Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-04 / 260. szám
1971. NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK re*» f/ECvn K^Círlap Díszelőadással nyílt meg a szovjet film hete Tegnap a budapesti Vörös Csillag Filmszínházban díszelőadással nyitották meg a szovjet film hetének idei eseménysorozatát. Ünnepi bevezetőt Fábri Zoltán, háromszoros Kossuth-díjas filmrendező, a magyar film- és tv- művé&zek szövetségének elnöke mondott, majd Ioszif Hejfic kétszeres állami díjas filmrendező köszöntötte a nézőket, akinek „Salad, Marija!" című alkotását mutatták be a díszelőadáson. A közönség soraiban jelen volt Marjai József külügyminiszter-helyettes, dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes, Katona Imre, a budapesti pártbizottság titkára, továbbá művészeti, társadalmi és politikai életünk sok más ismert vezető személyisége. Megjelent V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és a szovjet nagy- követség több vezető beosztású munkatársa, valamint a szovjet film hete alkalmából hazánkban tartózkodó Elza Radziny és Lev Prigunov filmszínész. A díszelőadás közönsége a filmet nagy tetszéssel fogadta. Ifjúgárdisták tanácskozása Tegnap a KISZ Központi Bizottságának székházában együttes ülést tartott az Ifjú Gárda Országos Tanácsa és Parancsnoksága. Meghallgatták dr. Gombár Józsefnek, a KISZ Központi Bizottsága titkárának beszámolóját az ifjúsági szövetség közelgő VIII. kongresszusának előkészületeiről, majd Kutika Károly ve2érőinagy, az országos tanács elnökének vezetésével megvitatták a 30 000 fiatalt tömörítő Ifjú Gárda ez évi szemléinek tapasztalatait, s meghatározták a következő hetek-hónapok tennivalóit. A mérlegnek két serpenyője van (2.) Kritikus pontok A Közúti Gépellátó Vállalat 2. számú gyára, fölismerve a világkereskedelem általános tendenciáját, ha sok bürokratikus akadályon átbukdácsolva is, de végül szerződést kötött a világhírű Volvo céggel, s kooperációs megállapodás alapján részegységeket gyárt a Volvo munkagépeihez. Az ilyen és hasonló megállapodások ugyan már nem számítanak szabályt erősítő kivételnek, de általánosnak, természetesnek sem nevezhetők. Sok bajlódással jár még a szerződések nyélbeütése, állandó és feszes termelési tempót diktál a vállaltak teljesítése, a partner igényes s így tovább. Nem egyszerűbb akkor maradni azon az úton, hogy — például — az Állami Pincegazdaság ceglédi üzemében évente 200— 250 ezer hektoliter bort töltenek palackokba, s szállítják kizárólag külföldre? Igaz, minőségi követelmények ült is vannak — s nem akármilyenek! —, a vevő igényes, pontos szállításhoz, egyenletes minőséghez ragaszkodik, de azért könnyebb adom-veszem ez, mint a gépipari. Csakhogy... A lista élén Hosszú ideje a terméklista élén világszerte a gépek, berendezések, szállítási eszközök állnak, azaz ezek eladása, vásárlása a legnagyobb. Nemzetközi • forgalmuk tíz esztendő alatt évi átlagban 10,6 százalékkal — 1970-ben 16 százalékkal! — emelkedett. Ahol- a legnagyobb a kereslet, ott a legnagyobbak az üzleti lehetőségek is. Igaz, hazáink esetében a gépexport számszerű növekedése nem ad okot nyugtalanságra; 14 százalékot tett ki 1970-ben az emelkedés 1969- hez mérten. Ám tény — s ennek már vannak nyugtalanító részletei —, hogy a teljes hazai gépipari exportnak csupán tíz százaléka kerül a nem szocialista országokba, s ugyanakkor a gépipari termékek behozatala 1970-ben 40 százalékkal haladta meg az 1969. évit. Kínálhatunk-e mást? Néhány éve még egy nagy gyár jelentéktelen telepe, lerakaita volt a mai Heuréka Gumigyár. A célratörő, a nehézségekkel bátran szembenéző fejlesztési terv eredményeként a telep előbb üzemmé, majd