Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-06 / 262. szám

\ 1971. NOVEMBER 8., SZOMBAT "“&Űrtap 3 A mérlegnek két serpenyője van (4.) Kötelező verseny szabású kiállítással emlékez­SZOBOR, OYODA KÖZERŐBŐL Együttműködés — Megyei ünnepség Vácott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából Az Omszkban járt megyei delegáció útban az obeliszkhcz (Folytatás az 1. oldalról.) lyos betegen, hordágyon vit­ték a vesztőhelyre 1919 nya­rán. Így halt hősi halált Li­geti Károly, s vele sok-sok orosz és más nemzetiségű harcostársa,. köztük több mint száz magyar' vöröskatona. — Emléküket az egész szov­jet nép, különösen az omszki terület dolgozói szeretettel, hálával őrzik. Szibéria máso­dik legnagyobb városában, a csaknem kilencszázezer la­kosú Ornszk legszebb terén emlékmű hirdeti a magyar internacionalisták dicsőségét — mondotta. Küldöttségünk tagjai erről a közös sírról hozták magukkal azokat a rögöket, amelyeket a Bara- novról elnevezett motorgyár VMnkásai bíztak ránk, azzal a kéréssel, hogy helyezzük el is. A hősök emlékére Az ünnepi beszéd • után Cservenka Ferencné és a ve­zetésével Omszkban járt pártmunkás-delegáció tagjai Beemelik az emléktáblát a rögöket tartalmazó urna elé itthon a magyar nép szabad­ságáért életüket áldozott szov­jet hősök emlékművénél. — Mi Vácra gondoltunk, megyénk legnagyobb munkás- városára, amely együtt nőtt, fejlődött a szovjet néptől ka­pott szabadsággal. Ügy vél­tük, itt méltó helyre kerülnek e rögök. Az itt nyugvó szov­jet hősök, valamint a Szibé­riában elesett magyar in­ternacionalisták emléke együt­tesen hadd hirdesse a magyar és a szovjet nép megbontha­tatlan, vérrel pecsételt ba­rátságát. Életük, harcuk, hősi haláluk a proletár internacio­nalizmus legszebb jelképe, örök záloga. Emléküket együtt őrzi majd a jövő nemzedék jet katona tette az urnát az üregbe; a rögök fölé már­ványtábla került, hogy örök­re hirdesse a hősök emlékét. ' A szalkmyelv export-orientá­ciójú ágazatoknak nevezi azo­kat az iparterületeket, ame­lyek termelésük jelentős há­nyadát — legalább negyedét — külföldön értékesítik. Hazánk­ban ilyen például a vegyipar, amelynek részesedése évről év­re nő az exportban, a műszer-, a híradás- és vákuumtechnikai ipar, hogy csak hármat említ­sünk. Ezek az iparágak — s természetesen az iparágat al­kotó üzemek is — döntő sze­repet játszanak abban, hogyan alakul az ország külkieresfce- deimi mérlege, de súlyos hiba lenne — márpedig megtörté­nik — a többi iparterületet, más üzemeket huszadrangú­ként kezelni. A versenyben maradás minden ipairberületen kötelező. Például: a textil- és a ruházati ipar tőkés exportja döntő mértékben hagyomá­nyos, a divathatásokra kevés­bé érzékeny tömegárukból áll. E termékösszetétel sebezhető­vé teszi a kivitelt, ugyanis a fejlődő országok egyre na­gyobb konkurrenciát jelente­nek ilyesfajta áruk esetén. Amikor tehát megkezdődött az ágazat rekonstrukciója, el­kerülhetetlen, hogy a termék­összetétel „rekonstrukciója” is napirendre kerüljön; ha ez el­marad, az értékesítés távlatai tűnnek el! Először a cselekvés Hétköznapi terméknek szá­mit a villamos fogyasztásmé- ■rő, egyszerűbben a villanyóra. A Ganz Műszer Művek Áram­mérőgyára Gödöllőről hosszú évek óta nagy tételben adja el külföldön, s mert hosszú éve­ken át kiegyensúlyozott volt az értékesítés, egy'kicsit elké- nyelmesedfcek a fejlesztők is, az értékesítők is. 1969-ben az­után. az eddig mindig 200 ezer darab fölött levő exportmeny- nyiség meredeken zuhant; 145 ezer darab lett csak belőle. Lehetett volna mentségeket, magyarázatokat