Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-28 / 281. szám
1971. NOVEMBER 2»., VASÄRNAP rear HEGY '^Mírlttp MINDEN GALAMB KÜLFÖLDRE MEGY Élelmiszer-gazdaságunk és a nagyvilág Köztudomású, hogy a magyar mezőgazdaságnak úgyszólván ősi hagyománya termékeinek külföldre szállítása. Gondoljunk csak az elmúlt századokban Becsbe, vagy még nyugatabbra, hajtott y marhákra, a cárok és királyok asztaláról nem hiányzó tokajira, vagy már századunkban a repülőgépen külföldre szállított kajszibarackra — és lehetne bőven sorolni agrártemékeinket, amelyek megnyerték Európa, de más földrészek lakóinak tét- szését is. (Hogy egy egészen friss keletű, s megyebeli példát említsünk: a tápió- bicskei termelőszövetkezet feldolgozott készítményeket juttat el — igaz, közvetve — Amerikába sertéseiből.) Nem vagyunk Kánaán Ma is sokan emlegetik, hogy ha nem lenne mezőgazdasági export, bizony nehezebben juthatna hozzá az ország az ipar műszaki fejlesztéséhez elengedhetetlen gépekhez és eszközökhöz. Ez alapjában véve igaz. Másfelől azonban észre kell vennünk, hogy jó adag elfogult túlzás is van az effajta mondásakban: „Magyarországot földje, éghajlata Kánaánná teszi”. Egyes agráriuskörökben máig dívik az a néziet, hogy mezőgazdaságunk termékei Európa- szerte uralkodhatnának a piacon. A realitások embere — így mindenekelőtt az üzletember — azonban már jól tudja, hogy a természeti adottságok szempontjából cseppet sem vágyunk előnyösebb helyzetben jó néhány európai ország mezőgazdaságával szemben. Mit exportálunk, s hová? Könyvekre rugó témakör 'ez, ne is kíséreljük meg a felsorolást. Immár évek óta hozzávetőleg fele-fele arányban kerülnek külföldre a növényi és az állati eredetű mező- gazdasági termékek. Az utóbbi években általában 2—3 milliárd devizaforintnyi külkereskedelmi aktívumot produkált a mezőgazdaság, mégpedig olyan körülmények közepette-, amidőn a hazai fogyasztás is jelentősen növekszik. Az erőfeszítésekre egyetlen példa: míg a 30-as évek második felében 3 millió mázsa volt a hazai hús- fogyasztás, az utóbbi évti- zeaben már 5 rpillió mázsára rúgott, ám ezzel egyidejűleg 50 százalékkal megnőtt a húsexport is. Felét a gyümölcsnek Ha Pest megye adottságait vizsgáljuk az agrártermékek exportjában, voltaképpen nem mondhatjuk, hogy különösen kiemelkedne, ám azt se, hogy alig .venné ki részét belőle. Mindenesetre bajos egyértelműen elhatárolni az egyes termékeket és így holmi rangsort felállítani a megyék között. Megyénkből tehát — tán az egyetlen alma kivételével — úgyszólván minden növényi és állati árucikket küldenek exportra a gazdaságok. Pontos számokat persze, az idei évről említeni meglehetősen kockázatos lenne, így hát maradjunk egyelőre a tavalyi kivitel adatainál, hiszen azokkal is érzékeltethetjük részvételünk méreteit. Magához a mezőgazdasági termeléshez ismét osak nehéz lenne viszonyítani, de a felvásárolt mennyiség erre alkalmas alap. Ehhez képest tehát a gyümölcsnek 51,6, a zöldségnek pedig 46,4 százalékát exportálták a megye állami gazdaságai és termelőszövetkezetei. Még pontosabban: 12 003 vagon volt a felvásárolt zöldség, a kivitel ebből 5569 vagon, s ezenbelül is a megoszlás: 153 vagon a Hungarofruot Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével távozott az országhatáron túlra, 5416 vagon pedig már feldolgozott zöldségként, konzerv formájában. Ez teljes egészében a Nagykőrösi Konzervgyár terméke volt; bizonytalansági tényező viszont, hogy ez a gyár sem csak Pest megye területéről kap alapanyagot, i Ami a gyümölcsöt illeti, a Hungarofruct által kivitt áru mértéke 1210 vagonra rúgott, s 764 vagon volt a Dunakeszi Konzervgyár gyümölcskon- zervjeinek exportmennyisége. E két tétel összesen 1974 va-r gont tett ki, vagyis — lévén ez a már említett 51,6 százalék — a felvásárolt mennyiség 3325 vagon volt. Háziiiyúl — vagonszámra Impozáns számokat kapunk, ha a, megyéből származó állat- kivitelt vizsgáljuk. 