nagyságában, termelési technológiájában egyaránt gyárrá vált, s a közelmúltban már ott volt Moszkvában, a nagyszabású építőanyag-ipari kiállításon, bemutatva padlóburkoló anyagait, hő- és hangszigetelő lemezeit, építőipari ragasztóit. Kelendő, világszerte egyre nagyobb mennyiségben igényéit cikkeket. Azaz, nemcsak a géo- iDamak, hanem az ipar egészének módja van arra, hogy termelésfejlesztési döntéseinél f'gvelembe vegyed potenciális exnortlehetőségeket. Ehhez azonban jó érzék, piaci ismeret, s a kockázat vállalása szükséges. Ami'még nem mindenütt-jellemzőié a döntéseket meghozó vezetésnek. Venni és eladni, de mit ? Előző cikkünkben említettünk néhány árut, amelyekkel a vevő az üzletek kirakataiban, polcain találkozhat, az import kínálatnövelő jeleként. A kiskereskedelmi forgalomban az importáruk aránya fokozatosan emelkedik; az 1955- ös három százalékról 1965-re nyolc, 1970-re pedig 15 százalékra nőtt. önmagában örvendetes dolog ez, de amint a közelmúltban lezajlott országos gazdasági akti vaéntekeziet egyik felszólalója joggal szóvá tette: sok olyan áru is forgalomba kerül, aminek egy „erénye” van. Áz, hogy import. Ugyanis a hazai ipar legalább olyan minőséget, használhatóságot képes biztosítani a szóban forgó árucikkekből, tehát a választékbővítés csak látszólagos. Valóban, a fogyasztási cikkeknél éppúgy, mint minden más árunál, a behozatal önmagában még nem eredmény. Nem, mert aki vásárol, annak eladnia is kell. Vagy pénzben fizetni, vagy árut, szellemi javakat, szolgáltatásokat értékesíteni, mégha részletekben is, de időben, megfelelő minőségben, a partner kívánságai szerint. Hazánk csak exportjával juthat devizához, kivitelével teremtheti meg a behozatal fedezetét. Olyan egyszerű tény ez, amit mindenki ismer, sokszor elmond. Ismeret és gyakorlati cselekedet azonban sűrűn elvétik a találkozást. Túl a mennyiségen Fokozatosan veszít szerepéből az a szemlélet, amely a forgalom mennyiségi mutatóival bizonyította a külkereskedelmi tevékenység fejlődését. Igaz, valóban nagy eredmény, hogy húsz esztendő alatt — 1950 és 1970 között — a külkereskedelmi forgalom a hét és félszeresére nőtt, s hogy a harmadik ötéves .tervben az 1961—1965 közötti esztendőkhöz mérten ötven százalékkal emelkedett. Példával élve: jó ideig a Csepel Autógyár tehergépkocsijainak külföldi értékesítése nem okozott gondot. Tisztes mennyiség került exportra — az 1966—1970 közötti években a tehergépkoCsi-kivitel meghaladta a tízezer darabot —, s az eredmény elringatta a gyár régebbi vezetését éppúgy, mint az akkori irányító szerveket. Következett a kellemetlen meglepetés; egyre kevesebb tehergépkocsi talált vevőre. Drága volt, korszerűtlen, kis teherbírású, legalábbis a megváltozott igényekhez mérten... ‘ » Ma ismét föHendülőben van a Csepel Autógyár exportja, de keserves út vezetett idáig, s a mulasztások .árát, az igények változásának késői érzékelését, a fejlesztés másodlagosként való kezelését pénzben, minden másban esztendőköp át nyögték s nyögik még ma is. Mert napjainkban — értve ezalatt a hatvanas évek második feléitől számított időszakot — egyetlen terméknek sincs. biztos, minden mástól független, azaz „örök” piaca. Egvre inkább érzi — sűrűn meg érzi — ezt a hazai ipar. Mészáros Ottó (Következik: A mesebeli asztalka) Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytátás az 1. oldalról.) A Központi Bizottság az államigazgatás fejlesztéséről és az állami munka pártirányításáról szójó javaslatot megvitatva, áttekintette az áilamélet és a szocialista demokrácia fejlesztését célzó eddigi munkát, a már életbe léptetett választójogi reform tapasztalatait, a tanácstörvény életbeléptetésével, az