Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

# CEGLÉDI PEST MSEVEI p'eIAP kííijSmkimpAsÁ VÁCI tJAPlOMONQB^VTDÉ V'JWh A US! MtCTfl HlíUP KŰIÖNKIAO/CSA HL ÉVFOLYAM, 6J. SZÁM 1969. MÁRCIUS 16., VASARNAP XI. ÉVFOLYAM, 63. SZÁMI i. MÁRCIUS 16., VASAKXAPXÍI1 ÉVFOLYAM, 63. SZÁM KLŰILON KIAPASÁ" 1969. MÁRCIUS 1«.. VASAR.NAP Idő, idő, idő! Lépést tartani... Vác, DCM Emberek a kemencék körűi így, utólag, jelképesnek tű­nik már az első lépés Is. A monori József Attila Gimná­zium igazgatósága és pártszer­vezete őszinte beszélgetésire hívta azokat a tanárokat, akik tavaly, illetve az idén kerül­tek az iskolához, vallanának arról, hogy érzik magukat a tantestületben, sikerül-e ál­maikat, elképzeléseiket meg- valósítaniok. Mindenkinek al­kalmas időpontot azonban délután fél 5-nél előbb sem­miképpen sem sikerült talál­ni. Senki nem ért rá előbb. Tanulószoba, felkészülés a másnapi kísérleti órára, KISZ- fioglalkozás... Bevallom, megfordult a fe­jemben: elhangzik majd né­hány kellemesen langyos mon­dat, köszönjük, jól érezzük magunkat, mindenki nagyon kedves hozzánk, természetesen megvalósíthatjuk a terveinket, fél órát, egy órát feszeng majd mindenki, néhány hi­vatalos mondat, és rohanás ha­za. Nos, talán addig volt csend, míg elolvadt a kávéban a cukor. Aztán... »Kilencedik éve tanítok, má­sodik éve itt, Monoron. Bio­lógia az egyik, szakom, a ké­miát most végzem levelezőn, az egyetemen. Jó, hogy kémiát is tanítok, korszerű laborató­rium áll a rendelkezésemre itt az iskolában... Hasznát ve­szem ennek én magam is, s hasznát veszik ennek termé­szetesen a diákok... Nagy tervekkel indultául, ilyenek- liel, hogy külön ' foglalkozom majd a jobb. képességű, tanu­lókkal, hagyoSb' 'léptéiéicef ha­ladjanak, többéi tudjanak. A gyengébbekkel azért, mert szükségük van a segítségre, hogy utolérjék a többieket, legalábbis az átlagot,.. Keve­sebb időm jut erre, mint sze­retném. Hogy miért? Soro­ljam: egyetem, tanulószoba, felkészülés a ,,hagyományos” órákra, felkészülés a kémia kísérleti órákra, a kémiai kí­sérletekhez, munkaközösség­vezető vagyok, Vecsésről já­rok át naponta Monorra, ott­hon a háztartás, a két gye­rtek. .. Szeretnék velük is fog­lalkozni, segíteni nekik a ta­nulásban. .. Lassan ők kerül­nek hátrányos helyzetbe. A biológia legújabb eredményeit is figyelemmel kellene kísér­ni. .. Idő, idő, idői’’ © „Tavaly kerültem ide, álta­lános iskolában, szakmunkás- képzőben tanítottam. Nem ud­variasságból mondom: jó itt. Csak kevés a nap huszonnégy órája. Otthon is előjönnek az Iskolai dolgok, állítom, hogy vasalás közben támadnak a legjobb ötleteim. Tv-re nincs időm, olvasásra nincs időm, az újságokat kéthetente lapozom át, egyszerre az egészet. Ér­zem, mint történelem tanár­nak ez roppant kínos, de Klá­rihoz hasonlóan sorolhatnám én is. Hátrányos helyzetű pe­dagógus vagyok.” o „Szeptembertől tanítok fő­állásban gyors- és gépírást, heti negyven órában. Naponta hat-hét óra a tanteremben, s bizony... Jövőre jobban meg kellene