyon kell vigyáznunk, hogy jusson érre is idő... ” „Alig-alig tudunk lépést tartani a tudománnyal. A gimnázium sokrétű és újszerű feladatai miatt talán kevesebb szabad időnk marad, mint más gimnáziumokban, tanítóknak.” o Sokáig lehetne még idézni a késő estébe nyúló vita hozzászólóit. A tanárok neveit szándékosan nem tüntettem fel, hiszen lényegében azonos dolgokról beszéltek. A tantestületben jó őszinte, pezsgő a légkör, a munka sok, talán túlságosan is sok, szívesen, érdeklődéssel, élvezettel végzik feladataikat, s mert fiatalok, bíznak abban, hogy sokáig, nagyon sokáig bírják... A Bagolyvárból, az osztály- vezető irodájából, alig nyílik kilátás a gyárra. Ablakait finom por havazta be. Este öt óra felé csöndes a termelési osztály, csak a diszpécser szobájából szűrődik ki világosság. Csendes a DCM is. Rövid időre a malomban is szünetel az őrlés. Vácott ilyenkor a legmagasabb az energiafogyasztás, hát korlátozzák. Nagy a zaj viszont a kemencék fölött, a harmadik emeleten. Két hatalmas tányér forog itt, rájuk nyomják a silókból a 90 százalék mészkő- és 10 százalék agyag nyerslisztet, arra vizet permeteznek, s mint a gyerekek anyaggolyóbisai, kiseb b - n agy ob b golyócskák kerekednek. A novemberi hideg estében kellemes a hőmérséklet, de nyáron, amikor kint hétágra süt a nap, itt gyakran ötvenfokos meleg van, s az állandóan permetező víz miatt olyan magas a páratartalom, hogy a granulálókon, akiknek többsége nő, patakokban folyik az izzadság. Víz és liszt Ezen az esten két tányér dolgozik. Az egyiknél, kisegítőként, egy férfi áll, a másik előtt Szegvári Józsefné. — A granuláláshoz érzék kell. A nőkben inkább meg- yam. Némelyikük egy-két hét alatt megtanulja, mennyi vizet kell a liszthez adagolnia, hogy megfelelő méretű golyók kerekedjenek, gyorsan be tudja állítani a szerkezetet, s akkor leülhet, csak figyelnie kell, hogy elegendő liszt érkezik-e a siklókból, s menynyi víz hullik rá? Más itt dolgozhat évekig, mégis folyton ugrál — magyarázza kísérőim, Ördög Dénes termelési osztályvezető. — Egy éve dolgozom itt. A szülési szabadság után jöttem a gyárba, azelőtt az újpesti Bútorgyárban dolgoztam — mondja Szegvári Józsefné, közben fél szeme a görgő golyókat nézi. — Nehezen jöttem bele a munkába, kyt hétig is eltartott, mert féltem a géptől. Ma már. csak az kellemetlen, hogy, különösen nyáron, a szállongó nyersliszt kicsípi a bőrt. Fürdés után még ma is • le kell kennem. Mit mondják? Szeretek itt dolgozni. De a többiek is, hiszen van közöttünk olyan, aki öt-hat éve áll a tányér előtt. 1800 forint körül van a fizetésünk, de mert most kevesen vagyunk, és sok a túlóra, 2600—2800 forintra is fölmegy. A kemencék járása A kis golyók a végtelenített lepol-rostélyra kerülnek, azom melegítik elő őket, 600—700 fokra, s onnan kerülnek a kemencébe. A lepol-rostélyért a segédégető felelős. Az ő feladata az alkatrészek karbantartása, tisztítása. Az egyiket naponként, a másikat óránként kell tisztítani, kenni. Kis ablakon keresztül figyel, hogy a rostély 2800 eleméből, 5Ó00 láncszeméből nem patDeregán Gábor TJJ KÖRHURKOLŐ kezdte meg próbaüzemét a Váci Kötöttárugyárban. A gyár a negyedik ötéves terv során rekonstrukciót hajt végre, s ezáltal termelését 1975 végére a jelenlegi kétszeresére emelt Ezt a célt