9000 vágómarha, 40 000 sertés — de a szalámit is belekalkulálva —, 127 vagon vágójuh — zömében pecsenyebárány —, továbbá 21,7" vagon liba és 27,2 pulyka. Baromfiból összesen 292 vagont exportált a megye, s 4 millió 800 ezer tojást ezenfelül. De ne feledkezzünk meg a kisállattenyésztés eredményeiről sem, annál is inkább, mert ez úgyszólván teljes egészében az exportot szolgálja , A minap adtuk hírül, hogy Nagykátán az ÁFÉSZ minta- galambházat épített tetemes summáért. Nos, a galamb — miként a megyei tanács élelmezésügyi csoportjának vezetője, Pancsovaí Nándor ezt is elmondotta — teljes egészében külföldre kerül. így tehát 21,3 mázsa galambot szállítottak ki a Pest megyei tenyésztőktől idegen országok lakóinak, feltehetően vasárnapi asztalára. De a házinyúl is 95 százalék erejéig exportra kerül, azaz a felvásárolt 41.2 vagon nyúlból csak 5 százaléknyi maradt ddehaza. Sok ez vagy kevés? így elvonatkoztatva nehéz megítélni, minden bizonnyal azonban több. a sertésexport, s remélhetőleg egyéb állatok dolgában is felfelé ível a kivitel. Ez pedig összhangban áll a IV. ötéves terv abbéli előirányzatával, hogy a korábbi esztendőkkel ellentétben, most már ne a növényi termékek, hanem az állatok kerüljenek első helyre az agrárkivitelben. 1971 produktumait csak néhány hónap múlva tudjuk meg, akkor sem várható, hogy megyénkénti megoszlásban. Ki tudja, tán ez nem is baj; az viszont már annak minősülne, fizetési mérlegünket tovább rontaná, ha az élelmiszer-gazdaság — említettük — eddig hagyományosan aktív egyenlege visszaesne. Minden előfeltétele megvan annak, hogy ilyesmire sem az idén, sem a jövőben nem kerül sor. Amihez nem utolsósorban a Pest megyei tsz-ek és állami gazdaságok sikerei is hozzájárulhatnak. Keresztényi Nándor TAPIOSZECSO Kamata 50 ezer négyzetméter Négy esztendeje alakult meg Tápiószeesőn az Egyetértés Tsz szövőüzeme, amelyben ma már kétszázharmin- can dolgoznak, többnyire lányok és asszonyok. Havi teljesítményük ötvenezer négyzetméter kabátszövet, amelyet az TJjpesti Gyapjúszövőgyár részére készítenek. Képünk a kivarró üzemrészben készült, ahol a különböző szálhibákat orvosolják. Foto: Gábor Társasházak lakótelepe Kapós az OTP-telek Ponmzon Gomba módra szaporodó családi házak, engedélyezésre váró építési kérelmek tucatjai, több mint háromszáz hétvégi ház, óriási érdeklődés az OTP- telkeüc iránt, egymás után alakuló lakásépítő szövetkezetek —, íme, a a pomáziak építkező kedvének gyors mérlege. Ebien persze nemcsak a Dunakanyar és Dobogókő vonzereje játszik közre, hanem az a koncentrált segítség is, amit a nagyközségi tanács és az OTP nyújt az érdeklődőiknek. — Nemrégiben adtunk át parcellázásra az OTP-nek a Szentendre—pomázi bekötőút mentén egy akkora területet, amely — négylakásos társas- házakiban — hatvan lakás építésére lesz elegendő — informál Vargyas Istvánná, a nagyközségi tanács műszaki előadója. — Rövidesen megalakult az 1. számú lakásépítő szövetkezet 32 család — nagyrészt a Munkaterápiás Intézet dolgozói — részvételével. A munka házi kivitelezésben, megfelelő szakemberek irányításával kezdődött. Minden leendő tulajdonosnak 4000 órát kell dolgoznia az építkezésen. — Mekkorák lesznek a lakások, és mennyibe kerülnek? — Hetvenhat négyzetméter alapterületűek, két és fél szobás, összkomfortosak, garázs- zsal, pincével. Áruk 220 ezer forint, amiből 30 ezer forintot kell az