válogatni a szakközép- iskola tanulóit. Politikai, gaz­daságtan szakosítóra járok. Van egy kislányom, eddig min­dig kitűnő tanuló volt... Be­járó pedagógus vagyok én is...” O „Eddig tanítottam, az idei évtől az iskolapszichológus munkáját végzem. Jobban ér­zem így magam. A tantestü­letben jó az összhang, sokat segítenek a kollégák. Több a munkám, mint azelőtt, falán mert sehol nincs rögzítve, hogy mi is pontosan az iskola­pszichológus feladata. Ez nem panaszként szól, érdekel a munkám. Én is Vecsésről já­rok át Monorra, sötét este van, mire hazaérek. Tizenhat hó­napos a bébim, időnként el­felejti, hogy én vagyok az anyu. A pénz? Elviszi a segít­ség, a pótmama.” „Itt érettségiztem, itt kezd­tem tavaly tanítani. Eleinte gátlásaim voltak, hogy az egy­kori tanáraim, kollégáim let­tejt, de nagyon kedvesén fo­gadtak. Nagyon sok idő megy el a felkészülésre, a gimnazis­ták közé nem lehet csak úgy beállítani... A másnapi órák jutnak eszembe a televízió előtt is. Hogy így képzeltem-e? Körülbelül igen.” „Döbbenetesen sok az ad­minisztráció P’ „Én úgy képzeltem még két éve is az egyetemen, hogy ha dolgozni fogok, magam osz­tom be az időmet. Nem így van. De van jó Oldala is a sok elfoglaltságnak. Megadja az alkotás, a sikerek lehetőségét! S mindezt a tantestület jó hangulata, az* összhang csak segíti.’’ & „A szakszervezet javaslatá­ra az igazgatóság lehetővé tet­te, hogy a kisgyermekes anyák heti egy szabadnapot kapja­nak. Marad természetesen is­kolai munka erre a napra is, bőven. Például az új ellenőr­zési midíVkr miatt nagyon sok a dolgozat, ezt valamikor ki is kell javítani... ” „Szerintem a mi munkánk egy részét össze is lehetne csapni, egy kézlegyintéssel is el lehetne intézni. Az más kér­dés, és nem tudom, szeren­csés véletlennek nevezzem-e, hogy ezt egyikünk sem teszi. Ebben a légkörben valósággal „feldobódik” szellemilég az ember. Egy azonban bizonyos, tanítani csak az tud, aki ta­nul is közben, nagyon kell vi­gyáznunk, hogy jusson érre is idő... ” „Alig-alig tudunk lépést tar­tani a tudománnyal. A gim­názium sokrétű és újszerű fel­adatai miatt talán kevesebb szabad időnk marad, mint más gimnáziumokban, taní­tóknak.” o Sokáig lehetne még idéz­ni a késő estébe nyúló vita hozzászólóit. A tanárok neveit szándékosan nem tüntettem fel, hiszen lényegében azonos dolgokról beszéltek. A tantes­tületben jó őszinte, pezsgő a légkör, a munka sok, talán túlságosan is sok, szívesen, ér­deklődéssel, élvezettel végzik feladataikat, s mert fiatalok, bíznak abban, hogy sokáig, na­gyon sokáig bírják... A Bagolyvárból, az osztály- vezető irodájából, alig nyílik kilátás a gyárra. Ablakait fi­nom por havazta be. Este öt óra felé csöndes a termelési osztály, csak a diszpécser szo­bájából szűrődik ki világos­ság. Csendes a DCM is. Rövid időre a malomban is szünetel az őrlés. Vácott ilyenkor a legmagasabb az energiafo­gyasztás, hát korlátozzák. Nagy a zaj viszont a kemen­cék fölött, a harmadik eme­leten. Két hatalmas tányér forog