keresgélni, okolni mindent és mindenkit. A gyáriak nem ezt tették. Ha­nem gyorsan keményebb mun­kába fogtak. Az eredmény: 1970-ben ismét 229 ezer villa­mos fogyasztásmérő jutott el sok országba, s így a harma­dik ötéves tervben összesen 1.2 millió darabbal járultak hozzá a devizaszarzéshez. Másik példa. Az 1966—1970 közötti években, annak ellené­re, hogy a piacokon kiélező­dött a kankurrencia, 22,9 szá­zalékkal növelte exportértéke­sítését a Nagykőrösi Konzerv­gyár, s ma teljes termelésé­nek miegközelítőpn hatvan szá­zalékát adja el öt földrészen. A növekedés magyarázata: új termékek, bővebb választék, a Vevő kívánságainak maximá­lis figyelembe vétele, pontos szállítás, megbízható minőség. Minden iparág együttes munkája összegeződik tehát a külkereskedelemben — hiszen az árammérőgyárnak műanya­got, alkatrészeket, gépeket, szerszámokat stb. szállítanak más, nem a műszeriparhoz tar­tozó üzemek, a konzervgyár­nak nemcsak a mezőgazdaság a partnere, hanem az üveg­ipar meg a gépipar, de még a nyomdaipar is —, s ezt nagy nyomatékkai szükséges hang­súlyozni. Sok esetben ugyanis nem exportáló iparterületek üzemeinek filléres termékei hiányoznak, s akadályozzák exportáló iparágak sok milliós szállításainak időbeni lebonyo­lítását A külkereskedelem ezért a szó szaros értelmében a népgazdaság minden terüle­tének ügye kell hogy legyen. Ma még ez inkább csak kívá­nalom, követelmény jó néhány jparterülettel szemben. Nem „általában" Döntő kérdés ez azért, mert ha ' egy ország gazdaságában I az exportképesség növekedése tartósan elmarad az import- tzükségletek emelkedésétől, akkor elkerülhetetlen az im­port korlátozása. (Mivel, mint korábban írtuk, hazánk devi­zaforrása csakis a kivitel.) Az import kényszerű korlátozása viszont lassítja a gazdasági nö­vekedést, a műszaki fejlesztést, s ezzel áz életszínvonal, vala­mint az exportképesség javí­tását. Bűvös kör alakulhat ki, amelynek áttörése azután csak súlyos erőfeszítések és nagy terhek vállalása árán lehetsé­ges. Ahhoz tehát, hogy a gazda­sági növekedés külgazdasági feltételei is meglegyenek, nem­hogy tartaná, hanem növelni kell a versenyképességet. Ami — bár hazai gyakorlatunk ma még erre kevéssé ügyel — nem egységes fogalom. Az a ter­mék, amely a szocialista or­szágok piacán állja a versenyt, a fe jlett tőkiésországökban már nem biztos, hogy megfelel a követelményeknek. Sőt, sűrűn orazágoniként mások a ver­senyképesség feltételei — amit például napról napra tapasz­talnak a legkisebb apróságban is az élelmiszeripari termékek exportálói, mert ugyanazt a málnadzsemet egyik országba dekás, a másikba librás egy­ségekben beül szállítani, s ezen belül is van, ahol csak húsz- dakás, másutt a negyedkdlós stb. kell — s éppen ezért nem eiéS „úgy általában” egyen­A következő hetekben, hó­napokban számos előadással, filmvetítéssel, -kiállítással, nem utolsósorban pedig hangver­sennyel idézi a világ — Liba­nontól Havannáig — Bartók Béla emlékét. A bejrúti ün­nepségeken magyar delegáció is részt vesz. Ankarában ,a Szépművészeti Galériában ugyancsak nagy­PEST MEGYÉBEN és ezen belül a ráckevei járásban, jó hagyományai vannak a taná­csok és a népfrontbizottságok együttműködésének. Most — miután a községi tanácsok megtárgyal-,ták helyi alkotmá­nyukat; a tanács és szervei működési szabályzatát — a községi népfrontelnökségek a további együttműködést tűzték napirendre. Hasznosak ezek a megbeszé­lések. A közös munka egyik eddigi eredménye például: a többi tömeg- és társadalmi szervvel együttdolgozva az el­múlt három esztendő alatt a járás lakosságát