építtetőnek befizetnie. Mivel az építkezés telepszerűnek minősül, az új rendelet értelmében az OTP a gyermekek számától függően szociális dotációt és maximális ösz- szegű kölcsönt, 150 ezer forintot biztosít. A hiányzó 40 ezer forintot kell az építtetőnek társadalmi munkában ledolgoznia. — Ennyi kedvezmény láttán bizonyára nagy az érdeklődés ... — De mekkora! Alig fejezték be az első 32 lakás alapozását, megkezdődött a 2. számú lakásépítő szövetkezet szervezése. Két hónap alatt további 28 család / jelentkezett. Időközben a tanács a nagyközség másik részén, az Újtelep mellett újabb 140 lakás építésére alkalmas területet parcelláztatott. Itt részint társasházak, részint családi házak épülnek. A társasházépítő-közösségek — a 3. számú szövetkezet — a tanács szervezésében most alakul. Hetek alatt 44 család jelentkezett. A családiház-építkezés- re szánt 89 teleknek pedig egy hónap alatt nyolcvan százaléka gazdára talált az OTP-nél. — Mikorra készülnek él az első ütemben épülő társashá- zak? — 1973 végére. ny. é. ... ... .?<• «ssr \ ^ ~ ' ................'««Tv.■ be-, w mm \ K ETTŐT, EGYSZERRE V alamikor szép komóto- ■ san fölhúzták a falakat, elhelyezték a gépeket, s amikor minden rendben volt, készen volt, sor kerülhetett az üzemvagy gyáravatásra. Valamikor lassúbb volt a temipó, megengedhető e módszer. Ma sorra annak lehetünk tanúi, hogy elkészül egy üzemrész, s miközben a másikat építeni kezdik mellette, az elsőben már munkához látnak az emberek. Mire az egész gyár készen lesz, addigra jó néhány üzeme, egysége már tisztes részt visszafizetett a befektetett forintokból. Nemcsak kisebb Ipari üzemek esetében, de például olyan nagy létesítményeknél is ezt tapasztalhatjuk, mint amilyen a Dunai Kőolajipari Vállalat. A finomító területén még ma sem fejeződtek be a beruházási munkák — sőt, ha úgy nézzük, most kezdődnek meg igazán, az ún. második ütemmel, amelynek keretében hatmillió tonnára bővül a feldolgozó kapacitás —, de hosszú évek óta termelnek a különböző egységek. így többi között a beruházással járó nehézségek közepette épült ki a teljes kenőolaj gyártó kapacitás, s ha valamennyi terméküket összeszámoljuk, akkor az félszáz fölött van. Nehéz úgy dolgozni, hogy kettős feladatnak kell megfelelni egy időben? Nehéz. Nagyon nehéz. S mégis, a finomító kollektívája minden évben megfelelt a követelményeknek, túlteljesítették a nyereségtervet mint termelőik, s a beruházások pénzügyi tervét mint beruházók. Igaz, ez utóbbinál voltak késedelmek, fönmakadások, de tény, hogy az okok nagy része nem a beruházóban, a Dunai Kőolajipari Vállalatban. keresendő. - ,'feay ugyanakkor az is. hogy e frissen kialakult közösségben ma már száz fölött van a szocialista és szocialista címért versenyző brigádok száma, hogy élve a KISZ- védnökséggél, egyetlen év alatt 47 esetben kértek az ifjúkommunástákban bízva zöld utat sürgős feladatok megvalósításának, s hosz- szan sorolhatók azok a tények, amelyek azt bizonyítják: felnőnek a feladatokhoz az emberek. F elnőnek, s azt bátran állíthatjuk, mert hiszen a részletesebben ismertetett százhalombattai példán kívül — ahol lényegében a Dunamenti Hőerőmű Vállalat is azonos utat járt — a megyében sok hasonlót találni. A termelés zavartalan fönntartása mellett valósította meg a‘ rekonstrukciót a Nagykőrösi Konzervgyár, a1 Forte Fotokémiai Iparvállalat, a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyára, s e közösségek a szó szoros értelmében kettős terhet viseltek hosszú éveken át. A kívülállónak könnyű megállapítani, hogy egészen jól elviselték e kettős terhet; akik csinálták, azok sűrűn bizony szenvedtek tőle. Mégis, tették, ami a dolguk