itt, rájuk nyomják a si­lókból a 90 százalék mészkő- és 10 százalék agyag nyers­lisztet, arra vizet permetez­nek, s mint a gyerekek anyag­golyóbisai, kiseb b - n agy ob b go­lyócskák kerekednek. A no­vemberi hideg estében kelle­mes a hőmérséklet, de nyá­ron, amikor kint hétágra süt a nap, itt gyakran ötvenfokos meleg van, s az állandóan per­metező víz miatt olyan ma­gas a páratartalom, hogy a granulálókon, akiknek több­sége nő, patakokban folyik az izzadság. Víz és liszt Ezen az esten két tányér dolgozik. Az egyiknél, kise­gítőként, egy férfi áll, a má­sik előtt Szegvári Józsefné. — A granuláláshoz érzék kell. A nőkben inkább meg- yam. Némelyikük egy-két hét alatt megtanulja, mennyi vi­zet kell a liszthez adagolnia, hogy megfelelő méretű go­lyók kerekedjenek, gyorsan be tudja állítani a szerkezetet, s akkor leülhet, csak figyel­nie kell, hogy elegendő liszt érkezik-e a siklókból, s meny­nyi víz hullik rá? Más itt dol­gozhat évekig, mégis folyton ugrál — magyarázza kísérőim, Ördög Dénes termelési osz­tályvezető. — Egy éve dolgozom itt. A szülési szabadság után jöttem a gyárba, azelőtt az újpesti Bútorgyárban dolgoztam — mondja Szegvári Józsefné, közben fél szeme a görgő go­lyókat nézi. — Nehezen jöttem bele a munkába, kyt hétig is eltartott, mert féltem a gép­től. Ma már. csak az kellemet­len, hogy, különösen nyáron, a szállongó nyersliszt kicsípi a bőrt. Fürdés után még ma is • le kell kennem. Mit mond­ják? Szeretek itt dolgozni. De a többiek is, hiszen van közöttünk olyan, aki öt-hat éve áll a tányér előtt. 1800 fo­rint körül van a fizetésünk, de mert most kevesen vagyunk, és sok a túlóra, 2600—2800 fo­rintra is fölmegy. A kemencék járása A kis golyók a végtelenített lepol-rostélyra kerülnek, azom melegítik elő őket, 600—700 fokra, s onnan kerülnek a ke­mencébe. A lepol-rostélyért a segédégető felelős. Az ő fel­adata az alkatrészek karban­tartása, tisztítása. Az egyiket naponként, a másikat órán­ként kell tisztítani, kenni. Kis ablakon keresztül figyel, hogy a rostély 2800 eleméből, 5Ó00 láncszeméből nem pat­Deregán Gábor TJJ KÖRHURKOLŐ kezdte meg próbaüzemét a Váci Kötöttárugyárban. A gyár a negyedik ötéves terv során rekonstrukciót hajt végre, s ez­által termelését 1975 végére a jelenlegi kétszeresére emelt Ezt a célt szolgálják a nemrég vásárolt új gépek is. Foto: Buzási TOLLVONÁSOK Ismerős szigorú tekintete, a mosoly. Szemében zavart De amint kezét nyújtja, arca- fény csállan. nak hosszú ráncait kisimítja a — Az iskola! — sóhajt mé- kedves, bátorító mosoly. Az lyet, és megrándul az ajka. egyik ujján fehér kötés. x Kinézek az ablakon. Sötét felhők takarják az eget. Sűrű köd gomolyog a házak között. Szemerkél az eső. Szomorú őszi hangulat. Csengetnek. Anyám toppan be. Arca kipirult. Nehezen kap­kodja a levegőt, mire felért a második emeletre. — Leszaladtam a vonattal. Kibontja a kockás kendőt az asztalon. — Sütöttem neked mákos kalácsot. Felém nyújtja. — Még meleg. Kikapkodtam a tepsiből, és rohantam