több mint 21 millió forint értékű társadal­mi munkára tudtuk mozgósíta­ni. Az eredmény szép, de to­vább kell lépnünk. Főleg most, amikor az új tanácstörvény új feladatokat tűz ki és új gya­korlatot igényel. Hiszen az új- tanácstörvény alapján „a Ha­zafias Népfront a tanácsok po­litikai bázisa”. S ez egyben azt is kifejezi: a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésének lételeme, hogy a lakosság és hatalomgyakorló, valamint mozgalmi, érdekvédelmi szer­ved a helyi célok érdekében is szervezetten és szorosan együtt munkálkodjanak. A SZIGETSZÖNTMIKLÓ- SIAK SZIGETSZENTMIKLÖ- SÉRT elnevezésű mozgalom jó példa erre a közös munkára. Keretében minden lakos négy óra társadalmi munkát aján­lott fel községe gazdagítására, szépítésére. Természetesen nemcsak a lakosság, hanem a vele kapcsolatban álló üzemek is kiveszik a részüket ebből a mozgalomból. A község 200 személyes óvodája a tanács és a Csepel Autógyár közös be­ruházása. A Pestvidéki Gép­gyár garzonlakásokat épít nőt­len dolgozóinak. A Taksony és környéke ÁFÉSZ áruházat nyit. A községi pártház építé­séhez az 1. számú Szolgáltató Vállalat dolgozói társadalmi munkával járultak hozzá. súlyra törekedni a külkereske­delemben. Ésszerű átrendeződés Szilárd alapokon nyugvó, te­hát tartós egyensúly csakis ak­kor jöhet létre a külkereske­delmi tevékenységben, ha az ún. elszámolási viszonylatok — rubel és dollár — országcso- portjaival folytatott kereske­delem kiviteli és behozatali része több éven át kiegyenlí­tődik, s ha ennek érdekében mind a termékösszetételben, mind a piacok összetételében ésszerű átrendeződés megy végbe. E folyamatot a gazda­sági reform bevezetése megin­dította, s a reform kibontako­zása állandóan napirenden tartja. Sínen vagyunk tehát, s most már csak a tempón kell gyor­sítani? A gazdaság lényeges eseményei nem hónapok, ha­nem évek alatt mennek vég­be. Türelmetlenkedni legalább olyan rossz, mint tétlenkedni. Mészáros Ottó (Következik: Sz'gorú sorrend) hek meg a Bartók-évforduló- ról. November folyamán há­rom héten át a Német Szö­vetségi Köztársaságban az augsburgi városi színház elő­csarnokában láthatja a német közönség a Bartők-ddk urnán- tációs kiállítást. November 29 és december 4 között Havannában lesz Bar- tók-hét, s ennek során ugyan­csak több hangversenyt és ki­állítást rendeznék. Dunaharaszllban — az or­szággyűlési képviselő és a me­gyei tanácstag társaságában — a községi pártbizottság titká­ra, a tanácselnök és a nép­frontelnök meglátogatta a tsz-t és a helyi vállalatokat. A meg­beszélések során a sütőipari vállalat igazgatója javasolta, hogy az óvoda építésére léte­sítsenek közös alapot. A javas­latot támogatja a hajógyár, az Autóker, az Ezüstlcalász Tsz; s nemcsak pénzt adnak, hanem fuvart és sódert is biz­tosítalak. A szigetújfalvi művelődési ház építését a helyi Béke Tsz segíti pénzzel és társadalmi munkával. Az áporkai tsz évi 30 ezer forintot ad a művelő­dési ház fenntartásához. Döm- södön a tsz-ek, az ÁFÉSZ és a Kiskunsági Állami Gazdaság a lakossággal együtt vállalta, hogy 1973-ban, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójá­ra szobrot állíttat a költőnek. S egyben azt is vállalták, hogy — letudva egy régi gondot — közösen készítik-készíttetik el az új piacteret. AZ ÖSSZEFOGÁS azonban nem korlátozódik az építésre. Az 1970—71. évi téli politikai oktatási évadban a TIT, a nép­front és más tömegszervezeitek több mint ezer előadását a tsz-ek, ÁFÉSZ-ek, htsz-ek, ktsz-ek 44 ezer forinttal tá­mogatták. Ebből került ki az előadói tiszteletdíjak és a szemléltető eszközök egy része. A járási pártbizottság 1969. októberi határozata alapján te­rületünkön művelődési tájköz­pontok alakultak. Ráckeve a képzőművészet, a műemlékvédelem és a barokk zene központja. A járási kó­rust a Ráckevei-Duna Intéző Bizottsága évi 10 ezer forinttal támogatja. Dunavarsányban működik az ifjú zenebarátok köre. Tököl a nemzetiségi ha­gyományok feltárásának és ápolásának központja, 40 tagú nemzetiségi együttesét a Dél­szláv Szövetség támogatja. gukénak. E száműzöttek kö­zött volt hazánk fia, Ligeti Károly is, több száz társával. A megyei pártbizottság el­ső . titkára ismertette Ligeti Károly tevékenységét, aki az oroszországi magyar hadifog­lyok politikai mozgalmának egyik kiváló vezetőjeként,'ma­ga köré gyűjtve honfitársait, a szovjetekkel együtt harcolt a fehérgárdisták, az interven­ciósok ellen, s amikor Kol- csakék kezére került, sem val­latással, sem a hosszadalmas, embertelen kínzásokkal nem tudták rávenni a proletár­forradalom elárulására, Az elszenvedett kínzásoktól sú­Dömsödön Petőfi irodalmi tár­saság alakult, működésé­hez a járás Petőfi nevét viselő tsz-ei 20 ezer forinttal járultak hozzá. A Bartók- és Beetho- ven-évforduló megünneplésé­re, irodalmi estekre, író—olva­só találkozók rendezéséhez a tsz-ek, ÁFÉSZ-ek, több, mint 70 ezer forintot adtak. A DUNA-ÄG ÉS KÖRNYÉ­KÉNEK fejlesztése együttmű­ködés nélkül nem lenne meg­oldható. Az üdülőterület csak akkor lesz valóban üdülőte­rület, csak akkor lesz méltó a tájhoz, ha a községek is jól ellátottak, szépek és ren­dezettek. A fejlesztés tervei­ről nemcsak a politikai, a gaz­dasági vezetők tanácskoztak, hanem — különböző fórumo­kon — majdnem 30 ezer em­ber is kifejtette a vélemé­nyét. A megvalósításért so­kat tesznek ezek az emberek, és sokat jelent az is, hogy a Ráckevei-Duna Intéző Bizott­ságát az ipari és mezőgaz­dasági üzemek évente . 300— 350 ezer forinttal támogatják. Tető alá került 1971-ben a szigetszentmártoni KlSZ-tá- bor, más községekben csó­nakházak épültek; az ifjúság összesen 400 ezer óra társadal­mi munkát végzett ezeken a helyeken. További adalékok az új vendéglők, járdák, utak. GONDOLOM, PÉLDÁIM eléggé meggyőzőek. Bizonyít­ják, hogy ' társadalmi ügyről van szó. Nem osztozkodás­ról, amikor azt vitatják, hogy kire mi tartozik, hanem azt nézik, hogy ki mit tud mielőbb elvégezni. A de­mokratikus együttműködéssel, — a tanács, a népfront, a töb­bi társadalmi és tömegszer­vezet összefog egymással és a lakossággal —, olyan célok érhetők el, amelyek megvaló­sításáig egyébként hosszú éveket kellene várni. Dékány Sándor, a Hazafias Népfront rác- , kévéi járási titkára — Novák Béla, a Budai Já­rási Pártbizottság első tit­kára, országgyűlési képvise­lő, Balogh László, a Váci Járási Pártbizottság és Ma- róthy Lászlója Szentendrei Járási Pártbizottság első tit­kára, valamint dr. Ádám Mi­hály, a Pest megyei Pártbi­zottság osztályvezetője — elhelyezték a szibériai rögö­ket tartalmazó urnát az obe- liszk., üregében. A Warsza- wianka dallamára, díszsortűz hangjai mellett egy munkás­őr, egy magyar és egy szov* Az ünnepség befejező ak­tusaként a megyei, a járási és a városi pártbizottság, va­lamint az üzemek, hivatalok, termelőszövetkezetek, iskolák képviselői megkoszorúzták &z emlékművet. Valóságos vö­rös szegfűszőnyeg ’epte el az obeliszk talapzatát, ami­kor — az ötvennegyedik év­forduló szimbólumaként — ötvennégy úttörő is elhelyez­te a kegyelet virágait az em­lékműnél. Az ünnepség az Interna- cionálé dallamával ért véget. LIBANONTÓL HAVANNÁIG Bartók Béla emléke \ A i

Next

/
Thumbnails
Contents