szolgálják a nemrég vásárolt új gépek is. Foto: Buzási TOLLVONÁSOK Ismerős szigorú tekintete, a mosoly. Szemében zavart De amint kezét nyújtja, arca- fény csállan. nak hosszú ráncait kisimítja a — Az iskola! — sóhajt mé- kedves, bátorító mosoly. Az lyet, és megrándul az ajka. egyik ujján fehér kötés. x Kinézek az ablakon. Sötét felhők takarják az eget. Sűrű köd gomolyog a házak között. Szemerkél az eső. Szomorú őszi hangulat. Csengetnek. Anyám toppan be. Arca kipirult. Nehezen kapkodja a levegőt, mire felért a második emeletre. — Leszaladtam a vonattal. Kibontja a kockás kendőt az asztalon. — Sütöttem neked mákos kalácsot. Felém nyújtja. — Még meleg. Kikapkodtam a tepsiből, és rohantam az állomásra ... Ujjai végigfutnak az arcomon. — Sietek. Indul vissza a vonat. Az ajtóban megáll. Rám néz. — Jól vagy, fiam? Bólintok. S 6 szalad le a lépcsőn. Kint szétröppenrt a köd. A felhő mögül előcsillant a tiszta ég. ★ Megnyomom a csengőt. Az udvar hátsó végéből röppen a hang: — Megyek azonnal! Hallom a közeledő lépteket. Nyílik az ajtó. — Jó napot, tanár úr! — Szervusz! Gyere beljebb! — Mi történt? — Itt piszmogok mindig a kertben. Az ásóba akadtam. Bemegyünk a szobába. Leülünk. Lénárd Béla bácsi a ceglédi Kossuth gimnáziumban tanított. Sok-sok év után jött el a szomorú-nehéz pillanat: nem siet reggel az iskolába, nem indul órára az öreg lépcsőn, nem látja maga körül a csillogó szemeket Nézem fehér haját Hirtelen fölvillannak előttem a hajdani történelemórák izgalmasszép képei. — Tölthetek? — riaszt fel a barátságos szó. — Hogyan telnek a napok, Béla bácsi? — kérdezem válasz helyett — Hát — tárja szét a karját —, öregesen. Eljárt az idő, tudomásul kell venni. És alkalmazkodni az új élethez. —S az iskola...? — szalad ki a számból. Nem szól. Arcáról elröppen Jo estet, újságolvasók! Ágyban vagytok már? Ma egy igazi mesét mondok nektek. Volt egyszer, az Öperenciás- tengeren túl, Törteién innen, egy királylány. Nagyon szép volt ám! jöttek is a kérők sorban. De ő szigorú próbát tett, s mindegyik lógó orral távozott — Halld a kérésem! — szólt az utolsó legénynek. — Addig simogasd ezt a kősziklás hegyet, amíg elkopik! A fiú megtette. — A második feltételem: ha nem is vagy kocsmáros, varázsold borrá a kút vizét és idd ki egyszerre! A fiúnak ez is sikerült — Az utolsó, a legnehezebb próba következik. Itt az őszi esőzések, ideje. Menj végig most a ceglédi utcákon úgy, hogy csak térdig legyél sáros! A fiú szomorúan érkezett vissza. Néni volt szerencséje. Nyakig merült a tócsákba. Itt a vége, fuss el véle!' (De nézz »'közben a lábad elé, nehogy sárba lépj!) ★ A férfi halkan beszél. — A fényképeket nézeget- , tem a kirakatban. Ott láttam meg őt. Hosszú haja vállára hullt. Nevetett. Azután mindennap megálltam a képek előtt. Bámultam, percekig. Nevetséges, tudom, de beleszerettem. Öt kerestem mindig, mindenütt. Boltban, utcán, moziban, presszóban. Felnéz. — Egyik reggel elhúzott mellettem a busz. Elállt a ■lélegzetem. Az ablak mögött őt láttam! Rohantam a megállóhoz. Kinyílt az ajtó. Elhatároztam, odamegyek, megszólítom, bármi lesz. Néztem a hosszú haját. Mögé léptem. „Elnézést!” — dadogtam. Hallgat egy ideig, úgy folytatja: — Akkor vettem észre, hogy az egyik lába... Szóval, bicegett. Rám mosolygott. „Tessék?” — nevetett csillogó szemekkel. „Elnézést... összetévesztettem ... azt hittem .. — válaszoltam, és átsiettem az utca másik oldalára. Kohlmayer Adám tant-e, nem tört-e, nem lyukadt-e ki valamelyik, s csak ha a hibásat kicserélte, akkor indulhat tovább a gép. A segédetető végzi a legnehezebb fizikai munkák egyikét a kemencék körül, ö figyeli a ke-: mencék járását, forgását is, olajozza, portalanítja a csapágyakat, s a kemence tüzelővégén a köpeny 300—400 för kos. Munka közben, két-há- rom. év alatt, ha sokszor benéz a kék üvegen keresztül- a kemence lobogó lángjába, megtanulja, hogy mikor égett ki a klinker, s ha a gyakorlás tot már megszerezte, ha szem- , mel már megtanulta az égetést, akkor odaállhat a kap-: csolótábla elé, az égetők kör zé. A műszerfalnál — Horváth Jóskából, akinek most törött a lába, jó égető lesz — mondják a szolgálatos ^égetők, Jónás János és Henyei János. Jónás két kemencében^ Henyei most csak egyben éget. Minthogy egy-egy kemencé- nek 104 műszere van, Jónás János 208 műszert figyel nyolc órán keresztül, és ipari televízión figyeli a hútőrostélyt is. Beszélgetésünk közben is foly- ton a kapcsolótáblát és a mű: szerfalat pásztázza a tekintete. — Egy-egy műszakban 28—: 30 ember kellene a négy ke-: mencéhez. Most feleannyian vagyunk. Sok a munka, s nincs mindig ilyen nyugalom. A leg-» kisebb hiba miatt, aminek a kjavítása mondjuk két órát venne igénybe, hat-nyolc ólát veszítünk, mert közben be kell szüntetnünk a tüzelést; és lehűl a. kemence, ezt -pedig a zsebünk érzi meg; Ha nagyobb a baj, esetleg bent a kernen-» cében, akkor 12—14 órás lehű- lés után, először az égető és a segédégető megy be. A me-» légtől az ember úgy érzi, hogy hegyezik a fülét. S, hogy még-» ' is itt dolgozom, több oka van. Fizikailag is, szellemileg is leköt, amit csinálok. Szeretem. Annak idején lakást kaptam a gyártól, tehát a zsiványbe- csület is kötelez. De lakást más is kapott, mégis itthagyta a DCM-et. Én azokkal háromszoros lakbért fizettetnék — fűzi tovább gondolatait Jónás János. Azbesztruha nélkül A forgó kemencékből a kiér gett klinker a hűtőrostélyra kerül. Annak a kezelője is gyakran szívja a fogát. Ha» vonta egyszer-kétszer előfordul, minden kezelőnek kijut belőle, hogy a klinker nem kis darabokban, hanem félasztal- nyi tömbökben jön ki a kemencéből. A kezelőnek ki kell húznia a rostélyról, s amúgy, magyarosan, kalapáccsal Szét kell vernie. De a tömb még csak kívülről hűlt le, belül izzik. A hűtőrostély-kezieiők nem szeretik az azbesztruhát, nehezen mozognak, megizzadnak benne. Hát csak úgy, ingben, gatyában. De mind mestere,- azt mondják, még sohasem égett meg itt senki. Aki tömbös napot fog ki, az úgy elfárad, hogy másnap szabadnapra megy. A hűtőrostélyról surrantó- kon keresztül kerül ajilinfcer a szállítószalagra, onnan a tárolókba. — Soká'g gyötrelem volt a szállítás. A gumiszalagok gyakran meggyulladtak, az emberek vízzel locsolták, és , mégis mindig kéznél kellett lennie.a poroltónak — mondja az osztályvezető. Másfél hete új, fémből készült szalagot adott át egy nyugatnémet cég. E* nem gyullad ki és sokkal kisebb a porzása is. Nagyon nehéz körülmények között dolgozó emberekkel találkoztam a kemencék körül, akik arra várnak, hogy egyszer túlórák nélkül keressenek jóL Bányász Hédi i 4 I