az ál­lomásra ... Ujjai végigfutnak az arcomon. — Sietek. Indul vissza a vo­nat. Az ajtóban megáll. Rám néz. — Jól vagy, fiam? Bólintok. S 6 szalad le a lépcsőn. Kint szétröppenrt a köd. A felhő mögül előcsillant a tisz­ta ég. ★ Megnyomom a csengőt. Az udvar hátsó végéből röp­pen a hang: — Megyek azonnal! Hallom a közeledő lépteket. Nyílik az ajtó. — Jó napot, tanár úr! — Szervusz! Gyere beljebb! — Mi történt? — Itt piszmogok mindig a kertben. Az ásóba akadtam. Bemegyünk a szobába. Le­ülünk. Lénárd Béla bácsi a ceglédi Kossuth gimnáziumban tanított. Sok-sok év után jött el a szomorú-nehéz pillanat: nem siet reggel az iskolába, nem indul órára az öreg lép­csőn, nem látja maga körül a csillogó szemeket Nézem fehér haját Hirtelen fölvillannak előttem a hajda­ni történelemórák izgalmas­szép képei. — Tölthetek? — riaszt fel a barátságos szó. — Hogyan telnek a napok, Béla bácsi? — kérdezem vá­lasz helyett — Hát — tárja szét a karját —, öregesen. Eljárt az idő, tu­domásul kell venni. És alkal­mazkodni az új élethez. —S az iskola...? — szalad ki a számból. Nem szól. Arcáról elröppen Jo estet, újságolvasók! Ágyban vagytok már? Ma egy igazi mesét mondok nektek. Volt egyszer, az Öperenciás- tengeren túl, Törteién innen, egy királylány. Nagyon szép volt ám! jöttek is a kérők sor­ban. De ő szigorú próbát tett, s mindegyik lógó orral távo­zott — Halld a kérésem! — szólt az utolsó legénynek. — Addig simogasd ezt a kősziklás he­gyet, amíg elkopik! A fiú megtette. — A második feltételem: ha nem is vagy kocsmáros, vará­zsold borrá a kút vizét és idd ki egyszerre! A fiúnak ez is sikerült — Az utolsó, a legnehezebb próba következik. Itt az őszi esőzések, ideje. Menj végig most a ceglédi utcákon úgy, hogy csak térdig legyél sáros! A fiú szomorúan érkezett vissza. Néni volt szerencséje. Nyakig merült a tócsákba. Itt a vége, fuss el véle!' (De nézz »'közben a lábad elé, ne­hogy sárba lépj!) ★ A férfi halkan beszél. — A fényképeket nézeget- , tem a kirakatban. Ott láttam meg őt. Hosszú haja vállára hullt. Nevetett. Azután min­dennap megálltam a képek előtt. Bámultam, percekig. Ne­vetséges, tudom, de beleszeret­tem. Öt kerestem mindig, min­denütt. Boltban, utcán, mozi­ban, presszóban. Felnéz. — Egyik reggel elhúzott mellettem a busz. Elállt a ■lé­legzetem. Az ablak mögött őt láttam! Rohantam a megálló­hoz. Kinyílt az ajtó. Elhatá­roztam, odamegyek, megszólí­tom, bármi lesz. Néztem a hosszú haját. Mögé léptem. „Elnézést!” — dadogtam. Hallgat egy ideig, úgy foly­tatja: — Akkor vettem észre, hogy az egyik lába... Szóval, bice­gett. Rám mosolygott. „Tes­sék?” — nevetett csillogó sze­mekkel. „Elnézést... összeté­vesztettem ... azt hittem .. — válaszoltam, és átsiettem az utca másik oldalára. Kohlmayer Adám tant-e, nem tört-e, nem lyu­kadt-e ki valamelyik, s csak ha a hibásat kicserélte, akkor indulhat tovább a gép. A se­gédetető végzi a legnehezebb fizikai munkák egyikét a ke­mencék körül, ö figyeli a ke-: mencék járását, forgását