alkotmány módosításának előkészítésével kapcsolatos munkát. Kiemelte, hogy az államigazgatás, valamint az állami szervek pártirányításának tökéletesítése az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztésének szerves része. A Kpzponti Bizottság megalapította, hogy államigazgatásunk alapvető feladatait megfelelően ellátja, szervezete tökéletesedett, munkája javult. Államigazgatásunk a fokozatos átalakulás állapotában van. A X. kongresszus határozatai alapján, az új tanács- törvény végrehajtásaként az igazgatási munkában, főleg az állampolgárok ügyéinek hatósági intézésében helyes irányú változtatások történtek. Miután az államigazgatás alapjaiban megfelelően működik, a feladat a munka rendszeres javítása és fejlesztése. A gazdaságirányítás reformja lényeges változásokat hozott az állam gazdaságszervező tevékenységében, a központi szervek feladatkörében és belső szervezetében. A gazdasági igazgatás központi szervei a reform követelményeinek megfelelően módosították munkájukat, irányító tevékenységük azonban még nem érte el azt a színvonalat, amelyet a fejlődés követelményei támasztanak. A további munka és fejlesztés Célja: hatékonyabbá, egyszerűbbé tenni az államigazgatást minden területen. A központi irányító szervek (minisztériumok, országos hatáskörű szervek) tevékenységében további kell tisztázni a hatásköröket, növelve az eljáró hatóságok és köztisztviselők felelősségét. Az. államigazgatás központi szervei elsősorban ágazatuk átfogó elvi irányításával foglalkozzanak és javítsák a hatáskörükbe tartozó ügyek intézését. A hatáskörök felülvizsgálata során a hatósági ügyintézést — az anyagi és személyi feltételek egyidejű biztosítása mellett — tovább kell decentralizálni azokhoz a szervekhez, amelyeknek működési területén az ügyek jelentkeznek. főleg a községi, városi és fővárosi, kerületi tanácsok szakigazgatási szerveihez. Az állampolgárok törvényes jogainak és érdekeinek védelme megköveteli a hatósági ügyintézés további egyszerűsítését, a döntések gyorsítását, az ügyintézésben észlelhető bürokratizmus csökkentését, valamint a hatósági munkában a szocialista törvényesség további erősítését. Az államigazgatási tevékenység korszerűsítéséhez szükség van az igazgatási folyamatok. az ügyvitel felülvizsgálatára, kritikai értékelésére. a párhuzamosságok megszüntetésére, esetenként a döntési szintek megváltoztatására és egyes ügyviteli munkák gépesítésére. Tekintettel a feladatok komplex jellegére, hosszabb távú program kidolgozása indokolt. A Központi Bizottság megvitatta a társadalmi szervezetek (szakszervezetek, KISZ) szerepét egyes államigazgatási feladatok ellátásában. Megállapította, nagy jelentősége van annak, hogy a dolgozó nép állama építhet a társadalmi szervezetekre és tömeg- mozgalmakra, amelyek a szocializmus építésének negyed- százada alatt közvetlenül is részt vettek egyes állami jellegű feladatok ellátásában. Annak érdekében, hogy a társadalmi szervezetek, tömegmozgalmak- rendeltetésszerűen tevékenykedhessenek, a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában, célszerű tehermentesíteni őket az állami jellegű feladatoktól. A rendezés elvi alapja: a kifejezetten állami jellegű feladatokat állami szervek végezzék, a társadalmi szervezetek viszont mozgalmi eszközeikkel segítsék és ellenőrizzék az állami munkát. I"' Kilenc év históriája Egyoldalú a kétoldalas szerződés A monori ház tágas, jól karbantartott, kitűnő beosztású: egy-egy nagy szoba, utcára nyíló ablakokkal és a hozzávaló mellékhelyiségekkel, két' oldalt külön bejárattal, egymástól tökéletesen elkülönítve. A ház tulajdonképpen két család lakóhelyéül is tökéletesen megfelel. Csak az a tulajdonképpen ott ne lenne! Mert a benne lakókon is nagyon sok múlik. ★ A ház egy öreg házaspáré volt. A férfi tiz évvel ezelőtt magatehetetlen betegként ágynak esett, s hogy mindig legyen kéznél segítség, az asz- szony odavett egy házaspárt bérlőként. A házaspár rövidesen megunta a beteggondozást, a beteget ugyan ihagára hagyták, de a lakásban bentmaradtak. Ezután elkezdődött a szokásos marat:odás, majd az öregember, a házaspár beköltözése után négy évvel, meghalt. Amint a 70 éves öregasszony egyedül maradt a bérlőkkel, a helyzet még- j óbban elmérgesedett Volt itt' minden: egymás feljelentgetése, mocskolása, beidézteté- se a legkülönfélébb hatóságikhoz. Az özvegyasszony évente egyszer-kétszer felmondó levelet küldött bérlőinek. A bérlők mindannyiszor visszaküldték a felmondást. Maradt minden a régiben. Az öregasszony fűhöz-fá- hoz járkált: ügyvédi munka- közösséghez helyi tanácshoz — a bérlők meg még az elmeosztályt is „mozgósították”: a mentők beszállították az özvegyasszonyt a Hárshegyre. Kilenc napig tartották bent. A zárójelentés enyhe pszicho- pátiás állapotot állapított meg. Hogy ez az idegzavar a viszálykodások oka vagy okozata — nehéz, lenne felderíteni. Végül az asszony szer- kesztőségünkpt kérte: látogassuk meg, adjunk tanácsot, mit csináljon. —; Kötöttek írásbeli szerződést a bérlőkkel? — kérdezem a nénit. Válaszul elébsm teregeti a málladozó papírra kézzel írott, kétoldalas szerződést. Végigolvasom. Bizony a kétoldalas jelző csak a papírra vonatkozik. Két oldalt sűrűn ideírták, de minden betű csak a bérlő jogait részletezi, mégpedig olyan műgonddal, hogy a külön bejáratú szoba-kony- ha-fürdő- stb. berendezési tárgyait is (fürdőkádtól „sttelá- zsiiig”) egytől-egyig felsorolja. Vagyis a bérlő által használható tárgyakra precízen kitér — de a bérbeadó jogairól lényegében szó sem esik. — Néni! Hogyan sikerülhetett ez a szerződés ennyire egyoldalúra? Másról nem is beszélve: a beteggondozás, mint a bérlet előfeltétele: kifele jtődött. — Jaj, lelkem! Ezt 'a szerződést a bérlőm fogalmazta. Azért ez nem is érvényes. — Tud-e olvasni néni? — Hogyne tudnék! Olvasgatok én még. — Hogyan írhatta alá mégis a saját ítéletét? Ebben a szerződésben a bérlőnek csak jogai, a bérbeadónak csak kötelességei vannak. Nem az számít, hogy ki fogalmazta meg a szerződést, hanem hogy ki írta alá! Miért nem mutatta meg hozzáértőnek? Egyhavi lakbér árából egy jogász is megcsinálta volna a szerződést, de díjtalan jogi tanácsadó szolgálat is van mindenütt. — Tudom én azt jól, a maguk jogi tanácsadójától érdeklődtem én most is. — Csak most! Kilenc évvel a szerződéskötés után. Nem akkor kell tanácsot kérni, amikor már csak annyit tehet, hogy még ötször-tízszer, eredménytelenül felmond. Ha egyszer szabályszerű szerződést kötöttek, két tanú előtt a néni is aláírta, és a bérlők rosszhiszeműségét nem állapíthatja meg a bíróság: mindöl marad a régiben. Mert csak a rosszhiszemű bérlőt lehet a meglevőnél rosszabb lakásba kilakoltatni. — Bizony, a tanácson is azt mondták: szerezzek nekik megfelelő lakást. Nekik csak ugyanilyen felel meg. De ki hajlandó 300 forintért önálló, komfortos, berendezett félházat kiadni egy házaspárnak? Kerestem én elegeit, de nincs olyan! Most meg azért maceráinak, hogy nyissam ki újra a kiskaput. Mert még egy kis utcai bejárat volt az ő oldalukon, Ahonnan egy 80 centi széles út vezet a lakásbejáratukig. Ha újból kinyitnám, igaz, bogy nem járkálnának folytonosan át a kertemen, az én ajtóm, ablakom előtt, de én ugyan ki nem nyitom nekik semmi pénzért! — Nem lenne célravezetőbb, ha átgondolná, hogy tíz év óta békétlenkednek és ez nem visz sehová? ’ Hiába próbálom meggyőzni a nénit, hogy amit kilenc évvel ezelőtt elrontott, azon, az örökös viszálykodás, ide-oda járkálás, hatósági eljárások nem segítenek már. Nyissa kS azt a kaput! Akkor megszűnne a veszekedés. Azt a 80 centis kertsávot sajnálja a saját békességéért? — Inkább felgyújtom a házat — hangzik a végső válasz. Mi mindig segíteni szeretnénk, ahol kell. És ahol lehet. Aki nem is akar segíteni a maga baján, hanem újabb pereskedéseket szít — azon, bárhogy szeretnénk, mi sem tudunk segíteni. Péreli Gabriella A társadalom szociális ellátásának feltételeit a dolgozó nép állama biztosítja. A szociálpolitikai tevékenység továbbfejlesztése érdekében meg kell teremteni a szociálpolitika átfogó állami szákigazgatási és hatósági irányítását. A társadalombiztosítási munkát megfelelő irányító szerv létrehozásával a szakszervezetek, a szövetkezetek és más társadalmi szervek, valamint az állam képviselői együttesen végezzék a kormány felügyelete alatt. A szociálpolitika állami irányításának fejlesztésével egyidejűleg továbbra is biztosítani kell az érdekképviseleti szervek, a dolgozók bevonását a célok kialakításába és megvalósításába. A szociálpolitika helyi feladatainak ellátásában fokozódjék a helyi tanácsok szerepe és felelőssége. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy az államigazgatás fejlesztésének jóváhagyott irányelvei alapul szolgáljanak a jogi szabályozásban és az igazgatási munka korszerűsítésében. O A Központi Bizottság az utóbbi 15 év tapasztalatait értékelve megállapította, hogy az állami szervek párt- irányításának és pártellenőir- zésének az említett időszakban kimunkált alapéivá helyesnek bizonyultak. Ezek az alapelvek: a párt a társadalom egészére, ezen belül az egész államszervezetre is kiterjedő elvi, politikai irányítást végez; a párt határozatai tagjaira kötelezőek, s a pártirányítás az állami szervekben dolgozó kommunisták és a pártszervezetek útján valósul meg; a párt biztosítja és segíti az állami szervek rendeltetésszerű működését növeli, önállóságukat és felelősségüket. A pártirányítás továbbra is ezeknek az alapelveknek megfelelő, elvi-politikai tartalmú legyen, biztosítsa az áj1ami szervek önálló döntését és felelősségét. Módszereiben az adott körülmények által meghatározott követelményekhez igazodjék. Ennek megfelelően kell a pártirányítás módszereiben bizonyos változtatásokat eszközölni, mindenekelőtt a párt- és az állami vezető szervek munkájánál: jobb ösz- szehangolásával, a helyenkéht fellelhető felesleges párhuzamosságok megszüntetésével. Az állami szervek pártirányításának alapelveit a Központi Bizottság megerősítette és elfogadta a pártirányítás módszereinek fejlesztésére vonatkozó javaslatokat. Országos mezőgazdasági továbbképzési évadnyitó A MÉM mérnök- és vezető- továbbképző intézete szerdán tartotta az 1971—72. évi tanévnyitó ünnepélyét. Dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes ünnepi beszédében a mezőgazdasági szakemberek és vezetők szervezett oktatásának, továbbképzésének fontosságáról beszélt. Az évadnyitás egyben új továbbképzési rendszer bevezetését is jelenti. A mező- gazdasági vezetők és szakemberek továbbképzését ugyanis a MÉM intézete vette át, amely több új — termelőszövetkezeti, állami gazdasági, élelmiszeripari, állattenyésztési, erdészeti és faipari, valamint földmérési — továbbképzési szakot állított fel. Az új tanévben valamennyi szinten áttérnek a beosztás szerinti.- továbbképzésre; termelőszövetkezeti főagronőmu- sok, főállattenyésztők és főkönyvelők részére terveznek olyan tanfolyamokat, amelyeken a hallgatók munkakörük ellátásához jobban igazodó ismeretanyaghoz jutnak. d L