volt, akár igazgatóként — talán nem véletlen, hogy az említett gyárakban hosz- szú évek óta változatlan a vezetés, s hogy a stüus kiegyensúlyozott — akár vezető vagy beosztott műszakiként s munkásként is, természetesen. Ez utóbbinál érdemes elidőzni. MegEgész évben Télen sem zárják le Szentendrén, a Pap-szigeten az idén ősszel elkészült üdülőt. A szolnoki és gyulai vízügyi igazgatóság 28 személyes szállodája nyáron a pihenő dolgozókat fogadja, télen kiilö nböző tanfolyamoknak ad helyet. Foto: Urbán győződésünk, hogy egyetlen helyen sem képesek sikerrel elviselni a kettős terhet, ha ahhoz nem nyerik meg a teljes közösséget. Ha az emberek a maiguk dolgának érzik a termelési, valamint a beruházási tervek teljesítését is, ha tudják, hogy mit várnak tőlük, és ami a feladatuk, a teher alatt már nem roppan meg a derék. Mert megoszlik a teher, mert ahol gyors segítség kell, ott sokain és rögtön ott teremnek. Ez volt a siker kulcsa — mondják az említett helyeken az igazgatók, s nem udvariasságból, nem illendőségből fogalmaznak így. Hanem mert tudják, hogy valóban ez volt mindennek az alapja. Miért fontosak ezek a tapasztalatok? Két dolog miatt is. Az egyik elvon- tabb. A példák rácáfolnak azokra, akik úgy vélik, hogy a közösségek erkölcsi szilárdságának, a demokratizmusnak napjainkban és „praktikus” dolgokban nem sok a jelentősége, mert minden a műszaki, kapacitásbeli adottságokon, a közgazdasági szabályozókon múlik. A legfőbb tényező az ember — a legtöbbet tehát tőle lehet várni. Ezt bizonyítják, igazolják a példák. A másik dolog, ami miatt e tapasztalatok érdemesek a nyilvánosságra, már hétközna- i pibb. A következő éveikben ugyanis — a párt X. kongresszusa határozatának megfelelően — az iparfejlesztésben a korábbinál jóval nagyobb szerephez jutnak a rekonstrukciók, a termelés fönntartása mellett végrehajtott bővítések, korszerűsítések. Csak egyetlen megyei példát említve: a Váci Kötöttárugyár kívánja ilyen módon megoldani a gyár egészét átfogó korszerűsítést. L ehet .járni ezt -az- utatfr Ha egyetlen példa lenne, akkor is igennel kellene felelni, de nem egy, hanem jó néhány tanúskodik az út járhatósága mellett. Mert amit sikerült megtenni Százhalombattán, Nagykőrösön, Vácott, Szentendrén, azt sikerül másutt is, ha akarják, s ha — úgy cselekednek! Erre tesszük a hangsúlyt, a megfelelő cselekvésre. Arra az összefogásra, amely gazdasági vezetők és politikai testületek között kell hogy létrejöjjön a^ közös cél elérése érdekében. Nem elég tehát, ha elkészül a fejlesz-' tés, a rekonstrukció műszaki-szervezési s lebonyolítási terve. Szülessék átgondolt terv arra is, hogy mi módon ismertetik a teendőket a legszélesebb körben, véleményt és segítséget kérve, alkotó együttműködést igényelve. Ne sajnálják a fáradtságot, s jusson el minden műhelybe, minden munkacsoporthoz, hogy mit s mi módon akar a gyár. Elhangzik majd sok olyasmi, ami ugyan jószándékról tanúskodik, de hasznavehetetlen. Ám rengeteg olyasmi is, ami helyet követel a tervben, az intézkedésben. S e közvetlen eredményeken túl elérik a legfontosabbat is. Azt, hogy a rekonstrukció, a fejlesztés terve nemcsak az irattárták fedelére írva, hanem a gyakorlatban, a mindennapokban a gyár, ez egész közösség terve, tehát feladata, becsületbeli ügye lesz. Mészáros Ottó Budapesten Az európai fővárosok vezetőinek találkozója 1972. szeptember 26. és' 28 között az európai fővárosol vezetői találkozót tartanai Budapesten. A nagyszabású tapasztalatcserét biztosító kiemelkedő programpontra azoknak az ünnepségeknek keretében kerül sor, amelyeket Pest, Buda, Óbuda egyesítésének 100. évfordulója al- I halmából rendeznek.