is, olajozza, portalanítja a csap­ágyakat, s a kemence tüze­lővégén a köpeny 300—400 för kos. Munka közben, két-há- rom. év alatt, ha sokszor be­néz a kék üvegen keresztül- a kemence lobogó lángjába, megtanulja, hogy mikor égett ki a klinker, s ha a gyakorlás tot már megszerezte, ha szem- , mel már megtanulta az ége­tést, akkor odaállhat a kap-: csolótábla elé, az égetők kör zé. A műszerfalnál — Horváth Jóskából, akinek most törött a lába, jó égető lesz — mondják a szolgálatos ^égetők, Jónás János és Henyei János. Jónás két kemencében^ Henyei most csak egyben éget. Minthogy egy-egy kemencé- nek 104 műszere van, Jónás János 208 műszert figyel nyolc órán keresztül, és ipari tele­vízión figyeli a hútőrostélyt is. Beszélgetésünk közben is foly- ton a kapcsolótáblát és a mű: szerfalat pásztázza a tekinte­te. — Egy-egy műszakban 28—: 30 ember kellene a négy ke-: mencéhez. Most feleannyian vagyunk. Sok a munka, s nincs mindig ilyen nyugalom. A leg-» kisebb hiba miatt, aminek a kjavítása mondjuk két órát venne igénybe, hat-nyolc ólát veszítünk, mert közben be kell szüntetnünk a tüzelést; és lehűl a. kemence, ezt -pedig a zsebünk érzi meg; Ha nagyobb a baj, esetleg bent a kernen-» cében, akkor 12—14 órás lehű- lés után, először az égető és a segédégető megy be. A me-» légtől az ember úgy érzi, hogy hegyezik a fülét. S, hogy még-» ' is itt dolgozom, több oka van. Fizikailag is, szellemileg is le­köt, amit csinálok. Szeretem. Annak idején lakást kaptam a gyártól, tehát a zsiványbe- csület is kötelez. De lakást más is kapott, mégis itthagy­ta a DCM-et. Én azokkal há­romszoros lakbért fizettetnék — fűzi tovább gondolatait Jó­nás János. Azbesztruha nélkül A forgó kemencékből a kiér gett klinker a hűtőrostélyra kerül. Annak a kezelője is gyakran szívja a fogát. Ha» vonta egyszer-kétszer előfor­dul, minden kezelőnek kijut belőle, hogy a klinker nem kis darabokban, hanem félasztal- nyi tömbökben jön ki a ke­mencéből. A kezelőnek ki kell húznia a rostélyról, s amúgy, magyarosan, kalapáccsal Szét kell vernie. De a tömb még csak kívülről hűlt le, belül iz­zik. A hűtőrostély-kezieiők nem szeretik az azbesztruhát, nehezen mozognak, megizzad­nak benne. Hát csak úgy, ing­ben, gatyában. De mind mes­tere,- azt mondják, még soha­sem égett meg itt senki. Aki tömbös napot fog ki, az úgy elfárad, hogy másnap szabad­napra megy. A hűtőrostélyról surrantó- kon keresztül kerül ajilinfcer a szállítószalagra, onnan a tá­rolókba. — Soká'g gyötrelem volt a szállítás. A gumiszalagok gyakran meggyulladtak, az emberek vízzel locsolták, és , mégis mindig kéznél kellett lennie.a poroltónak — mondja az osztályvezető. Másfél hete új, fémből ké­szült szalagot adott át egy nyugatnémet cég. E* nem gyullad ki és sokkal kisebb a porzása is. Nagyon nehéz körülmények között dolgozó emberekkel ta­lálkoztam a kemencék körül, akik arra várnak, hogy egy­szer túlórák nélkül keresse­nek jóL Bányász Hédi i 4 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents